14.

14. Különös hétvégék

Mivel túl voltunk a futamhétvégén hétfőn ráértünk felkelni, amit ki is használtunk.  Dél körül

másztunk ki az ágyból, majd egy négyesben eltöltött ebéd után a repteret vettük célba. Ők Európába repültek, míg mi Manhattanba utaztunk. Pár órás út után kora este érünk a nyüzsgő városba, ami szinte azonnal magával is ragadott és mivel az USA– ban voltunk, a sztárokat gyártó államban, a finn is átlagemberként viselkedhetett, nem zaklattak minket rajongók.

– Annyira intenzív ez az élet – suttogtam a félhomályba, míg ő lassan végigsimított a hátamon. Késő éjjel volt már, mi pedig fülledt erotikával teli levegőben pihentük ki fáradalmainkat.

– Ne csodálkozz rajta – lehet nedves puszikat bőrömre. – Eleve az utazások miatt úgy tűnik, mintha több síkon élnéd az életed. Hiszen huszonnégy órája még egy másik országban voltunk.

– De nagyon élvezem – fektettem tenyerem arcára miután hanyatt fordultam. – Miattad. Tudod, hogy sokszor elkápráztatsz?

Válaszul megcsókolt én pedig boldogan merültem el az általa kiváltott édes érzésbe.

A következő két napban csak egymásra koncentráltunk; rengeteget mászkáltunk város szerte, moziztunk, jókat ettünk és hosszasan szeretkeztünk.

 De amilyen hirtelen jött, úgy el is suhant ez a pár nap kettesben, ugyanis a csütörtök reggel már Indianapolisban köszöntött minket, újabb versenyt hozva magával. Azzal vigasztaltam magam, hogy ez újabb lehetőség Kiminek a további pontszerzésre és, hogy találkozom Sebivel. Épp a Ferrari home– ja felé sétáltunk, amikor Rose sietett elénk és elrángatta a párom dedikálásra, amit a finn pár vittu– val reagált le, így én a TR home– ja felé vettem az irányt. A vendégeknek fenntartott előtérben ittam a latte– mat, amikor feltűnt német barátom.

– Szia – vágódott le mellém vigyorogva.

– Hello Basi – mosolyogtam el én is automatikusan. Ha melletted ül egy nagy vigyor, nehéz megállni a jókedvet. – Látom jó hangulatban vagy – néztem végig rajta.

– Igen Linda, van okom rá, de erről majd később – legyintett. –  Menjünk, együnk valamit – állt fel.

– Nem itt akarsz kajálni? – értetlenkedtem.

– De nem ám! Irány a RB Energy!

– Okaj – bólintottam. – És amúgy hogy vagy?–  utaltam a volt barátnő témára.

– Már jól. Hanna is egész jól van, így már nekem sincs olyan nagy lelki ismeret furdalásom.

– Ennek örülök – bíztattam. – Igazából nagyon korrekt módon akartál kiszállni ebből az egészből, arról pedig már nem te tehetsz, hogy Hanna ilyen állapotba került.

– Aha, hát ettől nem jobb nekem – fintorodott el. – Persze mindenki ezt mondja, mármint aki tud erről, és tudom, hogy igazuk van, de azért még eléggé tré ez a szitu.

– Ne haragudj, de nem akarnál egy kicsit többet mesélni arról az ominózus estéről? Csak annyit mondtál, hogy veszekedtetek. Nagyon. És hogy kórház lett a vége.

– De, elmesélem – sóhajtott fel. – De nem itt. – biccentette a kisebb fajta tömeg felé akik a fedett teraszon ültek.

– Na, mi van, lecserélted a pasidat? – vigyorgott rám Heikki, miközben felállt és üdvözöltük egymást.

– Dehogy, csak ő dedikál – húztam el a számat.

– Csatlakozzatok – mutatott az üres székekre. – Amúgy örülök, hogy itt vagy. És tudod, valahogy nem is fura, hogy Kimi barátnőjeként – tette hozzá vigyorogva.

– Hát kösz – mosolyodtam el. – Catherina?

– Ide nem utazott velem. Tudod a költözés eléggé lefoglalja.

– Ó értelek. Vagyis megértem őt, egy költözés mindig macera.

– Ja hogy ti ennyire ismeritek egymást – pillantott Heikkire, majd rám Sebastian.

