40 + 1

A legutolsó…

– A nagy sikerre való tekintettel Anbell Grey kiállítását még egy évvel meghosszabbítják – jelentette be Fioranoban a Galéria vezetője. – Ez biztosan nagyon értékes bejelentés volt számodra Ana. – fordult felém mosolyogva a riporter.

– Nos, igen ez valóban egy csodálatos hír. Szó szerint az életem munkája van abban a kiállításban, és hogy ez a képsorozat ilyen szinten elnyerte az emberek szeretetét arra álmomban sem gondoltam volna.

– Beszéljünk egy kicsit az árnyoldaláról is ennek a munkának – pillantott fel a mappájából.

– Volt bennem félsz, már az elejétől fogva. Ez egy nagy volumenű dolog volt, és több szinten akartam megfelelni a saját elvárasaimnak is. És hát azért Kimi Räikkönenről van szó, a világon mindenütt ismerik a nevét, óriási népszerűségnek örvend, nem szerettem volna, ha csak azért jönnek el az emberek, mert az ő neve áll a képek alatt. – magyaráztam. – De ez ellen nem nagyon tudtunk tenni, mármint érted, nem kérdezhettünk meg minden látogatót erről – mosolyodtam el.

– És milyen az élete az anyuka Anabellnek? – tért át egyik kedvenc témámra.

– Három gyerek mellett eléggé fárasztó – kuncogtam el magam.  – Az ikrek szerencsémre már elég nagyok a kistesóhoz és ez megkönnyíti a dolgokat azért.

– Pár hónapja született meg a harmadik gyermeketek, hogy fogadták az ikrek?

– Először volt egy kis ijedelem, de mivel alapból ketten voltak mindig is, nem volt az az óriási dráma, hogy akkor majd a kicsit jobba szereti az anyu vagy apu. Körbezsongják és tetszik nekik a nagytesó szerep.

– A megnyitó napján készítettünk egy rövidke interjút a családtagjaiddal. Idézzük vissza most egy évvel később, hogy mit mondtak akkor – mutatott a szerkesztőségben lévő plazmatévére.

– Itt áll mellettem Kimi Räikkönen, akinek gyanítom ugyan olyan fontos ez az este, mint Anabellnek. Hogy érzed magad? – fordult Kimi felé Natalie.

– Öhm, jól. – kezdte szokásos stílusában. – Nem vagyok híve az estélyeknek, de ezt kifejezetten élvezem. Ana mindig is meghatározó része volt az életemnek, még ha igyekeztem is ezt előletek elrejteni – amolyan bocs, de ez van vigyort villantott.

– Ó igen a titokzatosság nagy mestere – nevette el magát Nat is. – Büszke vagy a feleségedre, ez tisztán látszik.

– Igen. Mindig is az voltam, és most nagyon sok ember meg fogja látni azt, hogy mekkora tehetség és szenvedély ég benne.

– Sebastian, te mint Ana unokatestvére mit gondolsz a mai napról?

– Először is nagyon jó látni, hogy Ana eljutott idáig. Volt szerencsém végigkísérni az úton, ami ide vezette, és tökéletesen tudom, hogy mennyi munkát és energiát fektetett a munkájába. Büszke vagyok rá, mindannyian azok vagyunk.

– Úgy látszik a Grey család tehetségekkel van megáldva. Meddi, neked múlt hónapban jelent meg a második könyved, most pedig a testvéred kiállításán állunk.

– Tehetség? Igen, az is kell – kuncogott. – De nem sokra mennénk vele a háttérben zajló dolgok nélkül. Nagyon büszke vagyok arra, hogy Ana véghezvitte az álmait, tudom, hogy mekkora erő kellett hozzá.

– Ana az egyik kedvenc képének jelölte azt, amelyen ti ketten az egyik edzést figyelitek, a gridre néző hivatalos állásról. Szoros a kapcsolatotok?

– Ikrek vagyunk –nevet fel. – És mielőtt kérded, nem nem érzem, ha neki fáj valahol, viszont tényleg nagyon egymásra vagyunk hangolódva. Szorosabb a kapcsolatunk, mint egy átlagos testvérpárnak.

– Ennyi lenne. Pár kérdés marad már csak – mosolygott rám Natalie.

– Nyugodtan. Ez a sokadik alkalom, hogy egy interjún dolgozunk együtt, így nem tűnik már annak. Kimi utálja a médiát, neked mégis szívesen adott interjút, és ezzel valahogy én is így vagyok.

– Tudni kell kezelni ezeket a pasikat – vont vállat vigyor mellett.

– Így, hogy Kimi nem versenyez már az F1– ben nem követem olyan nagy figyelemmel, de hiányzik egy ilyen karakterű riporter, mint te voltál. Nem gondoltál a visszatérésre?

– Hé, most ki interjúztat? – kuncogott. – Néha jó lenne ott lenni, de amúgy nem. A kisfiam mellett akarok lenni, és ez az F1 mellett nem menne. Mondhatni szögre akasztottam a mikrofont.

– Tökéletesen értem mire gondolsz – bólintottam.

Nagyjából még egy órát voltam Natalieval a szerkesztőségben, majd a város legfinomabb cukrászdáját útba ejtve elindultam haza.

– JEMMA! Azonnal leteszed azt a virágot! Ana néni nemsokára megjön és mérges lesz ám, ha te meg addigra kitépkeded a virágokat!

– Jó ég mivel fenyegeted te ezt a gyereket? – mentem fel hozzájuk hátulról a teraszon keresztül.

– Anaaaaaa! – iramodott felém a kis tündér.

– Szia gyönyörűm! – vettem fel a mosolygó angyalt. – Látom átrendezed a kertet?

– Az – sóhajtozott Meddi. – Gyere kicsim, lecsutakoljuk rólad a földet. Vigyorogva adtam át testvéremnek a kislányát, éppen időben ahhoz, hogy az ikrek „támadását’ fogadjam.

– Anya! – szökdécselt hozzám Lily.

– Szia nyuszó – nyomtam puszit szőkés tincsei közé.

– Mit hoztál anya? – kíváncsiskodott Matt, miután leguggoltam, hogy meg tudjam ölelni őket.

– Egy kis édességet – érintettem meg nóziját. – Apáék?

– Fent – közölte nagy komolyan Lily.

– Gyertek, együnk egy kis sütit – tereltem be őket. – Szólok apának, rendben?

– Siessél anya! – tette csípőre kezeit pöttöm parancsnoknőm.

– Igen is – kuncogtam fel. – Héjj apuci! – léptem be halkan szobánkba.

– Pont most akartam megetetni – csúsztatta karomba a babát. – Nemrég ébredt fel.

– Ó de finom illatod van – susogtam elvarázsoltan. – Pont, mint a tesóidnak. Milyen volt a délelőtt? – kérdeztem férjemet.

– Mozgalmas – vont vállat. Arcomra csúsztatta tenyerét és lágy csókot adott. Ragyogó szemekkel néztem fel rá.

– Megetetem Ville– t. Hoztam sütit az ikrek lent vannak és ha szerencsénk van, akkor még nem túrták fel a tálcát.

– Okos kölykök ne parázz – vigyorodott el. Még egy gyors csók és már ott sem volt.

