Kettő

...Q...

Rendkívül dühítő volt a helyzet. Az egész apasági teszt mizéria kezdett az agyamra menni. Ez nem egy olyan dolog volt, amivel csak lesétálok a helyi ügyeletre, és baromira megnehezítette, hogy a világ másik felén voltam.  Cristina nagyon jól kezelte a helyzetet, egy pillanatig sem zökkentette ki a vádaskodásom, miszerint tuti nem az enyém a lánya. Valami nyomos indoka kellett hogy legyen, már lassan én sem viseltem el magam…
Nem könnyítette meg a helyzetet, hogy a győzelem után gyakorlatilag az összes riporter agresszív pióca módjára minden lehetséges alkalommal mikrofont dugdosott elém.
-Fasz ki van már – morogtam, ahogy benyitottam öltözőmbe Malajziában.
-Megjöttek az eredmények – fordult felém lassan Cristina – ott van a borítékban.
-Nem bontottad ki? – vettem fel a fehér borítékot.
-Nem, mert én tudom mi lesz benne – felelte bölcsen. Feltéptem a papírt, végigfuttattam a tekintetem a sorokon, de valahogy tudtam, hogy mit fogok látni. Túlságosan olyan volt az a kislány, mint én…. 99,8 %-ban egyezik a DNS minta a Kimi Räikkönen véréből kinyert DNS mintával…
-Nézd, én megértem, hogy kellett a bizonyosság – kezdte komolyan Cristina – de most már te is látod, hogy nem hazudtam. Haza utazom Londonba a lányom..unkhoz. Szeretném, ha eljönnél hozzánk, ha vége a futamnak. 
-Mégis mit kezdjek én ezzel? – lobogtattam meg előtte a papírt – attól, hogy vér szerint a lányom, semmit nem tudok róla. És ő se rólam. Hogy a picsába képzelted? Idejössz, közlöd, hogy van egy lányom, én meg mindent eldobva rohanok hozzátok? Legalább ő úgy tudja, hogy elhagytalak? Legalább gyűlöli az apját, mert nem volt mellette sohasem? 
-Lexi tudja, hogy teljes mértékben az én döntésem volt az, hogy kihagytalak az életünkből! 
-De mégis mit képzeltél? Miért nem mondtad el, hogy teherbe estél????
-Jó ég Kimi, azt se tudtam ki vagy te! – csattant fel – csak annyit, hogy itt egy helyes srác tele álmokkal és vágyakkal, akit Kimiek hívnak, és eszelőset szeretkeztünk. Mire kiderült, hogy teherbe estem, te már rég egy másik kontinensen voltál! Hogy kerestelek volna meg, mikor csak azt tudtam, hogy mi a neved, és hogy finn vagy? 
-Miért most? – vágtam oda – miért most kerestél meg? Hiszen tudtad, hogy ki lettem!
-Erről nem itt és nem így fogunk beszélni – lépett arrébb – de hidd el jó okom volt erre a lépésre.
Amint kilépett dühösen vágtam a falhoz a legelső dolgot, ami a kezeim közé került.

...Q...

