Heart and Soul

Part 13

2013. szeptember

– Alig várom már, hogy ismét vezessem az Ágaskodó Paripát? – vontam fel szemöldököm mielőtt Kimire néztem volna. – Ez most komoly?

– Persze, hogy nem. A csapat sajtósa írta, nem én – dobálta ráérősen a kocsi kulcsot felfelé és amikor elkapta azt újra feldobta.

– Nemsokára sajtótájékoztató – néztem órámra feszülten.

– En, nyugi – pillantott rám a szugizós tekintetével. – Lezavarjuk mos ezt a nyilatkozatot, a többi meg ráér. Úgy is csesztetnek majd a maradék futamokon, hogy mér’ ide írtunk alá. Akkor meg nem mindegy? Maranelloban vagyunk, a helyi újságírók úgy sem fognak szívózni.

– Legyen igazad – sóhajtottam, míg magamhoz vettem a Ferrari lógós felsőt, amelyet viselnem kellett az első hivatalos ferraris médiaszereplésemen. Megszokom én ezt valaha?

– John Lynwood, Daily Mail.  Miss Wals, információink szerint több csapattól is kapott ajánlatokat. Végül elmondható, hogy a döntésében, miszerint a Ferrari csapatához csatlakozik Kimi is szerepet játszott?

– Természetesen igen. Viszont nem ő volt az egyetlen „ ok” – mutattam az idézőjelet kezemmel. – Valóban több ajánlatom volt, a döntésem meghozatala viszont teljes mértékben az én felelősségem. Van egy bevált, jó csapatunk, miért változtatnák a felálláson? – kérdeztem vissza mosolyogva.

–  Johanne Kutz, Süddentsche Zeitung. Kimi, mi az oka, hogy visszatért Maranelloba?

– Egyértelműen a világbajnoki cím megszerzése. Azon vagyok, hogy ismét elhódítsam a trófeát és ehhez egy erősebb, jobba autóra van szükség.

– Gabrielle Maria, Maca. Miss Wals, mi a pontos oka, hogy végül Maranellot választotta?

– Ez egy olyan ajánlat volt, ami a leginkább hasonlított arra, amelyet akartam. Ennyire egyszerű ez.

– És ön milyen ajánlatot képzelt el? – kérdezett vissza gyorsan. A fene egye meg ezeket az újságírókat!

– Egy versenyképes csapat, és egy autó, amely esélyt ad nekünk a győzelemre. – feleltem komolyan, majd egy félmosoly mellett hozzátettem: –  No és nem hanyagolható a méltányos fizetés sem.

Halk nevetés futott végig az újságírókon, én pedig édes mosoly mellett konstatáltam, hogy sikerült elterelnem a nő figyelmét erről a témáról.

– Lauri Juhanna, Helsingin Sanomat. Kimi, Sienna a kérdés mindkettőtökhöz szól. Többször hangoztattátok, hogy erős csapatot alkottok, és ez be is bizonyosodott. Miért van ez?

– Nos, talán mert nem két hete ismerjük egymást, és magas szinten van a bizalom köztünk – magyaráztam. – A mérnök és pilóta közti jó kommunikáció nagyon fontos. Ha nincsenek egy hullámhosszon sok időt és energiát veszthetnek, ami nem megengedhető ezen a szinten.

– Eh, hát – sóhajtott a mikrofonba Kimi – Sienna profi a munkájában, és pont azt nyújtja, amire nekem szükségem van. Visszafelé ugyan ez.

A kérdések pedig csak jöttek és jöttek, már szinte zsongott a fejem a sok névtől és újságtól.

2013 Szingapúr

Szinte éreztem, a minket követő pillantásokat. Kimiel együtt sétáltunk a Lotus homeja felé csütörtökön.

– A hétvége folyamán hányszor kell beszélnünk a szerződésről? – biggyesztettem le ajkam.

– Kábé ezerszer. De ha ez vigasztal én még megyek erre a faszom tájékoztatóra. Szinte hallom is az első kérdést – adta elő a finn.

– Az önzőség, ha egy kicsit vigasztal?

– Az! De majd jóváteheted este – paskolta meg fenekem mikor már a folyosón jártunk.

