IceWorld: Ötvenhárom

Ezüst, kék, fehér, arany, piros… díszített, sima? Elképzelhetetlenül sok karácsonyfadísz!

-Mit csinálsz? – kérdezte Kimi a nappaliba belépve. Furcsán pillantott rám, amit nem is csodáltam, novemberben nagy rakat karácsonyfadíszekkel pakoltam tele a kanapénkat.

-Szortírozok – csücsörítettem – ezt megtartsuk? – emeltem fel egy műrénszarvast. Megforgatta szemeit és legyintett, elkuncogtam magam.

-Gyere Asku, sétáljunk egyet… Hát nem is Kimi lett volna, ha nem hagy itt a kupi közepén. Ahogy pakoltam vissza sorban a megtartandó díszeket elgondolkodtam, hogy mit is kéne venni a családnak idén. Drága férjem előszeretettel hagyta rám az anyáinknak történő vásárlást. Ő nem az az egyik boltból ki a másikba be típusú ember volt, én viszont szívesen válogattam, járkáltam a színes üzleteket. A kompromisszum. Ő előszeretettel használta ezt a szót, és a lényleges tartalmat mögötte. Sok esetben alkalmaztuk a kapcsolatunk minden korszakában, minden területén. Míg például én ajándékot vettem, ő beszerezte a fát…vagy a karácsonykor elfogyasztandó alkoholkészletet…

Felvittem a könnyed dobozokat, majd egy jegyzetfüzetet magomhoz véve visszamentem a nappaliba. Öntöttem egy pohár finom édes bort, halkra állítva bekapcsoltam a hifit, és pár mécsest is meggyújtottam, majd a puha szőnyegre helyezkedtem a laptopommal. A füzetre elkezdem felírogatni a családtagjaink neveit. Hát a srácokkal könnyű dolgunk lesz, ők tabletet kapnak, mindketten. De a szüleik? Valami luxus út járt a fejemben, egy csendes, forró tengerparton… minden esetre ötletnek felírtam, majd megvitatom Kimivel.

-Megjöttünk – hallottam meg Kimi hangját.

-Ajax lihegése elárult – mutattam a nagyban lafatyoló kutya felé.

-Piálgatsz? – vigyorodott el a poharat látva.

-Azért az túlzás – ereszkedtem a kanapéra – pulton van a bor, ha innál.

-Nem – ingatta meg fejét – inkább egy sört – nyitotta ki a hűtőajtót.

-Kims – ültem sarkamra, mikor mellém ült hozzá hajoltam egy csókkal.

-Figyelek – vigyorgott ajkaim közé.

-Gon-dol-kod-tam – minden egyes szótagnál kaptam egy puszit, így elkuncogtam magam.

-Igen? – fektette combomra kezét.

-Ne tereled el a figyelmem – néztem a lassan, nagyon lassan felfelé induló kezét

-Én??? Sosem – pislogott ártatlanul – szóval?

-Ehem… karácsony!

-Novemberen? – vonta fel szemöldökét.

-Dehogy – forgattam meg szemeim – kinek mit veszünk karira? A kölykök oké, de sokadalom van még rajtuk kívül!

-És én mit kapok? – tudakolta.

-Engem? – dőltem hozzá vigyorogva.

-Tökéletes – cirógatta meg arcom, egy pillanatra elállt a légvételem ettől az édes érzettől – de csak piros masni legyen rajtad – szívta be ajkát – így… - lehelte míg lassan lecsúsztatta kezét ölemig, hasamon át vissza, át a melleimen, útja végén pedig mohón megcsókolt.

-Kéjenc…                                              

-Aaam…

-Hm! – morrantam fel.

-Na, jó – sütötte le szemeit, felkuncogtam, ó az én szédült férjem!

-Átmegyünk anyához vacsizni?

-Éhes vagy szivem?

-Igen.

-Linám, mikor utazunk haza? Vagyis…nem pont haza. Jó lenne kicsit Ibizára menni….vagy valami meleg helyre. Szeretnék megint a homokban szeretkezni veled…

-Az olyan jó volt – ereszkedtem karjaiba sóhajtva, nászutunk emlékképei villantak fel…

-Ugye?! – nevetgélt – na, gyere, mielőtt még…

-Mielőtt?

-Nosztalgiázhatnékom támad! – szívta be élesen a levegőt.

-Menjünk – kuncogtam.

***

Szerettem az Icemant. Nagyon. Főleg mikor a Földközi tenger partja előtt ringatóztam rajta!  

-Bajnokom – ereszkedtem az ölébe, vigyorogva simított végig combomon – bekened a hátam?

-Nem akarsz monokinizni? – pillantott melleimre vágyon.

-Szóval mutogassam magam?- vontam fel szemöldököm.

