IceWorld - Ötvenkettő

Komolyan úgy éreztem magam, mintha egy láthatatlan kéz szorítana belűről. Nem tudtam kiegyenesedi a görcs elemi erővel húzta össze sejtjeimet. Kapkodva vettem a levegőt, miközben átkaroltam lábaimat, magzat pózban feküdtem a fürdő közepén.

-Kimi… - próbálkoztam férjem behívásával, de csak erőtlen motyogást sikeredett összehoznom. Vad hányinger kapott el, a görcsösség szerencsémre enyhül egy kicsit, így elmásztam a wc-ig, de az ökölődésen kívül semmi nem történt. Lihegve támasztottam le kezeimet, a hideg csempén térdelve.

-Lindi – hallottam meg Kimi hangját – ugye még nem fürdesz? Játszhatnánk… valamit! – nevetgélt, majd kitárult az ajtó – Liina! – nyögött fel – mi a baj kicsim? – térdelt mellém rögtön.

-Nagyon fáj – ziháltam.

-Hol? – tűrte el hajam, hogy lássa arcom – nyirkos a bőröd…

-A hasam – szorítottam egy pontra a kezem – nagyon fáj, görcsösen…

-Beviszlek a kórházba – próbálkozott ölbe venni – nem lesz semmi baj Liina.

Féltem attól, hogy talán megismétlődhet a vetélésem, hiszen akkor fájt ennyire görcsösen… de… ez most más volt. Nem ott és nem úgy fájt. Minden egyes másodperc, amit az úton töltöttünk ezer évnek tűnt. Próbáltam mély levegőket venni, de sehogy nem volt jó. Ráadásul a fejem is kezdett zúgni, fájni, és ezzel nőtt a félelmem is. Mi lehet ez?

62 órával korábban

-Linaaaaaa! – ugrott nyakamba Katja – annyira hiányoztál!

-Te is nekem! – szorítottam magamhoz testvéremet – végre! Három hétig itthon leszünk!

-Imádni való hír! – kuncogott – átmegyünk anyáékhoz?

-Persze – bólintottam –au – kaptam hasamhoz.

-Mi baj? – kapta fel egyből fejét Kimi.

-Egy pillanatra beleszúrt ide – néztem le kezemre, megvontam vállam – lehet rosszul vettem levegőt, vagy ilyesmi…

-Elmúlt? – lépett elém, és a mutatott pontra csúsztatta kezét, finom illata nagyon csábított, így válla alá mellkasához hajtottam fejem.

-Ühüm – megemeltem fejem és gyors puszit nyomtam nyakára – éhes vagyok… megyünk anyához?

-Naná – vigyorodott el. Mikor évekkel ezelőtt kiderült, hogy pár házzal arrébb az utcánkban, az espooi utcánkban van egy eladó ház le akartunk csapni rá. Örültségnek tűnhetett, főleg, hogy Helsinkiben is volt házunk, sőt itt Espooban is, de… valamiért beleszerettem abba az épületbe. Talán a múlt édes emlékei miatt. Viszont szó szerint elhappolták előlünk. Most viszont az a pár, akik akkor megvásárolták ismét eladásra bocsájtották. Abban a pillanatban, hogy megláttam a nagy  ELADÓ táblát Kimi felé fordultam, nem volt kérdés, hogy ajánlatot teszünk.

-Végül megegyeztetek? – kérdezett rá Katja.

-Igen – bólintottam vigyorogva – két nap múlva teljesen üres és nem mellesleg a miénk lesz a ház. Szóval ma elmondjuk anyáinknak is, hogy új szomszédjuk lesz…

-Édesanyád? – kérdezte anyu Kimit, nagyjából fél órával később.

-Holnap jönnek Ramiékkal – felelte, miközben művészi kesekuszaságban áfonyaszószt kanalazott a tányérjára – ez… najon finoom – mormogta félig tele szájjal. Hát igen, a rénszarvassal mindig le lehetet venni a lábáról.

