14.

14. Különös hétvégék

Mivel túl voltunk a futamhétvégén hétfőn ráértünk felkelni, amit ki is használtunk.  Dél körül

másztunk ki az ágyból, majd egy négyesben eltöltött ebéd után a repteret vettük célba. Ők Európába repültek, míg mi Manhattanba utaztunk. Pár órás út után kora este érünk a nyüzsgő városba, ami szinte azonnal magával is ragadott és mivel az USA– ban voltunk, a sztárokat gyártó államban, a finn is átlagemberként viselkedhetett, nem zaklattak minket rajongók.

– Annyira intenzív ez az élet – suttogtam a félhomályba, míg ő lassan végigsimított a hátamon. Késő éjjel volt már, mi pedig fülledt erotikával teli levegőben pihentük ki fáradalmainkat.

– Ne csodálkozz rajta – lehet nedves puszikat bőrömre. – Eleve az utazások miatt úgy tűnik, mintha több síkon élnéd az életed. Hiszen huszonnégy órája még egy másik országban voltunk.

– De nagyon élvezem – fektettem tenyerem arcára miután hanyatt fordultam. – Miattad. Tudod, hogy sokszor elkápráztatsz?

Válaszul megcsókolt én pedig boldogan merültem el az általa kiváltott édes érzésbe.

A következő két napban csak egymásra koncentráltunk; rengeteget mászkáltunk város szerte, moziztunk, jókat ettünk és hosszasan szeretkeztünk.

 De amilyen hirtelen jött, úgy el is suhant ez a pár nap kettesben, ugyanis a csütörtök reggel már Indianapolisban köszöntött minket, újabb versenyt hozva magával. Azzal vigasztaltam magam, hogy ez újabb lehetőség Kiminek a további pontszerzésre és, hogy találkozom Sebivel. Épp a Ferrari home– ja felé sétáltunk, amikor Rose sietett elénk és elrángatta a párom dedikálásra, amit a finn pár vittu– val reagált le, így én a TR home– ja felé vettem az irányt. A vendégeknek fenntartott előtérben ittam a latte– mat, amikor feltűnt német barátom.

– Szia – vágódott le mellém vigyorogva.

– Hello Basi – mosolyogtam el én is automatikusan. Ha melletted ül egy nagy vigyor, nehéz megállni a jókedvet. – Látom jó hangulatban vagy – néztem végig rajta.

– Igen Linda, van okom rá, de erről majd később – legyintett. –  Menjünk, együnk valamit – állt fel.

– Nem itt akarsz kajálni? – értetlenkedtem.

– De nem ám! Irány a RB Energy!

– Okaj – bólintottam. – És amúgy hogy vagy?–  utaltam a volt barátnő témára.

– Már jól. Hanna is egész jól van, így már nekem sincs olyan nagy lelki ismeret furdalásom.

– Ennek örülök – bíztattam. – Igazából nagyon korrekt módon akartál kiszállni ebből az egészből, arról pedig már nem te tehetsz, hogy Hanna ilyen állapotba került.

– Aha, hát ettől nem jobb nekem – fintorodott el. – Persze mindenki ezt mondja, mármint aki tud erről, és tudom, hogy igazuk van, de azért még eléggé tré ez a szitu.

– Ne haragudj, de nem akarnál egy kicsit többet mesélni arról az ominózus estéről? Csak annyit mondtál, hogy veszekedtetek. Nagyon. És hogy kórház lett a vége.

– De, elmesélem – sóhajtott fel. – De nem itt. – biccentette a kisebb fajta tömeg felé akik a fedett teraszon ültek.

– Na, mi van, lecserélted a pasidat? – vigyorgott rám Heikki, miközben felállt és üdvözöltük egymást.

– Dehogy, csak ő dedikál – húztam el a számat.

– Csatlakozzatok – mutatott az üres székekre. – Amúgy örülök, hogy itt vagy. És tudod, valahogy nem is fura, hogy Kimi barátnőjeként – tette hozzá vigyorogva.

– Hát kösz – mosolyodtam el. – Catherina?

– Ide nem utazott velem. Tudod a költözés eléggé lefoglalja.

– Ó értelek. Vagyis megértem őt, egy költözés mindig macera.

– Ja hogy ti ennyire ismeritek egymást – pillantott Heikkire, majd rám Sebastian.

– Ami azt illeti igen – feleltem. – Tudod, hogy szeretem az F1– et, és pár éve az egyik futamon összefutottunk Cathyvel. Szó szerint. Nekem kiömlött a kávém, neki kiborult a táskájából pár dolog. Na, így ismerkedtünk meg.

– Komoly – nevetett. – Te Lin, és eddig hogyhogy nem találkoztál Kimivel?!

– Nem tudom – vontam vállat. – Lehet a sors úgy gondolta, hogy három évvel ezelőtt nem álltam még készen egy finn pasira.

– De ez érdekes, engem is régebb óta ismersz. Meg pár arcot még innen – szólt bele Heikki.

– Mondom a sors. Jaj Seb, mutatni akartam neked valamit – pillantottam a szomszéd asztalra, ahol az  a bulvár magazin feküd, amiben cikk volt rólam.

– Mi ez? – pillantott rám kérdőn, miután magamhoz vettem a lapot.

–  „Mind Kimi, mind kedvese jó barátságot ápol az ifjú német tehetséggel” – fektettem elé az újságot. A rólam szóló cikk ugyanis tele volt pakolva képekkel és volt egy fotó, ami a monacói bulin készült. Kimi és Sebastain karolnak át rajta és a bevitt alkoholnak köszönhetően mindenki mosolygott.

Sebi felnevetett és anyanyelvén folytatta.

–  Hát, ha tudnák, milyen önfeláldozó módon adtam Kiminek a kulcsom.

Nem volt már időm reagálni, mivel egy gyűlölettel teli női hang csattant mögöttem.

– Tudtam, hogy van valakid! –  Mindketten megfordulunk, egy számomra ismeretlen szőke hajú lány állt ott.

– Hanna! – nyögte Seb. – Te mit keresel itt?

– Mióta keversz ezzel a kis ribanccal? – mutatott rám.

– Tessék?!

– Mi csupán barátok vagyunk–  próbálkozott a német, de teljesen feleslegesen. A Hanna nevű lány ugyanis egy mappát csapott az asztalra, amiből képek csúsztak ki a lendülettől.

– Ne hazudj! – kezdte hisztérikus hangon. – Itt a bizonyíték – lökte Sebastian felé a fotókat. Amin mi voltunk Sebbel. Ahogy ki tudtam venni mind a monacoi futamhétvégén készült. A paddockban, mikor beszélgettünk, a parton, mikor felsegítetett az esésem után. –   És láttam, hogy most is sugdolózol vele!

– Hanna, állj már le. Ő Kimi barátnője – emelte meg a hangját Sebastian is.

– Hazudsz! – dühöngött a lány tovább – itt a kép, amin ölelkeztek. Azt a képet mutatta,  amit mi néztünk az előbb az újságban, csak épp Kimi le volt vágva róla.

– Hanna… –  szóltam ismét.

– Te csak fogd be! – lépett felém.

– Először is nyugodj meg. – kezdtem tekintélyparancsoló hangon. – Ahogy Sebastian is mondta, én Kimi barátnője vagyok.

– Ennyire hülyének nézel? – kérdezett vissza.

– Itt az eredeti kép – emeltem meg az újságot. – Látod? A képen Kimi is rajta volt, az amit te mutattál csupán egy része az egésznek.

Értetlenül nézett rám, majd a helyemre rogyott.

