Heart and Soul

Part 12

2013. szeptember

– Még egy ilyen hibát nem engedhetünk meg magunknak! – támaszkodott az asztalra Éric.

– Ezzel mindannyian egyet érünk – biccentettem. – Viszont engedned kell, hogy a két autó külön úton jusson el a célig.

– Mire célzol Sienna? – nézett rám Alan.

– Nem egyértelmű? – vontam fel szemöldököm. Klassz, hogy ő a vezetőmérnök! – Kifutottunk az időből Alan. Egyszerűen nem fér bele, hogy mindketten teszteljék az új tengelytávú autót. Tudom, hogy ez lenne a leg optimálisabb, mert más a vezetési stílusuk, de nem megy. Azt mondom az egyik E21 fusson normás tengellyel, míg a másik az újjal.

– Ki is találom, Kimi menjen az ujjal – vágta rá fanyalogva Alan.

– Direkt nem mondtam neveket – néztem rá dühösen. – Nem tudom, mi a problémád Alan, de kezd az agyamra menni, hogy személyeskedsz. Rengeteg a dolgunk a pilótáink érdekében, és te ezt csak hátráltatod a nyavalygásoddal!

– Hogy merészelsz ilyen hangon beszélni velem? – emelkedett fel a székéből indulatosan.

– Most álljunk le emberek! – vágott be határozottan Éric. – Erre aztán végképp nincs időnk és szükségünk.

– De hát hallod hogy beszél velem ez a kis tudatlan csitri! – dühöngött tovább.

– Elmondanám neked Alan, hogy ez a kis tudatlan csitri jobb versenystratégiákat írt, mint te – kezdtem hot’ nyugodtan. – Elég kellemetlen rád nézve, hogy azokon a futamokon, ahol a te vezetéseddel mentünk, ott csúfosan el is buktunk, míg Ayao és az én taktikáim mindig beváltak.

– Csak hogy te nem is lennél itt, ha Räikkönen nem ragaszkodik ennyire hozzád! – sziszegte.

– Persze, pontosan ezért kaptam ajánlatot szinte az összes nagy csapattól. De, tudod mit? Nézd meg magad! – terítettem elé a mappából előhúzott lapokat. Élvezettel figyeltem, ahogy végigsiklik a szeme a csapatlógókon. Ferrari, McLaren, Lotus, Mercedes, Williams… –  De engem személy szerint jobban érdekel az, hogy a pilótám versenye jó legyen, és szerintem ezzel a kolléga is egyet ért – pillantottam Ayaora aki helyeslően bólogatott. – Szóval, ha dühöngeni akarsz, ne itt, zavarod a munkánkat.

– Te…

– Nem! Befejezni! – csattant Éric hangja. –   Mindketten csendben maradtok. Egyet értek az utolsó mondataiddal, de nem beszélhetsz ilyen stílusban egy vezető mérnökkel – pillantott rám szigorúan. – Koncentráljunk a feladatra! Egyértelmű, hogy az a helyes, ha két külön programot futnak a fiúk. Kimi megkapja az új tengelytávot, mert sokkal nagyobb a tapasztalata és olyan adatokat csekkolhat vissza, amit Romain nem biztos, hogy észrevenne. Romain pedig az eredeti felállású tesztet futja, és az így kapott adatok alapján együtt eldöntjük, hogy melyik megoldást alkalmazzuk. Nap végére egy rakás adatot akarok itt látni!

– Egyszer be fogok húzni ennek a majomnak! – nyitottam be Kimi pihenőjébe.

– Kinek? – kérdezett vissza Mark.

– Alan – huppantam az egyik fotelbe csalódottan. – Állandóan okoskodik nekem. Pedig tudja, hogy az a helyes lépés, amit mondok, és mégis kötekedik és keresztbetesz nekem.

– Ma mi volt? – pillantott rám Kimi.

– Mikor megemlítettem, hogy különböző autóval kellene mennetek Groval, felháborodott, hogy tutira téged akarlak az új eszközök kipróbálásra. És különben is én csak azért vagyok itt, mert te ezt kérted.

– Ez baromság! – vágták rá egyszerre a srácok. – Sienna, párszor már elmondtam neked, hogy ha nem tartottalak volna a legjobbnak számomra, nem kértelek volna fel mérnöknek.  – folytatta a finn. – Ezt ő is tudja, csak mivel gyökér könnyebb ilyen ostobán viselkednie, mint beismerni, hogy nincs olyan jó, mint te.

– Figyelj, ha ez bejön, sokat javulhatunk versenytempót illetőleg. Bízom a megérzésedben, szóval kérlek minden egyes apró rezdülésről számolj be nekünk – sóhajtottam fel, elvégre Kimire és a versenyre kell koncentrálnom nem egy ilyen fazonra.

Fél órával később engedtem ki Kimit a pályára.

– A tengelytáv kereken tíz centiméterrel hosszabb az E21– en. Tehát 10 cm– el volt több helyünk, hogy elvezessük a levegőt a kerekek és az oldalszekrények között. Öt körrel később kezdjük a kiírt programot, a megbeszéltek szerint. Rendben vagy? – tájékoztattam Kimi hivatalosan is.

– Igen. Nem minden kanyarban hallom, amit mondasz. A Lesmo előtt ne beszélj hozzám.

– Ok. Vettem. – szóltam vissza. – Keressük meg a hibát! Nem akarok még egy rádióhibás futamot! – kértem aztán a csapatot. Lesmo. Hm, valaminek kell itt lennie.

Végül a két szabadedzésen ötvennyolc kört futottunk, amivel elégedett is voltam. Nagy pohár kávéval, valamint Mark– al és Kimivel felszerelkezve ültem be az értekezletre. Ayao beszámolója után Éric felém fordul.