-De jó szaftos – nyögtem fel, ahogy szó szerint szétolvadt a számban a sült hús.

-Egyetek gyerekeim – mosolyogott elégedetten anyu.

-Hát bocs Rudolf – vontam vállat és vágtam még egy szeletet. Egy nagy pohár hideg sör társaságában vonultunk ki a teraszra, nagyon jól esett a hideg alkoholos ital a finom ebéd után.

-De elszívnék egy cigit – fintorogtam.

-Van az autóban – vigyorodott el Kimi – behozzam?

-Ó a férjek gyöngye! – kuncogott Katja.

-Majd én megyek – nyomtam csókot ajkaira – huu, lehet Rudolf bosszút áll? – simítottam végig hasamon, nem egy könnyű étel, én meg még be is zabáltam belőle… Biztos, ami biztos vettem be egy savlekötőt.

Olyan jó volt otthon! A jól ismert falak közt, a családommal. Kimi elégedett vigyor mellett feküdt el a kanapén, anyut pedig majd szétvetette a boldogság, hogy drága férjem és a tesóm tömi befelé a süteményt, amit csinált.

-Vettünk egy házat – néztem anyura, kettesben beszélgettünk a konyhában tea mellett.

-Hol? És minek? – mosolygott.

-Anya, mi leszünk az új szomszéd – kuncogtam – mi vettük meg a Steppala féle házat.

-Te jó ég – nevetett fel – édes lányom, de minek?

-Mert így nem lesz vita, hogy hová menjünk, mikor itt vagyunk – jelentettem ki vigyorogva.

-Ó de szédültek vagytok – folytatta – de valahogy meg sem lepődöm ezen. Annyira rátok vall.

-Hát kösz anyu!

-Liina, és hogy álltok a baba dologgal?

-Kimi nagyon megkönnyebbült, hogy semmi orvos és tű nem szerepel már az életünkben, és valójában én is.

-Kicsim, tudom, hogy féltél a vetélésed miatt, de most már biztosan tudod, hogy minden rendben van.

-Mark is nagyon sokat segített ám nekem. Megtalálni, hogy mi az a konkrét lelki oka, ami ennyire… frusztrál. És, hát Kimi. Anya, én… nem tudom elmondani neked, hogy mennyire szeretem őt, és hogy mennyit segített nekem. Tényleg a mindenem, minden értelemben a társam és támaszom.

-Linácska, én ezt tudom – sóhajtott somolyogva – ti azóta egymásba vagytok esve, hogy találkoztatok, és ez nem giccses maszlag. Tudod…én nem lepődtem meg azon, amikor szakítottatok annak idején.

-Tényleg? – hallottam meg Kimi meglepett hangját.

-De…de… miért nem? Mármint mindenki arról beszélt akkor, hogy nagy hibát követünk el…

-Túlságosan féltetek attól, hogy valami elvész köztetek, és ez így is történt volna, legalábbis elég kicsi rá az esély, hogy nem – magyarázta – szerintem azt ti is tudjátok, hogy nem ülnétek most itt előttem férj és feleségként, ha akkor nem engeditek el egymás kezét. Nagy, fiatalkori szerelem volt a tiétek, de semmi tapasztalatotok nem volt. Most viszont lett élet tapasztalatotok, bejártátok a világok, együtt és ami talán fontosabb volt önmagatok megismeréséhez, külön is. Az, hogy az utatok végül ennyire összeforrt azt mutatja, hogy a múltban a leghelyesebb döntést hoztátok a jövőtök érdekében, még ha ezt akkor nem is tudtátok.

-Szeretném hinni, hogy de, együtt lennénk, viszont én is úgy érzem, hogy a nem a valószínűbb. Akár hogy is, de jó életem volt, nem panaszkodhatok, mert Kimi mindig megmaradt mellettem valamilyen szinten.

