Egy

…Q…

1995 Anglia

Éreztem, ahogy megugrik az adrenalin szintem. Pár pillanat választott csak el a rajttól. Lehunytam a szemem, apa tanácsai visszahoztak fejemben. Hogy tudok fékezni úgy, hogy ne veszítsek a lendületből, mire figyeljek az íveknél.

Még egy lélegzetvételnyi idő, szinte hallottam a fülemben a szívem vad dobogását, és végre kialudtak a lámpák. Jobb lábbal finoman, majd egyre erőteljesebben lenyomtam a gázpedált, majd egy szemvillanásnyi időre oldalra kaptam a tekintetem, látnom kellett mennyire támadnak. Teltek a körök, végrehajtottam pár előzést, megfűszerezve saját versenyem és tudtam, nyerhetek. Két körrel a vége előtt átvettem a vezetést, és nem is engedtem ki a kezeim közül.

A pódium, a pezsgő, a tömeg, euforikus hangulatot teremtettek. Úgy éreztem magam, mint aki egy hatalmas káoszba cseppent, mégis úgy tűnt mindenki tudja mi a dolga. Riporterek jöttek és mentek, a helyi kis csatornáktól, de nem érdekelt, egyáltalán nem, csak az a trófea, amit a kezemben szorongattam.

– Ugye tudod, hogy alkoholmentes volt a pezsgő? – nevetett Toni mellettem.

– Ja. Volt baja – vontam vállat vigyorogva.

– Tizenhat évesen ne akarj inni – lépett mellém apa. – Anyád jól nyakon vág különben!

Nem szóltam semmit, csak megforgattam a szemim, este úgysem leszek ott a bulin, akkor meg? Rengetegen voltam a pub– ban, úgy éreztem sosem fogy el a tömeg, aki gratulálni akart nekem. Nyerni és ezt ünnepeli a legjobb dolog volt, és bár tudtam, hogy ez még csak az eleje, most ki akartam élvezni a győzelem édes mámorát. Pár sör után Toni felé fordultam.

– Látod azt a két csajt ott a pultnál?

– Haver azóta őket bámulod, hogy bejöttünk – pillantott ő is arra. – Tuti idősebbek nálad.

– Nálad? Hülyegyerek annyi vagy, mint én – emeltem számhoz az üveget.

– Melyik tetszik?

– Az a barna hajú – bukott ki belőlem, sunyi vigyorra húzta ajkait. – Vilander, mit forgatsz a fejedben? – néztem rá gyanakodva.

– Vilander papa elintézi neked a dolgot – biccentett, és már ott sem volt. Felszisszentem, senki nem kérte, hogy kerítőt játsszon! Fel tudok én szedni magamtól is egy nőt! Mikor a lány felállt, és elindult a másik irányba utána indultam, tuti ez a szerencsétlen valami béna dumát adott elő neki. Nem voltak sokan a folyosón, ez nekem kapóra jött.

– Várj… – szólítottam meg.

– Igen? – fordult hátra, végignézett rajtam, majd elvigyorodott –, szóval te lennél a finn győztes.

– Öhm ja.

– A haverod ódákat zengett rólad – támaszkodott a falnak.

– Remélem, nem untatott – vontam fel szemöldököm, ki tudja miket hablatyolt össze.

– Nem, amúgy Cristina vagyok – nyújtotta felém kezét.

– Kimi – feleltem.

– Érdekes neved van – nevetett – tetszik.

– Mi lenne, ha innánk valamit? – néztem veszedelmesen szép szemeibe.

– Mi lenne – lökte el magát a faltól, közel kerülve hozzám –, ha keresnénk egy csendesebb helyet? Itt nem lehet beszélgetni…

– Rendben – bólintottam, nem akartam, hogy lássa mennyire tetszik az ötlete.

– Előbb elmennék mosdóba – biccentett a folyosó vége felé – találkozunk kint a teraszon?

– Várlak – léptem el előle. Mivel láttam, hogy sört iszogattak a másik csajjal, kikértem kettőt és kimentem a teraszra. Nem sokkal később feltűnt ő is, körbefutatta tekintetét, és mikor meglátott mosolyogva felém indult. Nem rossz eddig.

Pár óra múlva kettesben sétáltunk a parton, megtudtam, hogy csak három évvel idősebb nálam, és főiskolára jár itt Londonban.

– Nos, én itt lakom – állt meg egy lakóépület előtt. – Ha van kedved gyere fel.

– Persze, hogy van – mosolyodtam el. Tetszett, hogy nem hepajozik a korom miatt.

– Szóval, te Finnországban élsz mindig? Mármint a versenyzés gondolom sok országba visz el –  pillantott rám, a kanapén ültünk már.

