IceWorld: Ötvennégy

-Kimiii- kiáltottam a korláton áthajolva. Porkkalában voltunk, abban a csodás házban. Imádtam itt lenni, és Kimi is. A nappali üres volt, a konyhára is tökéletesen ráláttam, de ott sem volt senki. Lementem, az udvaron pillantottam meg őt, ahogy Ajaxal bohóckodik a hóban. Sokkal óvatosabban és finomabban már, mint évekkel ezelőtt hiszen a kutyánk is idősödött már. Rettegtem a naptól, amikor elveszítjük őt… de egyenlőre élveztem, hogy itt van nekünk, még ha öregebb, s őszebb bundájú is. Míg ők kint szórakoztak úgy döntöttem nekiállok a vacsorának.  Mexikói csirkeragut terveztem, szigorúan ellenőrzött husiból, hogy ne egyen bajom tőle, jázmin rizzsel, s miközben összeszeltem a belevaló zöldségeket, s felcsíkoztam a husit eszembe jutott, amikor Kimi ezt a házat vásárolta. Pontosabban vásároltuk.

Spanyolországból utaztam haza, hátam mögött egy három napos konferenciával. A téma a GP 2 és GP 3 további spanyol versenyinek megrendezése, szerződés hosszabbítás, a Formula 3000 utáni változások… sok idő, sok megtárgyalni való, és fárasztó beszélgetések… Nagyon örültem mikor végre megpillantottam az Espoo táblát végre…

Épp bőröndöm-emeltem ki a kocsiból, mikor rezgett telefonom.

-Szia Räikko – sóhajtottam a készülékbe.

-Hello gyönyörűm! – jött a könnyed válasz.

-Kimpa, már megint vodkás narancslével kezdted a napot? – kérdeztem gyanakodva.

-Ehhh, a szemtelen!   - morrant – nem. És mi az, hogy megint?!  Hagyjuk is… - szinte láttam magam előtt, ahogy legyint –mikor jössz haza?

-Jelenleg a kocsifelhajtón toporgok – adtam feleletet – te is jössz?

-Holnap reggel indulok Zürichből – vágta rá – Liina, szeretnék megbeszélni valami fontosat veled.

-Hm, éspedig? – nyaltam meg ajkam, ha ezt mondja, biztos komoly dologról van szó.

-Majd személyesen bébi - váltott lazább hangnemre.

-De ugye nincs baj? – riadóztam óvatosan.

-Nincs hát – mormogta – ne gondolj egyből rosszra. Holnap látlak Inám – sóhajtott – igazán főzhetnél valami finomat, mire megyek!

-A reptérre ki ne menjek érted?!  - forgattam meg szemeimet.

-Nem kell – röhögött – de a kaját komolyan gondoltam.

-Azt terveztem, hogy pihenek. Sokáig alszom – adtam elő tervem – tudod, milyen kényelmes az ágyam, szóval nem áll szándékomban korán kimászni belőle…

-És meztelenül alszol majd…? – jött a rekedtes, szexi hang tőle.

-Meglehet – adtam alá a lovat vigyorogva.

-Meglehet, hogy megleplek ott… - szívta be élesen a levegőt – holnap – fűzte hozzá vágyón.

-Csók – búcsúztam.

-Behajtom – figyelmeztetett játékosan – csók Ina…

Somolyogva süllyesztetem zsebembe a telefont, majd beléptem a jól ismert házba.

-Anyaaa!

-Konyha – jött az izgatott hang – szia kicsim!  - jött ki elém nevetve, s hosszan megölelt – jól utaztál?

-Igen – bólintottam – jó végre itthon.

-Remélem, éhes vagy, nemsokára kész az ebéd!

-Addig lezuhanyozom – álltam fel – még Madridban reggeliztem, de jól esne már egy kis főtt és nem mellesleg itthoni étel! 

-Helyes – cirógatta meg arcom – örülök, hogy itthon vagy végre.

-És most három hétig maradok is – közöltem vele a jó hírt, mire felragyogott arca – Katja?

-Holnap érkeznek haza az osztálykirándulásról. Svédországba vitte az osztályát.

-Nem irigylem, ennyi kölyökkel – nevettem el magam – mindenki holnap érkezik?

-Miért, ki jön még?

-Kimpa.

-Meg sem lepődöm – mosolygott hamiskásan.

-Anya – vontam fel szemöldököm, mire legyintett.

-Fél éve nem volt itthon, te megjössz, erre ő is – magyarázta.

