5.

5. Jég/olvadás…

Soha nem tapasztalt érzések kerítettek hatalmába. Forróság vett körül, mindenütt azt éreztem… Mélyről fakadó, mondhatni ősi ösztön és vágy kevergett, és én nem győztem rácsodálkozni erre. Nem éreztem még ilyet…és ez egy kissé meg is rémisztett. Hogy lehetséges az, hogy így ismeretlenül is ennyire vágyom rá? Lehet, hogy pont azért…? Egy ismeretlen mégis ismerős szerető…. mmm!

-Szóval meleged van…- ismételt rekedtes hangon.

-Ühüm… - nyeltem nagyot, miközben lassan lehunytam szemeimet biztos lehettem abban, hogy ezt a különös vibrálást ő is érzi.

 -Tudod…elég jól kiismertem a másik nemet – kezdte lassan – és a testbeszéded elég árulkodó…

-Igen? – fordultam felé, a félhomályban nem láttam tisztán arcát – és mit árul el?

-Szapora a légzésed… meleged van…és sóhajtozol – kezdte az elemzést józanítóan lazán – mondhatjuk, hogy izgalomban vagy!

-Azta – vigyorodtam el, hát így is mondhatjuk végül is…

-Kibaszottul kívánlak – kapott el tarkómnál fogva, torokhangon mormogott, s mire reagálhattam volna ajkai enyémekre tapadtak – érzem, hogy te is…

-Kimi…

-Ne. Linda ne – húzódott el kissé tőlem – ne agyalj, csak hallgass az ösztöneidre. Férfi vagyok, te pedig egy szexi nő. Itt fekszel mellettem, és én érzem, hogy kívánsz, akkor miért ne játszatnánk?

-Mondjuk mert… alig ismerlek – sóhajtoztam.

-Tipikus duma – kerekedett fölém – a hatodik randin már az ajtóig se jutottunk volna el, és ezt te is tudod. Akkor meg minek szenvedjünk itt?

-Csak hogy ez az első találkozásunk, szóval… - meredtem rá.

-Aminek a végén itt fekszel az ágyamban. Linda, érzem, hogy kívánsz, ha nem fészkelődnél mellettem szapora légvétellel nem tennék semmit. De így… tudatában annak, hogy mi mindnet tennék veled…

-Jesszusom – sziszegtem – igen kívánlak! Csodálkozol egy ilyen este után? De értsd már meg, hogy nem akarok egy könnyen kapható nőnek tűnni!

-Ha annak tartanálak sose hívtalak volna a hajóra. Elvittelek volna egy luxus étterembe, pár koktél és bók mellett elkápráztatni, aztán felvinni egy szobába.

-Felettébb megható vallomás – morogtam ironizálva, mire rekedtes hangon nevetgélni kezdett. Ez hülye?

-Nem is annak szántam. Csak rávilágítok, hogy olyat váltasz ki belőlem, amit talán még senki más… értsd már meg, hogy nem egy kaland erejéig kellesz! – forgatta meg szemeit.

-És akkor most rögtön le is kéne húzni a bugyimat? – vontam fel szemöldököm.

-Csak hallgass az ösztöneidre – mormogta ajkaim közé.  Olyan…vágyakozó, érzéki volt az a csók! Hűen tükrözte mit is próbált a tudtomra hozni a maga módján. Valahol persze volt bennem tartás, hogy mindez egy amolyan jól időzített lefektetős duma, de túlon-túl kívántam ahhoz, hogy megálljak, vagy megállítsam. És ha csak egyszer kaphatom meg, ám legyen… inkább halok meg itt egy kicsit a karjaiban, minthogy lefékezzem az ösztöneimet…

Hajába túrva vontam még közelebb magamhoz, halkan felmordult, amitől engem kirázott a hideg. Lábával széttolta enyémeket, s lassan rám ereszkedett, csókja egyúttal mohóbb és vadabb lett. Egyre növekvő férfiassága combomhoz simult, megakadt a levegőm az érzetre.

