6.

6. Ismeretlen érzések

Hmmm! Kimi aztán tudja, hogy érje el nálam a kínzóan édes pillanatokat. A kettőnk között lévő tapasztalat hiányt nemes egyszerűséggel kompenzálta azzal, hogy rákérdezett mozdulatainak milyenségére. Ott állt előttem egy szál törölközőben, szöszi hajából csöpögött a víz izmos mellkasán keresztül lefelé egyenesen, hogy aztán a csípőjét körül ölelő törölköző eltüntesse, én meg csorgassam a nyálam miatta.

Enyhén megnyaltam a szám és elvigyorodtam, Kimi érdeklődve nézett rám.

- Min szórakozol ilyen jól?

-Azt néztem, ahogy csorog le a víz a mellkasodon – oda léptem hozzá, követve egy kósza csepp útját - és azt vettem észre, hogy meg nyaltam a szám – vallottam be bűnöm.

-Örülök, hogy tetszik a látvány – csókolt meg – gyere, Szépségem reggelizzünk.

-Fél kettőkor –nevettem – elmegyünk úszni, mielőtt visszamegyünk? – kérdeztem két falat között.

-Tudtam, hogy tetszeni fog ez a hely – kortyolt bele a kávéjába, mosolyogva.

-Igen, nagyon szép - érintettem meg a kezét. – szívesen maradnék, de holnap már be kell mennem a pályára – fintorodtam el.

-A pályára? Neked. Minek?

-Öhm, nem mondhatom el – mosolyogtam szolidan – munka ügyben, legyen ennyi elég egyenlőre kérlek.

-Ok – biccentett, de tekintete gyanakvó maradt.

-Figyelj Kimi, én igazából dolgozni jöttem ide, lesz egy találkozom egy csapattal. Így jó?

-Jobb – mormogta és nagyot harapott szendvicsébe - mit szólnál hozzá, ha visszajönnénk majd? – folytatta teljesen mással – ja, és holnap én is megyek a pályára.

- De miért?- néztem rá – jaa persze itt péntek a pihenő nap, nem csütörtök, mint máshol.

-F1 királykisasszony? – gonoszkodott, kidugtam rá a nyelvem válaszul.

-Ezt ne csináld! – figyelmeztetett.

-Mert?

-Ezért – kapott ajkaim után sajátjaival – emlékeim szerint ügyes kis nyelved van.

-Annyira perverzkedős vagy – sóhajtottam kissé elpirulva.

-Mert kimondtam, hogy jól csókolsz? – vigyorgott diadalmasan, lerítt, hogy tudja; elérte, hogy félre értsem, és ezzel saját magam hozzam zavarba. Fene!

-Remélem Ket jól van – sóhajtottam a tegnapi napra gondolva – amúgy tisztában vagy vele, hogy kb 24 órája ismerjük egymást? – néztem rá boci szemekkel.

-Megeskettem Mike-ot, hogy vigyázzon rá- mosolygott ellenállhatatlanul – és igen, tudom, de különösebben nem érdekel- vonta meg a vállát –téged zavar?

-Aaam – ingattam fejem. Ráérek megismerni, nemde? Igaz volt, minek bonyolítsam túl?!

Beszélgettünk még egy jó órát, aztán elvonultam felvenni a bikinim. Persze kioldódott a csomó, így kikiabáltam Kiminek, hogy jöjjön be.

 –Igen? – lépett be, majd felnyögött ugyanis félig háttal álltam neki csak a fejem fordítottam felé, a hajam baloldalon, így látta az arcom a nyakam és a dekoltázsom jó részét. Megnyaltam az ajkam és nagy ártatlan szemekkel rá néztem, közben fogtam mindkét mellemen a fürdőruhát.

- Segítesz bekötni? – kérdeztem angyali hangon.

-Téged büntetni kéne az ilyen mozdulataidért – simult hozzám és csókolt bele a nyakamba. – Inkább levenném rólad – simított végig a hasamon.

-Te kis telhetetlen – kacagtam fel –aaa, most kösd be szépen, és menjünk úszni. Egy nagy sóhaj kíséretében bekötötte, majd rávágott a fenekemre.

