74. rész

A 2012-es szezon utolsó futama következett. El se hittem! Úgy ment el az év mellettünk, mintha meg sem történt volna! Riia mellett úgy éreztem, hogy az idő legalább kétszer olyan gyorsan száguld, mint eddig.

-Ajaaa! – hívott az emlegette igen csak hangosan.

-Mondjad szerelmem – guggoltam a kád mellé én is.

-Kéjek szütit! – közölte.

-Most? De hát fürdesz!

-De… akkoj is! Kéjek! – nézett rám a kis bosszús törpe.

-Fürdés közben nem sütizünk Riia – feleltem komolyan.

-Látod Riri, én mondtam – sóhajtott fel a férjem.

-De…

-Riia, ne hisztizz – figyelmeztettem – és lassan ki szállhatnál a kádból.

-Panciii – sóhajtozott.

-Holnap is pacsizhatsz – sóhajtozott Kimi is, ő már rég ágyba dugta volta a gyereket.

-Gyere Riia, apának is pihennie kell tudod – nyúltam érte, ezzel, hogy apának szüksége van arra, hogy ő kimásszon onnan (maradjon csendben, egyen többet, szóval akármit, a lényeg, hogy apáért tegye) mindig tudtam rá hatni. Szerencsénkre a naagy kalandorkodással jól ki is fárasztotta magát a pici, így nem is kellett sokat mesélni neki az alvásig. Negyven perccel később zuhant mellém Kimi az ágyba.

-Nagyon fáradt vagy? – cirógattam meg arcát.

-Eléggé – hunyta le szép szemeit szinte rögtön – nem érzem valami jól magam – tette hozzá – lehet benyeltem valami szart…

-Vettél be valamit? – kérdeztem, mindketten tudtuk, hogy mennyire fontos a megelőzés,

visszaszorítás náluk.

-Aham, Mark adott… valamit – vont vállat. Kényelmesen elhelyezkedett mellettem, óvatos csókot adtam ajkaira, amit halk morgás mellett mélyített el, s leoltottam a lámpát. Ahogy számítottam is rá, hamar váltott egyenletes szuszogásba, a kellemes félhomály és a lassú légvétel engem is álmossá tett.

-Aja – pislogott rám szépen Riia – menjünk apucival!

-Hová akarsz jönni törpe? – ült az asztalhoz a finnem is.

-Ki! Vejed! – közölte komolyan – naaaaa – dobta be aztán a boci pillantást huncut vigyorral párosítva.

-Jó leszel? – sandított rám Kimi, mint akit hidegen hagy ez az édes hízelgés, de láttam, hogy a kezét úgy tartja már, hogy megérinthesse a kis szőkét…

-Igen! – bólintott.

-Igen? – csodálkoztam – mármint… igen, legyél jó…ó picikém – nyomtam puszit fejére most mondta ki először tisztán!

-Okoskám – cirógatta meg Kimi is kedveskedve - és hallgatsz anyára majd?

-Ühüm – bólintott Riia.

-Biztos?

-Igen!

