32. rész

2013 Ausztrália

-Hűűű - nézett végig rajtam Kimi vigyorogva – olyan… szexi vagy – nyelt nagyot. 

-Én bálnásan érzem magam – biggyesztettem le ajkaim.

-Gyere – fogott kézen és a tükör elé vezetett. Hátulról átkarolt és pocakomra csúsztatta kezeit – na, figyelj te nő! Itt vannak a gyerekeim, egy eszelősen helyes pocakban. A melleid gyönyörű kerek formájúak lettek – csúsztatta óvatosan az említett tesztrészre kezeit – a lábaid vékonyak, szerintem túlságosan is – mormogta- te pedig szabályosan ragyogsz. Szóval minden vagy, csak bálna nem!

-Ragyogok? – mormogta szégyenlősen, míg megfordultam kezei közt.

-Igen – bólintott – látszik rajtad, hogy boldog kismama vagy…

-Mert azzá teszel- néztem fel gyönyörű szemeibe. Amióta megtudtuk, hogy terhes vagyok még inkább kényeztetett…-Kims, kevesen mondhatják akkora joggal, hogy nekik van a világ legjobb férjük, mint én. Köszönöm, hogy ennyire figyelsz ránk…

-Ez a dolgom – csókot meg gyengéden – nem? – tette hozzá huncut vigyor mellett.

-El sem hiszem, hogy megúsztuk eddig! – sóhajtottam, míg magamhoz vettem táskám, s napszemüvegem. Nagyon meleg volt, így én is lazán öltöztem, egy fekete leggingst és egy fehér ujjatlant vettem fel, feldobva egy fekete nyaklánccal. Kényelmes volt pocakméretemnek, de ugyanakkor azért csinosnak is éreztem benne magam.

-Persze mert mindenki az esküvővel volt elfoglalva – fintorodott el – és ennyit tesz, hogy Svájcban voltunk idáig.

-Huszonegy hetes terhes vagyok tőled, és még csak most derül ki a média előtt, Kimi ki kéne adnunk egy könyvet hogy tartottuk titokban! – pislogtam rá szépen, ironikus hangnemem mellé.

-Mi lenne, ha anyátokat jó irányban folyásolnátok?! – mormogta a pocakomnak.

-Ez meg milyen mondat? – nevettem fel a liftben állva.

-Olyan, mint a te majonézet szójárásod – vonta fel szemöldökét, mire én megforgattam szemeimet.

-Pimasz apuka!

-Pimasz anyuka! – utánozott, de azért nyakamba csókolt. Egyenesen a mélygarázsba mentünk le, Mark már az autónál várt minket.

-Ana, gyönyörű vagy! – mosolyodott el – de komolyan!

-Köszönöm – sütöttem le szemeimet, a pöttömök miatt minden egyes bók szépen zavarba is hozott…

-Nem akarsz inkább itt maradni? – kérdezte ismét Kimi – nem akarom, hogy bajotok legyen…

-Hiszen te megvédesz – fektettem kezemet lábára – figyelj ezen kívül max két versenyedre mehetek el, bár a 36. hétig repülhetnék, de az ikrekre jobban kell figyelnünk. Most egyszer, először és utoljára beszélek a terhességemről, had rágják le a csontot alapon… pár nap és semmi extra nem lesz abban, hogy babákat várunk, de ha dugdosnál… már a teszteken kérdezgették, miért nem vagyok ott, akkor a szezonnyitón mi lenne? Azért beszélnének rólunk, mert tuti válságban a házasságunk…

-Tudom, tudom – sóhajtott – csak… meg akarlak óvni…

-Tökéletesen csinálod – feleltem őszintén. Tudtam, hogy ettől tart leginkább… hogy nem óv, nem támogat kellőképpen, az utóbbi miatt pedig biztos lehette abban, hogy lesz pár harcunk. Ugyanis ő a fejébe vette, hogy a sok utazás, s verseny miatt nem támogat annyira, amennyire kellene…

Ahogy számítottunk is rá, fotósok, s kamerával rohangáló emberek vettek körül minket, amint megjelentünk. Könnyed léptekkel ballagtunk a home felé, lassan végigsimítottam Kimi kézfején hüvelykujjammal, mint egy nyugtásképpen.