– Sienna?

– Átolvastam a Nemzetközi Automobil Szövetség hivatalos közleményét, és észrevettem egy kiskaput. Nem tudom, hogy más csapatok is kiszúrták e.

– Éspedig?

– Tehát az első előzési zóna mérőpontja a Lesmo kanyar bejáratánál lesz kijelölve és a hozzá tartozó aktiválási pont az említett kanyar kijárati részén lett deklarálva. A szabály kimondja, hogy abban az esetben a versenyautó hátsó légterelő szárnyát laposabb lehet állítani, ha ez szükséges a DRS teljesülése érdekében. Most működőképesnek tűnik a DRS használata, de telemetriával tudjuk igazolni mindkét autón, hogy nem 100%– os, ergo módosíthatunk. Mindazonáltal, hogy a monzai aszfaltcsík önmagában véve gyors versenyhelyszínnel mondható kellenek azok a plusz tizedek.

– Okos! – bólogatott Éric. – Szép megfigyelés. Bevetjük, mindkettőtöknél. Most mesélj az új tengelytávról.

–  A Lotus F1 Team mérnökei hozzá vélőlegesen 100– 120 mm– el növelték meg annak az E– 21– es kódjelű autónak a tengelytávját, amellyel a pénteki szabadedzések alkalmával Kimi Räikkönen léphetett pályára – kezdtem a hivatalos verziót. – A nagyobb tengelytávval elérhető súlyponti javuláshoz azonban változtatni kellett az első kerékfelfüggesztés lengőkarjainak beépítési szögén is.

– Hatások? – nézett fel jegyzeteiből Alan.

– Az alulkormányozottság csökkent – szólt bele Kimi.

– És a jobb súlyelosztásnak köszönhetően tovább csökkenthető az első kerekekre ható terhelések intenzitását – folytattam.

– De? – érintette össze ujjait Éric. – Ez eddig túl szép. Mi a gond?

– Nem elég hatékony – közöltem lényegre törően. – Nézzétek, még legalább egy oldalon át tudnám mondani, hogy mennyire nyúltunk bele az orrkúp alatti részbe, vagy a padlólemezbe, hogy ezek mennyire javítottak a homloklemezek és a hűtőnyílások felé áramló levegő mennyiségén. Sok dologban hasznos, mert vezethetőbb lett az autó tőle, de gyorsabb nem.

– Javaslat?

– Az edzéseken szerzett tapasztalatok, a begyűjtött adatok, és Kimi visszajelzései alapján a hosszabb tengelytávval ellátott E21– es nem hozott jelentősebb előnyt a hagyományossal szemben.

– Melyiket szeretnétek használni a hétvége további részében? Rendben, nincs akkora tempójavulás, mint vártuk, de némileg jobb.

– Nem sokkal jobb – sóhajtottam fel. – Mi az eredeti távot szeretnénk. Kimi is ezt kérte, és mi is jobbnak látjuk azt alkalmazni. Nem látjuk, hogy hosszútávon hogy is működne. Nem kockáztathatunk még egy versenyt, mert lehet, hogy bejön alapon. Ehhez túl keveset hozott.

– Értem. A másik fejlesztés?

– A hátsó légterelő szárny, amely a kialakításából adódóan rendkívül kis leszorító erőt képes előállítani jól működött. Sokkal stabilabb az autó hátsó fele. Ez nálunk is bevált, épp úgy, mint Ayao– éknál.

– Több, mint a semmi – hümmögött bele Alan. – Jó, erre a tengelytávra térjünk vissza, elküldöm az adatokat Enstonba, hogy az igények szerint tudják módosítani.

– Egyet értek – bólintottam.

– Helyes! Akkor holnap időmérő előtt várlak benneteket Ayaoval egy kis beszámolóra még – csapta össze kezeit Éric. – Irány a szálloda, pihenjetek, készüljetek holnapra.

– Alan meglepően jó fej volt velem az értekezleten – néztem fel Kimire.

– A zuhany alatt nem Alanról akarok dumálni – csókolt ajkaimra vigyorogva. – Most te érdekelsz, és a szex, aztán kaja.

–  De kan duma ez. Mintha csak egy szolgáltatás lennék – fintorodtam el, és mielőtt hátat is fordíthattam volna neki elkapta csuklóm, s magához rántott.

– Sienna, nyugi. Mondom, te érdekelsz, na, meg a szex is, de veled – magyarázta félmosoly mellett.

– Látod, ha nem lennél mindig olyan szexista dög – szuszogtam türelmetlenül.

– Jóvá tegyem? – varázsolt vigyor, mielőtt megcsókolt volna. Erősen préselte testem az övéhez, kezeit combomra simította, hogy jelezve, hogy kulcsoljam dereka köré lábaimat. Azt hittem, hogy egy heves együttlét fog következni, még ott a párás kabinban, de ehelyett kilökte az ajtót, és a szoba felé sétált.

– Mit csinálsz? – kuncogtam. – Folyik rólunk a víz.

– Nem érdekel – vette ismét birtokba ajkaimat. – Szeretkezni akarok veled. Lassan. Édesen.

– Kimi – motyogtam nevét elaléltan. A következő órák aztán valahogy teljesen más dimenziókba vezettek át minket. Ahogy mondta, lassan, és valóban édesen szeretkeztünk.

– Mmm – feszítettem meg jólesően izmaimat.

– Elégedett vagy – vigyorgott rám kajánul.

– Igen, és kielégült – simultam jobban hozzá. –Nedves a bőröd – húztam végig ujjam mellkasán.

– Ne csodálkozz – dörzsölte orrát enyémhez. – Lassan mozogtunk, de nagyon intenzív volt.

– Szeretem az ilyen intenzív mozgásterápiát.

