Tiznehárom

…Q…

Amennyire féltem a finnországi kalandtól annyira jól alakultak a dolgaim az ezer tó

országában. Anya emléke, a család,  Kiirával való találkozás, Jenni képei, Tommi és a korizás, Kimi viselkedése, mind– mind olyan pillanatok voltak, amiket fantasztikus volt megélni.

– Biztos ne vigyelek el? – támaszkodott az ajtófélfának Kimi.

– Nem kell, Tommi beugrik értem – feleltem pakolás közben.

– Oké. Nem vagy már gyerek, szóval – vonogatta vállát, én pedig értetlenül néztem rá. Most mit is akar mondani? Aztán leesett! Magát győzködi, hogy jó lesz ez így! Asszem’!

– Viszont holnapután eljöhetnél értem – sasszéztam elé.

– Meg van beszélve – bólintott aprót.

– Kösz! – mosolyodtam el és kifelé menet nyomtam egy puszit arcára. – Mindent!

Ha ő ledöbbenthet egy– egy felém irányuló hitelen lépésével, akkor én is őt!

– Kibírsz nélkülem két napot? – hunyorogtam játékosan Kimire, mikor Tommi betette a táskámat kocsijába. 

– Talán menni fog – sóhajtozott belemenve kis játékomba, amit valójában azért kezdtem el, mert a búcsúzás pillanatában tudatosult bennem, hogy nem fogom látni őt.  Hát nem nevetséges? Két nap miatt húzom a szám, holott pár hónapja látni sem akartam. –Figyelj Lex, vigyázz magadra, oké?

– Nem lett volna szabad látnod azt az esést –ingattam fejem mosolyogva. – Nem lesz gond, eskü!

– Na, tünés! – engedett el karjai közül, búcsút intettem majd beszálltam Tommi mellé.

– Ez tök aranyos volt – pillantott rám.

– Van, hogy így állunk – vontam vállat. – És van, hogy nem.

– Pár éve ismerem őt, és azon kevés ember közé tartozom, akivel aztán tartotta is a kapcsolatot, szóval azt hiszem mondhatom, hogy ismerem. Hidd el, ha azt állítom, hogy igazán egy húron pendültök, akkor az úgy is van.

– Tommi, kérdezhetek valamit? – fordultam felé kényelmesen, mikor bólintott folytattam. – És Jenni? Akkor őt is ismerted, mint Kimi feleségét, nem úgy mint én, exként.

– Ami azt illeti igen, ismertem, bár  addigra már a régóta házasok vagyunk szakaszban voltak. Tudod, Kimi egy elég érdekes szemléletű ember, és ez a tulajdonság itt is előjön. Mit mondott neked? Miért váltak el?

– Kölcsönös megcsalás ilyesmik – vontam vállat, mintha nem is lenne nagydolog ez. Abban már régóta biztos voltam, hogy Kimi és Tommi között bizalmas kapcsolat feszül.

– Na ja. Én ezek után tuti nem lennék ilyen jóban az exemmel, de hát nem vagyunk egyformák – megvonta vállait és úgy folytatta. – Jenni egy normális nő amúgy, de akkor is. De most komolyan erről a roppant könnyed témáról akarsz beszélni?

– Dehogy – vigyorodtam el kétségbe esett arcát látva. – Egy percet kérek, mert amúgy marhára ideges vagyok! OlyannagyonizgulokhogyKiirávalkorizomegésznap!!!

– Húha lassabban – nevetett jóízűen.  – Kezd előröl!

– Férfiak – forgattam meg szemeimet.

– Räikkönen vonás második rész – szuszogott.

– Tehát – kezdtem lassan, artikuláltan– , izgalommal tölt el, hogy Kiirával leszek egész nap. Emlékszel? Már akkor felpörögtem, hogy te látod a tudásomat. És most Kiirával lenni a jégen! Hát mi történik itt?!

– Nem hiszem el, hogy megint ezt mondom – ingatta fejét –  , de apád egy normális csávó. Látta, hogy leesett az állam attól ami benned van. Amint a jégre lépsz egy teljesen új Lexi testesül meg. És Kiira éppen annyira nem tud ellen állni a tehetségeknek, mint én, főleg, hogy neki ez a szakága. Megvan az a jelenet, amikor a Looney toons-ban a nyúlnak szívecskék lebegnek a szeme előtt? Na, Kiira ezt látja, csak a szívecskéket cseréld le profi korira!

– Neee! – nevettem el magam. – De most komolyan ! Nem is látott még. Akkor meg hogyan lehetséges ez? Vagy ezt a sportra érted? 

– Hű, hát asszem’ jobb ha tőlem tudod meg – pislogott zavartan. – Kiira és én, nos elég hosszú ideig éltünk kapcsolatban, és ezáltal úgy kb mindenkinél jobban ismer engem, és ismerem őt. Szóval megbízik az ítéletemben.