Nyugi haver, nem lesz gáz… Kösz Toni, végül is csak a lányommal találkozom. Tuti nem lehet gáz… 
Leparkoltam a hófehér ház előtt, de pár percig még ültem az autóban. Miért pont velem történnek ilyen szarságok? Elcseszett házasság… erre egy gyerek…ebből mi fog kisülni.
Alig kopogtam az ajtón, az ki is nyílt, Cristina mosolyogva fogadott.
-Örülök, hogy itt vagy, gyere be kérlek!
-Öhm…kösz.
-Lexi még nincs itthon, előbb beszélni szeretnék veled egy fontos dologról.
-Ha most azt mondod, hogy Lexinek van egy ikertestvére, kiugrok az ablakon! – nyögtem fel.
-Megnyugtatlak, egyke – nevette el magát. Miért volt ilyen… laza?!  - figyelj Kimi, nincs sok időm, viszont rengeteg dolgot meg kell tennem…
-Nem muszáj mindent itt és most eldönteni – hökkentem meg.
-De, sajnos muszáj – eresztett meg laza mosolyt – ugyanis kevesebb, mint fél év múlva meghalok. Kimi, rákos vagyok, végstádiumban. De mielőtt végleg eltávozom erről a Földről, tudnom kell, hogy Lexi a legjobb kezekben van.
Döbbenten meredtem rá. Rákos? Micsoda?
-Cristina…én… - tátogtam.
-Kérlek ne gyere a sajnálom résszel. Párszor már hallottam, és úgysem változik semmi tőle. Én már elfogadtam a sorsomat. Szerettem volna látni a lányomat, menyasszonyként, anyaként… de jelen állás szerint a diplomaosztóját sem érem meg. Ezt nem tudom feldolgozni, de ez az én harcom végül is. Viszont marad utánam egy csodás ifjú hölgy! Kimi Lexi fantasztikus lány, és gondoskodnom kell arról, hogy soha semmiben ne szenvedjen hiányt.
-Ő tudja?
-Igen. Erős és bátor kislány – mosolyodott el büszkén – bár makacs, és dacol néha, de hát ez a dolga. A szüleim már elég idősek, rájuk sem számíthat örökre a lányom, de rajtunk kívül egyedül csak…
-Az apja van – ejtettem ki helyette a felismeréstől.
-Pontosan – bólintott – figyelj, anya és apa imádják Lexit. Ők hithű emberek, így szoba sem kerülhetett, hogy elvetessem, mikor kiderült a terhességem, bár én magamtól sem lettem volna képes rá. Mint mondtam neked múltkor nagyon megkönnyítették a dolgom, és bár először nem támogatták az ötlete, hogy megkeresselek, belátták, hogy ez a legjobb Lexinek.
-Anyaaa – dübörgött be a képen látott lány, egy pillanatra megdöbbent mikor meglátott.
-Hogy-hogy itthon vagy kicsim? – ölelte meg Cristina.
-Elmaradt az edzés – közölte, de végig engem nézett. Vajon tudja ki vagyok? 
-Lexi, szeretnélek bemutatni… Kiminek – fordult közénk – Lexi ő Kimi Räikkönen.
-Üdv – biccentett – Lexi vagyok – kinyújtotta felém a kezét, tuti nem tudja ki vagyok.
-Szia Lexi – nyeltem egyet, itt állt előttem a lányom… te jó ég, az én lányom! 
-Gyertek, üljünk le a nappaliban – sóhajtott fel Cristina – kicsim valamit el kell mondanom neked.
-Mi a baj anya?
-Semmi – ingatta meg fejét mosolyogva – Lexi, Kimi okkal van itt nálunk. Ugyanis ő az apád. – közölte, mintha csak arról kérdezné, milyen fagyit kér…
-TESSÉK??? AZ APÁM??? – meredt az anyjára,majd rám.
-Tudom, hogy ez sokkoló….
-Nem anya, ez több mint sokkoló – pattant fel – annyiszor kértelek, hogy mondd el ki az apám, de te mindig elintézted annyival, hogy csupán egyszer találkoztatok, és nem tudsz róla semmit. Ezek szerint mégis tudtad! Miért hazudtál? És miért most mondod el? Azért mert meg fogsz halni, és én már csak nyűg vagyok? – kiabálta sírva.
-Lexi, kicsim, hogy mondhatod ezt? Te vagy az életem ételme! És ezért kell megtudnod, és megismerned az apádat. Nem maradhatok veled olyan sokáig, ahogy szeretném, de neked lesz életed utánam is.
-Hidd el nekem is sokkoló ez az eg…. – kezdtem, de ő belevágott.
-Maga csak fogja be! 16 évig éltem maga nélkül, eztán is menni fog! Takarodjon innen! – zokogott fel, és elrohant.
-Beszélek vele – ment utána Cristina. Na, hát kb így képzeltem én is… Lexi tizenhat éves volt… atya ég, annyi, mint én, mikor megalkottam őt. Végigsimítottam az orrnyergemen, Cristina haldoklik, Lexi pedig konkrétan utál engem. Ennél elcseszettebb