– Látod kisfiam ez már csak így megy nálunk.

Miután Vill egyenletesen szuszogott a kiságyban, pár percig gyönyörködtem benne és csak azután mentem le a nappaliba. Ahol Matt és Lily elmélyülten dolgoztak a sütemény eltávolításán.

– Hú de csendben vagyok! – kuncogtam el magam.

– Anya, fini! – közölte Matt két harapás között.

– Látom, hogy ízlik szivem – töröltem meg száját.

– Úgy is kimázolja magát – kínál Kimi egy falattal a tortából, amit evett. – Finom. De a te sütidet jobban szeretem.

– Ó ezt hallani! – rebegtettem szempilláim.

– Majd este bébi – morrant fel kajánul.

– Anyuci Vill miért alszik ilyen sokat? – tudakolta Lily.

– Azért, mert ő még picike. Sokat kell aludni és enni, hogy olyan erős és okos legyen, mint ti Mattel.

– Ó! És mikor fog sokat játszani? – folytatta Matt.

– Ahogy nő egyre aktívabb lesz. Mászkálni fog, meg játszani és beszélgetni is, csak még nem ilyen szavakkal mint mi – magyaráztam a két kis érdeklődőnek. – Ne aggódjatok, nem maradtok le semmiről, sokat leszünk együtt.

– Apuci? – pislogott fel Kimire Lily nagy szemekkel. Egy pillanatra elszorult a szívem, ugyanis tökéletesen ismertem ezt a kissé riadt, szomorú pillantást. Minden egyes alkalommal láttam a gyerekeimtől, amikor Kimi versenyre utazott, és napokig, olykor hetekig nem láttuk.

– Ne aggódj hercegnőm – emelte ki a székből. – Én is itt leszek. Nem megyek sehová.

Nem egészen voltam tisztában azzal, hogy mennyire értik meg ezt az ígéretet, de mivel a hangulatot, az érzelmeket remekül érzékelték biztos voltam abban, hogy valamilyen szinten felfogják Kimi szavait.

– Nagyon sokat jelen nekik, hogy itthon vagy – simítottam kezem Kimi hátára. A gyerekek a kertben játszottak, ő pedig a teraszról figyelte őket.

– Amikor Lily sírva azt mondta, hogy menj innen! – egy pillanatra elhallgatott –, nem gondoltam, hogy ennyire megviseli őket a távollétem. Tudtam, hogy nehéz lesz, de ennyire?

– Lil pont azért mondta ezt, mert dühös és sértett volt, hogy nem őt választottad, hanem az utazást. Leírhatatlanul rajong érted, de abban igazad van, hogy nem tarthatod fel ezt a kapcsolatot úgy, ha évi hét hónapot nem vagy itthon. Nagyon rád vannak hangolva. Amíg versenyeztél megtaláltuk a középutat, többé– kevésbé. De most már túl vagyunk rajta, a gyerekeink minden egyes napjában szereped van.

– Rohadt szarul esett az, ahogy Lily meredt rám könnyes arccal és hevesen kiabálta a magáét. Jó ég négy éves, én meg egy szót nem tudtam mondani neki úgy lesokkolt. Hogy a picsába van ez?

– Azért mert a lányod. Picike, és az önálló akarta mellett mi formáljuk. Feltétel nélkül szeret téged, és te is őt. Hiába mutatod a nagy erős férfit Lil egy mosolyával az ujja köré csavar. És ez így van jól. De őt nem tudod kezelni úgy, mint engem, eleve mert én felnőtt vagyok, ő gyerek. Magyarázhatod neki a magadét, de nem fogja érdekelni. Ráadásul meg is bántott, mint apát. Hiszen a lányod elzavart.

– Én csak nem akarok rossz apa lenni – ráncolta homlokát.

– Sosem voltál az. Még akkor sem, amikor sokat voltát távol. És hogy ezt honnan tudom? Elég a gyerekeinkre nézni. Nagy csillogó szemekkel néznek fel rád, és körberajonganak. A gyereke megérzik, hogy ki az akiben bízhatnak, és kiket szerethetnek úgy igazán, mert tiszta a lelkük. És ez nem sablonos duma. Ártatlan gyermeki lelkek, amiket a felnőttek és a világ szennyez be. De nézz rájuk! Ártatlanok és szeretnek minket. Annyira nem lehetünk rossz szülők.

– Ó Ana! – szusszantott. – Mindig olyan bátor és erős voltál.

– És kiismertem a Räikkönen férfiakat – kuncogtam fel, ahogy Matt felé mutattam, aki felénk ballagott. – Mi újság szépfiú?

– Kérek inni mami!

– Gyere – nyújtottam felé kezemet. – Viszünk Lilynek is, rendben?

– Apaaaaa!

– Mondd fiam – lépett be utánunk Kimi is.

– Gyere játszani!!!!

– Rendben, és mit játszunk? – kapta fel lendületből, amin Matt nevetett.

– Olyan vizeset!

– Oké, de akkor szólj a húgodnak, hogy fürdőruhát kell felvenni. Meg anyunak is. Elcsábítjuk őt is.

– Jóóóóóó! – helyeselt bőszen és lekéretődött, hogy hatalmas Lily kiáltással húga után induljon.

– Látod? Feltétel nélkül – simultam karjaiba mosolyogva. Vigyor mellett bólintott mielőtt ajkaimra nyomta volna sajátjait. – Visszavonhatatlanul. Örökre.

Sziasztok!

Eredetileg csak az interjú lett volna a visszaemlékezésig. Deee elcsábultam :P

Dátum, helyszín, nagy finálé, ezek mind– mind direkt elhagyott kellékek. Mint ahogy azt sem akartam, hogy rögtön meglássátok kivel beszélget Ana. :)

Itt és most hivatalosan is vége a Két világ között c. kis szösszenetnek, amihez eddig 315 komment érkezett! És ami még hihetetlenebb a mai napig 22858 alkalommal nyitottátok meg az adott részek linkjét! :O KÖSZÖNÖM! Nem tudom szavakkal leírni nektek, hogy mennyire hálás vagyok a támogatásért, amit Tőletek kapok!

Remélem, ezentúl is velem maradtok :)

Megyünk tovább!

Gőzerővel készül a H&S utolsó része! Még kettő rész  - az egyik jövő héten kedden - jön abból a sztoriból és annak is búcsút intünk, szóval hölgyek klaviatúrát elő és tessék búcsúzni :)

Hamarosan újabb szolgálati közlemények következnek ;)

Puszi

L.

40. rész

2014 . Németország

Levakarhatatlan vigyor ült az arcomon mikor besétáltunk a luxusszálloda elegáns előcsarnokában. Életem két pöttöm szerelme biztonságban játszott otthon a családommal, így én tökéletesen belefeledkezhettem a feleség alteregómba.

– Összeesküvők módjára titkos randi egy hotelben? – simítottam kezem mellkasára miután becsukódott mögöttünk a liftajtó.

– Én inkább egy kis kiszakadásnak nevezném – simított végig ujjai hegyével fenekemen. Épp csak hozzám ért, nagyjából kettő pillanatra, de az érintésének lágysága belém fojtotta a levegőt. – A hétköznapokból. Bár nem tagadom, elég mocskos terveim vannak veled – fűzte hozzá bugyi olvasztó ezer wattos vigyor mellett.