– Héé! – fordultam azonnal felé. – Megörültél?!

– Igazad, van, akár most is – nyomott a falnak egy észveszejtő csókkal.

– Kimi neked elment, ami nem volt?! – toltam el magamtól. – Jó hogy nem a főnök irodájában kamatyolunk!

– Most miért? Senki nincs itt rajtunk kívül – vigyorodott el, s indult is tovább. – Ehh Wals, ilyenkor hol van az a faszán vagány éned?

– Ilyenkor a tudatos mérnök van jelen. Így is a figyelem középpontjában vagyunk, nem kellene még egy titkos kapcsolat Räikkönen és mérnöke közt cikk.

– Szerinted beleköpnek a kávénkba? – súgtam Kiminek, mikor már a pult felé igyekeztünk. – Tudod Maranello meg ilyenek.

– Te nem vagy százas – nevetett fel. – Azért remélem, hogy nem.

– Hah! Ugye? Állítom neked Alan egy karton pezsgőt rendelt mikor kiderült az átigazolás.

– Éricék tudtak arról, hogy nem fogjuk aláírni az ő szerződésüket. Tisztán zártuk le a dolgot, innentől kezdve nem érdekel ki mit mond.

– Attól tartok nem fogjuk mi ezt ilyen könnyen megúszni – sóhajtottam fel.

 Mintha csak a próféta szólt volna belőlem.

Ahogy megjósolt a tájékoztatón kapásból a legelső kérdés a csapatváltásról szólt. Megingattam fejem a válaszán, miszerint remélhetőleg most már nem fognak olyan sokat kérdezni arról, hogy hol folytatom jövőre. Nos, ez nem jött össze!

Az értekezleten ültem Mark társaságában, amikor tudatosult bennem, a következő évben ő nem lesz mellettünk. Mellettem.

– Mi az? – kérdezett rá Mark mikor kettesben maradtunk. – Feltűnően csendben voltál ma.

– Semmi. – ingattam meg fejem. – Na, jó nem. Mark, boldogulni fogok én egyedül Kimivel?

– Miért ne boldogulnál? Jobban ismered bárkinél, és tökéletesen tudod kezelni a hülyeségit. Ha valaki, akkor te vagy az, aki boldogulni fog.

– Jó, de eddig együtt csináltuk végig a versenyeket – mormogtam. – Magabiztos lehettem, mert ha oltári baromságot csináltam volna, te úgy is beleszóltál volna.

– Ebben tévedsz Sienna – mosolyodott el. – Engedtem, hogy ebben a hitben élj, pont azért hogy meglegyen a kellő magabiztosságod, de nem szóltam volna. Még akkor sem, ha rámegy a verseny.

– Tessék? – tátottam el számat.

– Figyelj. Soha nem lehetsz azaz innovatív mérnök, aki leszel ezen az úton végigmenve, ha azon görcsölsz, hogy helyes lépeseket teszel e. Soha nem állhatsz meg elbizonytalanodni. Ha visszanézel az elmúlt másfél évre láthatod, hogy voltak nagyon jó futamaink, és rosszabbak is. De ez ilyen. Soha nem lesz egy idény 100 %–  os.

– Képes lettél volna beáldozni egy versenyt, hogy én tanuljak a hibámból?

– Simán. Mert ha nem tanulod meg a határaidat, a korlátaidat, a tudásod felhasználást csak egy fejlesztőmérnöknek menj. Egy sikerre éhes, profi versenymérnök olyan, mint egy párduc. Tudja, mikor kell meglapulni, és inkább visszalépni, és mikor lehet teljes kockázatot vállalni. Te egy ilyen kaliber vagy Sienna, csak egy kicsit jobban kell hinned magadban. Nem is értem miért kételkedsz magadban, mikor az elmúlt évtized egyik legjobb versenyzője csukott szemmel menne egy kört, ha te mondanád neki az itinert.

– Csak annyi minden történik egyszerre – sóhajtottam fel. – Hozzá vagyok szokva a pörgős élethez, nem is arról van szó. Viszont akkora változások vannak jelen az életemben, és annyira egyszerre történnek, hogy totálisan lefáradok.

