37. rész

2013 Svájc

Sebastian első, míg Kimi második lett a német futamon, ennél szebb pedig már nem is lehetett volna az élet. Kivéve akkor, ha fordított sorrendben érnek be. Igazán örültem Seb sikerének, de egy Kimi győzelem igazán kijárt volna már!

– Pfú – tettem magam mellé a kistányért. – Nem tudom melyőtök szereti ennyire az áfonyát, de lassan én is bepirulok babák! – beszéltem a kicsikhez.

– Kimi egyik kedvence az áfonyás vodka, tuti aputól örökölték – közölte vigyorogva Meddi, de mivel nem pillantott fel a könyvéből nem láthatta Kimi sötét pillantását, amit felé küldött.

– Olyan jóban voltuk. Ne rontsd el – susogta halkan, elmosolyodtam, erre a hangra ugyanis tesóm is felkapta fejét.

– Engem képtelenség nem szeretni!

– Nem kell a kikerekített Grey szem ártatlan pillogásokkal – röhögte el magát a férjem. – Tudod, elég jól kezelem ezt, Ana is gyakran alkalmazza.

Meddi válaszul csak kidugta nyelvét és ismét a sorokra irányította figyelmét.

– Kimi – húztam fel lassan lábam öléből –, megmasszíroznád a lábam? Megint olyan görcsös érzetem van.

– Persze – emelkedett fel mellőlem. – Egész jól megúsztuk ezeket a dolgokat – pillantott rám, mikor már kényeztetésembe kezdett.

– Mondhatni. Bár most már nehezen viselem, hogy labdának nézik a hólyagomat.

– Tíz nap – nyomott puszit hasamra hirtelen. –Ez jó dolog mondjuk. Mármint, hogy napra pontosan tudjuk mikor szülsz – egészítette ki mondatát kérdő pillantásomra.

– Én azért egy kicsit vágyom arra a mikor jön? Vajon aznap, mikorra kiírtak? Vagy később? Előbb? izgalomra. Lázasan pusmogni erről, és hogy milyen érzés lehet világra hozni őket – sóhajtottam fel kissé csüggedten – Annyira szerettem volna természetes úton megszülni őket.

– Tudom kicsim. A következő egyedül lesz, oké?

– Következő? – mosolyodtam el. – Előbb rajtuk legyünk túl! Nem is tudom, mik az esélyek az ikerterhesség után. És ha még egy ikerterhesség lenne? Mondjuk két kis pöttöm lány!  – fektettem kezem automatikusan Lilyre.

– Jó ég, két olyan turbó törpe, mint amilyenek ti voltatok? – vonta fel szemöldökét. – Nem is tudom, azt hiszem, szarrá aggódnám magam értük. – hümmögött – És két pöcsös?

– Jó nem voltunk angyalok, de indulj ki abból, hogy te már oda vagy Lilyért, pedig még csak velem egy egész. Ha kint lesz, állítom neked kettő pillanat alatt az ujja köré csavar téged, mert totál bele leszel esve. Na, képzeld el, hogy mindez az érzet duplán tódul feléd. Két kicsi szőke lánykának, akik nagy szemekkel pillognak fel rád apuci mormogás mellett hogy tudnál ellenállni?  Nem sok emlékem van apáról, de azt tudom, hogy neki sem ment. És én két rossz kölökkel, mint amilyen ti is voltatok Ramival mit kezdenék?

– Nem voltunk rosszak. Annyira. Jobbára Rami volt az – tette hozzá sunyi vigyor mellett.

– Persze édesem, azért mesél sztorikat anyukád szanaszét szaggatott táskákról, amit szánkónak használtál, vagy arról, hogy úgy kellett hazarángatni a kart pályáról késő este.

– Előbb tényleg legyünk túl rajtuk – nézett hasamra nevetve.

– Na, ugye!

***

A tíz nap, amely vissza volt a kiírt dátumig érdekes módon ment el mellettünk. Az adott napon csigalassúsággal telt az idő, de egy héttel később pedig már úgy tűnt, hogy robogó vonat módjára száguldottak el mellettünk a napok.