-Talán mindegy is most már – jött fölülem a hangja, éreztem, ahogy a székem háttámlájára támaszkodik – a feleségem vagy, és ezt csak akkor tudjuk überelni, ha a gyermekeim anyja is leszel Linám – kezeit vállamra csúsztatta, én pedig nem bírtam nem vigyorogni. Édes vallomás Kimi módra. Szeretős. Nagyon is.

-Mutattad anyudnak a tetkód? – kérdezte.

-Totál elfelejtettem – nyögtem fel – anya, csináltattam egy tetoválást – vallottam be, mintha újra 18 lennék….

Anya meg fog ölni! Anya meg fog ölni…! Jajj fogd már be! – vitatkoztam magammal.

-Nagyon elcsendesedtél – érintette meg combom Kimi az autóban.

-Áhh, azon gondolkodtam, hány bőrönd kellene a költözéshez – kuncogtam.

-Bolond – nevetett ő is – ó bébi, ettől függetlenül költözhetnél hozzám! Nem hiszem ugyan is, hogy anyukád kitesz egy tetoválás miatt.

-Majd kiderül – sóhajtottam, ahogy felkanyarodott a házunkhoz – megjöttünk! – szóltam, ahogy beléptünk a nappaliba.

-Konyha! Sziasztok – mosolygott ránk anyu – a fahéjas almás pite most lett kész, jókor jöttetek!

-Uuuu, azt imádom! – vágódott le rögtön Kimi a pult előtti bárszékre, anya elégedetten figyelte, ahogy eltűntetni a szeleteket.

-Nem kérsz kincsem? – pillantott rám.

-Nem… anyu, csináltattam egy tetoválást. Most. Ma. Ide – mutattam a hasamra.

-Hogy mit csináltál???? – kerekedtek el szemei – Liina Laine! Az ég áldjon meg! Azt hittem ezt megbeszéltük!

-Igazából nem – húztam ki magam, gyerünk Laine, meg ne hátrálj – azt mondtad nem örülnél, ha csináltatnék, én meg azt, hogy én viszont igen. Egy szóval se mondtad, hogy Liina, nem engedem meg!

Kimi félig hörcsög fejet mutatva a nagy falat pitétől helyeslően bólogatott anyu mögött, és feltartotta hüvelykujját, amolyan jól csinálod üzenettel. A képet csak az tette mulatságossá, hogy porcukros a keze a pitétől….

-Ó Liina, azt hittem ennél több eszed van!

-Semmi rosszat nem tettem – folytattam a kampányt magam mellett – nagyon szép lett, és csak az láthatja, akinek én megengedem. Igaz Kimi? – néztem a finnemre.

-Tényleg nagyon szép – bólogatott hevesen.

-Na fiatalúr! Te meg hagytad, hogy ezt megtegye? És ha megbánja?

-Anyuuu – forgattam meg szemeim – tudom, hogy az örökre szó itt valóban örökrét jelent. Hidd el, alaposan megfontoltam. Megnézed?

-Nem! – vágta rá dacosan.

-Attól még itt marad – mosolyodtam el és nem törődve feleletével felhúztam trikómat – virág. Kettő, miattunk. Tüntetőleg nem nézett rám, de szeme sarkából azért figyelt, és én tudtam, hogy nagyjából eddig tartott a vitánk, sóhajtva adta meg magát, és felém fordította figyelmét.

-Lini…

-Ugye, hogy szép? – súgtam vigyorogva.

-Tényleg szép – hümmögött anya – nagyon fájt?

-Annyira nem volt vészes – legyintettem – na, jó néhol igen… de túlélhető…

-De ha még egy ilyet csinálsz, agyon váglak! – dorgált.

-Oké – bólintottam nevetve, és Kimi combjára ereszkedve elvettem egy szelet sütit.

-Látod? Mondtam én – súgta vigyorogva Kimi, miközben átkarolt – nagyon szexi vagy így… alig várom, hogy meztelenül lássalak… - fűzte hozzá mintegy mellékesen, mikor kettesben maradtunk.

-Tetoválást? Még egyet? – méregetett anyu gyanakodva.