-Na, meglesz a téma – morgott.

-Kims, kérlek – pillantottam fel rá.

-Bocs – sóhajtott és óvatos puszit adott a homlokomra. Ezt már senki nem láthatta, ugyanis a home rejtekében voltunk, ide pedig nem férkőzhetett be a kamera…

-Kicsit zűrös lesz a nap – ült le Stephan – szokásos fotózás, miegymás…. interjúk…

-Megyek – nyögött fel, elkuncogtam magam, nagyon édes volt ez a kétségbeesett pillantás – ne nevess a nyomoromon asszony! – ráncolta homlokát – inkább érezzetek együtt!

-Együtt érzünk – bólogattam roppant meggyőzően – itt van Hanna, addig vele leszek, rendben?

-Csak tudjam hol vagy – cirógatta meg arcom – vigyázz magadra gyönyörűm!

-Ana! – hallottam meg magam mögött az ismert hangot, alig hogy kiléptem a homeunkból – szia!

-Heikki – mosolyodtam el szolidan – szia…

-Nagyon jól nézel ki – nézett végig rajtam – jól áll neked a pocak…

-Kösz – simítottam végig automatikusan gömbölyödő hasamon – épp hozzátok indultam.

-Igen? Akkor menjünk együtt – mutatott maga elé, kicsit még óvatos volt a kommunikáció köztünk, és ezen nem is csodálkoztam. Mikor Sebastian mellé került én konkrétan utáltam őt, mert állandóan kekeckedő és bunkó volt velem. Azt hittem tehát, hogy ez az érzés kölcsönös… s mikor Kimi szóvá tette, hogy szerinte ’rám van indulva’ kiröhögtem. Aztán kiderült, hogy mégis igaza volt a finnemnek, s honfitársa valóban gyengéd érzelmeket táplál irántam. Amikor megvizsgálta  a lábam hónapokkal később egy hülye kis baleset után, és leszidta Sebastiant, akkor rendeződött a kapcsolatunk talán, de… nem segített, hogy láttam, még mindig úgy néz rám.

-És hogy vagy? – kérdezte, de nem nézett rám.

-Jól. Minden rendben a pöttömökkel, szóval… nem panaszkodhatom – nyeltem egyet, olyan kínos volt… a tudat, hogy biztos nem kellemes neki látni a nőt, aki iránt többet érez feleségként, és kismamaként… és hát ez nem könnyítette meg a dolgomat. A picik miatt amúgy is mindenen meghatódtam. Karácsonykor a családi Ikeás reklámon rendszerint bőgtem például…

-Az a fontos… - hümmögött, és én komolyan hálás voltam, hogy beérünk a Red Bull területére…

-Ana! – lépett ki Hanna a fotocellás ajtón – jaj pocak! – nevetett.

-Hű, előre látom, te el fogod rontani a gyerekeimet!

-Azt a drága férjed nem hagyná szerintem – kuncorászott – Seb már vár – fordult Heikki felé somolyogva.

-Megyek már – sóhajtozott – szia Ana! – intett távozóban.

-Hm…

-Igen? – vontam fel szemöldököm.

-Ez a srác még oda van érted – nézett rám tipikus ne haragudj tekintettel.

-Elkeserít, hogy te is így látod – húztam szemem elé a napszemüvegem fintorogva – nem igaz, hogy nincs valami helyes kis barátnőd, akivel össze lehetne hozni…

-Az ég mentsen meg mindenkit, Ana Grey kerítőnek állna! – sápítozott vigyorogva.

-Ana Räikkönen – javítottam ki.