Érzelmileg éppen ilyen hullámvasúton ültünk, konkrétan mindannyian. Feszült várakozás lebegett körülöttünk kérdéseket és kételyeket ébresztve. Aztán meg jóleső vágyakozás merült fel, édes vibrálással a kicsik után. Annyira jól megszerveztük az életünket egészen a szülés napjáig, hogy szinte pánik tört rám: az után mi lesz? Kimi kereken hét napot tud velünk tölteni és már utazik is tovább, én jó esetben addigra már otthon lábadozhatom a kicsikkel. Kevés időt fog velünk tölteni azaz ember, akire a legjobban fogok vágyni.

– Izgulsz? – pillantott rám kérdőn az utolsó otthon töltött esténken.

– Van, amikor igen, van amikor nem – adtam értelmesnek nem mondható választ. – Holnap ilyenkorra velünk lesznek a babák – folytattam suttogó hangon. – Rendben lesz minden. Te izgulsz? – kérdeztem vissza.

– Nem igazán tudom megmagyarázni ezt – kezdte lassan. – Féltelek téged és a babákat, mert mi van, ha valami rosszul alakul, de ugyanakkor meg – egy pillanatra elhallgatott – , Ana végre itt tartunk! Bakker, rohadt hosszúak voltak ezek a hónapok!

– Persze, mert nagyon vágytunk rájuk – mosolyodtam el. – Én mondtam, hogy legalább tizenegy hónapnak érezzük a kilencet.

– Pihenj kérlek – simított végig arcomon, meglepő mozdulata és hanglejtése miatt csak bámultam az aggódó szempárba. – Holnap hosszú napunk lesz.

*

– Esküszöm röhögnék magamon, ha nem fájna az is – ereszkedtem vissza igen lassan az ágyra. – Tiszta kabaré jelenet volt ez a fürdés.

– Hogy segítsünk? – nézett rám együtt érzően Meddi.

– Nem tudtok – sóhajtottam fel. – De azért kösz. A legrosszabbon már túl vagyok, a heggyógyulás pedig idő igényes.

– De meddig fog még így fájni? Ez normális egyáltalán? – túrt hajába idegesen Kimi.

– Teljesen normális, ne aggódj – érintettem meg kézfejét. – Látod, már semmi cső, vagy branül. Az orvos többször is elmondta, hogy ez fájdalommal jár. A hüvelyi úton történő szülés is fájt volna. Kell egy kis idő, és helyre jön a szervezetem.

– Csak nem jó, hogy szenvedsz – mormogta.

– Ó, ez de aggódó férjes volt – kuncogott fel halkam Meddi. – Aranyos. Felhívom anyát. – lépett ki a kórteremből.

– Olyan fura, hogy nincs dinnye csempész hasam – pillantottam lefelé. – És mikor hozzák már a gyerekeimet? – pillantottam nyűgösen az órára. Legszívesebben huszonnégy órában fent lettem volna, hogy bennük gyönyörködjek, de folyamatos pihenésre és regenerálódásra voltam ítélve. A császár miatt amúgy sem bírtam órákat állni, gyakorlatilag még a tüsszentés miatt is kellemetlen érzés futott végig rajtam, arról nem is beszélve, hogy a szervezetemben termelődő oxitocin miatt görcsölt a méhem. Eleinte féltem attól, hogy fájni fog, amikor egy nehezebb dolgot fektetnek a hasamra elősegítve, hogy gyorsabban összehúzódjon a méhem, de kifelezetten kellemes érzéssel töltött el.

– Leginkább most – húzódott kedves félmosolyra Kimi ajka, mikor kinyílt az ajtó és megpillantotta a két pöttömöt.

– Héj, szia gyönyörűm! – vettem át óvatosan Kimitől Lilyt. Ahogy a karomban tartottam tökéletesen tudtam, hogy értük bármikor gondolkodás nélkül újra kezdeném az egész tortúrát. Mindent megértek. Felnézve szembesültem a férjem apuka énjével, tágra nyílt pupillákkal figyelte a karjaiban szendergő kisfiút. Matt békésen aludt tovább, miután kicsi ujjait gondosan Kimi ujja köré zárta. Itt voltunk, úgy, ahogy megálmodtam. Négyesben, két kicsi babával és a mindnet körülvevő édes életérzéssel. Boldog voltam, tökéletesen boldog.

***

– Kérlek ne sírj ilyen hangosan kincsem, felébred a bátyád is és akkor duóban sírtok – pusziltam

 meg Lily pöttöm talpát mielőtt ráadtam volna a rugdalózót. – Egyikünknek sem jó ez, igaz? Matt aludjon csak míg megetetlek. Lustán pillogott fel rám, nagyjából azt az üzenetet küldve: anyu, ne dumálj, add a tejcit! Éhen halok!

