13.

13. Gyengélkedve

Épp új adagot tettem be a gépbe, amikor meghallottam az eső cseppek koppanását. Kimiék úgy

harminc perce indultak el, így legalább ennyi, míg vissza is érnek. És bár nem volt hideg a minket körül vevő idő, de a szél feltámadt, s az esőcseppek is alattomosan hidegen hulltak le. Tettem fel teát, és készítettem ki törölközőket is. Nem sokkal később egy finnül káromkodó, csurom vizes pasi nyitott be.

– Irány a fürdő srácok. Raktam ki száraz ruhát neked Mark – mutattam a lenti fürdő felé.

– Kösz! – indult el.

– Lehetőleg itt vetkőzz le – kértem szelíden a finnt, igazán remek lett volna, ha felcaplat az emeletre víztől csöpögő cuccokban, s eléje tartottam egy puha törölközőt.

– Asszem’ lezuhanyozok – törölte át szőke tincseit, s vetkőzni kezdett.

– Mindenképpen – bólogattam –, uhhuu! – borsózott meg bőröm, ahogy hozzám ért. – Nagyon hideg a kezed!

– Bocs – villantott vigyort, majd a következő pillanatban arcomra fektette kezeit, és gyors– szemtelen csókot lehet ajkaimra.

– Gyere csak le Räikkönen! – sóhajtottam, mikor eliramodott a lépcső irányába, nem mellesleg egy szál boxerben.

Délutánra kettesben maradtunk, az eső pedig kitartó módon esett továbbra is. A finn egyre többet köhögött, de még mindig nem foglalkoztatta a dolog, bár a meleg teát elfogadta.

– Lusta vagyok – dőlt el az ágyon.

– Látom – mosolyodtam el. – Film?

– Jöhet – helyezkedett el kényelmesen –, bár előfordulhat, hogy bealszom!

– Akkor én választok!

Ahogy megjósolta, el is aludt. A film huszadik percére már egyenletesen szuszogott mellettem. Csendes eső verte az ablakot, ő álmosítóan szuszmorgott, a takaró alatt finom meleg volt… egyre nehezedő szempilláim végül feladták a harcot, s elaludtam.

Pár órát alhattunk talán, de mire felébredtem már sötét volt odakint, míg a fürdőbe sétáltam a vacsin kezdtem ötletelni, egészen addig, míg visszatérve egy kábán pislogó Kimit nem találtam.

– Mi baj Kims? – léptem hozzá egyből.

– Kicsit fáj a fejem – nézett rám, csillogó szemekkel. Homlokára fektettem a kezem, az tűzforrón égetett.

– Lázas vagy – simítottam végig az arcán. – A fürdőben találok gyógyszert és lázmérőt? Aprót bólintott, így visszaléptem, sóhajtva vettem magamhoz a mérőt, nagyon hiányzott, hogy futam előtt legyen beteg. A digitális lázmérő 39, 3 fokot mutatott, így adtam neki lázcsillapítót és vizes borogatást tettem a homlokára.

– Aludj még egy kicsit – cirógattam meg arcát lassan. – Az a legjobb a lázra. Torkod nem fáj?

– Aaam – sóhajtotta lecsukódó szemek mellett. Nem meglepő módon hamar visszaaludt, így telefonját magamhoz véve lementem. Kikerestem Toni számát, majd felhívtam, hogy nem tudunk átmenni, mivel Kimi belázasodott, majd Paulát is felhívtam, hogy kinyomozzam, Kiminek nincs e valami gyógyszerallergiája, ugyanis az utolsó lázcsillapítót vettem ki a dobozból, nálam pedig csak magyar gyógyszerek voltak. Míg ő aludt készítettem egy könnyed vacsorát, és mézes teát is. Három óra múlva mentem fel hozzá ébresztés céljából. Olyan mélyen aludt, hogy arra sem rebbent fel, hogy az elmúlt órákban háromszor cseréltem ki a borogatását, így meglepődtem, mikor igen csak hamar magához tért.

