IceWorld: Ötvenegy

Brazília nemzetközi repterének a terminálján sétáltuk át, mikor eszembe jutott, hogy F1 miatt én csupán második alkalommal vagyok itt.

Az első brazil futamom leírhatatlan élménnyel töltött el, hiszen abban az évben kísértem el Kimit, amikor ezen a pályán lett világbajnok. Hivatalosan, mint közeli, személyes barát voltam mellette, nem hivatalosan pedig, nos… akkor sem tudtunk egymásnak huzamosabb ideig ellenállni…

-Nem hiszed el, hogy mennyit jelent, hogy itt vagy – sóhajtott fel, miközben ujjait enyémek közé kulcsolta.

-Nem lesz gond – biztattam nyugodtan – kimész, mész egy pokoli kört és… ennyi!

-Kösz – ingatta meg fejét halvány mosoly mellett.

-Figyelj, a cél az első három, igaz? – idéztem őt – persze a pole a legideálisabb, de semmi nem lesz veszve, ha nem az első helyről indulsz.

-Tudom – sóhajtott – mennem kell – hajolt hozzám, s egy puszit nyomott arcomra.

-Sok sikert Räikko – súgtam, mire óvatos csókba kezdett, amit jó érzéssel mélyítettem el. A pihenőjében néztem az időmérőt, a második részben ő végzett legelöl, amit jó ómennek tartottam, de azzal is tisztában voltam, hogy Felipe az itthoni pályáján nem fog lemondani a pole-ról, ha arra kerülne a sor. Gyanúm be is igazolódott, bár én Ferrari egy-kettőt vártam, Lewis valahogy bepofátlankodott a második helyre, így Kimi harmadik helyről várta a futamot.

Mikor ismét találkoztam Kimivel, azt hittem kicsit dühös lesz, tisztán látszott, hogy feltartották az utolsó mért körén, de e helyett csak megrántotta vállát, és a ’pontokat holnap osztják bébi’ mondat mellett hozzám lépett egy csókra.

-Este csak veled akarok lenni – mormogta, homlokát enyémnek támasztva, tökéletesen tudtam, hogy a feszültség benne is dolgozik. Annyira közel volt ahhoz, hogy megszerezze azt a címet! Annyira kevés kellett, hogy megvalósítsa azt, amiről gyerekkora óta álmodozik. És ilyenkor elbukni… ezerszer fájdalmasabb, mint azok a pofonok, amelyeket az ember az célhoz vezető útja során kap.

-Akkor jó, mert én meg veled – karoltam át nyakát – Kimi… számomra rég bajnok vagy – vallottam érzéseimről halkan, megvontam vállam – tudom, hogy ez nem jelenet sokat, de… akartam, hogy tudd.

-Liina, nekem ez nagyon sokat jelent – kezdte, halk, rekedtes hangon – mindig is hittél bennem és bármilyen döntést hoztam, támogattad azt. Sosem vagyok annyira önmagam, mint mikor velem vagy.

-Lin… merre jársz asszony? – karolt át hátulról vigyorogva, visszahozva a jelenbe.

-Bocs, elgondolkodtam – mosolyodtam el – mit szeretnél bajnok?

-Leginkább téged – nyomta határozottan csípőjét enyémnek, megforgattam szemeim.

-Nem rosszalkodunk!

-Elhiheted nem is egy reptéren akarlak! – rötyögött – habár….

-Hééj! - fordultam felé, vigyori arcát elnézve szembesültem azzal igazán, hogy milyen sármos az én drága uram.

-Min vigyorogsz ennyire? – méregetett gyanakodva.

-Semmi, semmi – fordultam ki öleléséből somolyogva – szóval, mit szerettél volna Kims?

-Hogy muszáj e elmenni arra a szarra – fintorodott el.

-Igen, muszáj. Mindenki ott lesz, tudod az év utolsó nagy durranása.

-Jóó – sóhajtott fel megadóan – viszont utána…

-Utána?

-Meglátod – váltott kaján vigyort, s kinyitotta nekem a kocsi ajtót – asszonyom!

Útközben Kimi Markkal dumált, ahogy figyeltem a mellettünk elsuhanó város képét ismét a múltban találtam magam.

