Heart and Soul

Part 11

Csendesen szürcsöltem a kávémat, miközben a fura nevű helyre gondoltam. Tivoli. Tivoli. Én ezt hallottam már valamikor, valahol! De hol???

– Persze – motyogtam magam elé.

– Hmm? – pillantott rám kérdőn a finn.

– Olaszország! – vigyorodtam el diadalmasan. – Mikor olaszhonban voltunk, ott hallottam a Tivoli városka nevét.

– Ahhha – vigyorgott sunyin –, és?

– Nem lomboz le, hogy kitaláltam, hová is megyünk? – méregettem gyanakodva.

– Üüüm nem – vont vállat.

– Nem lomboz le?!?!?!

– Nem. Nem találtad ki – kacsintott. – Öltözz és menjünk! Egy óra múlva indul a magángép.

– De, de Tivoli, olasz földön van! – hápogtam. – Ok, azt nem tudom, ott mit tervezel, de legalább tudom, merre indulunk!

– Persze, persze – legyintett, a fene már! Most szórakozik velem? Épp lebuktatom a híres tervének egy részét, ő meg csak lazán vállat von?  

– … a tervezett érkezés pedig 10:40, Koppenhága – fejezte be az úti cél ismeretesét a kapitányunk.

– Koppenhága??? – meredtem Kimire.

– Én mondtam, hogy nem találtad ki – nevetett fel elégedetten.

– De, de – tátogtam meglepetten – Olaszország!

– Igen, van egy olasz város, aminek ez a neve – helyeselt. – De mi marhára nem oda megyünk!

– És mit csinálunk Dániában?! – sóhajtoztam kissé lelombozva. Olyan elégedett és büszke voltam, hogy kitaláltam, erre kiderül, hogy rohadtul nem!

– Mondtam, fasza lesz – paskolta meg combom vigyorogva. – No para kicsi lány!

– Ilyenkor utállak – fujtattam.

– Dehogy – röhögött tovább. – Negyvennyolc órára szabadulj meg a telefonodtól, előre látom Éric hívogatni akar majd, mert nem vagy ott.

– Kimis, nem lehet, hogy egyfajta dacolás ez azért, mert ilyen szarságok mennek? – kérdeztem óvatosan.

– Ehh nem. Talán egy kicsi dac van benne, de tudod jól, mennyire marhaságnak tartom a csütörtöki parádézást. Én otthon fosok, mert elrontottam a gyomrom, így nem vagyok képes megjelenni a sajtó előtt – elvigyorodott –, azt nekik nem kell tudni, hogy valójában faszán lazítok!

– Nem vagy százas – kuncogtam, vállat vont, amolyan ez van üzenettel.

Laza negyven perces út után szálltunk le Koppenhágában, s a reptéren már várt minket az autó. Nagyon kíváncsi voltam mit is tervezett el a finn, de tartottam a számat, és jó kislány módjára csendben ültem a kocsiban.

– Aztaaa! – sóhajtottam tátott szájjal, gyermeteges jókedv úszott szét bennem az izgalom mellett. – Óóóó Kimi! Ez nagyon klassz!

– Na, még be se mentünk – röhögött mellettem, de látszott, hogy marhára elégedett magával, amiért lenyűgözött a tervével.

– Azt mondja „A Tivoli egy híres vidámpark és szórakozó negyed Dániában, kapuit 1843. augusztus 15– én nyitotta meg” – olvastam fel az ismertető első sorát.

– Jah, baromi régi, de ennyi elég is Sienna. Jobban érdekel a baró hullámvasút, mint a múltezredi sztori!

– Azt se tudom, mire üljünk fel először! – néztem körbe vigyorogva, mindenütt hullámvasutak, s egyéb hívogató játékok sorakoztak.

– Ami megtetszik, kipróbáljuk – vont vállat lazán.

– Azt! – mutattam előre, épp, mint egy kislány, akinek felcsillan a szeme a kiválasztott játék láttán.

– Hurrican Eye – olvasta fel az angol szöveget. – Pöpecül hangzik! 

– Egész testben örvénylő érzés, nagy sebesség, éles kanyarok és hurkok által, a Hurrikán szeme határok nélküli szabadságot nyújt!

– Na, asszem’ itt majd sikonyálsz! – méregetett sötéten. – Kilenc méteres hurok, 75 km/ h – ás száguldás, tizenkét méteres magasságban. Fasza!

– Én sikonyálhatok, mert nő vagyok – pillantottam rá gonoszul. – Meglátjuk, neked mekkora gondot okoz a gravitáció!