-Most értünk rá – rántottam meg vállaim, nekem ez nem volt különös – azt mondta, valami komoly dologról akar beszélni velem, Paula nem mondott neked semmit?

-Nem szivem – ingatta fejét.

-Oké. De ne kombinálj – figyelmeztettem mosolyogva, s elindultam fel. Lassan egy éve volt saját házam Svájcban, de egyelőre ritkábban mehettem oda, mint hittem. Sok munkám adódott a két szériában, amit, egy cseppet sem bántam, de a kevés kis szabadidőmet nem pazarolhattam repülőutakra, így többször, egyből Finnországba utaztam. Kényelmes tréningruhába bújva, mentem le aztán a lazító fürdő után. Elégedetten mertem anyu finom főztjéből, egy pillanatra elkapott a nosztalgikus érzet, amikor suliba jártam volt ez a menetrend. Délután válaszoltam a barátaimtól kapott e-mailokra, amikre nem volt időm az elmúlt héten, majd egy kicsit átugrottam Paulához, tudtam, hogy számít arra, hogy az érkezésem után felkeresem, és nem akartam csalódást okozni a mondhatni pótanyámnak. Estére anya átment Katja házába, a tesóm festetett, míg nem volt otthon, s ezt anyánk felügyelte, így magamhoz mérten viszonylag korán ágyba bújtam. Valami film ment, de fáradt is voltam, és az ágy is kényelmes, s puha… Hamar el is alhattam, mert nem sok maradt meg a filmből, de mikor felébredtem már sötét volt. Rápillantottam az órára fél tizenkettőt mutatott, majd ismét lehunytam szemeimet. Furcsa álomba süppedtem, mert egyszer csak nyílt a szoba ajtóm, s valaki belépett. Az álom és az ébrenlét határán táncolva az agyam riadót fújt, s kipattantak szemeim, s riadtan ültem fel.

-Ina, csak én vagyok – jött a halk rekedtes hang. Felkattintottam az éjjeli lámpát, és valóban ő állt előttem – héjj, nyugi – lépdelt az ágyamig.

-Hogy kerülsz ide? – kérdeztem mély levegőt véve.

-Előbb jöttem – vigyorgott – csábított egy szőke…

-A szívbajt hoztad rám – fektettem tenyerem mellkasomra – nem szokás ám éjjel besurranni!

-Meg akartalak lepni – nézett rám nagy, ártatlan szemekkel.

-Sikerüt  - sóhajtottam kedvesebb hangon, mire elvigyorodott és állam alá nyúlva lassan szájon csókolt.

-Hiányoztál Ina… - mormogta.

-Hidd el te is – hajtottam fejem mellkasára, miután magához vont – három hónap, azért három hónap… te, amúgy hogy jutottál be? – kaptam fel fejem hírtelen aztán.

-Van kulcsom – nevetgélt – nem emlékszel okoskám?

-Még mindig megvan? – meredtem rá.

-Aham – bólintott lazán. Csendben visszaereszkedtem ölelésébe, kellemes érzettel töltött el, hogy itt van, mellettem, szó szerint… - megnyugodtál? – gördített hanyatt, hogy rám tudjon nézni.

-Igen – leheltem.

-Akkor jó – nyugtázta, s ismét megcsókolt. Hosszan, szenvedélyesen, vágyón – Liina… kívánlak – susogta rekedtes hangon, tudta, hogy megveszek ezért, az izgatott, vágyódó morgásáért.

-Üüümmm – feszítettem meg izmaim – én is téged…

-Bíztam ebben – vigyorgott ajkaim közé, majd keze lassan lesiklott oldalamon. Hosszú csókok, érzéki érintések, vad zihálás töltötte fel az erotikától forró levegőt. Elsőre gyors, szinte vad menetben találtunk egymásra, zihálva omlott rám, míg kapkodta levegőjét, majd a hajnal első sugarai már egy lassan, érzelmesen szeretkező párocskára leltek…

-Ó kicsikém – nevetgélt nyakhajlatomba – ez eszelős volt.

-Ühümm – doromboltam karjai közt.

-Liina, azt hiszem, jobb, ha lelépek – grimaszolt – nem jönnénk ki jól abból, ha reggel lesétálok veled…

-Nem igazán – értettem egyet vele. Ha már egy kicsit kedvesebben nézett rám, anyáink riadóztak, hogy újra összejöttünk. Sehogy sem értenék volna meg, hogy ez a néha napján történő együttlét kell mindkettőnknek, de egy komoly kapcsolatot egyikünk sem tudna vállalni, hiszen a világ különböző pontjain vagyunk… és hát, az ilyen jellegű dolgokat nem is velük beszéltük meg ugyebár.

