9.

9. Pole és győzelem: Kimi R.

-Nézd, mit hoztam neked! – vigyorgott rám Rose miután benyitott a pihenőbe.

-Mi ez? – vettem át a kis zacsit.

-Remélem, jó lesz, bár ahogy néztem nagyjából egy a méretünk – kuncogott.

-Jajj – nevettem fel ahogy előkerült a Räikkönen feliratú Ferrari felső – felpróbálom!

-Nos? – jött a türelmetlen hang, míg én a fürdőben forogtam a tükör előtt.

-Tökéletesen passzol – léptem ki óriási vigyorral arcomon. Fehér alapon piros csíkok díszítették megadva a Ferrari hatást, de hátán óriási Räikkönen felirat kapott helyet, míg ujjain a csapatlógó, míg az elején a K.R. monogram mellett pár szponzor (köztük a Puma) is helyet kapott. – Köszönöm Rose

-Na – csapta össze tenyerét elégedetten – akkor én megyek is dolgozni! Nincs mit – mosolygott rám, majd magamra hagyott. Vigyorogva mentem vissza a tükör elé, kifejezetten tetszett nekem ez a rövid ujjú, v kivágású felső.

-Lin? – hallottam meg Kimi kissé bizonytalan hangját ajtónyílás után.

-Itt vagyok – dugtam ki fejem, majd elé léptem – nos? – pislogtam szépen, míg lassan körbe forogtam előtte.

-Ühm - csúsztatta kezét derekamra – mutatós és szexi – pillantott vágyón dekoltázsomra, felkuncogtam, hasonló reakciót vártam!

-Szóval tetszik? – simultam hozzá.

-Nagyon is - csókolt nyakamba – le se tagadhatod, hogy hozzám tartozol – tette hozzá halkabban.

-Nem is akarom – hunytam le szemem, miközben ajkaira nyomtam sajátjaimat-

A kvali előtt volt egy viszonylag laza óra, s én úgy döntöttem míg Kimi a mérnökével egyeztet, szaván fogom a németet, s meglátogatom a homeban. Kicsit furán néztek rám a szerelők, mikor feléjük indultam belépési szándékkal, Ferraris felsőbe, de Sebi vigyorogva futólag megölelt, így nem firtatták mit keresek ott.

-Hát te? – kérdezte vigyorogva.

-Szomszédolni jöttem!

-Helyes. Kimi interjún van mi? – vigyorgott, könnyedén bólintottam -gyere, körbevezetlek – folytatta.

-Ebben bíztam – pillantottam rá kedvesen. Végigjártuk a home-ot, bemutatott pár szerelőjének, miközben folyamatosan beszélt és vigyorgott. Elképesztő volt, mert inkább hasonlított így egy lelkes suhancra, mint egy felelősségteljes pilótára. Persze többen csodálkoztak, főleg a felsőm miatt, így Seb az ötödik ember után közölte, hogy a nyakamba kéne akasztani egy Kimi Räikkönen barátnője vagyok táblát. Majdnem egy órát voltunk a Torro Rossonál, majd megkérdeztem Sebitől nincs e kedve velünk ebédelni. Így együtt sétáltunk az étterem felé, ami persze elég távol volt, így mindenki kedvére bámészkodhatott és fényképezgethetett minket. Kimivel az beszéltük meg, hogy az étteremben találkozunk. Ő érkezésünktől számított nagyjából tíz perc múlva jött meg Rose-al együtt. Az étterem felé jövet lehetett látni, hogy vitatkoznak. Ket kérdően néztem rám, mire én felhúztam a vállam. Megálltak a terasz előtt pár méterre, Kimi karba tette a kezét és Rosenak magyarázott. Elvigyorodtam, mert már csak az hiányzott, hogy dobbantson egyet a lábával, és akkor tényleg olyan lett volna, mint egy durcás gyerek. Sebi ki is monda ezt.

-Mint egy durcás gyerek!

-Épp erre gondoltam én is – válaszoltam. Rose felnevetett, Kimi továbbra is durcásan állt, majd megrántotta a vállát és elindult felénk, a lány nevetve megrázta a fejét és utána indult, épp hallottuk mikor Kimi a következőket mondja neki.

-Azt csinálsz, amit akarsz, nem érdekel. Pont leszarom! Azért sunyin elmosolyodott, de figyelt rá, hogy Rose ne lássa. Odaérve hozzánk, Kimi ledobta magát mellém és megcsókolt.