-Ne haragudj, még nem állt át az agyam – pislogott szépen. A RB Energy felé vettük az irányt, mikor ismételten nevemen szólítottak.

-Szia Natalie – mosolyodtam el. Egy riporter aki jó fej, üdítő tud lenni itt, ott ahol minden méteren beleütközik az ember egybe.

-Ó Ana! – mosolygott – hát mi ez a pocak? Gratulálok!

-Köszönöm – sóhajtottam.

-Szabad? – emelte kezét hasam elé, könnyedén bólintottam így lassan végigsimított rajta – jaj, úgy imádom a kismamákat – lelkendezett – gyönyörű állapot, igaz?

-Amióta elmúltak a reggeli rosszulléteim, igen – kuncogtam –Natalie, kérhetnék egy kis szívességet…?

-Ha tudok, szívesen segítek – bólintott biztatóan.

-Te is tudod, hogy ez – mutattam a pocakomra – mindenkit érdekel így, hogy Räikkönen lett a vezetéknevem. Egy alkalommal hajlandó vagyok beszélni az esküvőről, és gyermekvállalásról, és rád gondoltam. Megcsinálod te?

-Megtiszteltetés lenne – mosolygott rám – köszönöm Ana, szívesen beszélgetnék veled, vagy veletek.

-Rendben, beszélek Kimivel erről – sóhajtottam megkönnyebbülten.

-Ez jó ötlet amúgy – pillantott rám Hanna, miután ismét kettesben maradtunk.

-Ki akarom küszöbölni azt, hogy erről irkáljanak mindenféle valótlanságot, mert nem mondunk semmit. És Natalie egy normális csaj, és még Kimi is kedveli. Tuti nem fog idiótaságokat kérdezni.

-Ebben biztos lehetsz – bólintott, egy csapásra megerősített a döntésem helyességében.

***

-Hogy mit csináltál? – kérdezett vissza Kimi haragos tekintet mellett.

-Megkérdeztem Nataliet, hogy csinálna e egy interjút velem, vagy velünk – ismételtem, pedig tökéletesen tudtam, hogy nem azért kérdez vissza, mert elsőre nem értette.

-De mégis miért??? Én minden erőmmel azon vagyok, hogy védjelek… erre te meg vigyorogva ugrasz a riporterek elé? Hát hogy van ez?

-Gratulálok Kimi, ha te ezt szűrted le ebből az egészből, akkor ahhoz nincs sok hozzáfűzni valóm! – vágtam oda én is indulatosan. Egy fél másodperc alatt öntött el a düh… hát nem érti?!

-Én értem azt, hogy a legjobbat akarod – túrt hajába – de így?! Hát jó hogy nem oda adod nekik a kiskönyvedet….

-Baszodj meg! – nyögtem fel és bementem a szobánkba. Annyira dühös voltam az idióta makacsságáért! Ha Kiminek volt rossz tulajdonsága akkor ez a végtelen makacsság volt. Most is a fejébe vette, hogy ha csak éldegélünk minden jó lesz, bár írnak rólunk mindenféle szarságokat, de előbb-utóbb majd megunják… Ezzel szemben az én ötletem, hogy egyszer mondjuk el, hogy mi a is  helyzet eget rengető baromságnak minősült. Hát hol itt a realitás?!

-Ne baszd rám az ajtót – fújta ki levegőjét miután benyitott.

-Kimi, hát nem érted? Oltári nagy baromság az, amit mondasz! Miért kéne eltűrnöm, hogy azt találgassák máris romokban a házasságom, mikor egy egyszerű nyilatkozattal mindent lezárhatnánk?

-Ana, te hallod magad? Egy egyszerű nyilatkozattal? El kell, hogy keserítselek, ilyen a médiában nincsen!  Ma is vagy ezer fotó készült rólad, hatszázan meg is kérdezték, hogy terhes vagy e tőlem?! Nem is értem mit gondoltak, kitömted a felsőd, egy elbaszott tréfának, vagy mi a faszom?!

