71. rész

Kimi

Forró szeretkezés, érzéki nyögések és totális kielégülés… Zihálva feküdtem hanyatt és húztam magammal őt is.

-Lini…ez…eszelős volt…

-Ühüm – bólogatott lihegve.

-Ha így folytatjuk, hamar összejön a tesó – terült el elégedett vigyor arcomon, ezzel egy időben érzékelem, hogy ő lemerevedik.

-Kimi…

-Mi baj? – gördítettem hanyatt, hogy láthassam arcát.

-Nem akarok most gyereket – súgta – majd, később igen, de most… veled és Riiával akarok lenni. Utazni, felfedezni a világot, átélni, hogy Rii fejlődik, tanul…

-Figyelj, nem most rögtök kell, hogy összehozzunk egy tesót neki – nyugtattam, egy pillanat alatt váltott át feszült, riadt helyzetbe – hát… ezért voltál mostanában olyan feszült?

-Félek attól, hogy kiborítlak téged ezzel… nem akarom, hogy az jöjjön le, hogy önző vagyok… és tudom, mennyire vágysz egy babára…

-Persze, hogy vágyom – mosolyodtam el – hiszen Riiával is… szóval tudom milyen volt piciként. De nagyon élvezem, hogy itt pörög körülöttünk, jó dolog, hogy előttem nő fel, szóval…nem akasztasz ki ezzel…

-Jaj Kimi – sóhajtott megkönnyebbülten – én…

-Csss – csókoltam meg – Lindi, tényleg klassz, hogy el tudtok velem jönni, és… nem biztos, hogy most ezt feladnám. Önző lennék ez miatt? Nem hiszem… szóval ne gondold azt, hogy te az vagy, mert vágysz ránk.

-Igen, vágyom rátok – mosolyodott el, mint aki titkot árul el. Édes egy nő! Visszafeküdt ölelésembe, beszélgettünk még, aztán valahogy reggel lett. Nem érzékeltem mikor aludtam el, de egyszer csak arra ébredtem, hogy valaki húzogatja a takarót.

-Apuciii – pislogott rám Riia, a kutyával a kezében.

-Mmm… Ri?  - ültem fel – mi baj pocok?

-Nem ajszom – sóhajtott bánatosan.

-Azt látom – ásítottam, megemeltem a takarót – gyere – vigyorogva mászott be, szó szerint bekucorodott az ölembe – megpróbálsz velem aludni? – ásítoztam megint.

-Ühüm…

-Helyes – nyomtam puszit fejére, Lindi mocorgott mellettünk, hasamon éreztem kezét, két kedvenc szőkémmel egy ágyban… hm, nem is rossz…

-Apa…

-Hm? – pillantottam Riiára.

-Vihetem a kutuszt?

-A pályára? – kérdeztem vissza, bólintott – hát… hozd. De fent kell hagynod nálam, okés?

-De..

-Picim, ha összekoszolod, nem alhatsz vele este – magyarázta az anyja türelmesen.

-Ó! Jó… hajom – szusszantott, tisztán látszott, hogy elgondolkodik a kérdésen, mielőtt felelt volna, ó az én okoskám!

Egy óra múlva már a pályán voltunk, Mark arról magyarázott, hogy menjek velük pályabejárásra.

-De. Minek? Nem egy éve vagyok itt… - morogtam – figyelj, mentem szimulátoron, de hogy minek? A seggem kitörölhetem vele, és ezt te is tudod. Persze vannak adatok, meg minden, de azt semmivel nem tudod leutánozni, ahogy a pályán rongyolsz át.

-Akkor nem jössz?

-Nem – forgattam meg szemeimet. Kiténferegtem a lányokhoz, a RB Energyben szórakoztatta a lányomat Erin és Seb.

-Apaa! – nyúlt felém, vigyorogva vettem magamhoz.

-Hát szia törpe – nagy, ragyogó zöld szemekkel nézett rám, képtelen voltam ellenállni neki.

-Mi ez az elégedett vigyor Jégember? – heherészett Seba.

-Két szőke mellett ébredtem reggel, nem panaszkodhatom – vontam vállat.

-Mondd, hogy legalább az egyikük a tesóm volt – pillogott rám Erin.