-Na mi történt? – simogattam meg az arcát.

-Kiakaszt ez a nő – emelte égnek a szemét. Rose felnevetett, majd finnül és halkan mesélni kezdett.

 - No, riitaannuimme vähän Adamin kanssa, ja tota lepyimme vähän kiivaasti... sitten Kimi melkein astui sisään pahaan aikaan. (Öhm, Adammal összekaptunk egy kicsit és hát kicsit hevesre sikerült a békülés…és hm Kimi majdnem rosszkor sétált be…) Próbáltam visszafogni a nevetést, mert Kimi rondán nézett rá és felfortyant.

- Niin, koska teidän ei tarvitsisi panna mun pukuhuoneessa eikä pöydällä. Sitä me saadaan tehdä Liinan kanssa sillä toi on mun pukuhuone! (Igen, mert nem az én öltözőmben az én asztalomon kéne dugnotok! Azt max én és Linda csinálhatjuk, mert az az én öltözöm! ) Itt nevettem el magam ugyanis, tök aranyos volt, ebben a nem vagyok igazán dühös szerepben.

- Kimi, ymmärrän sut, mutta Rosenkin vähän, minusta mekin olisimme tehneet sitä. (Megértelek Kims, de valahol Rose-t is, tudod szerintem mi is ezt tettük volna) – mondtam neki, majd odahajoltam a füléhez, hogy csak ó hallja a folytatást.

 -Sőt ki is próbálhatnánk- súgtam kéjesen, elégedett vigyor terült el arcán.

 -Hm, nagyon jó ötlet – pusmogta, a többiek értetlenül néztek, először nem is értettem, mert nekem fel se tűnt, ha olyan nyelven beszélek, amit más nem ért.

-Hm Kimi izé, öltözőjét illetéktelen dolgokra akarták használni egyesek – foglaltam össze nekik, miután Rose megengedte, hogy beavassam őket.

-Jóó, de véletlen volt – nevetett fel ő is. Fél kettő előtt aztán Seb felállt, hogy elköszönjön.

-Viel Glück Sebastian – vigyorodtam el

-Te tudsz németül? – nézett rám nagy szemekkel – kösz! – vigyorgott ismét szélesen.

-Milyen nyelven beszélsz még? – kérdezte Kimi, mikor kézen fogva sétáltunk a Ferrari home-jához.

-Finnül, angolul, németül és kicsit olaszul, de az csak kb alapfokon megy, tán még annyira se.

-Jó a nyelvérzéked szépségem – karolt át sunyi vigyor mellett.  Nekem persze egyből az jutott eszembe erről, mikor elérte, hogy másra gondolva hozzam magam zavarba, holott ő ártatlanul csak egy csókra gondolt. Ja ártatlanul.

A homeban aztán megindult az élet. Kimi overálban, s palackkal a kezében mászkált míg én távolabbról figyeltem a vendégeknek fenntartott helyen Ket és Rose társaságában, a srácok kicsit arrébb sztorizak.

 -Sok sikert Kimi! – sóhajtottam halkan, mikor hozzám ballagott.

-Igyekszem –mormogta, s egy kissé mohó csók után elkacsázott a garázs felé. Hm ebben volt már egy kis adrenalin is… Öt  perc múlva kialudt a piros lámpa, elkezdődött az időmérő s Chris egyből kiküldte Kimit. A Q3-at ő nyerte a Q2 Alonso a Renaulttal, a Q1-ben már fel alá járkáltam Ket és Mike mosolyogtam rajtam, annak ellenére, hogy ők is izgultak Kimiért. A Q1-ben aztán Alo megfutotta a legjobb időt, és Kiminek már csak két köre volt. A másodikban aztán megfutotta az abszolút legjobb időt, lassan engedtem ki a tüdőmbe szorított levegőt. Vigyorogva öleltük meg egymást, ekkor kapcsolták a mi boxunkat a képernyőre.

-Gyeretek – intett hevesen Adam – kijöttök a kordonhoz velünk?