– Elég jóban vagyok az adrenalinnal – vigyorgott teli pofával. mmm ez igaz bakker! 

Nos, igen igyekeztem nem visítani, de előjött a nyúl énem, a szívem majd kiverte a bordáimat úgy dübörgött az adrenalin hatására. Totál bepörögve, remegő kézzel nyúltam Kimi karjához, mikor kikászálódtam a kiskocsiból.

– Aztakurvaélet! – motyogtam vigyorogva. –Ez nagyon állat volt!

– Aham, bejött – röhögött. – Nem lesz hangod estére, ha így folytatod! – cukkolt tovább.

– Kit érdekel! – legyintettem és nyakába vetettem magam. – Imádlak Kims, az ilyen zseniális ötleteidért!

– Tudom, hogy jó fej vagyok – szuszogott, míg magához szorított.

– Meg egoista majom is – ingattam fejem, mire megfogta szemeit, s gyengéd csókot lehelt ajkaimra.

– Ne pimaszkodj, mert befogom a szádat!

– Elég élvezetesen szoktad tenni, szóóóóval…

– Nem úgy fogom – pislogott gonoszul. – Gyere, van még pár pofás dolog erre.

– Tájfun – ízlelgettem a következő áldozatunk nevét, míg kattogva– kotyogva húzott fel az emelkedőn a kocsi, melybe szíjazva ültünk. – Nem is tudom, nem tűnik vészesnek.

– Az előbb is ezt mondtad – rötyögött –, és mégis sikonyáltál!

– Jó, jó, de itt egyenletesebben lejt a pálya – magyaráztam. – Nem olyan szabadesés feelingben!

– Majd a végén térjünk vissza erre –  eresztett felém sötét mosolyt.

Elégedetten konstatáltam, hogy valóban nem olyan ’gáz’ ez az U alakban történő siklás. Egészen addig, míg a szerkezet, amelyben ültünk el nem kezdett forogni, így az U vonalon lefelé haladva tényleg úgy éreztem, hogy egy rohadt tájfunba kerültem.

– Én mondtam! – nevetett elégedetten, mikor kissé levegőmet kapkodva lépkedtem mellette a stabil földön.

– Nem igaz, hogy benned nem megy fel a pumpa! – dobbantottam dacosan.

– Dehogynem – villantott féloldalas mosolyt. – Van bennem egy kis adrenalin, de asszem’ volt pár rázósabb kalandom is!

– Ja, jótól kérdem – legyintettem lemondóan.

– Na, mondjuk ez feltuningolna – mutatott a kék táblára.

– Neeeem – ingattam fejem. – Neeem, tutira nem! Én fel nem megyek oda!

– Én attól még mehetek! – pöccintett orron finoman. – Nekem nincs nyúl énem!

– Nekem sincs. Legalábbis olyan nagy – tettem hozzá gyorsan.

– Fel sem akarsz jönni? – biccentette oldalra fejét, miközben hátrált.

– Ne akarj befolyásolni – szusszantottam.

– Nem kell ugranod, ha nem akarsz – emelte meg kezeit –, de azt megnézheted milyen is.

– Attól nem lesz bajom – vontam vállat.

Szabad esés, Még mit nem! Ajkam rágcsálva figyeltem, ahogy Kimi beletottyan abba a fura ülőkébe, és leszíjazzák, itt, ott, amott, karabinerek, sisak.

– El ne ájulj bakker – mormogta vigyorogva.

– Ez nagyon magas – suttogtam.

– Ötven méter – szólt bele a srác, aki felkészítette az eséshez –, és nagyon nagy adrenalin bomba.

– Ugrottál már? – kérdeztem vissza.

– Aha, nem is egyszer – vigyorgott büszkén. – Totál para, de eszelősen ’kúl’! Ki kéne próbálnod!

– Hát – fintorogtam erősen habozva.

– Lássuk! – engedte el magát sóhaj mellett Kimi. A csávó elhúzta a korlátot és kitolta a szabadba. Lélegzetvisszafojtva figyeltem, ahogy lebeg a mélység felett, majd a srác kioldotta a karabinert a finn pedig zuhanni kezdett, aminek a végén a biztonságos fogóhálóban landolt.

– Kibaszottul jó volt! – vigyorgott rám. – Sienna, bakker! Ez nagyon ott van! – csókolt szájon bepörögve. Na, végre, ő is pörög! – Ki kellene próbálnod totál mámor!

