IceWorld: Ötvenhat

-KIMIIIIIIIIII! –ugrott férjemnek lendületesen Titus.

-Mondjad pajti! – rendezte el magán a felfelé mászó törpét.

-Mondjad meg a Télapónak, hogy jöjjön már!

-Hát azt nem lehet – ingatta fejét lassan.

-De miért nem? – tudakolta Justuu, aki az ölemben ülve pingált – Liina?

-Tudod a Télapó soook gyereknek visz ajándékot, és van egy terve, hogy merre megy, hogy mindenki megkapja az ajándékát.

-És nem jöhetne ide először? – pislogott fel rám – hiszen nem is lakik messze!

Ó igen, gyerekként, itthon mi is mindig ezen voltunk „felháborodva”. Itt lakik a Télapó, és nem hozzánk jön először? Hát hogy van ez?

-Ne aggódjatok, holnap reggelre biztosan ideér a Télapó – biztatta őket Kimi.

-Liina? Ilyen szín nincsen – sóhajtott fel csalódottan Juu.

-Na, várjál, mindjárt keverünk, jó? – fogtam én is ecsetet.

-Mit alkottok ennyire? – lépett hozzánk Kimi, miután felnyalábolta Titust.

-Az autódat! – közölte Juu, de egy pillanatra sem vette le tekintetét a lapról.

-Gyerekek, aztán lassan irány a fürdő – szólt ki a boltíven át Kristii – nemsokára megjön a mami és akkor fel is díszíthetjük a fát.

-Jóóóó! – rongyolt be Titus a férjemet faképnél hagyva – anya? Ehetek sütit?

-Egy szeletet igen – felelte – Juu, kérsz?

-Nem! – vágta rá.

-Én igen – indult be Kimi is.

-Hát azt rögtön gondoltam – kuncogott fel Kristii – tessék, vigyél Linnek is. Meg sem lepődtem, hogy kettő szelet volt egy nagy tányéron, ugyanis tudtuk mindannyian, hogy a kis szőke az ölemben amint meglátja az édességet, enni is akar belőle.

-Gyere szivi, leszedem rólad a festéket – nevettem el magam, a fekete-sárga-piros szín a kezén és néhol az arcán is felfedezhető volt. Annyira önfeledten festett, hogy fel se tűnt neki, hogy színes kézzel vakarja meg a homlokát…

-Mamiiiiii! – rohantak aztán Paula elé – holnap jön a Télapóóó!

-Tudom drágáim – kuncogott – ti dettó ezt csináltátok az öcséddel – nézett Ramira.

-Megvártunk a fadíszítéssel – közölte Titus.

-Hát akkor álljunk neki gyorsan – bólintott. Az egész nap ilyen karácsonyi hangulatban telt. Fát díszítettünk, Kristiivel és Paulával befejeztük a süteményeket, s az utolsó adag mézeskalács figurákat kezdtük díszíteni.

-Ezek min nevetnek ennyire? – lesett ki Kistii.

-Nem tudom, de a második kancsó forralt bort isszák – vigyorodtam el – tuti köze van a jókedvüknek ehhez…

-Mi lesz ebből… - sóhajtott fel somolyogva Kristii.

-Nem akarsz segíteni? – kérdeztem a befelé robogó szőke mini bombát – csináltunk autóformákat is.

-Akkor de! - bólintott határozottan – Titusss, gyereee! – hívta testvérét hangosan.

-Kisfiam, legközelebb menj oda a testvéredhez, és úgy hívd be, ne a fél házon keresztül kiabálj, rendben? – okította rögtön az anyja.

Kimiék kint röhögcséltek a hangok alapján nagyon sztoriztak valamiről, míg mi az édességet gyártottuk. Remek, karácsonyi hangulat ölelt körül. Ki pillantottam a hatalmas konyhaablakon, óriási pelyhekben hullott a hó, nekem pedig egy régi-régi emlék jutott eszembe a kinti fehérséget látva….     

Reggel elégedetten nyújtózkodtam. Több okom is lehetett erre. Először is, a párom ágyában ébredtem, nem mellesleg meztelenül, egy igen csak… forró éjjel, majd kiadós alvás után. Aztán meg végre téli szünet volt a suliban, ami azt jelentette, hogy két komplett hetet tölthetek Kimivel anélkül, hogy komolyabb dolgok miatt meg kelljen szakítani ezt az időt…

-Mmmm – mormogott mellettem, s lustán hasra fordult – mennyi az idő?