-Naná! – nevettem fel, így is alig vártam, hogy megölelhessem végre. Épp azt figyeltem, hogy simán átmászhatnék a kordonon, mikor begurult a Ferrari a park-fermébe. Kiszállt, visszatette a kormányt, közben Alonso és Massa odamentek gratulálni neki. Levette a bukóját és félmosoly mellett hozzánk lépdelt. A szerelői  egyszerre és mégis össze-vissza ordibálták a nevét. Egy gyors ölelésre, s  nagyon futó csókra kaptam csak meg őt, ami meg is lepett egy cseppet, hiszen egy rakat kamera volt előttünk. Ők felmentek a kötelező interjúkra, a tömeg pedig lassacskán visszaszivárgott a boxokba. Talán negyven perc telhetett el, mikor benyitott a pihenőjébe, előzetesen megbeszéltük, hogy ott várjam meg.

 -Annyira büszke vagyok rád – mosolyogtam rá.

 -Mondtam, hogy megnyerem neked a polt – vigyorgott rám, s adrenalinos csókot adott – mm…

-Igen? – csúsztatta kezét fenekemre – ooo Linda, olyan szexi rajtad ez a cucc és annyira le akarom venni rólad…

-Itt? – nevettem fel – elment az eszed!

-Aaaam! – tekintett rám, kéjtől összeszűkült szemekkel. Azt hiszem ekkor tudatosult bennem, hogy ezek az adrenalin függő pasik nos, miért is vannak akkora hatással a nőkre.

 -Egyezzünk meg, minden pole után szeretkezünk egyet – vigyorogtam rá, enyhén szólva sem szabályos légvételek mellett úgy húsz perccel később, túl egy gyors, de mégis eszelősen mámoros együttléten.

-Hmm, ez nagyon jó motiváció szépségem– nyalta meg az ajkát elégedetten. Kicsit nehezen szabadultunk el aztán a homeból, a csapat nagy része még egyszer megveregette ugyanis a finn vállát, valamint égre földre esküdöztek a holnapi nyerést illetőleg.

-Mit vacsorázzunk? – pillantottam Kimire  parkolóban.

-Van valami terved? – méregetett.

-Ami azt illeti igen – bólintottam – te most úgy is mész Markhoz. Mit szólnál, ha főznék valamit addig? A hajón.

-Igazán tetszetős ötlet! – vigyorodott el – de ne fáraszd magad.

-Majd Ket segít, és nem is egy hat fogásos menüre gondoltam.  Mondjuk sült csirke? Chilis-pikáns szószos burgonyával? Hamar meg van, finom, és Mark engedélyeztet – kuncogtam.

-Uhm – nyelt egyet – nagyon jól hangzik! 

-Remek! Ti menjetek akkor edzeni, mi pedig beugrunk a boltba.

- Lindaaa – pislogott szépen rám barátnőm – csináljunk Cézár salátát is.

-Kampány – kuncogtam – jó, de akkor segítesz!

-Naná! – lelkesedett be.

-Saláta, ehem - krákogott Kaj fintor mellett.

-Majd megkérdezlek három óra múlva a salátáról – küldött méltóságteljes pillantást felé barátnőm – Linda finoman főz, szóval, fogd be.

-Este – csókolt meg búcsúzóul a finn, s Benjaminnal együtt elindultak a terembe. A hajón aztán Mike és Kaj szórakoztattak minket, meg kellett állapítanom, hogy az Iceman konyhája jól felszerelt volt. Miután a husi fokhagymás pácban a sütőben illatozott és a chilis-pikáns szószt is elkészítettem megpucoltattam a fiúkkal a burgonyát, bár némileg rontott az összképen, hogy Kaj szájában cigaretta lóg a művelet közben. Ket nagy boldogan pirította a felkockázott csirkemellet, elképesztő módon rajongott ezért a salátáért.

-Te Lin, milyen saláta ez, hogy teszel bele husit? – csücsörített Mike.

-Meg ropogósra pirított foghagymás kenyeret és sajtot is – kotyogott bele Ket.

-Hm, te nem is hangzik rosszul – vigyorgott a srác.

-Megkóstolod? – kérdeztem mikor összekevertem az alapanyagokat és rendesen nyakon öntöttem az előre elkészített öntettel

-Naná- kapta ki a kezemből a villát -hmmm, ez nagyon finom! De tényleg!

 Kajt nehezebben vettem rá, de Mike véleményén felbátorodott, és ő is hasonlóan reagált.

-Te ez tényleg jó! Nem is gondoltam volna, hogy van finom saláta is. Megtartunk szöszi!

-Hát kösz – kuncogtam.

-Ugye ugye a nagy hím duma a nyúlkaját illetőleg – hümmögött cinikusan barátnőm.