– Szerencséd, hogy szeretek veled mocskos dolgokat művelni – pillantottam fel ragyogó szemeibe csábosan.

Lustán nyitogattam szemeimet a kellemes félhomály pedig remek hangulatot adott az ébredéshez. Ahogy fordultam volna az oldalamra enyhe izomfájdalom mutatkozott a combomban. Mosoly mellett megingattam fejem és visszafészkeltem magam a férjem karjaiba, ahol aztán bőrének melegétől és nem mellesleg meztelenségétől egy pillanat alatt árasztottak el az éjszaka képei.

Komolyan nem emlékeztem arra, hogy hogyan is jutottunk el a szobánkig. Az egyik pillanatban kihívóan néztem fel rá, aztán ajka az ajkamon, mohó csókok és érintések, majd egyszer csak a lakosztályban találtam magam.

Kimi mocorgása hozott vissza a jelenbe, telefonom után nyúlva tudtam meg mennyi az idő. Az elém táruló háttérképen a férjem és a gyerekeim mosolyogtam rám, egy remekül sikerült közös délután készült képen. Milliószor láttam már ezt a fotót, de sosem tudtam megállni, hogy egy halvány mosolyt ne mutassak. A két kisbabám miatt tartottam attól, hogy az eddigi tartalmas házas életünk teljesen a háttérbe szorul és bár valóban voltak nehézségeink idővel és türelemmel minden visszaállt a normál kerékvágásba. De persze mindehhez kellett a férjem támogatása és olykor a mérhetetlen lazasága is.

– Tartom magam ahhoz, hogy a legjobb együttlétünk az volt, amikor a kanapén egymásnak estünk – visszhangoztak bennem szavai. – Pedig egy pillanatig sem voltam benned – vigyorodott el –, de mégis eszelős volt.

– Mmm, nem lehet, hogy közre játszik ebben az is, hogy előtte hónapokig nem voltunk együtt? – hunyorogtam rá.

– Most mondhatnám, hogy sértő a feltételezés – ugrott fel szemöldöke. – Nézd, imádok veled szexelni, de az nem csak abból áll, hogy szeretkezünk. Emlékeim szerint tudod hogyan is kell kielégíteni egy férfit – vette elő sötét vigyorát miközben gátlástalanul azon munkálkodott, hogy zavarba hozzon.

– Mmm – mordult fel majd megfeszültek az izmai testem körül. – Attól tartok van némi gond altájon – susogta rekedtes hangon.

– Nem tudom miről beszélsz – kuncogtam el magam.

– Határozottan előnyökkel járt kettesben ébredni – nevetgélt jóízűen, mielőtt fordított volna pozíciónkon.

– Máskor is elrabolhatsz – tűztem egy falatot villámra reggelinél már, s szempilláim alól néztem fel rá. – Nagyon tetszetős éjszaka volt.

– El is foglak! – vigyorodott el kissé sötéten ígéretet adva, arra hogy valóban lesznek még ilyen akcióink.

***

– Mamama – visított fel Lily, amint meglátta, hogy Mattnak adok egy falat répát.

– Te is kapsz tündérem, ne aggódj – nyújtottam felé a falatkát.

– Húú zeng a ház tőletek törpék – tette a két kis buksira a kezeit Meddie.

– Most meg főleg, jön Lil foga – sóhajtottam fel. – Éjjel egy kicsit be is lázasodott.

– Ezért vagy ilyen kis nyugtalan? – vette ki az etetőszékből az említettet. – Gyere játszunk valamit.

– Totál le lehet nyűgözni őket azzal, ha velük van az ember – állítottam talpra Matt– et. – A kisfiam olyan szinten élvezi, ha elvesz tőlem, vagy Kimitől valamit, amit aztán ledob, hogy mi újra felvegyük neki, mintha egy vidámparkban lenne. Nagyon kis muris.

– Nagyon aktívak nem? – tette le Lilyt a játszószőnyegre.

– Kellően aktívak – bólintottam. – De nem túlzottan. Tudod, ha csak az egyikőjük lenne, nem tűnne ilyen energiabombának – kuncogtam. – Ketten nagyon erősnek érzik magukat, és ez szemmel látható most már így 13 és fél hónaposan. Komolyan mondom neked biztatják egymást a rosszalkodásra!

– Anya szerint mi is ilyenek voltunk – nevetett.

– Én Kimire fogom – legyintettem vigyorogva. –  Tegnap este, konkrétan három másodpercre mentem ki a konyhából, mire visszaértem a hűtőajtóból kiszedték a lekvárt és pöttöm, ragacsos kézlenyomatokat hagytak a járólapon.

– De hogy nyitották ki a hűtőt?

– Én nyitottam ki, ugyanis pakoltam ki belőle. A tárolóban lévő fagyasztóba tettem át a gyümölcsöt, amit anya hozott, és addig a pár másodpercig a törpék kupit csináltak – magyaráztam testvéremnek.

– Jajj Lily! – szisszent fel Meddi, amikor a kis hölgy kecsesen elesett. Egy pillanatra meglepődött, majd éktelen sírásba kezdett, Med pedig ezzel egy időben felé indult.

– Ne, várj – fogtam vissza. – Puha játszószőnyegen van, nem azért sír, mert fáj neki. Gyere nyuszó – vettem fel Lilyt. – Ne sírj kicsim, semmi baj nem történt. Látod? – nyomtam puszit térdére.

– Hogy tudsz ilyen nyugis anya lenni?

– Nem vagyok az – néztem fel rá, miután elmúlt a „krízis” és a lányom ismét a játékaival volt elfoglalva. – A nap minden egyes pillanatában aggódom értük, és féltem őket. Főleg ha egyedül vagyok velük, mert hiába teszünk meg minden óvintézkedést egy izgő– mozgó gyerekkel bármikor történhet valami. Csak lassacskán megtanulom kezelni ezeket a dolgokat, meg tudom különböztetni, hogy azért sírnak e mert fáj valamijük, vagy csak hisztisek.

– Szerintem nagyon is jól csinálod – simított végig a kezemen.

Beszélgetésünknek az autózaj vetett véget, mosolyogva fordultam a kicsikhez.

– Megjött apa picúrok!

Nagyon jól megértettek már minket, és a maguk nyelvén kommunikáltak is velünk. Amint Kimi belépett a törpék hangosabban kezdtek gagyogni, és kezdetét vette a támadjuk le apát akció. Tipegve, kúszva mászva közelítették meg őt, aki csak vigyorogva leguggolt eléjük és hagyta, hogy elkapják őt.

Lily nagy szusszantás mellett – amiről még nem tudtam, hogy mennyire tudatos – kényelmesen Kimihez dőlt, hogy a feje a mellkasán legyen, míg Matt a combjába kapaszkodva furakodott be Lil mellé. Nem tudtam nevetés nélkül megállni a helyzetet.

– Na, gyertek! – nyalábolta fel őket egyszerre, a hirtelen felemelkedést pedig általános gyerekkacajjal jutalmazták a törpék.