-Kimi… nyugodj meg – sóhajtoztam remegő hangon, elegem volt ebből a kiélezett helyzetből – először is nem vagyok idióta, ismerem a médiát ebből a szempontból, ugyanis elég rég vesznek körül híres emberek! Aztán meg a te tuti terved egyszer már befuccsolt. Emlékezz csak! Évekkel ezelőtt is ezt tanácsoltam neked, hogy állj ki, csak egyszer állj ki és mondd el, hogy vége a házasságodnak, de neeeem, te nem voltál képes erre, és évekig találgatott a média, mi is lehet a finn bajnokkal! A válásod után egy hónappal pedig már senki nem foglalkozott ezzel, mert megtudták mi az igazság, és már nem is volt érdekes!

-Ana, nagyon vigyázz a szádra – kérte összeszűkült szemekkel, hangjától felállt a szőr a kezemen, tudtam, hogy nagyon kényes vizekre eveztem, de meg kellett mutatnom neki, hogy nem mindig az a helyes, amit ő a fejébe vesz…

-Ahh – nyögtem fel automatikusan, a pocakomba nyilalló görcs miatt.

-Ana? – merevedett le mozdulatsorom láttán, ahogy kicsit begörnyedtem, és hasamra simítottam kezem –Ana?!?!

-Ez nem jó nekem – sóhajtoztam, míg leültem, lehunyt szemekkel simogattam pocakomat – semmi baj picik…

-Ana – jött a sokkal szelídebb, aggodalommal telt hang közvetlen közelről, felpillantva félelemmel teli zöld szempárt láttam magam előtt – rosszul vagy?

-Nem… mondhatnám – vettem mély levegőket – de a picik nem szeretik, ha idegeskedem…

-Sajnálom – fektette mindkét kezét hasamra – sajnálom, hogy kiabáltam veled. Nyugodjatok meg törpék… - mormogta halkabban és óvatos puszit nyomott a babák általa gondolt helyére. Persze azonnal mozgolódódás támadt odabent… ezer százalékig biztos voltam abba, hogy már tudják, hogy mikor ér hozzám-hozzájuk az apukájuk…

-Kimi – simítottam kezem az övére – meg kell, hogy értsd, nem megyünk semmire azzal, ha titkolózunk. Nem akarok bujkálni, mikor veled vagyok, csak azért, mert terhes vagyok. És nem is áll szándékomban mindet közzé tenni. Csak egy kis infót, hogy hagyjanak, már végre békén minket. Tudom én, hogy teljesen soha nem szállnak le rólunk, de… nem érdekel, azzal megbirkózom, de azzal nem, hogy gyakorlatilag három hónapja se vagyok a feleséged, máris arról cikkeznek, hogy megromlott a házasságunk, mert nem voltam veled sehol idén még….

-Ana, én… csak… meg akarlak óvni titeket – ült mellém, és végre át is karolt, sóhajtva hajtottam fejem finom illatú nyakához – ne haragudj, ha túlságosan rád erőltettem ezt a dolgot, de ezt tartottam helyesnek.

-Tudom – emeltem rá a pillantásom – köszönöm, hogy ennyire vigyázol ránk Kimi, de vannak helyzetek, amiket nem lehet kikerülni, mert egyik megoldás sem a legjobb, vagy a leghelyesebb. Ilyenkor mérlegelnünk kell, és ami a legjobb afelé indulni.

-Az én bátor Anám – sóhajtott fel ő is – mindig elfeledkezem arról, hogy valójában milyen erős vagy… mert ha rád nézek egy törékeny nőt látok, és nem a szó rossz értelmében – figyelmeztetett. Ismét visszahatottam fejem vállára, jól esett közelsége, és bensőséges szavai, amilyen hirtelen jött az ideg és düh, olyan gyorsan párolgott el belőlem a férjem hatására.