-Liinaaa – sóhajtotta kéjesen a nevem, és én ettől a hangtól valódi istennőnek éreztem magam – annyira finom vagy – hunyta le szemeit, csípőmbe markolva segítette mozgásom. Mindketten szégyenérzet nélkül ziháltunk, a fülledt levegő nyirkossá tette bőröm…

-Kimi – omlottam mellkasára, megfeszült a gerincem és átadtam magam az édes élvezetnek.

-Ez az bébi – halmozott el édes puszikkal, majd pár mozdulattal később nevem nyögve követett a mennyei boldogságba. Lassan cirógatta hátam, míg légzésünk csillapodott, ebben a finom, összefonódott állapotban élveztük ki a bensőséges pillanatokat.

-Mmmmm – nyújtottam ki lábam, jóleső fáradság kúszott izmai közé.

-Annyira szeretek benned lenni – rötyögte tincseim közé – nagyon-nagyon finom vagy!

-Te pedig nagyon-nagyon kéjenc – kuncogtam.

-Maradj mindig velem – szorított – de komolyan. Annyira hülyék vagyunk, hogy külön élünk…

-Én mindig a tiéd leszek – emeltem rá a pillantásom – tapasztaltam.

-Ezt hogy érted? – ráncolta homlokát, naná, hogy kiszagolta, hogy van tartalom a szavam mögött.

-Ott volt például Ben – sóhajtottam, s mellé helyezkedtem – szerettem őt, tényleg… de semmi olyat nem váltott ki belőlem, mint te. És… ez mindegyik kapcsolatomra igaz, valahogy tudat alatt mindig hozzád húztam vissza.

-Látod?! – kerekedett fölém – én ugyan ezt tapasztaltam. Ur isten Hanna mellett tudod hányszor fantáziáltam rólad?! Nem jó ez így Liina… neked mellettem van a helyed.

-Most úgy érzem magam, mintha újra 17 lennék – mosolyodtam el – tudod, amikor cselszövők módjára tervezgettük, hogy hogyan is vegyük rá a szüleinket az összeköltözésre. Akkor mondtad ezt, hogy nekem melletted a helyem.

-Jó a memóriád – nyomott puszit homlokomra ellazultan – látod, már akkor megmondtam a tutit!

-Abban az évben lettél bajnok – cirógattam meg arcát – és ez idén sem lesz másképp! – jelentettem ki határozottan. Egyszerűen nincs más lehetőség! Csak ő diadalmaskodhat a szezon utolsó futamán!

-Nem lehet, hogy te beszívtál valamit Linám? – méregetett gyanakodva.

-Ehem, miért is? – pislogtam.

-Kétszer kérdeztem meg, hogy a szállodába akarsz e menni?

-Jaa – vigyorogtam – nem, nem szívtam be semmit – néztem rá lesújtó pillantással a feltételezése miatt – csupán eszembe jutott egy emlék, egy itteni emlék.

-2007? – kérdezett rá kaján-de-tudom-hogy-mire-gondolsz mosollyal.

-Aham – bólintottam ajkamba harapva. Előhalásztam csörgő mobilom – Liina Räikkönen.

-Szia Liina, Ameli vagyok.

-Szia! – köszöntöttem kedvesen – miben segíthetek?

-Európában tegnap jelent meg az Riviera Magazin, melynek címlapján te szerepelsz, és az egyezetett interjúnk olvasható benne. Bátorkodtam egy számot küldeni neked Brazíliába, expressz küldeményként elméletileg 24 órán belül ott is lesz.

-Remek, köszönöm Ameli – mosolyodtam el – kíváncsi vagyok rá, azért megjelenési formában másként mutat majd, mint virtuálisan.

-Tökéletes alanyom volt az interjúhoz, úgyhogy csak jó lehetett – nevetett.

-Hát kösz!

-Köszönök még egyszer mindent Liina! Bízom abban, hogy nem ez volt az utolsó közös munkánk.

-Igazán nincs mit Ameli – sóhajtottam, majd elköszöntünk – megjelent a magazin – néztem Kimire.

-Milyen magazin? – kérdezett rá Mark.

-Pár hete adtam egy interjút az egyik újságnak, és a riporternő hívott most, hogy elküldte nekem ide brazilba a megjelent lapot.