– Apappapapa – skandálta Lil miután lepakolta őket a kanapéra.

– Nem szabadulsz ilyen könnyen – simítottam végig Kimi vállán, gyors huncut csókot nyomott ajkaimra.

– Nem is akarok – húzta ölébe az akaratos kis szőkeséget. – Mit szeretnél gyönyörűm? Hm? Előre látom, egyszer megtanulsz beszélni be sem áll majd a szád. Épp, mint anyukádnak – suttogta vigyor mellett.

– Hééé! Hallom ám! És ez nem igaz! – kértem ki magamnak rögtön.

– A komoly szülök kérem szépen – sóhajtott fel színpadiasan mellettem Meddi, mire mindketten felkuncogtunk.

******

 Tudtam, hogy két kicsi gyerek mellett egy cseppet sem fogok unatkozni, és hogy az idő valóban rettentően hamar el fog száguldani mellettünk, de arra mégsem voltam felkészülve, hogy ennyire gyorsan tűnnek tova a hónapok, évek.

Az ikrek harmadik születésnapjára készültünk, így svájci otthonunk lassacskán megtelt a családunk tagjaival.

– Mamiii! – futott be Lily. – Nézzed meg! – tolta Paula elé a színes lapot.

– Ó, ez gyönyörű drágaságom! – cirógatta meg a lelkes gyermek arcot. – Nagyon ügyes vagy Lily!

– Elviheted ám haza! – csacsogott tovább. – A hűtőre!!!

– Miért pont a hűtőre? – kérdeztem vissza csodálkozva.

– Meeert a mami mindent oda rak! – közölte, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. Egyszerre nevettünk fel.

– Okoskám – nyomtam puszit szőkés tincsei közé. – Apáék mit csinálnak kicsim?

– Valami autósat – sóhajtozott.

– És kihagytak belőle picúr?

– Igen – fonta karba kezeit. – Fújjjj autó!

– Hűha, ilyet se mondott még Räikkönen – kuncogott fel Paula.

– Ne aggódj szivem – guggoltam le elé. – Emily nemsokára itt lesz, és akkor tudtok sokat babázni. Rendben?

– Ühüm – bólintott miután rágcsálni kezdte a felé nyújtott banánt.

– Mi van nálad gyönyörűm? – kapta fel Kimi lendületből mikor bejött, amin persze Lil vigyorgott.

– Banán! – emelte az apja elé a gyümölcsöt, majd jóízűen beleharapott.

– Adsz apának egy falatot? – tudakolta mézédes hangon, Lily méregette őt majd úgy döntött megérdemli és felé nyújtotta. – Köszönöm szívem – nyomott puszit az arcára.

– Mintha ellen tudna állni neked – forgattam meg szemeimet játékosan miután a kisasszony kisasszézott Matthez játszani.

– Mondom, anyja lánya – pusmogta, míg mögém állva fenekembe csípett.

– Apának nagy az egója – mormogtam.

– Majd este beszéljük meg mi a nagy… – sóhajtozott ártatlanul.

– Hogy állsz a kiállítással Ana? – hozott vissza minket a valóságba anya.

– Majdnem teljesen készen. Pár kép sorsáról kell még döntenem, hogy végül melyik is kerüljön be. Azért több ezer képből kiválasztani 255 darabot, nos nem egyszerű!

– Mennyi szabad helyed van még?

– Úgy húsz. Szívem szerint szinte az összes képet kiállítanám, de behatárolja Kimi nagydíjainak száma ugye – mosolyodtam el. Amikor felkértelek arra, hogy szervezzek meg egy kiállítást a képeimből Kimi távozásának és az iránta irányuló tisztelet jelképeként nem csak meglepődtem, hanem meg is hatódtam. A saját férjem búcsúztatójában aktívan részt vehettem, és ez még inkább a tökéletességre sarkallt.  – Egy teljes éven át lesz megtekinthető Fioranoban, így igazán szeretném legalább száz százalékosra csinálni.

– Két gyerek és egy versenyző apuka mellett profin összehoztad, tuti nem a végén rontod el – vigasztalt Meddi vigyorogva.

– Jó, de azért volt két nagyi, meg két tesó és persze Sebék, akikre bármikor bízhattam a törpéket. Akik gyanúsan csendben vannak odakint. – tettem hozzá, Kimi kilépett előttem így először ő szembesült a csendességük okával.

– Te jó ég! – nyögött fel. – Öh, Ana…

– Lily! – meredtem a békésen pingáló kislányomra, aki a rúzsomat és szemceruzáimat felhasználva alkotott.

– Anya – pislogott rám nagy szemekkel.

– Kis szivem ki engedte meg, hogy a falra rajzolj? – guggoltam elé, és nyújtottam felé a kezem, hogy adja oda azt, amivel firkál. – Add ide nekem Lily.

– Anya – biggyesztette le egyből ajkait.

– Kislányom papírra rajzolunk, nem a falra – kérte szelíden, ám de határozottan Kimi is. – Honnan szedted te ezt egyáltalán?

– Hááát bent ott – mutatott a szoba irányába bizonytalanul. – Találtam.

– Nem volt nehéz, mivel az ágyon volt a neszesszeres csomag – magyaráztam Kiminek. – Csak kitettem miután haza értem Fioranoból. Nem gondoltam, hogy kihozza, bár nekem is lehetett volna több eszem. Gyere, lemossuk a kezedet – vettem fel Lilt.

– Kifogyott a ceruzám – pillogott bánatosan.

– Szólnod kellett volna nekünk, hogy adjunk másikat – állítottam talpra a fürdőben. – Nem szabad a falra firkálni Lily. Megígéred nekem, hogy nem csinálsz többet ilyet?

– Meg – sóhajtozott kétségbeesetten. Kicsi manóm tökéletesen érzékelte, hogy a hangulat megváltozott körülötte, még ha nem is emeltük fel a hangunkat. Érezte, hogy rosszat tett és hogy ezért most kicsit mérgesek vagyunk rá. Szó nélkül ballagott vissza előttem a nappaliba, ahol már mindenki a kis hölgy művét figyelte.

– Le kell festeni – vont vállat Kimi. – Jobbat nem tudok. Szerintem ezt nem lehet leszedni.

– Sminkszer, szóval nem – sóhajtottam fel.

– Lily – szólította Kimi –, gyere ide hozzám kérlek.

Vonakodva bár, de oda ballagott az imádott apuhoz, bár most semmi lelkesedés nem volt benne.

– Nem szabad ilyeneket csinálni, rendben picim?

– Apa… jó.

Még a tapasztalatszerzés határán volt épp ezért nem is akartunk nagy feneket keríteni ennek a mázolós ügynek, csupán elmagyaráztuk neki, hogy nem szabad.

– Gyere te bánatos manócska – guggoltam le megint elé, és az ölelésembe voltam. –Nem akarsz egy kicsit lustizni? – pusziltam meg homlokát. Karajaimba bújt, és összegömbölyödve bólogatott. – Apával?

– Te is!

– Jól van Lil, lepihenünk mindannyian – sóhajtottam fel. – Elpakolnád majd ezeket? – pillantottam tesómra, miután Kimi felfelé terelte Matt– et, aki állítása szerint nem volt álmos, de akkorákat ásított mint egy medve.