-Nagyon vicces vagy… ja nem – húztam gonosz mosolyra ajkaimat – ma is alszol velem gyönyörűm? – súgtam Riiának, kivillantak fogai, ahogy elmosolyodott.

-Ige – bólogatott – íjj – simult hozzám, szőke kis buksija mellkasomon pihent, míg karomba dőlt – jóó??? – pillogott rám huncut vigyor mellett.

-Tökéletes – mormogtam elbűvölten. Hogy lehet egy ilyen pici ember ekkora hatással rám? – anya merre van Riri?

-Üüümm.. ajja – mutatott el valamerre.

-Telefonál – sóhajtott Erin – apa hívta…

-Remek – fintorodtam el, remélem, megint felhúzza Linát. Lawrenc nagy rajongása az új lánya iránt kezdett egyre jobban idegesíteni. Meg se kérdezte a lányoktól, hogy mi van, csak rájuk eresztette ezt a nőt…

-Ajaaaa! – ugrott fel Riia a fekvős pózból.

-Ajha – nevetett – lazulsz drága? – simított végig Rii fején – mikor jöttél? – pillantott rám, magamhoz húztam egy csókra.

-Nem rég. Apád mit akart?

-Szerinte nem viselkedtünk elég illedelmesen – ült mellénk – mert egy Laine nem viselkedik ilyen neveletlenül.

-És te erre mit mondtál?! – szólt bele Erin.

-Hogy Räikkönen vagyok, szóval lehet – vont vállat.

-Jól tetted! – vágtam rá.

-Attól tartok, lesznek még viták – ráncolta homlokát – de… előre nem akarok ezen agyalni. Felesleges. Majd, ha… ott leszünk…

-Nem is érdekelnek – sóhajtott morcosan Erin – örüljön csak az új lányának!

-Erin…

-Ne, hagyjuk. … Kimi dicsekszik itt, hogy két szöszivel kelt – fűzte hozzá – mondom neki, remélem, legalább az egyikük te voltál…

-Kösz  - fintorgott Linda – a másik meg ez a manó volt – érintette meg lányunkat – nem ébredtem fel rá, hogy bejöttél Riri.

-Persze, mert engem ébresztett fel – ingattam fejem.

-Ajudtunk apávaj! – jelentette be, általános nevetést eredményezve.

-Látod, én mondtam, hogy vedd csak fel a boxered – súgta kaján vigyor mellett a feleségem, hogy csak én halljam.

Lindi

Riiának tetszett India színessége, de valamiért mégis húzott hozzánk. A szállodában nem érezte jól magát, pontosabban nem volt meg körülötte a biztonságot nyújtó jól ismert közeg, így minden egyes éjszakára beköltözött hozzánk. Elképesztően aranyos volt, ahogy esténként fekszik abban a hatalmas ágyban, hol az apját, hol engem várva. Szombat este, zuhany után belestem szobánkba, vigyorogva mentem ki a nappaliba, hogy behívjam Paulát, Riiát és Kimit látnia kellett ebben a pózban.

-Apa… a kutusz mié nem pöttösz? – tudakolta Kimitől, miközben ropit rágcsált.

-Mármint Ajax? – kérdezett vissza Kimi, én tudtam, hogy rá gondol, csak könnyebb volt számára a kutuszt emlegetni, az Ajaxal még voltak gondjaink.

-Ige.

-Mert ő más fajta Riri – magyarázta. Kimi a párnáknak dőlve ült, kissé oldalár helyezkedve, Riia előtte, mellkasának dőlve, karaival körbefonta a kislányt, s tartotta a mesekönyvet, amit Ri kérésére olvasott fel neki. Egyszerűen elbűvölő volt látni őket így. Paula is csak somolyogva figyelte őket, mígnem lebuktunk és négy zöldes szem nézett ránk.

-Mami! – intett Riia.

-Mint egy hercegnő – lépett be Paula –akit apu körül rajong – fűzte hozzá kuncogva.

-De még mennyire – helyeseltem.

-Remélem, te nem leszel olyan szemtelen, mint anyukád – mormogta Riiának.

-Csak annyira, mint te! – jelentettem ki.

-Na, tündérem – hajolt puszival Rihez Paula – aludj jól.

-Szia  mami! – pislogott rá szépen, elköszönt tőlünk is, s miután becsukódott mögötte az ajtó én is befeküdtem melléjük – aja – fordult felém Riia – kéjek tejcit!