-Rendben Riia, akkor jöhettek – fordult felé teljesen, ő persze azonnal az apja felé nyúlt, így ki kellett venni az etetőszékből. Elnéztem a kis szőkét, ahogy elégedetten majszolja a reggeliét, és az jutott eszembe, hogy apa mindig azt mondja rá, hogy csoda gyerek. Pedig egyáltalán nem volt az. Lassan két és fél évesen azt tette, amit a többi gyerek, csupán talán nagyobb volt benne a kalandvágy. Ugyan úgy, össze-vissza beszélt, alkotott új szavakat, jött, ment, ismerkedett a világgal. Rajzolt, csacsogott, de hát ez volt a dolga! Egy kicsit volt csak fejlettebb a koránál a védőnőnk szerint, és bár mindenkit lenyűgözött a kis világával közel sem volt olyan zseni, ahogy apáék állították gyakorlatilag mindenkinek. Én mindig azzal magyaráztam, hogy azért fejlettebb, mert rengeteget foglalkozunk vele. Napi huszonnégy órában mellette voltam, rengeteg szakirodalmat elolvastam még várandósan, és abból pár remek tippet alkalmazni is tudtam a kishölgyön. Például ez is, hogy mi sokszor tudtuk már Riia mire gondol, de mindig visszakérdeztünk, hogy ő mondja el nekünk a saját kis katyvaszos szavaival. Így tanítottuk kommunikálni az mellett, hogy helyesen beszéltünk előtte. Erin egyszer próbálkozott be az ügyüli-bügyüli de szép angyalka vagy szöveggel, akkor egyszer, s mindenkorra tisztáztam vele, hogy normálisan beszéljen Riivel. Vagy ott volt az is, hogy sokat segített nekem, teríteni, sütit sütni… soha nem erőltettem, csak ha kedve volt, akkor jött, mert játéknak vélte. De azzal, hogy elmondtam neki, hogy ha segít, előbb végzünk, és több időnk marad játszani, könnyedén elértem nála, hogy akarjon segíteni. Múltkor Kimi el volt halva, hogy leíratta velem a nevét Riia, nos azóta vagy hatvannégyszer elfelejtette ezt, akkor úgy három perc erejéig érdekelték a betűk, de azóta sem  hozta szóba. Viszont észrevehetően látszott, hogy tisztában van az érzelmekkel! Hogy ha fáradt voltam, oda huppant mellém, és hozzám bújt, meg akart vígasztalni, arról nem is beszélve, hogy ha Kimi sóhajtott fel miközben elnyúlt a kanapén… ó hogy oda tudott kucorodni az ő imádott apukájához! Gyorsan utána is néztem, és valóban Rii abban a korban volt már, hogy a nagy határfeszegetés mellett valóban érzékelte, hogy körülötte bennünk mi zajlik le.

-Bambula – nevetett fel Erin – min gondolkodsz ennyire?

-Egész nap Rii körül járnak a gondolataim – kortyoltam teámba, időmérő előtt voltunk, így volt még egy kis időm arra, hogy testvéremmel lehessek.

-Miért, történt valami? – faggatott szelíden.

-Nem – ingattam fejem – csak… olyan nagy már így is! Nézd meg, alig kezdtük el az évet, és már a szezonzárónál tartunk. Úgy repül az idő… és Ri is még csak most volt ekkora – mutattam a baba méretet – most meg már tisztán mondja, hogy igen, nem, apa…és hízeleg, huncutkodik…

-Előjött benned a nem szeretem, hogy vége van a dolgoknak érzet – mosolygott bölcsen – tudod Lin, eddig is ez volt, mármint a lánykád úgy konkrétan mindenkit az ujja köré csavart ezzel, a hízelgős huncutkodó pörgős mivoltával. És igen, nő, mint a bolond gomba! – kuncogott bele – de szerintem most, hogy ennyire a levegőben van a vége feeling… jobban kiéleződtél te is erre.

-Nem lehet, hogy túl sok pszichológiát tanultál mostanság? – méregettem.

-Nem, csak ismerem a testvéremet – pillantott rám, azzal a tipikus Laine féle nézésével.

-Jó… van valamennyi igazság abban, amit mondtál… - ismertem el.

-Aja… - sóhajtott bele Rii, az ölemben ülve éppen nagyon alkotott valamit az előtte lévő papirosra – vava!

-Mi van a kutyussal? – kérdeztem vissza.

-Hozzad ide! – dőlt nekem – kutusz… naaaa aja!

-Édeském – cirógattam meg a pöttöm pofit – Ajax most nagyon messze van tőlünk, de tudod, hogy a mami naaagyon vigyáz rá. Holnap, ha apa végzett el is utazunk a mamihoz és akkor játszhatsz Ajaxal is, rendben?

-De…. moszt!

-Riia, most nem lehet. Apának dolga van még. Tudod – folytattam határozottabban, a kisasszony most már nem elégedett meg egy szelíd nemmel, feszegette a határait, égy gyakran ellenszegült nekünk, és/vagy hisztizett mellé.

-Gyere morcos mackó – nyúlt felé Erin – megnézed velem Sebi bácsit?