– Oh, tudom én azt – terült ki kényelmesen. – Elhiheted, én is. Hm, Sienna, tudod te, hogy milyen rohadtul szexi a rámenős mérnök éned?

– Ja, hogy a rámenős mérnök énem csábít ennyire? – kacagtam.

– Nem mondhatnám, bár tagadhatatlan, hogy rendszerint látom magam előtt, ahogy felültetlek arra a nyamvadt asztalra, és ott helyben teszlek a magamévá.

– Kimi! Én dolgozni járok oda, stratégiákat írok és egyebek.

– Ah, ugyan kérlek – kerekedett fölém. – Ismerlek kicsi lány, és tudom, hogy te is gondoltál már erre. Belgában egészen közel is kerültünk ehhez.

– Ó az jó volt! – vigyorodtam el, miközben tarkójára csúsztattam kezem. – Azt valóban folytathattuk volna, kár, hogy abba kellett hagyni.

– Cica nekem volt erekcióm, és nem volt vicces álló farokkal mászkálni a homeban – ugrott fel szemöldöke.

– Még szerencse, hogy nagyon ügyesem meg tudod kötni az overálod – vigasztaltam nevetve.

– Pimaszkodunk, pimaszkodunk? – nyomta kezeimet fejem fölé.

– Neem – leheltem ártatlanul.

– Már mindegy – húzta sötét mosolyra ajkait vad csókja előtt.

***

– P11 – sóhajtottam Kiminek, elfojtva a csalódottságomat.

– Várható volt – felelte rezignáltan. Átdugtam a fülesem, és a garázsba sétáltam, hogy beszéljek a srácokkal. – Figyeljetek. Nem állunk jól egyik autóval sem, holnap viszont egy ütőképes box taktikával hozhatunk pár helyet a srácoknak. Arra kérlek benneteket, hogy mindenki adjon bele mindent. Nem hibázhatunk, főleg nem a kerékcseréknél.

– Azt hittem, a kötelezők után beszélsz velük – pillantott rám Mark szemüvege mögül.

– Nem, gyorsan interjúzok egyet és már lépek is le. Tegnap felhívott a tesóm, hogy eljönne futamra, ha nem gond, és ma délután érkezik a gépe.

– Nocsak!

– Nekem mondod? – sóhajtoztam. – Tuti történt valami otthon, de nem volt hajlandó beszélni erről. Pontosabban elintézte annyival, hogy nem látogathatja meg az egyetlen hugicáját?

– És mire gyanakszol? Édesanyátok keze van megint ebben? – ballagtunk át a homeba.

– Nem tudom, tényleg nem. Meglehet. De most beszámolok a stratégiáról, nem agyalhatok a magánéletemen.

Még volt pár percem, míg a srácok fel nem értek, így gyorsan összeegyeztettem az utolsó mért adatainkat, biztos, ami biztos alapon.

– Nem igazán fekszik ez a pálya nekünk – hümmögött Romain Kimi mellett.

– Konkrétan egy rakás szar ez a beállítás. Az autó nem olyan vészes, de nincs elég leszorító erő, hogy kellő gyorsasággal menjünk át a kanyarokon – közölte észrevételét Kimi. Halvány mosolyra húztam ajkam, kb ezt akartam mondani én is, bár talán a szar szót kihagytam volna.

– Sienna?

– Ez a helyzet – bólogattam. – Holnapra talán javulhat a dolog. A hőmérséklet, az üzemanyag csökkenés, stb hatására, de nem kiugróan. Jó, ha benne leszünk az első tízben.

Nem volt lelkes a társaság, amikor elhagytuk a kis tárgyalót. Ezek után pedig reménykedő tekintettel és faarccal kiállni a média elé, eldarálni a szokásos szöveget pont hiányzott is.

– Este? – nézett fel rám Kimi egy szál boxerben parádézva. Lehet ennek ellenállni?

– Valamikor – csókoltam meg futólag, amit ő nem hagyott annyiban és ölébe rántott. – Tekintve, hogy az összes cuccom nálad van, valamikor beesem.

– Tekintve, hogy szinte egész évben egy szobánk volt – utánozott vigyorogva. – Elég váratlan felbukkanás Roddyktól.

– Valami tutira történt. De ha a gyerekkel lenne valami, arról már tudnánk, Rod totál kibukott volna.

– Aha. Menj, derítsd ki. – csókolt meg, s tessékelt ki az öléből.

– Szédült – morogtam mosolyogva és egy kacsintás után kiléptem a folyosóra.

Gyanakodva méregettem Roddykot velem szemben, túl nyugodt volt ugyanis. Legalábbis igyekezett annak mutatni magát.

– Rod, és Victoria hogy viseli a terhességet?

– Két napja szült, ma engedik haza – kortyolt sörébe, én pedig kiköptem sajátomat.

– Tessék? – hörögtem levegőért kapkodva. – Szült, te pedig itt vagy? Mi történt?!

– Megmutatom milyen édes kisfia született – tolta elé mobilját.

– Roddyk! – tátottam el számat. – De, ez, ez, biztos, hogy jó gyereket fotóztál le? Édes meg minden, de félvér!

– Biztos, hogy jó gyereket fotóztam le – sziszegett. – Teljesen véletlenül Vic kedvenc kollégája afrikai származású.

– Várjál. Vic ezt a babát szülte meg. – állapítottam meg a tényt döbbenten. – Nem te vagy az apja.

– Nem éppen! – csattant fel. – En, ezek egész végig egymással kavartak. Több mint egy éve tart a viszonyuk!

– Ne haragudj a kérdésért, de nem gyanakodtál?

– Nem! Ugyanis ennek a fickónak felesége van, és olyan jól megvoltak. Pont, mint mi. Ha ránk néztél mit láttál?

– Hogy boldog házasok vagytok – suttogtam.

