11.

11. Bemutatkozás finn módra

Nyugi, nem lesz gond. Kedves vagyok, meg azt mondják aranyos is. Nem lesz gond! - sóhajtoztam magamban, míg a hatalmas családi ház lépcsőin mentünk felfelé. Megszorította a kezem, mintha csak biztatni akarna, és egy aranyos félmosoly után benyitott.

– Anya! Megjöttünk! – kiáltotta el magát. Ezen még az idegességem mellett is elmosolyodtam. A gyermek hazatér!

– Hallom szívem, hallom! – jött ki az édesanyja. – Sziasztok! – mosolygott. Hosszan megölelte Kimit, majd felém fordult.

– Anya, ő Linda York – pillantott rám, olyan birtoklón! – Lin, az anyukám, Paula – mutatott az előttem álló nőre. Édes egy pasi!

– Jó napot, Paula! – köszöntem illedelmesen.

– Ugyan kérlek! Tegezz! – legyintett kuncogva, és engem is megölelt. – Tudod, két felnőtt gyerek mellett már öregnek érzem magam, ha magáznak.

– Szegény még be sem ért, de máris letámadod? – jött egy dörmögő hang a boltív mögül, mire oda pillantottam egy Télapóra emlékeztető férfi jelent meg. – Matti vagyok, Kimi apja.

– Linda – fogtam meg a felém nyúló kezet.

– Gratulálok fiam! – fordította figyelmét Kimire. – Néztük a futamot.

Épp láttam még, ahogy megölelik egymást, ugyanis közben Paula már befelé terelt.

– No, ne álldogáljunk itt…

– Kimiii – hallottam meg lelkes gyerekvisítást, majd dübörgést. – Te nem Kimi vagy – állt meg előttem nagy szemeket produkálva egy szőke törpe. – Hol van Kimi? – kérdezte csípőre vágott kezekkel, amin elnevettem magam.

– Itt vagyok, manó! – jött be a finn is. Épp idejében emelte a kezét, hogy elkapja a rávetődő kölyköt. – Apám, de nehéz vagy már! – nyögött, míg megemelte.

– Nem is! – kérte ki magának a picúr.

– Köszöntél Lindának? – kérdezte komolyan, mire megingatta fejét. – Na, gyere akkor.

– Szia! – vigyorodott el éppen olyan huncut módon, mint ahogy Kimi is szokott. – Justuu vagyok! És te???

– Én pedig Linda – mosolyodtam el.

– Kimivel jöttél? Te vagy a szerelme? – fojtatta faggatásom és felém nyúlt, jelezve, hogy vegyem át. – Szeretsz játszani?

– Édeském, hagyd levegőt venni! – csatlakozott egy hollófekete hajú nő. – Üdv, Kristii vagyok, Rami felesége, és a nagy dumás törpe anyja. 

– Ugyan – legyintettem a szabad kezemmel –, imádom az ilyen nagy dumás törpéket.

– Rami? – tudakolta Kimi mellettem.

– Titust csutakolja le, ugyanis „véletlenül” beleszédelgett az egyik pocsolyába – forgatta szemeit nevetve Kristii.

– Remek – nevetett fel a finnem is. – Szóval, csak a szokásos.

– Leteszel? – pislogott rám Juu. – Kérek anyától sütit!

– Menj csak – engedtem le a földre, hatalmas anya kiáltással robogott is Kristii után.

– Ő a keresztfiam – karolta át a derekam Kimi –, és azt hiszem, konkurencia is – vigyorgott. – Szerintem tetszel neki!

– Ojaj – kuncogtam –, hány éves is? Hat? Hét?

– Hat – bólintott. – Az öccse négy, de ő nem ilyen rögtön a nyakadba ugrom típus. Nehezebben nyílik meg a felnőttek felé, míg Juu mindig is hamar összehaverkodott mindenkivel.

– Gyere fiam, ahogy hallom, megjöttek Kimiék – jött a hang az emelet felől, s szinte ezzel egy időben egy szőke buksi jelent meg, azonban egy nagy sóhaj mellett el is tűnt.

– Hol vagy törpe? – indult fel Kimi. – Láttalak ám!

Halk kuncogás lett a felelet. Behalok!

– A gyerekeim nagyon imádják Kimit – tért vissza hozzánk Kristii egy tálcával. – Gyere ülj le, majd előmerészkednek a kölykök.

– Köszönöm – ültem le a kanapéra.