– Most komolyan! – lépett a kiságyhoz Kimi totál kócosan és egy szál boxerben mikor Matt is nyögdécselni kezdett. – Hogy nem ébredtél fel te erre eddig? Hm? A húgodnak akkor hangja van, hogy Vettel mindjárt átkocog a szomszéd tartományból, te meg csak itt alszol.

– Mondanám, hogy Räikkönen – vigyorodtam el Kimi végtelenül szeretetteljes hanglejtésén, míg Lilyt figyeltem, ahogy magába szívja az anyatejet.

– Akkor a kisasszony meg Grey – fektette mellénk az ágyra a kisfiúnkat.

– Hű, ez jól ment – cirógattam meg Matt arcát miután gyereket cseréltünk. – Négy nap után végre beállt, hogy egymás után tudom etetni őket, és nem csak napi egyszer sikerült ezt összehozni.

– Lassan kialakul a napirend – tette vissza a kiságyba Lilyt büfiztetés után.

– Nagyon jól mutatnak a gyerekeink a kezedben – haraptam ajkamba, míg őt néztem immár Mattal karjaiban.

– Anyu olvadozik – emelte szem magasságik a kicsit, majd egy puszi után letette.

– Elbűvölnek a Räikkönen férfiak – vallottam be a nyilvánvaló tényt.

– Olyat mondj, amit nem tudok – felelte szemtelenül, de a huncut tekintete mutatta, csupán szórakozik velem. – Nincs kedvem elutazni – szusszantott fel.

– Tudom, de csak négy nap, és utána egy egész hónapot itthon leszel velünk. Magyarország nincs is messze ráadásul. Velem pedig itt van anya és Meddi is, kapásból ketten is, tehát ne aggódj miattunk.  – soroltam előre kigondolt szavaimat édes hangon. Nem akartam, hogy akár egy pillanatig is bűntudata legyen, mert el kell mennie a hivatása miatt.

– Örülök, hogy itt vannak veled. Képtelen lennék egyedül hagyni téged két újszülöttel két nappal az után, hogy kiengedtek a kórházból. Vannak még fájdalmaid?

– Nem vészes – ingattam meg fejem. – Nyilván húzódik a seb, de azok a gyógytorna mozdulatok, amiket Mark mutatott sokat használnak. Nem erőltethetem meg magam ugye, de ezek majd segítenek, hogy hamarabb helyre álljanak a dolgok bennem.

– Biztos, hogy csak ennyi? – sandított rám. – Ez túl szépen hangzik.

– Néha belenyilall a hegbe, amolyan most szakadok ketté érzetet keltve, de ezek teljesen normális tünetek. Akár három hétig is érezhetek még ilyet, de szerintem jóval hamarabb túl leszek ezen is. Szépen gyógyul a vágás helye. – adtam meg magam. – Most viszont aludjunk Kims, pár óra és megint éhesek lesznek.

– Tényleg fura, hogy nincs hasad – sóhajtott fel, amin hallatszott, hogy vigyorog. – Tisztára pici vagy!

– Ezt vegyem szemtelenkedésnek?

– Dehogy – adott egy hízelgős puszit nyakhajlatomra. – Olyan tökéletesek! – váltott át suttogó hangra. – Picikék, de tökéletesek!

– Ugye, hogy nem lehet ellenállni nekik? – fordultam felé a félhomályban.

– Nem igazán – kuncogott fel röviden. – Életemben nem izgultam annyira, mint ott veled a műtőben. Komolyan gondoltam arra, hogy hozatok be Ramival egy üveg vodkát, vagy valami.

– Nem volt könnyű, de túl vagyunk rajta. Ők itt vannak velünk épségben, én is napról napra erősebbnek érzem magam. Viszont remekül elrejtetted, vagy annyira pánikloltam, hogy nem vettem észre…

– Ja, ez volt bennem, hogy ha én is látványosan parázni kezdek, attól kiakadsz.

– Figyelmes és nyugtató hatású voltál – mosolyodtam el óvatosan. – Nem tudod elképzelni mennyit segítettél nekem.