– Mi? – értetlenkedett –… lány a finn pilóta szívét… rabul ejtett… –  motyogta a cikk ócska címét. – Ezt nem értem. Ha nincs senkid miért hagytál el?

– Ne kezdd megint – sóhajtott Seb. – Mert már nem szeretlek – folytatta szelíd hangon. – Te is tudod, hogy nem lett volna értelme így folytatni.

– Képes vagy pár hullámvölgy miatt sutba dobni egy ilyen hosszú kapcsolatot?

– Pár hullámvölgy?! – túrt hajába Sebastian idegesen. – Ezt nem itt, és nem így fogom megbeszélni veled. Hogy jutottál egyáltalán ide? Liza tudja, hogy itt vagy?

– Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit teszek! – állt fel. – Nem ismerek rád – suttogta és elsétált mellettünk egy szúrós pillantás után.

– Ehem, most mi is van? – bukott ki belőlem is az értetlenség.

– Egy elcseszett szakítás – tárta szét karjait Seb velem szemben. – Mintha egy rossz rémálomba cseppentem volna – nyögött fel. – Beszélek a tesójával – húzta elő telefonját.

– Zűrös csajnak tűnik – állapította meg laza finn nyugalommal Heikki úgy három perccel az után, hogy Hanna lelépett. Válaszul csak vállat vontam, ismeretlenül nem akartam rosszat mondani róla, bár tény és való, hogy az első találkozásom vele egy kissé félre sikerült.

Merre jársz báránykám? – jött az üzenet az én finnemtől.

RB E. –írtam a választ. – De ha uraságod ráér, meglátogathatom…

RÁÉR!!!  – mosolyogva ingattam meg fejem.  – Örülök, hogy találkoztunk Heikki, de ha most megbocsájtasz egy másik északi hapsi vár.

*

– Még egy ilyen elbaszott napot! – ült mellém az ágyra Kimi.

– Én valahogy még nem fogtam fel – sóhajtottam.  – Jól esne egy forró zuhany! – pillantottam a fürdő felé, abban a reményben, hogy a forró víz tényleg segít ellazulni a történek után.

– 12 órával korábban–

Már az utolsó szabadedzés előtt feltűnt, hogy Rose iszonyatosan feszült és ideges. A szokásos mosolygós lány helyett egy pattogó feszült nő mászkált fel s alá.

– Mi a fasz bajod van már?! – morrant fel Kimi, mikor hozzá is illetlenül szólt.

– Semmi – sziszegte. – Semmi olyan, amihez közöd lenne.

Felkaptam a fejem, ezt a hangnemet soha nem hallottam még tőle.

– Akkor viselkedj normálisan – vágta rá hűvösen Kimi. – És lehetőleg máshol tedd! – tárta ki az ajtót.

– Ez mi volt? – bukott ki belőlem a kérdés.

– Mit tudom én – vont vállat. – De pont leszarom a hisztijét.

– Beszélek vele – csúsztam le a székről. Rose irodájának ajtaja félig nyitva állt, így kihallatszott, hogy igencsak erőteljesen pakolja a dolgait, a puffanások erre engedtek következtetni. Határozottan kopogtam mire egy feldúlt állapotban lévő csaj tárta ki az ajtót.

– Ugye nem azért jöttél, hogy „ hogy beszéltél Kimivel”? előadást tarts?

– Tulajdonképpen azt akartam mondani, hogy ha esetleg dumálni akarsz, akkor engem megtalálsz – sóhajtottam fel. – De nyilván sokkal jobb így, hogy bunkózol mindenkivel – szúrtam oda.

Pár pillanatig morcosan méregetett, de végül lazított merev testtartásán és hajába túrva lépett el előlem, utat engedve. – Bocs, csak kicsit szét vagyok csúszva ma.

– Nos, ezt mindenki látja. Esetleg köze van a szintén morgó Adam– hez?

– Csak annyi, hogy rájöttem egy pöccsel élek!

– Összevesztetek? – kérdeztem rá a nyilvánvaló tényre.

– Szerintem inkább szakítottunk – ereszkedett az asztal szélére fáradtan. – Nem bírom tovább magamban tartani – suttogta.

– Hát mondd el – bíztattam. – Tudom, hogy nem optimális a dolog, mivel nem ismerjük egymás olyan régóta, de, ha gondolod, én meghallgatlak.

– Terhes vagyok! – nézett rám, én pedig eltátottam számat. Mondhatni, nem erre számítottam azok után, hogy azt mondta, szerintem szakítottunk.

– És Adam nem örül ennek – nyögtem ki értelmesen.

– Leginkább azzal vádol, hogy nem az övé a gyerek.

– Micsoda?

– Tudod – sóhajtott fel– , pár hete kicsit feszkós az élet körülöttünk. Csak amolyan párkapcsolati feszültség, a sok munka miatt. Nem jutott elég időnk egymásra, és ez nyomott hagyott rajtunk.

– Minden kapcsolatban előfordul – bólintottam.

– Igen. De most valahogy ez jobban megviselt, ráadásul késett is a havim, így csináltam egy tesztet, ami pozitív lett. Először totálisan bepánikoztam, ugyanis én nem akarok most gyereket. Remek munkám van a Ferrarinál, amiért marha sokat küzdöttem. Aztán meg Adam is itt van, gyakorlatilag együtt járjuk be a világot, és még ha nem is otthon, de együtt vagyunk. Ha én most elmegyek szülni, laza másfél évre kiesek innen. Én ezt nem akarom! – hadarta.

– Abortuszon gondolkodsz?

– Nem tagadom, ez is felmerült bennem – folytatta. – Ebben a kétségekkel teli állapotomban közöltem Adammal a nagy hírt. Segítséget vártam tőle, erre ő visszakérdezett, hogy ki csinált fel? Ebből pedig óriási veszekedés lett.

– Nem csodálom – nyögtem fel. – Ez nagyon súlyos vádaskodás.

– Ez tegnap este volt, azóta pedig nem beszéltem vele. Nem is akarok. Már az éjszakát is külön szobában töltöttem.

– Sajnálom Rose. Hogy segíthetek neked?

– Fogalmam sincs – ingatta meg fejét. – Akárhogy is nézem, nekem kell ezt megoldanom. És igazából már azzal segítettél, hogy elmondhattam valakinek.

– Mindenképen beszélnetek kell erről – helyeseltem. – A piciről mit gondolsz?

– Egyik pillanatban utálom, hogy most estem teherbe, aztán rám tör a bűntudat, hiszen ő nem tehet semmiről, aztán pedig szeretném megtartani. Annyira zavaros az egész! És Adam ahelyett, hogy megkönnyítené, csak pokolivá teszi.

Épp felelni akartam, mikor megcsörrent telefonja.

– Basszus! Hülye nyilatkozatok – nyomta ki – , mennem kell! – nézett fel rám. – Totál kiment a fejemből, hogy beígértem a Skynak egy pár soros összefoglalást.

– Tudod hol találsz, ha akarsz még dumálni.

– Köszönöm – pillantott rám hálásan.

Az időmérő alatt volt időm egy kicsit átgondolni Rose szavait. Meg akartam kérdezni tőle, hogy Adam heves reakciójának lehet– e valami alapja, de nem volt még olyan stabil a barátságunk. Eleve hogy kérdez rá az ember lánya egy ilyenre? Egy pillanatig sem feltételeztem, hogy lenne más pasi a képben, de nem ismertem a múltjukat. A Q3 kezdődött éppen, mikor megrezzent telefonom, a készülék Rose nevét mutatta. Ilyenkor?

– Szia!

– Lin – nyögött fel. – Azt hiszem, van egy kis probélma…

– Mi történt? – ráncoltam homlokom.