– Persze – bólintott.

– Mami – pislogott fel rám aranylóan zöld szemeivel Lily –, haragszol?

– Nem vagyok rád mérges szivem, csak kérlek többet ne csinálj ilyet.

Éppen hogy csak az ágyra tettem máris gyors kúszásban indult alvós plüsséért, és kimerülten hozzábújt.

– Ajj de fáradt lehetsz – dőlt mellé vigyorogva Kimi, és magához húzta macistól együtt. – Akkor mesét sem kérsz?

– Deeee!

– Verdákat apa – szavazott egyből Matt is.

– Neee, a hercegnőset!

– Hé,hé törpék – feküdtem melléjük miután már mindkettőjükön alvós szerkó volt. – Mindkettőből olvasunk egy kicsit, rendben?

Lily hozzám kucorodott és lapos pislogások mellett figyelte a színes képeket, míg nem elnyomta az álom. Bezzeg Matt lelkesen figyelt az apját, Kimi majdnem kétszer annyit olvasott, mint én Lilynek mire az úrfi is bedobta a szunyát.

***

Lopva, még egyszer utoljára végigsimítottam az estélyimen. Kimi lassú félmosoly után fordult el tőlem, mintha csak biztatni akarna.

– Amikor megfogalmazódott az ötlet, hogy milyen módon búcsúzhatnánk méltóképpen egy korszaktól, egy világbajnok versenyzőtől nekem egyből Ana művészi képi jutottak eszembe. A szenvedély, az összetartás mind – mind fontos kellék egy csapat kiváló működéséhez, a munka szeretetén és a kitartáson kívül. Én ezeket láttam viszont ezeken a fotókon, és hiszem, hogy önök is tapasztalni fogják azt az energiát, ami a képekből árad.  Kérem, köszöntsék szeretettel a kiállított képek alkotóját; Anabell Grey Räikkönen– t!

Könnyed léptekkel sétáltam fel az emelvénye tapsvihar közepette. Mikor megálltam a pódium előtt és alábbhagyott a köszöntés egy pillanatra kiélveztem mindazt a sikert, amit elértem.

– Köszönöm. Számomra több szempontból is fontos volt, hogy ez a bemutató tökéletesen sikerüljön. Rengeteg energiát, időt és munkát fektettünk abba, hogy a világ megismerje milyen ez a sport egy olyan nő szemszögéből, aki egy egész életet kapott a munkája mellé. Ha akarnék sem tudnék személyeskedés nélkül köszönetet mondani – mosolyodtam el óvatosan –  , így engedjék meg nekem, hogy arról beszéljek most; miként is jött létre ez a fantasztikus sorozat. Amikor először találkoztam Kimivel, szó szerint azt mondta, hogy „kapsz két percet, győzz meg, hogy téged akarjalak”. – Halk kuncogás futott végig a termen. – És ez szigorúan munkakapcsolatnak indult akkor – nevettem én is lágyan. – Én akkor azt feleltem neki, hogy a munkámhoz éppen úgy kell szenvedély, mint ahhoz, hogy ő győztes pilóta lehessen. Pontosabban: sok energia, dinamikusság kitartás kell, hogy elkapjam a pillanat lányegét. Hogy éljen a kép, lássák az emberek a világot az én szememen keresztül. Fény, árnyék, világosság, sötétség, élet, növekedés, fájdalom, szerelem, boldogság egy árnyalatban. Színek milliói sejlenek fel egyetlen képen. Én ezt tudom nyújtani neked. A legtökéletesebb pillanatokat, amelyek örökre elillannak, de még mielőtt véget érnének, én megörökítem őket.

És ezt tettem. Éveken keresztül figyeltem miként változik a szemem előtt ez a férfi, aki volt barátom, támaszom, szerelmem, és mindezek mellett lett a férjem, csodálatos apja a gyermekeinknek, és ami mindig is volt: fantasztikus pilóta.  Az abszurd nyerni akarás, és a ’ nem adom fel soha’ attitűd: igen ez Kimi. Ez a stílus, a kitartó harci szellem az, amit a finn nemzet egyszerűen csak sisunak hív. Kevés olyan inspiráló embert ismerek, mint amilyen ő. A kiállítás tehát a tiszteletem záloga is; köszönöm, hogy vagy – pillantottam rá, arcáról olvasva tudtam, átérzi szavaimat. – Csak így egyszerűen. – tettem hozzá félmosoly mellett. – Köszönöm – emeltem tekintetem a társaságra, hogy érezzék ez volt a záró gondolatom. Hangos tapsvihar kísért végig míg elfoglaltam helyem a férjem mellett, aki családtagjainkkal, s a vendégekkel együtt állva várt rám. Határozott mozdulattal vont karjaiba.

– Szeretlek Ana – susogta fülembe mielőtt gyengéden szájon csókolt volna. Rajongva néztem fel a zöldes szempárba.

– Én is szeretlek – mosolyodtam el cinkosan, majd a családunkhoz fordultam, hogy fogadjam a gratulációkat.

Kellemes partiba torkolt a megnyitó, és bár nagyon jól éreztem magam azon az estén mégsem bántam, hogy végre kibújhatok a magas sarkúból.

– Nagyon büszke vagyok rád – mormogta rekedtes hangon, míg hátulról átkarolt. – Elképesztő ez a kiállítás Ana. Hűen tükrözi, hogy mennyi mindent tettél az elmúlt években.

– Én? – fordultam felé. – Hiszen éppen arról szól, hogy te miket vittél véghez. Mindkettőnk sikere ez Kimi.

– Ne szerénykedj – forgatta meg szemeit vigyor mellett. Mellkasára fektettem tenyeremet, majd úgy ahogy voltam ölelésébe is bújtam, jóleső sóhaj hagyta el ajkaimat a körém fonódó karok hatására.

– Lehet, hogy sírni fogok – suttogtam.

– Nem lepne meg – jött a halkan kuncogós felelet. – Ez igen is nagy dolog Ana, még ha te el is akarod mismásolni magadban.

– Ne érts félre, végtelenül büszke vagyok – emeltem fel fejem, hogy lássam az arcát. – Hogy sikerült véghezvinni, hogy az egész világ ismeri meg még inkább a képeimet, Anabell Grey képeit.

– Tényleg nagyon büszke vagyok rád – lehelte ismét egy hosszas csók után. Lefelé görbülő szájjal lestem fel rá. – Na, tessék.

– Nem tehetek róla, meghatottál – sóhajtoztam.

– És még ő is rátesz egy lapáttal – simította tenyerét a még picike pocakomra.

– Mondom, hogy miattad van – mormogtam.

Édes életérzéssel telve karoltam át nyakát, hogy végre megint megkaphassam azt a csókot.

A karrierem csúcsán állva, egy újabb élettel a szívem alatt az Ő ölelésben lenni volt a legjobb dolog a világon.

A világon, amelyet mi választottunk magunknak…

Sziasztok!