– Félek – sóhajtottam. – Mármint, tudod.

– Ha nem akarod, már itt sem vagyunk, de látom, hogy izgat a dolog! – szuszogta vibráló hangon.

– Legyen – sóhajtottam fel. Ha ő meg tudja csinálni én is! Ez az Sienna, legyőzzük a félelmet! Mit neked egy ilyen ki pöttynyi esés?! Ketten bizonygatják, hogy totál para, nem fáj, meg semmi szarság, csak a nagy adrenalin! Pont ez kell nekem. Adrenalin, a szívem így is olyan sebességgel kalimpál össze– vissza, hogy komolyan tartok attól, egyszer csak a kezembe ugrik!

– Bírom az ilyen menő csajokat! – vigyorgott rám a csávó, míg én arra koncentráltam, hogy egyáltalán levegőt el ne felejtsek venni!  Hát hülye vagyok én? Önként ugrálni ilyen helyekről?! Nagy szemekkel pillantottam fel a finnre, aki csak mosoly mellett halványan biccentett. Tekintetével is azt üzenete tényleg no para kicsi lány, pöpec lesz!  Az a pár másodperc, míg zuhantam lefelé! Hihetetlen volt. Elképesztően gyorsan ért véget, és eszelősen nagy adrenalin löket száguldott végig az ereimben tőle. Komolyan úgy éreztem, parázslik a vérem, míg levegőm kapkodva, és remegő kézzel vártam, hogy a finn leliftezzen hozzám.

– Na?! – tárta szét karjait, nevetve vetettem rá magam. Az sem érdekelt jelen pillanatban, hogy hol vagyunk, vagy kik vannak itt, és mit látnak, csak azt érzetem, az egész világot meghódíthatom! Ez tényleg nagyon kúúl! – Asszem’ bejött!

– Nagyon állat volt! – hadartam lelkesen.

– Bakker, hát mindjárt berángatlak valahová egy menetre! – röhögött fel. – Mint egy feltüzelt vadmacska!

– Ilyen felfokozott állapotban szex? – haraptam ajkamba, atyaúristenderohadtjólenne!

– Gyere – fogott kézen vigyorogva.

– Hová vonszolsz?!

– Légy nagyon sápadt és csendes! – vezényelte.  Hah, mintha befolyásolhatnám a sápadásom(!). A hatalmas Emergency feliratot megpillantva megértettem szándékát.

– Segíthetek? – kérdezte egy kedves mosolyú szőke hölgy.

– A barátnőm rosszul lett – karolt át pátyolgatósan. – Ugrottunk a szabadesésénél, és ez betette a kaput nála!

– Ohh, sokan járnak így – vezetett be egy helységbe. – Ne aggódjék, egy kis pihenés csodákra képes! Kap egy nagy pohár cukros teát, mivel a vércukorszint esik le ilyenkor… – és csak duruzsolt, de annyira nem érdekelt a mondanivalója, és az sem, hogy milyen szemetek vagyunk, hogy ilyet teszünk. De annyira kéjesen vizslatott a finn!  – … pihenjen! Negyed óra múlva vissza jövök! – nyomott le az ágyra és kimasírozott.

– Szörnyűek vagyunk – sóhajtoztam kuncogva, ő ráérősen elfordította a kulcsot.

– Dehogy – mormogta, míg ártatlanul megcsókolt. – Ne feledd, most nem nyöghetsz hangosan!

– Majom! – szuszogtam ajkaira.

Kb eddig tartott a nyugis– nem hiszem el, hogy ezt csináljuk pillanat.  Csípőmbe markolt, erősen, szinte fájdalmasan, de én mégis azt akartam, hogy szorítson még, még, még jobban! Erőteljes, szenvedélyes mozdulatok, vad csókok, karmolás, érzéki harapások, és vad lihegés jellemezte az elkövetkező tíz percünket. Nyers mozdulatokkal tett magáévá, vad aktusunk végén eszelős élvezetet nyújtva.

– Baszki – röhögött tincseim közé, velem szemben állt, némileg hiányos öltözékben. –  Ez nagyon ott volt!

– Mit teszel te velem? – fektettem tenyerem homlokomra kuncogva. – Dugi szex egy vidámparkban?

– Élni tudni kell bébi! – tárta szét karjait, fejcsóválás mellett szedtem össze magam, s feküdtem el valóban az ágyszerű alkalmatosságon.

– Jobban vagy már drágám? – pislogott csibészesen le rám, miközben fontoskodva megpaskolta kezem, ahogy leült az ágy szélére.