– Segítened kell. Gyere az irodámba kérlek!

– Máris! – vágtam rá. A zihálós hangja megijesztett, így szó szerint átrohantam a home hátsó részén. – Rose?! – nyitottam be az irodába, ami üresen állt.

– Mosdó! – jött a panaszos hang.

– Mi tö… úristen! – emeltem szán elé kezem, ahogy megláttam. A földön ült, görcsös tartásban, a járólapon pár vércseppel.

– Elkezdett görcsölni a hasam, és ez történt – magyarázta.

– Ide mentő kell!

– Ne! Várj! Senki nem tud semmit!

– És ha elvetélsz?!

– Csak segíts eljutni az autómig – sziszegte.

 – De ugye tudod, hogy nem fogunk kijutni innen észrevétlenül? – nyúltam kezei után.  –  A pálya elsősegély állomása van a legközelebb. Oda megyünk. Nem érdekel, hogy senki nem tud semmit itt, nem vagyok hajlandó kocáztatni! Azt se tudjuk hol van itt kórház.

Tíz percen belül a csukott vizsgálóajtóval szemben ültem, és míg vártam hagytam egy hangüzenetet Kiminek a történtekről. Azonnal felugrottam, ahogy nyílt az ajtó.

– Mindenképpen kórházba kell szállítani – informált az orvos. – Nőgyógyászati szakvizsgálat kell, és erre itt nincs mód.

– Fogalmam sincs hol van itt kórház – sóhajtottam fel ijedten.

– Ezt mi megoldjuk, de nem árt ha elkíséri. Bemehet hozzá – tárta ki az ajtót.

– Felhívjam Adamot?

Lebiggyesztett ajkakkal bólogatott és a telefonja felé mutatott.

Egy órával, jó pár telefonnal, és vitatkozással később Kimi mellett ültem az autóban és a szállodába tartottunk.

– Hányadik lettél Kimi? – kérdeztem rá, amikor tudatosult bennem, hogy azt sem tudom hol végzett.

– Negyedik – morrant. –Mondd el mi volt. Linda, mi a jó fene folyik itt?!

– Annyit mondott Rose, hogy terhes, de Adam megvádolta, hogy nem tőle van a pici. A kvali alatt pedig felhívott, hogy baj van. Lényegében ennyi történt, onnantól pedig ismered a sztorit, hogy Adam beviharozott, vitatkoztak, mert magát okolta. Kicsit fura ez a hétvége, először Hanna, most Rose…

Komolyan úgy érzetem magam, mint aki egy rossz rémálomba cseppent. 

Kora este kettesben vele végre nyugodtnak éreztem magam, amit Adam kétszavas sms– e tönkre is vágott.

– Most mi fog történni? Mármint, így, hogy Rose elvetélt – egy pillanatra elhallgattam. – Mi lesz vele?

– Nem tudom – nézett rám Kimi. – Gondolom pár futamot kihagy. Rohadt egy helyzet ez minden szempontból.

– Az, rohadt egy helyzet – ismételtem halkan.

*

Vasárnap igyekeztem a hétvége furcsaságait kizárva csakis Kimire és a versenyre koncentrálni. Futam alatt ez sikerült is, bár nem mondhatnám, hogy elégedett lettem volna a negyedik hellyel. De legalább pontokat szerzett! Ami őt annyira nem vigasztalta, mint engem, legalábbis szövegéből ez jött le.

– Mesélsz egy kicsit a futamról? – produkáltam nagy szemeket.

– Ehh, hát még nem igazán van meg a tempó – fintorgott. – Ennek köszönhető ez a csodálatos negyedik hely is – ironizált. – Legalább megbízható az autó, bár a kemény keverék nem fekszik neki.

– Egy kicsivel töbre gondoltam – kuncogtam fel, mikor abbahagyta beszámolóját.

– Valami ellenszolgáltatásért cserébe mesélek még valamit – vont ölelésébe, és mint egy véletlen a fenekemre csúsztatta kezeit.

– Igazi gavallér vagy! – nevettem el magam.

– Mindig! – vágta rá vigyor mellett mielőtt ajkaimhoz hajolt volna.

*

Hétfőn reggel az ágyban fogyasztottunk el a mennyei reggelinket.

– Lin, arra gondoltam, hogy Rose jöhetne velünk. Jobb neki most egy magán gépen.

– Figyelmes vagy – emeltem rá pillantásom. – Ez egy jó ötlet Kimi, ha ettünk be is mehetünk hozzá a kórházba, azt mondta kiengedik ma délután.

– Igazából nagyon régóta ismerem Rose– t, az mellett, hogy együtt dolgozunk barátomként is tekintek rá. Örülök, hogy ti is jóban lettetek.

– Elég könnyem megtalálom az emberekkel a közös hangot – ejtettem az utolsó falat epret számba. – Tapasztaltam – biccentett félmosoly mellett, nekem pedig a monacói első együtt töltött esténk jutott eszembe.

Másfél órával később a kórterem előtt álltunk. Épp benyitottam volna, amikor Rose hangja ütötte meg fülemet.

– Rose? Minden rendben?

– Igen. Csak azt akarják, hogy ÉN abba üljek bele! – mutatott a tolószékre.

– Kisasszony, ez kórházi szabályzat – próbálkozott elkeseredetten nővér.

–  Felejtse el, én biztos nem teszem bele a formás kis fenekem abba a bigyóba! – jelentette ki, miközben keresztbe fonta kezeit mellkasán. Elmosolyodtam, ez a lány kezdett nagyon hajazni az igazi Rosera. A történtek fényében kicsit furcsa volt Adamot látni Rose mellett, de nem akartam ítélkezni felettük.

– Adjon neki valami nyugtatót – próbálkozott a finn.

– Rose, kérlek, drágám –  kezdte Adam, de Rose felemelte kezét.

– Aaa, szó sem lehet róla.

– Az Isten szerelmére ez egy lány, fogd le és kész – mutatott  az említettre Kimi. – Nem akarsz te is minél előbb szabadulni innen? – tette fel a kulcskérdést, amellyel aztán el is érte Rose– nál, hogy ne akadékoskodjon.

***

– Te nem is voltál még nálam – pillantott rám a finn a kocsiban ülve.

– De nem ám – ingattam meg fejem. –  Alapjában véve furcsa lehet, de minket elnézve nem – vontam vállat. Egy hónap telt el azóta a bizonyos monacói út óta, aminek a végén Finnországban kötöttem ki. Mozgalmas, érzelmekben, élményekben gazdag négy hét állt mögöttem és most a svájci otthonom felé tartottam azzal a férfival, aki konkrétan felfordította a világot körülöttem.

– A dolgaim jó része már dobozokban van, mivel minél előbb el akarok innen költözni – informáltam őt –  , így kérlek nézd el nekem, hogy nem vezetlek körbe. Nem sok értelme lenne – vontam meg vállaimat.

– Felőlem indulhatunk Wollerauba. Csak nem szeretnék abba a hibába esni, hogy nem hagyok elég időt neked.

– Beszélnünk kell a továbbiakról ez így igaz – bólintottam. – Nem vehetek ki két hónapokat csak úgy, még ha ilyen magas pozícióban dolgozom is.

– Nem is várom el, hogy miattunk mindent felrúgj.

– Köszönöm – fektettem tenyerem mellkasára mielőtt kiléptem volna a lakásól.

Közel egy órás út után érkeztünk meg Kimi házához, ami éppen úgy eladásra volt ítélve, mint az enyém. Furcsa szituációkat tud teremteni az élet, ha úgy gondolja.