– Ami azt illeti igen – feleltem. – Tudod, hogy szeretem az F1– et, és pár éve az egyik futamon összefutottunk Cathyvel. Szó szerint. Nekem kiömlött a kávém, neki kiborult a táskájából pár dolog. Na, így ismerkedtünk meg.

– Komoly – nevetett. – Te Lin, és eddig hogyhogy nem találkoztál Kimivel?!

– Nem tudom – vontam vállat. – Lehet a sors úgy gondolta, hogy három évvel ezelőtt nem álltam még készen egy finn pasira.

– De ez érdekes, engem is régebb óta ismersz. Meg pár arcot még innen – szólt bele Heikki.

– Mondom a sors. Jaj Seb, mutatni akartam neked valamit – pillantottam a szomszéd asztalra, ahol az  a bulvár magazin feküd, amiben cikk volt rólam.

– Mi ez? – pillantott rám kérdőn, miután magamhoz vettem a lapot.

–  „Mind Kimi, mind kedvese jó barátságot ápol az ifjú német tehetséggel” – fektettem elé az újságot. A rólam szóló cikk ugyanis tele volt pakolva képekkel és volt egy fotó, ami a monacói bulin készült. Kimi és Sebastain karolnak át rajta és a bevitt alkoholnak köszönhetően mindenki mosolygott.

Sebi felnevetett és anyanyelvén folytatta.

–  Hát, ha tudnák, milyen önfeláldozó módon adtam Kiminek a kulcsom.

Nem volt már időm reagálni, mivel egy gyűlölettel teli női hang csattant mögöttem.

– Tudtam, hogy van valakid! –  Mindketten megfordulunk, egy számomra ismeretlen szőke hajú lány állt ott.

– Hanna! – nyögte Seb. – Te mit keresel itt?

– Mióta keversz ezzel a kis ribanccal? – mutatott rám.

– Tessék?!

– Mi csupán barátok vagyunk–  próbálkozott a német, de teljesen feleslegesen. A Hanna nevű lány ugyanis egy mappát csapott az asztalra, amiből képek csúsztak ki a lendülettől.

– Ne hazudj! – kezdte hisztérikus hangon. – Itt a bizonyíték – lökte Sebastian felé a fotókat. Amin mi voltunk Sebbel. Ahogy ki tudtam venni mind a monacoi futamhétvégén készült. A paddockban, mikor beszélgettünk, a parton, mikor felsegítetett az esésem után. –   És láttam, hogy most is sugdolózol vele!

– Hanna, állj már le. Ő Kimi barátnője – emelte meg a hangját Sebastian is.

– Hazudsz! – dühöngött a lány tovább – itt a kép, amin ölelkeztek. Azt a képet mutatta,  amit mi néztünk az előbb az újságban, csak épp Kimi le volt vágva róla.

– Hanna… –  szóltam ismét.

– Te csak fogd be! – lépett felém.

– Először is nyugodj meg. – kezdtem tekintélyparancsoló hangon. – Ahogy Sebastian is mondta, én Kimi barátnője vagyok.

– Ennyire hülyének nézel? – kérdezett vissza.

– Itt az eredeti kép – emeltem meg az újságot. – Látod? A képen Kimi is rajta volt, az amit te mutattál csupán egy része az egésznek.

Értetlenül nézett rám, majd a helyemre rogyott.

– Mi? – értetlenkedett –… lány a finn pilóta szívét… rabul ejtett… –  motyogta a cikk ócska címét. – Ezt nem értem. Ha nincs senkid miért hagytál el?

– Ne kezdd megint – sóhajtott Seb. – Mert már nem szeretlek – folytatta szelíd hangon. – Te is tudod, hogy nem lett volna értelme így folytatni.

– Képes vagy pár hullámvölgy miatt sutba dobni egy ilyen hosszú kapcsolatot?

– Pár hullámvölgy?! – túrt hajába Sebastian idegesen. – Ezt nem itt, és nem így fogom megbeszélni veled. Hogy jutottál egyáltalán ide? Liza tudja, hogy itt vagy?

– Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit teszek! – állt fel. – Nem ismerek rád – suttogta és elsétált mellettünk egy szúrós pillantás után.

– Ehem, most mi is van? – bukott ki belőlem is az értetlenség.

– Egy elcseszett szakítás – tárta szét karjait Seb velem szemben. – Mintha egy rossz rémálomba cseppentem volna – nyögött fel. – Beszélek a tesójával – húzta elő telefonját.

