27. rész

2012 Dubai

Lustán heverésztem Dubai egyik luxus szállodájának medencéjénél. Kellemesen lengedezett a szél, a napernyő árnyékot adott, életem férfija pedig a mellettem lévő napágyon aludt békésen. Rá pillantva mosolyba futottak ajkaim, egy pillanatig sem csodáltam, hogy alszik, elég hosszúra sikeredett az előző éjjeli partink.

Három versenyt tudtunk magunk mögött igen csak kevés idő leforgása alatt, és bár mindezek előtt otthon, Finnországban lazítottunk, mégiscsak leszívta energiáinkat a rengeteg utazás, a futamok, a folyamatos feszültség, stressz. Most a következő verseny előtt azonban megengedhettük magunknak, hogy pihenjünk egy kicsit az utolsó nagy finálé előtt.

Három verseny, három számunkra nem annyira jól sikerült verseny. Csalódott és dühös voltam, tökéletesen tisztában voltam ugyanis azzal, hogy jóval több van ebben a csapatba, Kimiről már nem is beszélve. Ugyanakkor meg volt bennem egy kis öröm is, hiszen mindannyiszor Sebastain diadalmaskodott. Habár…

Annyira szerettem volna, annyira akartam, hogy Kimi legyen a világbajnok…de reális esély nem volt már rá, sőt ha igazán magamba nézek, bevallhatom, hogy nem is volt…

Fülembe dugtam iPodom, s lehunytam szemeimet. A felcsendülő dalról egyből eszembe jutott az este, amikor Kimi születésnapját ünnepeltük. Az ő kérésére csak úgy szolidan, pár baráttal…az igazi ereszd el a hajam bulit pedig elnapolta a mostani futam utánra.

A kellemes hőmérséklet körülöttem álmossá tett, valamikor én is eladhattam, ugyanis arra ébredtem, hogy valami csikiz…simogat.

-Mmm – pislogtam álmosan – Kimi…

-Nem – jött a válasz, azonnal kipattantak szemeim, azt sem tudtam hirtelen hol vagyok, riadtan ugrottam – hééé, csak én vagyok – fogta le kezeim – nem akartalak megijeszteni – nézett bűnbánóan rám – ne haragudj…

- Megijesztettél – fújtam ki levegőm.

-Sajnálom – nagy kék szemei őszintén néztek rám.

-Semmi baj – húztam magamra Kimi ingjét, a Nap levonulóban volt már – ehem, Kimi?

-Felment – biccentett a szálloda felé – miről szeretnél beszélni Ana? – utalt az smsemre.

-Sebastian – helyezkedtem törökülésbe, most már biztos voltam abban, hogy egyenesen, szemtől szembe kell elmondanom neki – Kimi és én összeházasodunk. Nem olyan rég megkérte a kezem és azt szerettem volna, ha ezt tőlem tudod meg.

-Hát… nem is tudom, hogy meg vagyok e lepődve… - simított végig állán – sok időbe telt mire rájöttem, de szeret téged…szóval, az, hogy megkérte a kezed… nem lep meg.

-Akkor nem…zavar téged? – tettem fel az égető kérdést.

-Ana, soha nem láttalak annyira boldognak, mint Kimi mellett. Ha te boldog vagy… akkor én is – sóhajtotta.

-Seb – pillantottam rá meghatottan- én…

-Beláttam a hibámat Ana, és még egyszer nem követem el. Mindig ezt a ragyogó lányt akarom látni, aki azóta vagy, hogy… összejöttetek a finnel. Vigyáz rád, és ezért hálás vagyok neki.

-Zárjuk le a múltat Sebastian – sóhajtottam – de komolyan. Elegem van abból, hogy gondolkodunk, gyötrődünk… Szeretlek téged, és nem akarlak elveszteni, de ehhez el kell engednem a történteket. Fájt, hogy ezt tetted, de be kell látnom, hogy ha folyton felhánytorgatom, soha nem leszünk túl rajta.

-Én készen állok arra, hogy lezárjuk – bólintott komolyan – de te biztos vagy ebben? És Kimi?

-Az biztos, hogy ez így nem jó – jelentettem ki – próbálkozzunk. Igyekezni fogok, és tudom, hogy ő is.  