– Mi ezt láttuk rajtuk. Minden klappolt, még közös programokat is szerveztünk. Te jó ég Sienna, mekkora egy lúzer vagyok!

– Nem, nem Rod! Ez az egész Victoria miatt van! Ő csalt meg, és csináltatta fel magát azzal a faszival!

– Pokolian dühös vagyok rá, de be kell látnom, hogy valami nem stimmelt a házasságunkkal, ha ezt tette.

– Nehogy már te érezd magad szarul, mert a feleséged egy másik hapsi gyerekét szülte meg!!!

– Nem, dehogy – fintorodott el. – Megmondtam Vicnek, hogy el akarok válni, és konkrétan látni sem akarom. De mivel szült, nem rakhatom ki, így azzal hagytam ott, hogy a követező hónapban utazni fogok, lesz ideje helyre jönni, és egyebek. Aztán ha kiköltözött szépen eladom a házat. Vagy vegye meg ő az én részem, az se érdekel, csak szabaduljak meg tőlük!

– Menj el hozzám, Svájcba, addig maradsz, ameddig csak akarsz! Vagy esetleg el is utazhatsz velünk pár futamra.

– Nem akarom a te életedet is felforgatni Sienna – nézett rám elgyötörten.

– Nem forgatod fel. A testvérem vagy, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segítsek neked.

– Majdnem elveszítettelek téged is.

– Igen – bólintottam. – De nem történt meg. Anya mindig is ellened szított, amit nem értek, de már belefáradtam abba, hogy megértsem. Ha akkor nem lépek le otthonról, nagyon csúnyán ért volna véget azaz este.

– Kimi sokat segít neked – állapította meg.

– Nagyon sokat. Rengeteg dolog történt velem az elmúlt hónapokban Roddyk, jók, rosszak, még rosszabbak egyaránt, de ő mindig mellettem volt, és segített, ha kellett. Tudom milyen az, ha úgy érzed, az egész világ ellened van, és azt is, hogy milyen jó dolog az, ha van kihez fordulnod, ha segítség kell. Nem foglak cserbenhagyni azért, amit el sem követtünk. Nem hagyom még egyszer anyának, hogy közénk álljon.

– Ez az egész olyan zavaros, egyáltalán nem értem anya miért teszi ezt. Én nem is tudtam igazából, hogy ennyire ellenem hangol.

– Persze, mert előtted mindig egy angyal volt, és ritkán voltunk mindketten otthon. Előtted nem hoztam szóba, mert sokáig azt hittem, csak én képzelem be magamnak. De amikor eltávolodtam az eseményektől rájöttem, hogy nem így van, akkor meg már mindek hánytorgattam volna fel.

– Sajnálom Sienna.

– Nem a te hibád – vontam vállat. – Amúgy anya már abban is hazudott, hogy Vic mikor esett teherbe. Amikor ti még csak terveztétek, nekem már azt mondta, hogy jön is a baba. De most ne ezzel foglalkozzunk. Egyszerre csak egy probléma. Ráérünk ezt megbeszélni, ha eltelik egy kis idő, és jobb helyzetben leszel.

– Nem tudom, hogy lesz– e ilyen valaha. Rohadtul nagyot csalódtam.

– Pokolian rossz most, de túl leszel rajta. Csak adj magadnak időt. Túl leszünk rajta – érintettem meg kézfejét, halvány mosoly kíséretében kezem után nyúlt.

– Várj egy pillanatot! Azt mondod anya hazudott neked?

– Elmegy a többi mellett – legyintettem lemondóan. – Igen. Hónapokkal az előtt, hogy Vic valóban teherbe esett azzal állítottak be hozzám, hogy már terhes. Pár héttel később beszéltünk mi telefonon, és említetted, hogy rajta vagytok a gyerek témán. Ekkor raktam össze, hogy az akkor kamu volt.

– De miért nem mondta el?

– Jobb lett volna tőle bármi is? Anya kimagyarázta volna valahogy. Tutira én értettem félre, ő csak célzott rá, hogy majd lesz gyerek, vagy ilyesmi. Csak feszültséget generált volna köztünk.

– Nem értem ezt az egészet. Mire jó ez a sok áskálódás?

– Én sem, de talán egy nap választ kapunk ezekre a kérdésekre is. Csak arra tudok gondolni, hogy direktben hazudott. Hogy én rosszul érezzem magam, hiszen mindig téged állított be tökéletes példának. Feleség, jó munka, szép ház, kedves kutya, és gyerek. Ezzel szemben én: tetoválások, káromkodó hangnem, ha felhúznak, állandó utazás, még ha örülten izgalmas az, amit teszek. No pasi, no kutya, no gyerek.

Furcsa dolog, hogy éppen akkor éreztem magamhoz a legközelebb őt, amikor élete legmélyebb periódusát élte meg. Órákon át beszélgettünk még a bár eldugott boxában, a mutató közelebb állt az éjfélhez, mint a tizenegyhez, mikor beosontam a szobánkba. A tv ment, de Kimi kiterülve hortyogott már, így halkan behúztam magam mögött az ajtót és gyorsan letusoltam. Persze arra felrebbent, ahogy befeküdtem mellé.

– En – motyogta becenevem álmosan.

– Aludj csak édes – nyomtam puszit arcára.

– Mmm – feszítette meg izmait, és könyökeire támaszkodva kábán pislogott rám. – Mi volt? És mennyi az idő?

– Mindjárt éjfél – helyezkedtem el. – Kims, biztos most akarsz erről beszélni? Holnap futam.

– Ehh, valami történt – ült fel és támaszkodott kényelmesen az ágy háttámlájának.

– Roppant édes vagy, mikor ilyen über kócos a hajad – kuncogtam el magam, és tincsei közé is túrtam.