– Te egy erős nő vagy, még ha nem is hiszed magadról mindig ezt. Ne hagyd, hogy bármi, vagy bárki az ellenkezőjét éreztesse veled.

– Kösz Mark – pillantottam rá hálásan. – Mesélj csak, milyen pszicho trükköket alkalmaztál még az okításomra!

– Fogalmam sincs miről beszélsz! – tárta szét karjait nevetve.

– De mégis hogy képzelted ezt az egészet???? – jött a nagyon haragos Érick hang a folyosóról.

– Ja, hogy én vagyok a szemét, amiért nem hagyom, hogy szarrá vádoljanak és kiállok az igazamért? – jött Kimi ingerült hangja is. Azonnal tudtam, hogy baj van, izgatottan nyitottam ki az ajtót.

– Mi történt?

– Ez történt – nyomott kezembe tabletet Lopez.

– Egészen egyszerűen anyagi okai vannak annak, hogy távozom a csapattól, illetve azon dolgok miatt, melyeket nem kaptam meg. Például a fizetésemet. Ez egy sajnálatos dolog. – mondta Kimi egyenesen a kamerába egy pillanatra még az ütő is megállt bennem. Te jó ég!

– Mégis miért kellett erről beszélned? Miért hoztad nyilvánosságra? Tudod te, hogy ennek milyen üzenet van a világ felé? A tárgyalásokra? – őrjöngött Éric.

– Ez nem az én problémám – kezdte. – Megkérdezték, én pedig őszinte voltam. Tudod marhára beleuntam ebbe az ál jó pofizásba. Ígérgettettek össze vissza, az autóról a fejlesztésekről, a pénzünkről. Hitegettétek az embereket. Azt kértem, hogy bármennyire is kibaszottul szar a helyzet, ne legyen körítés, csak a valóság. Ezt tettétek? Ha? A lófaszt!

– Fejezzétek be – csattant a hangom. – Ne a home közepén üvöltözzetek egymással.

– Ebbe ne szólj bele Sienna – mordult rám Lopez. – Nem a te dolgod.

– Igazából de. Én sem kaptam fizetést, ahogy a többi dolgozó sem. Arról nem is beszélve, hogy a fejlesztések a béka segge alatt vannak, mert nincs lové. Hogy akarok így versenyképes autót?

– Majd a Ferrai a seggetek alá tesz egy ágaskodó paripát – folytatta gunyoros hangon.

– Te rohadt szemét – indultam felé dühösen, de Kimi elkapta a karom és visszarántott. – Hogy milyen egy álszent rohadék vagy te Lopez! Egy család vagyunk, és átvészeljük a mélypontokat, mert támogatni foglak benneteket mindenben? Már akkor mondtam, hogy ez csak egy jól megírt sunnyogás a részedről. És lám, kimutattad a fogad fehérjét.

– Te beszélsz? Egy kis probléma és már rohansz is Kimivel karöltve Olaszországba!

– Kis probléma??? Eszednél vagy ember? – vágott bele indulatosan Kimi. – Totál szétesett a csapat. Ha csak nem találtok egy igen erős tőkét, vagy jól fizető pilótát év végén becsődöl a Lotus, és ezzel te is tisztában vagy! Annyi adóssága van a csapatnak, hogy csodaszámba megy az utaztatásunk is! Nem azért igazoltunk át, mert cserben akarjuk hagyni a csapatot, csak belefáradtunk a hazugságokba. Folyamatosan áltattatok mindenkit, a befektetett összegről nem is beszélve. Segítséget nyújtottam nektek, ti pedig hátba támadtatok. Ez a színtiszta igazság!

Péntek este néma csendben léptünk ki a homeból. A nagy vita után Lopez el is tűnt a közelünkből. Igyekeztünk profikhoz méltóan a feladatainkra és azok kiváló elvégzésre koncentrálni.

– Vezetsz? – állt meg az autó előtt Kimi.

– Szívesen – nyújtottam kezem a kulcsért, grimaszba torzult arca, mikor előrehajolt. – Mi a baj?

– Kibaszottul fáj a hátam – ült be levegőjét visszafojtva a kocsiba.