-Igen, de ez kicsi. Kettő sor csupán – húztam fel pólómat – nézd – elfordultam – ez a legjellemzőbb a kapcsolatunkra, akartam valami olyat magamon viselni, amiről Kimi és én tudjuk csak igazán, hogy mennyire mi vagyunk…

-Kis szolid, de pont ezért remek – vette le szemüvegét – tetszik lányom!

-Emlékszel, mikor az elsőt csináltattam? – kuncogtam.

-Sose felejtem el – ingatta fejét somolyogva.

-Liina már gondolatban hozzám is költözött, mert biztos volta abban, hogy kirakod – kotyogott bele Kimi.

-Néha olyan eszetlen vagy drágám – legyintett anyu.

-Hát kösz! – fontam össze karjaim mellkasom előtt – meg is nézem, mit csinál Katja. Nincs kedved holnap lazítani egy kicsit velem? Kimi elmegy Tonival valami…versenyre, de nekem nincs sok kedvem hozzá. Csaphatnánk egy csajos napot.

-Mmm, wellness? Masszázs, és… minden ilyesmi! – helyeselt bőszen.

-Meg van beszélve – dőltem el mellé a kanapéra- na, ez mi? – sóhajtottam fel, ahogy az egyik finn csatornán felvillant a képem, majd Kimié.

„Finnország kedvenc álompárja a múlthéten Isztambulba utazott, Kimi Räikkönen díjátadójára. A finn szupersztár visszatérésnek évében a harmadik helyen végzett, így Kiminek és Liinának részt kellett venniük a 2013-as FIA Gálán. 2007 világbajnoka talpig feketében jelenet meg, míg bájos felesége egy strasszokkal díszített ezüstös ruhában, mely nem mellesleg látni engedte a fiatal szépség tetoválását. Vajon mi lehet az akis szöveg melyet testén visel?”

-Na, ez az, amit sosem tudnak meg – vigyorodtam el.

48 órával korábban

-Lini – sóhajtott fel Kimi – nem tetszik ez nekem! Menjünk el orvoshoz! Egy napja folyamatosan hánysz, ez nem játék már!

-Semmi bajom – csoszogtam el az ágyig – gyomorrontásom van. Mostanában sok nehéz ételt ettem, és lássuk be, sok alkoholt is fogyasztottam, a cigiről és kávéról nem is beszélve.

-Rendben Laine, 24 órát kapsz, de ha nem javulsz, garantálom, hogy beviszlek!!!

-Bajban vagyok - húztam el szám, miközben befeküdtem az ágyba – csak akkor jössz a Laine dumával…

-Dehogy vagy bajban – guggolt elém, aggódó tekintettel nézett végig rajtam – Liina, nagyon féltelek téged…

Kiadós alvás után arra ébredtem, hogy jól vagyok. Se hányinger, se fejfájás, se semmi. Elégedetten nyújtóztam, s mentem a finom kávéillat után.

-O Lina, ne igyál  - vette ki kezemből a bögrét, pedig már csücsörítettem is, hogy igyak… bosszantó!

-Miért ne? – néztem ártatlanul.

-Tegnap hánytál, ma diétázol, ha tetszi, ha nem  - vezényelte – az, hogy két perce jól vagy nem jelenti, hogy helyre is jöttél!

-Igen is Dr úr! – fintorogtam.

-Ne pimaszkodj, mert elverem a seggedet! És abban nem lesz köszönet!

-De beteg vagyok – pislogtam szépen.

-Na, látod, tudod te – húzta ravasz vigyorra ajkait, a fene, ezt rendesen benyeltem!

-Éhes vagyok – sóhajtottam kedvetlenül – mindjárt korog is a hasam!

-A csirke könnyű – ajánlotta anya – eddig semmi nem jött ki belőled, és mivel semmi tüneted nincs valószínű, hogy tényleg csak gyomorrontás. El vagy szokva a finn ételektől lányom, és sült rénszarvas elég nehéz tud lenni.

