36. rész

2013 Svájc

Tudtam, hogy Kimi akkor lesz a leg nyugodtabb, ha hagyom, hogy minden általa helyesnek gondolt óvintézkedést megtegyen. Így hát elsőre belementem abba, hogy ne csak Meddi legyen itt velem, hanem anya is. Nem mintha nagyon győzködni kellett volna őket, hogy utazzanak el hozzánk a törtétek után. Csak én úgy számoltam, hogy mire Kimi Anglia felé repül, addigra nem egy csapat ember lesz nálunk. Szegény Hannát alig bírtam meggyőzni, hogy utazzon el a fiúkkal a futamra, elég, ha a testvérem és anya itt marad.

Fáradékony voltam, így a napok viszonylag hamar elteltek a férjem nélkül, hiszen nagy részüket szó szerint átaludtam. Persze az orvosom majd kicsattant az elégedettségtől, hogy ennyit pihenek, és nem akarok hajmeresztő akciókba kezdeni. Egy teljes hónap volt vissza a szülésig, ami alatt csupán annyit tehettem a gyerekeimért, hogy pihenek, lazítok, nem stresszelek. Hát hol itt az igazság? Bármit megadtam volna értük, ha biztosan tudom, hogy nem lesz semmi gond a szülésnél, és a fent maradt időben.

Lustán pislogtam ki az álmot a szememből, miközben jólesően nyújtóztam a hatalmas franciaágyon. Mosolyt csalt az arcomra a tudat, hogy pár óra múlva megérkezik Kimi is, amikor lassan kitárult az ajtó és egy szexi szőke pasi jelent meg.

– Már itthon vagy? – támaszkodtam egyik kezemen, míg másikkal végigsimítottam pocakomon.

– Pár perce jöttem – lépdelt hozzánk vigyorogva, és kényelmesen bedőlt mellém. – Jól vagytok? – pusmogta ajkaimra egy észveszejtő csők után.

– Ühüm – mormogtam még lehunyt szemekkel, mikor felnyitottam azokat egy káprázatosan gyönyörű szempárral találtam magam szemben. – Ez az a szemszín – súgtam –, amit nagyon szeretnék, hogy legalább az egyik gyerekünk örököljön. Most olyan igazán zöld!

– Nem rajtam múlik innentől – vigyorodott el szélesen, ami azt eredményezte, hogy szemei is mosolyognak én pedig tágra nyílt pupillákkal figyeltem őt. Ennyire ne befolyásoljatok törpék!

– Jó, hogy itthon vagy Kims – döntöttem fejem mellkasának.

– De csak pár napot – mormogta tincseim közé, míg a hófehér ujjai lassú kört írtak le pocakomon.

–  Viszont legalább a közelben leszel, mégsem a tengerentúlon. Tegnap volt itt a doktornő – sóhajtottam fel. – Minden rendben mindenkivel. Emlékszel? A német és magyar futam közötti időpontot saccoltuk be, és ő is így számol. Napra pontos dátum nincs, de valahogy a két futam közötti időpontra kalibrál.

– Nem korai az még nekik? – húzódott el tőlem, hogy rám pillanthasson.

– Az eredeti kiírt dátumom augusztus másodika, és erről is tudtuk, hogy +/–  egy hét. Magyarországra mész egy hónap múlva.

– Hétvégén meg Németország – szusszantott fel.

– Jó, de utána itthon vagy velünk majdnem három hetet.

– Aminek a végén szülsz – meredt rám. – Most komolyan, hová tűnt ez a nyolc hónap?

– Ugye? – mosolyodtam el. – De annyira várom már őket!

– Ezzel nem vagy egyedül – tért vissza keze hasamra, amire hálás mocorgás támadt odabent.

– Van itt egy kis meglepi apuci – nyúltam az éjjeliszekrény felé, amin egy dvd lemez volt. – Megnézheted, mit csinál a fiad és a lányod. Dr. Anja felvétele az ultrahangról.

– Pont morogtam Marknak, hogy akkor jön a doki, amikor én nem vagyok itthon – kuncogott fel röviden, míg könnyed léptekkel a lejátszóhoz ment és betette a lemezt. –Azért, ez durva. Mármint, hogy ennyire belátni!

– Elképesztően édesek lesznek! – helyezkedtem vissza kényelmesen karjai közé. – Komolyan mondom neked, Matt már tisztára olyan, mint te! Tökre látszott, hogy unja a vizsgálatot, és amit un, azon ásítozik.