– Klassz! – nyögtem ki cérnavékony hangon. Hogy nem vettem én ezt észre? És Kimi miért nem mondta, hogy a cuki edző bá nem is egyedülálló?  

– Ne legyen ez miatt nyomás rajtad – nyugtatott nevetve félre értve reakcióm. – Csak szórakozunk egy jót!

Fél óra múlva már a Helsingin Jäähalli jegén álltam Kiirával.

– Mielőtt még elkezdenénk Axeleket ugrani, szeretném tudni, hogy műkorcsolya avagy a jégtánc felé húzol – siklott könnyedén mellettem.

– Párosban műkorcsolyáztam, de egyéniben inkább a jégtánccal foglalkoztam. Bár sokszor inkább összefolyt, hiszen te tudod a legjobban, hogy mennyire hasonlóak.

– Igen ez így van – bólintott. – De én műkorcsolyázom. A jégtánc amolyan bemelegítés – húzta el ajkait mosoly közben, mutatva, hogy nem lekezelő a mondata.

– Értelek – biccentettem.

– Össze tudnál állítani nekem egy kűrt fejben? Hogy hogyan épül fel. Olyan ugrásokat is alkalmazhatsz elméletben, amelyet esetleg még gyakorlatban nem ugrottál.

– Gyakorlatilag hat éves korom óta a jégen élek – vontam fel szemöldököm. – Mindegyik kűrben szerepelendő ugrást meg tudom csinálni.

– Lássuk – siklott el s mutatott maga elé magabiztosan. – Szeretnék látni Alext, Lutz– ot, lépés sort és forgásokat! Aztán majd dupla és tripla verziójú ugrásokat.

Most kezdődik csak a játék!

Kimi

Reményeim szerint Lexi már rég a jégen süvített, így szóltam pár havernak, hogy tiszteletüket tehetnék nálam. Nem kellett sokat várnom arra, hogy alkohol mámorban úszó finnek terpeszkedjenek a kanapémon.

– Te Kimpa, és sehol semmi nő?! – nézett körül fintorogva Jukka.

– Ehh, tudod merre van a budi, könnyíts magadon – mutattam az emelet irányába.

– Vittu – morrant vigyor mellett és felém lökte a poharát. – Iszunk, vagy mi a fasz van? Mi ez a harmat gyenge még csak fél üveg vodkát ittam meg böszmeség Iceman?

– Várjá’ várjá’ Kimster már felelősségteljes apuka! – hápogott bele Jarppi. – Tényleg hol a kiscsillag?

– Te se gondolod komolyan, hogy a közelébe engedlek titeket? – méregettem felvont szemöldök alól nevetve.

– Ugyan haver – pattant mellém Jukka – tudod, hogy csípjük a búrádat! A kis virágszálat pedig agyon kényeztetnék, szóval ne parázz!

– Aha persze – bólintottam. Igaz, hogy eszelősen örültek voltak, de a szívük a helyén volt. Vitathatatlanul.

Mielőtt még agyatlanra ittam volna magam felhívtam Lexit. Hulla fáradtan ecsetelte, hogy Kiira kikészítette, de őrületes napon van túl és most épp nyakig fekszik egy óriási kádban masszázs  és miegyéb után.

– Mi ez az idült vigyor? – slattyogott mellém Toni a bárban.

– Most beszéltem Lexivel – sóhajtottam fel mielőtt sörömbe ittam volna. – Kicsit felpörgött.

– Ahogy beszélt a koriról lejött, hogy neki ez a sport kb az, ami neked az F1 szóval nem csodálom – vont vállat. – Szimpatikus nekem.

– Ez kölcsönös. Úgy huszonöt kérdést tett fel rólad egy levegővétellel.

– Jól nyomja – nevetett. – Majd a futamokon felteheti nekem.

– He?

– A saját versenyeim közt belefér, hogy amolyan szakértői szöveget nyomjak le a nép torkán az MTV3– nál.

– És ezt csak most mondod baszki? – hitetlenkedtem.

– Nem rég tudtam meg én is Kimster – vigyorgott. – Igyunk egyet – biccentett a pult felé, ahol Jukka már valami maca mellei közé fúrta arcát.

Kurva sok feles után brunyálni indultam amikor nekem jött egy nő.

– Ilyen a világon nincs – szalad ki a számon.

– Ezt én is mondhatnám – villant rám a tekintete. –Mit keresel te itt?

– Tudtommal ez egy szórakozó hely – tártam szét karjaimat. – Bár azt nem vágom sárkányokat mér’ engednek be!

– Te mekkora pöcs vagy Räikkönen!

– Én is bírlak Vivii, mindig is bírtalak! Ja, mégse. El nem tudom képzelni Jes hogy a picsába viseli el azt a hisztis picsa jellemedet – vágtam gondolkodó arcot. Legalábbis próbálkoztam.