Hogy bizonyítsam, pontosabban megmutassam neki, hogy komolyan gondoltam ezt a felejtős dolgot könnyedebb témára evezve meghívtam, hogy tartson velünk vacsorára.

-Ana, nem tudok jönni, sajnálom. Adrian és Chistian egy amolyan megbeszélős vacsorát szerveztek, nem kötelező, de erősen ajánlott megjelenéssel.

-Hát az nálatok igen is kötelező – mosolyodtam el. Bólintással jelezte, hogy totálisan egyetért velem.

-Mennem kell Ana – sóhajtott órájára nézve, felkászálódtunk a napágyról, s ahogy felnéztem az égszínkék szemekbe… nem tudtam ellenállni, hogy az ölelésébe ne simuljak…

-Szia – mosolyodtam el, ahogy belépve szobánkba Kimivel találtam magam szembe.

-Szia – mormogta rekedtes hangon, s lassan felém lépdelt.

-Mmm – nyögtem fel halkan, ahogy karjaiba zárt, és a finom Kimi illat bekúszott orromba – szeretem az illatodat – mondtam ki gondolatom.

-Én meg a fenekedet – paskolta meg nevetve az említett testrészt.

-Ehh, romantikáznék ám – néztem fel szemeibe.

-Bocsáss meg kedvesem – sóhajtott bűnbánóan, de tekintete huncut maradt.

-Talán…

-Ana – ráncolta egy pillanatra homlokát – Seb?

-Elmondtam neki, hogy megkérted a kezem – kezdtem – tudod, ez a folytonos huzavona, és… tartás felé… megvisel. El akarom felejteni a történteket és újra az az Ana lenni, aki szerelmes egy lökött finnbe, és aki Sebastain húga…

-És aki pimasz – mormogta, de szemei megint elárulták, minden szavamra figyelt.

-Picit – érintettem meg orrát – szóval én azt kértem Sebtől, amit tőled is szeretnék most. Próbálkozzunk meg normálisan élni, normális kapcsolatban élni. Te, én, ő. Nekem így egész a világom. De idáig úgy éreztem, hogy két világ között téblábolok, hogy mindegyőtöknek van egy Anája. Holott én ugyan az az ember vagyok. Te ugyan abban az Anába vagy szerelmes, mint akit ő szeret. El kell engednem a sérelmeket Kimi. Legalábbis igyekszem. És erre kérlek téged is.

-Nem akarom, hogy ezt érezd. Nem kell választanod köztünk, nincs kényszer. Részemről csak te és én, mi vagyunk. Az, hogy Sebastiannal milyen a kapcsolatod nem rajtam múlik. Nem szeretnék közétek állni, vagy, hogy azt érezd, kell a beleegyezésem. Soha nem foglak olyanba kényszeríteni, amit nem szeretnél…

-Köszönöm – néztem hálásan szép szemeibe, majd hozzá bújtam. Annyira… egyszerű volt mellette lenni. Könnyed és természetes. Akármikor akármiről kellett vele beszélnem, soha nem féltem elé állni, és megvitatni. Erről a kényes kérdésről is gyomorgörcs nélkül meséltem Kiminek, mert tudtam, hogy ha meghallgat úgy fog válaszolni, ahogy kell, fenntartások nélkül közli majd a véleményét, de soha nem cselekedne úgy, hogy nekem ártson vele. Felismerni és megvalósítania azt, amivel a legjobbat teheted a társadért. Számomra az ilyen lépései miatt lett a tökéletes Férfi. Nagy f-el, és egy nagy gondolattal a szó mögött…

Ugyanakkor pedig eszembe jutott, hogy ha Kimi ezt felismeri, és még ha fogat csikorgatva is (amiről most ugye szó nem volt) de megteszi. Miattam. Akkor anno Sebastian, aki elméletileg szintén szeret, miért nem volt képes erre? ANA FEJEZD BE! Hogy lesz ebből így megbocsájtás, és elfeledés…?

-Mit szólt amúgy az esküvőhöz? – simított végig hátamon.

-Azt mondta, hogy igazából nem lepi meg. Tudja, hogy mennyire szeretjük egymást. Viszont egy mondata különösen megmaradt bennem. Nagyon tetszik…

-Éspedig?