– Sokkal – pislogtam ártatlanul. – Azt hiszem visszatért belém az élet!

– Ehh, ha már pumpáltam beléd egy kis életet!

– Auhhh perverz! – pusmogtam. Ekkor nyitott be az ápolónő.

– Óóó mennyivel jobb színe van! – biztatott somolyogva, mire Kimi halkan felhorkant. – Látja, csak egy kis nyugalom kellett! Azért óvatosan a továbbiakban, nehogy megint itt kössenek ki – eresztett utamra.

– Rá kéne gyújtani – vakargatta fejét kint, mire megforgattam szemeimet.

– Ne legyél tipikus faszi, aki jó menet után bagózik!

– Nagyon jó menet! – vonta fel szemöldökét sunyi mosoly mellett. – És nem azért akarok rágyújtani, mert eszelőset dugtam!

– De mocskos a szád.

– Bocs bébi, de ez dugás volt – okoskodott rötyögve. – Lássuk be!

– Lássuk – egyeztem bele, igaza volt –, kéne enni valamit, de félek, megviselné a gyomrom ez a sok megpróbáltatás!

– Egész jól belerázódtál – biztatott, de láttam, még húzni fog a malőrös délelőtt miatt.

– Mert fasza csaj vagyok! – húztam ki magam.

– Az ám! – biccentett elégedetten. – Na, gyere, mielőtt tényleg rosszul leszel nekem – karolta át vállam, s az egyik étterem felé vezetett.

Egész nap a vidámparkban ragadtunk végül, záróra előtt nem sokkal hagytuk el ezt a fantasztikus helyet. Komolyan megfogadtam, újra el fogok ide látogatni.

– Miért nem jelentek meg tegnap?

– Kimi valóban beteg volt?

– Ön ettől még eljöhetett volna, nemde?

– Esetleg szándékosan lógtak el együtt pár napra?

– Finnországból jöttek képek, amin együtt szerepelnek, akkor ez több munkakapcsolatnál? – záporoztak a kérdések felém az első edzés után.

– Nem akar valaki az edzésről kérdezni? – vontam fel szemöldököm, pár pillanatos csend. – Jó. Vége a tájékoztatónak. – löktem el magam a kordontól, és nyugodt tempóban elmasíroztam a home felé. Hallottam az egymás szavába vágó kérdéseket, kéréseket, és nem épp kedves jelzőket, amiért csak úgy faképnél hagytam a hiénákat, de nem érdekelt. Nem azért vagyok itt, hogy idióta emberek idióta kérdéseire válaszoljak.

Mérnök vagyok, ha az autóról, vagy a pályán töltött időről kérdeznek, szívesen válaszolok. De ahhoz semmi közük, hogy miért nem voltam itt.

Tökéletesen átláttam Kimi és a média viszonya miért ilyen katasztrofális.

Meg az első edzésünk is az volt, a finn mindössze 11 kört tudott menni, ugyanis gond volt a KERS– el, aztán meg a kormányművön kellett finomítani, de a firkászok szenzáció hajhászabb részét jobban érdekelte, hogy mi volt finn honban, mint a pályán!

A telemetria értékelését figyelve gyorsan belapátoltam az ebédet, majd a garázsba mentem, hogy felkészülhessek a második edzésre.

– Lássuk! – sóhajtottam fel, amint Kimi kigurult a garázsból. Gyors ütemben doboltam az ujjaimmal míg tett egy felvezető kört. Árgus szemekkel figyeltem a telemetriai adatokat, a KERS újratöltését.

– Rendben vagy? – kérdeztem idegesen.

– Aha – csekkolt, megfogattam a szemeimet. – Eddig ok – tette hozzá egy pillanattal később. Na, azért!

– Ok. Öt kör. – adtam ki az utasítást, majd Markra pillantottam. – Rengeteg dolgunk van, és szorít az idő. Eső lesz megint, és ha úgy kezd szakadni, mint reggel előfordulhat, hogy megszakítják az edzést. Foglalkoznunk kell a beállításokkal, az új fejlesztésekkel, és a gumik összehasonlítása is igen csak esedékes!

– Romain szenzorokkal fut egy rövid etapot – tájékoztatott Simon.

– Remek, kérem a begyűjtött adatokat!

– Ilyen időben kell másfél kör, hogy üzem meleg legyen a gumi – fixíroztam a Pirelli adatait mutató monitort – remélem kvalin nem ez lesz.