– Sienna, te ittál? – méregetett. – Az előbb olyan arcot vágtál, mint aki szellemet lát, most meg kuncogsz.

– Nem, vagyis de. Pár sört ittam, de nem vészes. Viszont kellett az alkohol ahhoz, amit Rod mesélt. És azon te is kibuksz, de hogy megértsd miért kuncogtam, muszáj elmondanom neked, hogy mennyire hálás vagyok neked. Hogy mindig mellettem vagy, és támogatsz, de nem fogsz vissza, és ami a legfontosabb őszinte vagy velem, még ha az néha fáj is.

– Mi történt? – kérdezett vissza éber hangon.

– Victoria pár napja szült egy félvér kissrácot.

– Egy mit? – kerekedtek el szemei. – Hogy a faszba?

– A kollégájától, aki történetesen afrikai származású. Jó ég, még én is ismerem őket! – tátottam el számat. – Egyszer, pár éve volt egy grillparti Rodéknál, és oda ők is hivatalosak voltak.

– Állj! A csaj végig csalta a tesódat és felcsinálta a szeretője? – összegezte.

– Pontosan. Rod totál ki van bukva, de mivel Vic most szült nem fogja kitenni, így azt mondta neki, hogy maradjon otthon, ő egy bő hónapos szabadságra megy. Mondtam neki, hogy akár elmehet hozzám is Svájcba, de lehet, hogy inkább pár futamra eljönne velünk. Ugye nem baj?

– Nem, dehogy. A tesód, fordított esetben én is segítenék – fektette tenyerét combomra. – En, már bocs, de mondtál valamit a jövő hétről?

– Nem. Ráér megtudni.

– Ok. Baszki ez nagyon durva!

– Az – bólogattam. – Nekem is a földig esett az állam döbbenetemben. Kimi, holnap futam, pihenned kell – sandítottam az órára.

– Neked se ártana egy kis alvás.

– Jó, de te padlógázon rongyolsz majd, míg én a monitor előtt ücsörgök.

– Okoska – csókolt nyakamba, míg magához vont. Pár perccel később ő valóban elaludt én pedig kényszerből csuktam le szemeimet, egyáltalán nem éreztem álmosnak magamat.

Aztán valahogy mégis csak elaludtam, ugyanis reggel lett. Álmosan botorkáltam ki a fürdőbe, de mire a fogmosásnál tartottam fejben a pályán voltam már. Egy órával később pedig fizikálisan is.

– Itt van Kimi pár haverja Finnországból. Elég eszement egy bagázs, de a szívük a helyén van – avattam be Roddykot, míg a kávézóba sétáltunk.

– Héjjj napsugaram! – ölelt magához Jukka.

– A többi jómadarat hol hagytad?

– Tudom is én, merre kóricálnak! – vont állat, majd tesómra irányította figyelmét. – Csá’ Jukka vagyok – kezelt le vele.

– Roddyk Wals!

– Rokon? – pillantott rám.

– Tesóm – bólintottam. – Nekem rohannom kell egy utolsó megbeszélésre, ellesztek?

– Ne aggódj – karolta át vállam Rod.

– Nem garantálom, hogy józan lesz, mire visszaérsz – vigyorodott el Jukka.

– Azért ne a biztonságiaknál kelljen keresni! – nyomtam egy puszit tesóm arcára és magukra hagytam őket. Ha valakik, akkor az eszement finnek jó hatással lesznek Rokkykra!

A balszerencse erre a hétvégére is rányomta a bélyegét. Az ütő megállt bennem, amikor a rajt után korrigálnia kellett egy belefékezés miatt, azonban az ütközést már nem tudta elkerülni, és beleszállt Perez McLarenjébe.

– Jól vagy?

– Igen. De a szárny szarrá ment.

– Látom az adatokon – feleltem. – Gyere be. Kurva eget! Mindannyian tudtuk, hogy ennek a versenynek itt van vége. Forgalomba fog visszamenni, rettenetes hátránnyal, esélytelen tíznél előrébb felkapaszkodnia. Egyetlen egy pozitív dolog volt a futamon, méghozzá Kimi versenytempója. Úgy, hogy előznie kellett, feltartották végig olyan tempót tudott futni, mint Vettel az élen, és ez meglepő volt a szombati furcsaságok után.

– Kár ezért, nagyon érdekelt volna, hol végez, ha nincs ez a malőr – nézett rám Mark.

– Detto. Szingapúrban azon leszünk, hogy ezt behozzuk.

Úgy éreztem ennél rosszabb ma már nem történhet velünk. Nos, tévedni emberi dolog.

Huszonnégy órával később az Iceman fedélzetén pihentünk. Nem kellett egyből rohannunk Szingapúr felé, hiszen laza másfél hetünk volt, így egy könnyed hangulatú iszogatás mellett döntöttünk. Rodra is ráfért némi alkohol kötetlen társaságban, és ránk is egy ilyen elcseszett futam után.

– En – szólított Kimi és felém dobta a csörgő mobilomat, ami rejtett számot írt ki.

– Sienna Wals!

– Szerbusz kislányom! – jött a hang.

– Mit akarsz? – sóhajtottam már most dühösen.

– Beszélni a testvéreddel és veled – közölte. Annyira tipikus, a testvéreddel és veled.

– Egyikünk sem szándékozik Angliába menni.

– Nem is kell, itt vagyok Olaszországban, tegnap érkeztem.

– Tessék? – kérdeztem vissza lesokkoltan. – Mit akarsz tőlünk?

– Sienna, ne keress mindenben összeesküvést, csak beszélni akarok veletek. Ma délután meglátogatnátok a szállodában? Mert gondolom, azt nem szeretnéd, hogy én keresselek fel.