-Gyere – vettem ölembe, csukott szemekkel, s ellazult testtel adta át magát a szoptatással járó nyugalomnak. Légzése visszalassult, komolyan lenyűgözött, hogy mennyire relaxál ilyenkor, így eszemben sem volt zavarni őt közben, vagy nem engedni, hogy ezt tegye. Halkan felszusszantott, ahogy kettőnk közé fektettem, rögtön alvós pózába kucorodott.

-Hogy tud ilyen nyugodt lenni…? – mormogta a férjem mag lassan végigsimított a kis buksin. Somolyogva hajoltam hozzá egy csókért, ó de szerettem a szerelmes apuka énjét!

***

Pár kör volt már csak vissza az Abu Dzabi futamból. Pár kör volt már csak vissza Kimi győzelméig. Izgalom, adrenalin, öröm, szerelem, nevetés és könnyek…rengeteg érzelem és érzés szorult az elmúlt másfél órába. Képtelen voltam abbahagyni a pityergést, annyira büszke voltam Kimi győzelmére, hogy megállíthatatlanul potyogtak könnyeim. Örömkönnyek, igen, ezek azok voltak.

-Aja… -nézett rám kétségbeesetten Riia.

-Ó picim! – vettem fel nevetve, pontosabban félig nevetve, félig sírva – apa nyert! Nagyon, nagyon örülünk neki.

-Apa?

-Előbb felmegy a dobogóra – magyaráztam Riiának – megkapja a díjat, és lejön hozzánk.

-Huu, mikoj? – csacsogta izgatottan.

-Még egy picit kell rá várnunk Riri – sóhajtottam vágyon – majd jól szeretgesd meg aput, amiért ilyen ügyes volt!

-Jóóó! – bólogatott lelkesen.

Figyeltem őt a dobogón, és… nem tudtam meghatározni mi is az ami most körbelengi őt, engem… mi az, amit érzek, a sok érzet egyszerre dübörgött bennem. Büszke, boldog, szerelmes, talán ez a három volt a legintenzívebb. Hosszú percek teltek el mire lekeveredetett interjúzni, majd be a garázsba. Hallani lehetett, hogy győztes pilóta érkezik, az eddigi hangoskodás, üdvrivalgás még inkább eluralkodott a csapaton.

-Bajnok – sóhajtottam megkönnyebbülten, ahogy a karjaiba zárt – olyan büszke vagyok rád!

-Sokat jelent nekem – mormogta ajkaim közé.

-Apaaaa! – szökdécselt hozzánk Riia, Kimi nevetve vette ölbe – jujjj vizesz! – simított végig pici kezével Kimi nedves haján.

-Persze, mert leöntöttek – nevetett felszabadultan lányán.

-Ajajjj – szusszantott Riia, majd megvonta vállait, és Kimi nyaka köré fonta karjait. Nyilván arra a következtésére jutott, hogy apa vizesen, és ebben a furi cuccban is az apa. Nem is tudom mire sikerült aztán elindulnunk a pályáról, és talán nem is lényeges. Riia álmosan nyújtózkodott az ágyban már, mikor mi még csak készülődtünk a győzelem megünneplésére.

-Aludj jól hercegnőm – cirógatta meg Riia arcát kedveskedve Kimi.

-Apa… - sóhajtott nagyot – mikoj jöö?

-Megígérem, mire felébredsz haza hozom anyát – villantott nagymosolyt, ja, biztos miattam kell majd sokáig maradni!

- Reggel találkozunk szivem – pusziltam tincsei közé és eligazgattam a takaróját – szép álmokat Riia. Szeretlek nagyon.

-Szia aja – ásított, majd pát intve elköszönt. Visszapillantottam még az ajtóból rá, figyelmét a mesének szentelte, miközben gondosan magához ölelte plüss kutyusát. A tudat, hogy Paula vigyáz a lányomra teljesen megnyugtatott, önfeledten adtam át magam a ’feleség’ alteregómnak, hogy méltó módon ünnepeljük meg Kimi futamgyőzelmét.

-Olyan nagyon szexi vagy – harapott fülembe incselkedve, az ölében ültem egy eldugott boksz szerűben.

-Igazán örülök, hogy így látod – nevetgéltem, felmorrant, s kezem után nyúlt, amit férfiasságához húzott.

