7.

7. A világunkból a valóságba

Abban a pillanatban, ahogy kikötöttünk, én leskelődni kezdtem Ben hajójára. Szólt a zene, tehát még éltek. De sehol senki. Talán két perce érkezhettünk, a dokkmunkák még mentek, s ekkor pillantottam meg a tolóajtónál barátnőmet. Ket és Mike jöttek ki, az előbbi elvigyorodott, ahogy megpillantotta a hajót, így kisétáltam a fedélzetre és átintegettem neki.

-Milyen ruha van rajtad? – nevetett fel.

-Jaa, fújt a szél – én is elvigyorodtam, és kigomboltam az inget. 
-Voi, riisuudutko?  (Hm, vetkőzöl)? – mormogta.

-Illalla mieluummin. (Majd este) – vigyorogtam, mire barátnőm Mikehoz hajolt.

-Mit mondtak?

-Nem tudom, nem beszélek finnül – fintorgott, Ket meg égnek emelte a szemét, mire mi felnevettünk.

-Na csak visszaértetek? – vigyorgott a csatlakozó Kaj. Csörgött Kimi telefonja, így bement én meg át hozzánk. Barátnőm egyből magyarul, fapofával kérdezett.

 -Összejöttetek?

-Afelé tartunk…. azt hiszem…

 -De komolyan? – mintha csak az időjárásról kérdezne.

-Igen – válaszoltam- amúgy kösz a hajsprayt – a srácok nagyon néztek, de ezt a szót felismerhették, így arra jutottak, hogy nem élménybeszámolózunk.

-Na mit csináltatok este? – mondtam angolul, hogy a fiúk is értsék.

-Uuu tök jót buliztunk - mondta a lány – egy csomó helyen voltunk, a srácok szórakoztattak, igen csak nyolc után jöttünk.

-Az igen – nevettem – örülök, hogy jól érezted magad.

-Hmm és ti mit csináltatok? – lépett mellém Kaj

-Aki kíváncsi… - hallottam meg Kimi hangját, épp a fedélzetre lépett, csak egy fürdőgatya volt rajt, nagyon jól nézett ki, főleg ahogy beletúrt szőke hajába…. Kaj kényelmesen levágta magát a napozóágyra, s onnan folytatta.

 -Ugyan Kimster, azt ne mondd, hogy egész eddig kártyáztatok – nevetgélt. Ebben a pillanatban egy hangos robajt hallottunk, mindannyian a kikötő azon pontja felé figyeltünk, ahol a hajók úsznak be.

-Balfaszok – röhögött fel Kaj, két méregdrága hajó találkozott. Míg a többiek azt lesték én rámosolyogtam Kimire és hátat fordítva neki, jobb kézzel a korlátot fogtam, két másodperc sem telet el és a hasamra simult két kéz. Kimi szorosan magához ölelt és adott egy puszit a vállamra, aztán ellazította izmait, de a könnyed ölelés megmaradt.

 -Ha megbántod, megöllek – közölte angyali mosoly mellett barátnőm.

 -Mi? – rikkantott fel Mike míg felénk fordul – jah…

-Na, már nem is bánod, hogy kiöntöttem a pezsgőt, ugye boszi? – karolta át ezer wattos vigyor mellett Kaj Ket vállát – én hoztam össze őket!

-Nem – vágtuk rá egyszerre Kimivel. Érdekelt volna, ő miért mondja. Nem, mert nem ő hozott össze minket, vagy, amire én is utalni akartam, nem, mert mondtuk ki, hogy együtt vagyunk. Még… azt hiszem… remélem..

-Linda holnap kijön velünk – közölte a srácokkal – figyeltek rá?

-Nem kell gardedám, ott lesz Ket – kaptam rá a tekintetem – és nem először leszek kint a paddockban!

-Ja, de most először leszel velem – vonta fel szemöldökét – te is tudod, hogy erre ráugrik a média…

-Bakker – grimaszolt barátnőm – a tárgyalás… Linda?