– Vedd be – tartottam elé a bogyókat. – Hogy érezd magad?

– Szarul – köhögött fel.

– Nem akarsz enni pár falatot?

– Nem kérek – pislogott rám, akár egy elárvult kiskutya.

– Viszont lejjebb ment a lázad – sóhajtottam megkönnyebbülten. – Pihenj csak, alvásra van szükséged.

Hogy nyugodtan tudjon pihenni, inkább lementem a nappaliba, s a hirtelen rám szakadó szabadidőben válaszoltam a leveleimre. Épp a vacsorámat ettem, mikor egy köhécselő pasi jelent meg.

– Miért jöttél le? – álltam fel, majd vissza is ültem, mert elfeküdt a kanapén.

– Három liter tea után volt némi gondom – mosolyodott el fáradtan. – Le kéne zuhanyoznom – végig simított pólóján –, vizes.

– Inkább vissza kéne feküdnöd – simítottam végig arcán. – Gyerek, adok másik pólót.

Hát nem kellett sokat győzködni arról, hogy a puha ágyban a helye, tényleg, mint egy nagy gyerek, kissé kábán pislogott fel rám.

– Egy kis leves jót tenne – kínáltam neki az ételt.

– Mmm. Igen, éhes vagyok, azt hiszem – vonta fel szemöldökét. Elégedetten néztem, ahogy az utolsó falatokat is eltűnteti. Ha enni tud, akkor nem olyan nagy a baj! Főleg, hogy a fél napot átaludta.

– Sokkal jobban érzem magam – nézett rám.

– Helyes – simítottam végig az arcán sokadszorra az nap, bőre normál hőmérsékletűnek éreztem.

Evés után azért még, biztos, ami biztos kezébe nyomtam a lázmérőt, ami aztán 37,3-t mutatott. Levittem a tálcát felhívtam Paulát közben, hogy a fia jobban van, majd Tonira is – kérésre – rácsörögtem, megbeszéltük, hogy holnap beugranak látogatóba. Megpucoltam három narancsot és kivit, az utóbbit felkarikáztam, a narit pedig cikkekre bontottam. Szeltem mellé banánt is, szépen rápakoltam egy nagytányérra. Közben a tea is megfőtt, citromot facsartam bele pár nagy kanál méz mellett. Fogtam két villát, a tányért, meg a termoszt és felmentem a páromhoz. Végre nem egy nagyon sápadt, karikás szemű kísértet nézett vissza rám, hanem egy halvány mosolyt produkáló finn, aki szívesen fogadta a törődésem, és nem mellesleg a banánt.

– Köszönöm – pillantott rám valóban hálásan, míg combomra fektette kezét.

– Nincs mit – hajoltam vonzóan íves ajkaihoz egy csókért. Nem lepődtem meg azon, hogy mire végeztem a zuhannyal ő bealudt, így lekapcsoltam a tv– t és bebújtam mellé egy nyugodt éjszakában bízva.

Ami aztán nem teljesen jött össze! Kimi rettentően sokat forgolódott, és köhögött is, engem pedig ez aggasztott. Akaratlanul is mutatta, hogy lázas e; így, hogy több esetben rám feküdt, illetve hozzábújtam, a nélkül ellenőrizhettem, hogy felébreszteném. Reggel elég nyomottan csoszogtam le a konyhába, hogy főzzek életmentő kávét. Hiába a nem alvás és én nagyon nem voltunk jóban. Míg kortyolgattam a kávét a pultra pakoltam mindent, amit a beteg menühöz el tudtam képzelni. Zöldségeket, sajtokat, pirítani való kenyeret, szalámikat. Magyar lány lévén nem tudtam egy kis tál müzlivel jól lakni. A finom és laktató reggeliben nálam szerepelt paradicsom és sajt, paprika és szalámi! Az előkészületek után felmentem a finn mormotához, az ágy azonban üres volt már, a fürdőből viszont zuhanyozós hangok jöttek. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, amit ő idézett elő, így benyitottam. Egyből megcsapta orrom Kimi tusfürdőjének finom illata.