– Ezt jól látod. Beszélek Roddal előbb, majd hívlak – nyomtam ki köszönés nélkül. – Ezt add oda – vettem ki Kimi kezéből a poharát, ami valami vodkás italt tartalmazott és húzóra megittam. – Anyám hívott – adtam magyarázatot miután letettem az üres poharat.

– Anya? Miért? – kapta fel fejét Roddyk.

– Találkozni akar velünk, itt van Olaszországban. Menjünk el hozzá, kíváncsi vagyok, mit akar.

– Azt hittem kézzel– lábbal ellenkezel ellene – meredt rám tesóm.

– Nem. Menjünk, le akarom ezt zárni!

– Mit akarsz lezárni? – kapta el karom Kimi, mikor elmentem mellette.

– Még én sem tudom teljesen, hiszen drága anyukám soha nem mondott semmit, de addig nem jövök el tőle, amíg nem tisztázzuk ezt az egész káoszt! Muszáj beszélnem vele.

– Én csak azt nem akarom, hogy megint úgy kibukj, mint múltkor!

– Nem tudom mi lesz, de örökké nem menekülhetek ez elől. Messze vagyok a családomtól, és mégis rám talál az érzés, és ez fojtogat.

– Itt leszek – simított végig arcomon. – Vigyázz rá! – kért határozottan tesómat.

Az autó felé menet felhívtam az anyámat, hogy adja meg a pontos címet. Gyomorgörccsel és nehéz szívvel szálltam be a liftbe aztán. Szokták mondani, hogy ha valami rossz dolog történik veled és figyelsz a jelekre, észreveheted, hogy közeleg. De mindenre nem lehet felkészülni.

– Szia – mormogtam magam elé, mikor beléptünk a hotel szobájába.

– Örülök nektek – eresztett meg óvatos mosolyt. – Hogy érzed magad kisfiam? – simított végig Roddyk arcán.

– Szarul. De most nem ezzel akarok foglalkozni. Miért jöttél?

– Pontosan ez miatt. Szeretném, ha hazajönnél.

– Miért kéne hazamennem? Nincs már feleségem, és az a gyerek, akit vártam, hogy megszülessen nem is az enyém. Erre kiderül, hogy Siennát állandóan csesztettétek, és mennyire szenvedett miattatok. Egyetlen okot mondj, hogy haza menjek! – sziszegte. Anya felsóhajtott és rám pillantott.

– Pár napja van veled, és máris úgy beszél, mint egy kocsis.

– Te jó ég! – fektettem tenyerem homlokomra. – Most találd még ki, hogy ez az én hibám!

– Az is! Roddyk neked most a fiad mellett a helyed!

– Te hallod magad? Az a gyerek nem az enyém! – kiabálta. – Victoria folyamatosan félrekefélt a kollégájával, nem elég világos a barna bőrű gyerek???

– Valóban, Vic elkövetett egy hibát, de erről nem a gyerek tehet! – csattant fel anya. – Amikor elvetted, megfogadtad, hogy jóban– rosszban mellette leszel. Most rossz, de ki kell állnod mellette!

– Ő pedig hűséget fogadott Rodnak, amit aztán nem tartott be – álltam ki tesóm mellett.

– Te ebbe ne szólj bele – villantotta rám haragos tekintetét. – Biztos teletömted a fejét, hogy hagyjon ott csapot papot.

– Ezt nem hiszem el – suttogtam.

– En, nyugi – vont magához Rod. – Majd én. Anya, magamtól jöttem a húgomhoz, mert ő az egyetlen a családomban, aki igazán mellettem áll, és nem akar sem befolyásolni, sem megtéríteni. Mindnet elmondott a te mocskos kis játékaidról! Csak egyet mondj meg nekem, miért? Miért akarod, hogy visszamenjek, és miért vádolod folyton Enát?

– Ti és a fene nagy öntudatotok! – horkant fel. – Tönkretesztek mindnet! Meg kéne oldani a problémákat drágáim, és nem menekülni előlük! Azt hiszed Roddyk, hogy a megoldás a menekülés? Ettől még ott marad az a gyerek! Más kölyök is felnőtt úgy, hogy nem a vérszerinti apja nevelte! – fujtatott dühödten.

– Mi? – kaptam fel fejem. – Ezt hogy érted?

– Sehogy – legyintett. – Csak arra utaltam, hogy volt már ilyenre példa a világban – fojtatta zavartan.

– Nem, te csak úgy véletlenül nem mondasz ilyeneket – méregettem feszülten. – Mondd el! Mond már el miért kínzol minket? – kiabáltam sírva. Egyszerűen kikészített ez a szituáció.

– Épp olyan vagy, mint az apád! – emelte meg a hangját. – Örök álmodozó! Azt hiszed tiéd a világ, és mindnet megtehetsz. Tudod Sienna, egy fiatal feleségnek, akivel nem foglalkozik a férje a munka miatt az ilyesfajta ember és az ő nagy tervei igencsak vonzóak. Csak tudod mi a baj? Az összes ilyen hazug!!!

– Mi? Miről beszélsz? – ziháltam magam elé. – Apa soha nem volt ilyen…

– Roddyk apja nem is – ingatta meg fejét keserűen. – De a tiéd, igen. Három éves gyerekkel és egy unalmas férjjel éltem otthon, amikor belépett az életembe Jonathan. Fiatal volt, tele álmokkal és én szinte azonnal bele is szerettem. Azt mondta, hogy elvisz magával, New Yorkba készült, még az sem hátráltatott minket, hogy gyerekem van. Szerelmesek voltunk – magyarázta álomittasan, ekkor vettem észre a kisasztalon álló üveget, amiből hiányzott egy jó adagnyi. Mivel ő soha nem ivott alkoholt, már tudtam, hogy mitől eredt meg a nyelve. Levegőt venni is alig mertem, nehogy elhallgasson. Most ne. – Legalábbis én. Aztán ahogy kiderült, ő nem, neki csak egy kaland voltam. Mikor lelépett depressziós lettem, és nem is nagyon figyeltem a jelekre. Mígnem kiderült, hogy állapotos vagyok. Tudtam, hogy nem apádé, és el akartam vetetni, de abban az időben nem ment olyan könnyedén, mint most. Így inkább elhitettem apáddal, hogy újabb Wals gyerek érkezik, mindenki örült, én pedig magamban zokogtam, mert egy olyan férfi gyermekét vártam, aki elárult.