– Eh, egyből az én fiam! Héj – mosolyodott el ösztönösen, ahogy Lily pöttöm arcán is mosoly terült el.

– Kettő pillanat alatt az ujjad köré fogod csavarni aput – cirógattam meg pocakomat Lily oldalán.

Szinte összefutott a nyál a számban, ahogy belemártottam a sült krumplit a kechupba. Amint pedig beleharaptam a savanyú uborkába is halkan felnyögtem, végre a vágyott ízt éreztem!

– Úgy látom, ízlik neki – hajolt Hanna felé Seb, de engem nézett közben.

– Ühüm – bólogattam tele szájjal. – Finom ez a csirke hús! – ejtettem egy kis falatot számba. – Mmm, Kims, van itthon áfonyaszósz?

– Persze, hozom – állt fel. – Ha kérded, kívánod is.

– Így tökéletes! – nyámmogtam tovább ebédemet jó adag áfonyaszószos husival és kechupos krumplival, amit Seb velem szemben furcsán méregetett? – Megkóstolod?

– Nos, aranyos vagy, de nem. Kicsit bizarrnak tűnik ez a kombináció. Főleg az áfonyás uborka – nyelt egy nagyot, amin kuncognom kellett.

– Majd, Hanna megérti, ha terhes lesz – legyintettem.  

– Megjöttem – kiabált be Meddi.

– Konyha!

– Meg sem lepődöm – lépett be vigyorogva. – Ana és a fura kajái.

– Aj, nem tudnátok már leszállni erről a témáról? – tettem le villámat morcos pillantás mellett. – Úgy viselkedtek, mintha egy őrült lennék, aki minimum delfinhúst kíván és vagy harminc kilót felszedett a terhessége alatt!

Néma csendben néztek rám, Hanna még levegőt venni is alig mert, míg tesóm kikerekedett szemekkel pislogott felém.

–  Én, nem, mármint, csak vicceltem – nyökögte.

– Nyugi, én is! – vigyorodtam el és. – Ti is állandóan szívattok, pedig most minden jóval el kéne halmoznotok, így én is megengedhetem magamnak a gonoszkodást!

– Ana bakker! – túrt hajába sóhaj mellett. – A szívbajt hoztad rám.

– Én jól szórakoztam a döbbent arcokon – kuncogtam fel.

– Azt látom – ugrott fel Kimi szemöldöke is egy kedvenc félmosoly mellett.

– Ne aggódj, kitalálok neked valamit ezért – fenyegetett játékosan, míg szedett magának az ebédből. – És igen is elhalmozunk miden jóval!

– Akkor csinálsz megint kókuszos kuglófot? – pillogtam ellenállhatatlanul.

– Milyen kis dög vagy – nevetett fel Seb.

– Pár héten belül véget ér az, hogy mindent rájuk foghatok, tehát most kell még kihasználnom – kacsintottam rá.

– Pedig mintha még csak most lett volna, hogy kiderült jön a törpe. Törpék.

– Tisztán emlékszem rá – szólalt meg rekedtes hangon Kimi, rákaptam tekintetem, én is tökéletesen emlékeztem arra, amikor elmondtam neki, hogy kisbabát várok tőle.

Szórakozottan simítottam végig még lapos hasamon. Vagy talán picit babás pocakomon. Percekig forogtam a tükör előtt, hogy látszik e már, vagy csak én beszélem e be magamnak a pöttöm domborulatot.

– Na, mindegy. A lényeg, hogy csak növögess, erősödj. És majd azért ne kínozz meg annyira, oké pici?

– Miért beszélsz németül? – lépett ki Kimi a fürdőből.

– Megszokás – rántottam meg vállaimat. – Sebbel sokat beszélek németül, hogy ne felejtsem el a tudásom.

– Tudtommal ő nincs itt – vigyorodott el. – Mit szólnál – vont karjaiba –, ha rendelnénk egy üveg pezsgőt?

– Bírja még a májad édesem? – kacérkodtam vele.

– És a te popsid a fenekelés? – vonta fel szemöldökét gonosz vigyor mellett.

– Ugyan, kérlek, amelyik kutya ugat, az nem harap –fordultam ki karjaiból.

