10.

A cím egy zenei link is egyben. Ezt a számot hallgattam mikor beleírtam pár dolgot :)

10.Világok találkozása

Másnap reggel, vagy inkább délben ébredtem fel a hajón. Bár nem sok emlékem volt arról, hogy jutottunk ide. Pedig én nem ittam sokat, viszont Kimi nos, vele mindig koccintani akart valaki, így elég nagy mennyiségű alkohol csúszott le a torkán.

Lehunytam a szemem, és kényelmesen nyújtóztam egyet, az este emlékei lassacskán visszaszivárogtak ébredező elmémbe.

Világos színű ing volt Kimin, elégedetten mustráltam pezsgős pohárral a kezemben. Hangosan szólt a zene a tömeg folyton nagyobb lett, s egyszer csak előttem termett a német pilóta is.

-Jól nézel ki! – rikkantott fel nevetve, míg megöleltük egymást.

-Kösz! – mosolyogtam – mennyit ittál Sebike? – tudakoltam mikor egy cseppet kilengett.

-Neeem sokat – legyintett – de a májgyilkossal ellentétben én ritkán és kevés alkoholt iszom.

-Mi az, hogy májgyilkos?! – csapott a vállára lendületesen Kimi – ezt a kölyköt nem tanították meg rendesen inni! – nevetgélt, kezét derekamra csúsztatva szorított magához – ooo Linda - sóhajtozott, szép szeme egy cseppet ködös volt már – egy kicsit le kéne lépnünk nem?

-Mégis hová? – adtam a hülyét.

-Ümmm attól tartok, hogy még innom kell majd – pusmogta fülembe kissé szaggatottan – és nem vagyok biztos abban, hogy mi történik reggelig.

-Olyan szédült vagy – nevettem el magam, mire ő csak megvonta vállát. Sebhez hajolt, váltottak pár szót, majd ő a német is nevetésben tört ki és lekezeltek.

-Hová megyünk?! – nyöszörögtem mikor a finn kézen fogva kivezetett a tömegből.

-Fel – vigyorgott nagyon kaján módon – a kölyök szobájába.

-Te se gondolod komolyan, hogy mint a 19 évesek a haverod szobájába megyek kamatyolni! – magyaráztam neki – Kimi! – álltam meg a lift előtt – én oda ne nem megyek!

-Nyugi – döntötte oldalra fejét – Lin, tudod te hogy mi van odafent? Elmondom, angyalom – karolt át – egy bazi nagy három szobára bontott lakosztály. Hidd el nekem, téged soha nem hoználak gáz szituba. Csupán vágyom a közelségedre, az intimitásra, eléggé felfokozott állapotban vagyok, és meg akarom osztani veled. És ezt úgy tudom a leginkább, ha birtoklom a tested – ölelése egyre szorosabbá vált, képtelenség lett volna akár egy vékony papírlapot közénk csúsztatni. Egyszerűen megrészegítettek szavai, az érzet, ami kiszűrődött mögülük.

Lassú mocorgás és morgás hozott vissza a nem is olyan távoli múltból, mosolyogva figyeltem az ébredező finnt, kíváncsi voltam mennyire másnapos

-Mmm – mormogott nyújtózás közben, s oldalra gördülve magához húzott.

-Másnaposság? – cirógattam meg arcát, miután befészkeltem magam a karjaiba.

-Nem vészes – pusmogta tincseim közé, észrevettem, hogy előszeretettel ad puszit a homlokomra, majd ajkai enyémekre találtak és hosszas, amolyan jó reggelt csókot adott – látod? Én mondtam, hogy használjuk ki a lehetőségeket! – vigyorgott aztán rám.

-Jah, itt bedőltél az ágyba, közölted, hogy mozog a hajó és elaludtál – nevettem el magam.

-Öhm…

-Valamit még motyogtál finnül, de nem tudtam kivenni. Velem kapcsolatos volt.

-Ha nem tudtad kivenni, honnan tudod? – okoskodott somolyogva.

-Mert a Lindát értettem – vontam fel szemöldököm – volt benne m, és valami aka meeg s. De nagyon halkan motyogtad, nem emlékszel?

-Nem teljesen – csóválta fejét – mmm, azt hiszem, egy zuhany jól esne. Jössz szépségem? – cirógatta meg arcom.

-Ümmm, menjek?

-Csak zuhany – vigyorgott, megadóan bólintottam.

-És ha inkább elfoglalnánk a kádat? – pillantottam az említett dologra a fürdőben – kicsit lelazulsz legalább.

-De ne akarj fél méter habot! – figyelmeztetett.

-Nem. Csak egy negyedet – pislogtam édesen rá.

Kimi szemszöge

Nem is volt rossz! Itt feküdt a karjaimban, meztelenül ráadásul, kellemesen meleg víz vett körül, míg ő nevetve faggatott az estéről.