-Szó szerint idézem: Mindig ezt a ragyogó lányt akarom látni, aki azóta vagy, hogy… összejöttetek a finnel. Vigyáz rád, és ezért hálás vagyok neki.

-Valóban nem rossz – mormogta óvatos féloldalas mosoly mellett, állam alá nyúlva emelte meg fejem, s szenvedélyesen szájon csókolt – jól áll neked az ingem…

-Ugye? – csúsztattam kezem pólója alá a hátára – szeretem viselni őket, főleg…

-Főleg?

-Mikor egész éjjel szeretkezünk, és másnap az ingedbe bújva reggelizhetek – vigyorodtam el.

-Mmm – szívta be élesen a levegőt – piszok szexi vagy olyankor…sokat benned, aztán meg veled lenni – fűzte hozzá kaján vigyorral.

-Héj! – csaptam fenekére.

-De ha ez az igazság – nevetett – Ana, te vagy a kedvenc elfoglaltságom.

-Hát kösz – sóhajtottam fel ál szenvedő hangon – Kims, éhes vagyok…

-Rám?

-Is- kacsintottam – de most valami ételre vágyom!

-Igen is szépségem! Azonnal intézkedem – biccentett, elkuncogtam magam, ó ez a bolondos énje!

2012 Abu- dzabi

Könnyeimmel küszködve néztem a fiúkat a dobogón. Aztán meg nevettem a pezsgőzésen két pillanattal később. Annyi érzelem volt ebben a pillanatban! Annyira régóta érett már az a győzelem, és most végre ott állt a dobogó legfelső fokán. A világ tetején. Rég hallottam ilyen szépnek a finn himnuszt, mint azon az estén. És a kép, ahogy nevetve koccintanak Sebastiannal… felszabadult, sallangoktól mentes és őszinte volt. Komolyan éreztem, hogy az életem darabjai helyre állnak…

-Olyan büszke vagyok rád! – ugrottam nyakába mikor végre, hosszú percek után belépett az őt éljenzők közül.

-Kösz bébi – nevetett, miközben hátra lépett, akkora lendülettel vetettem rá magam, hogy így tudott csak megtartani – héj – emelt meg magán jobban jelezve, hogy kulcsoljam dereka köré lábaim.

-Igen? – pislogtam szépen, pezsgő ízű csókot adott.

-Mikor jössz hozzám?

-Tessék? – pislogtam, teljesen mást vártam.

-Azt akarom, hogy mindenki tudja, az enyém vagy! Csakis az enyém! – sóhajtotta rekedtes hangon, olyan… meghatározhatatlan energia áradt belőle, szenvedélyessége hullámokban vett körül.

-Jó ideje a tiéd – sütöttem le szemeimet, érzékeltem, hogy elindul, leül velünk, könnyedén rendezett el magán, hogy mindketten kényelmesen tudjunk ülni.

-Tudod, győzni soha sem könnyű, de… megpróbálni érdemes – könnyed, féloldalas mosolyra húzta ajkait – viszont ez nem minden. Volt, amikor az ellenkezőjét gondoltam, de lett élettapasztalatom. Pár év és kiszállok végleg ebből a szériából, de addig még nyerhetek pár versenyt – megvonta vállát – talán még vb címet is. Ki tudja? Csak azt tudom jelen pillanatban, hogy akarlak téged, és az életet veled.

-Ennél több nem is kell –simítottam végig arcán.

-Szóval én hétfőn kilenctől háromig ráérek – eresztett meg nagy vigyort, naná, hogy kell egy kis poén, ha már ilyen komoly dolgokról van szó. De én valahogy ezt is nagyon szerettem benne…

-Én sajna nem, a szeretőm vár – húztam el szám – várjál, megnézem a határidőnaplóm – emelkedtem fel öléből.

-Nana! – húzott vissza, szorosan karjaiba zárva – nem adlak!

-Ne is – néztem rá szépen, s íves ajkai felé hajoltam és hagytam elveszni magam a mélységekbe vezető csókjában…

2012 Austin

Nem tudom mikor láttam Kimit ennyi ideig bulizni utoljára. Szó szerint legalább három napig egyik partiból estek a másikba. Sok helyszínen megfordultam én is velük, de nem mindenhová kísértem el őket, nekem kellett egy kis pihenés, neki meg jót tett, ha csak az ’idióta’ haverjaival tudott lenni.