– Erre azért ne fogadj – csapott fenekemre, majd csípőmbe markolva visszahúzott magához, míg hátam mellkasának nem ütközött. Hasamon át felcsúsztatta kezeit, mire a jóleső bizsergéstől borsózni kezdett bőröm egyenesen a melleimre, amiken lágyan simított végig. Nem bírtam elfojtani a bennem felszakadó nyögést. – Mmm, tetszik cica? – mormogta fülembe, míg ingerkedő masszázsba kezdett, én pedig csak nyögdécselni bírtam.

– Jóóó – sóhajtottam elhalóan. Csukott szemekkel élveztem a kényeztetést, majd szemeim hirtelen kipattantak. Tudnia kell, hogy a gyermekét hordom a szívem alatt, mielőtt szeretkezünk. Mert ez az út biztosan oda vezetne. – Kimi.

– Hm? – húzta végig orrát nyakhajlatomon.

– Sokkal érzékenyebb vagyok az érintéseidre, és ennek oka van.

– Éspedig? – simította kezét arcomra miután szembefordultam vele.

– Kimi – néztem meghatározhatatlan színű szemeibe –, kisbabát várok.

– Tessék? – kérdezett vissza elkerekedett szemekkel. – Terhes vagy?

– Nagyon úgy tűnik – húztam elő a zsebemben rejtegetett ultrahangos képet. Nem tudtam mikor, s hogy mondom el Kiminek, hogy apa lesz, ezért az egyik képet mindig magamnál tartottam.

– Az a pici fura alakú folt? – vonta fel szemöldökét miután tanulmányozta a képet.

– Még nagyon picike – súgtam.  – De eddig rendben van. Csak nőnie és erősödnie kell. Kimi – emeltem arcára pillantásom –, te nem örülsz neki? – susogtam el azt a mondatot, amitől a legjobban féltem a világon.

– Ana, persze, hogy örülök neki – fújta ki levegőjét egy elfojtott félmosoly mellett. – Fel kell fognom – lépett el előlem, és méregetni kezdett, kiváltképp hasamat.

– Nem látszik még – húztam fel felsőmet. – Legalábbis szerintem. Ez nem igaz, mert szerintem – húztam végig ujjam lassan a kis domborulaton – ez már ő!

Eltűnődve emeltem fel fejem, hogy lássam a reakcióját, ő pedig mozdult, és elkapott, miközben mohón csókolt. Kikerekedett, tág pupillákkal nézett le rám aztán, míg levegőjét kissé zihálva kapkodta.

– Kisbabánk lesz –motyogta, mosolyogva bólintottam. Rekedtes hangon felnevetett, míg karjaiba zárt. – Jó ég bakker! Nagyon durván letaglózott az a hír.

– Azt látom, de ezzel semmi gond nincsen. Én negyed órát bőgtem, mikor megláttam a tesztet, aztán még ugyanennyit a dokinál. Pedig világ életemben azt hittem, ha kiderül, hogy terhes vagyok, egy kicsit meghatódom, de összességében boldog és vidám leszek. Ehhez képest boldog vidám és sírós voltam.

– Mit lehet tudni róla? – emelte megint maga elé az ultrahangos képet. – Ugye jól van?

– Tökéletesen – bólintottam. – Csak, talán vágyik egy kis apai simogatásra. – pillantottam rá szégyenlősen. Annyira vártam már, hogy végigsimítson hasamon, ráfektetesse tenyerét a pocakomra, ami a pici magzatot rejti.

– Gyere ide –szusszantott fel, leginkább egy türelmetlen gyerekre hasonlítva, s lehuppant a kanapéra. Engem maga elé húzott, így szemmagasságba esett neki a hasam, nevetni lett volna kedvem annyira tökéletesen elvarázsolt ezzel a reakcióval. – Öhm, mondanom is kéne valamit? – biccentette oldalra fejét, míg felnézett rám.

– Ha szeretnél – simítottam régig az elgondolkodó arcán. Kezei, mik csípőmön állomásoztak óvatos érintsek mellett indultak el középre, izgalmamban még levegőt is elfelejtettem venni. Átélni a pillanatot, amikor Kimi legelőször simít végig azon a pici ponton, ami belőle és belőlem származik leírhatatlan érzésekkel töltött fel. Elhaló sóhaj hagyta el a puha ajkakat, mielőtt végighúzta orrát bőrömön, s apró puszikat nyomott az általa gondolt helyre. Lehunytam szemeimet, hogy könnyeim ne buggyanjanak ki a meghatódottságtól, amit az váltott ki, ahogy Kimi köszöntötte az új életet, mi bennem fejlődött.