Az óriási felhajtó miatt kissé amerikai otthon hangulatot ontó hófehér ház igazából már elsőre lenyűgözött. Főként a belső teret illetőleg, ugyanis a régebbi hangulatot idéző fa elemek gyönyörűen beleolvadtak a modern high tech rendszerekkel telepakolt házba. Kimi szerette az eleganciát, de mégsem volt hivalkodó és ez meg is látszott az épületen, minden extrával felszerelt luxuscikkek jelentek meg imitt amott, gondolok itt a plazma tv– re, a sok hangfalas, házimozi rendszerre, a kül–, és bel térben helyet kapó medence mellett. Megengedhette magának a luxust, és élt is a lehetőséggel.

–  Gyönyörű ez a ház – emeltem rá a pillantásom.

– Körbe vezetlek – fogott kézen. – Bár itt sincs sok értelme. Reményeim szerint a következő futamról már egy másik házba érkezhetünk.

– Azért van iróniája a helyzetnek – vigyorodtam el, helyeslően bólintott.

– Van. Linda, el kellene intéznem valamit.

– Csak nyugodtan, feltalálom magam ne aggódj.

– A helyzet az, hogy van egy kutyám, és nem ártana haza hoznom. Ajaxot anno egy svájci fajta tenyésztőtől vásároltam, akinek a lánya történetesen itt lakik, így ő szokott vigyázni rá, ha Svájcban van velem Ajax, és én futamon vagyok. Az év nagy részét anyánál tölti Finnországban.

– Kíváncsi vagyok rá. Tisztán látszik, hogy sokat jelent neked ez a négylábú.

– Hat hetes kora óta az enyém, és bár tudom, hogy nem a legjobb neki ez az állandó keverés, de képtelen vagyok hónapokra anyáéknál hagyni. Volt pár futam, ahová elvittem.

– Jól hangzik. Na, hozd haza őt, addig teszek ki neki vizet.

Szerencsémre egy nagyon barátkozós ebbel találtam magam szemben, és mivel fajtatiszta németjuhászról volt szó elképesztően formás is volt, nem esett nehezemre úgy kb azonnal beleesni.

– Hamarosan megismered Kiméket is, ha szeretnéd – emelte rám pillantását négylábú barátjáról. Mindig meghagyta nekem a választás lehetőségét, és ezt tiszteltem benne.

– Holnap találkozom Kettel. Zürichbe megyünk, és mivel nekünk sem ártana pár dolgot venni, jöhetnél te is.

– Egy csajos vásárlós napra? – nézett rám kétségbeesetten. –Soha!

– Nem úgy értettem – kuncogtam fel. – Te amúgy is találkozol az ingatlanosoddal, egy kávét csak kibírsz két vársárló macával!

– Talán – hunyorgott. – Most viszont elfoglalhatnánk a kádat!

– Hat óra van Kimi – sóhajtottam méltóságteljesen. – Fellőtték a pizsit?

– Reményeim szerint bugyi sem lesz rajtad, nem hogy pizsi – lépdelt felém. – Cica egy kanos pasival soha ne szórakozz! – fogta kezei közé arcomat.

– Szegény kicsi pilótám – léptem hátra incselkedve miközben végigsimítottam felsőm élén a dekoltázsomra vonva tekintetét.

– Ugye tudod, hogy ilyenkor nem szeretlek? – váltott kaján hangra gonosz félmosoly mellett.

– Miért mikor szeretsz? – tudakoltam ártatlanul.

– Mikor meztelen vagy és csak az enyém – biccentette hátra fejem miután csuklójára tekerte copfba fogott tincseimet.

– Még hogy nem szeretsz ilyenkor – néztem gyönyörű szemeibe.  –Érzéseim szerint nagyon is örülsz nekem! – célozgattam könnyed erekciójára.

– Boszorka  –  engedett el, mintha csak égetné bőröm az övét.

Nem sokkal később azonban tényleg egy kád meleg vízben találtam magamat, naná, hogy nem egyedül.

Nagyjából tizennyolc órával később léptem a pláza mozgó lépcsőjére, barátnőm már az egyik

kávézóban várt rám. Két finom latte és gyors élménybeszámoló után a Victoria’s Secret üzletben voltunk egy kanos finnel kiegészülve.

– Elképzeltelek egy ilyenben – biccentett egy nagyon kihívó fehérnemű kollekcióra. – Uhh cica ettől merevedésem lesz. Lepj meg! – nyomott csókot ajkaimra majd eltűnt szemeim elől.

– Oké, segíts szexi cuccokat keresni! – fordultam barátnőm felé.

– Oké, segíts szexi pasit keresni! – pislogott rám. – Nincs Kiminek valami über cuki finn barátja?!

– Többel is találkoztam, de egyet tudnék mondani, akit el tudok képzelni melléd! – kacsintottam rá, hogy megértse ki az az egy, akire gondolok.

Jó pár fehérneművel a kosaramban ballagtam a pénztárhoz, ahol érdekes meglepetés ért a fizetésnél.

– Köszönöm, de Mr. Räikkönen itt hagyott egy csekket. Ön nem tartozik semmivel Miss York. Örülök, hogy nálunk vásárolt, remélem hamarosan viszont látjuk önöket! – közölte kedvesen az eladó.

Ajkaimat összepréselve hívtam fel őt. Oké, értem én, hogy egy kő gazdag pasi, de pár bugyogót csak ki tudok fizetni a cégvezetői fizetésemből!!!

– Jó párat én téptem le rólad, szó szerint. Ezért hagytam ott a csekket. De ha tudom, hogy ez ennyire felbasz nem teszek semmit. Szaros pénzről van szó csak – reagálta le közönyös hangon, amiről már tudtam, hogy megsértettem.

– Nézd én – hangosan felsóhajtottam. – Köszönöm kicsim, figyelmes voltál. Csak tudod nem szoktam meg, hogy így gondoskodnak rólam – folytattam nyugodtabb hangon bevallva neki az igazat.

– Én meg az önérzetes barátnőt. Nem akarlak irányítani, csak jót akartam – mormogta.

– Tudom, és el nem tudod képzelni, hogy mennyire szeretlek ezért. Este meghálálom uraságodnak, van pár szexi cuccom, ami letépésre vár – váltottam incselkedős hangnemre.

– Jó ég de imádlak! – nevetett a vonal végén. Elégedetten tettem le a telefont. Dühös voltam Kimire, de aztán beláttam, hogy neki éppen annyira új ez a szituáció mint nekem, így az értelmetlen veszekedés helyett a kiadós szexet választottam estére.

– Seba hívott, hogy hétvégén átmehetnénk, amolyan házavató partit rendez – közölte a finn mikor már hármasban ültünk.

– Ez jól hangzik! – tűztem egy falat sütit villámra. – Hol vett házat konkrétan?

– Thurgauban, az Wollerautól úgy nagyjából 90 km– re van – felelte elgondolkodva.

– Hát akkor irány Thurgau! – vigyorodtam el egy kellemes újratalálkozás reményében.

Hello mindenki! :)

Vasárnapi könnyed történet! :) Akik olvasták a régi részeket tudhatják, hogy ez az esemény több dolgot elindít a sztoriban, egytől egyig negatív dolgokat…

Igyekszem hamarosan hozni a GFTP vagy az IW újabb részét :)

L.

13.

13. Gyengélkedve

Épp új adagot tettem be a gépbe, amikor meghallottam az eső cseppek koppanását. Kimiék úgy

harminc perce indultak el, így legalább ennyi, míg vissza is érnek. És bár nem volt hideg a minket körül vevő idő, de a szél feltámadt, s az esőcseppek is alattomosan hidegen hulltak le. Tettem fel teát, és készítettem ki törölközőket is. Nem sokkal később egy finnül káromkodó, csurom vizes pasi nyitott be.