Sokat gondolkodtam, hogy mégis milyen módon legyen vége ennek a történetnek. Nem akartam ismét elsütni azt, hogy több részletben mutatom be a következő 5-10 évüket, mint a Mindent a családért c. novellánál, így nagy befejezés, hangzatos szavak és tanulságok nélkül, csak így egyszerűen tettem pontot a végére :)

Ha visszaemlékeztek a tartalomban arról írtam, hogy a múlt és jelen összemosódva adja meg Ana válaszait az élet kérdéseire. De legvégül egy jövőkép az, amelyik bemutatja nektek, hogy a Két világ közül melyikben él. Direkt nem írtam ebben a részben Sebastianékről, valamint a zárójelenet dátumát is szándékosan felejtettem le. A 40. résszel tehát lezárult a Két világ között. Egy pici extra még jön ehhez a sztorihoz. Ne részre számítsatok, csak egy kis apróságra :P - már készen van -. 

Köszönöm mindenkinek a támogatást, bizalmat, kommenteket, értékelést, kritikákat. És, hogy olvastátok ezt a kis történetet! :)

Várom a véleményeket, akár az egész történetet illetőleg.  :)

Ja és ez a 290. bejegyzés :) 

Puszi

L.

39. rész

2013 Svájc

Lily és Matt lassan a negyedik hónapjukban jártak, ami azt jelentette, hogy véget ért a 2013– as szezon. Számunkra hihetetlenül furcsa módon, de véget ért, ugyanis a férjemnek ki kellett hagynia az utolsó két futamot. Kimi és a csapat között nagyon megromlott a kapcsolat totálisan felborítva mindazt a remek élményt, hogy visszatért a király kategóriába. De ami még ennél is rosszabb volt, hogy a férjem műtét után volt.

– Várj – siettem a kiságyhoz. – Majd én.

– Elbírom a lányomat – szuszogott szemforgatás mellett.

– Tudom, de jobb ha kíméled magad még. Tessék itt a kisasszony – fektetem Kimi karjaiba Lilt. – Hét kiló körül vannak már, még egy picit ne emelgesd őket.

– Anya hajlamos túlreagálni dolgokat – mormogta kislányunknak.

– Nem, anya reális és nem akarja, hogy apának gondja legyen. Felöltözteted Lilt? Elviszem sétálni őket anyukáddal, sokkal mélyebben alszanak, ha szabad levegőn vannak előtte.

– Így is elég aktívak – vigyorodott el. – Ana, miért tetszik annyira Mattnek, ha az etetőszékben van?

– Feltűnt? – mosolyodtam el szélesen.

– Aham, állandóan vigyorog ha ott van!

– Igen, mert onnan jól kilát, nézelődhet. Nekünk meg azért jó, mert támasztja a kis hátát, és nem kell mindig vízszintes pozícióban lennie. Még nem elég erős a gerince, hogy sokáig támasztva legyen.

Fél óra múlva az egyik csendes utcában sétáltunk Paulával és az ikrekkel.

– Édes kis csillagaim, mindjárt szundiznak is – sóhajtott büszke mamásan.

– Éjjel van, hogy tizenkét órát alszanak egyhuzamban. Nagyon jó babák.

– Lefárasztják magukat napközben.

– Igen, nagyon fedezik fel a világot – elmosolyodtam – a lakásban vagy hat játszókuckó van, ugyanis nem elég nekik már, ha ugyan oda fektetjük vissza őket. Igénylik az új dolgokat és a figyelmet.

– De Lily milyen nagy szemekkel pillog Kimire – kuncogott fel.

– Biztos tudják, hogy ő az apu. Pár napja Matt nyugtalanabb volt, ami azt jelentette, hogy ha rajtunk kívül fogta meg valaki üvöltött, mint a sakál. Még Hannát is megbőgette, tudod most, hogy állapotos érzékenyen reagálta le az egészet.

– Ez természetes, hiszen a te hangodat tökéletesen ismerik, és Kimiét is sokat hallják, tudják, hogy ti vagytok a szüleik. Hidd el volt úgy, hogy a férjed is hasonlót produkált, mint Matt. Hanna jól viseli a terhességet?

– Igen, bár többet hányt, mint én. Viszont ő már egészen korai időszaktól túlérzékeny. Múltkor kétségbeesetten jött át hozzánk, hogy ő tutira rossz anya lesz.

– Miért mi történt?

– Igazából semmi – pillantottam rá. – Csak kismama pánik.

– De, azt sem tudom, hogy például a köldökcsonk mikor, hogyan távolodik el – panaszolta.

– Édesem, huszonegynehány hetes terhesen ráérsz még megtudni. Semmiről nem maradtok le, és az orvosod mindenről ad majd felvilágosítást. Én sem tudtam mindent csak úgy varázsütésre! Tudom, hogy ez ijesztő, de bíznod kell a benned lévő anyában. Nem leszel egyedül. Ott lesz Sebastian, a szüleid, a családod, és én is mint újdonsült anyuka.

– Jó – sóhajtott fel. – Akkor csak úgy leesik?

– Igen, szó szerint. Pelenka csere előtt mindig le kell majd kezelni egy oldattal, ami elősegíti a leszáradást és fertőtlenít. Áttörlöd egy vattával és készen is van. Nem fáj a babának, aztán egyszer csak lepottyanik.

– És a pelenkázás?

– Hanna, nem egyszer nézted végig, ahogy tisztába tesszük a gyerekeket, ne stresszeld magad túl. De ha ez megnyugtat, tedd tisztába Lilyt, ott leszek melletted, elrontani nem lehet.

– Tiszta hülye vagyok!

– Nem, csak totál felborultak a hormonjaid.

– Nos igen, ez szint tiszta kismamás aggodalom – helyeselt.

– Olyan hó esős idő van, nem? – pillantottam fel az égre.

– Nem lenne meglepő, ha már Finnországban vagyunk. Örülök, hogy eljöttetek pár napra.

– Kiminek is hiányzott az itteni közeg, és nekem is jót tett egy kis környezetváltozás. Bár azt mondták a babákkal ne akarjak változásokat, de szemmel láthatóan jól érzik magukat.

– Mikor utaztok vissza?

– Majd csak december elején. A karácsonyt azért szeretnénk otthon tölteni már. Az első karácsonyt így együtt.

– Látom a fiaimat többszörös apaként, férjként és nekem mégis csak az a két kölyök, akik hangosan randalíroztak a házban.

– Attól tartok én is ezt fogom érezni, ha ők nagyok lesznek – pillantottam a kicsire. –   De addig még szerencsére sok időm van!

– Ami aztán egy szempillantás alatt elmegy kedvesem. Tudtad, hogy hosszú idő után Lily az első lány a Räikkönen vérvonalon?

– Igen, Rami szóvá tette nem egyszer – kuncogtam –, hogy Kimi mégis hogyan alkotott elsőre lányt. Az lett volna szép, ha a másik gyerekünk is kislány. Mondjuk, én örülök, hogy egy fiú, egy lány.

– Így egyszerre megtapasztalod, hogy milyen lányos és fiús anyának lenni.

– Izgalmas kaland előtt állunk az biztos – bólintottam magam elé képzelve egy jövőképet.

***

2014. július

– Ezt nézd apa! – térdeltem Matt mögé, és óvatosan elkezdtem kihúzni kezem az övé alól. – Oda mész apához? – pusziltam pofijára és elengedtem.