Egy órával később meztelenül feküdtünk egymás mellett, fel– feltörő mosolyok jelentek meg arcán, ahogy gyengéden, ujjai hegyévek köröket rajzolt le hasamra.

– Tehát hetedik hét kábé – mormogta. – Finnországban voltunk Ana!

– Pontosan. Pont ott beszélgettünk arról, hogy szeretnénk őt – fektettem tenyerem pocakomra. – A sors keze lenne?

– Meg az én világbajnok spermáim – röhögött fel, megforgattam szemeimet egy halk kuncogás kíséretében.

– Otthon szeretnék minden terhességgel kapcsolatos vizsgálatot megcsináltatni. Ez még csak egy rutin vizsgálat volt. A lényeg az otthonon volt.

– Svájc tökéletes hely ebből a szempontból is. A legmodernebb dolgok vannak Zürichben. Nem fogom engedni Ana, hogy betedd a lábadat valami lepukkant városi kórházba! A legjobb magánklinikára megyünk!

– Nem igazán akarok 24 karátos arany kapaszkodót a kórházi ágyra – ironizáltam óvatosan.

– Én sem azt szeretném, hogy kaviárral etessenek két vizsgálat között – felelet ugyan olyan hangnemben, ahogy én –, de a tökéletes orvosi felügyeletet akarom, mindkettőtöknek!

– Nyugi Kimi, hidd el nekem, én magam is a legnagyobb biztonságot akarom magunk köré, amihez elengedhetetlen egy profi orvos. Az a magánklinika ahová járok nőgyógyászhoz elég jó hely. Évek óta járok Dr. Anja– hoz, és nem áll szándékomban ezen változtatni. Megbízom benne, és a klinika is profin felszerelt. Meg is láthatod, ha eljössz velem a brazil futam után.

– Nem hagynám ki – vigyorodott el. – Semmiért sem.

Halk sóhaj mellett kényelmesen karjaiba simultam és lehunyt szemekkel élveztem, ahogy végigsimít hasamon. Egészen egyszerűen tökéletes volt.

– Seba nem lesz kiakadva, hogy teherbe ejtettelek mielőtt elvettelek volna? – nevetett fel kurtán.

– Nos, ő valóban szereti helyesen csinálni a dolgokat – idéztem Kimi egyik régi elszólását Sebbel kapcsolatban. – Viszont ő és én amennyi dologban hasonlítunk, nagyjából ugyanannyiban különbözünk is. Nekem nem számít az, hogy nem vagyok a feleséged, mert hiszem és tudom, hogy nem egy papír kell a hűségedhez és a szerelmedhez.

– Veszélyes egy nő vagy te – csókolt ajkaimra szemtelem mosoly után. – Nem érdekel különösebben mások véleménye, de tudom, hogy neked mennyire fontos az, hogy ő mit gondol. Még ha igyekszel is úgy tenni bizonyos helyzetekben, mintha nem érdekelne.

– Bizonyos helyzetekben?

– Ha teátrális akarnék lenni, azt mondanám, hogy a sorsdöntő szitukban. De mivel nem vagyok az – ártatlanul felsóhajtott. – Ana, attól, hogy nem mondogatom, látom, hogy a fontos lépések előtt mindig úgy teszel, mintha Seb véleménye nem számítana.

– Nem ér, hogy ennyire kiismertél – sóhajtottam fel pár pillanattal később. – Amióta megtörtént az a malőr, te, én, ő, nos, azóta igyekszem megvédeni magam. Az egyik részem tudja, hogy hosszú időbe került, de úgy ahogy lezártuk. Egészen jól működünk így hárman most már, de a másik felem még mindig tart minden mástól. Feltétel nélkül bíztam benne, és elárult. Ha egyszer megtettem megismételheti. Értesz? Félek a csalódástól.

– Tudom kicsim, tudom – fektette tenyerét arcomra.

– Nem lehet baj, mert nem számít – suttogtam. – Még ha csak illúzió is csupán. Könnyebb így.

– Sokkal erősebb vagy, mint ahogy gondolod – felelte.

– Azért az nagyon jó dolog a kapcsolatunkban, hogy előtted nem kell mindig erősnek látszanom. Lehetséges, hogy azért másabb, nagyobb a bizalom köztünk, mert mielőtt összejöttünk volna barátok voltunk?

