Tizenkettedik

Kimi elengedte kezem és mellém dőlt, hogy ki tudjak mászni alóla.

-Linda? –pillogott vágytól fűtött és kérdő tekintet keverékével.

-Nem tudom ki az – kaptam fel trikóm, gyors puszit nyomtam ajkára és lementem. Hallottam, hogy a finn is kimászik az ágyból. Mire leértem telefonom is csörgött, a hangot egyből megismertem, így ajtóm felé mentem tovább. Elfordítottam a kulcsot és kitártam.

-Kisasszony, jó hogy méltóztatsz kinyitni! – dühöngött apa.

-Neked is szép estét – sóhajtottam, miközben becsuktam ajtóm.

-Jól vagy? – kérdezte egyből – merre jártál a héten, a kiadónál nem találtalak?!

-Apa, nyugi, nyaralni voltam – ingattam fejem – elég lett volna egy telefon nekem, vagy Caminek, sőt még Erin is tudta… Szóval mi az igazság, miért jöttél?

-Kicsim… te tényleg egy idegen férfit hoztál ide?  - kérdezte halkan, igyekeztem nem elnevetni magam hangsúlyán.

-Apa… nem idegen férfit, hanem a barátomat – jelentettem ki – de, te ezt honnan tudod? Enyhén elpirult, sose tudott jól titkot tartani.

-Hát, tudod Di elmentem Camihez, hogy meglátogassam Bellát… és mondta, hogy egy férfival vitted el…

Na, itt nevettem el magam, szégyenlősen toporgott előttem, jellemző volt apára, meg akart ijeszteni, aztán meg magyarázkodott.

-Értem. hát, ha már ilyen kedvesen jöttél látogatóba, bemutatom neked, rendben? – szóltam szelíden, bólintott, én felmentem.

-Hallom megjött apukád – pillogott rám Kimi, az ajtófélfának dőlve állt.

-Nem tanították meg neked, hogy nem illik hallgatózni?  - vigyorogtam rá.

-Nem hallgatóztam – fintorgott játékosan, előkapott egy pólót és nacit, én sem díjaztam volna, ha így megy le, bár tagadhatatlanul tökéletes volt teste… Felsóhajtottam, ahogy néztem a finnt, szó szerint fájdalmas volt abbahagyni játékunkat. Adott egy csókot.

-Ne nézz így… izgató vagy… - súgta vágyón, megpusziltam cserébe. Megfogtam kezét és elindultunk le.

-Apa, ő Kimi Räikkönen – a finnre pillantottam – ő pedig Lawrence Laine.

-Jó estét uram – fogtak kezet.

-Önnek is – felelte apa, természetesen meglepte, hogy ki áll mellettem, tökéletesen tisztában volt F1 imádatommal – öhm…

-Tudod apa, az elmúlt heten Finnországban töltöttem Kimi családjával – kezdtem bele – Kimi elhívott a rallyra, én pedig elfogadtam meghívását, így kezdődött.

-És akkor most…?

-Igen apa, összejöttünk – feleltem.

-Nem, nem korai ez egy hét után? – aggodalmaskodott.

-Uram, minden tisztelettel, én tudom, hogy gyorsnak tűnik, de egész héten együtt voltunk a családommal, szinte mindent megmutattam a lányának magamról.

-Ön elvált, jól tudom? – méregette a finnt, lehunytam szemem, mi lesz ebből…

-Apa… - kezdtem, de megint beleszólt.

-Igen, jól tudja uram, elváltam. De szerintem nem a múltam a fontos, hanem az, hogy mit érzek a lánya iránt – felelte szelíden Kimi.

-És mit érez? – nézett kíváncsian rá.

-Elhiszi nekem, hogy beleszerettem? – sóhajtotta, megszorította kezem közben, nekem vadul dobogott a szívem szavai hatására.

-Kicsim? – lesett rám félősen az apám.

-Nézd apa, én, ez van – vigyorodtam el, elengedtem a finn kezét és apa mellé ültem – ne aggódj, végre jól érzem magam…

-Én csak nem szeretném, hogy csalódj Kicsim – sóhajtotta.

-Nem tudsz megvédeni tőle – bíztattam – és mi az, hogy ön elvált? – kuncogtam – te is elváltál…

-Jól van, na – emelte fel kezét, Kimire pillantott – vigyázzon a lányomra, és sajnálom…

-Mindent megteszek érte – mosolyodott el kedvesen. Pár szót váltottunk még, majd apa elnézést kérve távozott. Miután becsuktam a bejárati ajtót, nekidőltem, hát ezen is túl vagyunk. A finn elém állt és megfogva kezeim magához húzott.

