70. rész

Indiába mindenképpen elkísértük volna Kimit, a történtek fényében pedig még inkább biztossá vált az utazásunk. Erin és apa között továbbra is dúlt a háború, ami abban mutatkozott meg, hogy a tesóm nem volt hajlandó az általános témákon kívül másról beszélni vele, ráadásul azokat a mondatokat is csak tömören közölte. Bő egy héttel a nagy bejelentés után apa úgy vélte elég időt hagyott a hír megemésztésére, és egy nagy családi ebédet szervezett, amin be akarta mutatni nekünk Ebonyt. Erin kis híján lefordult a székről mellettem, azt vártam, hogy a tányért a falhoz vágva kiviharzik, de helyette angyali mosollyal közölte, hogy felőle rendben, ám jöjjön.

Nem tudom… talán ez volt a vihar előtti csend? Amiről olyan sokat beszélnek az emberek a rossz dolgok előtt? Nyugtalan és ideges voltam, ahogy közeledett a találkozó ideje, egyedül az nyugtatott meg, hogy Kimi még otthon volt, s majd utazhatunk vele.

-Nem akarom, hogy Riia ott legyen – néztem a banánt majszoló manócskámat – nem akarom, hogy a közelébe kerüljön ennek a… szituációnak.

-Felhívom anyát, hogy jöjjön előbb – ereszkedett mellém a kanapéra Kimi – ő itthon marad Ririvel, én pedig tudok rád figyelni. Hm?

-Tökéletes – simultam hozzá sóhajtva – nem tudom miért, de… olyan rossz előérzetem van…

-Természetes, hogy tartsz ettől a találkozástól – felelte könnyedén.

-Igen… nem… mármint nem is a találkozástól. Ez az egész olyan furcsa… egyedül azt tudom, hogy Riiát semmi esetre nem akarom ott tudni!

-Héj – emelte meg fejem államánál fogva – nem hagyom, hogy Riiának, vagy neked bármi bántódásod essék. Ez egy új helyzet, és marhára váratlan is, szóval ne csodálkozz, hogy van benned tartás és félelem.

-Annyira jó, hogy itt vagy velünk – néztem fel meghatározhatatlan színű szemibe.

-A férjed vagyok – cirógatta meg arcom, majd elnézett mellettem – Riri, te mit csinálsz?

Riia felé fordítottam a figyelmem, a kistányérra, mire szeltem össze neki gyümölcsöket pici gyümi darabokat halmozott.

-Jümüjcöt akajok vinni a kutusznak! – jelentette ki.

-És szerinted Ajax szereti a banánt? – kérdezem kuncogva, hát persze, hogy  a lánykám egyből a kutyának is adna belőle!

-Mmm, ige! – bólintott határozottan.

-Tudod Riri – lépett a kis szőkéhez, s vette ölébe Kimi – Ajax nem szereti a gyümölcsöket. Az almát igen, de a banánt például nem. Viszont, van valami, amit nagyon szeret!

-Mii? – nézett nagy szemekkel Kimire, egy pillanatig vigyorogva figyelte a kislányt, s csak aztán felelt neki.

- A diót.

-Dió? – ismételte csodálkozva

-Gyere, keresünk – tette le, s kézen fogva besétáltak a konyhába – ööö, anyuci hol a dió? – fordult felém tanácstalanul.

-A kamrában – kuncogtam – mivel ritkán használom. Egy átlátszó henger alakú tartóban találjátok.

-Áhá – nyúlt a kiszemelt dologért – tartsd a kezed- vezénylete Riiának, aki engedelmesen kinyújtotta kezeit, belepottyantott egy darabot.

-Dió… - ismételte Ri, mintha most azonosítaná.

-Megeheted szivem – guggoltam mellé.

-Fini? – tudakolta, míg tanulmányozta ezt a fura alakú valamit.

-Hát… kóstold meg – bíztatta Kimi – én szeretem, anya nem.

-Nem fini – ingatta fejét miután ropogtatva szétrágta, pici szemöldökét összevonta, és nagyokat csámcsogott.