– Eddig csak pár országban jártam a verseny miatt. De, most változnak a dolgok.

– Gokart bajnok – mosolygott. – Sosem ismertem még autóversenyzőt.

– Idáig – ittam sörömbe.

– Igen – tette ő is ugyan ezt. Pá pillanatig csend állt be, ösztöneim súgtak, itt és most kell cselekedni. Felé hajoltam, ő nagy szemekkel nézett rám, de nem húzódott el. Abban a pillanatban, ahogy ajkaihoz értem végigfutott a gerincem mentén egy érzés. Kívántam őt.

Hosszan és egyre vadabbul csókolóztunk, teljesen ölelésembe simult, éreztem, ahogy egyre szűkül nadrágom.

– Cristina – mormogtam felizgulva nevét.

– Én nem akarom, hogy azt hidd, könnyűvérű vagyok – pillantott rám kissé talán ijedten – , de szeretnék veled lenni.

– Nem hiszem azt – simítottam végig arcán. – De Cristina, valamit el kell mondanom.

– Barátnőd van – sóhajtotta és kissé el akart húzódni, de nem hagytam.

– Nem.

– Akkor nem kívánsz?

– Elmondhatatlanul kívánlak – néztem mélyen a szemébe. – Csak én nem voltam még nővel – hadartam, hátha nem lesz olyan kínos. Nos tévedtem. Ez mindenhogy kínos volt.

– Ó – csücsörített – ez nem baj Kimi. Ha te is akarod, én örülnék neki, ha az első lennék az életedben

Válasz helyett csak megcsókoltam. Komolyan attól tartottam, hogy felvisít a nevetéstől és elküld a fenébe, ehelyett itt smároltunk.

Totális izgalom lett úrrá rajtam. Én nem tudom, hogy jutottunk el az ágyig, de egyszer csak ott feküdt előttem bugyiban, ösztönösen formás melleire tapasztottam ajkaimat. Nyögései mutatták, igen csak élvezi mozdulataimat, és ez felszabadított.

– Kimi nagyon jól csinálod – mosolyodott el csókunk közben ujjait merev férfiasságom köré fonta, felnyögtem mozdulataira. – Még ne menj el, terveim vannak veled!

– Lehet, hogy nincs túl nagy tapasztalatom – nyomtam kezeit feje fölé –, de attól még tudok uralkodni magamon!

– Lássuk bajnok – incselkedett.

– Ha valami nem jó – kezdtem, de ajkamra tette ujjait.

– Eddig remek vagy – susogta.

Valóban volt pár pillanat, mikor uralkodnom kellett magamon, ágyékom kegyetlenül feszített már, nem vágytam másra csak az édes kielégülésre. Cristina testét birtokba venni felemelő volt, úgy éreztem szét robbanok.

– Nem bírom így sokáig – remegtem meg, annyira sok volt az inger egyszerre.

– Nem is kell sokáig – nyögött fel. – Nagyon beindítottál.

Egyre jobban kapkodta a levegőt, mint ahogy én is, majd egyszer csak ívbe feszült teste, és megéreztem élvezetét. A tudat, hogy ez tőlem van, az érzet, amit kiváltott túl sok volt, pár lökéssel később bennszorult a levegőm a tüdőmben, az élvezet elemi erővel tört rám, zihálva adtam át magam a megkönnyebbült orgazmusnak.

– Biztos, hogy ez volt az első? – feküdt mellkasomra aztán. – Nagyon jó voltál, mármint nem tűntél tapasztalatlannak.

– Akkor jó – vigyorodtam el.

– Köszönöm, hogy ennyire figyeltél rám – emelkedett meg egy csókért. – Jó szerető lesz belőled!

Nem sokkal később elnyomott az alkohol és a jóleső fáradság, mély álomba süppedtem.

Reggel egyedül ébredtem, tompa zajokat hallottam és kávé illat terjengett. Ahogy az éjszakai képei elém úsztak nem tudtam nem vigyorogni.

– Szia – lépett be Cristina. – Régóta fent vagy?

– Nem rég ébredtem – könyököltem fel, visszafeküdt mellém, magamhoz húztam, hogy meg tudjam csókolni.

– Jaj Kimi – sóhajtott fel. – Te pont az a típusú pasi vagy, akibe könnyen bele tudnék szeretni, de most vagy a karriered elején, sohasem láthatnálak.

– Nem akarom, hogy így legyen vége – ráncoltam homlokom.

– Pedig így kell lennie bajnok – simított végig arcomon. – Ezzel a csodálatos éjszakával kell hogy lezárjuk.

– Fantasztikus volt veled – csókoltam meg ismét.