-Apukád nagyon szeret téged – puszilta meg fejem.

-Igen, és aggódós… sajnálom, hogy így alakult – sóhajtottam.

-Kicsim, igazából semmi extra nem történt – bíztatott – tudod, ha nekem lesz lányom, én sem engedem majd, hogy csak úgy idegen pasikat vigyen haza…

-Lányod? – kérdeztem vissza, kicsit zavarba jött, megölelt.

-Lindi én… szóval , nem akarlak megijeszteni azzal, hogy egy hét után azt mondom neked, hogy a lányunk – hadarta – mondtam, veled mindent jól akarok csinálni, és hidd, el nem sürgetlek, és nem akarlak semmibe belehajsz… - itt tettem ajkára ujjam.

-Rakka, nyugi – mosolyogtam rá- szépen alakulnak a dolgaink, ráérünk a későbbi tevézgetéssel – tekintete szomorkássá vált, nyílván arra gondolt, hogy én az élj, a mának szlogent részesítem előnyben, így gyorsan folytattam – majd ha évek múlva, szépen együtt éldegélünk, na, akkor beszélhetünk a gyerekről… Végre mosolyra húzta ajkát, szorosan megölelt.

-Én…  nem apud miatt mondtam azt… hogy, hogy beléd szerettem – puhán ejtette ki szavait.

-Remélem is Kimi – bújtam vissza hozzá, kiélveztem a pillanatot, mert, most, itt csak ő és én voltunk.

-Linda… - susogta, zöld íriszében kíváncsiságot láttam, enyhe félelemmel, nem fogtam fel még, hogy a múltban őt mennyire elárulták, és ezért tartott tőlem.

-Én is beléd szerettem – vallottam érzéseimről. Pislogás nélkül nézett szemembe, kisfiús mosolyra húzta ajkait és lágyan megcsókolt, hosszan, szenvedélyesen, minden érzelmét beleadva.

-Gyere – vett karjaiba, felsétált velünk az emeletre, lefektetett a hatalmas ágyra és mellém bújt. Tudtam, ha ezek után folytatjuk, játékunkat nem fogok tudni ellenállni a finn testének. Ismét hosszú csókot váltottunk, szorosan hozzábújtam, lágyan simogatta vállam, hátam én pedig mellkasát. Hol beszélgettünk, hol csendben feküdtünk, de folyton végtelennek tűnő csókokat váltottunk. Így, a finn karjaiban ért az álom, egy igazán érzelmekben gazdag nap után.

Reggel, ahogy mocorogni kezdtem puha kezek simogatását éreztem, majd egy mosolygós puszit nyakamon, halkan felkuncogtam. Hasamon lévő kezével még közelebb húzott, na, nem mintha, nem lettünk volna teljesen összebújva.

-Jó reggelt szépség – súgta kedvesen, felé fordultam és nyakához bújtam.

-Jó reggelt  – vigyorogtam, jól esett, lelkemnek, testemnek a finn lágy simogatása. Hosszú csókot váltottunk, majd kutyám jelezte, hogy ő is velünk van ám. Lebaktattam hozzá, játszottunk kicsit, közben a finn is letalált, és tök otthonosan felforgatta konyhámat. Adtam Bellának egy kis rágcsát, mikor beléptem eltátottam szám.

-Rakka – nevetgéltem – mit szeretnél?

-Omlettet – felelte hatalmas vigyor mellett – és ahhoz valami edényt – fintorgott.

-Segítek Édes, jó? – pusziltam meg arcát, enyhén lábujjhegyre kellett emelkednem ehhez.

-Feléred? – gonoszkodott, elkaptam a fakanalat és rávágtam formás kis seggére vele – uuu Lindi…

-Igen? – pillogtam, elnevette magát és karjaiba zárt, csók után engedett el, megcsináltam reggelinket, jó hangulatban ettünk, utána rávettem Kimit, hogy menjünk el sétálni Bellával, szegénykémet, megint itt hagyom egy hétre.

-Ne aggódj, ha haza jöttünk sokat lehet velünk – bíztatott. Határozottan tetszett a többes szám. Ebéd után összepakoltam ruháim, aztán elvittük kutyámat Camihez, bőven ráértünk, a finn tényleg nem lakott messze tőlem.  Az autóba ülve direkt megnéztem az órát, hát Kiminek tényleg nem kellett 5 perc…

-Gyorsan hajtasz –vigyorogtam rá.

-Tudom –heherészett – tudod a pályán 250 fölött hajtok, majdnem hogy fura ez a lassú tempó…

-Nagyon elemedbe vagy  – tettem lábára kezem.