– Szia! – mosolyodtam el mikor kilépett elém talpig meztelenül.

– Csatlakozhattál volna – szusszantott, míg nagyjából áttörölte szöszi haját, s aztán a derekára csavarta a törölközőt. – Szia! – vont karjaiba, vízfoltokat ejtve felsőmön. Édes, és hosszú csókban részesített, aminek a végén a mosdóig tolt, s felültetett rá.

– De beteg vagy – sóhajtoztam ajkaira kacéran – szóóóval…

– Azt mondod, irány az ágy? – döntötte oldalra fejét vigyorogva.

– Ahham!  – bólintottam hevesen.

– Mmm, de én itt akarlak – simított végig belső combomon – nagyon izgató ez a póz így!

– Látom – pislogtam lefelé az igen csak dudorodó törölközőre.

– Mindjárt érezheted is – emelte meg fejem államnál fogva és mohón szájon csókolt.

– Nem úgy volt, hogy te beteg vagy? – hunyorogtam rá két falat között.

– Nem – mutatott féloldalas mosolyt. –Tudod a szexi szöszik kihoznak belőlem bizonyos dolgokat. Főleg egy. – tette hozzá rekedtes hangon.

– Az az egy biztos örül – vigyorodtam el. Kimi telefonjának csörgése vetett véged évődésünknek.  Finn nyelvtudásomnak hála nem csak egy hosszú hablatyolást hallottam, hanem értettem is miről beszél.

– Totál elfelejtettem Toniékat – fintorgott miután letette a mobilt.

– Nyugi, én nem – érintettem meg kézfejét egy pillanatra.

– Hallottam – utalt a hívásra – köszönöm, hogy ilyen figyelmes voltál.

– Nincs mit megköszönnöd – mosolyodtam el. – Szóval Toniék átjönnek?

– Aham. Sokkal jobban érzem magam. Erja meg nagyon kíváncsi rád – tette hozzá vigyorogva. – Nők!

– Már csak ilyenek vagyunk – tártam szét karjaim. – Figyelj, az már egy este alatt lejött, hogy mennyire közel álltok egymáshoz Tonival. Fordított esetben én is nagyon kíváncsi lennék.

– Mondom. Nők – vont vállal és egy újabb pirítós eltüntetésébe kezdett.

Egészen kora délutánig lustálkodtunk aztán. Gyógyulás címszóval felküldtem Kimit pihenni, ami ellen nem is ellenkezett túlzottan. Főleg, mikor csatlakoztam hozzá a hatalmas franciaágyon…

– Mikor jönnek a tesódék? – pillantottam fel rá miközben narancsot pucoltam a konyhában.

– Nemsokára – vont vállat. – Linda?

– Hm? – haraptam a banánomba míg a finn elé tettem a kistányérra halmozott gyümölcsöt. – Vitamin. Egyél kérlek.

– Kit érdekelnek a vitaminok, mikor ilyen erotikusan eszed azt a banánt? – vonta fel szemöldökét.

– Erotikusan? – pislogtam rá ártatlanul. Persze tudtam mire célozgat, de élvezettel figyeltem, ahogy az ezer wattos vigyor elterül az arcán.

– A történtek után ne csodálkozz ezen!

– Nem tudom, miről beszélsz – vontam vállat, míg megnyaltam ajkam. Extra közel hajolt hozzám, meleg lehelete ajkam csiklandozta mikor megszólalt.

– Nem, mi?! Szerencséd – engedett el, mikor megcsörrent a mobilja.

Mint kiderült német barátja keresi.

– Nem is mondtad, hogy beszéltél Sebbel.

– Elfelejtettem – vontam vállat. – Pontosabban jobban érdekelt, hogy beteg vagy, mint hogy beszámoljak.