-Várj – álltam fel én is lepedőbe burkolózva – miről akartál beszélni?

-Holnap. Vagyis ma – csókolt meg vigyorogva – aludnom kell, totál lefárasztottál.

-Haza mész?

-Mér’ a garázsba kéne? – vigyorgott tovább.

-Bolond – forgattam szemeim – de anyukád?

-Majd reggel elmesélem neki, hogy éjjel repültem – vont vállat – volt példa rá, hogy hajnalban érkeztem, szóval nem gáz. Viszont ő este Ramiékkal lesz, én pedig téged szándékozlak elrabolni.

-Hová? – csillant fel szemem, ez jól hangzott!

-Majd megtudod – nyomott puszit orromra – aludj jól Inám!

-Te is – mormogtam s magamhoz öleltem. Pár perccel később egyedül maradtam a Kimi illatú szobában, vigyorogva másztam vissza az ágyba, kellemes fáradság kúszott izmaim közé.

„Imádlak bébi” – jött az sms nem sokkal később. Visszaírtam, hogy „Dettó”, majd hasra fordulva ismét mély álomba merültem, mintha Kimi ittléte is csak a hajnal szüleménye lett volna…

Reggel zajra ébredtem. Pontosabban zajokra. Valakik jöttek. Az órára lestem, megint fél 12-t mutatott, hmmm,  tizenkét órával korábban………

-Liina…. – dugta be fejét vigyorogva Kimi.

-Te mit keresel itt? – ültem fel hírtelen. Már megint itt van? Mi van???

-Anyáink kitalálták, hogy reggelizzünk együtt – ecsetelte, míg mellém ereszkedett – és rám várt a nemes feladat, hogy felébresszelek.

-Még mindig alszom? – mormogtam homlokráncolás közben, olyan szürreális volt, hogy éjjel is itt volt, aztán kiosont, most megint itt van…

-Éjjel valóban beszívtál valamit– húzta kaján vigyorra ajkait – de attól nem hallucinálsz.

-Te perverz disznó! – csaptam a vállára, nevetve maga alá gyűrt, s meg is csókolt.

-Nem, nem – morogta – Inácska, vészesen közel állok ahhoz, hogy itt rögtön a magamévá tegyelek, szóval ne ficánkolj alattam. Tudom, hogy meztelen vagy, és, hogy milyen eszelős volt ismét megkapni téged. Viszont anyád és az enyém lent ülnek, és tuti számolják mióta jöttem fel. Öltözz fel gyorsan, lent találkozunk – hemperedett le rólam, ülő helyzetbe pofátlan vigyor mellett, mire kettő pislogtam ott sem volt.

-Na, milyen ébresztőt találtam neked? – méregetett anya, mikor lementem.

-Jobban örültem volna, ha kávét is hoz – vigyorogtam gonoszul.

-Ehh Laine, veled csak a baj van – pislogott rondán rám Kimi.

Jó hangulatban telt a reggeli, mint ahogy a délelőtt is aztán. Nagyon érdekelt mi az a fontos dolog, amiről beszélni akar, de megnyugtatott, hogy nem látom feszültnek, sem idegesnek.

-Pakolj össze pár cuccot – fordult felém a teraszon – nemsokára indulhatnánk.

-De hová?

-Oda, miről beszélni akarok veled – közölte komolyan – nem kell sok minden, csak egy éjszakát maradunk.

-Ilyenkor nem szeretlek – morogtam. Húzza itt az agyamat!

-Ohh, dehogynem – villantott szexi mosolyt.

-Most már elárulod? – pislogtam rá szépen az autóban ülve.

-El. Szeretnék venni egy házat. Veled.

-Tessék? – értetlenkedtem.

-Kinéztem egy villát nem messze Espootól, kb egy órányira. Tudom, hogy te is akarsz itthon házat, így lehetne kettőnké.

-De, de… - habogtam – hogy? Vagy mi?

-Inácska te titokban tütükéztél reggel? – vigyorgott gonoszul – de viccet félre téve, nincsen ok. Nem is kell szerintem – vont vállat – tudod, hogy milyen fontos vagy nekem, és jó ötletnek tartanám, ha lenne egy házunk. Nem kötelez semmire, de mégis van valamink. Ami csak a miénk. Értesz?

-Azt hiszem – bólogattam meglepetten. Abban igaza volt, hogy akartam egy házat itthon, de… annyi kérdés merült fel – de biztos jó ötlet ez?