– Irány a fürdő srácok. Raktam ki száraz ruhát neked Mark – mutattam a lenti fürdő felé.

– Kösz! – indult el.

– Lehetőleg itt vetkőzz le – kértem szelíden a finnt, igazán remek lett volna, ha felcaplat az emeletre víztől csöpögő cuccokban, s eléje tartottam egy puha törölközőt.

– Asszem’ lezuhanyozok – törölte át szőke tincseit, s vetkőzni kezdett.

– Mindenképpen – bólogattam –, uhhuu! – borsózott meg bőröm, ahogy hozzám ért. – Nagyon hideg a kezed!

– Bocs – villantott vigyort, majd a következő pillanatban arcomra fektette kezeit, és gyors– szemtelen csókot lehet ajkaimra.

– Gyere csak le Räikkönen! – sóhajtottam, mikor eliramodott a lépcső irányába, nem mellesleg egy szál boxerben.

Délutánra kettesben maradtunk, az eső pedig kitartó módon esett továbbra is. A finn egyre többet köhögött, de még mindig nem foglalkoztatta a dolog, bár a meleg teát elfogadta.

– Lusta vagyok – dőlt el az ágyon.

– Látom – mosolyodtam el. – Film?

– Jöhet – helyezkedett el kényelmesen –, bár előfordulhat, hogy bealszom!

– Akkor én választok!

Ahogy megjósolta, el is aludt. A film huszadik percére már egyenletesen szuszogott mellettem. Csendes eső verte az ablakot, ő álmosítóan szuszmorgott, a takaró alatt finom meleg volt… egyre nehezedő szempilláim végül feladták a harcot, s elaludtam.

Pár órát alhattunk talán, de mire felébredtem már sötét volt odakint, míg a fürdőbe sétáltam a vacsin kezdtem ötletelni, egészen addig, míg visszatérve egy kábán pislogó Kimit nem találtam.

– Mi baj Kims? – léptem hozzá egyből.

– Kicsit fáj a fejem – nézett rám, csillogó szemekkel. Homlokára fektettem a kezem, az tűzforrón égetett.

– Lázas vagy – simítottam végig az arcán. – A fürdőben találok gyógyszert és lázmérőt? Aprót bólintott, így visszaléptem, sóhajtva vettem magamhoz a mérőt, nagyon hiányzott, hogy futam előtt legyen beteg. A digitális lázmérő 39, 3 fokot mutatott, így adtam neki lázcsillapítót és vizes borogatást tettem a homlokára.

– Aludj még egy kicsit – cirógattam meg arcát lassan. – Az a legjobb a lázra. Torkod nem fáj?

– Aaam – sóhajtotta lecsukódó szemek mellett. Nem meglepő módon hamar visszaaludt, így telefonját magamhoz véve lementem. Kikerestem Toni számát, majd felhívtam, hogy nem tudunk átmenni, mivel Kimi belázasodott, majd Paulát is felhívtam, hogy kinyomozzam, Kiminek nincs e valami gyógyszerallergiája, ugyanis az utolsó lázcsillapítót vettem ki a dobozból, nálam pedig csak magyar gyógyszerek voltak. Míg ő aludt készítettem egy könnyed vacsorát, és mézes teát is. Három óra múlva mentem fel hozzá ébresztés céljából. Olyan mélyen aludt, hogy arra sem rebbent fel, hogy az elmúlt órákban háromszor cseréltem ki a borogatását, így meglepődtem, mikor igen csak hamar magához tért.

– Vedd be – tartottam elé a bogyókat. – Hogy érezd magad?

– Szarul – köhögött fel.

– Nem akarsz enni pár falatot?

– Nem kérek – pislogott rám, akár egy elárvult kiskutya.

– Viszont lejjebb ment a lázad – sóhajtottam megkönnyebbülten. – Pihenj csak, alvásra van szükséged.

Hogy nyugodtan tudjon pihenni, inkább lementem a nappaliba, s a hirtelen rám szakadó szabadidőben válaszoltam a leveleimre. Épp a vacsorámat ettem, mikor egy köhécselő pasi jelent meg.

– Miért jöttél le? – álltam fel, majd vissza is ültem, mert elfeküdt a kanapén.

– Három liter tea után volt némi gondom – mosolyodott el fáradtan. – Le kéne zuhanyoznom – végig simított pólóján –, vizes.

– Inkább vissza kéne feküdnöd – simítottam végig arcán. – Gyerek, adok másik pólót.

Hát nem kellett sokat győzködni arról, hogy a puha ágyban a helye, tényleg, mint egy nagy gyerek, kissé kábán pislogott fel rám.

– Egy kis leves jót tenne – kínáltam neki az ételt.

– Mmm. Igen, éhes vagyok, azt hiszem – vonta fel szemöldökét. Elégedetten néztem, ahogy az utolsó falatokat is eltűnteti. Ha enni tud, akkor nem olyan nagy a baj! Főleg, hogy a fél napot átaludta.

– Sokkal jobban érzem magam – nézett rám.

– Helyes – simítottam végig az arcán sokadszorra az nap, bőre normál hőmérsékletűnek éreztem.

Evés után azért még, biztos, ami biztos kezébe nyomtam a lázmérőt, ami aztán 37,3-t mutatott. Levittem a tálcát felhívtam Paulát közben, hogy a fia jobban van, majd Tonira is – kérésre – rácsörögtem, megbeszéltük, hogy holnap beugranak látogatóba. Megpucoltam három narancsot és kivit, az utóbbit felkarikáztam, a narit pedig cikkekre bontottam. Szeltem mellé banánt is, szépen rápakoltam egy nagytányérra. Közben a tea is megfőtt, citromot facsartam bele pár nagy kanál méz mellett. Fogtam két villát, a tányért, meg a termoszt és felmentem a páromhoz. Végre nem egy nagyon sápadt, karikás szemű kísértet nézett vissza rám, hanem egy halvány mosolyt produkáló finn, aki szívesen fogadta a törődésem, és nem mellesleg a banánt.

– Köszönöm – pillantott rám valóban hálásan, míg combomra fektette kezét.

– Nincs mit – hajoltam vonzóan íves ajkaihoz egy csókért. Nem lepődtem meg azon, hogy mire végeztem a zuhannyal ő bealudt, így lekapcsoltam a tv– t és bebújtam mellé egy nyugodt éjszakában bízva.

Ami aztán nem teljesen jött össze! Kimi rettentően sokat forgolódott, és köhögött is, engem pedig ez aggasztott. Akaratlanul is mutatta, hogy lázas e; így, hogy több esetben rám feküdt, illetve hozzábújtam, a nélkül ellenőrizhettem, hogy felébreszteném. Reggel elég nyomottan csoszogtam le a konyhába, hogy főzzek életmentő kávét. Hiába a nem alvás és én nagyon nem voltunk jóban. Míg kortyolgattam a kávét a pultra pakoltam mindent, amit a beteg menühöz el tudtam képzelni. Zöldségeket, sajtokat, pirítani való kenyeret, szalámikat. Magyar lány lévén nem tudtam egy kis tál müzlivel jól lakni. A finom és laktató reggeliben nálam szerepelt paradicsom és sajt, paprika és szalámi! Az előkészületek után felmentem a finn mormotához, az ágy azonban üres volt már, a fürdőből viszont zuhanyozós hangok jöttek. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, amit ő idézett elő, így benyitottam. Egyből megcsapta orrom Kimi tusfürdőjének finom illata.

– Szia! – mosolyodtam el mikor kilépett elém talpig meztelenül.