– Marnak szóltál? – kérdeztem vissza aggódva.

– Persze. Adott gyógyszert, meg majd injekciót is fog a hotelben és gyanítom kocsiba is csak így tudok ülni.

– Kimi…

– Ne nézz ilyen riadtan. Nem épp ideális a dolog, de meglátjuk, mit lehet ebből kihozni.

– De mi történt? 

– Már a szabadok alatt is majd beszartam a fájdalomtól, és azóta csak rosszabb lett. Volt pár balesetem, ami miatt gond van a gerincemmel. Nem ez lenne az első alkalom, hogy totál beinjekciózva vezetek.

– Ez nem normális – ingattam fejem. – Kezelni nem lehet? És ne kertelj! A valóságot mondd!

– Nem. Vagyis de, viszont az kevés ideig működik. Több mint valószínű, hogy műteni kell. Jártam már specialistánál, és ő is azt mondta, hogy helyre kell tenni a csigolyáimat.

– Ez nagyon komolyan hangzik – suttogtam magam elé.

– Az is. Nem vehetem félvállról, de azért annyira nem is vészes. Sienna, ne aggódj.

– Már hogy a fenébe ne aggódnék – csattantam fel. – Tudod, hogy milyen fontos vagy nekem.

– Akkor menjünk, pihennem kell.

Szó nélkül indítottam a kocsit. Mark csodaszerei után Kimi el is aludt én pedig a stratégiát vettem magam elé. Elképzelésem sem volt hogyan tudott ekkora fájdalommal szimulációkat futni a hepehupás aszfalton. Szemmel láthatóan az is erősen fájt neki, hogy elfeküdt az ágyon, hát még akkor az, amikor több G erőhatás éri.

– Picsába – hallottam meg Kimi hangját csörömpölés után.

– Kimi? – rohantam be hozzá.

– Levertem a köcsög poharat – sziszegte lehunyt szemekkel. – Ena, ne pánikolj, de nem tudok felállni. Szólj Marknak.

 – Micsoda? – nyögtem kiszáradt szájjal.

– Sienna!

– Azonnal – kaptam elő mobilomat. Az a pár perc míg Mark átkocogott a szomszédból legalább egy fél évszázadnak tűnt. Kimi mély légvételekkel és csukott szemekkel tűrte a pokoli fájdalmat.

– Ennyire rossz? – kérdezett rá Mark.

– Szétszakad a gerincem – sóhajtott fel, miközben felhúzta lábát. – Tudom mozgatni, de eszelősen fáj közben. Kell az a nyamvadt injekció.

– Inkább injekciók. Egyenesen a gerinced mellé. Figyelj Kimi, beadok három– három injekciót, meglátjuk mennyire segít, de ha nem csökken a fájdalom jelentősen nem fogom engedni, hogy autóba ülj  a hétvége további részében.

– Így nem is menne – lihegte. Ha Kimi ezt elismeri, akkor tényleg komoly a gond.

– Biztos maradni akarsz? Ez nem lesz kellemes – pillantott rám Mark, elszántan bólintottam.

– Biztos!

Felgyorsult szívveréssel figyeltem, ahogy Mark segít Kiminek átfordulni. Mozdulatsorán látszott, hogy tényleg erős fájdalommal küzd.

– Kimi – simítottam végig fejét, mikor már stabilan és hason feküt. Bőre nyirkos volt, így kirohantam egy neves törölközőért.

– Ez jól esik – mormogta lehunyt szemek mellett.

– Felkészültél? Ne mozogj, akármennyire is fáj.

Benntartotta levegőjét, arca eltorzult, ajkaimat összepréselve kulcsoltam ujjaimat övéi közé. Azonnal reagált és erősen kapaszkodott kezembe. Komolyan zsibbadt a kezem mire Mark beadta az összes injekciót, de nem érdekelt, csak, hogy végre jobb legyen Kiminek.

– Pihenj kicsim – túrta, óvatosan tincsei közé mikor kettesben maradtunk. Lassú puszit adtam ajkaira, amit hálásan viszonzott is.

– Itt maradsz? – kérdezte rekedtes hangon.