Tudtam, hogy igaza van, mint ahogy azt is, hogy ezt az éjszakát soha nem felejtem el.

 …Q…

2013 Ausztrália

– Mark! Mi ez a böszme zacskó itt??? – mutattam a rózsaszín bigyó macskás szarra.

– Ajándék – vont vállat.

– Egy öt éves ovisnak?

– Egy rajongód küldte – felelte vigyorogva.

– Ez komoly? Hello Kittys csomagolásban??? – vontam fel szemöldököm.

– Ajándékcsomagnak ne nézd a borítását – okoskodott nevetve.

– Remek. Vidd haza a lányodnak – nyomtam kezébe. Sosem értettem mi az amiért ennyire oda voltak értem, de nem is érdekelt különösebb módon. Tettem a dolgom, a legjobban, ahogy tudtam, a többi pedig jött magától.

– Kimi, öt perc és kezdődik a dedikálás – lépett be Stephan.

– Kedvenc időtöltésem – sóhajtottam fel.

Már vagy fél órája írogattam alá, amikor eszembe jutott, hogy ha minden aláírás után fizetnének nekem egy Eurót már három yachtom lenne.

– Bajnok, aláírnád ezt? – tolt elém egy képet egy nő.

– Ja – morogtam.

– Régebben, mintha kedvesebb lettél volna – nevetett, idegesen kaptam fel a fejem, ez meg ki a fene? Ismerős volt az arc, de mégse. Valami nem stimmelt.

Aztán beugrott, én ezt a nőt ismerem! Pontosabban ismertem valamikor.

– Cristina???? – toltam sapkámra a napszemüvegemet csodálkozva.

– Féltem, hogy nem ismersz meg – sütötte le szemeit, pont úgy, mint akkor.

– Viccelsz? – húztam ki a tömegből, hogy megölelhessem. – Hogy kerülsz te ide? – indultam el vele a home felé. – Vagy mi van?

– Találkozni akartam veled – mosolygott még mindig. – Tudod, sok mindet lehet hallani felőled, és nagyon érdekelt ki lett abból az irtó cuki tizenhat éves fiúból.

– Te jó ég, ezer éve nem láttalak! – nevettem el magam.

– Áh, annyi nincs, csak tizenhat – helyeselt ő is. – Remekül nézel ki Kimi!

– Nem, nem – ingattam meg fejem. – Te vagy az, aki remekül néz ki. De komolyan Cristina! Gyönyörű vagy!

– Ne hozz zavarba kélek – kuncogott. – Gondolom, te most nagyon elfoglalt vagy.

– Picsába – csattantam fel. – Bocs csak igen, lesz ma még két interjúm.

– Semmi baj – érintette meg karom. – Egész hétégén itt leszek.

– Este velem vacsoráznál? – kérdeztem rá. – Érdekel mi történt veled az elmúlt években.

– Persze, nagyon szívesen – bólintott.

– A Hiltonban szállt meg a csapat, leadom a neved, hogy felengedjenek hozzám. Hatig tuti itt leszek a pályán, így hét óra jó?

– Tökéletes! Akkor este. Nem is zavarlak tovább.

Hihetetlen volt újra látni Cristinát. Többször eszembe jutott, hogy megkereshetném, de valami mindig fontosabb volt. És különben is hogy kerestem volna? Annyit tudtam róla, hogy Cristinának hívják, és Londonban él. A hely, ahol együtt voltunk mára meg már teljesen átépült, biztos lehettem tehát, hogy a lakcímmel sem mennék sokra. Vártam az estét, jó érzés volt újra találkozni vele, és mi tagadás az elmúlt évek csupán előnyére változtatták külsőleg. Szép volt épp, mint akkor.

– Üdv ismét – vigyorodtam el mikor kinyitottam az ajtót.

– Szia – mosolygott és adott egy puszit. – Mi az? – kérdezett.

– Elképesztő hogy itt vagy – vallottam be. – Teljesen lesokkoltál.

– Látom – nevetgélt miközben leült. – Mesélj magadról Kimi, ki lettél, mi lettél!

– Hát, remélem nem olvasgattad azokat a béna cikkeket – fintorodtam el.

– Egyet s mást olvastam – sóhajtott –, de én arra vagyok kíváncsi, ami történt, nem a kreálmányokra.

– De te tudsz pár dolgot, én viszont semmit sem rólad – ingattam meg fejem –, úgyhogy mesélj csak!

– Ez a határozottság régen is megvolt – kacagott. – Jaj, hát még mindig Angliában élek, ENSZ sajtószóvivőként dolgozom, ezért is tudtam elrepülni ide engedélyek nélkül, és van egy lányom.

– Lányod? – kaptam fel fejem. – Férjnél vagy?