-Volt benne r is - lemondóan sóhajtott – de mindegy, azt hiszem félig már aludtál, szóval...

-Kíváncsi – szorítottam meg egy pillanatra, az érzet, a tudat, a hatások, azonnal bevillan minä rakastan sinua ezt motyogtam éjjel.

-Kims? – fordult felém.

-Hm? – kaptam rá pillantásom.

-Azt kérdeztem, hogy menjünk e reggelizni. Én kezdek éhes lenni – tette hozzá tétován.

-Bocs, elbambultam – csókoltam meg – persze, mehetünk, én is kajás vagyok.
Lassan felemelkedett, én meg csak bámultam a testét, és hirtelen tök idiótának éreztem magam, amiért nem szeretkeztem vele ebben az idillinek mondható közegben. Ki az a hülye, aki kihagy egy ilyen alkalmat? Nem azért mert szex, hanem mert benne lenni felszabadító, elragadni egy más bolygóra.

- Na, másnaposan vagyunk? – vigyorgott ránk a barna a fedélzeten. Ühh, a baszott nap méér’ süt ennyire?

- Aaa, kicsit sem – sóhajtott elégedetten Linda míg leült mellettem. Te drágám! Én igen.

-Csináltam reggelit nektek – hozott fel jól megpakolt tálcát Ket. Okos gondolat!

-Uuu, imádlak – nevetett fel Linda. Elégedetten lapátoltam befelé a kaját, van abban valami, hogy életmentő tud lenni egy bőséges reggeli.

-Linda – fektettem tenyerem combjára – mondtál valamit arról, hogy dolgoznod kell-

-Igen, vissza kell mennem Londonba – bólintott – esetleg, ha van kedved elkísérhetsz – tette hozzá félszegen. Uhm, ne, ne tarts tőlem.

-Meg van beszélve – hajoltam hozzá érzéki csókkal - be akarlak mutatnia családomnak – sóhajtottam fel – a tesóm már vagy hússzor telefonált miattad.

-Miattam?

-Egy: ők is olvasnak újságot. Kettő: rákérdezett, és elmondtam, hogy találkoztam valakivel, aki más.

-Rendben – mosolyodott el, megkönnyebbülten dőltem hátra – akkor hárman megyünk Londonba, négykor indul a gép.

-Magángéppel jöttem – szóltam bele – felejtsd el a járatot.

-De…

-Nincs de – néztem rá határozottan – lásd be, előbb érünk oda.

-Ilyenkot utállak- nevetett fel.

-Hajrá bébi – tártam szét karjaim, megforgatta szemeit és kuncogós puszit adott. Kéész ez a nő!

Kaja, pakolás, taxi, reptér. És ott álltunk a magángépemen.

-Hm - nézett körbe Linda – tetszetős.

-Nekem is bejön – biccentettem. Elégedetten vettem tudomásul, hogy az után vált nyugodttá légzése, hogy hozzám simulva aludt el. Valamikor aztán én is bealudhattam, mert egyszer csak Haley ébresztgetett.

-Uram, nemsokára megkezdjük a leszállást a Heathrow-i reptéren. Kérem készüljenek fel.

Linda szemszöge:

- Nem ez volt nálad monacóban is? –nézett gyanakodva autómra, vigyorogva biccentettem

-Már tegnap elvitték az autóm, mindig küldik velem – vigyorogtam rá- ragaszkodom ehhez a kocsihoz, és ez a legegyszerűbb így. Elindultam a vezető üléshez, erre Kimi dacosan megállt.

-Nem engeded, hogy én vezessek? – kérdezte boci szemekkel.  

-De nem ám. Nem is tudod hová kell menni. Durcásan, mint egy gyerek karba tette a kezét, odaléptem hozzá és adtam neki egy puszit, mire befolyásolós csókot adott.

-Akkor sem vezethetsz – vigyorogtam rá. Duzzogva beült mellém, Ket persze szakadta röhögéstől mellettünk. Út közben, hogy lefoglalja magát, Kimi kipakolt mindent a kesztyűtartóból. Amaz tele volt képekkel, meg papírokkal, így Kettel kommentáltuk a képek sztoriját, úgyhogy nagyon jó hangulatban értünk be a céghez.

-Az igen –mormogta elismerően mikor az impozáns épület legfelső emeletén a liftből kiszállva az irodámba mentünk – szép az irodája főnökasszony- vigyorgott rám. 