-Remélem, nem túl szexi képet választottál – morogta a finnem, elvigyorodtam, ó az én védelmező férjem!

-Egy zsák lesz rajtam…

-Ehh, mindegy – legyintett. A szállodába csak addig ugrottunk be, míg lepakoltunk, majd mentünk is tovább. Általában a repterekről egyenesen a pályákra szoktunk utazni, de most annyival előbbre voltunk, hogy belefért még a pakolás is.

Délután Kimi már az interjúkon szerepelt, míg én az évad utolsó tájékoztatóját tartottam a csapatomnak. Hihetetlenül hamar ment el az év mellettünk, versenyek, országok, kontinensek váltották egymást. Számomra ez volt az eső Formula 1- ben töltött év, és már ebben a kis időszakban rengeteg tapasztalatot szereztem. Sokan azt hitték, hogy az eddigi rutinomnak, s kivívott hírnevemnek köszönhetően én csak el ücsörgök itt, s néha megszervezek egy-egy interjút a srácoknak. Holott az egész csapat munkáját koordinálva kellett a saját feladataimat is ellátni.  A mai napig nevetnem kellett azon, hogy az egész világot bolonddá tettük, a szó jó értelmében persze. Annyira várta a tömeg, hogy Kimi 2013-ra hová ír alá… és ennek a lehetőségét kihasználva született meg az ötlet. De hogy erre Kimit rábeszélni mennyire könnyű volt… Az egész forgatás egy jó nagy baromkodás volt igazából, és ez tetszett neki (is). Addig járt az agyam a videó körül, hogy muszáj volt megnéznem. Ezek után nem volt csoda, hogy vigyorogva vettem fel a telefont, mikor Katja neve villant fel a kijelzőn.

-Mikor jöttök?!

-Neked is szia!

-Szia! Mikor jöttök? – ismételte nevetve.

-Majd a Gála után. Én biztos vagyok abban, hogy Kimi végül megtartja a harmadik helyét, szóval…

-Igen? – kérdezte könnyedén.

-Olyannyira, hogy már a ruhámat is megvettem a díjátadóra! – jelentettem ki magabiztosan.

-Remek – kuncogott – minden esetre várunk már titeket. Hiányzol…

-Te is nekem – sóhajtottam vágyón – pár nap…

-Ja – vágta rá, szinte láttam magam előtt, ahogy fintorog, inkább hetek, mint napok… - amúgy küldtem neked egy mailt, tegnap este kezembe került egy fénykép rólad és Kimiről.

-Mikor készült? – mormogtam, míg beírtam a jelszavam az e-mail fiókomnál.

-2007!

-Ehh, ma egész nap úgy érzem, mintha a múlt és a jelen közt ingáznék – avattam be – annyira bennem van az az év…ooo –sóhajtottam, ahogy megláttam magunkat – ez az egyik kedvenc képem rólunk…

-Na, miben, hogy az esküvői után?

-Látod,ezért vagy te a kedvenc tesóm!

-Bolond lány, ÉN vagyok az EGYETLEN tesód – nevetgélt.

-Tudom – kuncogtam, kopogtak –gyere… Katja mennem kell, később hívlak, rendben?

-Rendben. Légy jó. Csak ügyesen hétvégén…

-Szia, héj, szeretlek… – súgtam, elköszönt, s letettem – igen? – pillantottam az érkező Kimire és Stephanra.

-Kinek mondogatod, hogy szeretlek? – kérdezte drága férjem.

-A szeretőmnek – csücsörítettem – oupsz…!

-Látod?! – mutatott rám, de Stephannak magyarázott – ilyenek ezek a nők! Hát! Elszemtelenednek!

-Csak, ha elkényeztetik őket – pislogtam szépen Kimire.

-Miután ki enyelegtétek magatokat, dolgozhatunk is?!

-Huha, valakinek rossz napja van….

-Ehh, lepattintott az asszony mi? – veregette vállon visszafogott vigyor mellett.

-Ig… izé, mindegy – legyintett – Linácska, csinálj már valamit ezekkel – biccentett a férjem felé – tökre ráérnek…

-Hogy micsoda???? Ráérnek? Én kérlek nem érek rá holmi szarokra – kérte ki rögtön a finn.