– Nem kell beszámolnod – érintette meg arcom egyetlen egy pillanatra. – Csak említette, és azt is, hogy vigyelek magammal, mert nagyon jó meglátásaid vannak.

 – Mi történt a kicsi német pajtiddal?

– Szakításról beszélt, de jobb, ha ezt veled beszélni meg. Én ebben nem vagyok jó. Dumálhatunk ilyenekről is pár sör mellett, de nem fogok zsepiket tuszkolni a kezébe.

– Igen, mikor hívott mesélt arról, hogy vannak problémáik. Illetve kijelentette, hogy a szakításon gondolkodik. Ismered a barátnőjét?

– Párszor találkoztam vele – vont vállat. – De nem mondhatnám. Mondjuk Sebet sem ismerem olyan régóta.

– De mégis barátok vagytok.

– Jah. Valamelyik parádé előtt odajött hozzám és dumáltunk pár szót. Aztán valahogy oda csapódott mellém a kamionon is. Először egy nyegle kölyöknek hittem – nevette el magát – , de hamar lejött, hogy tudatosan tesz dolgokat.

– És ez szimpatikus neked – állapítottam meg, kurtán bólintott.

– Valószínűleg a tesómék jöttek meg – pillantott kifelé az autózaj hatására. Lopva végigsimítottam ruhámon és Kimi után indultam, hogy fogadjuk az érkezőket.

***

Hihetetlenül gyorsan telet az idő Finnországban. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Kanada felé repülünk. Az út maga hosszú volt, s többször meg is kellett szakítanunk még így is, hogy magán géppel repültünk. A Ferrari PR rendezvényt szervezett, ezért előbb kellett a pilótáknak is érkezni, ami lecsökkentette a finn honban tölthető időnket.  A kanadai reptéren aztán hosszas ellenőrzés után végre engedélyezték ottlétűnket, így elindulhattunk a számunkra lefoglalt szállodába. Kora reggel értünk az országba, de ennek ellenére nagy volt a forgalom már.  A hotelba érve Kims összeszedte magát a rendezvényre, mi pedig Tonival a szállodában maradtunk és egy kis vízi programmal ütöttük el az időt. A finn délben érkezett meg, de kettőre már menti is edzeni Markkal, mi addig Rose– al körbenéztünk pár üzletben.

Kims fáradtan dőlt az ágyra miután este tíz körül visszaestünk a hotelba, ugyanis kötelező jellegű csapatvacsorán vettünk részt a kora esti óráktól kezdve.

–  Általában így telik az idő, ha a futam előtt van valami szarság – fintorgott. – Monacóban például Rose mindent lemondott, azért voltam szabad – magyarázta.

– Nem is azért vagy itt, hogy engem szórakoztass – biztattam mosolyogva. – El tudom képzelni, hogy mennyire elfoglalt vagy egy futamhétvégén, és most majd meg is tapasztalom.

Nyolckor ébresztőre keltünk, az éjszaka úgy röppent tova mellettünk, mintha egy

szemhunyásnyit sem aludtunk volna. Én legalábbis ezt éreztem, nem hiába a szervezetem még nem állt át az új időzónára. Csütörtök révén Kiminek már a sajtó elé kellett járulni, tette mindezt roppant lelkesen, míg mi Tonival a homeban voltunk, ami arra volt jó, hogy megismertem a finn szerelőit. Rose barátja Adam például szinte rögtön szimpatikus lett nekem, ahogy lelkesen magyarázott a csapat életéről. Épp kávézni készültünk, amikor egy ismerős hangot halottam a hátam mögül.

– Lini! –  Mosolyogva fordultam meg.

–  Sebastian, hát te?

– Tudod, én ide versenyezni járok – hümmögött. Válaszul megforgattam szemimet.

– Az üzenet miatt csodálkozom – halkítottam le hangomat.

–  Sikerült elintéznem mindent még a kórházban, így elértem a gépet – magyarázta.