-Mi lehet a gond? – kérdezett vissza.

-Hát mondjuk, hogy ilyet az összeköltöző párok csinálnak. Mi van ha jön egy olyan komoly kapcsolat az életedbe, vagy az enyémbe, ami nem viselné el ezt?

-Mer mér nem? Ina, nem azt kértem, hogy szülj egy gyereket nekem. Na, az gondot okozhatna. De nem hinném, hogy ha egy olyan fontosságú személlyel, mint te lenne egy ingatlanom, az gondot okozna majd. Te vagy a legjobb barátom Liina. Nem csak egy szerelem voltál az életemben, és aki ezt nem tudja megérteni, az nem is érdekel.

-Mi lesz ebből… veled, velem, a kapcsolatunkból…?

-Őszintén? Fogalmam sincs. Lehet, egy nap összeházasodunk – vigyorgott – de az is lehet, hogy fogunk tudni csak és kizárólag barátként egymásra nézni. Ki tudja? Én minden esetre nagyon élvezem, amiket kiváltasz belőlem.

-Hát, azt én is – mosolyodtam el – milyen ez a villa? És hol van pontosan?

-Porkkalában, egy tó mellett. Képeket láttam még csak róla én is, de elég tetszetős. Az út további részében csendben voltunk, hagyott időt, hogy átgondoljam a döntést. Világosan a tudtomra adta, hogy velem, vagy nélkülem megveszi az ingatlant, nekem már csak azt kellett eldöntenem, mennyire kívánok részt venni ebben a projektben.

-Kimi… - tátottam el számat, ahogy megláttam az óriási luxusingatlant – ez meseszép…

-Elég jó – vigyorgott diadalmasan, szerintem ő már ekkor tudta, hogy a tulajdoni lapon a kettőnk neve szerepel majd….

-Mmm, de jó illat van! – lépett be Kimi Ajaxal a nyomában.

 -Megkóstolod?

-Naná – jött hozzám.

-Huhuu, hideg a kezed – rezzentem össze, ahogy derekamra csúsztatta kezét.

-Finom – mormogta, s kivette a kezemből a kanalat, hogy újabb falatot kunyizzon.

-Úgy szeretem ezt a házat – sóhajtottam, kérdőn nézett rám, nem is csodáltam, elég éles témaváltás volt részemről.

-Míg főztem az jutott eszembe, amikor közölted, hogy venni akarsz egy házat, velem – magyaráztam mosolyogva.

-Tudtam én, hogy jó döntés – vigyorgott elégedetten.

-Egokám. Ezt akkor még nem tudhattad – mutattam fel gyűrűmet – és lássuk be, rosszul is elsülhetett volna a dolog.

-Szerintem nem – vont vállat – de kár is ezt firtatni. A feleségem vagy, szóval nem gáz, hogy vettem egy házat veled anno – vigyorgott ismét – tudtam, hogy remek szép érzéked van, és ez meg is látszik itt.

-Folytasd csak – kuncogtam dicsérő szavait hallgatva.

-Nem, nem – ingatta fejét – még a végén fejedbe száll a dicsőség, aztán már így se birok veled.

-Mi az, hogy nem bírsz velem?! – csaptam felé a konyharuhával.

-Ehh, családi erőszak – sóhajtozott, majd szemvillanás alatt utánam kapott – megvagy – szorított magához erősen, moccanni sem bírtam – ünnepek után megyünk csak haza?

-Szerintem úgy lenne jó – bólintottam – nemsokára karácsony. Az úgy is a családdal töltjük. Szilveszterre meg… tarthatnánk egy kis bulit.

-Vannak ötleteim – vigyorgott.

-Hát ezen nem vagyok meglepődve – kuncogtam, majd elléptem megkeverni az ételt – Kimi, micsoda éven vagyunk túl… Az ajánlat a Lotustól, összejöttünk ismét…és most már a feleséged vagyok… ez magában mozgalmas, hát, még ha hozzá teszem a nem éppen jó dolgokat – húztam el szám.

-Összeségében több volt a jó – sóhajtott fel.

-Igen – helyeseltem – és a rosszakon meg már túl vagyunk– rá pillantottam – jó dolog hozzád tartozni…

-Ezt én is így érzem – emelte meg fejem, azaz imádott félmosoly játszott ajkain mielőtt megcsókolt volna.

-Mi az? – kérdeztem rá, mikor felröhögött.