– Na jó, nem akarunk letámadni – kuncogott –, de Kimi egyszer csak azzal hívta fel Ramit, hogy találkozott valakivel, aki más. Mondd csak, mi történt veletek?

– Igazából teljesen véletlenül találkoztunk Monacóban – kezdtem, míg beízesítettem a teámat.

– Ne félj! – lépett be Kimi ölében a picivel. – Figyelj, nagyon kedves ám. Mit kell mondani? – mormogta a pöttöm tincsei közé.

– Szia – pislogott rám.

– Szia – mosolyogtam rá. Igyekeztem nagyon elbűvölő lenni.

– Megkérdezheted tőle – pusmogta neki a finn. Aha, szóval valami van itt még!

 – Ugye szeretsz kirakósat játszani? – folytatta félszegen.

Legszívesebben kivettem volna Kimi kezei közül, de tudtam, hogy azzal csak megijesztem.

– Igen, képzeld nekem is az az egyik kedvencem – biztattam.

– Akkor jó – sóhajtott fel, de úgy, mint akinek nagy kő esett le a kicsi szívéről.

– De édes!

– Mehetünk játszani? – kérdezte Juu.

– Persze, szívem – mutatott a játszósarok felé az anyjuk.

– Na, miután megismerted a fiúkat is – lépett hozzám Kimi tesója –, Rami vagyok – nyomott két puszit arcomra.

– Linda – mondtam sokadszorra nevem, de nem igazán bántam.

– Ott tartottunk, hogy véletlenül találkoztatok – folytatta faggatásom Kristii, viszont egyáltalán nem volt tolakodó.

– Ja, hogy téged már faggatnak?! – morrant fél vigyor mellett Kimi, s mellém ereszkedett. 

– Igen – bólintottam somolyogva. – Nyaralni és dolgozni mentem a hercegségbe, és Kimi yachtja mellett volt a miénk. Így kezdődött…

– Ja, három perc alatt kétszer bunkózott le – kotyogott bele a finn.

– Komoly? – nézett rám Kristii.

– Nem így konkrétan – nyaltam meg ajkam –, de valóban tiszteletlen voltál. Voltatok.

– Ez igaz – sóhajtott fel Kimi.

– Mit tettél fiam? – tudakolta Matti.

– Először is, Kaj kiborított egy félrekesznyi pezsgőt, amin Lin barátnője elcsúszott. Ez még nem is lett volna annyira gáz, de Kaj ittas volt, és hát rájuk nyomult.

– Mindent értek – dőlt hátra vigyorogva Rami. – Kajnak van egy érdekes stílusa.

– Van – helyeseltem. – Letapogatta a barátnőmet, majd beszólt nekem, szóval, furcsa kezdés volt.

– Ő meg közölte, hogy nem fog hasra esni azért, mert szóba állok vele – röhögött fel Kimi. – Idézem: az, hogy Forma 1– es pilóta, nem jogosítja fel a tahóságra, és egoizmusra.

– Ennyire gáz voltál? – méregette Rami.

– Az igazat megvallva – vakargatta fejét egy grimasz mellett. – Valóban dögös és könnyen kapható nőkként kezeltük őket.

– KIMI! – meredt rá az anyukája. – Hát én úgy nyakon váglak!

– Volt bennünk némi alkohol – hümmögött –, de elég józanító volt ez a nő – pillantott rám, azzal a kedveskedő tekintetével. – És rendesen bocsánatot kértünk.

– Ez igaz – helyeseltem. – Egy igazán remek vacsorával igyekeztek kompenzálni ezt a malőrt, aztán a többi meg adta magát.

– Remek indítás fiam – ingatta fejét Matti is.

– Igazából, a második mondatom után rájött, hogy nem célra vezető ez a stílus – keltem kissé a védelmére –, és onnantól nagyon figyelmes volt, minden szempontból. Eleve a vacsora is igazán kellemes hangulatú volt – mosolyodtam el az emlék hatására.

– Linda nagyon önérzetes amúgy, elhihetitek, kellett tepernem érte – fűzte hozzá megint vigyorogva.

– Rád fért – dobta felé a plüss labdát Rami.

– Mesélj magadról egy kicsit, kedvesem – nézett rám Paula.

– Ebéd után kifaggathatod – nevetett Matti –, de a gyerekek is biztos éhesek már.

– Jaj, tényleg! – állt fel. – Készen van minden, már csak találni kell, gyertek.

– Mit főztél? – tudakolta Kimi. Biztos voltam abban, hogy a kedvenceit, mert az anyukák már csak ilyenek!