–  Hogy vagy? És a lány?

–  Jól. Most már. Hannát bent tartották az idegei miatt – sóhajtott fel. –  Legalábbis ezt mondta az orvos. Sokat gondolkodtam, hogy mi a helyes, de ahogy távolodtam tőle, egyre szabadabbnak éreztem magam.

–  Ennek örülök – bólintottam együtt érzőn. –  Ráérsz?

–  Aha, kettőtől van pályabejáróm, de addig szabad vagyok – vigyorgott.

–  Remek. Gyere, kávéért indultunk.

Gyakorlatilag én semmit nem csináltam, de a nap úgy suhant el mellettünk, mintha ezer és egy dolgom lett volna. Igazán érdekes volt látni, hogy Kimi versenyhétvégéi milyen módon telnek, bár tisztáan voltam azzal is, hogy az újdonság varázsa is hat. Hiába voltam már motorhome –ban, ez teljesen más volt most!

Hat óra környékén értünk vissza lakosztályunkba.

–  Jó végre kettesben – ölelt át hátulról.

–  Végre – ismételtem szembefordulva vele.

***

Pénteken már érezhetően izgalom vibrált a levegőben. Persze Toni és Kimi versenyzői szemmel méregették az F2007– es versenyautót, Adam pedig úgy törölgette az “ő kicsikéjét”, mintha tényleg ő hajtaná.

–  Néha nem tudom eldönteni, hogy engem, vagy az autót szeret– e jobban – forgatta szemét Rose. 

–  Üdv a klubban – morrantam fel mosoly mellett. – Reggel óta őket hallgatom – intettem fejemmel a két szőke finn felé. Rezgő mobilomra pillantva ismeretlen számmal találtam magam szembe.

–  Linda York – vettem fel.

–  Szia, Erja vagyok! Most szálltam le, de Tonit nem tudom elérni.

–  Szia! Nem csoda, épp Kimivel vitatkoznak az autóról – vigyorogtam –   Kimegyek érted a reptérre, jó?

–  Ne fáradj, fogok egy taxit.

–  Ugyan! Mire lecsekkolnak, kiérek.

–  Oké, köszi, várlak – sóhajtott hálásan a telefonba.

–  Kimi – léptem a finn felé.

–  Egy pillanat – pillantott rám  és már hadart is Toninak. Pár percet vártam, de mivel nem figyelt, megvontam a vállam és elindultam.

–  Mondd meg neki, hogy a reptérre mentem – kértem meg Rose– t.

Nagyjából húsz perccel később kanyarodtam fel a reptér parkolójához, és nem sokkal később észre is vettem Erját.

– Milyen volt az út? – kérdeztem tőle már a kocsiban ülve.

–  Uuu, hosszú és fárasztó – húzta el a száját.

–  Szálloda, vagy pálya? – kérdeztem.

–  Le akarok pakolni, mielőtt találkozom Tonival.

–  Okés. Amúgy a fiúk nagyon elvannak, Kimi azt sem vette észre, hogy eljöttem, pedig egy helységben tartózkodtunk.

–  Én múltkor Toni versenyén kisétáltam perecet venni a pálya melletti árushoz, kb fél órát voltam ott, de ő csak akkor vette észre, hogy valami fura, amikor az utolsó falatokat ettem a boxban – mesélte kuncogva. –   Nagyon bele tudnak melegedni Kimsterrel.

–  Csodálatos kilátások – húztam el a szám mosolyogva.

Roppant szórakoztató volt Erjával nézni a szabadedzéseket, melyeken Kimi hatodik, majd ötödik lett. Elmélyülten vitatták meg az eredményeket Crissel, ami csak azért volt rossz, mert Kimi elégedetlen volt az autójával.

A szombati napnak aztán úgy indultunk neki, hogy Kimi minimum első ötbe várta magát, ami biztató volt ahhoz képest, hogy előtt egy nappal gyakran halottam a szájából a vittu szót, ha az autója és annak beállítása került szóba.