-Csak nekem! – nyögött – és mivel a tengeren vagyunk, kettesben…

-Hmm… - oldottam ki bikinim csomóját, miközben őt figyeltem. Elégedett mosolyba szaladtak ajkaim, ahogy kikerekedett szemekkel figyelt, s nyelt egyet, mikor melleim szabaddá váltak.

-Mmmm Liinaaa – sóhajtozta, hasamra simította kezeit, s úgy fel – imádom a melleidet!

-Látom – vigyorogtam – biztos, hogy ez jó ötlet? – emelkedtem meg mint egy véletlen ágyékára helyezkedve – még a végén bajok lesznek itt…

-Csak nem az erekciómra célozgatsz? – nézett szemembe kaján vigyor mellett – nyugi bébi, türtőztetem magam… még a végén leégne a seggem…

-Ááá – tört ki belőlem a nevetés mikor leesett mondanivalója – annyira perverzkedős tudsz lenni!

-Dehogy – húzta vissza a napszemüveget szeme elé, s combom megpaskolva jelezte, engedjem ki. Kényelmesen elhelyezkedtem a helyén, visszapillantott rám, lassan végignyalt alsó ajkán, de nem szólt egy szót sem, csak lement. Nem igazán voltam hozzászokva a monokinizéshez, és kicsit zavart is, hogy nincs rajtam a bikini alsón kívül semmi így inkább visszavettem a felsőt s a jacuzziba merültem, vizes tincseim előre lógtak, az oldalfalnak támaszkodva vártam őt, tudtam, hogy a nedves testem hatással lesz rá, és bíztam a kevesebb néha több elvben, nem kell a cickóimat bámulnia, elég, ha tudja mit rejt az anyag…

Nem sokkal később tűnt fel két pohárral egyből megismertem azt a vodka lapú koktélt, amit annyira szerettünk mindketten.

-Hoppá – nyögött fel és egy pillanatra megtorpant –mocskos egy mázlista vagyok…

-Aham – bólogattam lassan – jössz bajnokom?

-Hogy a viharba ne – lépdelt hozzám, letette a két poharat, fejére tolta a napszemüveget és az állam alá nyúlva maga felé biccentette a fejem, a kapott csókban sok minden volt: vágy, szerelem, rajongás, erotika…

-Este kimegyünk a partra vacsizni?

-Akkor hogy essek neked?!

-Csak vissza tudod fogni magad – kuncogtam, s szembe fordultam vele.

-Te sem fogod vissza magad! – szusszantott – ilyen falatnyi cuccban mászkálsz előttem, csoda, hogy a nyálam nem folyik ki!

-Hát én kérek elnézést – nevettem hátravetett fejjel, szinte rögtön nyakamon éreztem ajkait.

-Látod? Folyton kísértésbe viszed az embert…

Kellemes, könnyed szerelemmel és szeretkezésekkel teli napok következtek. Ha akartunk a parton ettünk a helyi éttermek csodás íz világát kiélvezve, vagy épp kettesben alkottunk valamit a konyhában. Volt, hogy hajnalban finom simogatásra ébredtem, s szenvedélyes szeretkezés után egész egyszerűen úgy ahogy voltunk vissza is aludtunk… vagy épp napközben én támadtam le az uramat. Mentségemre legyen, hogy egy szál fürdőgatyában ténfergett előttem…

Négy ilyen csodás és egymásra hangolódós, pihenős nap után csatlakoztak hozzánk barátaink is. Hat főre kiegészülve lazítottunk, az egész éven át tartó feszített munkatempója után igazán jó volt korlátok, és határidők nélkül élvezni a pihenés által nyújtotta lehetőségeket.

Tekintettemmel követtem Kimi jet-skijének az útját, megcsóváltam fejem, ugyan úgy száguldott a vízen is… kényelmesen elhelyezkedtem a matracon, lágyan ringatóztam vízen, a Nap kellemesen sütött…lehunyt szemekkel élveztem a kései nyaralásunkat. El is alhattam, ugyanis fiatalkori önmagamat láttam viszont…

Az oldalamon feküdtem, pár gyertya égett körülöttünk a szobában, és mindketten hangosan ziháltunk.

-Annyira jó veled – pusmogta fülembe, miközben ujjaim közé kulcsolta sajátjait.

-Mmm, nekem is nagyon jó… - mosolyodtam el lustán. Nem olyan rég kezdtük el felfedezni a teljes testi szerelmet, de mint minden fiatal, szerelmes pár játszadoztunk már egymással, s az együtt szerzett tapasztalatoknak remek hasznát vettük…

-Picim – nevetgélt elégedetten – éhes vagyok….

-Egy ki szex és máris megéhezel? – kuncogtam.

-Pimaszkám – fordított mag felé – sok energiát kiveszel belőlem!

-Én???

-Te – csókolt szájon – csinálunk meleg szendvicset? – tudakolta édesen.