-Tessék, igyál – adtam neki kedvenc nyuszis poharát, amiben tea volt – azért viszel ki Ajaxnak?

-Ige! – helyeselt bőszen – jeje apaa!

Élvezettem figyeltem, ahogy Kimi Riiának, a kislány pedig Ajaxnak adagolja a diót. A kis szőke lelkesen kacarászott, hogy kedvenc kutyusa csak rá figyel, miközben finom mozdulatokkal elveszi piciny markából a gyümölcsöt. Maga Ajax okossága lenyűgözött, annyira tudta, hogy Riia egy védtelen s gyenge gyermek, mindig óvatos volt vele, és ösztönösen figyelte, ha kint játszottak.

***

Sóhajtva kulcsoltam Kimi ujjai közé sajátjaimat. Riia otthon játszott Paulával, míg mi erre az… eseményre mentünk. Jobb szót nem találtam a nagy bemutatkozós ebédre.

-Nyugi – mormogta az ajtó előtt, bólintottam s lenyomtam a kilincset.

-Megjöttünk – szóltam míg kibújtam kabátomból.

-Sziasztok – jött ki Erin – Riia? – nézett meglepetten.

-Paulával – közöltem, s puszi után elengedtem – nem akartam elhozni ide.

-Miért nem? – kérdezte apa, hát nem nyilvánvaló?!

-Először én akarom látni Ebonyt, aztán, majd ha úgy ítélem, megismerheti a lányomat – morogtam.

-Ő nem egy sorozatgyilkos, kicsim – sóhajtozott apa.

-Honnan tudod? – dünnyögte Erin, mire csak egy mérges pillantást kapott aputól

-Sebas? – szólt bele Kimi, hogy megtörje a kínos csendet, mi közén feszült.

-Nem sokára jön – felelte húgom – kivitte Melanie-t a reptérre.

-Pedig, mondtuk, hogy nyugodtan hozza őt is – kotyogott bele Helen.

-Persze, így sem elég kínos – fintorgott Erin – mindegy, gyere, igyunk valamit…

-Hűha, itt baj van, hugi alkoholizálna – mormogta Kimi, a legjobbkor, halvány mosolyra húzódott

szám. Éppen megittam az első pohár roset, mikor megszólalt a csengő. Erinnel egymásra néztünk, apa ajtót nyitott, és egyszer csak ott állt előttünk. Ebony Barret. Hosszú, világosbarna hajjal, szürkéskékes szemekkel. Egyszerűen letaglózott a látvány. Ez a nő az én… testvérem… Egyszeriben minden valósággá vált. Mire felocsúdtam ebből a furcsa… megvilágosodásból (?) előttem állt.

-…ő pedig Linda, a másik lányom és a férje, Kimi – hallottam meg apa feszült hangját.

-Szia, Ebony Barret Laine– nyújtotta felém kezét egy félmosoly kíséretében. TESSÉK??? Barret Laine????

-Linda Räikkönen – vágtam rá, apa felvonna szemöldökét, tudtam, hogy ez annak szól, hogy eddig soha nem hagytam ki a Laine nevem.

Az ebéd? Fogalmam sincs mi is történt. Pár falatot leerőltettem a torkomon, míg egy totálisan felszínes csevegés, műmosolyok, és állnevetések reppentek fel. Igyekeztem, tényleg igyekeztem előítéletek nélkül tekinteni erre a lányra, hiszen nyílván neki sem lehet egyszerű egy idegenekkel teli házba belépnie, de… azt éreztem, hogy itt egy nő, aki be akar furakodni az életünkbe. Erin csak Kimivel, Sebastainnan és velem volt hajlandó csevegni míg ettünk, és ez tovább rontotta az amúgy is kellemetlen szituációt. Konkrétan két társaságra szakadtunk, apa pedig rajtam keresztül igyekezett ezt megtörni. Komolyan úgy éreztem, mintha fojtogatnának, egyszeriben nehéz és kényelmetlen lett minden köröttem.

-Jól vagy? – lépett elém Kimi egy pohár borral.

-Nem – néztem fel rá – kérlek, menjünk innen… - súgtam a könnyeimmel küszködve.