Pont őt vártuk az utolsó edzés után, amikor megcsörrent a mobilom.

–  Szerbusz báránykám! – köszöntöttem barátnőmet.

– Szia szivem – így a válasz a vonal végéről.

– Minden rendben otthon? – kérdeztem

–  Persze, csak hiányzol. Nálad? Kimi hányadik?

– Most lesz az időmérő, amúgy minden rendben – informáltam lényegre törően. – Te is hiányzol nekem.  – sóhajtottam kissé csüggedten. –  Üzlet?

– Minden simán megy, a PR minket akar az üzletsor vezetőjének, két hét gondolkodási időt kaptunk. Szóval erről beszéljünk még és te is alaposan gondold át.

– Okaj. Este beszéljünk skypon, Kimi úgy is edzeni fog.

– Oké, jaj mennem kell, légy jó, puszillak. És sok sikert a finnek.

– Köszi, vigyázz magadra, pusz! – mosolyodtam el. –  Ket sok siker kívánt – mondtam Kiminek kérdő pillantására reagálva.

– Mit csinál a barna?

–  Dolgozik– nevettem el magam, a beszámoló e– mailja alapján nem kellett megszakadnia. – Hiányzik, az elmúlt években nem voltunk ilyen huzamosabb ideig külön.

–  Az európai futamokra elkísérhet, ha gondolod. Neked is jobb lenne, ha egy– egy futamra jönne a barátnőd is.

– Igazán tetszetős ötlet – simultam karjaiba elégedett sóhaj mellett.

Az időmérő előtti utolsó óra gyakorlatilag elrepült mellettünk, a következő képem ugyanis az volt, hogy Cris kacsázik hozzánk három fülessel.

– Erre szükség lesz – nyomtam kezembe. – Hallani fogod a rádiózást is. Ja és most még oda mehetsz, ha szeretnél – biccentett a garázs azon részére, ahol Kimi versenygépe állt. Ő maga éppen a beszálláshoz készülődött.

 – Vigyázz magadra kérlek– érintettem meg vállát szolidan. Nem egy rakat kamera és hat tucat ember előtt akartam a nyakába vetni magam.

– No para – válaszolta lazán kacsintás mellett.  Pont bukóját húzta fejére, amikor mutatta a kamera, mint Monacó hercegét, utalva győzelmére.

Amint zöldre váltott a lámpa megindult az élet és a versengés a pole pozícióért. A Q1 és a Q2 szokásosan telt, Kimi gond nélkül jutott tovább, a Q3 –ban aztán ajkam rágcsálva figyeltem a finn szektoridejeit. Igazán szórakoztató volt, hogy Toni elemezte nekünk a helyszínen az eseményeket, a kerékcsere ütemezésétől elkezdve az időzített utolsó egykörös meccsre mért körig mindent. Kimi végül a negyedik helyre kvalifikálta magát, ami összességében nem volt rossz, főleg annak tudatában, hogy a versenyen ebből a pozicóból indulva még a futamgyőzelemért is ringben szállhat. A riportereknek adott kötelező interjúja után láthattam csak viszont, akkor pedig már hülye kamerák nélkül voltunk és így akár le is támadhattam…

– Átöltözöm, aztán lépjünk le – engedett ki karjaiból. – Lenne egy két tervem – pillantott rám sötéten. Kopogás és egy gyere után Rose dugta be a fejét

– Új F1 Ladies a paddockban – nyújtott felém egy bulvárlapot. – Amúgy normális cikk – ingatta fejét azt a hatást keltve, hogy a normális szó többé kevésbé értendő pozitívumként.

– Köszi – lapoztam az adott oldalra, ahol egy sabloncím fogadott. „Linda York; magyar szépség ejtette rabul a finn versenyző szívét”.