-Igen! – jelentette ki, és durcisan rám pillantott, majdnem elnevettem magam, hajaj anya bajban vagy! Erinre még így is, hogy nem otthoni közegben voltunk, bármikor rá mertem bízni a kislányomat, így nyugodtan tárcsáztam férjem számát.

-Igen anyuci??? – vette fel röhögve.

-Egyedül vagyok apuci – sóhajtottam – mikor jössz?

-Lepattant a művésznő? – tudakolta.

-Igen, szomszédol Erinnel – feleltem.

-Mmm… mi lenne, ha meglátogatnál a pihenőmben, akkor? – kérdezte mézédes hangon.

-Nem is tudom… - sóhajtoztam – te nem vagy beteg?

-Egyáltalán nem - mormogta – szívesen be is bizonyítom neked!

-Hm, hm… igazán csábító ajánlat…. azt hiszem, élek is vele… - haraptam ajkamba vigyorom közben.

-Várlak gyönyörűm – lehelte olyan kaján hangon, hogy bizsergető érzés futott végig testemen. Uhm! Pár perccel később léptem a pihenőjéhez vezető folyosóra.

-Hopp, egy szexi anyuka! – csúsztatta kezét fenekemre aztán, miközben ajkai enyémeket keresték.

-Na, de Mr Räikkönen! – tetettem felháborodást.

-Megtehetem! – fúrta tekintetét enyémbe -  a saját kis feleségemet tapogatom!

-Olyan szédült tudsz lenni – nevettem el magam.

-Kicsim – dörgölőzött hozzám – konkrétan kanos vagyok, szóval…

-Hogy tudsz te ilyenekre gondolni, kvali előtt egy órával?

-Az akkor lesz – vont vállat – most pedig most van…

-Okos vagy – villantottam rá tekintetem, az övé összeszűkült.

-Ebből dugás lesz – közölte, s már fordított is pozíciónkon, hogy kimutathassa, teljesen férfiként bánik velem…

Riia már egyenletesen szuszogott a férjem pihenőjében, kidőlt a nagy kalandorkodásban, én pedig a tv-n keresztül figyeltem Kimi teljesítményét. Volt ebben, valami… érdekes, lényegében majdnem hogy csak alattunk állt az autóval, míg én képernyőről nézem… de hát a kis szőkét nem akartam magára hagyni, és lényegében nem is tehettem meg.

Mintha csak igazolni akarná tézisemet, mocorogni, s hüppögni kezdett a puha pléd alatt.

-Ajaaa!

-Mi baj nyuszi? – feküdtem mellé.

-Jossz…ittt – tette fejére picurka kezét.

-Rosszat álmodtál?

-Ühüm – fúrta nyakamhoz könnymaszatos arcát.

-Semmi baj Riri, itt vagyok – kezdtem lágyan ringatni – nyugodj meg kislányom…. nem akarsz aludni még egy picit?

-Neeem – ingatta fejét, az órára lestem, húsz percet aludt, az kevés…

-Mert rosszat álmodtál? – tudakoltam, hevesen bólogatott – figyelj picim – feküdtem el vele – tudod, hogy nem kell félned. Itt vagyok melletted, meg látod brumi is – húztam közelebb hozzánk alvós plüssét – ő vigyáz rád, hogy szépeket álmodj!

-De… aja – kucorodott alvós pózába, nagyon álmos volt még.

-Vigyázunk rád brumival, jó picim? – pusziltam arany tincsei közé, lassacskán lehunyta szemeit, és szerencsémre hamar álomba is merült. Annyira szuszmorgott mellettem, hogy én is elálmosodtam, pedig tényleg figyelni akartam Kimi teljesítményét….. de aztán valahogy mégsem sikerült, ugyanis Kimi ébresztgetett egyszer csak, Riivel közösen.

-Ajaaa – búgta a kislányom – ébjedjjjj! Naaa, aja!

-Héj pöttöm, anya nem így ébreszt téged – jött a másik hang.

-Ooo… ajaaa – folytatta szelídebben a picúr – sia aja…. jeje… - fektette kezét arcomra, nem bírtam tovább és elnevettem magam, szemeim kinyitva egy extra közeli Riiával találtam szembe magam –aja!