– Igazából, komplett finn menü van – nézett rám bocsánatkérőn. – Rénszarvas, ami mellé csináltam csirkét is, de…

– Szeretem a finn konyhát – nyugtattam meg.

– Linda folyékonyan beszél finnül – közölte elégedett vigyor mellett Kimi.

– Komolyan? – néztek rám meglepetten.

– Kyllä (igen) – folytattam automatikusan finnül. – Oikeasti mulla on talo siellä Suomessa (igazából van is házam itt, Finnországban)

– Ez igazán remek – paskolta meg a kezem Paula, és elkezdték az asztalra pakolni az ételeket. – Nagyon örülök ennek!

– Ne segítsek? – bukott ki belőlem.

– Dehogy, drágám – mosolyodott el.

Az ebéd nyugisan, beszélgetéssel és finom ételekkel töltve telt el. Szerencsémre Paula ízletes fogásokat varázsolt, így nekem valóban csak jól éreznem kellett magam, a görcsösség elmulasztására pedig az a pohár bor is segített, amit az ebédhez fogyasztottunk. Meglepetésemre, ebéd végén Kimi és Rami kezdték el leszedni az asztalt, és ez a kellemes meglepettség az arcomon is tükröződhetett, mert Paula magyarázni kezdett. 

– Tudod, arra szoktattuk a fiúkat, amikor kicsik voltak, hogy mindenben segíteniük kell. Én főztem, ők pakoltak, Mattival mosogattunk, vagy ők. Hogy érezzék, nem terem csak úgy meg az asztalon az étel. És semmi más sem az életben.

– Ez nagyon jó így – bólogattam helyeslően.

– És könnyű hozzászokni – kacsintott Kristii somolyogva.

– Neked van testvéred?

– Nem, egyke vagyok. A szüleim elváltak.

– Sajnálom – sóhajtott fel Paula.

– Ne tedd – ingattam fejem –, a szüleim esetében ez volt a legjobb döntés. Azt hiszem, hogy ha ezt már gyerekként beláttam, akkor ott valóban menthetetlen dolgok voltak – ráncoltam homlokom. A keserűség egy pillanatra elöntött.

– Héj – érintette meg vállam a visszatérő Kimi –, minden rendben? – kérdezte szelíden.

– Persze – sóhajtottam.

– Kávé?

– Kérnék, igen – bólintottam. – Nagyon jól laktam – pillantottam Kimire.

– Örülök szépségem – nyomott óvatos csókot az ajkaimra, amibe halványan belepirultam. Hiszen ott volt az egész családja! – Anya, viszont mi lassan mennénk is…

– Micsoda? Máris??? – vágott bele kikerekedett szemekkel.

– Pár órája értünk csak az országba, épp csak bedobtuk a cuccunkat hozzám. És hát, eléggé hosszú volt az előző éjszakánk – röhögcsélt. – Látnotok kellett volna Sebast reggel fél hatkor.

– Mit csináltál azzal a gyerekkel?

– Én semmit. Ő akart folyton koccintani – váltott védekező üzemmódba. – Múltkor együtt jöttünk haza Svájcba, és anyáék is ott voltak – magyarázta nekem.

– Ó fiam – sóhajtozott –, ezek a féktelen partik.

– Ugyan, anyukám – legyintett sunyi vigyor mellett.– Vigyáztam, hogy igazi úriember legyen!

– Én érted aggódom inkább – pislogott vissza. Magamban felröhögtem, ez telitalálat volt!

Bő egy óra múlva nagy nehezen el tudtunk indulni Kimihez. De csak úgy, hogy megígértük, pár napot ott töltünk.

– Nos? – nézett rám várakozásteljesen Kimi az autóban. – Hogy érezted magad?

– Saját magamat is megleptem, ugyanis viszonylag hamar lenyugodtam – somolyogtam. – Szóval, jól. Nagyon jól. Kedvesek a szüleid, és hát a két törpe! Édesek nagyon.

– Ennek örülök – fektette kezét a combomra. Hamar változtattam ezen a pózon, amikor lábára fektettem tenyerem.

– Így jobb – pillantottam rá –, és praktikusabb is, közelebb a váltó.

– Pimaszkodsz? – szívta be alsó ajkát egy pillanatra.

– Soha – ingattam fejem.

– Majd én azt eldöntöm!

– Ooo, hát abban lesz némi túlkapás is akkor – nevettem fel.

– Mmmm, lehet –  vigyorodott el.