Kora este a szállodától nem messze vacsoráztunk egy hangulatos kis étteremben, magára hagyva finn párosunkat és ez jó alkalomnak tűnt egy komolyabb beszélgetéshez.

– Jövő héten Amerikában lesz futam. Mi lenne, ha maradnánk? Fölösleges két napra haza menni, inkább körül nézhetnénk pár városban – avatott be gondolataiba.

– Ez jó ötlet – bólintottam. – Viszont van valami, amit szeretnék megbeszélni veled Kimi.

–  Hallgatlak – pillantott rám.

– Nagyon élvezem azt, ami köztünk van – sóhajtottam fel. – És többet akarok. Azt hiszem itt az ideje, hogy – szórakozottan eltűrtem egy tincsem, ő vigyorogva dőlt hátra, s vágott bele mondatomba, amit igazából nem is nagyon bántam.

– Zavarban vagy? – tudakolta mézédes hangon. – Nézd Linda, azt hiszem elég egyértelműen kimutattam, hogy téged akarlak. Nem fogok holmi béna szöveggel eléd állni, hogy leszel e barátnőm. Viszont nőből vagy, és ehh, agyalsz amíg nem címkézzük fel valahogy ezt a dolgot.

– Nem hangzik túl jól ez a felcímkézés – ráncoltam homlokom. – Az a része viszont nagyon tetszik, hogy engem akarsz magad mellé.

– Már Monacóban megmondtam – pislogott rám lustán, és olyan hirtelen dőlt előre, hogy szinte megijedtem. – De azt hitted csak lefektetni akarlak.

– Egy kicsit – vallottam be. Jó ég, lehet, hogy hipnotizálni is tud?! Néz rám azokkal az aranylóan zöld szemeivel, én pedig… –  Na, jó leszek a barátnőd – adtam a lazát én is.

– Kösz – vigyorodott el. Puha ajkai szinte rögtön az enyémekre találtak, rajtam pedig jóleső borzongás futott végig.

– Van itt még valami. Beszéltünk az új üzletsorról ugye – kezdtem. – A Ferrari vezetősége, pontosabban a PR– al foglalkozó szekciója azt szeretné, ha mi valósítanánk meg Kettel. Legalábbis a felső pozíciókba minket szántak. Igazából nem lep meg –vontam meg vállaimat. – Ne értsd félre, de elég sok projektet vittünk végig sikeresen együtt, és te is tudod, hogy az olasz csapat szereti a sikert és a pénzt.

– Szeretnéd? – kíváncsiskodott.

–  Nem is tudom. Van benne kihívás, ami az én szakmámban nagyon jó dolog. Sok melóval járna, de azt hiszem, igen.

– Hát akkor tedd – érintette meg kezem, mintha így is bíztatni akarna.

– De ez azt jelenti, hogy sokat kell utaznom, és elkerülhetetlen lesz, hogy napokig ne találkozzunk.

– Tudom. De, ha azt mondom, hogy ne vállald, te viszont szeretnéd, akkor rohadt önző vagyok. Nem foglak vissza. Ha elvállalod támogatni foglak.

– Köszönöm Kimi – simítottam végig arcán. – Pár hét és kiderül hogyan legyen tovább.

Kézen fogva sétáltunk vissza a hotelbe, miközben köröttünk Kanada lassan sötétségbe borult.

Éjjel arra ébredtem, hogy szomjan halok, így köntösömet magamra véve kiballagtam üdítőért. A hűs almalevet kortyolva ballagtam a teraszajtóhoz, a város fényei gyönyörű látképet varázsoltak elém. Olyan hihetetlen volt, hogy itt vagyok! Itt állok Montreál szívében, és a hátam mögött egy csodálatos férfi fekszik az ágyban. Annyira természetes volt az élet Kimi mellett, hogy egy ideig fel sem fogtam, hogy milyen csoda vesz körül. És még sok időnek kell eltelnie, hogy fel tudjam fogni…

Az álmodozásból valahogy reggel lett, ami azt jelentette, hogy elérkeztünk a verseny napjához. Reggeli közben elnéztem, ahogy Kimi totális nyugalommal eszik, készülődik a pályára.