-Gyere  – fogta meg a kezem – tudod, hogy szexi vagy? - nézett végig rajtam.

-Örülök, hogy tetszik, amit látsz – doromboltam.

- Ööö, nem baj, ha nem a pódiumra megyünk?- kérdezte- szeretnék a hajóról beugrani – vigyorodott el.

- Te nem is csinálhatnál ilyeneket, mert veszélyes – néztem rá.

- A főnökeim szerint. De szerintem nem. – vigyorgott még mindig –miért te nem mersz le ugrani? –nézett ártatlanul, angyali mosoly mellett. Lenéztem a korlát mellett, nem tűnt magasnak, így bólintottam.

-Lássuk – mutatott maga elé – hölgyeké az elsőbbség!

-Nyugodtan kezd te, nem akarok a vízben fuldokolni a röhögéstől a tegnapi ugrásod alapján ugyanis megvan rá az esély – pimaszkodtam. Ha ő megteheti, én is!

-Chh – morrant fel mellém sétált majd egy csók után egy érdekes ugrást produkálva beugrott. Megvártam, míg feljön, majd pár lépést visszasétáltam, ugyanis úgy gondoltam, hogy lendülettel szaltó is lehet. Nekilendültem és épp belefért, odaúsztam mellé és rávigyorogtam.

-Milyen jól megy neked az ugrálósdi – nevetett rám – este is kivitelezhetnéd!

-Mondom, hogy telhetetlen vagy! – morogtam. Persze nem komolyan.

-Aaam. De egy kapcsolat elején baromi sokat kell szexelni, hogy egymásra hangolódjanak az emberek!

-Mindent meg tudsz magyarázni, igaz? – vigyorogtam. Bár a mondata visszhangot keltett bennem. Egy kapcsolat elején… ez az lenne?

-Mmm ja, azt hiszem – röhögcsélt.

-Elég lényegre törő vagy – löktem el magam combjára támasztva talpamat.

-Ezt nem vitatom – kapott utánam, de csak a vizet súrolta kezével – nem kedvelem a túlbonyolított dolgokat.

-Az nem rossz – sóhajtottam, míg lebegő pózra váltottam a tengerben – mmm, ez jó.

-Egyet értek – válaszolta, épp hallottam mielőtt még víz ment volna fülembe. Hangszíne azt sejtette, többes értelemmel bír ez a két kis szó. Legalábbis reméltem, hogy nem én képzeltem bele.

-Mikor akarsz visszamenni a kikötőbe? – karolta át vállam a hajón már.

-Segítesz? – mutattam a naptejes dobozra – nem gondolkodtam ezen amúgy.

-Naná – csókolt nyakamba, s engedte, hogy elfeküdjek a napágyon – kikössem? – simított végig a hátam azon részén, ahol a bikini csomója volt.

-Nem, mert akkor le is akarod venni – kuncogtam.

-Én nem tehetek arról, hogy te kívánatos vagy – hümmögött, míg lassan elkente bőrömön a krémet – nem akarok ünneprontó lenni, de vihar közeledik.

-Mi? – kaptam fel fejem.

-Arra – mutatott el felettem, feltérdeltem, hogy lássam, valóba sötétedő felhők keretezték a láthatárt – szóval vagy kikötünk – biccentett a nem túl távoli kikötő felé – vagy visszamegyünk Monacóba.

-Mit szeretnél? – kérdeztem.

-Hát - ült le helyemre, és ölébe húzott, átkaroltam nyakát és könnyed csókot leheltem ajkaira – sablonos, ha azt mondom, hogy mindegy, amíg ez van? – fonta jobban körém karjait.

-Egy picit talán – húztam fel orrom nevetve – nem, tényleg nem. Nekem kifejezetten tetszik, hogy így kedveskedsz.

-Szemtelen – ráncolta homlokát.

-Dráma dráma – forgattam szemeim válaszul – szóval mi lesz kapitány úr?

-Mmm Monacóra szavaznék, nem lenne jó még egy éjjelt a hajón tölteni.