-Nem lesz gond. Pár óra és megvagyok. Addig viszont nem nagyon mutatkozhatom veled – emeltem pillantásom a finnre.

-Eleve úgy akartam, hogy külön menjünk – cirógatta meg arcom, olyan kedveskedő gesztus volt ez tőle.

-Pill – robogott le mellettem Ket a csörgő mobiljáért, s az enyém is rezegni kezdett az asztalon. Kérdő pillantások kíséretében vettem fel.

-Linda York!

-Üdvözlöm Miss York! Stefano Domenicali vagyok. Tudomásunkra jutott, hogy a királyságban tartózkodik, s mivel a Puma régóta remek üzleti kapcsolatban áll a Ferrarival szeretném meghívni önt és bájos asszisztensét hozzánk.

-Á, Domenicali úr – sóhajtottam kedvesen, amióta itt voltunk ezt a hívást vártam, de még így sem kerülte el figyelmem Kimi fixirozó, jeges tekintete – kedves öntől a meghívás, élünk is vele a hétvégét illetőleg.

-Abban bíztam, hogy már holnap csatlakoznak, elvégre akkor már a pilótáink is itt lesznek! Bemutatom őket önöknek – bájologott tovább.

-Előbb nem megy, üzleti ügyben járok el – adtam a hülyét.

-Bízom abban, hogy esetleg hajlandó lenne a mi szerződésünkre is egy pillantást vetni, ha már erre jár…

-Meglátjuk. Most viszont, elnézést kell kérnem, de rengeteg elintézni valóm van még.

-Nem is tartom fel Miss York!

-A főnököd be akar mutatni neked – néztem Kimire, miután letettem.

-Bővebben? – villantott nagyon rövid mosolyt – miért hívott téged Dom?

-A Ferrari üzleti kapcsolatban van a cégemmel. Ennyi. Idefelé úton beszéltük Kettel, hogy vajon melyik nap hív fel üzlet miatt. Én nyertem a fogadást – somolyogtam – figyelj nem egy csapattal állunk kapcsolatban, mindenki tudta, hogy szerződés miatt ide utazik a cégvezető. Aztán az, hogy beléd botlottunk egy külön malőr.

- Na most az van Linda, hogy máris címlapon vagytok – jött fel Ket. – sajnálom, már nem tudok mit tenni, kijött a nyomdából a cucc.

-De hogy…? – ráncoltam homlokom.

-Paparazzo képek tegnap reggelről. Illetve az egész napról. Tudod, ha egyszer kiszagolják, hogy ki hol van…

-Remek – fintorgott a finn – még valami szarság? Hihetetlen, hogy semmit nem lehet úgy csinálni, hogy ne dokumentálja a böszme média. Gyilkosok rohangálnak, ezek meg azzal vannak elfoglalva, hogy Räikkönen mit csinál. Beszarás.

-Ilyen ez a pop szakma – veregette állom Kaj Kimit – nézd haver, tudom, hogy marhára idegesítő, de… utólag ne baszd fel magad rajta. Vállald büszkén ezt a gyönyörűséget! – biccentett felém, ajj pedig már majdnem megdicsértem, hogy milyen jól látja a helyzetet…

-Nem akarom, hogy mindent felforgassanak… mindent, érted mindent ki akarnak majd deríteni rólad, miattam… - a tenyerét arcomra fektette, komolyan a hideg futkosott a hátamon. Annyira… védelmező…és elkápráztató… Előhúzta zsebéből a telefont, azt hittem hívni akar, de mint kiderült hívást fogadott.

-Rose! – sóhajtotta készülékbe, több aha, igen, aha követte egymást – hozz egyet. És csinálj valamit. Ja a hajón, de nem az enyémen. Aha, mellette…. ok – fűzte hozzá s a kijelzőt megérintve bontotta a vonalat – Rose, a sajtósom idejön – fordult felém – hoz egyet ebből a csodás lapból…

 - Figyelj, tudom, hogy milyen a „hírességek” – mutattam idézőjelet az ujjam – élete. Tisztában vagyok azzal, hogy kíváncsiak rád, a tetteidre, és, hogy kik vesznek körül. De ez engem nem érdekel. Ha beírod a nevem a keresőbe egy rakat találatot kihoz, mert az vagyok, aki. Pedig soha nem vágytam a karrierem ezen negatív kísérőire. De ez van. Hozzátartozik. Egyszerűen nem foglalkozom vele.