-Nem csak látom – vigyorgott s mohón megcsókolt. Nyaka köré fontam karjaim, s úgy mélyítettem el ezt a csókot. Hogy kínozzam még, gonosz mosoly mellett másztam ki karjai közül, s mindkét kezét megfogva vissza a táncparkett irányába húztam. Ezért még kapsz fintor futott át vonásain, majd karjai körém fonódtak, s a zene ritmusára mozogni kezdtünk…

Talán öt szám mehetett le, mikor kézen fogva kivezetett a tömegből. De nem a boxunk felé irányított, hanem ki a teremből. Végig egy hosszú folyosó szerűn, elhaladva további szórakozóhelyek előtt, egyenesen a liftig. Ugyanis egy óriási luxusszállodában voltuk, mely alsó nyitott csarnokkal rendelkezett, helyet adva az elit partiknak.

-Hová megyünk? – kérdeztem ártatlanul, mire izzó szemeit végigfutatta testemen, s a falnak préselt.

-Játszani – lehelte rekedt hangon, uhm…

-Mi? – ziháltam, ahogy keze szoknyám alá csúszott, ingerelve bőrömet combomon.

-Benned akarok lenni – sóhajtotta, ajka enyémeken, csókja vad, szenvedélyes, mmm bajnoki. Hiszen dübörgött az életérzés bennünk…

Újabb állomás, kapkodó légvételek, édesen kínzó csókok. Ő egy plasztik kártyát húzott elő zsebéből, kaján vigyor mellett húzta le, egymás ajkait falva támolyogtunk be. Óriási ágy terült el a szoba közepén, de valahogy sejtettem, hogy nem fogunk eljutni odáig… Igazam is lett… zihálva húzta fel szoknyám, s ismét a falnak nyomva munkálkodni kezdett. Minden érzékem sikítva könyörgött a finom érzetért, amit csókjai, simogatása, harapásai váltottak ki. Ösztönösen kulcsoltam lábaim dereka köré, levegőm bennakadt, ahogy birtokba vette testem. Fülledt, erotikus nyögésekkel telt meg a forrósodó levegő, mígnem egymást űztük a mennyei kielégülés felé…

-Kibéreltél egy szobát? – nevettem, ahogy az ágyon pihegtünk aztán.

-Aham!

-Bolond…

-Előrelátó – gördített hanyatt vigyorogva – tudod, egyes pici szöszik miatt nem támadhatlak le akkor, amikor kedvem tartja.

-Szegény kicsi apuka – kuncogtam nyugodtan, hiszen biztos lehettem abban, hogy jól egyensúlyozom a feleség és az anya szerepkör közt.

-Mmm, tudod, jó kis egyensúlyban vagyunk – erősített meg, mintha csak hallaná gondolatom – de ma így, hát mit szépítsem, megdugni akartalak, és ehhez kellett egy hely, ahol sikoltozhatsz!

-Ohoo, de rendes vagy – hümmögtem vigyorogva.

-Látod? Ilyen egy figyelmes férj – biccentett, mintha csak egy csokor rózsával kedveskedett volna.

-Ehem, inkább ilyen egy kanoskodó ám de előrelátó férj – javítottam ki, megemeltem fejem, hogy fülébe suttoghassak – ami jó, mert szeretek veled dugni…

-Mocskos szájú szőkeség – nevetett ajkaim közé – mit is kezdjek veled…?

-Játszani jöttünk nem? – doromboltam karjai közt, mire egy halk morranás volt a felelet, mely ígéret is volt egyben, hogy sokat fogunk játszani még….