-Ne rinyálj már – forgatta meg szemeit Stephan – egy kis interjúba nem haltok bele…

-Ez az! – vágtam bele – holnap délután időmérő után, Romaine és Kimi egy közös tájékoztatón.  40 perc áll az újságírók rendelkezésére, hogy válaszoljanak, a téma pedig 2012 és 2013, jelen és jövő Enston módra!

-Imádlak! – vigyorodott el Stephan – értesítem az illetékeseket – közölte és elégedetten kisomfordált irodámból.

-Nana! – morrant Kimi – muszáj? – pislogott szépen felém.

-Muszáj! – bólintottam határozottan – ezt nézd – fordítottam felé laptopom, hogy megmutassam a képet.

-Szerettem ezt a göncöt rajtad – vigyorodott el – de levenni még jobban!

-Kimi!!!

-Most miért? – nézett ártatlanul – nagyon szexi voltál benne! És…

-És?

-Tiszta büszke vagyok, hogy ennyire… szép feleségem van – fűzte hozzá mormogva. Válasz helyett csak megemeltem fejem, hogy meg tudjam csókolni. Női mivoltom az egekben szárnyalt az ő dicséreteitől.

Mikor ismét egyedül maradtam újra a képnek szenteltem figyelmem. Minden túlzás nélkül állíthattam, hogy életem egyik legjobb napja volt Kimivel lenni, mikor átvette a világbajnoki trófeát.

Könnyeimmel küszködve figyeltem, ahogy vastaps mellett a magasba emeli a trófeát. Hát megcsinálta! Elérte azt, amiről mindig is álmodott! Világbajnok lett. Mindig is hittem abban, hogy egy nap valóban ő fog diadalmaskodni a legnagyobbak közt. Egyszerűen… túl különleges volt ahhoz, hogy ez ne így történjen. Egy egész életen át kísértem végig, valamilyen formában, és az, hogy ezen a különleges napon, ebben a fontos, életre szóló pillanatban én lehetek mellette mindnet elárult arról a kapcsolatról, ami körénk fonódott az évek során.

-Annyira büszke vagyok rád – sóhajtottam, míg gyönyörű szemibe néztem. A zöldes írisz izgalommal telve figyelt.

-Liina – ejtette ki nevem mosolyogva – én…nem tudom meghatározni mit érzek most. Elértem a célom, és ez hihetetlenül jó érzés.

-Kimi- simítottam végig az arcán, nem kellettek mindig szavakra, hogy kimutassuk érzelmeinket – nagyon jó dolog, hogy velem osztod ezt meg…

-Ugyan úgy kezelsz, mint mikor névtelen gokartos voltam. Ki mással osztanám meg, ha nem veled? Liina te tényleg az életet jelented nekem…

-Persze, hiszen te mindig az ÉN Kimim leszel. Akár egy 17 éves srác vagy, akár a világ ura F1-es bajnokként…

***

Ehemm, ez mi volt? Felcsóválás mellett kuncogtam Kimi kószálásán. Ok, drágám, tudom, van ott egy szerviz út. Kár, hogy le van zárva… Előre láttam ennek nagy PR visszhangja lesz. Kimi Räikkönen eltéved a pályán az évadzáró futam végén? Természetesen, ahogy vártam is a riporter legelső kérdése az volt, hogy miért arra indult, mikor letért a pályáról? Nos, a legjobban ő maga volt meglepődve, mikor szembesült azzal, hogy onnan nem fog tudni visszahajtani a pályára, de ez cseppet sem változtatott azon, hogy ez a mozzanat, egy elhíresedett Räikkönen momentumként fog bevonulni az F1 történelmébe.

Míg vártam őt a kötelező körök visszatéréséből átfutottam az újságot melyben az interjúm szerepelt. De... megint csak a 2007-es futam jutott eszembe. Hogy mennyire más volt akkor itt lenni… milyen érzések dúltak bennem, és mik azok, amik most játszódnak le. Sok apró részlet alkotta a nagy egész képet, az akkor és mostban viszont kimagaslóan volt egy dolog, ami teljesen egyezett: ugyan úgy, teljesen elkötelezve álltam felé, és határtalan szerelemmel szerettem. Úgy látszik, az élet igazolni látszott: ő valóban az én Kimim.