-Sok mindent tettek tönkre – sóhajtott halkan – és mindig az volt, hogy nem érdekel, de valamikor, valami mégis soknak bizonyult…

-De én nem vagyok akárki – léptem közelebb hozzá, hátamra simította kezét és úgy vont ölelésébe, miközben puszit nyomott homlokomra. Nem sokkal később egy hosszú, barna hajú nő lépdelt sietően a hajónk felé, biztos lehettem abban, hogy Rose érkezett meg.

-Sziasztok – sóhajtotta.

-Gyors voltál – állapította meg a finn.

-A közelben voltam – harapott ajkába somolyogva.

-Nem lepsz meg – csóválta vigyorogva fejét Kimi, amit még egyenlőre nem tudtam hová tenni – Rose, had mutassam be neked Lindát – csúsztatta kezét derekamra.

-A képen látott hölgy – mosolygott, s kezet nyújtott felém – Rose Laine.

-Linda York – fogtam meg határozottan a kezét – ő pedig – mutattam Ketre – az asszisztensem, s egyben régi barátnőm, Ket Riley.

- Hello – fogtak kezet gyorsan – itt az újság – nyújtott felém aztán a lapot. Elolvastam a cikket, egy kissé béna. Nagyon tetszik, hogy egyik sorukkal ütik a másikat. Először azt írja: „a finn versenyző egy ismeretlenszépséggel volt látható”, majd ezt: „annyira nem is ismeretlen a szép hölgy, ugyanis cégvezetőként dolgozik egy az F1-ben is szponzorként tevékenykedő sportszer márkánál.”  Úgyhogy kicsit utánad néztem Linda, bocsi, de mint sajtós muszáj – mosolygott rám bocsánatkérően.

Rose és Ket a további lépésekről kezdtek egyeztetni, míg mi megnéztük a lapot. Kettő kép volt rólunk, az egyik a kocsinál készült, mikor Kimi végigsimított a karomon, mikor megijesztett véletlenül. A másik a hajón készült, épp egymás mellett állunk, Kimi átkarol és nevetünk. Különösebb módon nem írtak valótlant, én nem is bosszantottam fel magam annyira. És… miután Kimi rájött, látta, hogy nem pánikotok ezen, ő is megnyugodni látszott.

-Gyere – nyúlt kezem után, hangtalanul mentünk le a kabinba, ahogy szó nélkül nyomott annak, falának – lépjünk le…

-Most?

-Aham – nyomta ajkait enyémekre – beszélgetni, ilyenek – vont vállat.

-Tudok is egy helyet – húztam lassan mosolyra ajkaimat.

-Csütörtökön az edzés utáni sajtótájékoztató lesz – közölte Rose Kimivel, mikor felmentünk, az említett csak megforgatta szemeit – én viszont most mennék is!

-Heh, Adam már vár mi? – vigyorgott Mike.

-Dolgozik egyes finn autóján – pillantott rá, majd rám – Kimi szerelője, egyben az én párom – informált. Miután távozott a csapat is szétszéledt, Kimi átment  a yachtjára átöltözni míg én barátnőmmel beszélgettem.

-Nem haragszol, amiért… lelépünk? – kérdeztem.

-Egyáltalán nem – ingatta fejét – ez most arról szól, hogy ismerkedtek…és nem akarunk ebbe belerondítani. Mi már amúgy is szerveztünk programot a srácokkal!

-Milyen jóba lettél a finn pajtikkal – nevettem el magam.

-Eszméletlenül hülyék – kacagott ő is – de összességében rendes bagázs!

Nem sokkal később a finn autója felé lépkedtünk, kettesben.

-És hol van az a hely? –tudakolta.