– Csatlakozhattál volna – szusszantott, míg nagyjából áttörölte szöszi haját, s aztán a derekára csavarta a törölközőt. – Szia! – vont karjaiba, vízfoltokat ejtve felsőmön. Édes, és hosszú csókban részesített, aminek a végén a mosdóig tolt, s felültetett rá.

– De beteg vagy – sóhajtoztam ajkaira kacéran – szóóóval…

– Azt mondod, irány az ágy? – döntötte oldalra fejét vigyorogva.

– Ahham!  – bólintottam hevesen.

– Mmm, de én itt akarlak – simított végig belső combomon – nagyon izgató ez a póz így!

– Látom – pislogtam lefelé az igen csak dudorodó törölközőre.

– Mindjárt érezheted is – emelte meg fejem államnál fogva és mohón szájon csókolt.

– Nem úgy volt, hogy te beteg vagy? – hunyorogtam rá két falat között.

– Nem – mutatott féloldalas mosolyt. –Tudod a szexi szöszik kihoznak belőlem bizonyos dolgokat. Főleg egy. – tette hozzá rekedtes hangon.

– Az az egy biztos örül – vigyorodtam el. Kimi telefonjának csörgése vetett véged évődésünknek.  Finn nyelvtudásomnak hála nem csak egy hosszú hablatyolást hallottam, hanem értettem is miről beszél.

– Totál elfelejtettem Toniékat – fintorgott miután letette a mobilt.

– Nyugi, én nem – érintettem meg kézfejét egy pillanatra.

– Hallottam – utalt a hívásra – köszönöm, hogy ilyen figyelmes voltál.

– Nincs mit megköszönnöd – mosolyodtam el. – Szóval Toniék átjönnek?

– Aham. Sokkal jobban érzem magam. Erja meg nagyon kíváncsi rád – tette hozzá vigyorogva. – Nők!

– Már csak ilyenek vagyunk – tártam szét karjaim. – Figyelj, az már egy este alatt lejött, hogy mennyire közel álltok egymáshoz Tonival. Fordított esetben én is nagyon kíváncsi lennék.

– Mondom. Nők – vont vállal és egy újabb pirítós eltüntetésébe kezdett.

Egészen kora délutánig lustálkodtunk aztán. Gyógyulás címszóval felküldtem Kimit pihenni, ami ellen nem is ellenkezett túlzottan. Főleg, mikor csatlakoztam hozzá a hatalmas franciaágyon…

– Mikor jönnek a tesódék? – pillantottam fel rá miközben narancsot pucoltam a konyhában.

– Nemsokára – vont vállat. – Linda?

– Hm? – haraptam a banánomba míg a finn elé tettem a kistányérra halmozott gyümölcsöt. – Vitamin. Egyél kérlek.

– Kit érdekelnek a vitaminok, mikor ilyen erotikusan eszed azt a banánt? – vonta fel szemöldökét.

– Erotikusan? – pislogtam rá ártatlanul. Persze tudtam mire célozgat, de élvezettel figyeltem, ahogy az ezer wattos vigyor elterül az arcán.

– A történtek után ne csodálkozz ezen!

– Nem tudom, miről beszélsz – vontam vállat, míg megnyaltam ajkam. Extra közel hajolt hozzám, meleg lehelete ajkam csiklandozta mikor megszólalt.

– Nem, mi?! Szerencséd – engedett el, mikor megcsörrent a mobilja.

Mint kiderült német barátja keresi.

– Nem is mondtad, hogy beszéltél Sebbel.

– Elfelejtettem – vontam vállat. – Pontosabban jobban érdekelt, hogy beteg vagy, mint hogy beszámoljak.

– Nem kell beszámolnod – érintette meg arcom egyetlen egy pillanatra. – Csak említette, és azt is, hogy vigyelek magammal, mert nagyon jó meglátásaid vannak.

 – Mi történt a kicsi német pajtiddal?

– Szakításról beszélt, de jobb, ha ezt veled beszélni meg. Én ebben nem vagyok jó. Dumálhatunk ilyenekről is pár sör mellett, de nem fogok zsepiket tuszkolni a kezébe.

– Igen, mikor hívott mesélt arról, hogy vannak problémáik. Illetve kijelentette, hogy a szakításon gondolkodik. Ismered a barátnőjét?

– Párszor találkoztam vele – vont vállat. – De nem mondhatnám. Mondjuk Sebet sem ismerem olyan régóta.

– De mégis barátok vagytok.

– Jah. Valamelyik parádé előtt odajött hozzám és dumáltunk pár szót. Aztán valahogy oda csapódott mellém a kamionon is. Először egy nyegle kölyöknek hittem – nevette el magát – , de hamar lejött, hogy tudatosan tesz dolgokat.

– És ez szimpatikus neked – állapítottam meg, kurtán bólintott.

– Valószínűleg a tesómék jöttek meg – pillantott kifelé az autózaj hatására. Lopva végigsimítottam ruhámon és Kimi után indultam, hogy fogadjuk az érkezőket.

***

Hihetetlenül gyorsan telet az idő Finnországban. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Kanada felé repülünk. Az út maga hosszú volt, s többször meg is kellett szakítanunk még így is, hogy magán géppel repültünk. A Ferrari PR rendezvényt szervezett, ezért előbb kellett a pilótáknak is érkezni, ami lecsökkentette a finn honban tölthető időnket.  A kanadai reptéren aztán hosszas ellenőrzés után végre engedélyezték ottlétűnket, így elindulhattunk a számunkra lefoglalt szállodába. Kora reggel értünk az országba, de ennek ellenére nagy volt a forgalom már.  A hotelba érve Kims összeszedte magát a rendezvényre, mi pedig Tonival a szállodában maradtunk és egy kis vízi programmal ütöttük el az időt. A finn délben érkezett meg, de kettőre már menti is edzeni Markkal, mi addig Rose– al körbenéztünk pár üzletben.

Kims fáradtan dőlt az ágyra miután este tíz körül visszaestünk a hotelba, ugyanis kötelező jellegű csapatvacsorán vettünk részt a kora esti óráktól kezdve.

–  Általában így telik az idő, ha a futam előtt van valami szarság – fintorgott. – Monacóban például Rose mindent lemondott, azért voltam szabad – magyarázta.

– Nem is azért vagy itt, hogy engem szórakoztass – biztattam mosolyogva. – El tudom képzelni, hogy mennyire elfoglalt vagy egy futamhétvégén, és most majd meg is tapasztalom.

Nyolckor ébresztőre keltünk, az éjszaka úgy röppent tova mellettünk, mintha egy

szemhunyásnyit sem aludtunk volna. Én legalábbis ezt éreztem, nem hiába a szervezetem még nem állt át az új időzónára. Csütörtök révén Kiminek már a sajtó elé kellett járulni, tette mindezt roppant lelkesen, míg mi Tonival a homeban voltunk, ami arra volt jó, hogy megismertem a finn szerelőit. Rose barátja Adam például szinte rögtön szimpatikus lett nekem, ahogy lelkesen magyarázott a csapat életéről. Épp kávézni készültünk, amikor egy ismerős hangot halottam a hátam mögül.

– Lini! –  Mosolyogva fordultam meg.

–  Sebastian, hát te?

– Tudod, én ide versenyezni járok – hümmögött. Válaszul megforgattam szemimet.

– Az üzenet miatt csodálkozom – halkítottam le hangomat.

–  Sikerült elintéznem mindent még a kórházban, így elértem a gépet – magyarázta.

–  Hogy vagy? És a lány?

–  Jól. Most már. Hannát bent tartották az idegei miatt – sóhajtott fel. –  Legalábbis ezt mondta az orvos. Sokat gondolkodtam, hogy mi a helyes, de ahogy távolodtam tőle, egyre szabadabbnak éreztem magam.