Megforgattam szemeim, hihetetlen egy hapsi!

***

Reggel más pózban ébredtem, mint ahogy elaludtunk, de kellemes volt a tudat, hogy még így is hozzám ér valahogy. Keze a hasamon, de amúgy meg többi testrésze szanaszét. Elképesztő pózokban tudott aludni. Felhúztam lábaim, és ismét alvós pózomba kucorodtam. Hosszas szusszantás után ő is fordult, melegséggel töltött el, ahogy öntudatlan állapotban hozzám simult. Vissza is aludtam, mert arra rebbentem, hogy felhorkan. Tudtam, hogy innen esélytelen aludnom, így óvatosan kiosontam mellőle, s lementem kávét főzni. Ha meg már ott tébláboltam, áttanulmányoztam a hűtőt reggeli alapanyag után kutatva. Végül egy baconos omlett mellett döntöttem, és olyan szépen mosolyogtak rám a nagy paradicsomok is! Mm, egy pari saláta mellé. Nagyjából fél óra múlva ténfergett le az én szőke hercegem. Álmos, kissé morcos ábrázattal, kócos hajjal, boxerben és über szexin.

– Umm, milyen finom illatok vannak –lépett hozzám. – Jó reggelt, szépségem! – ölelt és csókolt meg.

– Neked is, Kims– mosolyodtam el

– Mióta vagy fent? – kérdezte – Felébreszthettél volna…bár szeretek aludni is – tette hozzá kaján vigyor mellett.

– Nem rég óta – vontam vállat –, és egyáltalán nem akartalak felébreszteni – cirógattam meg az arcát. – Pihend ki magad itthon.

– Figyelmes vagy – szelídítette vigyorát féloldalas mosollyá. – Mit eszünk?

– Omlettet– emeltem elé a két megpakolt tányért.

Reggeli közben tv–t néztünk és beszélgettünk, mígnem Kimi vigyorogva vette fel a csörgő mobilját.

– Már ébren vagytok, hiába a gyerek megzavarta a… na mi van? – rötyögött. – Aha, persze, adom – és felém nyújtotta a telefont. – Kristii veled akar beszélni.

– Jó reggelt, Kristii!

– Neked is, Lin. Azért hívtalak titeket, hogy délután mielőtt megyünk a szülőkhöz, nem lenne-e kedved eljönni velem vásárolni. A húgomnak lesz szülinapja és kéne egy kis női segítség, meg legalább jobban megismerjük egymást.

– Hm, jól hangzik – kezdtem –, persze, nagyon szívesen. Hányra menjünk át?

– Hát, úgy kettő felé, jó? Lesz időnk legalább.

– Aha, tökéletes. Akkor délután találkozunk!

– Rendben, várunk! – köszönt el, s bontottuk a vonalat. – Kristii vásárolni hívott.

– Menjünk a kisbusszal? – pislogott rám ártatlanul, de vigyora elképesztően csibészes lett.

– Eh… pont most akartam kérdezni, hogy nem fürdesz-e velem – néztem rá lassú pislogás mögül –, mivel éjjel egy kissé leizzadtunk, amikor – ajkamba harapva lehunytam a szemem egy pillanatra, majd élvezettel figyeltem, ahogy ő enyhén elnyitja száját. – De aki szemtelen! – sóhajtottam fel.

– Nana! – kapott el derekamnál fogva, s rántott az ölébe. – Nem teheted ezt velem szöszikém. Előadod itt nekem a tutit, és nekem majdnem folyik a nyálam.

– Ennyire oda vagy értem? – nevettem fel.

– És megint pimaszkodik – forgatta meg szemeit, s maga alá gyűrt a kanapén. – Hát eléggé – fűzte hozzá, miután orrát enyémhez dörzsölte, majd lassan az ajkaimra találva elrántott egy másik világba.

Egy egyszerű fehér felsőt vettem fel farmerrel. Vásárláshoz szerettem kényelmesen öltözni. Sose értettem azokat a nőket, akik a mindennapokban is húsz centis magas sarkúban mászkáltak. Kimi elismerően mért végig, amin csak mosolyogni tudtam. A zöldes szempár így is sokszor elkápráztatott. Kicsivel több, mint húsz perces út után egy skandináv típusú ház elé kanyarodott fel a finn. Jól eső borzongás futott végig rajtam, amikor Kimi a kezem után nyúlt, azon a viszonylag rövid szakaszon, míg a házhoz értünk.