Húsz perccel az edzés lejárta előtt Vettel jobb hátsó abroncsa megadta magát. Számunkra ez azért volt érdekes, mert a Pirelli futófelülete vált le egy az egyben, minden előjel nélkül. Hát egy ilyen gebasz pont nagyon hiányozna nekünk is!

Viszonylag elégedetten zártam le a délutáni edzést. A megfutott 33 kör alatt sok mindnet megtudtunk a pályát és az autónkat illetőleg, máris csökkenthettem a kivitelezhető stratégiák száma. Az pedig, hogy hatodik helyen állva nem voltunk egy mp– nyire az életállótól, nem volt rossz dolog.

– Na? Nem éreztél nagyobb szemcsésedést? Nem rángatott az autó felválásoknál? És a Pire…

– Sienna – nyomta mutatóujját számra. – Kuss – nevette el magát –, kb tizenöt másodperce szálltam ki, wc– re kell mennem, és szomjas is vagyok!

– Morcos pasi a garázsban – mormogtam szusszantva, egy gonoszkás fényű szemvillanást kaptam cserébe, majd eltűnt a mosdó felé.

– Nem morcos, csak tele volt a tartály – vigyorgott elégedetten, miután visszatért.

– Remek, akkor foglalkozhatunk az autóval is? – pislogtam édesen rá.

– Persze – biccentette oldalra fejét. – A többit meg majd este megbeszéljük – ugrott fel egy pillanatra szemöldöke, előidézve a sunyi– Kimi– nézést.

– Szóval a KERS– el nincs gond. Szervó?

– Így jó. Az első szárnyakat kell hangolni, baszottul vibrál némely kanyarban.

– Ok – biccentettem –DDRS maradjon?

– Ne. Nem tetszik. Ideges az autó tőle – húzta el száját. – Kitáncol a segge a kigyorsításoknál.

– És még kérded, miért hallgatok a pilótámra a telemetria helyett – mormogtam elégedetten Alannak, aki árgus szemekkel figyelt minket. Nyitotta a száját, hogy feleljen, de én nemes egyszerűséggel leintettem. Azt tesszük, amit Kimi mondd, és én is jónak látom, mivel ő teszi bele a seggét az autóba, és érzi ezerszer jobban, mint a legmodernebb technika.

***

Kimi Räikkönen P8. Hitetlenkedve néztem a monitort. Mi a fene történt itt egy perc alatt?! Esett, elállt, Kimi vezetett, esett, elállt, SZAKADT, elállt és Kimi nyolcadik lett. Halkan elmormogtam egy whatthefuck– ot, a káosz kismiska volt ahhoz, ami itt történt ugyanis. Kaotikus. Áhh, még ez sem fejezi ki a történteket.

– Mi a fasz van? – érdeklődött Kimi – hol állunk?

– Ööö, leintették a kvalit. P8.

– Csúcs – morgott.

– Kurva eső – szuszogtam Marknak. – Szárazon mi voltunk a leggyorsabbak!

– Tudom, de most már kár ezen rágódni. A futamra koncentrálunk, és bízunk abban, hogy nem lesz eső.

– Aggaszt Kimi első kereke – pillantottam a monitorra. – Péntek óta gond van vele, és bár megoldódni látszott, megint túlságosan felhevültek a fékek.

– Két kör erejéig – tette hozzá. – Ez lehet attól kezdve, hogy bekapott egy sisakfóliát, és kb egy mp alatt el is égett a felhevült tárcsán, egészen addig bezárólag, hogy forgalomban autózott, szélárnyékban, és tudod, hogy a kettő között vagy harminc lehetőség van még. Edzésen, a hosszabb etapokon nem jelentkezett ez a gond.

– Igen – bólogattam – de ott a leghosszabb futott etap 25 kör volt, nem 44.

– Ne fessük az ördögöt a falra Sienna!

– Mi lenne, ha velem foglakoznál, és nem a telefonoddal? – vette ki kezemből ingerkedő nyakba puszi mellett a készüléket este a szobánkban.

– Várjál – kuncogtam –, csak lehallgatom az üzeneteimet.

– Nők – mormogta álbosszúsan, de azért engedett nekem. Vigyorogva pötyögtem be a kódot, s harmadik üzenetnél azonban arcomra fagyott a mosoly. Több, mint másfél hónap telet el azóta, hogy olyan durván zárult az este Magyarországon, és Kiminek köszönhetően úgy is éreztem lassan, de biztosan túl is tettem magam rajta, de amint meghallottam Ed hangját, pedig csak telefonon keresztül, rám tört a pánik. Zihálva vettem a levegőt, mert egyszerűen úgy éreztem megfulladok. Újra és újra elém rajzolódott a kép, ahogy rajtam liheg, és nyálasan csókol, miközben tapogat.