– Persze – feleltem gyengéden. – Csak kikísérem Markot, rendben? Mindent tudni akarok erről! – néztem Markra komolyan.

– Tudom, hogy ijesztően hat ilyen gyengének és elesettnek látnod őt, de hidd el ezek az injekciók segítenek majd.

– Autóba tud ülni?

– Ezt csak pár óra múlva tudom megmondani.

– Nem akarom, hogy kockáztasson. Inkább mondd le a futamot.

– Kimi úgy sem menne bele, ha úgy érzi, hogy képes végigcsinálni. Figyelj Sienna, mi a pontos protokoll?

– Ha Kimi nevez vagy végigcsinálja, vagy egy autóval indul a Lotus. Vagy már holnap a tartalékpilóta megy, és akkor Kiminek mindenképpen ki kell hagynia a kvalit és a futamot is. Akkor is, ha semmi baja nem lesz.

– Holnap szabadedzésre meg tudom mondani, hogy biztonságos e, ha autóba ül. Megfelel?

– Meg – bólintottam. Halkan nyomtam le a kilincset, Kimi eddigre már hanyatt feküdt. Óvatosan mellé helyezkedtem, mire kinyitotta szemeit.

– Ó a riadt boci szemek – szusszantott fel.

– Soha nem láttalak ilyen gyengének – csúszott ki számon.

 – Nem fogom megúszni a műtétet. Az is csoda, hogy eddig el tudtam húzni.

– Jobban érzed magad?

– Sokkal. Kibaszottul fáj, de az a legjobb, ha így adja be. 2007– ben volt egy olyan futamom, amit begyógyszerezve csináltam végig. Érdekes volt. Ez most is menni fog.

– Kérlek, csak akkor indulj, ha valóban úgy érzed rendben leszel. Ne kockáztass feleslegesen.

Estére már könnyedén mászkált a szobánkban, de előre figyelmeztetett, hogy ne pánikoljak be ismét, ha ismét rosszabbul lenne.

*

– Egyetlen egy kört mész. Nem érdekel semmilyen kifogás és az sem ha nem jutsz tovább. Csak épségben gyere vissza, holnap a versenyen sokat hozhatunk, de ehhez pihenned kell.

– Oké – biccentett, s mielőtt lejjebb engedte volna a rostélyt rám kacsintott.

– És még te kérdezted, hogy bírsz e vele – mormogta Mark, míg elballagott mellettem.

Ahogy számoltam is, nem jutott tovább, a 13. helyre kvalifikálta magát. Tudtam, hogy az általam megírt stratégiával jó pár helyet be tud majd hozni, és a titkos szerencsében bízva egy dobogós helyet firkáltam fel a lapom jobb felső sarkába, majd lecsúsztam a székemről, hogy a hiénák elé vessem magam.

– Sienna, Kimi rajthoz fog tudni állni holnap? – kérdezte legelsőként Natali.

– Igen, Kimi holnap versenyezni fog. – feleltem magabiztosan.

*

– Annyira büszke vagyok rád! – öleltem magamhoz szorosan. – Harmadik hely Kimi. Fantasztikus voltál! És az a brulál előzés!

– Kívülről brutálisabban nézett ki – vigyorodott el. – Nem volt egyszerű, de annyira vészes sem.

– Hátad?

– Futam közben nem zavart. Bár ennyi cortisone egy lónak is elég lenne. Most jön egy kis szünet, Akival azt beszéltük, hogy végigcsinál egy kezelést. Az idegsérülésnek idő kell és mi azon leszünk, hogy Koreáig helyrejöjjek.

– Akkor Helsinki?

 – Helsinki – biccentett s ajkaimra nyomta sajátját.

***

Három nappal később Kimi széles vigyorral az arcán jött haza.

– Beszéltem Markkal és Akival, tuti a koreai indulás!

– Ennek igazán örülök – mosolyodtam el. – És annak is, hogy ilyen jól helyre jöttél. Rossz volt látni, hogy ennyire szenvedsz.

– Köszönöm, hogy segítettél – simított végig kézfejével arcomon. – Mi a baj Sienna?

– Anya írt egy levelet. Rod küldte utánam, Svájcba kaptam ugyebár.