– Gyere – biztatta Kimi, mire Matt vigyort bemutatva odatotyogott hozzá és elégedetten lecsüccsent elé. – Nagyon megy ez neked! – emelte fel Kims nevetve.

– Lil még nem olyan magabiztos – lépkedtem lassan mögötte, ahogy kezembe kapaszkodva lábujjhegyen tipegett. – De az orvos is azt mondta, hogy más ütemben fejlődnek, igazából ráérnek 16 hónapos korukig megtanulni egyedül tipegni. Matt is csak pár lépést megy magától.

– Vavava! – sikongatott Lily nevetve és a plüss halom felé navigált.

– Bírom, hogy már most dumál – tette le Mattat a kiszemelt állatok mellé, Lily pedig elégedetten huppant a kutyusra.

Aktív játékkal töltött óra következett, a két kis törpe nagyon jól elszórakoztatta egymást, és minket is, főleg hogy közben elég sokat gagyogtak egymásnak az ő kis baba nyelvükön.

– Nem fáj a lábad? – simítottam kezem Kimi combjára.

– Tényleg jól vagyok Ana, ne aggódj.

– Ezzel nem mész sokra – emeltem rá pillantásomat. – Mindig aggódom, ha versenyzel.

– Láttad mennyire erős a biztonság körülöttem.

– Ja, konkrétan darabokra tört az autód. Nézd én csak – elhallgattam egy pillanatra – szóval, nem volt egyszerű végignézni, ahogy becsapódsz a falba, és aztán sérülten szállsz ki, miközben tudom, hogy baromi hosszú órák múlva láthatlak csak viszont.

– Tudom, hogy ijesztő volt ezt így premierben végignézni, de összességében nem volt olyan vészes a dolog.

– Kérlek ne gyere ezzel a nyugtatós szöveggel – pattantam fel mellőle. – Minden futamon félek attól, hogy valami komoly történik veled, és az, amikor azt látom, hogy becsapódsz a falba, ami után bicegve szállsz ki több mint ijesztő!

– És akkor mit akarsz? Hagyjam abba? – kérdezett vissza éllel a hangjában.

– Tudod jól, hogy soha nem kérnélek erre. De itt van két kicsi baba, akik most lesznek egy évesek. Én csak azt akarom, hogy tudják ki az apjuk, és ne egy emlékkönyvből olvassam fel nekik ki is az a Kimi Räikkönen! – kiabáltam könnyeimmel küszködve. Sokkal jobban megviselt ez a baleset, mint mutattam. Amióta együtt voltunk nem láttam még ilyen becsapódást Kimitől, és ez az első alkalom, úgy, hogy a gyermekei anyja voltam még inkább kiborított. Talán, ha nincsenek a kicsik, és én ott vagyok a helyszínen és pár perccel a baleset után megölelhetem, és látom, hogy nincs baja akkor nem is borulok ki ennyire. De annak tudatában, hogy gyakorlatilag minden futamon felettünk lebegett az, hogy egy szerencsétlen baleset miatt a gyerekeink apa nélkül nőnek fel megbénított.

– Ana – jött utánam, zihálva támaszkodtam az étkezőben lévő pultnak. – Nézd, soha nem hazudtam, vannak kockázatok. Rohadt szar volt az a becsapódás, és igen kibaszottul összetört az autóm, de épségben szálltam ki belőle. Harminc évvel ezelőtt valószínű ott halok meg, de most pár zúzódáson kívül minden rendben. Nem szabad félned attól, hogy bármelyik pillanatban elveszthetsz. Ennyiből akkor soha nem ülhetnék autóba. Mindennek meg van a kockázata, akár itthon is agyonvághat az áram például.

– Én ezt tudom, csak ott a pályán még inkább kísértitek a sorsot. Értesz? Mintha spriccelő aortával mennél vámpírok közé.

– Megint azt a könyvet olvasod? – hunyorgott elfojtott mosoly mellett.

– Ne poénkodd el – figyelmeztettem. – Nézd, én nem akarom, hogy abba hagyd, csak értsd meg azt, hogy nem kezelhetsz úgy, egy ilyen baleset után, mintha semmi nem történt volna. Valóban lehetett volna rosszabb, de a feleséged vagyok, aki megbirkózik ezzel, nem egy védtelen gyerek, aki nem érti meg, hogy mi is történik.

– Tudom, hogy mennyire erős vagy – fektette tenyerét arcomra, sóhajtva simítottam kezem övére.

– Akkor kezelj is a szerint – kértem ismét. – Azzal, hogy úgy állítasz be egy ilyen eseményt, mintha semmi jelentősége nem lenne nem űzöd el a félelmemet. Csak felhúzol – tettem hozzá egy pillanattal később.

– Jól van Ana, másként fogom ezt kezelni – biccentett egyfajta néma ígéretet adva.

– De ne legyen legközelebb! – pillantottam rá reménykedve. – Oké?

– Igyekszem – sóhajtott fel. Ajkaimra pillantott mielőtt megcsókolt volna, a bensőm pedig megremegett erre az érzetre.

– Mamama! – szakított félbe minket Lily hangja, a nappali felé fordulva szembesültünk azzal, hogy épp gyors kúszásban közelít a másik játék halom felé.

– Hova hova turbó törpe? – kapta fel Kimi, mozdulatának jutalma édes gyerekkacaj lett.

– Megy rosszalkodni – emeltem fel Mattat. – Gyere fiatalúr, megnézzük a pelust, aztán irány aludni a hugicáddal együtt.

Vigyorogva nyújtotta felém a markában gondosan őrzött csörgőt, ahogy megfogtam ő elengedte én pedig nem tudtam ellenállni annak, hogy össze vissza ne puszilgassam a pöttöm tenyeret.

– Hiába, ezeknek a Räikkönen férfiaknak nem lehet ellenállni! – szusszantottam kisfiam arcát figyelve.

***

Azon kevés alkalmak egyike volt a soron következő Német Nagydíj, amelyre a család szinte minden tagja elutazott. A Vettel rezidencia igen csak hangoskodott a gyereksírástól, ugyanis mi is látogatóba érkeztünk két aktív babával, és Hannáék kislánya is élvezettel használta hangját.

– Szia picúr – vettem át Hannától Emilit. – Milyen kis pöttöm vagy!

– Persze, mert eddig két egyéves ugrált rajtad – mosolyodott el.

– A későbbiekre nézve jó, hogy ilyen kevés a korkülönbség köztük, jól elszórakoztatják majd egymást.

– Erről beszéltünk mi is múltkor Sebbel. Jaj erről jut eszembe – sóhajtott fel – , olvastam egy igen furcsa dolgot a neten. Amit azóta javítottak, de íme az eredeti – nyújtotta felém a mobilját. – Csak hogy lásd, milyen agybeteg emberek vannak.

Sebastian Vettel a Skynak adott nyilatkozatában elárulta, hogy pár hónapos kislányát Emilinek hívják. Kimi Räikkönen után Vettel lett a legújabb apuka a mezőnyben, a finn világklasszisnak ugyanis lassacskán egy évesek lesznek ikergyermekei. A fiatal szülők remek kapcsolatát elnézve nem lenne meglepő, ha egy szép nap egymásra találna Sebastian lánya és Kimi fia.