Liina Räikkönen: A nő akinek a lábai előtt hever a világ

Csendes a kávéház, melyben Liinával találkozom.Egyszerű téglaszínű felsőt, s ceruzaszoknyát visel, mégis elegáns, ami mögött kellő báj is húzódik. Könnyed mosollyal lép hozzám, míg szervírozzák, kávéját könnyed dolgokról beszélgetünk. Határozottsága már ekkor feltűnik, szolidan, de irányítja a beszélgetést. Kedves, őszinte és nem mellesleg meghatározhatatlan energia árad belőle. Ez lenne a személyes védjegye? Lássuk a nőt, aki meghódította az F1 világát.

-Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy itt ül velem szemben Liina Räikkönen a Lotus F1 Team média és sajtó részleg igazgatója. Az apropó pedig, amiért beszélgetünk nem más, mint a Lotus csapat legújabb kampánya. Mesélnél erről bővebben?

-Liina Räikkönen: Mint ismeretes Mr Ecclestone egy új kampányt álmodott meg, hogy közelebb hozza az F1-et a rajongókhoz. Négy csapat indít plusz programokat, köztük a Lotus is.

-Mit takar pontosan ez a plusz program?

-L.R.: A mi szekciónkban kifejezetten a fiatalokra fektettük a hangsúlyt. Olyan ifjúkat szeretnénk behozni az F1 világába, akiknek amúgy nincs lehetőségük – akár anyagi, akár fizikális okok- megvalósítani az álmaikat. Minden futamra szerveztünk egy úgy nevezett turné buszt, mely eljuttatja a pályára a fiatalokat, majd vissza is viszi őket a szállásukra. Mi vendégül látjuk őket, megismerkedhetnek a pilótákkal, szerelőkkel, folyamatokkal.

-Valóban álmokat valósítotok meg eszek szerint. Tetszetős ötlet, és tökéletesen illik a Team profiljához. Kívülről úgy tűnhet, hogy egy piszok mázlista nő vagy. Sikeres karrier, céltudatos jellem, és nem mellesleg egy olyan férj, akiért milliók rajonganak.

-L.R.:Nem panaszkodhatom – neveti el magát– valóban olyan éltetet élek, amilyet mindig is akartam. De ahhoz, hogy ide jussal rengeteget kellett küzdenem. Semmi nem hullott csak úgy az ölembe.

„Nincs semmi szuper erőm, ami miatt itt vagyok”

-Számodra mindig is fontos volt a karrier, ha jók az információim.

-Jók – bólint – kicsi korom óta tudtam, hogy mivel akarok foglalkozni, aztán azt is megtudtam mit kell tennem érte. Határozott céljaim voltak, amiket aztán teljesítettem is. Ennek az eredményeképpen ülök most a vezetői székben. De ehhez évek, hosszú évek kellettek.

-Sokan példaképnek tartanak téged. Motivált, lendületes, céltudatos, okos és nem mellesleg csinos is vagy. Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik hozzád hasonlóan sikeres karriert szeretnének magukénak tudni?

-L.R.: Hogy soha ne adják fel –kezdi határozottan– a férjem sokszor használja ezt a szófordulatot, és valójában én is. Voltak gondok, hibák, rossz periódusok, de ha akkor feladom, nem lennék itt.

-Mondhatjuk, hogy kevés nő dolgozik vezető beosztásban, ebben a sportágban. Milyen érzés, hogy te amolyan meghatározó ember vagy ebben? Hiszen több szériában is dolgoztál, áthatóan ismered az autósportok világát, struktúráját, a versenyzőket.

-L.R.: Valóban igaz, hogy holtáig tanul az ember. Lassan tíz éve tevékenykedem ebben a világban, mégis vannak számomra is új dolgok. Meghatározó személy? Nem hinném. Én csak egy átlagos nő vagyok, aki dolgozik.  Mármint, nincs semmi szuper erőm – neveti el magát – ami miatt itt vagyok. Valóban, több szériában is dolgoztam, de hát ezt is akartam. Megismerni a világot, és ebben a munkakörben dolgozni.

-És miért pont az autósportok világa?