– És mi áll benne?

– Nem mertem elolvasni – suttogtam. – Az olasz történések totálisan lesokkoltak, hiszen láttál utána. Nem akarok megint olyan állapotba kerülni, alig másztam ki belőle, és még most is akkora káosz van bennem, mint ide Zürich.

– Majd ha készen állsz rá, kinyitod. De amíg nem rendezed le magadban nem léphetsz túl. És ehhez kell az a nyamvadt levél.

– Minél hamarabb túlesek rajta annál jobb? – hunyorogtam.

– Beza. Mint a ragtapasz. Gyorsan és határozottan!

– Kösz Freud! – sóhajtottam fel. – Akkor én most kimegyek oda – mutattam a teraszra.

– Vigyél egy pohár bort – ajánlotta. – És szólj, ha kellek.

Törökülésbe helyezkedtem a napozóágyon, majd nagy levegőt véve feltéptem a borítékot.

„ Sienna.

Nem is tudom igazából miért ragadtam tollat, de azt hiszem ez a helyes lépés. Elég nyilvánvalóan a tudtomra adtad, hogy nem akarsz többé látni, így betartva kérésed, csak a soraim látod. Ha egyáltalán elolvasod.

Sok hibát követtem el az életem során, a legnagyobb pedig az volt, hogy téged hibáztattalak egy olyan dologért, amiről nem tehetsz. Hiszen John nem azért hagyott el, mert terhes lettem. De akkora fájdalmat okozott, olyan nagyot csalódtam, hogy gyűlöltem mindent és mindenkit, aki rá emlékeztetett. Te pedig, a nagy csokoládébarna szemeiddel, ő Sienna, neki voltak ilyen szemei.

Nincs jogom hozzá, de én mégis azt kérem, hogy bocsáss meg nekem. Valamikor talán majd sikerülhet. Nagyon sajnálom, hogy ilyen szörnyű anya voltam.  „

– Ennyi? – mormogtam magam elé és még meg is fordítottam a lapot, hátha találok rajta valami magyarázatot. De semmi nem volt. Mérgesen hajítottam el a papírt borítékostól együtt, amikor is kicsúszott belőle egy megfakult sárga szélű kép. Egy férfit ábrázolt, s ahogy megfordítottam anya soraival találtam magam szemben.

„Az egyetlen képem apádról. John Lanny. Annyit tudok róla, hogy a húga a Lanny Alapítvány elnöke, Párizsban. „

Izgatottan rohantam a nappaliba, hogy megmutassam Kiminek a képet. Ismeretlen érzések kerítettek hatalmába, hiszen felcsillant egy apró kis reménysugár arra, hogy megtalálhassam az apámat. Ha akarom.

– Kimi – szólítottam halkan, de mivel nem volt lent elmélázva indultam felfelé.

–  Nem tudom – jött a finn hangja az emeletről. – Mostanában sokat agyaltam ezen, és azt hiszem, itt lenne az ideje befejezni. Aha, ja, ja. Mi az, hogy nem voltam ilyen? – nevetett fel. – Ugyan kérlek Jenni, mióta is ismerjük egymást? Tökéletesen tudod, hogy mennyire fontos nekem.

Jenni?

– Figyelj, most itthon vagyok, pár napja érkeztem Helsinkibe. Ha ráérsz, holnap átvihetem a papírokat, és akkor megspórolunk egy kört.

Most itthon vagyok, nemrég érkeztem. Én. Nem mi. Megráztam fejem és inkább visszaindultam a nappaliba. Soha nem is volt olyan, hogy mi.

Sziasztok!

Jót mosolyogtam a házasság elméleteteken :D viszont, nem az történt :P

Szóval! Emlékszünk még? Hol van az a pont, amikor rá kell döbbennie, hogy nem minden az aminek, és nem mindenki az, akinek látszik?

Azért itt voltak áll képek, hamis maszkok, és az ármánykodásoknak még nincs vége. Hiszen a cirkusz folytatódik tovább és tovább.

Jelezni fogom amint tudom, hogy mi lesz a következő :)

Köszönöm a hozzászólásaitokat! :) ♥

L.