–  Ennek örülök – bólintottam együtt érzőn. –  Ráérsz?

–  Aha, kettőtől van pályabejáróm, de addig szabad vagyok – vigyorgott.

–  Remek. Gyere, kávéért indultunk.

Gyakorlatilag én semmit nem csináltam, de a nap úgy suhant el mellettünk, mintha ezer és egy dolgom lett volna. Igazán érdekes volt látni, hogy Kimi versenyhétvégéi milyen módon telnek, bár tisztáan voltam azzal is, hogy az újdonság varázsa is hat. Hiába voltam már motorhome –ban, ez teljesen más volt most!

Hat óra környékén értünk vissza lakosztályunkba.

–  Jó végre kettesben – ölelt át hátulról.

–  Végre – ismételtem szembefordulva vele.

***

Pénteken már érezhetően izgalom vibrált a levegőben. Persze Toni és Kimi versenyzői szemmel méregették az F2007– es versenyautót, Adam pedig úgy törölgette az “ő kicsikéjét”, mintha tényleg ő hajtaná.

–  Néha nem tudom eldönteni, hogy engem, vagy az autót szeret– e jobban – forgatta szemét Rose. 

–  Üdv a klubban – morrantam fel mosoly mellett. – Reggel óta őket hallgatom – intettem fejemmel a két szőke finn felé. Rezgő mobilomra pillantva ismeretlen számmal találtam magam szembe.

–  Linda York – vettem fel.

–  Szia, Erja vagyok! Most szálltam le, de Tonit nem tudom elérni.

–  Szia! Nem csoda, épp Kimivel vitatkoznak az autóról – vigyorogtam –   Kimegyek érted a reptérre, jó?

–  Ne fáradj, fogok egy taxit.

–  Ugyan! Mire lecsekkolnak, kiérek.

–  Oké, köszi, várlak – sóhajtott hálásan a telefonba.

–  Kimi – léptem a finn felé.

–  Egy pillanat – pillantott rám  és már hadart is Toninak. Pár percet vártam, de mivel nem figyelt, megvontam a vállam és elindultam.

–  Mondd meg neki, hogy a reptérre mentem – kértem meg Rose– t.

Nagyjából húsz perccel később kanyarodtam fel a reptér parkolójához, és nem sokkal később észre is vettem Erját.

– Milyen volt az út? – kérdeztem tőle már a kocsiban ülve.

–  Uuu, hosszú és fárasztó – húzta el a száját.

–  Szálloda, vagy pálya? – kérdeztem.

–  Le akarok pakolni, mielőtt találkozom Tonival.

–  Okés. Amúgy a fiúk nagyon elvannak, Kimi azt sem vette észre, hogy eljöttem, pedig egy helységben tartózkodtunk.

–  Én múltkor Toni versenyén kisétáltam perecet venni a pálya melletti árushoz, kb fél órát voltam ott, de ő csak akkor vette észre, hogy valami fura, amikor az utolsó falatokat ettem a boxban – mesélte kuncogva. –   Nagyon bele tudnak melegedni Kimsterrel.

–  Csodálatos kilátások – húztam el a szám mosolyogva.

Roppant szórakoztató volt Erjával nézni a szabadedzéseket, melyeken Kimi hatodik, majd ötödik lett. Elmélyülten vitatták meg az eredményeket Crissel, ami csak azért volt rossz, mert Kimi elégedetlen volt az autójával.

A szombati napnak aztán úgy indultunk neki, hogy Kimi minimum első ötbe várta magát, ami biztató volt ahhoz képest, hogy előtt egy nappal gyakran halottam a szájából a vittu szót, ha az autója és annak beállítása került szóba.

Pont őt vártuk az utolsó edzés után, amikor megcsörrent a mobilom.

–  Szerbusz báránykám! – köszöntöttem barátnőmet.

– Szia szivem – így a válasz a vonal végéről.

– Minden rendben otthon? – kérdeztem

–  Persze, csak hiányzol. Nálad? Kimi hányadik?

– Most lesz az időmérő, amúgy minden rendben – informáltam lényegre törően. – Te is hiányzol nekem.  – sóhajtottam kissé csüggedten. –  Üzlet?

– Minden simán megy, a PR minket akar az üzletsor vezetőjének, két hét gondolkodási időt kaptunk. Szóval erről beszéljünk még és te is alaposan gondold át.

– Okaj. Este beszéljünk skypon, Kimi úgy is edzeni fog.

– Oké, jaj mennem kell, légy jó, puszillak. És sok sikert a finnek.

– Köszi, vigyázz magadra, pusz! – mosolyodtam el. –  Ket sok siker kívánt – mondtam Kiminek kérdő pillantására reagálva.

– Mit csinál a barna?

–  Dolgozik– nevettem el magam, a beszámoló e– mailja alapján nem kellett megszakadnia. – Hiányzik, az elmúlt években nem voltunk ilyen huzamosabb ideig külön.

–  Az európai futamokra elkísérhet, ha gondolod. Neked is jobb lenne, ha egy– egy futamra jönne a barátnőd is.

– Igazán tetszetős ötlet – simultam karjaiba elégedett sóhaj mellett.

Az időmérő előtti utolsó óra gyakorlatilag elrepült mellettünk, a következő képem ugyanis az volt, hogy Cris kacsázik hozzánk három fülessel.

– Erre szükség lesz – nyomtam kezembe. – Hallani fogod a rádiózást is. Ja és most még oda mehetsz, ha szeretnél – biccentett a garázs azon részére, ahol Kimi versenygépe állt. Ő maga éppen a beszálláshoz készülődött.

 – Vigyázz magadra kérlek– érintettem meg vállát szolidan. Nem egy rakat kamera és hat tucat ember előtt akartam a nyakába vetni magam.

– No para – válaszolta lazán kacsintás mellett.  Pont bukóját húzta fejére, amikor mutatta a kamera, mint Monacó hercegét, utalva győzelmére.

Amint zöldre váltott a lámpa megindult az élet és a versengés a pole pozícióért. A Q1 és a Q2 szokásosan telt, Kimi gond nélkül jutott tovább, a Q3 –ban aztán ajkam rágcsálva figyeltem a finn szektoridejeit. Igazán szórakoztató volt, hogy Toni elemezte nekünk a helyszínen az eseményeket, a kerékcsere ütemezésétől elkezdve az időzített utolsó egykörös meccsre mért körig mindent. Kimi végül a negyedik helyre kvalifikálta magát, ami összességében nem volt rossz, főleg annak tudatában, hogy a versenyen ebből a pozicóból indulva még a futamgyőzelemért is ringben szállhat. A riportereknek adott kötelező interjúja után láthattam csak viszont, akkor pedig már hülye kamerák nélkül voltunk és így akár le is támadhattam…

– Átöltözöm, aztán lépjünk le – engedett ki karjaiból. – Lenne egy két tervem – pillantott rám sötéten. Kopogás és egy gyere után Rose dugta be a fejét

– Új F1 Ladies a paddockban – nyújtott felém egy bulvárlapot. – Amúgy normális cikk – ingatta fejét azt a hatást keltve, hogy a normális szó többé kevésbé értendő pozitívumként.

– Köszi – lapoztam az adott oldalra, ahol egy sabloncím fogadott. „Linda York; magyar szépség ejtette rabul a finn versenyző szívét”.

Kora este a szállodától nem messze vacsoráztunk egy hangulatos kis étteremben, magára hagyva finn párosunkat és ez jó alkalomnak tűnt egy komolyabb beszélgetéshez.