-Fél tizenkettő – lestem a digitális órára mi éjjeliszekrényén állt. Kellemes félhomály uralkodott a szobában, amit a lazára engedett redőny okozott.

-Üüümmm kajás vagyok – támaszkodott könyökére mellett – jó reggelt szépségem! – sóhajtotta ajkaimra mielőtt megcsókolt volna.

-Neked is Kims – fúrtam arcom finom illatú nyakába – éjjel nagyon jó volt… - suttogtam, és éreztem, ahogy enyhe pír önti el arcomat.

-Nagyon nagyon jó – mormogta azon a jellegzetes rekedtes hangján, amibe ilyenkor jó adag… kéjesség is került. És én mennyire élveztem, hogy csak én ismerhetem ezt az állapotot… csak nekem suttog így, és csak rám pillant azzal a jeget is megolvasztó pillantásával…

-Ó Kimi, én… szeretlek téged – mondtam ki gondolatom, egy pillanatra felvonta szemöldökét, gondolom az éjjellel kapcsolatos megnyilvánulásra számított, majd lassú mosoly terült el arcán.

-Én is téged Liinám – fektette tenyerét arcomra, egy édes csók kíséretében – délután elmegyünk akkor hómobilozni?

-Naná – csillant fel szemem. Kimi mellett, pontosabban mögötte ülni ilyen gépeken… hát meghatározhatatlan élmény volt. Tökéletesen biztonságban éreztem magam mellette, így felszabadultan adhattam át magam a száguldástól bennem dübörgő adrenalinnak. Elégedett vigyorral vette tudomásul, hogy engem is függővé tett. Én meg hasonló mosollyal megérettem, amikor kikelt mellőlem, hogy felhúzza a redőnyt… s tette mindezt meztelenül… A testi szerelem is olyan dolog volta, amire Kimivel kölcsönösen tanítottuk egymást, és ez igazán elmélyítette a kapcsolatunkat. Hiszen mi lehet annál teljesebb, ha szó szerint birtoklod a párod testét?

-Bakker – nyögött fel, ahogy a fény bekúszott – Liina, asszem’ nem megyünk ma sehová!

-Miért? – ültem fel, s a takarót magam köré tekerve mellé léptem – azta! Hát… ez nagyon sok hó! – makogtam. Ok, itthon mindig sok hó volt, de nem ennyire sok! Gyorsan felöltöztünk, s lementünk a családhoz, ahol villanyfény fogadott.

-Mi… van itt? – nézett szüleire Kimi.

-Annyi hó esett, hogy nem tudjuk a redőnyöket felhúzni – informált Matti – pontosabban a szél hó falakat kreált a házfalhoz. Nézzetek ki – biccentett a bejárati ajtó felé. Kimi kitárta azt.

-Hoppá – hümmögött, laza két méter magas hó rengeteg állt előttünk, helyenként dupla magasságokba nyúlva.

-Egyetek pár falatot – kért Paula – aztán neki is állhatunk a hólapátolásnak…

Ezt is tettük, egy-egy szendvics után beöltöztünk s kimentünk segíteni. A havazás már elállt, annyira nagyon hideg sem volt… és persze Rami és Kimi már a harmadik percben a hóban fetrengtek és gyepálták egymást… Az egész utca életre kelt lassacskán, mindenütt lapátoló emberek, nevetgélések, és néhány időjárást illető szitokszó hallatszott mindenfelől. Finnek voltunk, hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy szó szerint mindenütt hó volt, így én kifejezetten élveztem a munkával töltött napot. Délutánra nagyon kifáradva, de mégis kellemes érzésekkel telve huppantunk le a konyhába a főtt étel mellé nálunk. Miután kiszabadítottuk a Räikkönen házat Matti felajánlotta anyunak, hogy szívesen segít nekünk is a hótalanításban.

-Ha már félig a mi lányunk – karolta át vállam Matti az udvarunkon állva.

-Kimi úgy se maradt volna itthon tétlenül – mosolyodott el Paula – és nekünk sem kerül semmibe, hogy itt vagyunk.

Nos, igen, a kis város előnye, hogy itt szeretik az emberek, és valóban segítik is egymást.

-Ez nagyon jó – szusszantott Kimi az első falat után, és már lapátolta is tovább az ételt.