– Sienna? – lépett elém Kimi – Sienna…! Mi történt?

– Levegő… – szorítottam mellkasomra kezem, kezdett forogni velem a szoba az oxigénhiánytól.

– Sienna ne pánikolj – fogott le karjaimnál fogva – Figyel rám! Sienna!

– De – nyöszörögtem könnyes szemekkel, totálisan elvesztve kontrolomat a testem felett.

– Pánikolsz kicsim, de nincs mitől – csúsztatta kezét arcomra, hogy kényszerítsen a szemkontaktusra – meg kell nyugodnod, és akkor normálisan kapsz levegőt. Ne kapkodd, lassíts, úgy – magyarázott szelíd, de határozott hangon –, itt vagyok. Percekig álltunk így, egymással szemben, erősen igyekeztem Kimire és a hangjára koncentrálni, és tenni, amit mondd. Valóban egyre könnyebben kaptam levegőt, és ezzel párhuzamban remegésem is csökkenni kezdett.

– Én – kezdtem suttogva, bizonytalan voltam hangomat illetőleg – Ed – tettem hozzá motyogva –, itt van.

– Tudtam, hogy miatta van – felelte gyilkos nyugalommal hangjában. – Ezek szerint üzent neked? - Sután bólintottam – mit?

– Nem akarom – görbült sírásra szám. A hang alapján ittas volt, és ez által gátlástalan is. Elég obszcén szavakkal ecsetelte, mit és hogy akart tenni, ha én nem lettem volna olyan kis állszent kurva!  Képtelen lettem volna elmondani, vagy végighallgatni ismét, így csak a kezébe ejtettem a készüléket, amit eddig görcsösen markolásztam.  Grimaszba torzult az arca a szavak hallatán, nem láttam még olyan dühösnek őt, mint ezekben a pillanatokban.

– Vittu tätä paskaa (bassza meg a kurva életbe) !!!! – hadarta finnül, automatikusan anyanyelvére váltva.

– Nem… értem – szusszantottam türelmetlenül. Tudja, hogy nem beszélek finnül, bár a vittu– t jól ismerem.

– Ne is akad! – sziszegte ökölbe szorított kézzel – Egy okot mondj, hogy ne verjem szarrá ezt a kis férget! – kért komolyan. Tágra nyílt szemekkel néztem őt, és bár tudtam, hogy nem az az agresszív típusú pasi, de most lejött, hogy képes lenne nekimenni.

– Miattam. – kértem halkan – Nem fogom tudni lezárni ezt, ha te is belekeveredsz. Ráadásul így, ne, így is félek tőle. – suttogtam magam elé.

– Nem fogom hagyni, hogy még egyszer hozzád érjen – kezdte szenvedélyes hangon –, megértetted? Nem.Fog.Bántani. – tagolta.

– Így jó – nyeltem nagyot. – Hogy itt vagy.

– Menj, egy jó kis zuhany biztos lenyugtatna – sóhajtott, én pedig nem tudtam hirtelen eldönteni engem nyugtat e, avagy önmagát. Igen a forró fürdő és én mindig is jó barátok voltunk, így gondolkodás nélkül léptem a kabinba, s ahogy hozzászokott bőröm a meleg vízhez fokozatosan emeltem a hőfokot. Szabályosan éreztem, ahogy ellazulnak izmaim, és a forró levegő mögötti biztonságérzetem, mely Kimi jelenléte miatt az egekben volt visszaveszi az uralmat elmém és testem felett.

Kimi

Még ki sem fújtam a tüdőmben rekedt füstöt, máris újabb slukkot küldtem le. Kibaszott kurva életbe! Mi a faszt keres itt ez a tetű?!  Ahogy ecsetelte miket tenne Siennával, komolyan türtőztetnem kellett magamat, hogy ne keressem meg és verjem be a pofáját.  Itt van Hewett, ha felkeres, szólj – küldtem üzenetet Sebnek.

– Kimi? – jött a bizonytalan hang bentről.

– Jövök – pöcköltem le a csikket. – Bakker még így is forró vagy – szuszogtam, ahogy magamhoz húztam.

– Te meg bagó szagú – fintorgott. – Így az illatos fürdő után nem jó.