– Nem – rázta meg fejét.

– Öhm sajnálom.

– Ne tedd – mosolygott ismét. – Remek életet élhettem kettesben a lányommal, szóval, egy pillanatig sem bánkódhatok. Ő az életem. Viszont azt olvastam, te férj vagy.

– Ez egy kényes téma – ráncoltam homlokom. – Igazából már hónapokkal ezelőtt beadtam a válókeresetet, de erről csak a családom tud.

– Sajnálom Kimi.

– Ugye nem azért jöttél, hogy itt keseregjünk? – vontam fel szemöldököm mosolyogva.

– Hát nem. Viszont azt is olvastam, hogy bajnok lettél, itt is.  Igazán büszke voltam rád akkor, még ha nem is nagyon ismerhettelek meg.

– Tudod, nehéz volt akkor eljönni tőled. Olyan igazi titokzatos szépség voltál.

– Most fogok elpirulni – nevetett ismét. – Kérlek, ezt ne értsd felre, de büszke vagyok arra, hogy én voltam az első az életedben. És nem azért mert most az vagy, aki.

– Hidd el nekem is különleges élmény volt – vigyorodtam el én is. – Na, de rendelhetnénk enni, remélem éhes vagy!

– Támogatom az ötletet – helyeset.

Egy óra múlva már túl a vacsorán a teraszon beszélgettünk. Nem is emlékszem arra mikor kellett ennyit egyhuzamban magamról beszélem.

– Kérdezhetek valamit?

– Persze – fordult felém.

– Miért egyedül neveled a lányodat? És az apja? Nem vállalta?

– Ez bonyolult Kimi – ráncolta homlokát.

– Akkor magyarázd el.

– Tudod, nem tartott sokáig a kapcsolatunk és nem akartam, hogy az ő életét is felforgassa a baba érkezése. A szüleim mindenben támogattak, minden téren. Bár egyedülálló anya voltam, mégsem szenvedem semmiben sem hiányt. Gond nélkül tudtam egyetemre járni, majd elhelyezkedni a szakmámban, mivel mindig volt kire bízni Lexit.

– Lexi?

– Alexandra – mosolyodott el büszkén. – Lexi a beceneve, tudod, talán a sors furcsasága, hogy teljes mértékben olyan, mint az apja.

– Na, várj. Jól értem, hogy az apja nem is tud a létezéséről? – meredtem rá meglepetten.

– Igen. De nem azért nem mondtam el neki, mert nem akartam, hogy megismerje az apját, hanem mert tudtam, hogy teljesen derékba törné az életét.

– Én ezt értem, de akkor is kissé furcsa – hümmögtem. Táskájához sétált és egy képet húzott elő belőle.

– Ő az én lányom – fordította felé a képet. Egy csinos kislány nézett vissza rám a képről. Szőke haj, zöld szemek. Kikerekedett szemekkel pillantottam Cristinára.

– Ez mi?

– Kimi, Lexi 16 éves. 1996. novemberében született. Sem előtted, sem utánad nem volt más férfival. Lexi a te lányod Kimi.

– Nem létezik – tátogtam kiszáradó szájjal.

– Nézz rá, teljesen olyan, mint te! Nekem barna hajam van, neki szőke, mint neked. Nekem kék szemem van, neki zöld, mint neked. Pontosabban olyan kékeszöld, állandóan változik, attól függően milyen hangulatban van.

Felnyögtem, nekem volt ilyen a szemem!

– De nem! – dobtam le a képet, mintha égetne a papír. – Ilyen a világon nincs! Cristina tizenhat éve nem láttalak, erre beállítasz azzal, hogy van egy lányod, aki az enyém??? Már ne is haragudj, de honnan tudjam, hogy nem hazudsz? És csak egy kitalált mesével állítottál be???

– Számítottam erre a kérdésre – sóhajtott. – És éppen ezért szeretnélek megkérni arra, hogy csináltassunk egy apasági vizsgálatot. Én tudom, hogy te vagy az apja, ő nem. Mint ahogy azt sem, hogy szeretnék ilyen vizsgálatot. Nem magam miatt. Miatta és miattad. Ha látod hivatalos papíron, hogy a te véred, bár külsőleg is tisztára olyan, mint te és ezt láttad is – biccentett a fotó felé.

Ez tuti valami béna vicc! Úgy éreztem magam, mint aki egy elcseszett filmbe keveredett!

Sziasztok!

Ezen a csodás napon egy új történet veszi kezdetét. Egyenlőre nem árulok el semmit róla beszéljen önmagáért az első rész :) Várom a véleményeket!

Nagyon Boldog Születésnapot a világ legjobb versenyzőjének: Isten éltessen Kimi! :) <3

L.