már nem is lehetne ez az ügy! Több, mint fél óra telt el, mikor lépéseket hallottam, és felbukkantak a lányok. Lexi épp olyan semleges arcot vágott, mint ahogy én szoktam, basszus ez tényleg az enyém! 
-Le…
-Egy valamit jobb, ha már most tisztázunk – fonta össze karjait mellkasa előtt – nem érdekel, hogy te vagy az apám. Eddig is elvoltam nélküled, ezután is megleszek valahogy. De anyára való tekintettel…eltűrlek.
-Lexi! – vonta össze szemöldökét Cristina. 
-Most mi van? Jobb lenne ha itt édelegnék, miközben rókázni lenne kedvem? A lényeg…. Kimi, nem hiszem, hogy jóban leszünk. Egyáltalán nem érdekel mi van veled, és téged se érdekeljen, mi van velem. Elviselem, ha itt leszel, de ez nem jelenti azt, hogy barátok is leszünk… - egy pillanatig még kiélvezte szavai hatását, és ismét felsétált az emeletre. 
-Soha nem hallottam még így beszélni – zuttyant le mellém Cristina.
-Legalább kimeri mondani, amit gondol – vontam vállat.
-Ez nem vicces Kimi!
-Figyelj, alapból zűrös korban van, erre még jön az, hogy betoppan az… apja… - nyeltem egyet – arról nem is beszélve, ami veled történik…. Idő kell neki.
-Pont abból van a legkevesebb – dőlt hátra, figyelmesebben végignéztem arcán, valóban vékony és sápatag volt.
-Nézd… öhm, eljövök, amilyen gyakran csak tudok, hogy egy kicsit összeszokjunk… vagy mi fene – vontam vállat – nem utálhat a végtelenségig…
-Kimi, Lexi nem téged utál. Ő rám mérges, bár magának sem vallja be. Fél, mert tudja, hogy nem sok időnk van. Mérges rám, és a betegségemre. Dacol az elfogadás ellen, és mindennel, mindenkivel, aki erre akarja rávenni. A maga elvei szerint akar élni, sosem szerette, ha beskatulyázták, és most sem tűri, hogy megmondják neki mit tegyen…
-Ismerős…. – hümmögtem – nézd, én… gyanítom, marhára nem tudnám nevelni. Egy, mert ahhoz már nagy, kettő én magam sem vagyok olyan kaliber…. de mindent megadok neki. A legjobb egyetemekre járhat,a  világ bármely pontján…
-Nem azt akarom, hogy elkényeztesd! – figyelmeztetett – tudom, hogy gazdagabb vagy, mint amit elképzelni merek, de nem akarom, hogy olyan élete legyen, amit a pénz irányít.
-Engem sem a pénz irányít – morrantam fel.
-Nem akartalak megbántani – pillantott rám – de te felnőtt vagy. Kialakult élettel és személyiséggel. Ő még csak keresi önmagát, és ezt befolyásolhatja, ha hirtelen rászakad egy luxus világ. Értesz?
-Értelek…nem fogom hagyni, hogy bajba kerüljön.
-Ebben bízom igen. A versenyeid…. hogy lesz időd Londonba utazni?
-Ez az én problémám – biccentettem – meg fogom oldani, ne aggódj.
-Itt maradsz éjszakára?
-Nem – vágtam rá – mármint kösz, de… van itt Londonban egy kis lakásom… nem tudok most sokáig maradni, pár nap múlva el kell utaznom Kínába.
-Nagyjából mikor tudnál eljönni megint pár napra?
-Bahrain után. Visszatér a mezőny Európába, így sokkal könnyebb lesz nekem is. Az bő két és fél hét még….tudom, hogy nem épp optimális, de ez van.
-Nem várom, és nem is várhatom, hogy teljesen felforgasd az életedet miattunk. Ez a kis idő hátha Lexit is jobb belátásra bírja. 


<Lexi>

Dühösen ugrottam az ágyra. Hogy képzelte ezt anya???? És az a….

hapsi??? Ide jön, én meg ájuljak el, mert itt van az apu??? Mondjuk nem viselkedett úgy, mint aki rögtön meg akarja mondani a frankót, de… sosem lehet tudni!  Honnan került most ide?
A miért az nyilvánvaló! Törökülésbe kászálódtam, és átpörgettem az eseményeket gondolatban. Ott állt előttem az a férfi…. az… a…pám. Kiskoromban mennyit álmodoztam arról, hogy majd egyszer eljön hozzám, szorosan a karjaiba zár, és én nevetek az érzéstől. Ehelyett csak keserűség és gúny jött elő belőlem. Amióta az eszemet tudtam,mindig csak anya, a nagyi a papi és én voltuk. Négyen. És most anya… el fog menni…
Biztos voltam abban, hogy ezért bukkant fel hirtelen az apám. De honnan tudta? Anya mégis csak tartotta a kapcsolatot vele? Olyan ismerős volt nekem….tuti láttam már valahol! Megráztam fejem, kezdett az agyamra menni ez a mai nap…
Sóhajtva húztam ölembe laptopom, míg vártam, hogy töltsön a férfira gondoltam. Szőke haj, zöldes szemek… felsóhajtottam, nekem is hosszú szőke tincseim vannak… hogy is hívják? Valami fura… Mika… nem Maki…valami…K betűs… Közben betöltött az oldal is, ahogy görgettem le, ott virított az előbb látott férfi. Mi, mi mi?