-Máris – cirógatta meg arcom ismét, s kabátjainkért indult.

-Hová készültök? – pislogott rám apa meglepetten.

-Haza – sóhajtottam.

-Mi? Már? De…

-Ne, Lawrenc. Nem látod, hogy a lányod ki van borulva ettől az édelgéstől? – kérdezte keményen Kimi – minden tisztelettel Lawrenc,… de nem fogom engedni, hogy Linda lássa kárát ennek!

-Igaza van – vetette oda Erin, s előhúzott kér bőröndöt a tárolóból – Sebastianhoz költözöm. Apa, anya – pislogott – sziasztok!

Eltátottam a számat, erre egyáltalán nem számítottam. Apa arca hófehérből lilára, majd vörösre váltott, szerintem laza agygörcsöt kapott a viselkedésünktől, de végül viszonylag szó nélkül hagyta, hogy elmenjünk. Akármivel próbálkozott is volna, csak még kínosabbá tette volna, ez t a szituációt.

-Ez egy cseppet kínos volt – húztam el számat az autóban ülve már.

-Meglehetősen – bólintott a finnem.

-Nagyon lehetetlenül viselkedtem?

-Szerintem nem. Lindi, ne is haragudj, de elég… rossz fényt vet apádra, hogy van három lánya, három nőtől. Még ha tudjuk is a körülményeket… én is kibuknék egy ilyen hírtől, meg szerintem minden normális ember. És lássuk be, nem volt egy nyerő ötlet egy hét után rátok szabadítani azt a nőt…

-Nem szimpatikus nekem!

-Nem akarom adni alád a lovat, de nekem sem – hümmögött.

-Pedig igyekszem előítélet nélkül tekinteni rá…

-Kell idő, hogy feldolgozd. És… találkoznotok is kellene vele, csak így ismerhetitek meg. Figyelj, ez egy nagy lépés, de én melletted leszek. Együtt megoldjuk, okés?

-Köszönöm – emeltem rá hálás pillantásom. Hagyta, hogy átgondoljam az történteket, míg haza nem értünk gondolatimba mélyedve figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat.

-Ajaaa! – futott hozzám kacagva Riia, leguggoltam elé, s szorosan a karjaimba zártam.

-Szia tündérem! Hiányoztál – pusziltam meg pofiját.

-Te is! – bújt hozzám, elalélt anyuka sóhaj szakadt ki belőlem – aja… cinájjuk meg a hajam! – túrt tincsei közé.

-Rendben – kuncogtam – mit csináltatok a mamival?

-Szütit!

-Micsoda? – kapta fel fejét Kimi – sütit? Milyen sütit?

-Cokiszat! Hideg!

-Hideg? – vonta fel szemöldökét Kimi.

-Tekercs, csokis tekercs – magyarázta Paula.

-Ó, azt szeretem!

-Hát tudom – bólogatott elégedetten, kicsi fia máris a hűtőben matatott.

-Kérsz pöttöm? – pillantott Riiára.

-Ühüm! – nyalta meg száját – aja! Szütiii?

-Naná, hogy kérek!

-Hamar haza értetek – állapította meg Paula – azt hittem vacsora előtt nem értek vissza.

-Nagyon furcsa volt az egész – sóhajtottam fel, annyira hiányzott anyu, olyan jó lett volna megbeszélni vele, hogy mit érzek, hogy mik történnek.

-Akarsz mesélni róla drágám? – kérdezte szelíden, sután bólintottam.

-Olyan…kellemetlen, nehéz, fojtogató volt. Úgy érzem, hogy… ez a nő… áhh, mintha valami élősködő lenne – kerestem a szavakat – olyan hálás vagyok, hogy eljöttél, és vigyáztál Riiára – néztem rá valóban hálásan – meg is bolondultam volna, ha el kellett volna vinnem oda… megmagyarázhatatlanul kerülni akarom ezt…

-Lini – mosolyodott – akarva akaratlanul anyaként gondolkodsz. Beléd van kódolva, hogy védd a lányodat, és mivel Ebony személyében, ebben a szituációban veszélyt látsz, érzel, természetes, hogy nem akarod a lányod közelébe engedni. Figyelj, Kimi férj, apa…világbajnok versenyző, én mégis csak a fiamként tudok rá tekinteni elsősorban.