-Rami azt kérdezte tőlem valamelyik nap, hogy mitől ilyen idilli a kapcsolatunk?

-Idilli?

-Aham. Ők úgy látják, hogy álom életet élünk, tökéletes párkapcsolattal – megvonta vállát – szarul nem így van. Mármint, rohadt nagy mázlim van veled. Nem sokan tűrnék el azt az igen hülye természetemet – fintorgott.

-Csak néha vagy hülye - bíztattam vigyorogva – nézd Kimi – folytattam komolyabban – a körülöttünk lévő emberek azért hiszik idillinek a kapcsolatunkat, mert mi alapból nem vagyunk olyan pár, akik nyíltan vitatkoznak.

-Tegnap pedig rendesen rám basztad a fürdő ajtót – emlékeztetett vitánkra.

-De ezt is csak mi tudjuk. De a fő ok, hogy átérezzük, hogy milyen most egy könnyed, erős kapcsolatban élni, de azt is tudjuk, hogy milyen volt másokkal, másképp – megvontam vállam – ami nem volt jó. Elvesztettél, mint ahogy én is téged. És, amikor újra összejöttünk már tudtuk, hogy min és hol bukott el a kapcsolatunk. Ha egyszer megégeted magad, óvatosan játszol aztán a tűzzel. Tudom, hogy nagy a kompromisszum igény a kapcsolatunkban. Amit meg is adok,mert…nem akarlak még egyszer elveszíteni. És ez az, ami olyan idillivé teheti külső szemmel. Hiszen mit látnak? Két embert, akik szeretik egymást, bla, bla, bla. Én tudom, hogy ez nem csak ennyiből áll, mint ahogy te is.

-Hát nem – biccentett – a múlt szarságai után meg tanultam értékelni ezt – mutatott körbe – nem fogom engedni, hogy megint elvesszen valami. És ha ehhez kompromisszum kell, ám legyen. Ez olyan jut is marad is…

-Aham – somolyogtam, ő egy mondatban összefoglalta, amit én három percig magyaráztam. Jellemző – haragszol az este miatt? – kérdeztem óvatosan.

-Nem igazán – vont vállat – elég világosan a tudtomra adtad, hogy nem akarsz velem lenni…

-Nem voltam türelmes – sóhajtottam.

-Ne legyen bűntudatod – mondta – nekünk is kell vitázni – vigyorgott – ümmm, aztán meg jöhet a békülős szex!

-Persze, persze…. nem is akkora szám ez a békülős szex, nem tudom miért vagytok annyira oda érte.

-Vagytok? – vonta fel szemöldökét – Inácska, mesélj csak, kivel békülős szexelsz még rajtam kívül?

-Van két szeretőm, és pluszban egy ágyasom is – magyaráztam – velük.

-Aha. Plusz még az én farkamra is igényt tartasz – kezdett elemzésbe – nem lehet, hogy egy cseppet szexfüggő vagy édes?

-Mondja ezt az, aki majd minden nap rámászna az asszonykájára! – közöltem méltóságteljesen.

-Igen, mert én egyesekkel ellentétben nem tartok egy rakat szeretőt – vigyorgott gonoszul.

- Még jó, ugyanis el is búcsúzhatnál a kis Kimitől  Édes – biccentettem ártatlan pillantás mellett.

-Aha, szóval csak te használhatod? – lépett közelebb.

-Még szép!

-Annyira hülye tudsz lenni Liina – nevetett fel.

-Te meg egy öntelt majom – közöltem lazán.

-Mmm – nyalta meg ajkát – megtehetem.

-Csak nehogy elszállj itt nekem – mormogtam.

-Nem hagynád – csókolt szájon röhögve – hol az a kaja? Éhes vagyok…

Hello, hello!

Mi is lehetne jobb egy könnyed résznél, a tegnapi sokk után? :)

Mint ahogy ti is én is szeretem ebben a történetben a múltba való visszatekintéseket. A mainak az a lényege, hogy mennyi módon lehet egy kapcsolat mély. Barátság, szerelem, szeretet, „szeretősködés” és bizony van, amikor a múlt végleg összeköt bizonyos szálakat.

Aztán pedig a jelenben megvan a felismerés: ha egyszer megégeted magad…. és ebben a párosban, ebben a kapcsolatban ez az erősség, ettől is olyan kikezdhetetlen. :) Ez persze nem jelenti azt, hogy egymást ne tudnék ki idegelni :D valamint….. ehhem, ez már egy másik részt érint…. :P

A hétre még egy GFTP? :) Mondjuk 11 komi? :)

L.