-Van egy csendes és eldugott étterem a parttól nem messze, ahol isteni tengeri ételeket készítenek!

-Hm, tetszetős – vigyorodott el, jó ételek, plusz nyugalom, csábító… - ott tartottunk, hogy Svájcban élsz. Csábító a titokzatos szépség, de… megismerném már – pillantott rám lustán az autóban.

-Mire vagy kíváncsi?

-Svájc és Puma. Tudom hol élsz és mit csinálsz. És tovább? Első téma legyen… a család – hümmögött.

- Azt tudod, hogy Magyarországon születtem, lényegében ott is nőttem fel, aztán 16 évesen kiköltöztem Londonba Kettel. Egyke vagyok, a szüleim elváltak.

-Miért költöztél el? – faggatott szelíden.

-Anyám testvére, Annie Londonban élt azokban az időkben, én pedig az egyik angliai egyetemre akartam jelentkeztem. Mondhatom, hogy a tanulás miatt. És te? Család?

-Hm… van egy bátyám – kezdte óvatosan - egy év van köztünk – fűzte hozzá. A szüleim Finnországban élnek.

-Nem lehet könnyű, hogy ennyit utazol… - sóhajtottam.

-Hát nem – bólintott – tök fiatalon kellett önállónak lennem, mert ugye utazgattam össze-vissza a versenyek miatt, de ezt nem kell bemutatni neked ezek szerint.

-Nem igazán – mosolyodtam el – de jó volt ez így… minél előbb kezdesz önálló lenni, annál könnyebb az életed aztán…

Az étterem egyik leg eldugottabb boxában ültünk egy nagyon ízletes tengeri tál felett. Miközben végig beszélgettünk. Annyira érdeklődő volt, én pedig görcsösség nélkül feleltem kérdéseire. Minél többet kérdeztem annál több kérdés jutott eszembe. Mire vagyok kíváncsi? Mindenre…

Nem emlékszem arra, hogy mikor kellett ennyit beszélnem magamról, de annyira könnyed volt az egész, hogy nem is zavart.

-Tölsd velem az éjszakát is – sóhajtotta ajkaim közé mikor ismét a kikötőben voltunk.

-És mit csinálunk? – dőltem neki vigyorogva, az autójának támaszkodva állt, én pedig előtte, a karjaiban… egy tökéletes helyen…

-Elhiszed nekem, hogy azzal is beérem, ha csak alszunk? – nézett pislogás nélkül szemembe – jól érzem magam veled…

-Pedig milyen szépen kampányoltál éjjel – gonoszkodtam.

-Ó Linda! – sóhajtott óriásit, de tekintete huncut lett – ott feküdtél mellettem abban a falatnyi kis cuccban. Férfi vagyok, szóval ne csodálkozz, hogy megkívántalak! Fontos nekem az intimitás.

-Tapasztaltam – cirógattam meg arcát – elérted, hogy megbánás nélkül feküdjek le veled, holott szó szerint alig ismertelek…

-Tudom, hogy marhára lefektetősnek tűnt az, amit mondtam, pedig tényleg nem csak szexet akarok – vigyorodott el – de egyszerűen azt éreztem, hogy szétrobbanok, ha nem kaplak meg.

-Ösztönösen… - súgtam, én pontosan ugyan ezt éreztem vele kapcsolatban!

-Ühüm – bólintott, s ajka enyémet kereste – mit teszel te velem…?

-És te? – néztem fel gyönyörű szemeibe - elragadsz magaddal egy más világba…

-Pont azt akarom – susogta – elragadni a világomba…

***

-Ááá Miss York – lépett elém Montezemolo, majd megpuszilta a kezem – öröm újra látni magát.

-Köszönöm Mr. Montezemolo – mosolyogtam rá.

 -Miss York, örülök, hogy ismét találkozunk – lépett elém Domenicali is.

-Stefano, köszönöm a meghívást – biccentettem, bár nem igazán szerettem ezt a két embert, sőt….