Álmosan kucorodtam Kimihez, olyan negyed hat körül járt az idő mire visszakeveredtünk saját szállodai szobánkba. Álmaim mezsgyéjén járva eszembe jutott, hogy kellene kitennem gyógyszert és narancslevet, mert Kimi eszméletlenül másnapos lesz, mivel még visszamentünk pár koccintásra…de győzött a fáradságom és álomba merültem. Mivel a sötétítők le voltak engedve fogalmam sem volt arról mennyi az idő, mikor felébredtem. Ő egyenletesen szuszogott mellettem, némi alkohol szag felfedezhető volt a szobában. Kitártam a teraszajtót, és a fürdőbe ballagtam, a tükörből egy kócos, kicsit elkent sminkű szőke nézett vissza rám, elvigyorodtam, Kimi egyszer azt mondta nekem, mikor már együtt éltünk, egy hasonlóan bulis éjjel után, hogy amolyan jól megdugtak kinézet ez. Hangszíne, s hangsúlya elárulta már akkor is, hogy ő soha sem a rossz értemben használja ezt a szót. Lemostam sminkem és beálltam a zuhany alá, komolyan úgy éreztem, hogy a pezsgő víz visszatölti az energiát, amit az éjjel és persze a férjem leszívott belőlem. Kényelmes ruhába bújtam, s tettem ki a hortyogó finnek gyógyszert, majd lánykám keresésére indultam. Ő a nappaliban feküdt a szőnyegen, plüss állatai egymás mellett egy sorban elrendezve közvetlenül őmellette, a tvben pedig a Jégkorszak ment.

-Szia nyuszi – sóhajtottam vágyon, Rii vigyorogva ugrott fel, s huppant ölelésembe.

-Aja! – sóhajtozta, míg teljesen hozzám kucorodott.

-Olyan finom illatod van – szippantottam be az édes Riia illatot – régóta fent vagy Riri?

-Ühüm – bólogatott komolyan – máj játszottam szokat meg meszét néjtem, meg jeggejit ettem! Meg szütit! – sorolta elfoglaltságait.

-Hűha – sóhajtoztam nevetve – ennyi mindnet csináltál már? Hát meddig aludtam én? – álltam fel a kishölggyel az ölemben.

-Csak pár órát ne aggódj – tett az asztalra egy jól megpakolt tányért Paula – gyere, egyél, biztos éhes vagy. Kimi?

-Alszik – feleltem s szót fogadva helyet foglaltam, pocakom megkordult a finom illatok hatására.

-Rendesen berúgott ez a gyerek?

-Hát… ünnepeltek a fiúkkal az tény – kuncogtam, sosem volt jellemző, hogy belevájkált volna kicsi fia bulizási szokásaiba, és szerintem ezzel jót is tett, némelyik partijuk valóban durva volt, ám a kishölgy érkezése ezt is teljesen befolyásolta…

-Nekem elég, hogy egy darabban jöttetek vissza – nevetett.

-Mintha elvadult tinik lennénk – nevettem én is.

-Rátok fér egy kis ereszd el a hajam – kacsintott bölcsen – Riia megint bement ám hozzátok.

-Tényleg? – pillantottam Ri felé, aki kért tőlem egy kis szendvics darabot, és visszaballagott a mese elé.

-Megígértétek, hogy itt lesztek mikor felébred, szóval leellenőrizte, hogy ez így is van e – mosolygott – mikor látta, hogy anyu, apu megvan kiszökdécselt és reggelit kért.

-Picikém – kuncogtam halkan. már a harmadik része ment a mesének, mire Kimi előtámolygott a szobánkból. Csak egy rövidnadrágot viselt, haja még nedves volt a zuhanytól.

-Apuciiii! – ugrott lelkesen Kimire Riia, ő nyögve, s homlokát ráncolva vette fel.

-Ne visíts már! – kérte szenvedő hangon fintor kíséretében, mire Ri lassan leeresztette kezeit, és nagy csalódott sóhaj mellett lekéretődött. Az apának szóló hatalmas mosoly leolvadt ajkairól, és bánatos tekintet mellett lépdelt hozzám.

-Kimi! – szólt rá mérgesen Paula.

-Kérlek – néztem fel rá, ő nem tudhatta, hogy a kislány mennyire várta már, hogy felébredjen, és ez a hűvös fogadtatás azonnal megbántotta kicsi lelkét.

-Aja – hajtotta fejét vállamra, hiába adtam neki kedvencplüssét nem foglalkozott vele.

-Riia – szólította Kimi, s elénk guggolt – ne haragudj hercegnőm – sóhajtotta – csak tudod, apucinak fáj a feje…ide jössz? - nyúlt felé, mire Rii nemlegesen megrázta fejét. Húha, pedig már a hercegnő is elhangzott.