– Megjöttünk! – nyitott be Kimi.

– Gyertek, gyertek, konyhában vagyok! – jött a hangos válasz.

– De jó illat van! – szimatoltam. Finom sütemény illat terjengett.

– Gesztenyés kifli – mutatott egy dobozra. – Vegyetek! – kínált puszi után.

A másodikat ettem meg, amikor beviharzott a két törpe hatalmas Kimiiii kiáltással.

– Gyere játszani! – fogott kézen Juu. – Kirakózunk?

– Kirakózzunk – követtem a nappaliba. – Hűha! – vigyorodtam el a nagy mesefigurás puzzle láttán. – Segítesz? – tudakoltam, míg leültem mellé a szőnyegre terített plédre.

– Persze – bólogatott komolyan. – Már kiválogattuk apával és ki is raktuk a széleit! Itt a kép! – tolta elém a doboztetőt.

– Na, lássuk – nyúltam a darabokért. Nem sokkal később Titus is csatlakozott, de őt jobban lekötötte a markolós autó.

– És akkor, most te vagy Kimi szerelme? – pislogott fel rám Juu.

Emlékeztem rá, hogy tegnap is elhadarta ezt a kérdést. Kis kíváncsi!

– Igen, ő az én szerelmem – ereszkedett mellénk Kimi is, míg a kis srác stílusában válaszolt. – Te meg nagyon kíváncsi vagy!

– Nem is – ingatta fejét. – Beleülhetek az öledbe? – vigyorgott rám. – Úgy jobban szeretek játszani!

– Gyere – nyúltam érte, kényelmesen elhelyezkedett.

– És akkor, te is mindig jössz majd Kimivel? – faggatott tovább.

– Hát… igen – feleltem kissé tétován. Én így tervezem törpe, de keresztapád elég viharos egy ember!

– Ajha, látom kisfiam barátkozol – kuncogott Kristii. – Linda, lassan indulhatnánk.

– Nee, most játszunk! – kezdett kampányolni a gyerek.

– De Justuu, tudod, hogy anyának vásárolnia kell – magyarázta –, ha visszajöttünk megkérdezheted Lindát akar-e játszani veled.

– De…

– Csábítsd el Kimit, és rajzoljatok valami szépet nekünk. Hm? – pusziltam meg fejét. Egyszerűen képtelen voltam ellenállni az édes gyermek illatnak.

– Lehet állatos is? – sandított rám.

– Lehet – bólintottam nagy komolyan.

– Kimi – mászott ki az ölemből vigyorogva.

– Na, szépen vagyunk, csak akkor jössz ide, ha küldenek? – durcáskodott a finnem.

– Neeeem – dőlt neki –, Kimi…

– De tudnak kampányolni – mosolyogtam. Azok a nagy ártatlan pillogások, hát behalok!

– Még meggondolom – felelte lassan Kimi, de a szó végére elkapta a kölyköt és veszettül csikizni kezdte, amire persze Titus is felkapta a fejét, és már rájuk is ugrott.

Jobbnak láttam menekülőre fogni a dolgot és gyorsan felpattantam a helyemről, mielőtt még a hangoskodó kupac elért volna.

– Jesszus – röhögött fel Rami, amikor belépett. – Szerintem a szomszédban hallják, hogy nyúzod a kölyköket!

– Apaaaa! – iramodott meg Titus.

– Gyere törpe – nyalábolta fel könnyedén Justuut Kimi. – Légy jó kislány! – vigyorgott rám, és könnyed csók után talpra állította a gyereket. – Na, mit akarsz csinálni?

– Természetesen játszani!

– Természetesen – utánozta komolyan Kimi, én meg azt hittel elolvadok.

Helyes pasi+ édes gyerek= heves szívdobogás és a csontok folyékonnyá válása. Komolyan, még a méhem is megrándult!

– A kisfiam hamar megkedvelt – mosolygott rám az autóban Kristii.

– Klasz kiskölyök.

– A Räikkönen férfiak nagyon tudnak dumálni, hidd csak el nekem. – nevetett. – Ha kicsik, ha nagyok. Viszont, én úgy gondolom, a gyerekek megérzik ki milyen ember.

– Ebben egyet értek veled – bólintottam.

– Szóval, te és Kimi. Megmondom neked őszintén, talán még sose láttam ilyennek. Ez, hogy egy hét után elhoz ide – egy pillanatra elhallgatott –, példátlan.