-Mondd édes – vontam ölelésembe.

-Éhes vadok! – panaszolta.

-Hajaj – kuncogtam – nagy a baj akkor.

-Ti aztán jól bealudtatok, mondhatom – cirógatta meg arcom a férjem – jövök be, erre mindegytők itt szuszog!

-Ő a hibás – mutattam lányunkra, Kimi is mindig rá fogja, ha elalszik vele…

-Tudom én azt – röhögött fel – gyere törpe, menjünk enni akkor.

-Kims, hányadik lettél? Ne haragudj, de… elaludtam – pislogtam bocsánatkérőn rá.

-Kilencedik – fintorgott – lesz megint egy elba… ehem, rossz futamunk….

-Sajnálom – nyomtam óvatos csókot ajkaira – de a pontokat holnap osztják…

-Tudod, nem is a rajthely bosszant – sóhajtott fel – hanem, hogy megint nem azt csinálja az autóm, amit én akarok.  Nem mondhatnám, hogy hű de jól érzem magam benne, vagy hogy fekszik a pályának… így nem lesz jó a futamunk sem…

-Kimi…

-Ne, már nem érdekel különösebb módon – vont vállat – azóta nem, hogy nem maradt esélyem a vb-re. Persze, ettől függetlenül jó lett volna valamit alakítani a végére, de… tudom, hogy marha nagy szerencse kéne legalább egy dobogóhoz, és ez elég tré dolog…

-Apa – szökdécselt hozzánk Rii egyik plüssével – esz!

-Jó, megyünk már turbó törpe – simogatta meg a kis buksit. Rossz volt látnom, hogy Kimi ilyen… lemondóan nyilatkozik az utolsó versenyéről. Mert az, hogy ha már Kimi szombaton ilyeneket mondott, az nem jelentett jót… ő volt az az ember, aki az utolsó utáni pillanatban is küzdött, amíg látott lehetőséget egy pillanatra sem adta fel. És most… nos ezek tudatában nehéz szívvel lépdeltem mellette a folyosón…

A kötelező interjúk után aztán Kimi egész végig a kishölggyel bandázott. Én tökéletesen tudtam, hogy neki Rii nagy menedék, ugyanis egyedül ő pillantott rá áratlanul, s kérdések, sajnálkozások nélkül tudott vele lenni. Könnyed volt a légkör, egyszerű volt az élet, és ragyogó a pillanat.

-Apa – sóhajtott nagyot Riia – szüti… kapok? Nem füjdök! – ingatta fejét határozottan.

-Hát azt látom – röhögcsélt a finn, s ölébe húzta a kicsit – és milyen sütit szeretnél gyönyörűm?

-Coki szütiii! – jelentette ki.

-Csokis süti…hm, azt én is szeretem – felelte – kérdezd meg anyut, ő is kér e!

-Ajaaaaa – kiabált, Rii játékait szedtem össze éppen. A leg képtelenebb helyekről is kerültek elő dolgok.

-Riia, úgy értettem, hogy menj oda anyához – állította talpra a kisasszonyt, s finoman megpaskolta a pöttöm popsit. Megmosolyogtató volt a jelenetük.

-Aja… szüti…? – pislogott rám a kunyizós nézésével.

-Mernék én ellent mondani pocakos Räikkönenéknek? – kuncogtam fel.

-Héééé! – replikázott rögtön a férjem – úgy látszik, egyes anyukák nem tanulnak bizonyos helyzetekből! – nyalta meg ajkát vészjóslóan kaján tekintet mellett.

-Úgy látszik, egyes apukák azt hiszik, hogy megijeszthetik az asszonykájukat – dobtam vissza a labdát miközben betűrtem Rii felsőjét a nadrágjába, sose szerettem, ha kint van a dereka…

-Nem hiszem, tudom – villantott elégedett vigyort miután hozzám lépett, s államnál fogva megemelte fejem.

-Nem képzelsz te egy kicsit sokat magadról? – mosolyogtam ártatlanuk mikor már azt hitte erre nem lesz válaszom.