-L.R.: Régóta meghatározó része az életemnek az autósport, és a motor által hajtott gépek szeretete – elmosolyodik – de igazán Kimi szeretette meg velem ezt

az életformát.

-Ti régóta ismeritek egymást a férjeddel. Milyen volt a kapcsolatotok anno, milyen Kimi a te szemszögedből?                

Liina Kimi múltjának is szerves része

-L.R.: Könnyebb, mert nem voltunk ismert emberek. De ő ugyan olyan, mint akkor volt. Ugyan azt a céltudatos, kitartó embert látom. Engem nagyon szokott bántani, mikor olyan emberek alkotnak negatív véleményt Kimiről, akik nem is ismerik, vagy ha igen, csak felületesen. Senki nem látja, hogy miket tesz a sikeres fejlesztésekért, vagy, hogy mennyire frusztrálja egy rosszul sikerült verseny. Mert egyszerűen úgy gondolja, nem tartozik másra, csak ránk, mi is zajlik benne. Ő egy nagyon inspiráló és szenvedélyes férfi, piszok jó humorral megáldva.

-A szenvedélyessége látszik abból, ahogy hozzá áll az autósportokhoz. Most, hogy nyert, visszatérése óta először, milyen érzések vannak benned?

-L.R.: Elképesztően büszke vagyok rá – mosolyodik el – talán nem is a győzelem miatt leginkább, hanem, hogy volt kitartása, akarata véghezvinni… hogy soha nem adta fel, és volt ereje egy egész csapatot a sikerre vezetni.

 -Sugárzik belőled, hogy büszke vagy Kimire.

-L.R.: Valóban az vagyok.

-Milyen a nő a sikeres asszony mögött? Milyen Liina, ha otthon van, és „csak” feleség?

-L.R.: Erről Kimit kéne kérdezned – nevet– jövök, megyek, intézkedek. Tipikus farmeros, trikós háziasszony vagyok, aki imád sütni és a családjával lenni.

-Szóval otthon nyoma sincs a kemény igazgatóasszonynak, aki elegánsan, kosztümben jár? – mosolygott rám.

-L.R.: Ha kell, az vagyok – mosolyog – de valóban, otthon szeretek lazán öltözni, lazán viselkedni. Nekem az otthon a nyugalommal egyenlő. Együtt lenni a férjemmel, kutyázni, családot látogatni… teljesen átlagos életet élni.

Az interjú végére biztos vagyok abban, hogy igen, Liina személyes vonzereje a belőle áradó nyugodt, szerves energia. Üdítő és feltöltő élmény beszélgetni vele, humoros, és bár magas intelligenciával rendelkezik, nem hivalkodik tudásával. Sikereket ért el, hírnevet szerzett, mégis két lábbal áll a földön. Sztárallűröktől mentes – ahogy ő mondja – átlagos nő, nem csoda, hogy egy olyan férfi választotta feleségéül, mint Kimi. Hiszen sok mindenben egyeznek, elég csak elolvasni Liina válaszait, már érződik a magas hőfokú élet, amit együtt álmodtak meg maguknak. És lássuk be, azt, hogy egy saját világban éljenek, kevesen engedhetik meg magunknak…

Sziasztok!

Először is, wow, de hamar összejött a kért komment! Fantasztikusak vagytok! :)

A rész kettős. Múlt és jelen. Viszont ahogy Liina utolsó mondataiból kiderül, az akkor és most egyezik, miattuk. Ezzel a visszaemlékezős résszel is azt igyekeztem erősítni bennetek, ami a történet fő lényege is, hogy van egy Liina és van egy Kimi, akik itt most feleség-férj. És volt egy Liina, volt egy Kimi, akik szerették egymást. Változott minden, az élet, az otthon, ők maguk is, de egy valami állandó maradt: a szerelmük, szeretetük egymás iránt. A következő részben lesz egy beszélgetés, az erősen kapcsolódik a rész végi Liina felismeréshez :)

A kis meglepetés. Egy kis… löket, hogy jobban el lehessen képzeli azt a világot, amit én álmodtam meg :) a cikk pedig… csak úgy jött, remélem, tetszeni fog :)

Mondjuk szintén 10 komi? :P

L.

xo