– Erre nem tudok mit mondani, hiszen én csak most ismerem meg úgy igazán – sóhajtottam fel. – Nagyon jó érzés, hogy így bevezet a világába – haraptam az ajkamba.

– Ez nagyon úgy hangzott, mint egy szerelmes nő elhaló szavai – somolygott.

– Hát… lehet… – nyeltem.

– Az az igazság, hogy kifaggattuk Benjit, miután haza jött. Tudod, illetve nem biztos, hogy tudod, ő az unokaöcsém.

– Remélem csak jót hallottatok – kuncogtam.

– Igazából igen – helyeselt. – Mesélsz magadról? – kérdezte.

– Persze – feleltem.

Meséltem a családomról, a munkámról, a barátaimról, automatikusan ő is magáról. Könnyed hangulatú volt ez a beszélgetés, ami alapján úgy éreztem jóban leszünk. Természetesen egy csomó üzletet végig jártunk ajándék szerzés céljából, majd kávézni is beültünk. Nagyon jó hangulatban telt a délután, ami után elégedetten és jó pár zacskóval a kezünkben indultunk vissza.

– Megjöttünk! – nyitott be Kristii nevetve.

A fiúk egyből kijöttek, egy mit hoztál kérdés mellett.

– Szia – sóhajtottam szégyenlősen, mikor Kimi a karjaiba vont.

– Szia – nézett rám vigyorogva. – Jól érezted magad?

– Nagyon – simultam még inkább hozzá. Hiányzott az illata!

Kristii mennyei sütijét ettük nagyban, a pöttömök pedig kidőltek a mese nézés közben, bár ahogy Kimi nyúzta őket előtte nem is csodáltam. Ahogy bevittem Kristiinek a tányérokat feltűnt az asztalon egy pakli kártya. Vigyorogva mutattam fel egy lapot Kiminek.

–  Mit szólsz egy fogadáshoz, York? – húzta sunnyogós mosolyra ajkait.

– Ha nem félsz, hogy kikapsz egy nőtől Räikkönen, felőlem mehet – vonogattam a vállaim, míg hozzám lépdelt.

– Miért van olyan érzésem, hogy ez már egyszer megtörtént? – méregetett minket Rami.

– Mert megtörtént – vigyorgott Kimi –, amikor bocsánatot kértem Lintől, meghívtam vacsorázni. Ehem, itt bunkózott le először, majd kiderült, hogy ismeri a römit, és fogadtunk.

– És ki nyert? – kérdezte Kristii.

– Pontazonossággal, mindketten – feleltem.

– Az igen! Ez nagyon ritka – kuncogott Kristii –, és mi volt a tét? – nézett rám.

– Hm, én az Alfa Romeóját kértem, mert úgy gondoltam, hülye lenne belemenni.

– Nem vagyok én olyan ijedős gyerek – vonta fel a szemöldökét. – Én pedig azt kértem tőle, hogy töltse velem az éjszakát.

– Most nem vagyok büszke rád, öcsi – veregette vállon. – És?

– Hülye majom!

– Belementem, lesz ami lesz alapon, és mert mindkettőnknek teljesítenie kellett a feltételt – feleltem. – Tényleg, mikor is kapom meg a kulcsokat? – pillogtam szépen Kimire.

– Svájcban – közölte komoly hangon. – Elnyerted, tehát megkapod. Te is teljesítetted a kérésem – tette hozzá vigyor mellett.

– Inkább induljunk lassan anyáékhoz – indult fel, gondolom a srácai után Rami. – Mielőtt, még így marad a fejed a sok vigyorgástól – szúrt oda Kiminek a korláton áthajolva.

– Vittu perkele! – morrant fel.

– Linda érti! – gonoszkodott tovább.

– Ehh, baszki, nem szoktam még meg, hogy tud finnül a magyar barátnőm – indult utána. Testvérháború második rész.

Autót cseréltünk, mivel a kölykök ragaszkodtak Kimihez. Ez könnyebb volt, mint átcuccolni a gyereküléseket. A Räikkönen házban, aztán újult erővel vetették bele magukat a rosszalkodásba, és ebben a finnem remek partner volt. Élvezet volt nézni, ahogy szórakoztatja a szőke törpéket, és hogy azok milyen nagy rajongással veszik körül őt.

Persze a szülők, főleg Paula rengeteg kérdést tett fel, de mégsem éreztem egy cseppet sem tolakodónak. Kíváncsi volt rám, és ahelyett, hogy csak darálta volna a milliónyi kérdést, minden feleletem után mesélt egy kis sztorit. Valahogy mindig találtak olyan momentumot a mondandómban, amihez tudtak kapcsolni valamit. Kölcsönösen ismerkedtünk és ez jó dolog volt.