-Viccelsz? Holnap utazunk, itt vagy mellettem, mi kell még? – lesett rám csibészesen – megjöttünk – hajtott fel egy pici úton. Láttam már képeket a finn házáról, így nem volt ismeretlen számomra a hatalmas üvegtáblás, szürkés épület. Kívülről kicsit ridegebb hatást keltett, na, de belül… Elvarázsoltan mentem Kimi után, ahogy körbevezetett az ő kis birodalmában. Mindenhol jelen volt a finn eleganciája és egyedi stílusa. Természetesen az összes modern high-tech rendszer jelen volt, óriási plaza tv-k, luxus berendezésű konyha, fürdő… Az egészről sütött egy fajta különleges hangulat, mindenhol ott vibrált a skandináv férfi jelenléte, főleg az illatban… Az illat, mely egyszerre édes, fűszeres, mégis friss, a legtökéletesebb, mit valaha éreztem.

-Nos, hogy tetszik? – érdeklődött Kimi izgatottan.

-Csodálatos – mosolyogtam rá – én, nem ilyennek képzeltem… de sokkal jobb annál… Hálás sóhaj tört fel mellkasából, miközben megölelt.

-Lindi – súgta alig hallhatóan nevem, ráemeltem pislantásom- szeretlek…

-Én is szeretlek – feleltem, vonásai kisimultak, szép szemében tűz égett, nem csodáltam volna, ha felgyulladok pillantásától. Úgy igazán most mondta ki először, mint, ahogy én is, múltja miatt nem is gondolná a világ, hogy ő milyen démonokkal küzd magában…

-Gyere, mutatok valamit- fogott kézen és a nappaliban álló hatalmas üvegvitrinhez vezetett.

-Kimi – súgtam és szám elé kaptak kezem, döbbenten meredtem az előttem álló tárgyakra. A finn serlegei sorakoztak ott, középen kimagasodott a vb trófea másolata.

-Tetszik? – kérdezte, miközben kinyitotta a vitrin ajtaját. Bambán bólintottam, lenyűgöző volt látni a hosszú évek sikereit.

-Ez…én…ez fantasztikus – követtem pillantásommal a finn mozdulatait, halkan kuncorászott.

-Gondoltam, hogy tetszeni fog – karolt át egyik kezével – van kedvenc futamod Kicsim?

-Spa – vágtam rá gondolkodás nélkül.

-Én is kedvelem – nevetett fel, kiemelte 07-es spai első helyezettnek járó díját és kezembe adta.

-Idén is nyerj, ott kérlek – sóhajtottam, szelíden mosolygott rám.

-Igyekszem… de ez nem csak rajtam múlik – felsóhajtott – tudod, ez az év marhára nem az enyém… jövőre nem is leszek F1-ben, igazából nem is érdekel ez már… mármint nekem nem kihívás a hatodik helyért küzdeni… meg ilyet, egy vb csapattól, hogy az első futamokon pontokat se tudok szerezni, mert szar az autóm, úgy, ahogy van..?

Nagy szemekkel figyeltem, most először beszélt nekem idei évéről.

-És a rally? – kérdeztem halkan.

-Régóta szeretném kipróbálni magam a WRC-ben, hobbi szintem évek óta rallyzom, de ez teljesen más lenne. Kicsit besokalltam az F1-től, illetve, attól a tömény hazugságtól, ami körül vesz…

-Tudod, én sose szerettem, hogy átmentél az olasz gárdához. Érthető volt döntésed, de nem szerettem – sóhajtottam fel.

-Akkor csak azzal az autóval volt esélyem a vb címre. De ez ilyen sportág, mindig lesz egy jobb csapat, bizonyos évek után meg főleg. A hosszú érák is véget érnek egyszer…

-Sajnálom, hogy eljössz F1-ből, mint rajongó – mosolyogtam rá – elveszti a sportág az egyetlen tiszta, nyíltszívű versenyzőjét…

-Köszönöm – ölelt meg, visszatettük a díjat, legnagyobb örömömre a vb címet emelte ki. Alaposan végignéztem, mesélt a díjátadóról is – tudod, nem szeretem az ilyen médiás, kiöltözős eseményeket, de ezt a bulit kifejezetten vártam – nevetgélve, teljesen beleélte magát a szép emlékbe – mert tudtam, hogy végre én kapom meg azt a trófeát, emlékszem izgultam mielőtt besétáltam volna a színpadra, aztán hazafelé úton a feleségem meg is jegyezte, hogy… - lelkessége eltűnt, haragosan pillantott, önvádat láttam szemében.