El akartam vetetni. Úristen az anyám gyűlöl engem, mert megfogantam.

– Roddyk – kapaszkodtam testvérembe zihálva, majd elsötétült a világ.

– Sienna – hallottam nagyon tompán nevemet. Mintha víz alatt lenne a fejem, és valaki úgy beszélne hozzám. – Ena.

– Nyugi, rendben van – jött a másik hang is. – Ne türelmetlenkedj.

– De miért nem tér magához?! – vonta kérdőre az első. Mosolyogni lett volna kedvem olyan türelmetlen volt.

– Mm – szorítottam össze szemeimet, mielőtt lassan kinyitottam volna őket. – Hallgass mindig Markra. Mondtam már – suttogtam.

– Sienna – sóhajtott fel. – Mi történt?

– Nem tudom – próbálkoztam felüléssel, de Kimi visszanyomott.  – Jól vagyok.

– Roddyk azzal hívott fel, hogy elájultál. Még jó, hogy nincs messze ez a tetves hotel – pufogott ingerülten a finn.

– A hotelben vagyok?  – néztem körül riadtan. – Menjünk innen! Kérlek! Most – kapaszkodtam karjába.

– Kicsim, nyugi, itt vagyok – nyomott puszit homlokomra. – Mi volt itt?

– Mindent elmondok, csak menjünk már innen – kászálódtam le az ágyról. –Rod?

– Anyádat vitte le, hogy ne legyen itt.

– Jó. Felhívom – kezdtem telefonom keresi.

– Héhé, nyugi – fogta le kezeimet Kimi.

– Amint nem leszünk itt megnyugszom – szisszentem fel.

– Jó – szusszantott ő is. A liftben idegesen doboltam ujjaimmal, egészen addig, míg ki nem tárult az ajtó. Legnagyobb megkönnyebbülésemre Rod állt velem szemben.

– Jól vagy? – kérdezte halkan, míg megölelt. – Nem haragszol rám?

– Rád? Dehogy! – néztem szemeibe. – Csak menjünk már! Nem akarom még egyszer látni – suttogtam magam elé.

– Figyelj, nem számít az, amit mondott. Itt vagy, velünk, és a testvérem vagy!

– Az egész életem egy nagy hazugság volt. Minden, amiben hittem átverés. Ezek után honnan tudjam, hogy ki vagyok én egyáltalán? – csordultak ki könnyeim. – Arról beszélt, hogy gyűlöli azt az embert, és engem is, mert megfogantam tőle!

– Micsoda? – meredt rám Kimi döbbenten.

– Majd a hajón – töröltem le pulcsim ujjával könnyeimet. Szorosan ölelésébe vont, így vágtunk át a halon sietős léptekkel. Azt vártam, ha már a yachton leszünk, megkönnyebbülök, hogy nem kell az anyámmal együtt lennem, de az érzet nem jött. Csak a magány és szomorúság.

– Ha nem akarsz, nem kell beszélned – ereszkedett félig mögém, félig mellém Kimi. – Csak nem akarom, hogy egyedül légy.

– Kösz – emeltem rá pillantásom. Pár percig csendben ültünk egymás mellett, majd nagy sóhaj kíséretében kényelmesen mellkasának dőltem. Átkarolt erős karjaival a tiszta illat és a tudat, hogy mellettem van beszédre sarkallat.

– Az apán nem az a személy, akit eddig annak hittem. Valami férfi, Jonathan, akibe szerelmes lett. El akarta hagyni apát érte, de ő szakított vele, kihasználta anyát. Csak épp teherbe esett – meséltem monoton, keserű hangon.

– Ezért viselkedett így?

– Igen. Gyűlölte őt, és talán engem is. Ez legalábbis magyarázat lenne a miértekre.

– Sajnálom Sienna – sóhajtott fel.

– Ne tedd, én sem teszem – suttogtam. – Érezted már magad elveszettnek a világban? Úgy értem, igazán elveszettnek.

– Igen. Apa halálakor. Totálisan felfordult az életem, és én tehetetlenül néztem, ahogy a darabjaira hullik minden.

– Emlékszem erre. Nagyon rossz volt téged úgy látni.

– És most mit látsz? – kérdezett vissza halk rekedtes hangon. – Sablonos, de van igazság ebben az idő begyógyítja a sebeket maszlagban. Eltelt egy kis idő és könnyebb lett. Legalábbis az a fojtogató érzés elmúlt.

– Szóval jobb lesz?

– Idővel. De addig elég tré lesz ez az egész.

– Kösz – fintorodtam el. – Kimi, én rossz ember vagyok?

– Ez baromság Sienna. Anyád múltban elkövetett hibái miatt ne kételkedj magadban. Te nem ő vagy. Amikor eljöttünk a hotelből azt mondtad, hogy nem tudod ki vagy.

– Nem igazán.

– Szerintem te ugyan az a nő vagy, mint aki reggel voltál. En, nem azért vagy aki, mert anyád az anyád, és az apád az apád.

– De nem arról szól minden, hogy azt viszed tovább, amit otthon látsz? Amilyen embernek neveltek a szüleid? – fordultam felé hitetlenkedve.