„Bombaformában kezdett Räikkönen: a finn világbajnok megnyerte a szezonnyitót brit csapatával…”

-Anyaaaa! – rohantam le, de az utolsó lépcsőfokon megtorpantam. Mi van, ha még itt van???
-Igen kicsim? 
-Mit keresett itt….?
-Apád? Én kértem hogy jöjjön.
-De miért? Remekül elvoltunk nélküle!
-Lexi, meg kell ismerned őt – kért.
-Eddig nem volt fontos – morrantam fel.
-De kicsim, én már nem lehetek veled soká….
-Tudom – csattantam fel – sokszor elmondod! De azt hiszed attól jobb lesz, ha most idejön ez a vadidegen? Hát nem! Csak megnehezíted! Hát nem érted???
-Tökéletesen tudom, hogy mennyire nehéz neked! De hidd el , nekem is pokoli! Muszáj tudnom, hogy jó kezekben leszel…
-Itt vannak a nagyiék! 
-Lexi a nagyiék idősek már. Sokáig veled lehetnek még, de nem fognak tudni úgy gondoskodni rólad, ahogy kell. Viszont Kimi mindent meg tud adni neked…
-Tudtad, hogy kicsoda igaz? – sürgettem – láttam egy cikket róla. Híres ember. Nyílván tudtad!
-Igen…
-Akkor miért nem léptél, mikor kértelek? Sírva könyörögtem neked kicsiként, hogy keressük meg az aput! – vágtam oda – de te mindig azt mondtad, nem tudod hol van! Atya ég, minden évben ellátogatott ide – merevedtem le a felismeréstől – anya!
-Sajnálom Lexi – suttogta – hibáztam…
-És ha nem lennél beteg soha meg sem kerested volna, igaz? IGAZ???
-Nem tudom…. lehet, hogy nem…
-Annyira önző vagy! – sírtam el magam, majd felrohantam a szobámba. Minden amiben eddig hittem szertefoszlott egy pillanat alatt…

Sziasztok!

Örömmel olvastam, hogy rengeteg kérdés merült fel bennetek az első rész olvasva, valamit, hogy ekkora az érdeklődés az új töri iránt!

Bizonyos kérdésekre választ kaptok, leginkább a miért most? –ra. Nagyon jó kis tervek vannak a mi kis párosunk tekintetében :D amiknek egy jó része már le is van írva :P A helyzet az – és ezt egy pillanatig sem akartam titkolni, csupán nem akartam kisregénnyel kezdeni – hogy ennek a sztorinak egy hosszú, de egy részes OMS az alapja. Az ötlet, miszerint Kimi első szeretkezéséből foganjon egy lány, akinek az anyja meghal Gonoszkáé. Hetekkel ezelőtt írt nekem egy mailt, hogy lenne egy OMS ötlete… de én akkor lehetőséget láttam benne, hogy nem akartam egy bazi hosszú részbe préselni. Kaptam egy jó kis tervet, és hozzá álmodtam még milliónyi gondolatot, ötletet. :) Kicsit olyan ez, mint a Mindent a családért. Emlékeztek? Andika olyan hosszú részt adott, hogy egy egész Novellát kerekítettem belőle :D Hogy ez is Novella lesz e, nem tudom még. Igazán mulatságos ezt írni, szóval…. majd meglátjuk :)

Várom a véleményeket! :) Tudom, sok, deee 15 hozzászólást kérhetnék? :P

Épp az előbb írtam Gonoszkának – nektek is felvetem-, hogy legyen időtök megfontolni az ajánlatom. Többen írtátok, hogy akár két történet friss része is felkerülhetne egy nap. Ok. Én benne vagyok. Játszunk! :)

Az ajánlatom a következő: választunk egy napot, amelyen 3 különböző történet friss része kerül fel. Pl: SzJÚ, IW, GFTP. DE! Három részért cserébe kérésem van. Összesen 30 komment. Na, nem egyhez, hanem a háromhoz. Mondjuk felteszem a SzJÚ részt, megvan a 10 komi, jön az IW, ott is megvan a 10 (ami 20 már ugye) jön a GFTP, ami reményeim szerint annyira tetszene, hogy megint csak meglenne a 10. Remélem érthetően írtam le :P :D Mit szóltok? :)

Ui: kissé szivat a blogger, így ez a történet tőlem nem megszokott módon ezen a betűtípuson kerül fel...

L.

xo