-Anyád veszélye egy nő! – mormogta mikor felnyalábolta a feléje nyúló szőkét. Elégedett sóhajjal nyugtáztam a helyzetet, majd megrendeltük a kinézett csokoládés édességet.

***

-Kutussssssssssssszzzzzzzzzzzz! – rohant ki a kertbe Riia, Kimi ruganyos léptekkel követte őt, én pedig a teraszról figyeltem, ahogy férjem lenyugtatja az izgatott kutyát. Persze, hogy örült a gazdájának és a kishölgynek ennyi idő után, így Kimi egy kicsit kifárasztotta mielőtt még Ri rávetette volna magát. Komolyan úgy kezelte Ajaxot Riia, mintha az egyik kedvenc plüss kutyája lenne életre kelt formában.

-Figyeld meg ez a lány állatorvos lesz! – adott kezembe bögrét Paula.

-Hát meglehet – bólintottam somolyogva.

-…de apuci – szusszantott türelmetlenül – én is!

-Na, figyelj – ereszkedett térdre –Ajax, pacsit! – tartotta elé kezét, mire az eb tenyerébe helyezte mancsát, Ri elégedetten tapsikolt – azt kell mondanod, hogy pacsit.

-Pacait.. mmm neem jó – ingatta fejét a kishölgy nagy homlokráncolás közben – paaaciii . Apa… - pislogott rá kétségbeesetten.

-Kicsim, a pancsit sem tudod még kimondani – nevetett fel a bosszús manón, hajaj ezt nem kellett volna! Riia összehúzta szemeit, és eltrappolt felém – Riia?

-Megsértetted – informáltam, míg a kislány elé mentem – mi újság szivem?

-Apa… - sóhajtott nagyot.

-Kinevetett?

-Ki! – ráncolta homlokát morcosan. Lekéretődött és bevonult, ha jól sejtettem egyenesen a játékaihoz, közben hallottam, hogy Paula kérdezgeti, de az apuról végig morcin beszélt.

-Most mi történt? – kérdezte épp olyan homlokráncolás mellett Kimi, mint amit Rii produkált az előbb.

-Megsértetted a lánykádat – bólintottam – tudod most már nagyon érzi a hangulatokat, és rosszul esett neki, hogy kinevetted, mert valami nem sikerült.

-De… én azért nevettem, mert elképesztően édes volt, ahogy nagyban koncentrál – magyarázta hevesen nekem.

-Én tudom – kuncogtam – de neki ez olyan szégyenletes dolog.

-Nem túl kicsi ehhez?!

-Aaaam, pont abban a korban van, hogy fedezi fel ezeket a dolgokat. Menj, engeszteld ki… tudod, hogy alapból nagyon érzékeny rád. Istenít téged, szó szerint, még ha nem is abban az értelemben, ahogy mi értjük ezt a szót. És most csalódott, hogy apuci kinevette…

-Ó picim – sóhajtott fel Kimi, tudtam, hogy ez most Riinek szól – olyan hamar változik!

-Hát apuci, pedig mostantól ez lesz – fektettem tenyerem mellkasára somolyogva – menj be hozzá… tudod, hogy képtelen rád haragudni két percnél tovább…

Mindig rácsodálkoztam az ilyen pillanatokra, mert Kimi nagy magabiztossága könnyedén elillant ilyenkor. Nos, igen… egy kisgyerekre nem tud hatni a laza stílusával ebben az értelemben. Persze elvarázsolta őket, mert egy nagy gyereknek tartották, de…  a saját lányával következetesnek kellett lenni, mindamellett, hogy tisztán látszott, tanácstalan. Hiszen az imádott kis szőkéjét kellett megenyhítenie…

-Riia – ereszkedett mellé a szőnyegre, érdeklődve figyeltem őket, ugyanis a pöttöm még egy pillantásara sem méltatta – ne haragudj rám picim. Nem akartalak megbántani…

Óvatosan elmosolyodtam, hát ebből nem sokat ért még a törpe… de azt megérzi ösztönösen, hogy Kiminek milyen alázatos a hangneme…

-Megpróbájunk még egyszer Ajaxtól pacsit kérni?