– Zűrös csajnak tűnik – állapította meg laza finn nyugalommal Heikki úgy három perccel az után, hogy Hanna lelépett. Válaszul csak vállat vontam, ismeretlenül nem akartam rosszat mondani róla, bár tény és való, hogy az első találkozásom vele egy kissé félre sikerült.

Merre jársz báránykám? – jött az üzenet az én finnemtől.

RB E. –írtam a választ. – De ha uraságod ráér, meglátogathatom…

RÁÉR!!!  – mosolyogva ingattam meg fejem.  – Örülök, hogy találkoztunk Heikki, de ha most megbocsájtasz egy másik északi hapsi vár.

*

– Még egy ilyen elbaszott napot! – ült mellém az ágyra Kimi.

– Én valahogy még nem fogtam fel – sóhajtottam.  – Jól esne egy forró zuhany! – pillantottam a fürdő felé, abban a reményben, hogy a forró víz tényleg segít ellazulni a történek után.

– 12 órával korábban–

Már az utolsó szabadedzés előtt feltűnt, hogy Rose iszonyatosan feszült és ideges. A szokásos mosolygós lány helyett egy pattogó feszült nő mászkált fel s alá.

– Mi a fasz bajod van már?! – morrant fel Kimi, mikor hozzá is illetlenül szólt.

– Semmi – sziszegte. – Semmi olyan, amihez közöd lenne.

Felkaptam a fejem, ezt a hangnemet soha nem hallottam még tőle.

– Akkor viselkedj normálisan – vágta rá hűvösen Kimi. – És lehetőleg máshol tedd! – tárta ki az ajtót.

– Ez mi volt? – bukott ki belőlem a kérdés.

– Mit tudom én – vont vállat. – De pont leszarom a hisztijét.

– Beszélek vele – csúsztam le a székről. Rose irodájának ajtaja félig nyitva állt, így kihallatszott, hogy igencsak erőteljesen pakolja a dolgait, a puffanások erre engedtek következtetni. Határozottan kopogtam mire egy feldúlt állapotban lévő csaj tárta ki az ajtót.

– Ugye nem azért jöttél, hogy „ hogy beszéltél Kimivel”? előadást tarts?

– Tulajdonképpen azt akartam mondani, hogy ha esetleg dumálni akarsz, akkor engem megtalálsz – sóhajtottam fel. – De nyilván sokkal jobb így, hogy bunkózol mindenkivel – szúrtam oda.

Pár pillanatig morcosan méregetett, de végül lazított merev testtartásán és hajába túrva lépett el előlem, utat engedve. – Bocs, csak kicsit szét vagyok csúszva ma.

– Nos, ezt mindenki látja. Esetleg köze van a szintén morgó Adam– hez?

– Csak annyi, hogy rájöttem egy pöccsel élek!

– Összevesztetek? – kérdeztem rá a nyilvánvaló tényre.

– Szerintem inkább szakítottunk – ereszkedett az asztal szélére fáradtan. – Nem bírom tovább magamban tartani – suttogta.

– Hát mondd el – bíztattam. – Tudom, hogy nem optimális a dolog, mivel nem ismerjük egymás olyan régóta, de, ha gondolod, én meghallgatlak.

– Terhes vagyok! – nézett rám, én pedig eltátottam számat. Mondhatni, nem erre számítottam azok után, hogy azt mondta, szerintem szakítottunk.

– És Adam nem örül ennek – nyögtem ki értelmesen.

– Leginkább azzal vádol, hogy nem az övé a gyerek.

– Micsoda?

– Tudod – sóhajtott fel– , pár hete kicsit feszkós az élet körülöttünk. Csak amolyan párkapcsolati feszültség, a sok munka miatt. Nem jutott elég időnk egymásra, és ez nyomott hagyott rajtunk.

– Minden kapcsolatban előfordul – bólintottam.

– Igen. De most valahogy ez jobban megviselt, ráadásul késett is a havim, így csináltam egy tesztet, ami pozitív lett. Először totálisan bepánikoztam, ugyanis én nem akarok most gyereket. Remek munkám van a Ferrarinál, amiért marha sokat küzdöttem. Aztán meg Adam is itt van, gyakorlatilag együtt járjuk be a világot, és még ha nem is otthon, de együtt vagyunk. Ha én most elmegyek szülni, laza másfél évre kiesek innen. Én ezt nem akarom! – hadarta.