Kimerülten, de mégis teljesen felpörögve huppantam a finn ágyára. Ígéretünkhöz híven, mindenki maradt a szülőknél.

– Anyám kifárasztott? – helyezkedett mellém, automatikusan elfeküdtem én is.

– Annyira nem – mosolyodtam el. – Aranyosak voltak apukáddal. Nem tolakodók, de kíváncsiak. Jó nap volt ez a mai, Kimi – néztem gyönyörű szemeibe.

– Szerintem is – vigyorodott el. – De én itthon mindig jól érzem magam, szóval – vont vállat. - Jössz velem zuhanyozni? – fűzte hozzá, míg a nyakamba csókolt.

– Na, de Kimi! – tetettem felháborodást. – A szüleid házában???

– Nem tizenhat vagyok – állt fel mellőlem, s pólóját ledobva hajolt hozzám –, és tudtommal te is élvezetesebbnek tartod, ha velem fürdesz – vigyorgott, míg ajkaimra tapasztotta sajátját.

Egyik pillanatban még az ágyon ültem és ő rám függesztette tekintetét, aztán meg már arra eszméltem, hogy a karjaiban vagyok. Szorosan préselődöm mezítelen mellkasához, s a fürdő felé támolyogtunk, miközben megszabadítottuk egymást a felesleges ruháktól.

– Mmmm, ez jó – sóhajtottam, miközben Kimi elkente hátamon a tusfürdőt.

– Látom, hogy tetszik – mormogta s engedte, hogy felé forduljak, így folytatta az édes kényeztetést, miközben vizes hajába túrva húztam magamhoz egy csókra.

– Nagyon jól érzem magam veled – pislogtam rá kissé szégyenlősen. – Tetszik ez a világ.

– Nekem is – dörzsölte orrát enyémhez. – Gyere, folytassuk ezt az ágyon inkább.

– Valami masszázsról volt szó – helyezkedtem el kényelmesen.

– Tehát, szex az nem, mert itthon vagyunk, de egy közös fürdő, amitől konkrétan merevedésem lett és egy masszázs, ami a combodat érinti, az jöhet. Ehh, te nő!

– Egy, a közös fürdést te találtad ki – érveltem roppant meggyőzően –, arról meg nem tehetek, hogy ilyen könnyen kísértésbe esel!

– Ilyen könnyen? – vizslatott összeszűkült szemekkel. Megragadta a térdem, s finom, ám de határozott mozdulattal széthúzta lábaimat. – Mikor ezt látom? – vonta fel szemöldökét, s tekintete lesiklott a vörös, enyhén szexi bugyimra. Vigyorogva vontam vállat.

 – Na, gyere csak ide! – húzott le magához sunyi mosoly mellett.

~

Reggel előbb ébredtem, mint Kimi, ami nem volt meglepő, több okból kifolyólag. Először is, Kimi olyan volt, mint egy mormota, képes volt tizenhat órákat egyhuzamban aludni. Aztán meg, tök idegen ágyban aludtam. Vele ellentétben én nem tudtam bárhol, bármeddig szunyálni. Nem akartam felébreszteni, hadd pihenje ki az elmúlt versenyhétvége fáradalmait, így a fürdőbe menet felkapkodtam ruháim, majd halkan kiosontam a szobából.

Lent Paula fogadott. Nagyban szorgoskodott, ahogy láttam legalább fél Helsinkinek való reggelit előkészítve.

– Igazán élvezem, hogy most tele a ház és van, aki elpusztítsa ezt a sok mindent – magyarázta roppant anyukásan. – Kimi?

– Még alszik – mosolyodtam el.

– Tessék, kávé – nyomott kezembe bögrét Kristii. – Megkérdeztem Kimit tegnap, hogy iszod, így őt szidd, ha nem jó.

Belekortyoltam. Finom volt, nagyon is.

– Reggelt’ – baktatott le gatyában és elképesztően kómás arccal a finnem.

– Máris felébredtél? – pislogtam értelmesen rá.

– Steve ébresztett – motyogta két ásítás között –, és annyira dumált, hogy képtelen vagyok visszaaludni.

– Szegény kicsi fiam – pillantott rá Paula.

Elkuncogtam magam, volt ebben egy nagy adag irónia is.