-Ne játssz a tűzzel kis lány! – vigyorgott vissza Kaj. Ezek a pasik!  Mikor megérkezett a finn Ket bedugta a burgonyát is a sütőbe.

-Héj – ráncoltam homlokom, pólóját kezébe gyűrve hozta, és ideges grimaszba futott arca – mi történt?

-Semmi – morrant, s elindult be.

-Kimi?! – szólítottam éllel a hangomban – ne kezd ez a nem történt semmi dumát, mikor látom, hogy ideges vagy. Utoljára kérdezem ilyen szépen, mi történt?

Reakcióm figyelve ledobta a pólót, amit vér foltok fedtek. Kikerekedett szemekkel néztem az anyagot, majd a kezét, ami összekente azt.

-Kimi – motyogtam nevét, a vér és a seb látványa enyhe hányingert és szédülést okozott nálam.

-Semmi baj – lépett felém – nagyon sápadt lennél! – érintette meg arcom a másik kezével.

-Semmi baj? – kérdeztem vissza - de hát csurom vér a kezed a pólód? Hogy fogsz holnap vezetni így?

-Kicsim, csak felületi sérülés, nem fog zavarni, főleg, hogy kesztyű lesz rajtam. –válaszolta.

 -De hogy történt ez? – kérdeztem ismét, felsóhajtott és mesélni kezdett.

- A terem előtt összefutottunk pár firkásszal, Seb és Mark is ott voltak. Képeket csináltak rólunk – fintorgott bele - miközben elkezdték Sebit kérdezgetni, hogy hol a barátnője és miért nem látni sosem. Totál felhúzta magát, eléggé szemét módon vádaskodtak ugyanis én próbáltam lenyugtatni őt, erre az a barom fennhangon közölte, hogy én csak ne védjem, hanem inkább figyeljek arra, hogy ti jóban vagytok, mert a címlapon is olyan kép van, ahol Sebi fogja a kezed. Nos, ott elöntötte az agyamat a lila köd, Seba  kikapta a kezéből a gépet én pedig kivettem a kártyát belőle és kettétörtem, szó szót követett, és  verekedés lett a vége. Ennyi.  Ledöbbenve álltam előtte, tiszta hülyeség volt ez az egész ugyanis! Miért kell a sajtónak ennyire beférkőznie az életünkbe? Miért nem elégednek meg azzal, hogy csinálhatnak pár képet? Hiszen már ez is jóval több, mint amit tehetnének etikai és emberi szemmel mérve.

-Gyere, bekötöm a kezed – indultam el a finn szobája felé. Miután becsukódott az ajtó mögötte hátulról átkarolt.

-Linda…

-Fürödj meg, utána bekötöm a kezed.

-Nézd, semmi extra nem történt, ne nézz rám ilyen riadtan. Voltak ennél nagyon sérüléseim is – vont vállat, míg megemelte kezét.

-Én csak nem értem miért kell ezt csinálniuk. Miért nem tudnak normális kereteken belül dolgozni? Miért kellett megvádolniuk a németet, és belekeverni engem? Rólad nem is beszélve.

Arcomra fektette tenyerét és lassan pislogott le rám, talán szavait fontolgatta.

-Ezért nehéz elengednem téged – sóhajtotta – mert tudom, hogy milyen gusztustalan eszközökkel játszanak. Még ha tettlegességig ritkán fajul, folyton cikkeznek rólam, összehordanak minden szart, anélkül, hogy utána jártak volna, hogy valóban megtörtént e.

-Én tényleg nem akarok ezzel foglalkozni – mellkasára simítottam kezem – nem. A mi bolygónkon ez nem is létezik.

-Elkápráztatsz - mormogta tincseim közé óvatos puszi mellett, egy pillanatra lehunytam szemeim, aztán ő elengedett és el is lépett – lezuhanyozok gyorsan.

-Rendben – bólintottam, s kiindultam kötszerért.

-Na? – kérdezett barátnőm a néma csendben szinte visszahangzott egy pici szó.

-Semmi baj – mondtam azt, amit ő nekem, majdnem felnevettem, olyan abszurd volt ez az egész. Pár perccel ezelőtt meg tudtam volna ütni ezért a semmi baj elsikálásért, most meg én magam mormogom.

- Annyira gyorsan történt minden – kezdte Benjamin – illetve annyira hirtelen.

-És a következmények? – kérdeztem rá-

-Steve elsimított mindent, ugyanis a hapsi nem is lehetett volna ott, el van tiltva, erőszakos cselekedetek miatt.