-Mi köszönjük, hogy időt szakított ránk. Tudjuk milyen elfoglalt – mosolygott ő is.

-Így van, ezért kérem Önöket, térjünk is az üzletre, sajnos valóban kevés idővel rendelkezem.

-Rendben. Nos, a cégeink hosszú évek óta remek kapcsolatot ápolnak. Szeretnénk felkérni Önt, hogy egy külön üzlet hálózatot hozzon étre. Nagyon népszerűek a pilótáink, a csapataink, így nagyobb méretű piacra lenne szükségünk. – tért a lényegre Montezemolo. Rendesen meglepett, mert ez hatalmas befektetés lett volna a részükről, de hát van, itt pénz kérem szépen. Igaz, megtérül a befektetésük, de igencsak kilencjegyű a beruházásuk értéke. Elégedetten mosolyogtam magamban, ebből sok mindnet ki lehet hozni!

-Ez igen nagylelkű felkérés uraim, de nyilván megértik, hogy a tanács nélkül nem dönthetek– válaszoltam üzleti hangon.

-Miss York, nem véletlenül fordultunk magához. – nézett rám Montesemolo – a helyzet az, hogy kifejezettem magát szeretnénk az új hálózat élére.

-Mint igazgató? – vontam fel szemöldököm.

-Pontosan – biccentett – az ön háttértörténete példaértékű. Nekünk pedig a szakértelem kell. Maga egy határozott, okos nő, vérbeli üzletasszony. Ki lehetne tehát alkalmasabb önnél?

-Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy beleférjen az időmbe – kezdtem megfontoltan – egyedül semmiképp. Esetleg egy megfelelően felállított csapattal… de még akkor is kérdéses.

-Az üzlet még csak pár tervben, és leginkább a mi gondolatainkban létezik, legalább három hónap még, mire minden részlet kialakul. Azért ragaszkodtunk ahhoz, hogy már most beszélhessünk magával erről, mert számítottunk erre a javaslatára. Így lenne ideje összeszervezni egy team-ot maga köré…

-A terjeszkedés megoldható, nem hinném, hogy a tanács megvétózná ezt – kezdtem – de az, hogy az új hálózatot én irányítsam, majdnem hogy csak lehetetlen. Meglátom, mit tehetek, évad közepén ritkán módosítunk szerződést.

-Ennél többet nem is kérhetek – bólintott, és ezzel lényegében túl is voltunk az üzleti megbeszélésen. Biztos voltam abban, hogy Eva kérdés nélkül aláírja a módosítást, elvégre ezzel egy nagy kamionnyi lovét tolnak be hozzánk, de az ajánlat másik fele viszont… egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy tanácsos lenne ilyen mértékben belefolyni ebbe a kapcsolatba.

-Héj – vigyorodott el Kimi, mikor egymással szemben lépdeltünk a paddocban. Hős lovagként bevártak minket Kettel az étterem előtt.

-Szia! – simultam hozzá egy pillanatra, egy hatalmas maréknyi pillangó verdesett gyomromban, mikor ő elfelejtette levenni rólam kezét….

-Holnap megint elrabolnálak – pusmogta tincseim közé, majd bánatomra az asztalhoz értünk, így el kellett engednem őt – Mark majd meg akar kínozni ugyan, de…

-Mit akarok én?! – hallottunk meg egy hangot.

-Kínozni, ahogy szoktál – húzta el száját a finn, s miután Mark leült felém mutatott – Mark, ő Linda, és fordítva.

-Örülök, hogy megismerlek – mosolygott rám Mark – de ne hidd ám el neki, hogy kínzom…

-Én is – viszonoztam kedvességét – nem tűnsz egy kínzós típusnak…

-Ehh, pedig ha tudnád, mikre kényszerít! – panaszkodott.

-Ó szegénykém – kuncogtam.

-Te most akkor kivel is vagy? – hajolt extra közel hozzám.

-Azt még meglátom… - hümmögtem, mire ő élesen beszívta levegőjét – győzzél meg – vigyorodtam el.