– Abortuszon gondolkodsz?

– Nem tagadom, ez is felmerült bennem – folytatta. – Ebben a kétségekkel teli állapotomban közöltem Adammal a nagy hírt. Segítséget vártam tőle, erre ő visszakérdezett, hogy ki csinált fel? Ebből pedig óriási veszekedés lett.

– Nem csodálom – nyögtem fel. – Ez nagyon súlyos vádaskodás.

– Ez tegnap este volt, azóta pedig nem beszéltem vele. Nem is akarok. Már az éjszakát is külön szobában töltöttem.

– Sajnálom Rose. Hogy segíthetek neked?

– Fogalmam sincs – ingatta meg fejét. – Akárhogy is nézem, nekem kell ezt megoldanom. És igazából már azzal segítettél, hogy elmondhattam valakinek.

– Mindenképen beszélnetek kell erről – helyeseltem. – A piciről mit gondolsz?

– Egyik pillanatban utálom, hogy most estem teherbe, aztán rám tör a bűntudat, hiszen ő nem tehet semmiről, aztán pedig szeretném megtartani. Annyira zavaros az egész! És Adam ahelyett, hogy megkönnyítené, csak pokolivá teszi.

Épp felelni akartam, mikor megcsörrent telefonja.

– Basszus! Hülye nyilatkozatok – nyomta ki – , mennem kell! – nézett fel rám. – Totál kiment a fejemből, hogy beígértem a Skynak egy pár soros összefoglalást.

– Tudod hol találsz, ha akarsz még dumálni.

– Köszönöm – pillantott rám hálásan.

Az időmérő alatt volt időm egy kicsit átgondolni Rose szavait. Meg akartam kérdezni tőle, hogy Adam heves reakciójának lehet– e valami alapja, de nem volt még olyan stabil a barátságunk. Eleve hogy kérdez rá az ember lánya egy ilyenre? Egy pillanatig sem feltételeztem, hogy lenne más pasi a képben, de nem ismertem a múltjukat. A Q3 kezdődött éppen, mikor megrezzent telefonom, a készülék Rose nevét mutatta. Ilyenkor?

– Szia!

– Lin – nyögött fel. – Azt hiszem, van egy kis probélma…

– Mi történt? – ráncoltam homlokom.

– Segítened kell. Gyere az irodámba kérlek!

– Máris! – vágtam rá. A zihálós hangja megijesztett, így szó szerint átrohantam a home hátsó részén. – Rose?! – nyitottam be az irodába, ami üresen állt.

– Mosdó! – jött a panaszos hang.

– Mi tö… úristen! – emeltem szán elé kezem, ahogy megláttam. A földön ült, görcsös tartásban, a járólapon pár vércseppel.

– Elkezdett görcsölni a hasam, és ez történt – magyarázta.

– Ide mentő kell!

– Ne! Várj! Senki nem tud semmit!

– És ha elvetélsz?!

– Csak segíts eljutni az autómig – sziszegte.

 – De ugye tudod, hogy nem fogunk kijutni innen észrevétlenül? – nyúltam kezei után.  –  A pálya elsősegély állomása van a legközelebb. Oda megyünk. Nem érdekel, hogy senki nem tud semmit itt, nem vagyok hajlandó kocáztatni! Azt se tudjuk hol van itt kórház.

Tíz percen belül a csukott vizsgálóajtóval szemben ültem, és míg vártam hagytam egy hangüzenetet Kiminek a történtekről. Azonnal felugrottam, ahogy nyílt az ajtó.

– Mindenképpen kórházba kell szállítani – informált az orvos. – Nőgyógyászati szakvizsgálat kell, és erre itt nincs mód.

– Fogalmam sincs hol van itt kórház – sóhajtottam fel ijedten.

– Ezt mi megoldjuk, de nem árt ha elkíséri. Bemehet hozzá – tárta ki az ajtót.

– Felhívjam Adamot?

Lebiggyesztett ajkakkal bólogatott és a telefonja felé mutatott.

Egy órával, jó pár telefonnal, és vitatkozással később Kimi mellett ültem az autóban és a szállodába tartottunk.

– Hányadik lettél Kimi? – kérdeztem rá, amikor tudatosult bennem, hogy azt sem tudom hol végzett.