-Mert melletted lehetek gyenge – feleltem halkan – nem kell mindig erősnek lennem, engedhetek a gyengeségeimnek anélkül, hogy azt érezném, megalázó, ha gyengének látsz. Értesz?

-Azt hiszem – hümmögte, felpillantottam rá kedves mosoly terült el arcán – igen, értelek.

-Ó fiam – simítottam pocakomra kezem – ne ilyen erősen!

-Honnan tudod, hogy a fiúnk? És ha Lily? – csúsztatta kezét oda, ahol az enyém volt egy pillanattal ezelőtt.

-Mert Mattias van itt – érintettem meg mutatóujjammal kezét – a másik oldalon pedig Lily.

-Nem… keverednek össze? Mármint fordulásnál?

-Nem, akkorát nem fordulnak – informáltam – és valahogy Matt nagyobbat rúg, legalábbis úgy érzem. Kims, én mindenképpen szeretem az őssejtlevételt.

-Én is – bólintott komolyan – mindkét formáját. Főleg, hogy ketten vannak…

-Tudod, az a szörnyű, hogy ez a tudomány egyik csodája, rengeteg gyereken segíthetne, de mivel ilyen drága… rengetegen nem engedhetik meg magunknak – ingattam fejem – nekünk nem gond kifizetni közel egy milliót, hm, kettőt hiszen ikrek, de…

-Értem kicsim – fintorodott el – Ana, jövő héten lesz vizsgálat is nem?

-Igen, cukorterheléses vizsgálat, meg gondozási is…  - bólogattam, még meg sem születtek, de már most ők irányítottak minden beszélgetés… mi lesz itt, ha világra jönnek?

-Most min… nevetsz? – nézett rám kérdőn.

-Totál átvették már az uralmat a törpék – közöltem vele gondolatom.

-De ez így jó, nem? – vont vállat – fogalmam sincs hogy is kell ezt csinálni… de szerintem nem vagyunk olyan bénák…

-Szerintem se – ingatta fejem már csak somolyogva, ezek a sajátos megfogalmazásai mindig megmosolyogtattak – Kims… és az interjú akkor?

-Pár kérdést kibírok – sóhajtott – Nat úgy sem lesz tolakodó…

-Jó, de ne ilyen citromba harapott arcot vágj – csücsörítettem – mert így nem egy boldog apukára hajazol, hanem egy pasira, akit prosztata vizsgálatra visznek…

-Hééé! – morrant.

-Bocsi – paskoltam meg combját – de kb olyan arcot vágtál az előbb.

-Ana, amióta elmondtad, hogy terhes vagy…nem… jóval előbb - ellökte magát az ágytól - bakker eleve totál felforgattad a világom, leginkább már akkor, amikor ott fetrengtél azon az átkozott szőnyegen Vettel mellett. Nem akartam mást, csak hogy hozzám tartozz, és most ott vagyunk, hogy lesz kapásból kettő gyerekem tőled. Kettő! Ne gondold azt, hogy nem örülök ennek! Én csak nem hiszem, hogy felfogtam, hogy lesz két kiskölyök, az én kölykeim. Legszívesebben vennék egy bazi nagy szigetet és oda költöztetnélek, hogy még véletlenül se essen bajod – hadonászott előttem – nem hogy mutogassalak mindenütt.

-Annyira imádom a Kimi féle vallomásokat – pislogtam rá elvarázsoltan.

-Nézel rám boci szemekkel, én meg kimondhatatlanul dühös vagyok magamra, mert az előbb kiabáltam veled, holott egy kiskutyától elsírod magad, ráadásul az én idiótaságom miatt lettél rosszul… fasznak kell ilyen önérzetesnek lennem!