-Látod?! – pislogtam Kimire, megforgatta szemeit, és megcsókolt.

-Tudom, csak… aggódom. Jóízűen ettem a natúr csirke mellett krumplival. Pocakom hálásan fordult a könnyed, de ízletes étel miatt. Tényleg jól éreztem magam, és teljesen meg is nyugodtam, hogy itt a vége a gyomorrontásnak. Délután filmet néztünk Kimi anyukájának házában, a miénkbe még jó pár bútor hiányzott ugyanis. Eredetileg a ház kellékeinek beszerzésével töltöttük volna az időt, de Kimi hallani sem akart arról, hogy betegen lófrájak, hiába nyugtattam, hogy már jól vagyok.

-Fáj a fejem – súgtam, míg mellkasához kucorodtam.

-Pihenj szerelmem – húzta ránk a plédet – aludj egyet, hátha jobb lesz.

-Azt szeretnék igen – helyezkedtem el – itt maradsz?

-Persze – simított végig hátamon. Lejjebb vette a hangerőt, én pedig lehunytam szemeimet. Valamennyit alhattam is, de arra ébredtem, hogy nem hogy javulna, inkább rosszabbodott a görcsös fejfájás. Gyógyszerrel és vizes borogatással támolyogtam el az ágyig, persze anya, Kimi és Katja ott ugrált orvos, mentő és egyéb lehetetlen ötletekkel.

Aznap

-Mrs Räikkönen, milyen ételeket evett az utóbbi 3 napban? Részletesen, ha kérhetem.

-Pirítós… vaj, lekvár…- nyeltem egyet, hátha csillapodik émelygésem – sült rénszarvas, zöldségek, sült csirke. Másnap semmit, mert minden kijött belőlem, aztán tegnap csirkét.

-Van olyan a felsoroltak közül, amelyet miden nap evett, amióta a tünetei jelentkeztek?

-Nincs… vagyis de, zöldséget és csirkét minden nap ettem…

-Van egy sejtésem, hogy mi történik önnel, tudom, hogy fájdalmai vannak, de egy kis türelmet kell még kérnem. A cukros terhelés után ismét veszek vért, utána rögtön kaphat gyógyszer, ami enyhíti a görcsöket, tartson ki Liina még egy kicsit.

Zihálva szorítottam kezem a hasamra, vártam a megkönnyebbülést, hogy hasson a gyógyszer. Előtte vért vettek, elküldtek 798 vizsgálatra. Komolyan azt hittem ott halok meg a vizsgálóasztalon, mert míg nem végeztek gyógyszert sem kaphattam, hogy ne rontsa az eredményeket.

-Kurva élet – ugrott fel Kimi – két és fél órája hagyják szenvedni, mi a fasz van már?!

-Ne… káromkodj – nyögtem két görcs között.

-Liina, a sejtésem beigazolódott, tudjuk mi a baja – robogott be végszóra az orvos.

-Ideje volt! – csattant fel Kimi.

-Liina, önnek ételallergiája van. Konkrétan a csirke váltotta ezt ki.

-Micsoda? De hát Liina világ életében kilószám ette a csirkét és semmi baja nem volt! – szólt bele anya.

-Nem konkrétan a csirkére, mint húsra, hanem az egyik benne található szerves anyagra. Sajnos a mai egészségtelen életvitel, és táplálékfelvétel magával hozza ezeket a betegségeket. Ne egyen bolti csirkét, aminek az eredete ugyan ismert, de mégis mindenféle kiegészítőkkel van tömve. Szerencse a szerencsétlenségben Liina, hogy ennek ellenére nagy valószínűséggel nem kell lemondania a csirkéről. Ki kellene próbálnia, hogy a teljesen bio, úgy nevezett házi baromfival, hogy boldogul a szervezete.

-De miért pont most? – kérdeztem.

-Eddig bírta a szervezete, a méreganyagokkal való küzdelmet. Attól függően, hogy kiürült-e, vagy sem a szervezetéből a méreganyag, hol jobban, hol rosszabbul volt. Azért tűnt úgy, mintha elvágták volna a tüneteket.