-Csodálatos – fintorogtam, ezek szerint lehetett volna komolyabb befejezése is ennek ?

-Minden esetre legalább a színed visszatért – tette vállamra kezét Mike

-Nem igazán bírom a vért.

-Azt láttuk, hogy sokkot kaptál!

-Na mibe, hogy az sem tűnt fel, hogy nem a neveden szólított-  pislogott rám barátnőm, összeráncolt szemöldök mellett néztem fel rá, valóban nem, habár, bakker, tényleg azt mondta az előbb, hogy kicsim. Mindent tudó vigyorral engedett utamra aztán, én meg arra gondoltam, hogy tud ilyen helyzetekben is ennyire részletesen figyelni a körülötte lévő eseményeket.

 -Csíp? – kérdeztem, mikor ráfújtam kezére a fertőtlenítő oldatot

-Hát eléggé – válaszolta. A lábamon volt a keze, előre hajoltam és lágyan ráfújtam, cserébe megcirógatta combom hüvelykujjával. Bekentem, hogy ne ragadjon rá a gézlap, majd leragasztottam.

-Milyen profin csináltad – dicsért.

-Kösz  de miért nem Mark ragasztotta le?

-Egy ilyen kis sebért nem állt szándékomban Mark tanácsait hallgatni. Elhiheted, ránézett, de mivel nem komoly.

-Jó – forgattam meg szemeim – menjünk enni, kész minden.

- Hölgyem – mutatott maga elé kifelé menet – héj – állított meg – köszönöm!

Elégedetten néztem aztán, hogy mindenki bőségesen szed a köretből és sültből is.

-Ez mi? – bökött villájával a salátát tartalmazó edényre – jó illata van – szipákolt.

-Kóstold meg – toltam felé az én tányérom, amin volt belőle.

-Mmm! Ez jó - húzta magához a tálat, hogy tudjon szedni – megtartalak! – vigyorgott elégedetten. Halk morgás hallatszott be, elhúztam a szám, távolról égdörgés. Ez hiányzott már csak.

-Csöpög az eső? – vonta fel szemöldökét a fura hangokra Ket. A távoli morgás nagyon közeledett, egyre hosszabban, és hangosabban hallottuk, s mire befejeztük az evést fénycsíkok is keretezték az eget.

-Uuu, milyen vihar lett már– húzta el a száját Ket.

-Várható volt, nagyon fülledt meleg volt – mondta Kimi – visszamegyünk a hotelbe?

-Ilyenkor? Nincs az az Isten, hogy én mozduljak innen ilyen viharban!

-Istennek nem mondanám magam – tárta szét karjait vigyorogva – de, valahogy csak rá tudlak venni.

-Azt az egoista dumát – nevettem fel – te jó ég!

-Jó, akkor kártyázzunk – vont vállat – esetleg fogadhatunk is - hümmögött, míg végigsimított állán.

-Tényleg, hol az én teljesített feltételem? – fontam össze karjaim.

-Otthon megkapod – simított végig arcomon – megígértem. És én már megkaptam - csúsztatta kezét derekamra, tekintete sok mindent tükrözött.

A viharos kora este aztán úgy ahogy volt átvonult felettünk, s én tartva magam szavaimhoz ki se dugtam az orrom a yachtról, míg villámlott, s dörgött.

***

Különös érzés vibrált bennem ahogy teltek a percek a pályán. Negyven perc volt vissza a rajtig én pedig egy komplett érzelmi kavalkádot éltem meg. Egyszerre féltem, izgultam, örültem totális káoszban lavíroztak érzéseim. A közös ebéd viszonylag csendben telt, annyira látszott rajta, hogy fejben már a pályán van. Rácsodálkoztam Kimi versenyzői énjére, lenyűgöző volt az a meghatározhatatlan energia, ami áradt belőle.

-Vigyázz magadra kérlek – sóhajtottam – sok sikert!