– Én pedig azt nem, hogy Jenni miért viselt el egy alkoholista bukott faszt, aki a világra szóló partikon kívül semmit nem tett le az asztalra – vágott vissza. – Kedves maailmanmestari. Hányszoros is? Jah, hogy csak egy véletlenszeres?

– Viv?! – csattant Jenni hangja mögötte, összeszűkült tekintettel néztem fel rá. – Mi folyik itt?

– Semmi édes. Csak összefutottam az alkesz exeddel, szóval szóra sem érdemes – trillázott mosolyogva én pedig inkább az asztalra basztam le a poharam mielőtt még valami ostobaságot csináltam volna.

– Kimi – hallottam Jent mikor otthagytam őket, de nem nagyon érdekelt. Még egy perc vele és megtépem. Talán a második slukkot tüdőzhettem le mikor Jenni lépett elém. Pár pillanatig csak néztük egymást majd felé nyújtottam a cigit és előkotortam egy másikat.

– Na, ez hiányzik – mosolyodott el. – Az ilyen apróságok.

– Nem voltak rosszak – hunyorogtam a füst mögül.

– Szerintem az jó dolog, hogy szeretettel emlékszünk vissza egy– egy dologra. Vagy jobb lenne, ha szét akarnám verni a fejed a bukóddal?

– Jó érv, mint mindig – fújtam ki a füstöt. – És igen bulis volt, hogy anyád előtt nem mertél rágyújtani.

– Így mindig te gyújtottál rá előbb és ha tiszta volt a terep odaadtad – csücsörített füst karikát produkálva, amire szintén én tanítottam anno. – Sajnálom Vivii szavait, tudom, hogy az elevenedbe talált.

– Ne tedd – rántottam meg vállaimat. – Elég sokan hiszik ezt, eggyel több vagy kevesebb ember már nem számít. Ráadásul a boszorka gyűlöl engem.

– Nos, hát, mondhatni nem kedvel – hümmögött.

– Jenni – meredtem rá.

– Ok, gyűlöl – adta meg magát. – Nem igazán érti ezt az ex barát dolgot a történtek fényében.

– Jah, hát kábé rajtunk kívül senki se. De tudod, hogy pont leszarom az emberek véleményét.

– Én nem hiszem azt. Soha sem hittem – lépett a csikkre mellettem. Egyenesen a szemembe nézett majd amilyen hirtelen felbukkant el is tűnt.

Bent ártatlanul iszogattam a vodkámat, de a nősténydög amint meglátott felemelte középső ujját.

– Ne lépjünk le?

– Te hülye vagy? – meredtem Tonira. – A sátán ribanca miatt? Jobb ötletem van – vigyorodtam el. Timo kicsit értetlenül nézett rám mikor elmagyaráztam neki mit is akarok, de a haverság miatt és egy kis anyagi támogatás után, elvégre rosszul is elsülhet alapon megetette amit kértem. Még extra koktél cseresznye is került a poharakba, majd az egyik angyalkájával kiküldte az italokat. Legsármosabb vigyorom elővéve emeltem fel a poharam, amit Jen egy szemforgatással viszonzott, de mosolya mutatta azért jól esik neki a figyelmesség.

– Én ezt nem értem – hümmögött mellettem Toni.

– Várjá’! – intettem le. – Na, most! – mutattam a prüszkölő szőkére. Nőhöz méltatlanul köpködött és matatott a szájában vízért kapálózva. Hangosan röhögtem rajta, még könny is szökött a szemembe a jelenet láttán.

– Mondd, hogy ehhez nincs közöd – nézett ám szigorúan Jenni miután barátnője eltűnt egy másik macával a mosdóban.

– Tőled tudom, hogy Viv a tejszínes koktélokat szereti. Lehet, hogy romlott volt a tej – vontam vállat ártatlan pislogás mellett. – Tudja tököm.

*

Könyökömre támaszkodva figyeltem, ahogy ismét karikát fúj az utolsó slukkból beszívott füstből.

– Tudom, hogy volt közöd hozzá.

– Meglehet – nevettem el magam, arcán láttam, hogy nem fog kiakadni válaszomtól.

– Olyan idióta tudsz lenni néha – fordult felém, a meztelen teste köré tekert lepedő épp csak annyira csúszott le, hogy odavonzza pillantásom, de ne láthassam melleit

– Inkább folytassuk – emelkedtem fölé, kacér mosoly mellett nyitotta szét lábait. – Okos kislány – sóhajtottam ajkaira.

Sziasztok!

Remélem most olyan WTF grimasz szerűség ül az arcotokon :D

Egyenlőre semmit nem fűznék a dolgokhoz,  majd idővel tisztázódik a sejtelem a szereplőinkkel – mindenkivel –  kapcsolatban… :) Mielőtt még hiány érzetetek támadna a rész végével kapcsolatban elárulom direkt nem részleteztem most. Ráértek még megtudni bizonyos dolgokat :P

Köszönöm szépen még egyszer a türelmeteket! ♥

L.

ui. új szereplővel bővült a GFTP információs oldala :)