-Üdv a világomban – mosolyogtam rá. Míg Kimi a káprázatos panorámában gyönyörködött Ket átment az ő irodájába, ami az enyém mellett volt és direkt nekünk tettek be egy oldalajtót, így bármikor átmehettünk egymáshoz, anélkül, hogy más tudta volna. Bő két órát voltunk bent, amikor behívtam a titkárnőmet - Ket itt marad a cégnél, de én elutazom úgy két- három hétre. Ha bármi fontos van, elérsz. És a gépem is nálam lesz, amit kell, azt a laptopon is meg tudom csinálni.

-Rendben Linda. Megleszünk Kettel – mosolygott rám.

-Beszéltem Evaval a  Ferrari módosítási szándékról – fordultam Ket felé – el is küldtem neki a javaslataimat. Ezt kidolgozom a következő héten, a többi a tiéd.

-Oké. És a másik lehetőség? – kérdezett rá óvatosan.

-Nem tudom – sóhajtottam – meg látjuk mi fog történni – feleltem, tekintetem Kimi felé vittem, hogy értse, sok minden függ attól, hogy alakul ez a kapcsolat a finnel.

 Egy óra múlva állítottam le a motort London belvárosában.

-Megjöttünk –vigyorogtam rá.

-Azt nem mondd, hogy a tiéd – pillantott rá az épületre.

-Nem, csak egy lakás benne. A cégé amúgy, de mikor Londonban tanultam-dolgoztam, itt laktam. A szomszédom Ket különben. A másik két lakás pedig szintén a vezetőség kezén van.

 -Mit szeretnél vacsorázni? – néztem rá, miután lepakoltunk a lakásban.

 -Hmm, mondjuk téged? – kérdezett vissza kaján mosollyal. Felnevettem, ő megcsókolt,  és az ölébe kapva ültetett fel  a pultra. Szenvedélyesen csókolt, mire én előre csúsztam, hogy az öle az enyémhez simuljon, éreztem, halkan felmordult a mozdulatra.

-Persze! – kuncogtam – nem biztos, hogy azzal jól laksz! – csúsztattam kezem hasára.

-De itt – vezette lejjebb – tuti jó lesz.

-Kéjenc!

- Ó Lin, imádlak – nevetgélt – szóval mit kajálunk?- tudakolta.

-Hát vagy főzünk valamit, vagy rendelünk.

 -Rendeljünk – döntött – velem foglalkozz a kaja helyett – röhögött fel.

-Na, jó – csúsztam le a pultról – kínai? Beleegyezően bólintott így azt az étlapot kezdtem böngészni. Miután leadtam a rendelést kényelmesebb ruhára váltva mentem vissza  a finnhez, aki épp egy üveg pezsgőt nyitott ki – piálgatsz?

-Szemtelenkedsz? – vigyorodott el – mert ha igen meg kell hogy büntesselek.

-Hümmm, igen, nagyon szemtelen voltam!

-Valamit csak kitalálunk akkor – sóhajtott fel , míg keze fenekemre vándorolt és véletlenül ott  is maradt. Evés után a finn ölébe pakolt lábakkal és egy cseppet hiányos öltözetben ültem egy nagy pohár édes pezsgővel. Mi is lehetett volna ennél jobb? Egy kis hamiskás – feltüzelő játék vele, majd remek étel, s ital.

-Öh, csak nem megzavartam valamit? –nevetett fel Ket, miután kinyitottam az ajtót.

-Aaa, már nem – vágta rá kajánul Kimi.

-Kellene pár aláírt meghatalmazás – emelt elém egy mappát – mielőtt elutazol.

-Felhívom Ramit – nyomott puszit fejemre Kimi

-Olyan kielégült fejet vágsz, hogy muszáj rákérdeznem: Kimi jó az ágyban? – fixírozott barátnőm – halljuk York!

-Uhm, nos, nagyon is – haraptam ajkamba zavartan – figyelmes, és valahogy mindig tudja mire vágyom. Vad, vagy lassú, akármi.

-Hülye mázlista – nevetett Ket – jól megy egyeseknek. Nekem is kell ilyen pasi- fintorgott panaszosan, vigyorogva írogattam alá, közben Kimi is kijött a poharáért, míg finnül hadart

-A mai napig nem értem, hogy tudtál megtanulni finnül. Olyan nehéz.

-Az, emlékszel, nekem is kellett bő fél év, mire folyékonyan beszéltem – bólintottam – úgy, hogy kint voltam az országban.

-Mit mond? – fintorgott.

-Azt mondta, hogy holnap utazunk, és előbb hozzá megyünk, majd csak délután érkezünk át hozzájuk – fordítottam automatikusan, míg a papírok közt lapoztam.

-Épp azt mondtam Linnek, hogy nem értem, hogy tudtok így beszélni, tele van tatata meg ilyen szavakkal – közölte Kimivel

-Nem egyszerű nyelv – nevetgélt barátnőmön –nekem könnyű, hiszen ott születtem, Linnek meg jó a nyelvérzéke.