-Hát én ezt nagyon is szeretem benned – hümmögtem nyugodtan – szóval eszedbe se jusson változtatni ezen. És igazából az én álmodozó jellemem mellé kell egy ilyen erős karakter, mint a tiéd. Szerintem igazán rendben működik a kapcsolatunk – álltam fel én is – az meg, hogy összeszólalkozunk természetes. Még az én nyugodtságom mellett is! – szegtem fel állam vigyorogva, csípőre tett kezekkel.

-Én nyugodtságom? – vonta fel szemöldökét – hiszen én vagyon csendes, szolid, nyugis finn!

-Persze, persze – paskoltam meg vállát.

-Elnézem neked ezt a szemtelenséget, mert befolyásolnak a manók! – lépett közelebb hozzám.

-Nem befolyásolnak – kuncogtam.

-Ohh, dehogynem! – karolt át – hiszen tudod… édes, kicsi kölyökkutya, puha bundával, és ekkora – mutatta ujjai közt a kicsiny távolságot – tappancsokkal, amit finoman a kezedre tesz, és óriási farok csóválás mellett megszeretget, és…

-Jaj Kimi – sóhajtottam vágyón – ne folytasd….

-Látod? – fogta kezei közé arcom vigyorogva.

-Most szeretnék egy ilyen kiskutyát – biggyesztettem le ajkaim – gonosz vagy!

-Majd én csóválok neked valamit, hm? – pusmogta.

-De neked nincs puha bundád! – mosolyodtam el.

-Még jó – nyögött fel panaszosan –gyere, van egy ötletem a figyelemelterelésedre… - fogott kézen, s a fürdő felé kezdett irányítani…

Pénteken a két edzés között találkoztunk Natalieval a homeban. A vendégeket fogadó hangulatos kis

kávézóban ültünk le, talán az ismert közeg is segített, hogy ne feszengjek.

-Mi már előkészítettünk pár dolgot, kicsit beszélgetünk, és ennyi – mosolygott rám biztatóan – tudom, hogy nem szerettek a magánéletetekről beszélni, szóval ne aggódjatok, nem teszek fel kínos kérdéseket…

-Kösz – mosolyodtam el én is egy grimasz mellett, tökéletesen értettem mire célozgat itt nagy vigyor mellett.

-2013, túl a nagy visszatérésen azt hihetted idén nem nyúznak annyit – pillantott Kimire Nataie.

-Ja – vakargatta meg nyakát a finn, tipikus mozdulat – hát mégsem így lett…

-Persze, hiszen nem csak hogy ismét férjként vagy itt, hanem leendő apaként is… külön külön is nagy dolgok ezek – mosolygott.

-Azok, de… mi így akartuk. Az esküvő, a gyerek, mind-mind tervezett lépések voltak…

-Mesélnél pár szót az esküvőről Ana? – kuncogott fel – azt hiszem, elég sokan irigykednek rád e pillanatban…

-Téli esküvőnk volt, Finnországban. Életemben nem láttam olyan nagy hópihéket,mint  ahogy aznap esett Helsinkiben – nevettem el magam – és ez igazán különleges hangulatot varázsolt körénk.

-Jégember… hát, illik ide a fagyos csapadék – nevetgélt – ha jól emlékszem, azt mondtad viszonylag szűk körben rendeztétek…

-Igen – bólintottam – a család és a barátok jelenlétében, így is közel százan voltunk. Nem akartunk egy nagy felvágós lagzit, sztárvendégekkel – vontam vállat – egyszerűen nem illett volna hozzánk.

-Minden esetre nagyon szép voltál – emelt fel egy képet a kamera felé – ezt a fotót adta ki a pár a hivatalos közlemény mellett – magyarázta a kamerába nézve – nagyon cseles ez a ruha, így jobban megnézve, mert nem is látszik, hogy kisbabát vársz – fordult ismét felém.

-Itt még nem volt olyan nagy a pocakom, nem volt nagy kihívás elrejteni, főleg, egy ilyen kissé gyűrt anyaggal – vigyorodtam el elégedetten.