– Negyedik – morrant. –Mondd el mi volt. Linda, mi a jó fene folyik itt?!

– Annyit mondott Rose, hogy terhes, de Adam megvádolta, hogy nem tőle van a pici. A kvali alatt pedig felhívott, hogy baj van. Lényegében ennyi történt, onnantól pedig ismered a sztorit, hogy Adam beviharozott, vitatkoztak, mert magát okolta. Kicsit fura ez a hétvége, először Hanna, most Rose…

Komolyan úgy érzetem magam, mint aki egy rossz rémálomba cseppent. 

Kora este kettesben vele végre nyugodtnak éreztem magam, amit Adam kétszavas sms– e tönkre is vágott.

– Most mi fog történni? Mármint, így, hogy Rose elvetélt – egy pillanatra elhallgattam. – Mi lesz vele?

– Nem tudom – nézett rám Kimi. – Gondolom pár futamot kihagy. Rohadt egy helyzet ez minden szempontból.

– Az, rohadt egy helyzet – ismételtem halkan.

*

Vasárnap igyekeztem a hétvége furcsaságait kizárva csakis Kimire és a versenyre koncentrálni. Futam alatt ez sikerült is, bár nem mondhatnám, hogy elégedett lettem volna a negyedik hellyel. De legalább pontokat szerzett! Ami őt annyira nem vigasztalta, mint engem, legalábbis szövegéből ez jött le.

– Mesélsz egy kicsit a futamról? – produkáltam nagy szemeket.

– Ehh, hát még nem igazán van meg a tempó – fintorgott. – Ennek köszönhető ez a csodálatos negyedik hely is – ironizált. – Legalább megbízható az autó, bár a kemény keverék nem fekszik neki.

– Egy kicsivel töbre gondoltam – kuncogtam fel, mikor abbahagyta beszámolóját.

– Valami ellenszolgáltatásért cserébe mesélek még valamit – vont ölelésébe, és mint egy véletlen a fenekemre csúsztatta kezeit.

– Igazi gavallér vagy! – nevettem el magam.

– Mindig! – vágta rá vigyor mellett mielőtt ajkaimhoz hajolt volna.

*

Hétfőn reggel az ágyban fogyasztottunk el a mennyei reggelinket.

– Lin, arra gondoltam, hogy Rose jöhetne velünk. Jobb neki most egy magán gépen.

– Figyelmes vagy – emeltem rá pillantásom. – Ez egy jó ötlet Kimi, ha ettünk be is mehetünk hozzá a kórházba, azt mondta kiengedik ma délután.

– Igazából nagyon régóta ismerem Rose– t, az mellett, hogy együtt dolgozunk barátomként is tekintek rá. Örülök, hogy ti is jóban lettetek.

– Elég könnyem megtalálom az emberekkel a közös hangot – ejtettem az utolsó falat epret számba. – Tapasztaltam – biccentett félmosoly mellett, nekem pedig a monacói első együtt töltött esténk jutott eszembe.

Másfél órával később a kórterem előtt álltunk. Épp benyitottam volna, amikor Rose hangja ütötte meg fülemet.

– Rose? Minden rendben?

– Igen. Csak azt akarják, hogy ÉN abba üljek bele! – mutatott a tolószékre.

– Kisasszony, ez kórházi szabályzat – próbálkozott elkeseredetten nővér.

–  Felejtse el, én biztos nem teszem bele a formás kis fenekem abba a bigyóba! – jelentette ki, miközben keresztbe fonta kezeit mellkasán. Elmosolyodtam, ez a lány kezdett nagyon hajazni az igazi Rosera. A történtek fényében kicsit furcsa volt Adamot látni Rose mellett, de nem akartam ítélkezni felettük.

– Adjon neki valami nyugtatót – próbálkozott a finn.

– Rose, kérlek, drágám –  kezdte Adam, de Rose felemelte kezét.

– Aaa, szó sem lehet róla.

– Az Isten szerelmére ez egy lány, fogd le és kész – mutatott  az említettre Kimi. – Nem akarsz te is minél előbb szabadulni innen? – tette fel a kulcskérdést, amellyel aztán el is érte Rose– nál, hogy ne akadékoskodjon.

***

– Te nem is voltál még nálam – pillantott rám a finn a kocsiban ülve.