-Az egyik kedvencem a savukala – közöltem. Anya istenien készítette a hazai ételeket, kiváltképp a füstölt halat, amit most rizzsel, salátával s mártogatóssal kínált.

Estére fáradtan dőltem be az ágyamba, Kimi nem sokkal később csatlakozott hozzám. Szőkés tincsei kicsit hosszabbak voltak a megszokottnál, de nekem még így is tetszett…

-Ennyire kifáradtál? – vont karjaiba, hangján hallottam, hogy mosolyog.

-Aham… ez a friss levegőn töltött nap… na és a hatszáz tonnányi hó leszívták az energiámat! – helyezkedtem el kényelmesen.

-Pihenj csak kicsim – mormogta tincseim közé, majd az álommanók elrángattak birodalmukba. Hajnalban arra ébredtem, hogy iszonyatosan kell pisilnem. Álmosan botorkáltam ki, majd vissza, de sehogy sem tudtam elaludni aztán. Egyre inkább azt éreztem, mintha valaki ülne a hasamon. Görcsöltem, és úgy éreztem teljesen tele a hólyagom is, pedig nemrég voltam kint.

-Mi baj Ina? – mormogta álmosan – rengeteget forgolódsz…

-Nem tudom – suttogtam én is automatikusan – fáj a hasam – húztam fel térdeim oldalt fekve.

-Kicsim – kattintotta fel az éjjeli lámpát – hol?

-Alhas – sóhajtottam.

-Szóval nem gyomorrontás – mormogta.

-Tuti nem – helyeseltem – veszek be egy gyógyszert – takaróztam ki. Igyekeztem aztán nem törődni az állandó ingerrel, hogy pisilnem kell, és talán a gyógyszer is segített, mert valamikor, valahogy aztán elaludtam.  Reggelre sokat javultak a tüneteim, de nem maradéktalanul múltak el, így anyához fordultam.

-És hogy fáj? – kérdezte, miközben megnyomkodta hasam.

-Olyan, mint amikor fel vagy fázva, és kétpercenként ingert érzetnél a pisilésre.

-Mikor voltál nőgyógyásznál Liina? Egy hónapja?

-Igen, nagyjából – bólintottam – de minden rendben volt!

-Tudom kicsim – sóhajtott – de attól tartok ezzel ismét oda kell menni. Felhívjam Niinát, hogy fogadjon még ma? Ünnepek előtt nem lenne jó halogatni egy ilyen vizsgálatot.

-Hívd – húztam fel térdeim csüggedten, utáltam nőgyógyászhoz járni!

-Nyugi Ina – karolt át Kimi – legalább hamar kiderül, hogy mi okozza ezt – adott puszit fejemre.

-Elvigylek? – jött vissza anya, megráztam fejem, mindig Kimi kísért el.

-Majd én – vágott bele rögtön a finnem. A vizsgálóba soha nem engedtem, hogy bejöjjön, de valahogy megnyugtatott a tudat, hogy ott van a váróban, és ő lesz az első, aki fogad, amint túl vagyok a vizsgálatokon.

-Rendben – bólintott anya, hálás voltam neki azért, hogy enged minket, bár gyanítottam érezteti akarta velünk, hogy mi tartozunk felelősséggel a kapcsolatunkért – egy óra múlva vár téged Dr Pasanen.

-Nagyon rossz? – simította kezét hasamra Kimi, tekintete aggodalommal telve vizslatott.

-Most nem – sóhajtottam és vállára hajtottam a fejem, ebben a nyomott hangulatban kifejezetten jól esett közelsége.

-Szerbusz Liina! – mosolygott rám a doktornő – hogy érzed magad?

-Furán – ingattam fejem.

-Vetkőzz le kérlek, és meséld el a tüneteket közben – kért szelíden.

-Nos, gyakori vizelési inger, mint mikor fel voltam fázva kicsiként egyszer… azon kívül, nyomás, görcsölés érzet…

-Amikor szexuális kapcsolatot létesítesz nincsenek fájdalmaid?