-Meglesz – sóhajtotta ajkaimra, majd a pillanat véget ért és neki mennie kellett

Nagyon izgultam érte, mire feleszméltem túl voltak a felvezetőn. Már csak egy piros lámpa égett, én pedig összeszorított kézzel meredtem a képernyőre és csak azt tudtam ismételgetni magamban, hogy gyerünk kedves. Kialudt a lámpa, Kimi rálépet a gázra, lendületesen kapta el a rajtot, megőrizte vezető helyét, a második kanyarnál kifújtam a levegőt. Épp kezdtem kicsit megnyugodni a 32. kör tájékán, mikor baleset volt és csak annyit mutattak, hogy egy Ferrari becsapódik a falba. Egy emberként ugrott fel az egész boksz, szabályosan forgott velem az egész garázs, ugyanis, pár pillanatig nem lehetett látni a bukót. Majd a por leült és megcsillant a sárgás sisak. Hosszan fújtam ki a levegőt, nem Kimi volt az, Ket a vállamra tette a kezét. Bejött a biztonsági autó, így a restartnál megint aggódhattam. Simán elhúzott ismét, és három kör múlva már két mp-es előnye volt, de itt jött a baj. Massa fékolaja a pályára folyt és Kimi autója megcsúszott ezen, kicsúszott, félelmetes reflexeinek köszönhetően, azonnal lereagálta, de közben Alonso megelőzte. A szerelők a fejüket fogták. Mi a fene??? Nem! Nem, nem! Egy kör múlva utolérte, de monacóban szinte lehetetlen előzni, nekem legalábbis e körül forogtak gondolataim, elvégre nem egy pilóta mondta ki ezt a tézist. Már szinte letolta a pályáról a spanyolt, észre sem vettem, hogy pokoli erővel szorongatom saját kezeimet és a megfelelő pillanatra ráérezve szépen betolta a Ferrari orrát mellé, kicsit szoros volt, de végül megelőzte. Többet aztán nem is engedte ki a vezetést a kezéből. Amikor leintették a futamot én is lazítottam a testtartásomon, Mike fogta meg kezeimet, hogy eresszek a görcsös tartásomon.

-Nyugi, megnyerte – vigyorgott. Boldogan bólogattam, majd a nyakába ugrottam és felnevettem. Kirohantunk a kordonhoz, mint tegnap, de még hosszúnak tűnő perceket kellett várni a győztesre. Mikor begurult az első helyre egy emberként üvöltött fel a tömeg, egyszerűen úgy éreztem, beszippant a felszabaduló energia. Miután ráérősnek tűnő mozdulattal visszatette a kormányt a kocsi orrára állva intett az őt éljenző tömegnek. Biztos voltam abban, hogy ezt a pillanatot soha nem felejtem el. Aztán az, ami a következő pillanatban történt fel sem fogtam hirtelen, hiszen egyszerre csak ott volt, vigyorogva, felszabadultan nevetve öleltem magamhoz, aztán a kettőnk között lévő átkozott kordon eltűnt, és a karjaiban voltam.

–Miattad! – kiabálta a zűrzavarba, s egy mohó-gyors csók után ismét visszapakolt a kordon mögé. Komolyan úgy hallgattam a himnuszokat, s néztem végig a díjátadót, mint aki a fellegek felett lebeg. Édes boldogság és szerelem érzése úszott szét bennem. Az interjúkat a garázsban, kivetítőn néztük már persze a riporter szóvá tette Kimi dobálós akcióját. „Ilyennek még nem láttuk a Jégembert. Önfeledten emelted át a barátnődet a kordonon. Mesélsz erről?”  „Nos, ennyi történt. Átemeltem. Tudtommal semmilyen szabály nem tiltja” felelte lazán, vállrándítás közben.

-Ez hülyeeee! – röhögött fel mellettem Kaj, én magam is vigyorogva csóváltam meg a fejem. Büszke voltam rá, és arra is, hogy hozzá tartozom.

-Olyan büszke vagyok rád! – sóhajtottam kissé meghatottan mikor hosszú-hosszú idő után végre ismét visszakószált hozzánk. Hosszas, szenvedélyes csókot adott szavaimért cserébe.

Kimi szemszöge

-Idő van – szólított Chris. Mindketten tudtuk, hogy pontosan tudom, de őt megnyugtatta ez a mozzanat, így nem csináltam belőle ügyet.