– Ehh, jó, hogy el nem zavarsz fürdeni – vigyorogtam rá.

– Hát, de jó lenne. – rágcsálta ajkát. – Jobban szeretem a finom illatú Kimit.

– Klassz! – forgattam meg szemeimet –  Lásd, kivel van dolgod –  fűztem hozzá és a fürdő felé indultam – Sienna! Hát mi ez a szauna?!  – hökkentem meg.

– Gőz. – vonogatta vállát. – Finn vagy, szereted a gőzt.

Egyedül akartam hagyni. Pontosabban hagyni, hogy a saját szférájában legyen, mert bár egyedül nem akart maradni, de láttam, hogy feszéjezi a jelenlétem. Mark figyelmeztetett erre még a hazaút előtt. Hogy szégyenkezni fog, mert megalázottnak és hibásnak érzi magát a történtek miatt, amolyan érzelmi folyamat, vagy mi a tököm. Ráérősen zuhanyoztam le, borotválkoztam, majd mostam fogat, minél több időt hagyva neki. Nem igazán lepődtem meg, hogy őt már ágyban találtam, halkan szólt a tv, de annak háttal feküdt.

– Nem alszom – szusszantott, mikor mellé feküdtem.

– Pedig rád férne, holnap futam.

– Ezt nem nekem kéne mondani neked? – ásított hatalmasat, és befészkelte magát karjaimba. Mi a szar van? Túl nyugodt a nő a pánikroham után.

Nem sokat alhattam, legalábbis én perceknek éreztem csupán, mikor vad mocorgásra ébredtem. Motyogva és nyöszörögve dobálta magát mellettem a nő, komolyan megnehezítve, hogy felébresszem.

– Neeee – zokogott fel.

– En, Sienna, hé, ébredj!

– Ne bánts! – sikoltott fel és húzódott el tőlem abban a pillanatban, hogy felébredt, és tudatosult benne, hogy nem egyedül van. Zihálva, verejtékben fürödve meredt rám.

– Sienna, Kimi vagyok – fektettem kezemet combjaimra, mintegy megadó mozdulatként – Én nem foglak bántani.

– Kimi!  Igen – lihegte nevem.

– Álmodtál – pislogtam rá lassan –, semmi nem volt valóság. Itt biztonságban vagy.

– Igen – nézett rám kábán. – Álmodtam. Vele. Megerőszakolt. Ott sikerült neki – nyögte ki. Tudtam én, hogy megszívjuk mi ezt még.

– A lényeg, hogy nem volt valóság. Nem történt meg – pislogtam rá lassan. Kapkodta a levegőt, de bólintott.

– Mit akar tőlem? – suttogta – Miért jelentkezett most?

– Be volt baszva, és előjött a rohadt nagy kan belőle – ejtettem ki meggondolatlanul az első gondolatom, hunyorogva néztem rá, tág pupillákkal figyelt.

– Azt hiszem igazad van – bólintott megadóan. – Nem miattam van – sóhajtozott. Na, most magát győzködi?  –  Áhh – rúgta le magáról a takarót, s pattant fel sebesen –, nedves a trikóm, kényelmetlen érzés – magyarázta kérdő pillantásomra, ahogy turkált a bőröndjében.

– Nyugi – fektettem kezeim az övére, miután mögé léptem. – Majd én adok alvós pólót – biccentettem a cuccaim felé. Tudtam, hogy ez a szaros pólókeresés egy kreált dolog, hogy ne kelljen beszélnie, de inkább belementem a játékba, megadva neki a biztonságérzetet.

Sienna

Reggel előbb ébredtem, mint a finn. Sóhajtva fordultam felé, nyugalommal töltött el, hogy csendesen szuszog mellettem. A nappali fényben már más megvilágításba került az éjjeli rémképem, amit az üzenet idézett elő. Meg úgy az egész Ed sztori, és a kiborulásom. Tényleg úgy éreztem, hogy túl vagyok a történteken, de a tudat, hogy itt van, és mint derült égből a villámcsapás felbukkan ismét, letaglózott és megrémített. Pedig most nem voltam egyedül, mint akkor. Most más kapcsolatban vagyok Kimivel, mint akkor. kapcsolat,  de milyen kapcsolat? Túl gyáva vagyok ahhoz, hogy komolyabban belegondoljak mit is érzek iránta, illetve, hogy kezdeményezzem; döntsük már el, barátok maradunk e fullos extrák nélkül, avagy annál több.