-Üüüm – ingatta fejét a roppant elfoglalt primadonna.

-Biztos? – simított végig a kis buksin – pedig… a maminak is van diója… tudod, hogy mennyire szereti azt Ajax…

-Dió – csodálkozott el Rii.

-Na, gyere, kérünk a mamitól… - nyújtotta a lánya felé kezét, aki nagy sóhaj mellett megfogta azt. Nyilván nagyobb volt a csábítás, hogy apucival kenyerezhetik le a kedvenc kutyusukat…

-Apa… még – nyújtotta másik markát is, miután Paula odaadta Kiminek a kiszemelt gyümölcsöt.

-Megáll az eszem ettől a lánytól – kuncogott Paula, miután a krízis elhárult és a két szőke ismét a fűben szórakozott – egy pillanat alatt az ujja köré csavarja Kimit… és fordítva.

-Tudom – helyeseltem – valóban nagy köztük a szerelem, de Kims sokat is tesz ezért. Rengeteget foglalkozik a picivel, szóval egy kicsit sem lep meg, hogy Rii ennyire ragaszkodik hozzá. Nagyon várom már, hogy Riri legalább öt éves legyen, hogy akkor milyen lesz a kapcsolatuk…

-Hát igen, érdekes lesz látni, hogy boldogul egy akaratos szőkével! Mondjuk most is hamar visszaédesgette magához…

-Ohh, hát persze, kedvenc ebét nyúzhatja apucival! – nevettem el magam – tudod mekkora csábítás ez neki? Az, amiben szerepel Ajax, apa, az Oroszlán király és a 101 kiskutya, no meg a süti, nos… azokkal bármikor le lehet kenyerezni Riiát. És ezt a fiad pontosan tudja.

-Jaj Linácska, az utazással kapcsolatban akartam kérdezni, hogy mi lesz a hajóval? Béreltél?

-Nem. Az Iceman átszállítása már megtörtént – vigyorodtam el – majdnem le is buktam vele, mert a rögzítőn hagyott üzenetet a kikötőből az ügyintéző… Három hétig ott leszünk, biztos kell majd a hajó…

-Úgy látom mindenre gondoltál – paskolta meg kezem.

-Remélem – bólintottam  - persze Kimi semmiről nem tud. Se a hajóról, se a jet ski napról…

-Na, az hiszem a fiaim, mint két eszement fognak száguldozni…

-Elég valószínű – kuncogtam, Kristii is és én magam is ezt az elvet vallottuk. Ha összeengedjük a Räikkönen férfiakat, valami motor által hajtott dologra… na, abból valódi testvérháború lesz…

-Pedig azt gondolná az ember, hogy három gyerek után több eszük van – ivott kávéjába, de mosolya elárulta végtelenül büszke az a „két eszementre”. Előre láttam, remek kikapcsolódás lesz az elkövetkező három hét az édenben…

Sziasztok!

Szóval SZJÚ hiányban szenvedtetek? :D

Nos, remélem most olvadoztatok egy sort, Kimi apuci és Rii jelenetein :P

Utána jártam a dolgoknak, a gyermek fejlődését illetőleg, szóval valóban érzékeli az ilyen korú gyerkőc a hangulatokat, így egyre többet szerepeltethetem ilyen értelemben is a kis primadonnát :D Még ilyen Kimi-Riia jelenet? Tetszene? :D

Mivel a pénteki rész kimaradt (tényleg sajnálom, de sokat dolgozom most :/ ) arra gondoltam, hogy most maradjon 6/6-ban. Nem akarok még egy hetet úgy, hogy kimaradjon a többi történet friss része. Szóval jövő héten lesz GFTP, BTW és IW, de nem feltétlenül ebben a sorrendben. Meglátjuk, rendben?

Jaj és a meglepi :P… hát, ráértek karikor olvasni/kommentelni? :D mert ha igen, felőlem mehetnek a részek, ha előkészítem nem tart soká felpakolni őket :)

Várom a véleményeket! :)

L.