-Na, jó, itt hagylak titeket, látom, már megint az erotika körül forog az agyad – vette magához a mappát Ket.

-Pedig most tényleg csak az idegen nyelvekre gondoltam! – emelte maga elé a kezeit a finn. Miután barátnőm lelépett mi is elvonultunk zuhanyozni, s lefeküdni, hiszen reggel utaztunk tovább Finnországba. Csak ezt éljem túl.

Reggel az ébresztő keltett minket, Kimi morcosan nyomta ki, majd hozzám bújt és aludt tovább. Meg én is, még jó, hogy szundi funkció is van a világon. A harmadik rezgésnél aztán kezdtem magamhoz térni, persze ő tüntetőleg a fejére húzta a takarót. Hasra fordult és ráfeküdt a takaróra, hogy nem tudjam lehúzni róla. Elkezdtem puszilgatni az arcát, erre megmozdult, majd el is mosolyodott, és persze hanyatt fordult, hogy még többet kaphasson.

-Hmm ez jó, folytasd - suttogta vágyakozva.

-Persze kis kéjenc- kuncogtam.

-Kéjenc ekkor lennék – sóhajtozta, s magára húzott, pont úgy helyezkedve, hogy ágyéka az enyémnek feszüljön.

-Hm, ha már ennyire magadnál vagy, akkor ki is mászhatunk az ágyból.

-Ünneprontó! – panaszolta.

-Szegény kicsi pilóta – hümmögtem a fürdőajtóból.

-Fúúú, Linda, most menekülj! – rúgta le magáról a takarót. Ennyit arról, hogy álmos.

A magángépen ülve az ujjammal doboltam a lábamon, Kimi lefogta a kezem és rám mosolygott

-Izgulsz?

-Igen, egy kicsit. 

-Felesleges, nem lesz gond – nyugtatott.

-Remélem – sóhajtottam. Másfél órás út után szálltunk le Helsinkiben.

-Arra gondoltam, hogy az én helsinki házamban legyünk most. Majd átmegyünk anyáékhoz, de egyelőre nem akarom rád szabadítani az egész pereputtyot.

-Köszönöm – pillantottam rá hálásan – és azt is, hogy ilyen figyelmes vagy velem.

Mosolyogva simított végi arcomon felelet helyett. Nem sokkal később egy világos falszínű, hatalmas, kovácsoltvas kerítésű ház elé kanyarodott el. Kód beírása után a kapu életre kelt, s felhajtott a bejárón.

-Íme – nyitotta ki nekem a kocsi ajtót – üdv itthon.

-Külön világ – susogtam magam elé míg felballagtam a lépcsőn. Kulcsot varázsolt elő, s kitárta előttem az ajtót. Az első, amire felfigyeltem, a finom illat volt, az egész annyira Kimis volt. Gyönyörű modern ház, de ugyanakkor az építész megőrizte az épület régiségének szépségét. Körbevezetett a házban, kicsit felfrissítettük magunkat, ami után én köntösben állva válogattam, mit vegyek fel, míg ő szinte a legelső ruhadarabot vette magára, mi kezébe került. Nagyon látszott, hogy az ő terepén vagyunk.

 -Szépségem, te mindenben jól nézel ki - ölelt meg hátulról.

-Neked könnyű - néztem rá a tükörből.

-Jó, hogy itt vagy - mormogta, s vállamra nyomott egy puszit.

-Nekem is nagyon jó – dőltem egy pillanatra mellkasának. Végül én is farmert vettem fel, egy virágos, vékony pántos felsővel.

 -Gyönyörű vagy- puszilta meg a homlokom - indulhatunk? - magabiztosan bólintottam, így folytatta - Rami nemrég hívott, megérkeztek anyáékhoz. Nyugi – tette hozzá mosolyogva.

-Meglátjuk Magyarországon te hogy viselkedsz – meredtem rá mosoly mellett – indulhatunk - fűztem hozzá, mikor szavaim elérték a kellő döbbenet hatásukat.

Sziasztok!

Először is bocsánat, hogy tegnap kimaradt egy rész, de elég későn értem haza egy hosszú nap után.

Finn nyelvet ismerők előnyben :D Majd még megkérem Andit, hogy fordítson pár dolgot a történetbe :P ha már ennyire elnyerte  a tetszéseteket :)

Igaz, hogy vannak változások a történetet illetőleg, de azért nagyon sok minden maradt az eredeti. A főbb eseményeken nem állt szándékomban változtatni, inkább a szöveg, a párbeszédek lettek kidolgozottabbak.

Nos, létezik szerelem első látásra? Ha igen ez az? Ez az a kiteljesedés? Amikor egy egész világot kapsz egy emberrel… és amikor azt érzed, mintha mindig is ismerted volna…?

Kellemes olvasást nektek! :)

L.