-Ez az szépségem – mormogta nyakamba nedves, érzéki csókok mellett – engedd el magad…

-Mmm – feszítettem meg izmaim, ahogy keze hálóruhám alá siklott, hasam cirógatva.

-Héj – nézett szemembe zihálva – most még le tudok állni.

-Mi? – értetlenkedtem, ezért kampányolt? És ezért kínoz itt…? Hát az egekben a libidóm!

-Nem.egy.éjszaka – mormogta diadalittasan. Azt hiszem ez volt a tűréshatárom vége. Ingerelt, finoman harapdált és csókol csókolt hosszan, szenvedélyesen, mindenütt. Ha akartam volna se, tudtam volna leállni, és talán… ez így volt jó.

-Kimi – nyögtem nevét lehunyt szemekkel miután belém vezette magát.

-Finom vagy – zihálta bőrömre – nagyon finom…

-Ühümm – kerestem ajkaimmal az övét. Közös ritmusunkra találva hajtottuk egymást a mámoros kielégülés felé. Soha nem játszott meghatározó szerepet az életemben a szex, épp ezért most elképedtem saját magamtól. Úgy vonzott ez a férfi, mintha mágikus erővel bűvölne, és én nem akartam mást, csak darabokra szakadni körötte, érte, miatta…

Nevét mormogva, ívbe feszült gerinccel zuhantam a testi szerelem spirális világában, az endorfin úgy zubogott egésztestemben, mint egy szeszélyes folyam. Pár erősebb, s mélyebb lökés után hörögve rám omlott, akaratlanul is mosolyba szaladtak ajkaim a tudattól, hogy neki miattam ilyen jó…

-Jobb? – nevetgélt ajkaim közé.

-Jobb – bólintottam.

-Örülök neki – csókolt óvatosan, míg elhagyta testem – tényleg finom vagy… - fűzte hozzá.

-Nekem sem lehet okom panaszra – gördültem az oldalamra, kezét derekamra csúsztatva vont magához.

-Bízz bennem – lehelte, míg végigsimított arcomon – de most már pihenj!

-És ha nem akarok?!

-Felőlem mehet tovább – szuszogott hajamba, miután kényelmesen elhelyezkedett.

-Perszeee!

-Ok, akkor reggel – villantott gonosz vigyort, s szájon csókolt – aludj jól Lin!

Kényelmesen befészkeltem magam az ölelésébe, lenyugodott szívveréssel s légzéssel. Kellemes fáradsággal izmaimban, és totálisan kielégülve. Ennyi kellett volna csupán? Megkapni őt…?

Álomtalan álomba merültem, s mire ismét kinyitottam szemeimet, már napközben volt. Legalábbis a néhol beszűrődő fénycsíkok ezt mutatták. Ő még egyenletesen szuszogott mellettem, igazán jól esett lelkemnek, hogy kicsit kesze kuszán, de hozzám simulva fekszik. Keze hasamon… lepillantottam, körmei tövig rágva… megforgattam szemeim, hihetetlen! Óvatosan kiosontam mellőle a fürdőben aztán elégedetten konstatáltam, hogy egy csepp lelki ismert furdalásom sincs az éjjel történtek miatt. Akár hogy is alakul a továbbiakban! Mikor visszamentem lustán mocorgott, így félig felengedtem a sötétítőket, kellemes félhomályt előidézve.

-Mmmm – nyújtózott nyögve, s felém fordult. Rendkívül…édes az ébredő finn… - merre jártál? – vont magához könnyedén.

-Fürdő – simultam az ölelő karokba, hozzám hajolt és hosszan megcsókolt.

-Meddig maradsz Monacóban szépségem? – tudakolta könyökére támaszkodva.

-Hétfőig elvileg – feleltem.