– Ana, ha igazán őszinte vagy magadhoz, mi soha nem voltunk csak barátok.

– Jó, ez igaz – mosolyodtam el az emlékek hatására. – Azért azok a lopott, dugi csókok hiányoznak egy kicsit.

– Még úgy is, hogy most már mindnet megkaphatsz, nyíltan? – húzta sötét mosolyra ajkait.

– Imádom ezt az állapotot! Főleg most! – haraptam ajkamba.

– Fogalmam sincs, hogy kell ezt csinálni Ana. De jó lesz. Vigyázni fogok rátok! – hosszan, pislogás nélkül nézett szemembe, mintha egész lényével sugallni akarná, hogy valóban ezt fogja tenni.

– Ebben tökéletesen biztos vagyok. Mm, úgy szeretnék egy kis áfonyát enni – csúszott ki számon a vágyam tárgya.

– Kívánós vagy?

– Attól tartok, hogy igen – bólintottam. –Szerencsére hányingerem nincs, még legalábbis. És nagyon bízom abban, hogy nem is lesz. Megmeggyeztünk, igaz picúr? – paskoltam meg óvatosan a pici domborulatot.

– Áfonyát – sandított rám, telefonnal a kezében.

– Meg fagyit. Vaníliafagyit áfonyaöntettel! És ha van áfonyás fagyit – pislogtam rá reménykedve. Egyszerűen úgy éreztem, ha nem ehetek áfonyát meg is halok ebben a luxus szállodában.

– Asszem’ én áfonyás vodkát kérek!

– Jó, csak kérd már – térdeltem fel, s helyezkedtem kényelmesen sarkaimra.

– Ugye tudod, hogy nem innen fog előbukkanni az áfonya? – emelte meg a telefont pimasz vigyor mellett. – Olyan elárvultan néz és ez a póz is…

– Kimi – morrantam bele mondatába –, nem ajánlom, hogy most kezd el szemtelenkedni.

– Én? Soha! Így viszont el fog zsibbadni a lábad. No para kicsim, szerzünk áfonyát – vígasztalt nevetve, duzzogva néztem fel rá, de olyan gyerekes jókedv vette körül, hogy képtelen voltam neheztelni rá a beszólása miatt.

– Ez isteni finom! – hümmögtem, ahogy szétolvadt az áfonyás fagyi a számban. – Megkóstolod? – emeltem egy kiskanálnyit Kimi elé.

– Jó – állapította meg ő is, míg csent pár kanálnyit. – Látod, tényleg hozzám kellett volna jönnöd Vegasban! – fordította felém a laptopot, ami az egyik vegasos képünket mutatta.

– Bocs, de ittasan nem esküszöm – kuncogtam fel.

– Igen, az a győzelem meg lett ünnepelve – vigyorodott el. –  Ana! – meredt rám hirtelen. – Te akkor már terhes voltál!

– Igen – bólintottam. – És kb nekem is így meghűlt az ereimben a vér, mikor ez eljutott a tudatomig. Igaz, hogy nem voltam részeg, de ittam alkoholt, nem keveset. Tisztára bepánikoltam a dokinál, de megnyugtatott, hogy pár hetes volt a magzat, nem fog ártani neki. Persze, aztán meg előjött benne, hogy már most felelőtlen anya vagyok és…

– Héj – vágott bele mondókámba. – Nem tudtad, hogy terhes vagy. Koránt sem voltál felelőtlen. Feleslegesen ne vádold magad, és ami fontosabb, ne stresszelj ezen, nem tesz jót nektek.

– Nektek? – mosolyodtam el. – Már többes számot használsz.

– Azt hiszem, így jobban tudatosul a dolog – vonogatta vállát. – Kíváncsi vagyok rá – csúszott lejjebb tekintete úgy has magasságig.

– Én is, nagyon! Zürichben több mindnet megtudunk már róla. Mielőtt kérded, a nemét még nem láthatjuk majd. Nekem legalábbis ez volt az első kérdésem.

– Jó, a lényeg, hogy jól legyen. Hú Ana, hová fér beléd ennyi fagyi? – méregetett miután belenyaltam a vaníliásba is, amit arra tartogattam, ha elfogy az áfonyás.

– Jól esik.

– Én miattam az egészet megeheted, csak ne ártson meg a sok hideg.