-Meg is foglak – vonta fel szemöldökét sunyi mosoly mellett – hogy állsz? – utalt a napi programomra.

-A délutáni szabadedzés után jelenti be a csapat, hogy a szerződés megkötetett. Igazándiból nektek, versenyzőknek nem nagy szám – feleltem. Még előző nap elmeséltem Kiminek, hogy mi fog történni, hogy a Red Bullal tárgyalok, ugyanis ő annyira nem foglalkozott ezekkel a promós, üzleti dolgokkal, hogy szinte öröm volt nézni! – míg tart az edzés a háttérben aláírjuk amit kell, és végeztem is!

-Helyes – bólintott – estére csak magamnak akarlak! – tette hozzá halkabban, hogy csak én halljam. Mondjuk Mike annyira dumált Kettel és Markkal, hogy eddig sem figyeltek olyan túlzottan a párbeszédünkre. És ahogy megjósoltam, egy kis felvezetés után rákerült a papírra a kellő emberek aláírása, elégedett mosoly mellett süllyesztettem aktatáskámba. Mondjuk kicsit mutattató volt, hogy a háttérben lévő óriási plazma tv-n a Red Bull homeban ülve, én a tűzpiros Ferrarit bámulom…

Aztán az edzés után a centerben a média előtt is eljátszottuk ugyan ezt,  vaku villanások közepette megszületett a megállapodás az energia italos csapat, s a Puma között.

-Lelkiismeret furdalásom van – néztem Kimire a szállodában már.

-Miért? – kérdezett vissza.

-Amióta itt vagyunk, alig vagyok Kettel…

-Ahogy láttam ő nem azaz azt mondom, amit hallani akarsz kaliber – megvonta vállát – és ő azt mondta, nem gond – miközben leült megfeszítette tartását, és grimaszba futott arca.

-Mi baj? – kérdeztem rögtön.

-Kicsit meghúztam a nyakam, mikor a második körben korrigálnom kellett, hogy ne csússzak ki – mondta lassan – semmi gond - folytatta, mikor látta, hogy lemerevedek erre - Mark adott krémet, hogy kenegessem. Futam előtt úgy is átmasszíroz, így minden rendben lesz – magyarázta.

-Majd én – vettem fel a mutatott tubust. Pólóját levéve elterült az ágyon, ráültem fenekére és lassan elkezdtem masszírozni nyakát, vállait, hátát…

 -Nagyon jól csinálod – sóhajtozta lehunyt szemekkel.

-Lazíts… - suttogtam.

-Így el is alszom….

-Nyugodtan – vigyorogtam. Bő negyed órája masszíroztam izmait, valóban teljesen elernyedtek azok, mikor lassan pislogni kezdett.

-Had forduljak meg – kért, így felemelkedtem róla – vissza jössz? – vigyorgott, így ágyékára helyezkedve leültem – mmm…

-Igen ? – pislogtam ártatlanul, míg végigfutattam ujjaim mezítelen mellkasán.

-Elég… kihívó a helyzet… - markolt csípőmbe, lehajoltam hozzá egy csókra.

-Álmos a tekinteted – állapítottam meg.

-A farkam meg feláll – szippantott nagyot a levegőből.

-Mocskos szájú – ráncoltam homlokom.

-Linda, rajtam ülsz, érzed, innentől kezdve mindegy, ha nevén nevezem e, vagy sem, nem? – magyarázta. Végül is…. – jó, visszafogom magam – szusszantott, és oldalra gördített minket.

-Pihenjünk egy kicsit? – pusziltam meg mellkasát.

-Ühüm – szuszogott hajamba. Nem telt el sok idő és lassú, egyenletes légvétele mutatta elaludt, mosolyogva helyezkedtem el, s hunytam le szemeim a biztonságot ontó karok között…

Sziasztok!

Harmadik nap! Remek :) Nem néztem át a részt, időm sincs rá most, és mivel tegnap névnapoztunk és most nagyon másnap is van, szóval… bocsánat ha van elírás, vagy ilyesmi.  :P

Köszönöm a kommenteket!

L.