– Mióta vagy fent? – morrant fel, összerezzentem a hangjára, én itt elmélyülten agyalok.

– Bakker!  – sóhajtottam. – Megijesztettél! Azt hittem alszol!

– Bocs – mosolyodott el kábán, s megfeszítette izmait. Üüüm szexi a karcos álmos– reggeli Kimi hang.

– Sienna – támaszkodott könyökére –, ami éjjel történt…

– Nézd – vágtam bele –, bepánikoltam. Ennyi. Épp azon gondolkodtam, hogy totál megbénított, hogy úgy a semmiből előkerült, de hidd el, könnyebb így, hogy itt vagy. Nem vagyok egyedül.

– Miért nem mondtad el akkor? – kérdezett vissza halk reszelős hangon.

– Nem voltunk épp puszi pajtások – vontam vállat.

– Ez igaz – biccentett. – De a fenébe is Sienna! Ez nem egy apróság volt.

– Valóban nem – vágtam újfent szavaiba. – De el tudod képzelni, milyen megalázottnak éreztem magam? Nem akartam veled találkozni letépett ruhában, és vérző szájjal, mert pont te mondtad nekem, hogy nem bízol benne! Én meg rohantam a karjaiba, aminek a vége ez lett. Egyszerűen gyáva voltam ahhoz, hogy lásd, gyenge voltam, és igazad lett.

– Soha, érted Sienna, soha ne szégyenkezz előttem – pislogott rám lassan, miközben felült. – Marhára dühös vagyok magamra, hogy nem védtelek meg, de leginkább azért, mert azt érezteted, hogy nem fordulhatsz hozzám.

– Jaj Kimi, hogy tudtál volna megvédeni? Sehogy – sóhajtottam fel, és közelebb fészkeltem magam hozzá. – Én nem akarok erről beszélni. Elmúlt. Vége van. Épp elég volt az az idióta üzenet.

– Jó, de…

– Nincs de! – vágtam bele ismét. -  Vasárnap van, meg futam, koncentráljunk erre – bólintottam határozottan.

– Most az egyszer rád hagyom – vonta fel szemöldökét. – Reggelizzünk –  adta meg magát szusszantva, mosolyogva néztem vissza rá, végre nem küzdött velem, hogy övé legyen a végszó!

~

– Mark nagyon nem tetszik nekem az a füst – sóhajtoztam a rádióba. – Kurva messze van a vége, és nagyon ugrik a tárcsa hőmérséklete!

– Tizennégy kört ment úgy, hogy eldugult a hűtőcsatorna– kezdte. – Az alatt nem melegedhetett ennyire túl! Főleg, hogy az óta normális a fékhűtés.

– Már szombaton sem volt százas a fék – ráncoltam homlokom. – Tartok tőle, hogy nem ér végig, nézd, minden százalék megy felfelé – csaptam az asztalra mérgembe – Kimi, kapcsolj át kettes fokozatba! – nyomtam le a rádióját. – Kevesebb féktávot használ így – magyaráztam Marknak, mintha ő nem tudná. Mindketten feszülten figyeltük a monitorokat, és szó szerint imádkoztunk körről körre, hogy ne menjenek feljebb az értékek. Hasztalanul. Egész egyszerűen elszállt a fékrendszer Kimi alatt.

– Vége – csekkolt, mikor leállította az autót.

– Sajnálom – sóhajtottam fel. Csalódottan dugtam át fülesem az övemen található egységbe, majd szó nélkül a boxba sétáltam.

– Kár ezért a futamért – fintorgott Greg előttem.

– Ti mindent megtettetek, szép csere volt srácok – paskoltam meg vállát vigasztaló módon. – Ki fogjuk vizsgálni a történteket.

– Na, erre iszunk este! – karolta át vállam cserébe, helyeslően bólintottam, valahogy volt egy sejtésem, hogy Kimi is ezt tervezi.

Sziasztok!

Ismét visszatértünk az normál kerékvágásba, és kezdjük is egyből egy kis laza – ám de lényeges – résszel. Vagy annyira mégsem laza? Vannak elvarratlan szálak bőven, és ez így is marad még egy darabig. :)

Egy magyar sláger jutott eszembe most, hogy írom nektek a levezető szöveget.

„ Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg

Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz

Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.”  - illik ide? Rájuk? Hiszen valóban egy nagy utazás az életük, többféle mélységben is ;)

Várom a véleményeket! :) és a tippeket, mi lesz :D

L.

Ui.  BTW lesz a következő, ami felkerül