-Nem… nem igazán. Néha, nagyon néha egy kicsit kellemetlen nyomást érzek, de…az ööö tudjuk miért van – makogtam átforrósodó arccal. Ok, ő nőgyógyász, ráadásul nő is, és millió ilyen kérdést feltett már, sőt még ennél cifrábbakat is, de akkor is! Ez az én intim szférám…

-Készen is vagyunk – lökte el magát a székkel – öltözz fel nyugodtan. Liina, az ok, amiért ezt érzed egyszerű hámsérülés. Ez az aktus közben keletkezhet, a nem megfelelő behatolási szög miatt például, de számtalan oka van még. Írok fel neked egy kuppot és kenőcsöt is, ha esetleg felmerülne ez még egyszer.

-Elmúlik? Mármint… vissza térhet még ez a probléma?

-Lehetséges, hogy te érzékenyebb vagy – pillantott fel rám – ez nem betegség, és ha már tudjuk, problémát sem okoz. Könnyedén ki tudjátok küszöbölni.

-Hogyan? – ültem le a mutatott székbe.

-Például síkosító használattal, tudod sok esetben, mikor a nő úgy érzi, hogy minden rendben, és készen áll az aktusra, a szervezete még valójában nincsen készen, és ez is okozhat ilyen apróbb sérüléseket. Úgy képzeld el, mint mikor lehorzsolod a kezed, csak itt lágyabb szövetekről beszélünk.

-Értem – bólintottam. Több tippet adott még, valamint egy ezzel kapcsolatos, úgynevezett kisokost is, hogy tanulmányozzuk át Kimivel.

-Köszönöm Petra, hogy fogadott ilyen hamar – pillantottam rá hálásan.

-Amúgy is ügyeltem – legyintett – vigyázz magadra Liina, és ha van kérdésed, hívj fel nyugodtan, a kisokosban benne van a számom.

-Na? – lépett elém Kimi abban a pillanatban, hogy kinyitottam az ajtót – sokat voltál bent! Mi történt? Mi bajod van? Ugye, nem súlyos? – hadarta.

-Kims, nyugi – érintettem meg mellkasát somolyogva – semmi komoly. Csak egy kis felületi sérülés…. amit okozhat pl a behatolás…

-De? Én… miattam? – nézett rám nagy szemekkel – de…

-Azt mondta az orvos, hogy valószínűleg érzékenyebb vagyok, mint az átlag, szóval egyáltalán nem a te hibád – vágtam bele – mindig nagyon figyelsz rám, szóval…

-De ezek szerint mégsem eléggé – fintorodott el.

-Kimi, ne csináld ezt – karoltam át derekát – nem miattad van, ez inkább miattam van, de nem hinném, hogy bármelyikünket is okolni kellene. Ez van és kész. Nincs katasztrófa, csak kicsit jobban kell figyelnünk.

-Akkor… olyan… a falhoz szegezlek, és szinte rögtön beléd hatolok akciónk nem lehet több? – kérdezte lassan.

-Nem hiszem, hogy le tudnék mondani arról az endorfin túladagolásról, amit az a határozottságod ad – haraptam ajakamba vörösödő arccal – csak tenni kell bizonyos lépéseket, hogy… gördülékenyebben menjenek a dolgok!

-Akarod mondani síkosabban – vigyorodott el – ugyan Ina, másfél éve vagyunk együtt, nehogy már ciki legyen egymás előtt kimondani olyat, hogy síkosító!

-Nem ciki – néztem szép szemeibe – veled egyáltalán nem.

-Helyes – csókolt szájon óvatosan – ezen felül, hogy segíthetek neked? – tudakolta szelíden.

-Pár tipp a pózokra – emeltem fel a kisokost – például azt mondta Petra, hogy a szög sem mindegy. Ha a derekam alá párnát teszünk…. – kezdtem ecsetelni a hallottakat. Igaza volt Kiminek, nehogy már előtte legyen kellemetlen a szexről és velejáróról beszélnem… - ja és most 48 óráig nem fekhetek le veled…

-Sejtettem, hogy lesz valamennyi kényszerszünet – ráncolta homlokát– de nem érdekel, csak legyél teljesen jól!

-Édes vagy – hajoltam ajkaihoz egy csókra – beugrom kiváltani a recepteket! – lobogtattam meg őket – ide állsz addig?

-Aham – bólintott, s elindult a másik irányba. Beugrottunk még a pékségbe, úgy megkívántam azt az óriási, finom csigát, ami pizzás töltelékkel volt telenyomva, s csak úgy mentünk haza.

-Nos szivem? – kérdezte anya is rögtön.