-Eljössz velem a futamra? Megmutatom… a pihenőm – vigyorgott kajánul.

-Azt mondod, rosszalkodjunk a pályán? – incselkedtem.

-Hát ha ez neked rossz – tapasztotta ajkát nyakamra

-Chh! Ne forgasd ki a szavaimat – duzzogtam játékosan.

-Sose – szívta be élesen a levegőt – komolyan, eljössz velem? Sőt, mondok jobbat. Monacó után Finnországba utazom. Gyere el.

-Tessék? – néztem rá elkerekedett szemekkel. Utazzak vele?

-Nem egy éjszaka, emlékszel? – vonta fel szemöldökét félmosoly mellett, amitől amolyan én megmondtam arcot vágott.

-Nem hangzik rosszul – sóhajtottam, hogy palástoljam a rám törő izgalmat.

-Figyelj, az, ami éjjel történt… mi lehet annál bensőségesebb? Innentől minek tagadjam, hogy mit akarok – vont vállat könnyedén, ezek szerint e meglepettségem rendesen tükröződött arcomon.

-És mit akarsz? – kérdeztem rá kerekperec.

-Mondtam. Téged. Ennyire egyszerű ez.

-Szerinted…

-Őszintén, minek bonyolítani? – pislogott le rám – nem vagyok, azaz édelgős fajta, bár szerintem le lejött neked is. De eléggé kimutattam, hogy veled akarok lenni.

-Mindig ennyire nyíltan mondod ki, amit gondolsz? – érintettem meg arcát.

-Általában. Inkább az lep meg engem is, hogy már így viselkedek veled. Hatással vagy rám Linda… - tette hozzá egy kicsivel érzelmesebb hangon.

-Ezzel nem vagy egyedül – mosolyodtam el – este azon gondolkodtam, hogy…

-Hogy? – kérdezett vissza bíztatóan, pár pillanatig tartó csend után.

-Hogy…alig ismerlek, mégis az érzet… úgy érzem magam, mintha mindig is ez lett volna – mutattam rá, majd magamra.

-Üdv a világomban – vigyorgott rám – jössz zuhanyozni velem?

-Nem is tudom… - játszottam a gondolkodót mikor kikelt mellőlem.

-Ohoo, dehogynem! – rántotta le rólam a takarót, egy pillanatra zavarba jöttem, ő lazán flangált tök meztelenül előttem… - gyere csak szöszi! – sóhajtott és felnyalábolt az ágyról.

-Kimiii! – nevettem fel – tegyél le!

-Este is így sikoltozd a nevem – röhögött elégedetten. Úristen, ez az ember olyan akár egy tornádó…tiszta káoszt hagy maga után az ember lányában…

/ Kimi szemszöge /

Valamikor hajnalban arra ébredtem, hogy mocorog mellettem.  Lustán lehunytam a szemem, fél úton az ébren lét és az álom között éreztem a lány testének melegét, és ez elégedettséggel töltött el. Visszagondoltam az elmúlt nap eseményeire, szinte szürreális, hogy csak ennyi idő telt el… Na, Rami már vigyorogva mondaná: mi van veled?!

A keze a mellkasomon nyugodott, nem tudtam megállni, hogy ne érintsem meg. Ügyes, kicsi kezek… ühm…felvillant a kép, ahogy… Gyorsan elhessegettem a képet, mert, még a végén kénytelen lettem volna felébreszteni, hogy enyhítsen az altájon jelentkező problémákat… Megpróbáltam visszaaludni, de ahogy halk lélegzetvételét hallgattam egy furcsa dolog jutott eszembe. Itt fekszik ez a törékeny, szexi nő, és én nem akarok mást, csak elragadni, elvinni innen, ha kell egy külön szigetre, hogy senki másra ne figyeljen, csak rám. Lehet, hogy tényleg egy boszorkány bakker… Felforgatja a dolgokat. A múlt eseményein töprengve, rá kell, jönnöm, hogy talán senki iránt nem éreztem azt, amit ő egy nap alatt kiváltott belőlem. Akár szánalmas, akár nem. De hogy lehet ez? Sok nőt csak a teste miatt vittem ágyba. Mert szexet akartam, és egy kis alkohol mellett nem volt nehéz elérni, hogy azt tegyék, amit én akarok. És volt, hogy kihasználtam, hogy ki is vagyok… A hírnév és a pénz mindenre képes. De Linda? Nem. Ő teljesen más. Hogy a faszba alakult ez így? Szinte szó szerint beesett az életembe, és nem akaródzik kitessékelni…