-Értem – nyögtem ki, teljesen lesokkolt ezzel a mondatával.

-Kicsim… én sajnálom, nem így akartam mondani, vagyis Lindi, én bár te lettél volna akkor velem… most csak, csak ahogy visszagondoltam arra a szép pillanatra, mikor megkaptam a címet… én, nem tudom, hogy jött ez, sajnálom – hadarta.

-Hát jó… - sóhajtottam, visszaadtam díját – iszom egy kávét – egy kicsit el akartam menni közeléből, tudom, hogy az a múlt, de azért rosszul esett mondata…

-Várj – lépett utánam rögtön, elkapta kezem és maga felé fordított – Lindi, figyelj, rám kérlek, abban az évben váltam el tőle, igazából már a díjátadón sem volt minden rendben, de nekem az a nap fontos volt. És ahogy meséltem neked erről, csak a jó dolgok jutottak eszembe, az, amit ő mondott nem tartozik ide, csak, előjött, mert meg akarom mutatni neked, hogy milyen vagyok. És csak a sztori hevességében mondtam ki.

-Értem – ismételtem, tovább indultam volna, de visszahúzott.

-Sajnálom, hogy megbántottalak…

-Nem.. –bele vágott.

-Látom a szép szemeden, hogy bánt, és érthető. Tényleg sajnálom, szépen kérlek, egy pillanatra se forduljon meg az okos kis fejedben, hogy akarok tőle valamit is még ebben az életben. Lindi, hosszú idő óta te vagy az a nő, aki megmozgat bennem valamit. Valamit? Mindent… a szívem a lelkem a tiéd, szeretlek téged, még ha az idő fogalma miatt kevésnek is tűnik ismeretségünk. Tudod mennyi mindent élesztettél újra bennem? Az igaz vágyat, hogy szerethesselek végre, hogy este hozzám bújj, hogy, ha sírsz, én ölelhesselek meg, ha nevetsz, én nevethessek veled… a napfényt hoztad vissza az életembe a magad tiszta lényével.

-Kimi…- húztam össze szemeim, megható volt kis vallomása.

-Héj – húzott ölébe, szorosan karjaiba zárt, nyaka köré fontam kezeim, egész testéből áradt a melegség, amennyire tudtam hozzá simultam, a szoros karok hosszú ideig tartottak, majd lassan arcom sajátjával simogatva hozzám hajolt.

-Szeretlek téged – súgta félhalkan, tekintete enyémet pásztázta, ujjbegye arcomon játszott, puha ajkait enyémekre nyomta, csókja szenvedélyes és vágyakozó volt. Nyelve lágyan siklott számba, kényeztetve lelkem is. Mikor nagy nehezen elváltunk egymástól, homlokomra adott apró puszit.

-Én is szeretlek – feleltem, megkönnyebbülten fújta ki levegőjét, úgy éreztem, tényleg megijedt, hogy véglegesen elrontotta esélyét.

-Nem hagysz el? – súgta nagyon halkan, pillantása nyugtalan volt.

-Persze, hogy nem kicsi finn- simogattam meg arcát – összetarozunk… Gyengéd csókot kaptam szavaimért, majd felsétáltunk összepakolni első közös nyaralásunkhoz.

-Én tényleg akartam kávét inni – mosolyodtam el.

-Hozzak Gyönyörűm? – állt elém egyből.

-Aaa, most én pakolok szét a te konyhádban – nevettem el magam és kiindultam, elkapta derekamat, játszi könnyedséggel emelt fel egy kézzel.

-Nem, nem, gyere szépen, megmutatom, mit hol találsz  – nevetgélt. Az emeleti konyhában tett le, pontosabban a pultra ültetett.

-Kapok? – pillogtam rá.

-Persze  – puszilta meg nózim – figyelj jól, mert a következőt egyedül csinálod – szólt hozzám, mintha öt éves lennék.

-Okééé – feleltem gyermetegen, mikor hátat fordított, leugrottam a pultról és megöleltem hátulról, elnevette magát.

-Igen ? – fordította el fejét, némiképp rontott az összhatáson, hogy jó egy fejjel magasabb volt nálam – gyere-nyúlt hátra, mintha hallaná gondolatom, vígan ugrottam hátára.

-Így nem tudod megcsinálni – adtam tudtára gondolatom sóhajtva, lecsúsztam hátáról, megfordult, két keze közé fogta arcom.

-Úgy mondtad, mint egy kislány – mosolygott rám, puha ajkát enyémre nyomta, gyorsan megfőtt kávém, nagy bögrét adott kezembe aztán. Pakolás után ettünk, megugrottam, mikor csörgött telefonja. Nevetve vette fel, pár mondat után letette, hallottam, hogy valaki jön, de azt nem, hogy ki.