A szobánkhoz tartozó teraszon ebédeltünk Larával, Kimi még bent aludt, nem is csodáltam alig telt el pár óra azóta, hogy nagyon ittas állapotban szó szerint visszaszédelgett a szállodába.

-Azért ez édes vallomás volt Kimitől – kuncogott Lara a pohara mögül – csak kár, hogy bele böfizett…

-Hihetetlen egy pasi – kacagtam. – Olyan nagyon szééép vagy… - sóhajtotta bárgyú vigyor mellett – ojajjjj Anaa – szusszantott nagyot, majd egy szolid böfögést nyomott el – én szerelmes vagyok beléd – kuncogva figyeltem őt, nagy, csodálkozó és nem mellesleg felhős tekintettel nézett – és, az, hogy… ajj, hozzám… tartozol….már mindenhogy…

-Én is szeretlek bajnok- simítottam végig arcán – pihenj egy kicsit…

-Veled? – húzta ittas-kaján vigyorra ajkait.

-Persze – bólogattam, amint letette fejét el is aludt, fejem ingatva húztam rá a takarót, ó az én ittas párom!

-Ana…?

-Hm? – kaptam pillantásom Larára – bocsi, de elgondolkodtam…

-Látom. Te nem akartál velük menni? – biccentett befelé.

-Aaam – tűztem újabb falatot villámra – elég volt az előző két este-éjjel! Tudod nem kell mindig mindent együtt csinálnunk. Imádok vele lenni, bulizni, stb, de jó dolog, ha tudsz csak a barátaiddal is lenni. Legalábbis szerintem, illetve szerintünk.

-Teljesen egyet értek. Bezzeg Miia…

-Ne is mondd – fintorogtam – hát vannak akik 24 órából 29-et akarnak együtt lenni. Figyelj, mi múltkor Belgiumban voltunk, Kimi csapatának ott volt versenye, és volt időnk ellátogatni. Jött velünk Hanna is, mi két napig wellneseztünk, vásárolgattunk, addig Kimi motorozott, a srácokkal volt. Este olyan kegyetlenül jót szexeltünk, hogy meg kellett állapítanom, jót tesz némi külön töltött idő. Erre csak én jöttem rá?

-Ó nem nem – húzta kaján vigyorra ajkait – ezt mi is kipróbáltuk múltkor Kajjal! Nagyon is!

-Nekünk nagyon bevált az is, ha külön alapozunk, aztán az adott szórakozóhelyen találkozunk. Emlékszel, mint múltkor Helsinkiben? – vigyorogtam.

-Az milyen jó volt már! – helyeselt – kicsit csajos, de mikor már kellettek a pasijaink ott voltak…

-Kellettek biza – húztam nevetve alig szolidan estek egymásnak…

-Jól van na – ciccegett elpirulva – inkább arról mesélj, hogy beszéltetek e már az esküvőről?

-Ami azt illeti igen – ittam egy korty bort, még nem tudtam úgy beszélni róla, hogy ne dobogjon hevesebben a szívem, és talán nem is fogok tudni… - nagy lépéseket tettünk…

-És ezt csak így mondod??? Illetve csak most mondod???? Hát már vagy öt órája itt vagyok!

-Igen, mert eredetileg Kimivel együtt akartuk elmondani mindenkinek egyszerre, ha haza utaztunk – hadartam – de… így hogy rákérdeztél, nem tudom elhallgatni!

-Huha – nézett rám izgatottan – várjál! Nagy lépések,  ugye még nem esküdtetek meg titokban??? Mondjuk itt Vegasban??????? – tátotta el a száját mikor rájött, hogy honnan is utaztunk Austinba….

Sziasztok!

Naaaaa! Megvan a rész :D Meg a tervek is a folytatásra :D A mai részről, nos…. nem mondok semmit :D Mindenki vonja le a maga konzekvenciáját :P Remélem sikerült úgy abba hagyni, hogy ezt érzitek: ne márrr, olvasni akarok még!

Hatalmas gratuláció Kiminek a mai teljesítményéhez! :) <3

A mostani részhez 8 komment? :)

L.

xo