Még egyszer megszorítottam Linda törékeny testét, majd elindultam autómhoz. Felvezető, gumimelegítés lassan visszaérünk a rajtrácsra. Dolgozott bennem az adrenalin rendesen, alig vártam, hogy kialudjon az utolsó lámpa is, és ráléphessek a gázra végre. Kis gáz, kéz a kuplungkaron, a piros lámpák kialszanak, kar felenged, a jobb láb finoman, aztán egyre erőteljesebben lenyomja a gázpedált 100 km/óránál bekapcsolom a KERS-t, a féktáv előtt egy gyors pillantást vetek a tükörbe: huh, ez könnyen ment, simán rajtoltam. Már csak nyernem kell. 
 A fiúk jól dolgoztak a tankolásnál. Chris szól: Felipe kiesett, bejön a SC. A restart sem volt vészes, egyre távolodik tőlem Fernando.  A Rascasse-nál megtáncol alattam a Ferrari. Bassza meg! Tuti a fékolaj! A másodperc töredéke alatt cselekszem, korrigálok ugyan, de Alonso elhúz mellettem. Lazán visszatérek a pályára, hamar utolérem a spanyolt. Esélye sincs. Kell egy jó előzési pont. Meg is van. Határozottan betolom a Ferrari orrát, kicsit megugrik az adrenalinom, ahogy a Renault mellé érek. És megvan. Én vagyok jobb íven. Ismét én vezetek. Rálépek a gázra, Alo már a távolban van. 
Chris rám szól: még 2 kör. 1. Kockás zászló. Diadalittasan a rádióba üvöltök. Le se szarom, hogy nem szoktam, most ezt akarom és kész. Ez kell. Begurulok a tiszteletkör után. A Ferrari orrára állok, meglátom Lint. Nevet. Odamegyek hozzá, nem érdekel senki más, végre megoszthatom az örömöm. Átemelem a kordonon. –Miattad! – üvöltöm, majd visszaemelem. Mérlegelés, pacsi a srácokkal. Uhh micsoda tömeg, megszólal a himnusz. Tám-tám, aha, innék már egy kis pezsgőt! A levegőbe emelem díjam, Linre kacsintok közben. Megemelem az üveget, beleiszom, uhh este inni fogunk ám! Őrjöng a tömeg. Irány a stúdió, de utálom. Habár, ha interjú, akkor dobogó is.  Magamban vigyorgok, de végül csak lazán megvonom a vállam, amikor a kommentátor rákérdez a kordonos szitura. Ő az enyém!  Végre irány a home. Lepacsizok a szerelőimmel, jól dolgoztak, ismét. Ő az öltözőmben vár. Benyitok, felkapom, nem tudom visszafogni a röhögést és ő  velem neve.

-Olyan büszke vagyok rád! – mondja és hallatszik a hangján, hogy tényleg az.

-Köszönöm  – csókolom meg mohón. Vágyom szenvedélyes csókjára. Hosszan csókol, de fájdalmasan rövidek tűnik, ebben a felfokozott állapotba. Vigyorogva elküld zuhanyozni, árad belőlem a piaszag, pedig csak kb. két decit tudtam inni. Majd este bepótoljuk, nevetgélek magamban.

Sziasztok!

Day 5!

Igazán örülök ennek, hogy ilyen jól megy ez a játék! :)

Az van, hogy ez a mostani Kimi szemszög direktben lett más.  Olvastam egy kritikát egy nem F1-es történethez, és ezen fennakadtam. Hogy aki blogol az tuti nyálasan is ír… WHAT?  Tök nagy baromság az, hogy ha egy kicsit is jobban mutatja az érzelmeket a blogoló, az már nyálasság. Pl róla is mennyire sok kép, s egyéb van már arról, amikor a felesége járt vele a futamokra :) Folyton fogta a kezét, ölelések, csókok, szóval… „az én Kimim” is ilyen :D

Úgy „pont leszarom” , hogy megtenné e ezt a valóságban, bár Jenni szavaiból kiindulva Kims egy figyelmes, és igen, romantikus pasi is :) még ha a maga módján is :D szóóval, remélem nektek is átjön az a is lazaság, amit beletettem :) azon felül ne feledjétek, ez egy könnyed sztori lesz, DE ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek problémák… akik olvasták, tudják is ugye :)

Még két nap a játékból, aztán lesznek más részek is. Ígérni nem merek semmit, holnapi is nagyon korán, és nagyon sötétben kelek, mert közel 500 km-t megyek, hétvégén igyekszem agyilag is olyan állapotba kerülni, hogy ne csak pislogjak a word lapra 26 percen keresztül két mondat írása után, ihlet és egyéb hiány miatt :)

Ui: a versenyek eredményei pár helyen nem a valóságot tükrözik, de úgy 98%-ban a valódi 07'-es eredményeket írtam én is. 

L.