– De nem ám – ingattam meg fejem. –  Alapjában véve furcsa lehet, de minket elnézve nem – vontam vállat. Egy hónap telt el azóta a bizonyos monacói út óta, aminek a végén Finnországban kötöttem ki. Mozgalmas, érzelmekben, élményekben gazdag négy hét állt mögöttem és most a svájci otthonom felé tartottam azzal a férfival, aki konkrétan felfordította a világot körülöttem.

– A dolgaim jó része már dobozokban van, mivel minél előbb el akarok innen költözni – informáltam őt –  , így kérlek nézd el nekem, hogy nem vezetlek körbe. Nem sok értelme lenne – vontam meg vállaimat.

– Felőlem indulhatunk Wollerauba. Csak nem szeretnék abba a hibába esni, hogy nem hagyok elég időt neked.

– Beszélnünk kell a továbbiakról ez így igaz – bólintottam. – Nem vehetek ki két hónapokat csak úgy, még ha ilyen magas pozícióban dolgozom is.

– Nem is várom el, hogy miattunk mindent felrúgj.

– Köszönöm – fektettem tenyerem mellkasára mielőtt kiléptem volna a lakásól.

Közel egy órás út után érkeztünk meg Kimi házához, ami éppen úgy eladásra volt ítélve, mint az enyém. Furcsa szituációkat tud teremteni az élet, ha úgy gondolja.

Az óriási felhajtó miatt kissé amerikai otthon hangulatot ontó hófehér ház igazából már elsőre lenyűgözött. Főként a belső teret illetőleg, ugyanis a régebbi hangulatot idéző fa elemek gyönyörűen beleolvadtak a modern high tech rendszerekkel telepakolt házba. Kimi szerette az eleganciát, de mégsem volt hivalkodó és ez meg is látszott az épületen, minden extrával felszerelt luxuscikkek jelentek meg imitt amott, gondolok itt a plazma tv– re, a sok hangfalas, házimozi rendszerre, a kül–, és bel térben helyet kapó medence mellett. Megengedhette magának a luxust, és élt is a lehetőséggel.

–  Gyönyörű ez a ház – emeltem rá a pillantásom.

– Körbe vezetlek – fogott kézen. – Bár itt sincs sok értelme. Reményeim szerint a következő futamról már egy másik házba érkezhetünk.

– Azért van iróniája a helyzetnek – vigyorodtam el, helyeslően bólintott.

– Van. Linda, el kellene intéznem valamit.

– Csak nyugodtan, feltalálom magam ne aggódj.

– A helyzet az, hogy van egy kutyám, és nem ártana haza hoznom. Ajaxot anno egy svájci fajta tenyésztőtől vásároltam, akinek a lánya történetesen itt lakik, így ő szokott vigyázni rá, ha Svájcban van velem Ajax, és én futamon vagyok. Az év nagy részét anyánál tölti Finnországban.

– Kíváncsi vagyok rá. Tisztán látszik, hogy sokat jelent neked ez a négylábú.

– Hat hetes kora óta az enyém, és bár tudom, hogy nem a legjobb neki ez az állandó keverés, de képtelen vagyok hónapokra anyáéknál hagyni. Volt pár futam, ahová elvittem.

– Jól hangzik. Na, hozd haza őt, addig teszek ki neki vizet.

Szerencsémre egy nagyon barátkozós ebbel találtam magam szemben, és mivel fajtatiszta németjuhászról volt szó elképesztően formás is volt, nem esett nehezemre úgy kb azonnal beleesni.

– Hamarosan megismered Kiméket is, ha szeretnéd – emelte rám pillantását négylábú barátjáról. Mindig meghagyta nekem a választás lehetőségét, és ezt tiszteltem benne.

– Holnap találkozom Kettel. Zürichbe megyünk, és mivel nekünk sem ártana pár dolgot venni, jöhetnél te is.

– Egy csajos vásárlós napra? – nézett rám kétségbeesetten. –Soha!

– Nem úgy értettem – kuncogtam fel. – Te amúgy is találkozol az ingatlanosoddal, egy kávét csak kibírsz két vársárló macával!

– Talán – hunyorgott. – Most viszont elfoglalhatnánk a kádat!

– Hat óra van Kimi – sóhajtottam méltóságteljesen. – Fellőtték a pizsit?

– Reményeim szerint bugyi sem lesz rajtad, nem hogy pizsi – lépdelt felém. – Cica egy kanos pasival soha ne szórakozz! – fogta kezei közé arcomat.