Valahogy aztán reggel lett vagy dél…tököm tudja, de ő nem volt ott. Lustán pislogtam, mikor feltűnt, ismételten elégedettséget kiváltva.

-Meddig maradsz Monacóban szépségem? – támaszkodtam könyökömre, s mint egy véletlen hasára csúsztattam kezem. Egy kicsit lejjebb a mennyország kapuja van vigyorogtam magamban.

-Hétfőig elvileg – felelte.

-Eljössz velem a futamra? Megmutatom… a pihenőm – kajánkodtam a gondolat hatására.

-Azt mondod, rosszalkodjunk a pályán? – incselkedett velem.

-Hát ha ez neked rossz – tapasztottam ajkaimat nyakára.

-Chh! Ne forgasd ki a szavaimat – duzzogott.

-Sose – szívtam be élesen a levegőt – komolyan, eljössz velem? Sőt, mondok jobbat. Monacó után Finnországba utazom. Gyere el.

-Tessék? – néztem rám elkerekedett szemekkel. Ne aggódj bébi ezzel magamat is megleptem, nem csak téged…

-Nem egy éjszaka, emlékszel? – vontam fel szemöldököm.

-Nem hangzik rosszul – sóhajtott, de az a fej… mint egy riadt… kiskutya. ???

-Figyelj, az, ami éjjel történt… mi lehet annál bensőségesebb? Innentől minek tagadjam, hogy mit akarok – vontam vállat könnyedén, tessék, megmagyaráztam.

-És mit akarsz? – kérdezett rá határozottan.

-Mondtam. Téged. Ennyire egyszerű ez.

-Szerinted…

-Őszintén, minek bonyolítani? – pislogtam le rá – nem vagyok, azaz édelgős fajta, bár szerintem le lejött neked is. De eléggé kimutattam, hogy veled akarok lenni.

-Mindig ennyire nyíltan mondod ki, amit gondolsz? – érintette meg arcom.

-Általában. Inkább az lep meg engem is, hogy már így viselkedek veled. Hatással vagy rám Linda… - tettem hozzá szelídebben.

-Ezzel nem vagy egyedül – mosolyodott el – este azon gondolkodtam, hogy…

-Hogy? – kérdeztem vissza biztatóan, pár pillanatig tartó csend után.

-Hogy…alig ismerlek, mégis az érzet… úgy érzem magam, mintha mindig is ez lett volna – mutatott rám, majd magára.

-Üdv a világomban – vigyorogtam – jössz zuhanyozni velem?

-Nem is tudom… - játszott míg én kimásztam az ágyból.

-Ohoo, dehogynem! – rántottam le róla a takarót, a látványra megrándult a kispajtás lent - gyere csak szöszi! – mertem fel az ágyról.

-Kimiii! – visított – tegyél le!

-Este is így sikoltozd a nevem – röhögtem. Mit este? MOST!

Illegett billegett előttem a kabinban kerek mellekkel és fenékkel, amitől a farkam önálló életre kelt. Ahogy megízleltem, hogy milyen is még többet akartam.

Csukott szemekkel élvezte, ahogy lecsorog rajta víz én meg csak nyeldesni bírtam a látványtól. Szó nélkül toltam a csempének, azonnal terpeszbe állt, megadva magát, és ettől még inkább elöntötte a lila köd az agyamat.