– Ha már én csináltam őket, ez a minimum – hajtolt ajkaimra édes csókkal. Könnyed humorral ütötte el az érzelmeinket felfedő beszélgetést, amikor ő már úgy gondolta eleget beszélt erről. Nem erőltettem tovább a témát, mert az megtörte volna a bűvkört, főleg annak tudatában, hogy többször felmerül majd a kicsik világrajövetele.

***

– Második hely! – vigyorogtam Meddire. – Igaz nem győzelem, de végtelenül büszke vagyok rá!

– Két gyereke van, naná, hogy második! – közölte tesóm. – Na, jó ez béna poén volt.

– Egy kicsit igen – értettem egyet. Halk nyüszögés hallatszott a babafigyelőből, így átmentem a szobánkba. – Mi a gond szépfiú? – emeltem fel lassan Matt– et. – Azt ne mond, hogy már éhes vagy – sétáltam vele arrébb, nehogy Lily is felébredjen. – Képzeld el, apa ma haza jön, méghozzá egy trófeával. Második lett a versenyen. Tudod apukád egy világbajnok versenyző, és nagyon– nagyon ért az autókhoz, szóval tuti előbb fogsz kismotort hajtani, mint biciklit. De addig még van egy kis időnk együtt – pusziltam meg végtelenül puha fejecskéjét és vissza is fektettem, hiszen újra békésen aludt. Végigsimítottam Lily pici pocakján, majd kiléptem tesómhoz.

– Azt hiszem én is lepihenek egy kicsit. Úgy érzem, jót tenne, és a kicsik is nyugisan alszanak.

– Szüksége van a szervezetednek a pihenésre – értett egyet velem anya. – Főleg egy ilyen műtét után.

– Neked sem lehetett egyszerű, mire megszültél minket.

– Nos, azt tökéletesen tudod, milyen, ha két kis dinnye mocorog ezerrel – nevette el magát. – Később beszélünk erről is, de most pihenj egy kicsit. Estére már a férjed is hazajön. Jaj Ana, nem kellene varratszedésre menni?

– Felszívódó varratokat kértem. Tudod, hogy nem bírom a kórházakat – mosolyodtam el.

Miután lefeküdtem írtam Kiminek egy smst. Álmosnak ugyan nem éreztem magam, csupán jól esett feküdni mégis elaludtam, ugyanis arra ébredtem, hogy az egyik babám sír. Ahogy kitisztult előttem a kép azt láttam, hogy a férjem kiveszi a kiságyból Matt– et.

– Hello anyu, kajásak vagyunk! – lépett hozzám vigyorogva.

– Hallom – simítottam végig a kis arcon.

– Még jó, hogy nem hárman vannak – szusszantott fel miután mellém ereszkedett kislányunkkal a karjaiban.  – Ana – ráncolta homlokát – nem lenne jobb egyszerre etetni őket?

– Nagy nehezen ráálltunk, hogy egymás után kapnak tejet, nem akarok bele variálni, mert így is több esetben kell még egy segítő kéz. Egyszerre két gyereket etetni, nos – húztam el számat.

– Ahogy neked jobb – pillantott rám kedvesen.

– Mikor érkeztél? – néztem végig rajta miután gyereket cseréltünk, már nem csapatruhában volt.

– Talán egy órája – vont vállat. – Nem akartalak felébreszteni – tette hozzá, mintha csak tudná, hogy ezt akarom kérdezni. – Minél többet pihensz, annál hamarabb jössz helyre.

– Ó egy figyelmes apuka! – kuncogtam fel kedves hangon.

– Gyere pöcsös azt hiszem ideje pelenkát cserélni!

Élvezettel figyeltem, ahogy Kimi az ikrek körül ténykedik. Bár először egy kis kétségbeesés ült ki az arcára, mondván mindenük olyan pici, de hamar belátta, hogy bizony segítenie kell. Kettő gyerekkel egyszerre nem tudtam foglalkozni, és a segítség, amit nyújtott teljesen ösztönös volt részéről. Hiszen egy szerelmes apukával volt dolgom! A gyerekek között Kimi mindig is ellágyult, amióta ismertem minden olyan helyzetben, ahol kicsik szerepeltek könnyed hangulat lett úrrá rajta. És most a saját gyerekeivel ez az édes érzet, ami körül lengte vagy ezerszer erősebb lett. Egészen egyszerűen azt éreztem, hogy megolvadnak a csontjaim mikor őt látom  a babáink közelében.