– Éppen ez a lényeg En, téged nem nevelte anyád. Nem mutatott példát, csak csesztetett. Saját magadnak köszönheted azt, aki lettél, azt, ahol most vagy. Akkora szenvedély ég benned, olyan odaadással teszed a dolgod, hogy az irigylésre méltó. Én úgy látom, tökéletesen megtaláltad a helyed a világban, és ami ennél is fontosabb, önmagadat is. Ezen nem változtathat az, amit ma megtudtál, mert nincs közük hozzád.

– Pedig elég szánalmas az életem.

– Miért is? Sienna, már nem azért, de épp egy luxus yachton ülsz, Olaszországban. Elég sok pénzt keresel, miközben bejárod a világot. Ez mióta szánalmas?

– Ez így marha jól hangzik, de nézzük másik szemszögből – ültem törökülésbe. – Egy hosszú komoly kapcsolatot kivéve csak ilyen rövidebb távú szerelmi sztorik vannak mögöttem. Az anyám utál, a vérszerinti apámat nem is ismerem, azt, aki apaként nevelt, nem is érdeklem. A tesómat, pár barátot és téged leszámítva egyedül vagyok.

– Nem az számít, hogy mennyi ember van körülötted, ezt megtanulhattad volna már. Főleg mellettem. Kapásból tudok öt olyan embert mondani, akik mindnet megtennének érted.

– Köszönöm Kimi – néztem rá hálásan. –Azt, hogy a bizalmadba fogadtál, és megismerhettelek. Te tényleg egy különleges ember vagy.

– Ne becsüld le saját magadat Sienna – cirógatta meg az arcomat. – Az átkozottul nagy szíved miatt nem látod tisztán, hogy milyen fasza kis nő vagy te minden értelemben – vigyorodott el.

– Majom – szusszantottam fel.

– Most komolyan En, nagyon inspiráló vagy, és egyesek szerint jó hatással is rám, szóval valamit tudhatsz.

– Ojaj – kuncogtam el magam őszinte jó érzettel.

– Azt hiszem a tesód is igényt tartana rád – nézett el mellettem. – Később beszélünk – állt fel mellőlem. Alig egy perccel később Rod ült velem szemben.

– Nem érdekel mit mondott anya. Az sem, hogy állítása szerint nem egy az apánk, nekem akkor is a húgom maradsz, még ha egy kicsit lökött is vagy néha – elfojtott egy óvatos mosolyt.

– Üresség érzetem van.

– Megértem. Amikor szembesültem azzal, hogy Victoria megcsalt én is ilyesmit éreztem. Az élet, amit éltem hazugságnak bizonyult, és tök hülyének is gondoltam magam, hiszen a szemem előtt zajlott minden. De tudod, mi az egyetlen jó dolog az ilyen katasztrofális hazugságokban? Az újrakezdés. Lekerülsz a mélypontra, és bár felállni onnan marhára nehéz, de ha megteszed nyertél.

– Szeretném, ha erre emlékeznél – pillantottam fel rá. Jelenleg nem tudtam eldönteni, hogy melyikünknek szól igazán ez a kis lelki fröccs. – Figyelj, most jót tenne egy ki egyedüllét. Sétálok egyet a kikötőben, majd később dumálunk, oké?

– Menj csak – bólintott.

Egyedül maradtam a kavargó gondolataimmal. Legelőször fel kellett fognom, hogy egyáltalán milyen súlyos dolgokat mondott ki az a nő, aki az anyámnak neveztem. Ha igaz mindaz, amit mesélt, hol lehet az a férfi most? Ő nem is tudott erről? És ha tudott vajon miért nem keresett? Mi lehet a vezetékneve? Ki vagyok én egyáltalán? 

***

Az ember életében természetesen akkor történnek rossz dolgok, amikor a legnagyobb nyugalomra lenne szükség. Meghozni, pontosabban véglegessé tenni egy olyan döntést, ami aztán a további életemet teljes mértékben befolyásolja alaphelyzetben sem egyszerű, hát még akkor, amikor a nyomasztó magánélet megnehezíti az ember lelkét és ítélő képességét.

– Biztos vagy ebben Sienna? – kérdezte vérfagyasztóan komoly hangon Kimi.

– Semmiben nem vagyok biztos jelen pillanatban – ingattam meg fejemet. – Kivéve ezt az egy dolgot. A munkám egy olyan életvitel, ami tökéletesen én vagyok. Minden felfordult körülöttem, ezen kívül. Ne kérdőjelezd meg többet a bizonyosságom ezt illetőleg.

– Rendben Sienna – biccentett. – Kész vagy arra, hogy felforgassuk a kibaszott világot?

– Nagyot fog szólni – mosolyodtam el. – Egy órát adok a dolognak, és címlapon leszünk.

– Ebben biztos lehetsz – sóhajtott fel, míg kiléptünk a liftből. Visszatartottam a levegőmet pár pillanatra, majd hangosan kifújtam a tüdőmben rekedt oxigént. Csak egy aláírás. Ami mindent megváltoztat.

Sziasztok!

Szeretném, ha nem a ma történteket vennénk alapul, de muszáj elmondanom, hogy mennyire csalódott és dühös vagyok. Rég éreztem magam ennyire elkeseredettnek Kimit illetőleg. Talán 2012-ben a Kínai futamon.

De hogy a történetről is mondjak pár szót. Vannak újfent kérdések, amelyekre válaszokat kaphattok a sorokból, de észrevehető módon nem agyonrészletezett beszélgetések által tudjátok meg az igazat.

Egyenlőre legyen elég annyi, hogy Sienna keresi önmagát és a válaszokat is, még ha nem is mondott ki minden kérdést.

Köszönöm a támogatást, és a kommenteket!

L.