-Kimi – karmolászta hátam lihegve, ahogy megérezte magában az ujjaim, ez volt a végpontja tűréshatáromnak. Felemeltem és beléhatoltam, miközben ő gyönyörű tekintetét az enyémbe fúrta. Úgy éreztem, szabályosan éget. Szenvedélyesen csókoltam meg, éreztetni akartam vele, hogy mennyire akarom őt, a testét, a lelkét. Nem sokkal később megéreztem finom ölének szorítását, és ebben a pillanatban vele együtt sóhajtottam fel, elöntött az endorfin, zihálva élveztem tőle. Ő is kapkodta a levegőt, szép arca enyhén kipirult a gyönyörtől, magamhoz szorítva állítottam talpra. Fürdés közben végig vigyorgott mellettem, el tudtam képzelni én is milyen bárgyú-de jót dugtam fejeket vágok. Becsavarta magát egy nagy törölközőbe én is a derekamra tekertem egyet, és gyors csók után felmentem a fedélzetre. Feljött utánam kaján mosolyt láttam az arcán

- Min szórakozol ilyen jól ?- tudakoltam.

-Azt néztem, ahogy csorog le a víz a mellkasodon – lépett hozzám, és végigfuttatta ujját a csepp nyomán - és azt vettem észre, hogy meg nyaltam a szám– vallotta be szemlesütve.

-Örülök, hogy tetszik a látvány – emeltem meg fejét, vágyakozva csókoltam rá ajkaira –gyere, Szépségem reggelizzünk.

Sziasztok!

Dec 1 :D Akkor játék idő! Emlékeztetőül: vasárnaptól-vasárnapig játszunk, a mindennapos részek 10 kommentért cserébe érkeznek. :)

A rész pedig… Az első Kimi szemszög… elárulom, elég sokat írtam az újított verzióba :P Jó határozott egy pasi ez a finn, és totálisan kimutatja mit, jelen esetben kit akar. Ez a rész valóban erotikusabb tartamú (figyelitek, milyen szépen fogalmaztam? :D ), de direkt. Azt hiszem elég jól sikerült rávilágítani mindkettőjük szemszögéből, hogy az idő a fizikális síkon fontos csupán… és hogy vannak olyan dolgok, az életben, amiért fejest kell ugrani az ismeretlenben… aki mer, az nyer, tartja a mondás ugye. Szóval nem is mondanék többet a részről. :)

December hónap lévén közelednek az ünnepek, és a blog születésnapja is. Tavaly az én ajándékom felétek az volt, hogy választhattok melyik töriből akartok dupla részt. Nos, idén nem ez lesz :D Kieszeltem valamit, és remélem, hogy sikerül is megvalósítani a következő hetekben. Én elviekben még szabadságon lettem volna ebben az évben, de úgy alakult, hogy mégsem, szóval jóval megcsappan az írásra szánható időm… :/ Karácsony hetén nem is tudom, legyenek friss részek? Nem tudom, mennyire vagytok ilyenkor elfoglaltak, utazás, ajik, család, egyéb miatt. Szóval gondoljátok át, és írjatok nekem, legyen e.

A múltkori rész végére írtam ugye, hogy van egy mondat, amit Kimi a valóságban is mondott :D Nos, való igaz, a yachtot valóban a győzelme után vette, de nem erre gondoltam, hanem erre: „ -Nem gondoltam volna, hogy itt kötök ki ma este. A srácok azzal viccelődtek mikor ide indultunk, hogy lehet, itt találom meg életem szerelmét” ( Mikor megismerte Jennit, utána hangzott el egy közös interjúban :) ) Kitti és Gonoszka kitalálta, még ha nem is voltak totálisan biztosak benne :D

Nem is szaporítom tovább a szót, várom a véleményeket tőletek, s akkor holnap következő rész… :)