-Éricknek lassan építeni kellene egy gyermekmegőrzőt, hiszen csapattársad is apai örömök elé nézett, hamarosan te is…

-Aha, kölyök gokarttal…

-Hm, hm, csak nem egy apró utalás a baba nemére? Csak nem egy mini Kimi?– vágott bele hamiskás mosollyal Natalie.

-Ez? Utalás?– vigyorgott gonoszul a finnem – hány kiscsaj kartozik...

-Tudjátok a pici nemét?

-Igen – bólintottam.

-De nem áruljátok el….? – nézett reménykedve ránk.

-Nem – ingatta fejét határozottan Kimi.

-Mindenesetre köszönöm, hogy ennyit is elárultatok nekünk a saját világotokból. Sok boldogságot kívánok nektek a Sky Sport nevében!

-Köszönjük – feleltük szinte teljesen egyszerre.

-Ennyi – emelte meg kezét Nat, mire leállt a kamera – egy kis háttér munkával kiegészítjük, és kész is!

-Túlélted! – mosolyogtam ragyogón a férjemre, hogy elvegyem a pimaszságom élét.

-Remekül szórakozom azon drágám – sóhajtozott kaján vigyor mellett, míg mint egy véletlen teljesen magához vont – hogy azt hiszed, az ártatlan nézésed, és pocaksimogatásod levesz annyira a lábamról, hogy ne eszeljek ki neked valami büntetést az ilyen elszólásaidért!

-Miért, nem vesz le? – búgtam ártatlanul.

-Hát nem éppen – rötyögött.

-Este levett – figyelmeztettem.

-A kivétel erősíti a szabályt – bölcselkedett.

-Ahh, inkább nyerj nekem, ahelyett, hogy okoskodsz! – szusszantottam.

-Igen is asszony! – bólintott komolyan.

-Lüke – nyomtam puszit arcára.

-Ahh, majdnem belemarkoltam a fenekedbe – pusmogta.

-Végülis csak 471 kamera van itt – kuncogtam fel.

-A feleségemet csak letapogatatom! – mormogott sunyi vigyor mellett – asszem’ került ki rólam kompromittálóbb felvétel is.

-Remek – ingattam fejem, és már szinte vártam mikor „inzultálja’ a fenekemet.

-De nem akarok tiszteletlen lenni veled – nyomott puszit fejemre, szerelmes pillantással néztem fel rá, egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy valóban ő az én világom…

Ana ruhája, csak pocak nélkül :) 

Sziasztok!

Emlékszem, amikor anno Ana és Kimi szakítottak, s volt egy álma Anának, melyben egy kis szőke tündér, a lányuk szerepet, többen is írtátok, hogy remélitek, ezt az álomképet valamikor egyszer még viszont látjátok, csak a valóságban. Nos, nem, nem fogjátok :D Pont ugyan azt, nem :) , de én már akkor tudtam azt, hogy ha lányt kreálok, akkor Lily lesz :) És íme. Pár dolog kiderül ebből a részből, a törpékről, róluk, és igazság szerint nem véletlen az, hogy ekkorát ugrottunk időben. Meg van egy kis vita, ami leginkább a félelemből adódik. Hamarosan véget és ez a történet (és komolyan verem a fejem a falba, mert múltkor jöttem haza Pestről, és láttam egy plakátot az M7-es mentén.

 Semmi extra, csak egy fekete-fehér, és színes kép egymás mellett, nekem meg bevillant egy jelenet, egy új történethez….-.- :D gyorsan lejegyeztem, aztán majd egyszer, ha lesz időm….) szóval hamarosan véget ér, úgy saccolom még 5 rész kb (+/- 1-2).

Várom a véleményeket a mai részről!  :) És ne feledjétek friss rész a Visszatérés az életben c. történetünknél is!

L.

(Ui: a kismamás képeken egyiken sem az „én Anám” szerepel.)