– Kösz, anya! Az ember mindig jobbat remél – hümmögött. – Mikor keltél? – lehelt apó csókot ajkaimra.

– Nem rég – sóhajtottam –, pont azért jöttem le, hogy ne ébresszelek fel.

– Pedig vannak jó módszereid az ébresztésre – vigyorgott teli pofával rám.

– Kéjenc! – súgtam puszi mellett, s a gyerekzsivaj irányába fordultam.

– Ma is kirakózunk? – rongyolt hozzánk az első számú szőke törpe.

– Persze – cirógattam meg a buksiját.

– Okééé!

– Előbb reggeli – fordította az asztal felé Kimi tök feleslegesen, mert egy pillanaton belül a szőnyegen fetrengett egy autó mellett.

– Hű, nincs fél tíz és te már ébren? – Rami vigyorogva veregette vállon Kimi vállát. – Beteg vagy?

– Bekaphatod – mutatta fel ujját demonstráló jelleggel.

– Kimi! – dorgálta Paula. – Hogy beszélsz a testvéreddel?!

– Jaj már! – szusszantott sértetten, és kivonult a nappaliba a kölykökhöz. Rami elégedetten vigyorgott öccse felé.

– Komolyan azt hinné az ember, hogy több eszük van, mint hat évesen – csóválta fejét a nagyon szigorú anyuka.

– Ezek állandóan egymás vérét szívják – informált Kristii –, és néha valóban gyerekesebben viselkednek, mint az én gyerekeim.

– Mi az, hogy gyerekesek?! – kérte ki rögtön Kimi.

– És mi ez, hogy a gyerekeim, talán a gyerekeink?! – kontrázott Rami.

– Látod? – nevette el magát Kristii.

– Nyitom – kiáltotta el magát Kimi, mikor csengettek.

Tényleg úgy viselkedtek itthon, mint két lüke kölyök. Annyira látszott Kimin is, hogy teljesen elengedi magát az otthoni terepen! És ezért voltam annyira hálás neki, hogy elhozott ide. Hiszen, hol máshol ismerhetném meg a valódi Kimit, ha nem ebben a közegben?!

– Szeva, napsugár! – vigyorgott rám szélesen Kaj.

– Szeva, alkesz! – utánoztam, míg megölelt.

– Haver, jössz egyel nekem ezért a nőért – sóhajtozott Kimi felé fordulva.

– Csak azért nem mondom, hogy anyád, mert ő egy rendes asszony – felelte elégedetten a finnem. – Na, lökjed, mi van.

– Este lesz egy kis parti – villantott nagy vigyort. – Mike haverunk rám bízta a csapat összeszedését.

– Miféle parti?

– Amolyan… tököm tudja – vont vállat. – Iszunk, azt’ kész, lesz valami.

– Remek – ingattam a fejem somolyogva.

– Menjünk? – pillantott rám Kimi.

– Felőlem mehetünk – bólintottam.

Jól esett, hogy megkérdez, és nem csak úgy rávágja, hogy megyünk.

– Ok, akkor este – öklöztek össze, mikor Kaj távozott.

Az a sunnyogós vigyor Kaj arcán azt mutatta, hosszú este elé nézünk.

Kezdjük a szolgálati közleményekkel! :D

BTW majd érkezik, addig is itt a JZSZ, hogy ne maradjatok olvasni való nélkül :)

Aztán pedig: a helyzet az, hogy elrontottam a részek sorrendjét. Múltkor a nagy kapkodásban a 12. részt tettem fel 11, - nek. :/ Ne haragudjatok! Megcserélem a részeket, és így már jó lesz, a lényeg, hogy akkor a következő rész a 13. lesz, de mielőtt felkerül úgy is szólni fogok, így nem lesz keveredés. A helyes sorrend: 11. Bemutatkozás finn módra, 12. Finnország csodái. Igen, direkt szerepel ennyit a finn szó :)

És ha már izgalmak vannak a novella terén nem árt egy kis lazítás :D

Azt mondják az első mindenben különleges, talán ezért is ragaszkodom én ennyire ehhez a történethez. Lehet, hogy nem éppen a legjobb alapú, vagy épp a legizgibb sztori, de mégis az egyik kedvencem :) Linda karaktere sem éppen zűr mentes, látjátok család téren elég sötét múltat hordoz magával. Az élet most mintha kompenzálni akarná; egy értékes férfit kap, bár érte és vele küzdeni kell :) Majd meg is látjátok hogyan :)

Köszönöm az eddigi kommenteket! :)

L.