– Szegény kicsi pilótám – léptem hátra incselkedve miközben végigsimítottam felsőm élén a dekoltázsomra vonva tekintetét.

– Ugye tudod, hogy ilyenkor nem szeretlek? – váltott kaján hangra gonosz félmosoly mellett.

– Miért mikor szeretsz? – tudakoltam ártatlanul.

– Mikor meztelen vagy és csak az enyém – biccentette hátra fejem miután csuklójára tekerte copfba fogott tincseimet.

– Még hogy nem szeretsz ilyenkor – néztem gyönyörű szemeibe.  –Érzéseim szerint nagyon is örülsz nekem! – célozgattam könnyed erekciójára.

– Boszorka  –  engedett el, mintha csak égetné bőröm az övét.

Nem sokkal később azonban tényleg egy kád meleg vízben találtam magamat, naná, hogy nem egyedül.

Nagyjából tizennyolc órával később léptem a pláza mozgó lépcsőjére, barátnőm már az egyik

kávézóban várt rám. Két finom latte és gyors élménybeszámoló után a Victoria’s Secret üzletben voltunk egy kanos finnel kiegészülve.

– Elképzeltelek egy ilyenben – biccentett egy nagyon kihívó fehérnemű kollekcióra. – Uhh cica ettől merevedésem lesz. Lepj meg! – nyomott csókot ajkaimra majd eltűnt szemeim elől.

– Oké, segíts szexi cuccokat keresni! – fordultam barátnőm felé.

– Oké, segíts szexi pasit keresni! – pislogott rám. – Nincs Kiminek valami über cuki finn barátja?!

– Többel is találkoztam, de egyet tudnék mondani, akit el tudok képzelni melléd! – kacsintottam rá, hogy megértse ki az az egy, akire gondolok.

Jó pár fehérneművel a kosaramban ballagtam a pénztárhoz, ahol érdekes meglepetés ért a fizetésnél.

– Köszönöm, de Mr. Räikkönen itt hagyott egy csekket. Ön nem tartozik semmivel Miss York. Örülök, hogy nálunk vásárolt, remélem hamarosan viszont látjuk önöket! – közölte kedvesen az eladó.

Ajkaimat összepréselve hívtam fel őt. Oké, értem én, hogy egy kő gazdag pasi, de pár bugyogót csak ki tudok fizetni a cégvezetői fizetésemből!!!

– Jó párat én téptem le rólad, szó szerint. Ezért hagytam ott a csekket. De ha tudom, hogy ez ennyire felbasz nem teszek semmit. Szaros pénzről van szó csak – reagálta le közönyös hangon, amiről már tudtam, hogy megsértettem.

– Nézd én – hangosan felsóhajtottam. – Köszönöm kicsim, figyelmes voltál. Csak tudod nem szoktam meg, hogy így gondoskodnak rólam – folytattam nyugodtabb hangon bevallva neki az igazat.

– Én meg az önérzetes barátnőt. Nem akarlak irányítani, csak jót akartam – mormogta.

– Tudom, és el nem tudod képzelni, hogy mennyire szeretlek ezért. Este meghálálom uraságodnak, van pár szexi cuccom, ami letépésre vár – váltottam incselkedős hangnemre.

– Jó ég de imádlak! – nevetett a vonal végén. Elégedetten tettem le a telefont. Dühös voltam Kimire, de aztán beláttam, hogy neki éppen annyira új ez a szituáció mint nekem, így az értelmetlen veszekedés helyett a kiadós szexet választottam estére.

– Seba hívott, hogy hétvégén átmehetnénk, amolyan házavató partit rendez – közölte a finn mikor már hármasban ültünk.

– Ez jól hangzik! – tűztem egy falat sütit villámra. – Hol vett házat konkrétan?

– Thurgauban, az Wollerautól úgy nagyjából 90 km– re van – felelte elgondolkodva.

– Hát akkor irány Thurgau! – vigyorodtam el egy kellemes újratalálkozás reményében.

Hello mindenki! :)

Vasárnapi könnyed történet! :) Akik olvasták a régi részeket tudhatják, hogy ez az esemény több dolgot elindít a sztoriban, egytől egyig negatív dolgokat…

Igyekszem hamarosan hozni a GFTP vagy az IW újabb részét :)

L.