-Miért? – néztem rá kissé megilletődötten, most akkor mégsem volt jó?

-Megzavarja az egyensúly érzékem – válaszolt.

-De, akkor most ez - hebegtem.

-Nyugi, még csak szerda van. Este meg mehetünk a hotelbe is, akár a kikötőben is.

-Ezt még meg kell beszélnek Kettel – sóhajtottam fel lelombozva – nem hagyhatom magára végig! Mert ha még a hajón lennénk.

-Megoldjuk – húzta sunyi vigyorra ajkait – van is egy ötletem.

-Csak úgy ötletelgess drágám – kezdtem felvont szemöldök mellett – hogy ha egy haja szála is meggörbül!

-Nyugi szöszi – vigyorgott – induljunk akkor. Egy vihar nem játék a tengeren, még egy ilyen hajóval sem.

-Rendben – bólintottam s felálltam. Míg ő elindította a motort én besétáltam a trikómért, de az egyik székre dobva megpillantottam a finn ingjét. Remek! Belebújtam, éppen fenekemig ért, feltűrtem ujjait és az asztalon lévő nápolyis zacsit magamhoz véve utána mentem.

-Hmm - nézett végig alaposan rajtam – szexi vagy.

-Kérsz? – emeltem meg egy édességet, bólintott, így kacéran számba vettem, kaján fény lobbant szemeiben, s csak úgy hajolt hozzám.

-Örülök, hogy feltalálod magad itt – pislogott rám lassan – és az estéből kiindulva nem három levél salátát nyammogsz húsz percig.

-Tudod, magyar vagyok és nálunk nagy hagyománya van az ételnek – vigyorogtam rá.

-Sosem volt még magyar barátnőm – folytatta, barátnőm? hmmm! – de nem ott élsz már ugye?

-Nem, Svájcban vettem házat. Anglia a központunk, de ott sokat esik az eső – feleltem

-Én is Svájcban élek – nézett rám – hol konkrétan?

-Bernben, de azon gondolkoztam, hogy el kéne költöznöm– mondtam gondolkodva

-Nem messze lakom onnan- nevetett – Svájcból, vagy csak onnan? – kérdezte

-Nem Svájcból, csak a városból – mosolyogtam rá. – egy kicsit nyugisabb helyre csak.

-Hasonlót tervezek, pontosabban már eladó is a ház– fintorodott el.

-Miért? – kérdeztem vissza.

-Nem akarok ott élni – vont vállat – teljesen az exem rendezte be, és nem igazán tetszik.

-Aha – nyögtem értelmesen – ha esetleg kell egy jó ingatlanos, megadhatom az enyém számát! Elég impozáns házakat mutatott eddig nekünk.

-Nekünk?

-Ket és én – néztem rá –a mostani házat is együtt választottuk–feleltem.

-Ti együtt is dolgoztok?

-Igen, ő amolyan helyettes, személyi asszisztens egyben.

-Mindent együtt csináltok? – rötyögött.

-Nem. Most csak egyedül hagylak itt! – pislogtam rá méltóságteljesen, s el is indultam.

-Most megsértődsz? – nyúlt utánam csípőcsontjaimra fektetve kezeit – kiengeszteljelek? – pusmogta nyakhajlatomba érzéki puszik mellett. – Hm?

-És ki fog kapitánykodni? – döntöttem hátra fejem mellkasának.

-Van automatikus vezérlés

-Hát milyen pilóta vagy te? – fordultam felé kuncogva – hagyod az automatikus vezérlést, mikor elkápráztathatnál a tudásoddal?

-Az elkápráztatáson már túl vagyunk - lehelte mézédes, ártatlan hangon. Hát volt benne igazság.

Sziasztok!

Nagyon ügyesek voltatok, simán megvolt a kért komment :) remélem, a folytatásban is így megyünk, ismételten 10 :)

Nem hiszem, hogy sokat kellene mondanom a részről, bemutatja az saját magát :D Esetleg annyit, hogy egyre inkább beindulnak majd az események… ;)

Jó olvasást nektek!

Pusz

L.