-Előbb zuhanyozzunk le – indítványoztam, hát nem kellett tovább győzködnöm, hogy tartson velem. Negyven perccel később már a konyhában ettük az első adag szendvicset, ekkor hallottuk meg a felkanyarodó autó zaját.

-Sziasztok gyerekek – jött be Paula, teljesen tele volt a szám, így csak integettem.

-Hello anyu – szusszantott két óriási falat között Kimi.

-Te már megint tömöd a majmot öcsém? – trappolt be Rami is, levágódott a mellettünk lévő székre, és ráérősen az egyik szendvics után nyúlt – ez marha jó – nyammogta.

-Tudom – bólintott Kimi – Liina műve!

-Csinálok még – dobtam az utolsó kis falatot a számba.

-Segítek – pillantott fel rám Kimi.

-Ti meg csak nézitek, hogy dolgozik? – dorgálta őket Matti, mikor bejött.

-Kims mindig segít – mosolyodtam el – ne aggódj.

-Helyes – mosolygott ő is.

-Szia – lépett közvetlenül mögém Kimi, mellém támaszkodott a pultra, s óvatosan fülembe puszilt – ugye itt alszol?

-Mmm, nem is tudom – csücsörítettem – mit tudsz felajánlani?

-Valami… ilyesmit? – nyomta észrevétlenül hozzám csípőjét, mivel ölelésében álltam nem volt feltűnő a mozdulata.

-Rossz vagy – kuncogtam, s felé fordultam.

-Dehogy – csókolt szájon nevetve, ekkor tértek vissza szülei. Összeraktuk a szendvicseket és bedugtam a sütőbe, a használt tányérokat mostam el, mikor mellém lépett Paula.

-O Linácska, boldog melletted a fiam – végigsimított a karomon – nagyon is.

-Igyekszem azzá tenni – sütöttem le szemeimet szégyenlősen. Szerettem Kimit, igen, nagyon is, és ezt soha nem titkoltam, de Kiminek kimutatni könnyed és intim volt. Más előtt hivalkodni… nem szerettem ezzel.

-Liinaaa – támaszkodott az asztalra Rami – mikor lesz kész???

-Pár perc. Türelem – bíztattam vigyorogva.

-Hahó – hallottam meg Katja vigyori hangját a konyha felöli hátsó ajtóból.

-Gyere kicsim – invitálta be Paula mosolyogva.

-Miért van olyan érzésem, hogy nem véletlenül jöttél – pislogtam tesómra.

-Jól érzed – bólintott, míg leült – telefonált a mama, holnap jönnek.

-Nieminen mama?

-Aham…

-O – huppantam le én is – hosszú nap lesz…

-Az ám – bólogatott.

-Édesanyátok említette, hogy nem könnyű eset az anyja – szólt bele Paula.

-Hát valóban nem az – sóhajtottam – minta családot akar, és ebbe nem illik bele anya elvált élete…

-Gyertek át – vont vállat Rami.

-Hidd el, szívesen tennénk – nézett rá Katja – de anya tuti kinyírna minket…

-És azért mégis csak az unokákról van szó – mormogott bele Matti.

-Kész a szendvics gyerekek – vette ki Paula – vacsorázz itt Katja.

-Ti nem esztek? – kérdeztem rá, míg szedtem elő tányért tesómnak.

-Nem, mi elmegyünk vacsorázni Marjaékkal, gondolom, ellesztek gyerekek.

-Naná – vigyorgott Kimi.

-Vacsi után kártya? – kérdeztem a társaságtól.

-Laine vs Räikkönen? – heherészett Rami.

-Aha – helyeselt Katja is.

-Jobb ha megyünk asszony… - ingatta fejét somolyogva Matti, s kivonultak a konyhából, elvigyorodtam, jól mondták Kimiék, lassan a fogadott lányai leszünk a Räikkönen családnak…

Arra ébredtem, hogy zajonganak a srácok. Elfeledkezvén arról, hogy matracon vagyok felüléssel próbálkoztam, de megingott alattam a puha anyag, így visszafeküdtem.

-Mi ez az álmos arc? – vigyorgott Kimi- aludtál?

-Kicsit – ereszkedtem a vízbe.

-Csak te vagy képes arra, hogy matracon aludjon – mormogta – csoda, hogy nem estél bele a vízbe.

-Tehetséges vagyok – sóhajtottam elégedetten és úsztam pár hosszt mielőtt kimásztam volna a medencéből.

-Liina – lépett hozzám Lempi.

-Hm? – kortyoltam rose boromba.

-Ha lefekszem Kajjal, hülyeséget csinálok? – tette fel a kérdést, de mintha az időjárásról kérdezne, válaszul kiköptem az italt.

-Tessék? – törölgettem szám – ez hogy jött? Vagy mi van?