– Tessék??? – kerekedtek el szemeim.

– Olvasd el a javított verziót.

Sebastian Vettel a Skynak adott nyilatkozatában elárulta, hogy pár hónapos kislányát Emilinek hívják. Kimi Räikkönen után Vettel lett a legújabb apuka a mezőnyben, a finn világklasszisnak ugyanis lassacskán egy évesek lesznek ikergyermekei. A fiatal szülők remek kapcsolata nem meglepő, hiszen Kimi feleségét Anabellt rokoni szálak fűzik Sebastianhoz.

– Aranyos kis cikk – ejtettem az asztalra a papírt egy jó adag gúny mellett.

– Nem is érdemes ezzel foglalkozni – legyintett. – Nem azért mutattam, hogy felhúzd magad.

– Ilyen manók mellett nem is lehet – pillantottam Emilire. – Ugye, hogy szeretet illata van a gyerekeknek? Most már te is érzed.

– Én szeretet és boldogság illatnak nevezném el – simított végig Em kicsi fején, én pedig ugyan azt a sugárzó büszkeséget láttam rajta, amit én magam is éreztem.

– Megjöttünk! – lépett be anya és Heike.

– Az ikrek? – kérdezte anya egyből.

– Kimivel. Lassacskán viszont ide érnek ők is, ne aggódj össze vissza szeretgetheted őket.

– Ezt szándékozom tenni – kuncogott fel. – Egy– egy mozdulatukról eszembe jut az, amikor ti voltatok ilyen kicsik Meddi– vel.

– Ha szerencsém van, akkor nem lesznek olyan rosszak, mint mi – vigyorodtam el.

– Nos kislányom, nem látok sok esélyt erre. Ahogy hallottam Paulától Kimi is igen energikus srác volt.

– Már mondaná, hogy ez nem igaz, ő egy csendes szolid finn!  

– Az persze – ingatta fejét Hanna. – Gyere gyönyörűm, ideje enned – nyúlt Emili felé, mikor halkan nyüszögni kezdett.

– Szívesen megetetem – ajánlkozott Heike.

– Rendben, unokázzatok egy kicsit – bólintott. – Em négy hónapos lesz és tápszert kap – sóhajtott fel mikor kettesben maradtunk. – Nagyon rossz érzés, hogy ilyen kevés ideig tudtam igazán szoptatni őt.

– Ez bárkivel előfordulhat. Számtalan szakirodalmát átolvastunk erről, hogyan lehet megakadályozni, hogyan lehet visszafordítani a folyamatot. Hidd el, mindent megtettél hogy rendben legyenek a dolgok. Nagyon jó minőségű tápszerek vannak, és azzal kipótolva elég neki az anyatej.

– Tudom, csak így néha rám tör ez az érzés. Bármit teszek egyszerűen nincs több tejem!

– Persze, hogy rád tör hiszen az anyja vagy.

– És te hogy állsz a leszoktatással?

– Felemásan. Nem akarom és nem is fogom erőltetni a hülye társadalom miatt. A mai korban, bizonyos országokban az az elfogadott, hogy nagyjából egyéves korra leszoktatod a gyerekedet a szoptatásról. Csak mert így „normális”. Holott az orvosok is azt mondják, hogy minél tovább szopizik a gyerek annál jobb neki. Az anyatej a legjobb, amit kaphat, és ha van a gyerekemnek igénye rá nem fogom csak azért mással tömni, mert egyesek szerint ez az elfogadott. Szemmel láthatóan ellazulnak, mikor szopiznak.

– Igen, ez nyilván egy nagyon erős kapcsolat – bólintott.

– Nem mondom és nem is hiszem, hogy ez lenne a legfontosabb feltétele a jó kapcsolathoz. Matt például egyre inkább próbálkozik a bújással. Ha zaklatott valami miatt, akkor ölbe kívánkozik és egy kis babusgatás után rendben van, de ezzel szemben Lil igényli, hogy egy kicsit szopizhasson.

– El nem tudom képzelni hogy bírod két gyerek mellett.

– Nagyjából egy éve nem ismerem a kialudtam magam fogalmát – nevettem fel. –  Szerencsére elég hamar átaludták az éjszakát, 10– 12 órákat egyhuzamban, és akkor én is aludtam, de elég nehezen hevertem ki a szülést. Olyan volt, mintha egy óriási gödör mélyén lennék, ahonnan csak úgy juthatok ki, ha tele van vízzel és kiúszom, de hiába hordtam bele ezer litereket naponta nagyon nehezen telt.

– Ez aztán ám a hasonlat! De értem mire célzol, nagyjából én is ezt érzem. Komolyan mondom neked az első hat hétben még a pihenést is fárasztónak éreztem.

– Üdv a klubban – koccintottam poharamat Hannáénak nevetve. – Szia Kims! – vettem fel még mindig mosolyogva a csörgő mobilomat.

– Mit gondolsz gyönyörűm egy estére anyukádékra mernéd hagyni az ikreket?

– Az attól függ – hunyorogtam, bár tudtam, hogy nem láthatja.

– Mivel itt több, mint két ember jut egy gyerekre magasabb a biztonságérzeted, így én elrabolnálak.

– Romantikázni? – kuncogtam.

– Persze – morgott sötét hangon, amitől még a légvételem is elállt. Ez az az abszolút szexista Kimi hang volt, és amit jó ideje nem hallottam tőle.

– Gondolom, semmit nem akarsz elárulni – próbálkoztam.

– Jól gondolod – adott tömör választ. – Csak bízd rám magad.

– Nem mintha lenne más választásom – vigyorodtam el.

– Nem csak szexi, hanem okos is – hízelgett, hangján hallottam, hogy a félig perverz félmosolyát viseli éppen. – Nemsokára. Csók. – búcsúzott, én pedig kellemes bizsergő érzéssel tettem le a telefonomat. A feleség alteregóm már francia bugyiban feszített, mutatva, hogy egy részem mindig is az övé marad. És ez így lesz jó.

Sziasztok!

Naaaa! Csak ide értem a frissel.

Egy nagyobb időugrás történt a részben. Alapból akartam ezt a lépést, de Kimi balesete után kézenfekvő volt számomra, hogy ehhez a futamhoz fogom hozzákötni az ugrást. Babák mindenütt :) jönnek a kis pöttöm lábaikkal és a boldogság illatukkal, lehet nekik ellenállni? :)

Meleg van, meg nyár és minden ilyenkor történik. Éppen ezért egy kicsi szünet fog következni. Nagyjából kettő hétig nem leszek, nyaralás, Magyar ND, ez idő alatt nem érkezik friss. Augusztus második hete környékén térek vissza ide, de addig is elértek FB– on, mailon, valamikor valahol el fogom olvasni, ha írtok :D

A visszatérő héten kapjátok meg a BTW utolsó részét. Aztán következnek a H&S befejező részei (2). Egyenlőre eddig biztos, a többi tervet pedig akkor közlöm veletek, ha ezeken túl vagyunk :)

Puszi

L.