Másnap délelőtt Sebastian, Hanna, Lara és Meddi azon vitatkoztak, hogy melyikőjük fogja a gyereket.

– Te egész héten itt voltál – kampányolt Sebastian Meddinek. – Tehát most mi jövünk!

– Én nem adom oda őt – kuncogott Hanna Lilyvel karjaiban. – Nézzétek, édesen szunyál, ne kockáztassuk meg, hogy felébred, míg átadom!

– Jó ég – dőlt hátra Kimi sóhajtva. – Ezek reggelig itt lesznek – biccentett a társaság felé vigyorogva.

– De olyan édesek – szólalt meg elhalóan Lara barátnőm.

– Tudom. Én csináltam őket! – feszített büszkén a finnem.

– Szerintem inkább Anára hasonlítanak, de nem baj – nevetett fel Sebastian.

– Nem akarok ünneprontó lenni, de lassan tényleg le kéne fektetni őket. Irtó hamar hozzászoknak, ahhoz, ha folyton ölbe vannak. És azok után meg csak így lennének hajlandóak elaludni, tökéletesen megnehezítve Ana és Kimi dolgát – szólt bele szelíden anya.

– Melyikük csinálta ezt? – biccentett Meddi és felém Kimi.

– Meddi – kuncogott fel anyu.

– Héj, és Ana?! – kérte ki magának rögtön tesóm. – Tudtommal együtt voltunk kicsik!

– Igen, de mivel te voltál az elsőszülött mindenki téged kapott fel először – paskolta meg tesóm vállát anyu biztatóan.

– Látod, én már gyereknek is jó voltam – pillogtam ártatlanul Meddire.

– Most szakad le a mennyezet – nézett felfelé sóhajtozva.

Végül lefektettük a két kis törpét, épp csak egy kicsit rebbentek fel és már aludtak is tovább.

– Nagyon jól nézel ki Ana – karolta át vállam Sebastian.

– Folyamatosan ágyba vagyok parancsolva – néztem fel rá mosolyogva. – Tudod lassan két hete lesz, hogy szültem, azért az sok idő ám. Volt ideje a szervezetemnek regenerálódni, még ha nem is teljesen száz százalékos a dolog.

– És milyen hasizom gyakorlatokról magyarázott Mark? – ráncolta homlokát Kimi. – Ana, szerintem ez marhára korai lenne még.

– Héj – vágtam bele. – Nem most. Nem is tehetném a varratok miatt, és nem is akarom igazából. Szerintem erőm sem lenne hozzá! Viszont a hosszú távú gyógyulást nagyban elősegíti, ha ilyen könnyed hasizomgyakorlatokat végzek. De minimum három hónapnak el kell telnie, és akkor is felügyelet mellett ajánlott végezni, mondhatni rehab jelleggel.

– Áhá – csücsörített egy pillanatra. – Na, ez így mindjárt más.

– Ne aggódj, nem kezdek örült aerobik edzésbe míg te versenyzel – kuncogtam.  – Amúgy nagyon álmosító az ikrekkel lenni. Mikro csendben alszanak egyszer csak azon kapom magam, hogy felrebbenek.

– Olyan kis nyugisak?

– Már amikor. Kimi épp azt magyarázta Mattnak, hogy a szomszéd tartományban lehet hallani Lily sírását.

– Tiszta Grey nő. Már most hangot ad az akaratának. Nagy hangot – fűzte hozzá vigyorogva.

– Ugyan kérlek, majd elolvadsz a gyerekeidtől – vihogott fel tesóm.

– Ez igaz – kortyoltam elégedetten teámba.

– Te meg attól, hogy ő mennyire oda van értük, tehát egyik tizenkilenc a másik egy híján húsz! – folytatta szemrebbenés nélkül, mire csak egy megszívtad üzenetű vigyor volt a férjem válasza. Ezek az édes piszkálódások is elégedettséggel töltöttek el, hiszen Lily, Matt és Kimi miatt kerek volt az én világom.

Sziasztok!

A délutánjaim mostanában egy könnyed káoszhoz hasonlítanak :D így elnézést, hogy csúszott a rész a megbeszélt naphoz képest :/

Végre megérkeztek! Törpe 1 és 2 :) Nem is nagyon szaporítom a szót, csupán várom a véleményeket ehhez a részhez :)

L.