-Nem akarsz apához menni? – cirógattam meg a kis pofit – apa biztosan szeretne veled lenni…Hm?  Végignéztem a pöttöm arcon, azok a bánatos kiskutya szemek! Ártatlan gyermeki lélek tükrei, melyet apuci megsértett, holott semmi különös nem történt. Csak volt egy sűrűn az apát rejtő ajtó felé pislogó kislány, aki várta őt, amaz pedig nem úgy reagált, ahogy kellett volna, és máris készen volt a bánatos manócska.

-Gyere hercegnőm – lehelte extra mézédes hangon Kimi miután felállt, ennek már Riia sem tudott ellenállni, és feléje nyúlt. Nagy sóhaj mellett simult a biztonságot nyújtó ölelésbe – nem haragszol picim? – nézett le rá annyira közel volt fejük egymáshoz, hogy orruk szinte összeért. Riia szégyenlősen lesütötte szemeit, elmosolyodtam a látványra, naná, hogy nem tudott sokáig haragudni Kimire, főleg ha ő pedig bevetette a vegyük le a lábáról pillantást.

-Na, a krízis elmúlt – ült mellém Paula két csésze teával.

-Riia nagyon érzékeny Kimire – avattam be – mint egy kis törékeny virág. És most, hogy ennyire fedezi fel a dolgokat és önmagát még inkább.

-Nagyon igényli a figyelmeteket – helyeselt – és ahogy látom, ma apás napja van a kisasszonynak.

-Otthon megszokta, hogy Kimi végig ott van – magyaráztam, míg figyeltem két kedvenc Räikkönenemet – de most az elmúlt napokban viszont keveset tudtak együtt lenni. Ez hiányzott neki, hogy vele foglalkozzon.

-Hozd a poharad szivem – tette le Riiát Kimi.

-Tessék – nyújtottam a felénk reppenős szőkeség felé kedvenc poharát, és máris robogott vissza az apjához. Öntött neki és magának is teát, majd a tálcát felnyalábolva hozzánk ballagtak. Így kényelmesen tudott enni is, és Riiának is megadta a lehetőséget, hogy vele lehessen.

-Hogy érzed magad? – néztem végig figyelmesen Kimi nyúzott arcán.

-Mint akit megvertek – szusszantott és eltűntetett egy óriási falat csirkét.

-Nem csodálom – kuncogtam, hozzám hajolt és apró csókot adott.

-Ne pimaszkodj – mormogta – kérsz? – nyújtott Rii felé egy kicsi falatot, amit ő nagy hamm hang mellett be is kapott. 

-Kis éhenkórász – sóhajtottam.

-Emlékszel, Rami sose evett a fiai után – kérdezett rá Paula – örülök, hogy te nem finnyákolsz.

-Nem evett a gyerekei után? – csodálkoztam.

-Adna a gyereknek egy falatot, mint én, de aztán másik villával enne tovább – magyarázta Kimi, miközben újabb falattal kenyerezte le a kis szőkét.

-De érdekes – csücsörítettem enyhén – vannak olyan szülök mondjuk, akik ebben nem szeretnek úgymond közösködni. Riia szépen eszik, és így nekem sem fordulna meg a fejemben, hogy ne egyek utána. Érdekes, mert te finnyákolósabb vagy, mint a tesód – pillantottam férjemre.

-Ja, de Ri az én lányom, szóval – megvonta vállát és figyelmét ismét az ételnek szentelte – nagyon jól esik… - sóhajtotta elégedetten. Riia néha csent pár falatot, közben elmesélte Paulának, hogy az apu megmutatta, Ajax, vagyis a kutusz szereti a diót, és már alig várja, hogy viszont lássa kedvenc négylábúját. Némelyik résznél Kimi is vigyorogva ingatta meg fejét, de nem szólt bele, csak szimplán élvezte azt, ami a helyzetével járt. Együtt volta családunk, egy olyan különleges nap után, amikor ismét ő diadalmaskodott. Mi lehetett volna ennél jobb az adott pillanatban…?

Sziasztok!

A heti családos rész :)

Jó dolog az, ha megoszthatod életed legfontosabb pillanatait azokkal, akik valóban fontosak számodra. Az élet igazi eszenciáját ez adja meg, és ez az, amiről nem lehet lemondani :) De mi van akkor, ha a láthatáron kívül viharfelhők gyűlnek…?

Hiszen az idill múlékony állapot…

Köszönöm az eddigi kommenteket! :) Mondjuk most is 10? :) :P

L.

xo