– Tudom, hogy hülye kérdés, de nem izgulsz? Mármint mégis csak háromszázzal száguldasz majd, remélhetőleg egy trófeáért – babráltam köntösömmel.

– Nem mondom, hogy hidegen hagy, de ez nem az a fajta izgalom, amire te gondolsz. Tiszta adrenalin.

– Beszélhetnél nekem gyakrabban az F1– ről.

– Majd – csókolt meg könnyedén. – Ígérem – tette hozzá, mikor nagy szemekkel néztem fel rá.

– Később – sóhajtottam vágyón, ahogy végignéztem rajta. Csapatruházatban állt előttem, szőke haja pont annyira volt kócos, ahogy én szerettem, és mellé még bugyi olvasztó vigyort is produkált, ugyanis tökéletes kihallotta a vágyakozást hangomból.

Alig vártam már, hogy kimenjünk a pályára Erjával és Tonival. Totál más hangulat uralkodott, mint az előző napokon, és ez a levegőben terjengő vibrálás ránk is átragadt.

Szinte ki akart ugrani a szívem a helyéről, ahogy a rajt előtti procedúrák mentek. A felvezető körben már mérhetetlen volt a vérnyomásom, és nem segített, hogy az arcomba tolták a kamerát, mikor Kimit mutatták.

A futam? Fogalmam sincs milyen volt, ugyanis én végig csak Kimi autóját figyeltem. Elképesztő volt nézni, ahogy kiáll kerékcserére, gyakorlatilag pár méterre volt tőlem, ezekben a pillanatokban mégis egy világ választotta el tőlem.

Végül ötödikként intették le, a csalódottság tagadhatatlanul ott lappangott a garázsban körbe véve mindannyiunkat.

Sziasztok!

Míg dolgozom a heti IW részen, így gondoltam megleplek egy kis könnyed olvasmánnyal benneteket. :) Akik ismerik a régebbi részeket pontosan tudják, hogy ez a történet végig ilyen könnyed hangvételű lesz. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem történnek majd rossz dolgok, nem búcsúzunk szereplőktől… vagy éppen nem lesznek viták a párosaink között ;) A legelső általam írt (2011 eleje)  kis sztoriról beszélünk, amiben hagytam kibontakozni a romantikus énemet :D tehát azoknak ajánlom, akik hozzám hasonlóan oda vannak a komikus, romantikus dolgokért :)

Egy kis őszi előretekintés!

Amint egy kicsit sikerült előre dolgoznom a történeteket illetőleg érkezni fog egy új történet. Eredetileg három novella van előkészítve, tehát nem maradtok olvasni való nélkül az után sem, hogy lezárul a Szerelem jeges útján – nagyjából 20 résszel számolok még -  :) Mint tudjátok a GFTP is novella, így nem lesz 79 része, de negyven szerintem meglesz. Nem akarom és nem is fogom elkapkodni Lexiék sztoriját :) Amúgy nagyon érdekes, legalábbis számomra, hogy a JZSZ ellentéte a MS, ha Kimi és a nő közti kapcsolatot nézzük. És ahogy dolgozom a JZSZ-el egyre több dolog jut eszembe a MS-hoz. A háttérben írom a részeit, de ahogy korábban is említettem nem akarok abba a hibába esni, hogy elkezdem megint feltenni a részeket, és ismét szünet lesz :/ így azt hiszem azt akkor folytatom itt, ha nekem megvan szinte az utolsó részig.

Az új novelláról annyit egyenlőre, hogy elolvastattam két személlyel a prológusát, és azt hiszem bejött nekik :D Most igyekszem lezárni több dolgot is, hogy megismerkedhessünk valami ujjal is a blogomon :)

Köszönöm az eddigi kommenteket, most is, mint mindig örülnék pár sornak! :)

L.