-Szóval, ha most is kiürül a szervezetéből ez a… cucc… akkor teljesen helyre jön? – kérdezte Kimi.

-Teljesen – bólintott a doki – mint mondtam, nem a hússal van baj, hanem a benne található tartósító és egyéb szerekkel. Úgy gondolom, hogy ha találnak egy jó forrást, továbbra is eheti bátran az effajta ételeket.

-Hát… - nyeltem egyet – ha ilyen rossz utána, akkor inkább soha többet!

-Liina, annyira a méreganyag ellen van a szervezete, hogy kettő falt után érezni fogja, ha baj van. Kicsi mennyiségnél mérsékelt lesz a tünet, tehát émelygés, enyhe fejfájás, nem erős görcsök, mint most. Természetesen, ez az ön döntése lesz, de kötelességen tájékoztatni, hogy próbálkozhat vele. Kap infúziót még, amint az lement, haza is mehet. Pihenjen, lazítson, és egy 24 órán át kímélje a gyomrát. Igyon sok folyadékot.

-Köszönöm – engedtem megkönnyebbülten görcsös tartásomon, az infúzióba kevert gyógyszer érezhetően enyhítette a tüneteimet, felszabadító érzetet kiváltva.

-Jobb? – cirógatta meg kezem Kimi, ó azok a bánatos kiskutya szemek!

-Sokkal – sóhajtottam – ne aggódj! – mormogtam.

-Csak annyira, mint te a rajt előtt – villantott elégedett vigyort, most én forgattam meg szemeim. Képtelenség nem aggódni akkor…ha valakit ennyire szeretsz, természetes, hogy aggódsz, ha veszéllyel járó helyzetbe kerül… ó, szóval így értette…

-Mikor mehetünk haza? – kérdeztem reménykedve.

-Öhm… szerintem max egy óra – pillantott tétován az infúziós zacsira – nem vagyok én orvos!

-Komolyan elfáradtam – húztam jobban magamra a takarót – szeretnék egy forró fürdőt venni, és bebújni az ágyba otthon!

-És mit gondolsz – csücsörített enyhén – egy segítőkész férjre nincs szükséged? – tudakolta roppant ártatlan nézés mellett.

-Pont rá van szükségem – kuncogtam el magam. Anya kórházi ismeretségeit kihasználva valóban egy órán belül elhagyhattam a kórházat. Fázósan húztam össze a kabátomat magam előtt, felnyögtem, ahogy megpillantottam a ritkán szállingózó hópihéket. Pár hete még rövid ujjúban mászkáltam Brazíliában, most meg a télre készülök Finnországban. Kimi sunyi vigyorral nézett rám, a hideg hosszú tél nálunk sok-sok kandalló előtt kivitelezett szeretkezést is jelentett…

Sziasztok!

Kitti írta, hogy lesznek gondok, mert túúl szépen alakultak a dolgok eddig :D Nos, egy… apróbb galiba valóban esedékes a mostani részben, aztán meg majd… :P

Ha visszaemlékeztek az előző részben írtam nektek, hogy lesz egy beszélgetés Liináéknál, ami kapcsolódik az előző részhez, pontosabban a felismeréshez, hogy igen, ők így együtt teljesek.

Kiderült Liinának milyen tetoválása van :D  azokban a részekben, ahol említettem direkt nem írtam le, hogy mi is az, pont azért, hogy hozhassak egy múltbéli jelenetet :)
Ja és a Gála eben a töriben novemberben volt, előrébb hoztam, ne lepődjetek meg a következő rész időpontjai miatt :)

A héten lesz még egy SZJÚ, és egy Két világ között. Legalábbis úgy tervezem, a rész kész igazából :)  Az utóbbi vasárnap, futam után. Az előbbi pedig, mondjuk 9 kommentért holnap, vagy szombaton? ;)

Köszönöm az eddigi kommenteket! :)

L.