-Rossz a lelkiismereted ? – karolt át hátulról – az egyik barátom átjön egy kicsit.

-Nem, csak ijedős vagyok – kuncogtam – rendben, és ki amúgy?

-Meglátod kis kíváncsi- puszilt nyakamba, majd még egyszer és még egyszer, lehunytam szemem, a finn karjai erősen tartottak, lassan maga felé fordított, puha ajkai azonnal enyémekre csúsztak, sóhajtva siklott nyelve számba, mohón simogatva egymást. Keze végigvándorolt testemen, még mindig óvatosan, de fenekembe markolt, felmordult, ahogy tarkóját simogattam, néha körmöm végighúzva bőrén. Teljesen elöntötte agyamat a köd, testem önálló életre kelve simult a finnéhez. Combom alá nyúlt és lassan emelni kezdett, ölébe ugrottam, dereka köré kulcsoltam lábaim, ágyára fektetve nyakam vette birtokba csókjaival. Vad sóhajok törtek fel mellkasomból, ahogy vékony kis felsőm alá csúszott keze, hozzám simult, éreztem izgalmát, rekedten szólalt meg.

-Nagyon kívánlak Linda, de ne így szeretkezzünk először – ajkaimra vetette magát – annyira szeretnélek kényeztetni…

-Kívánlak – nyögtem ki gondolatom, megőrjített érintéseivel, szavamra megremegett, mindketten lassítottunk csókunkon – köszönöm Kims – túrtam szőke hajába - hogy ennyire figyelsz rám.

-Mert nagyon fontos vagy nekem – felelte kedvesen, de még enyhén zihált a vágytól, lehanyatlott rólam – legközelebb nem tudom megállni Kicsim, hogy ne vetkőztesselek le…

-Nem is akarom, hogy megálld – súgtam ajkaiba, jól tudtam, hogy bizonytalan velem, nem akarta elkapkodni együttlétünket, bár ő megtette volna már, csak nem volt biztos benne, hogy én nem várnék e még, most ráadásul időnk se lett volna... Beszélgettünk még, majd autózajt hallottam, a fin hatalmas mosolyra húzta ajkait.

-Gyere , bemutatlak valakinek – ugrott fel az ágyról, kezeimnél fogva húzott fel. Lementünk a lépcsőn, Kimi kinyitotta az ajtót, én meg döbbenten néztem a fiatal férfit, aki besétált.

-Hello – fogtak kezet nevetve – gyere, bemutatom a barátnőmet – invitálta be.

-Szia – nyújtotta felém kezét – Sebastian Vettel vagyok

-Linda Laine – fogtam meg a felkínált kezet, kaptam két puszit és besétáltunk.

-Tényleg csinos vagy – vigyorgott a német – Kimi sokat beszélt rólad nekem…

-Igen? – húztam fel mosolyogva szemöldököm, nem gondoltam, hogy ilyen kis pletykás.

-Igen – felelte hatalmas mosoly mellett - de amúgy, én is meglepődtem rajta…

-Pletykás – csapott vállára Kimi, ahogy leültünk a nappaliban az ölébe húzott.

-Ezeket a kiskutya szemeket – nevetett fel hangosan a német – végre, Kimster – sóhajtotta – örülök, hogy boldogságot látok rajtad… Szavai őszintén csengtek, tényleg igaz barátok voltak.

Jó két órát töltött velünk a német, aztán vacsiztunk, gyors fürdés után ágyba is bújtunk, hogy viszonylag kipihentek legyünk az utazásra.

-Holnap ilyenkor… - kezdte a finn.

-Már Mallorcán leszünk – fejeztem be helyette.

-Úgy bizony – ölelt még jobban, a délutáni kis játékunkból kiindulva azt hittem ma este lesz a nagy este, de Kimi nem kezdeményezett – tudod… őrülten kívánlak, de ha még ezt az estét kibírjuk, egy nagyon különleges élményben lehet részünk holnap… - sóhajtotta, elmosolyodtam, igaza volt, először szeretkezni, egy romantikus luxuslakosztályban…

-Tudom Rakka – pusziltam nyakába kedvesen.

-De, ha ilyeneket csinálsz… - nevetgélt, oldalra fordított minket, és hosszú csókot adott – szeretlek Kicsim – súgta.

-Én is szeretlek – feleltem, elhelyezkedtünk, azzal a gondolattal aludtam el, hogy másnap a finnel egy remek utazásra indulok, minden értelemben.