– Jövő héten Amerikában lesz futam. Mi lenne, ha maradnánk? Fölösleges két napra haza menni, inkább körül nézhetnénk pár városban – avatott be gondolataiba.

– Ez jó ötlet – bólintottam. – Viszont van valami, amit szeretnék megbeszélni veled Kimi.

–  Hallgatlak – pillantott rám.

– Nagyon élvezem azt, ami köztünk van – sóhajtottam fel. – És többet akarok. Azt hiszem itt az ideje, hogy – szórakozottan eltűrtem egy tincsem, ő vigyorogva dőlt hátra, s vágott bele mondatomba, amit igazából nem is nagyon bántam.

– Zavarban vagy? – tudakolta mézédes hangon. – Nézd Linda, azt hiszem elég egyértelműen kimutattam, hogy téged akarlak. Nem fogok holmi béna szöveggel eléd állni, hogy leszel e barátnőm. Viszont nőből vagy, és ehh, agyalsz amíg nem címkézzük fel valahogy ezt a dolgot.

– Nem hangzik túl jól ez a felcímkézés – ráncoltam homlokom. – Az a része viszont nagyon tetszik, hogy engem akarsz magad mellé.

– Már Monacóban megmondtam – pislogott rám lustán, és olyan hirtelen dőlt előre, hogy szinte megijedtem. – De azt hitted csak lefektetni akarlak.

– Egy kicsit – vallottam be. Jó ég, lehet, hogy hipnotizálni is tud?! Néz rám azokkal az aranylóan zöld szemeivel, én pedig… –  Na, jó leszek a barátnőd – adtam a lazát én is.

– Kösz – vigyorodott el. Puha ajkai szinte rögtön az enyémekre találtak, rajtam pedig jóleső borzongás futott végig.

– Van itt még valami. Beszéltünk az új üzletsorról ugye – kezdtem. – A Ferrari vezetősége, pontosabban a PR– al foglalkozó szekciója azt szeretné, ha mi valósítanánk meg Kettel. Legalábbis a felső pozíciókba minket szántak. Igazából nem lep meg –vontam meg vállaimat. – Ne értsd félre, de elég sok projektet vittünk végig sikeresen együtt, és te is tudod, hogy az olasz csapat szereti a sikert és a pénzt.

– Szeretnéd? – kíváncsiskodott.

–  Nem is tudom. Van benne kihívás, ami az én szakmámban nagyon jó dolog. Sok melóval járna, de azt hiszem, igen.

– Hát akkor tedd – érintette meg kezem, mintha így is bíztatni akarna.

– De ez azt jelenti, hogy sokat kell utaznom, és elkerülhetetlen lesz, hogy napokig ne találkozzunk.

– Tudom. De, ha azt mondom, hogy ne vállald, te viszont szeretnéd, akkor rohadt önző vagyok. Nem foglak vissza. Ha elvállalod támogatni foglak.

– Köszönöm Kimi – simítottam végig arcán. – Pár hét és kiderül hogyan legyen tovább.

Kézen fogva sétáltunk vissza a hotelbe, miközben köröttünk Kanada lassan sötétségbe borult.

Éjjel arra ébredtem, hogy szomjan halok, így köntösömet magamra véve kiballagtam üdítőért. A hűs almalevet kortyolva ballagtam a teraszajtóhoz, a város fényei gyönyörű látképet varázsoltak elém. Olyan hihetetlen volt, hogy itt vagyok! Itt állok Montreál szívében, és a hátam mögött egy csodálatos férfi fekszik az ágyban. Annyira természetes volt az élet Kimi mellett, hogy egy ideig fel sem fogtam, hogy milyen csoda vesz körül. És még sok időnek kell eltelnie, hogy fel tudjam fogni…

Az álmodozásból valahogy reggel lett, ami azt jelentette, hogy elérkeztünk a verseny napjához. Reggeli közben elnéztem, ahogy Kimi totális nyugalommal eszik, készülődik a pályára.

– Tudom, hogy hülye kérdés, de nem izgulsz? Mármint mégis csak háromszázzal száguldasz majd, remélhetőleg egy trófeáért – babráltam köntösömmel.

– Nem mondom, hogy hidegen hagy, de ez nem az a fajta izgalom, amire te gondolsz. Tiszta adrenalin.

– Beszélhetnél nekem gyakrabban az F1– ről.

– Majd – csókolt meg könnyedén. – Ígérem – tette hozzá, mikor nagy szemekkel néztem fel rá.

– Később – sóhajtottam vágyón, ahogy végignéztem rajta. Csapatruházatban állt előttem, szőke haja pont annyira volt kócos, ahogy én szerettem, és mellé még bugyi olvasztó vigyort is produkált, ugyanis tökéletes kihallotta a vágyakozást hangomból.

Alig vártam már, hogy kimenjünk a pályára Erjával és Tonival. Totál más hangulat uralkodott, mint az előző napokon, és ez a levegőben terjengő vibrálás ránk is átragadt.

Szinte ki akart ugrani a szívem a helyéről, ahogy a rajt előtti procedúrák mentek. A felvezető körben már mérhetetlen volt a vérnyomásom, és nem segített, hogy az arcomba tolták a kamerát, mikor Kimit mutatták.

A futam? Fogalmam sincs milyen volt, ugyanis én végig csak Kimi autóját figyeltem. Elképesztő volt nézni, ahogy kiáll kerékcserére, gyakorlatilag pár méterre volt tőlem, ezekben a pillanatokban mégis egy világ választotta el tőlem.

Végül ötödikként intették le, a csalódottság tagadhatatlanul ott lappangott a garázsban körbe véve mindannyiunkat.

Sziasztok!

Míg dolgozom a heti IW részen, így gondoltam megleplek egy kis könnyed olvasmánnyal benneteket. :) Akik ismerik a régebbi részeket pontosan tudják, hogy ez a történet végig ilyen könnyed hangvételű lesz. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem történnek majd rossz dolgok, nem búcsúzunk szereplőktől… vagy éppen nem lesznek viták a párosaink között ;) A legelső általam írt (2011 eleje)  kis sztoriról beszélünk, amiben hagytam kibontakozni a romantikus énemet :D tehát azoknak ajánlom, akik hozzám hasonlóan oda vannak a komikus, romantikus dolgokért :)

Egy kis őszi előretekintés!

Amint egy kicsit sikerült előre dolgoznom a történeteket illetőleg érkezni fog egy új történet. Eredetileg három novella van előkészítve, tehát nem maradtok olvasni való nélkül az után sem, hogy lezárul a Szerelem jeges útján – nagyjából 20 résszel számolok még -  :) Mint tudjátok a GFTP is novella, így nem lesz 79 része, de negyven szerintem meglesz. Nem akarom és nem is fogom elkapkodni Lexiék sztoriját :) Amúgy nagyon érdekes, legalábbis számomra, hogy a JZSZ ellentéte a MS, ha Kimi és a nő közti kapcsolatot nézzük. És ahogy dolgozom a JZSZ-el egyre több dolog jut eszembe a MS-hoz. A háttérben írom a részeit, de ahogy korábban is említettem nem akarok abba a hibába esni, hogy elkezdem megint feltenni a részeket, és ismét szünet lesz :/ így azt hiszem azt akkor folytatom itt, ha nekem megvan szinte az utolsó részig.

Az új novelláról annyit egyenlőre, hogy elolvastattam két személlyel a prológusát, és azt hiszem bejött nekik :D Most igyekszem lezárni több dolgot is, hogy megismerkedhessünk valami ujjal is a blogomon :)

Köszönöm az eddigi kommenteket, most is, mint mindig örülnék pár sornak! :)

L.