-Ez amolyan… kisegíti egymást két barát a szűkös időkben – magyarázta.

-Szerintem baromság – vontam vállat – én legalábbis nem tenném meg.

-Pedig azért párszor ágyba bújtál Kimivel, mikor nem voltatok együtt – emlékeztetett.

-Igen, de az más volt. Eleve mert régen jártunk. Aztán meg… hát tudod jól milyen érdekes kapcsolatunk volt – feleltem – nem hasonlíthatod össze a kettőt. Lempi, ha te úgy érzed, megtennéd, és elbírja a kapcsolatotok, a baráti, ám tedd. De ez rosszul is elsülhet. Nem egy barátság ment tönkre egy kaland miatt a történelem során.

-Laine féle bölcseletek – nevetgélt – szóval te nem tennéd meg?

-Egy Kaj típusú barátsággal nem – helyeseltem – én titeket egy párként is el tudnálak képzelni amúgy… - fűztem hozzá.

-Tessék? – meredt rám – hát én nem…

-Miért? Ha már a megfordult a fejedben némi… kamaty parti – villantottam vigyort, s a srácok felé indultam. Had gondolkodjon csak rajta…

- ….. aszongya’ erre és miér’ fogdosod a mellem? Erre Jukka: mert megtehetem. A csaj akkora pofont kevert le neki, hogy  ez a szerencsétlen csak tátogott mint hal a szatyorban – ecsetelte hangosan nevetve Kaj – fűt fát beígért neki, de semmire nem tudta rávenni a csajt, és azóta azon mesterkedik, hogy megfűzze.

-Visszautasították a parti királyt, ehh, gyalázat – röhögött Kimi.

-Parti király? Azt hittem az te vagy Kimo – szörcsögött koktéljába Lempi.

-Kimo? – vonta fel szemöldökét a finnem – te se ihatsz többet!

-De kevesebbet se – vigyorodott el barátnőm – nem feleltél!

-Sokkal jobb elfoglaltságom is akad, mintsem lerészegedni minden este… - nézett felém, arcán, az a … diadalmas, kéjenc, überszexi mosoly jelent meg, amitől mindig megborsózott a bőröm.

-Ojaj azt hiszem ez egy szerelmi vallomás volt Kimi módra – nevetgélt Lempi – vagy mi fene… Somolyogva vonta meg vállát, amolyan én tudom mi volt ez üzenettel, s ölébe húzott. Megint… ebben a birtoklós, de mégis kedveskedő mozdulatsorban benne volt szavak nélkül a szerelmi vallomás…

-Nem akarom elrontani a hangulatot, de… hogy álltok a baba projektel? – kérdezte Lempi, mikor hárman voltunk csak a fedélzeten.

-Arra jutottunk, hogy most csak egymásra koncentrálunk – fektetem lábam Kimi ölébe, azonnal combomra siklott keze – nem görcsölünk azon, hogy teherbe essek. Utazgatunk, együtt vagyunk, élünk, ő meg majd jön, ha itt az ideje.

-Jól hangzik – mosolygott bíztatóan.

-Jó is – vigyorgott Kimi – figyelj – folytatta komolyabban – nagyon nem volt okés az orvososdi. Amíg Liinát böködték engem majd szétbaszott az ideg, mert tudtam, hogy fájdalmat okoznak neki, satöbbi.

-Őt is frusztrálta, engem is… de legalább kiderült, hogy minden rendbe. Egészségügyi oka nincs, és ez nagyon jó hír.

-És… a lelki oldala? – kérdezte finoman.

-Most már azzal is rendben vagyok – feleltem magabiztosan – voltak dolog, amiket elnyomtam ugye, de… Kimi segített ezeket legyőzni.

-Erősebb, mint hiszi – ingatta fejét féloldalas mosoly mellett, az ő állítása szerint nem csinált sokat, csak mellettem volt. Ez volt az, amivel felemelt a padlóról, mert nem csak mellettem volt, hanem társként támogatott.

-Mert azzá teszel – adtam hangot gondolatomnak, miközben ráemeltem pillantásom, megcirógatta arcom, jelezve, hogy megértett, majd lassan felállt mellőlem.

-Még egyet? – biccentett poharaink felé.

-Szentem hozd ki az üveget – helyezkedtem el kényelmesen, eléggé beszélgetős este felé hajazott ez a szolid ki iszogatással töltött nap…

Sziasztok!

Ez a rész most azért, mert ilyen drága olvasóim vagytok! :)

Sokan írtátok, hogy várjátok a baba jövetelét. Nos, hogy mikor is fog megérkezni, ha megérkezik egyáltalán…egyenlőre nem derül ki… A lényeg: minden eshetőségre legyetek felkészülve ;)

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat, várom, ehhez mit szóltok :)

Megint 9 komi? :) :P

L.