– Lassan eszem. Várj – kértem mikor le akarta csukni a laptopot –, megnéznéd, hogy Meddi válaszolt-e? Nem emlékszem mikorra érnek ide.

– Ana – pillantott a képernyőre, majd rám, és amikor lassú vigyor terült el arcán, már tudtam, hogy valamit kieszelt. – Szívassuk meg a társaságot.

– Mire gondolsz?

– Las Vegas, gyorsesküvő, és mi.

– Szóval hitessük el velük, hogy már túl vagyunk az esküvőn? – hunyorogtam rá. –  Mondjuk, Lara folyamatosan ezzel a koszorúslány dumával csesztet, megérdemelne egy kis fricskát – mosolyodtam el ördögien. Szerettük egymást szívatni, és ez egy remek alkalomnak ígérkezett.

– A múltkori finn kalandért a tesód is megérdemli – emlékeztetett. Na, igen. Bepiáltak a yachton, és a tesómnál telefon volt, amivel egy über édes felvételt készített Kimi nagy leborulásáról, amit aztán szépen meg is mutatott a barátainknak. Persze mindenki szakadt a röhögéstől, de tudtam, hogy a finnem ezt nem fogja annyiban hagyni és hamarosan tanúi lehettünk egy újabb nevetséges szívatásnak. 

–  Akkor hajrá. Szívassuk meg a népet! – vigyorgott elégedetten Kimi.

2013 Svájc

– Olyan hihetetlen, hogy pár hét és itt lesznek az ikrek – mosolyodott el Lara, míg szervírozta az áfonyás muffint.

– Nekem mondod? Kimi is visszakérdezett, hogy hová tűnt ez a nyolc hónap.

– De várjátok már őket nem?

– Nagyon. Élveztem, hogy terhes vagyok, de most már nagyon terhes az állapot – somolyogtam. – Nem fogom bánni, ha végre a karjaimban tarthatom őket.

– Biztos, hogy császár lesz?

– Sajnos igen – sóhajtottam fel. – Nagyon kockázatos lenne a természetes szülés, és ennek nem vagyok hajlandó kitenni a gyerekeimet. Ha jobb nekik is és nekem is a császár nem ellenkezem a dokival.

– Teljesen helyes ez a hozzáállás – bólogatott. – Kimi bent lehet veled?

– Nem altatásban zajlik majd, tehát igen. Amíg a kicsik meg nem érkeznek, ott lehet, de aztán már nem. Viszont akkor már én is azt akarnám, hogy legyen a picikkel, ha én nem lehetek velük.

– Rendben lesz minden – fektette kezét enyémre, hálásan pillantottam rá és úgy bólintottam, jelezve, hogy egyet értek. – Bekapcsoljuk a tv– t? – vigyorodott el.

– Nem lenne rossz – helyeseltem egy falat muffin mellett. – Nemsokára kezdődik a kvali, kíváncsi vagyok, hogy mit hoznak ki a srácok a hétvégéből.

– Most nem azért, de te nézhetsz ilyeneket?

– Ugye tudod, hogy ez nem pornó? – vigyorodtam el arckifejezésén.

– Úgy értem, mivel nem izgulhatsz…

– Mert szerinted meg tudom állni, hogy ne legyen bennem izgalom, mikor a férjem 300– al száguld – vágtam bele. – Rosszabb, ha nem nézem, és hidd el a törpék egészen jól lenyugtatnak. Tudom, hogy Kimi minden egyes idegszálával a pályára, az autójára koncentrál. Egyszerűen bízom a tökéletes ösztöneiben. Nem lesz baj. És most add oda a távirányítót, mert perceken belül kezdődik a német verseny időmérője.

Sziasztok!

Egy kis jelen és egy kis múlt. Többen kérdeztétek Ana hogy és mikor mondta el Kiminek, hogy gyereket vár. Akkoriban direkt nem írtam ezt le nektek, hogy majd egy kedves kis emlékként tudjam bemutatni :)

Úgy gondolom a történet bele fog férni 40 részbe, de persze nálam soha nem lehet tudni :D

Más hozzáfűzni valóm nincs is nagyon, kísérjétek figyelemmel An és Kimi kapcsolatának végkifejletét :)

Köszönöm szépen a kapott kommenteket! :)

H&S fog érkezni, amihez halkan jegyezném meg, hogy nagyon örülök az észrevételednek Dee  ;) és annak is, hogy még csak most kerültek elő ezek a kérdések… :P

Puszi

L.