-Semmi baj – toltam elé a kezelő lapomat – csak egy kis… sérülés.

-Örülök, hogy semmi komoly – karolt át óvón anya.

-Kimpa – fordultam aztán felé – estére nem hívjuk át Toniékat? Csinálhatnák valamit…

-Beszélek vele – bólintott somolyogva.

-Liiiinaaa – röhögött fel Kimi az ágyon fekve már.

-Mondjad drága? – pillantottam rá.

-Azt hiszem… egy cseppet benyomtam….

-Hát ezt jól hiszed – kuncogtam fel, ó ez a bárgyú-ittas vigyora! Elképesztően édes volt még így is….

-Mi a tököm ez??? – matatott maga alatt, mikor felém akart gördülni – legó… fasza! – emelte maga elé a kis játékot, majd megvonta vállát és elhajította – hogy került ide?

-Gondolom a gengszter törpék hagyták itt – feleltem komolynak szánt hangon.

-Ajjjj – szusszantott – akarok enni sütit! – pislogott rám nagy szemekkel.

-Hozzak?

-Neeem, majd én… - tápászkodott fel – aztán meg majd hallgatnám anyától, hogy bejárónőnek használlak – fűzte hozzá röhejes vigyor mellett. Megingattam fejem, mikor kikacsázott a szobánkból, s bekapcsoltam a tv-t. Épp az jutott eszembe, hogy hozathattam volna fel Kimivel én is édességet, amikor drága férjem felbukkant az ajtóban egy nagytányérral, amin egy halom süti volt, és két villával.

-Tessék – tette az ölembe, mintha csak én értem volna, hasra vágódott és elégedetten nyámmogni kezdte az édességet. Hát a pofám leszakad!  Mindent egybevéve viszont mulatságos volt a kép, nagyon is. Miután eltüntettük az édességet, párnát húzott magához, és combomra fekve kényelembe helyezte magát, szőkés tincsei közé túrtam, mire halkan felmordult, és lehunyta szemeit.

-Ez jó – motyogta, somolyogva simogattam tovább hosszabb tincseivel el-el játszva. Ahogy számítottam is rá hamarosan egyenletesen, lassan lélegzett, mutatva, hogy elaludt. Nagyon hosszú éven voltunk túl, minden szempontból. Ha lehetséges – és én tapasztaltam, hogy lehetséges – mentálisan jobban kifáradtunk, mint testileg. Úgyhogy kifejezetten örültem annak, hogy egy ilyen lazulós-iszogatós napot tartottak Ramival. Tudtam, hogy Kiminek hiányzik ez, hogy a testvérével lehessen, így egy pillanatig sem volt kérdés, hogy Finnországban töltjük az időnk nagy részét. Főleg, hogy az én szívem is ide húzott, hiszen az én családom is itt élt. Előre vártam a holnap estét, amikor mindannyian együtt leszünk a karácsonyi vacsorán…

Sziasztok!

Többen mondtátok, hogy ugorjunk nagyot, és tartsunk a 2013-as év válságos szakánál, deee nem lehet :D Ugyanis, az ütemtervem nem engedi :D Sok esemény áll még a párosunk előtt, és azokhoz kellenek a 13’-as év hónapjai :P :D A mostani, és talán a következő kettő rész amolyan… átkötő jellegű lesz, a megérdemelt pihenést töltik :P és ezt nem akarnám egy részen belül ledarálni, főleg azért sem, mert így egy rakat visszaemlékezést tehetek bele :)

Azt szoktátok nekem írni, hogy azért is kedvelitek a történeteimet, mert életszagúak. Nos, ez erre az emlékre eléggé igaz! Egy szerelmi kapcsolatban vannak nem épp kellemes dolgok is :)

Szóval várom a véleményeket! :)

És akkor közérdekű közlemények :D

 1.      úgy döntöttem lesz alternatív folytatása a BTW-nek :) előbb befejezem, aztán jöhet a „sötét” Liina :D

2.      az elmúlt napokban megmutattátok nekem, hogy simán belefér egy napba 10 kommenet, ezt külön köszönöm! Mindenkinek!  :) Szóval akkor legyen 7/7 JZSZ rész, mondjuk, kezdjük december 1-vel. Készüljetek :P mert 2-án csak akkor lesz rész tehát, ha megvan a 10 komment :)

Jó olvasást nektek! :)

L.