-Szóval mindig ennyire félteni fogom? – néztem Rii felé, Kimivel feküdtek a kanapén a süti társaságában.

-Aggódni mindig fogsz érte – felelte bölcsen – csak mindig másként. Amikor Kimi volt kicsi, féltem a sok versenyzéstől, hogy balesete lesz, valami rosszul sül el… annyira száguldott pedig alig volt idősebb, mint most Riia! – somolyogva csóválta meg a fejét az emlék hatására – ez az aggodalmam a mai napig megvan. Aztán, amikor mesélt rólad… féltem, hogy bántod majd, hogy összetöröd a szívét. Amikor Riia lesz szerelmes, te is átérzed ezt, de addig még rengeteg kaland vár rátok. Ahogy nő, ahogy lesznek közös tapasztalataitok, megváltoznak ezek a dolgok.

-Tudod mire jöttem rá? – sóhajtottam fel.

-Hallgatlak kicsim.

-Riia a mindenem, megveszek érte – elmosolyodtam – és ez a határtalan szeretet még inkább Kimihez köt. Hiszen neki köszönhetem őt! A kettőnk… keveréke ez a kislány. De ahhoz, hogy a kislányomnak tökéletes hátteret biztosítsak, inkább feleségnek kell lennem. Értesz? Nagyon kell figyelnem, hogy Kimi és köztem rendben legyenek a dolgok. Hiszen egyik gyereknek sem jó, ha elválnak a szülei, mert elhidegül a kapcsoltuk.

-Sokan mondják nekem, hogy milyen szerencsések a gyerekeim, hiszen Rami is és Kimi is boldog házasságban él, szép gyerekeitek vannak, igazi álom élettel. De én tudom, hogy ez nem igaz. Nem vagytok álompár, se ti, se Ramiék. Veszekedtek, vannak gondjaitok, satöbbi, satöbbi. De ez természetes. Tökéletes házasság, gyerek és élet nem létezik, ezt jegyezd meg lányom. Viszont az, hogy ezeket a gondokat hogy oldjátok meg…nos az teheti majdnem tökéletessé. Na, de jól eltértünk a témától – kuncogott.

-El, de egy cseppet sem bánom – legyintettem somolyogva – jaj Paula – ráncoltam homlokom –van itt még valami…

-Mi a baj? – kérdezte aggódva.

-Kimi szeretne még egy gyereket – kezdtem halkan – és én is. Nagyon is. De… most fedezzük fel a világot Riiával, és nem akarok önző lenni, de nekem kell Kimi. Mármint… nem tudok még osztozni rajta még egy gyerekkel… ha most teherbe esem, megint itthon kell maradnom, és ezzel Riit is elszakítom Kimitől… és közben meg úgy érzem egy önző dög vagyok, hogy ezeket gondolom – remegett meg hangom.

-Nem Linda, csak feleség és anya. A kettő pedig, nagyon is különbözik. Óriási adu van a kezedben azáltal, hogy velük lehetsz, és nem kell munkába rohannod, mert muszáj. Sok nő ilyen korra már bölcsibe járatja a gyerekét, ami érthető is, csak épp mégis lemaradnak dolgokról. Te viszont a kicsivel lehetsz, taníthatod, figyelheted ahogy nő, ahogy felfedez mindent. És ez nagyon jó dolog. Fantasztikus érzés igaz?

-Olyan okos – súgtam meghatottan – sokszor elbűvöl engem Riia – vallottam be.

-És ezt Kimivel is megosztod…

-Ha akarnám se lehetne kihagyni – töröltem meg gyorsan szemem – Riia tökéletesen rá van hangolódva, és fordítva.

-És ezzel éred el, hogy a lányod nyugodt és kiegyensúlyozott legyen. Minden gyerek természetéből fakadóan szereti a szüleit, de ez egy olyan kapcsolat, amit örökké ápolni kell. Az, ami köztük fent van attól olyan erős, amit köréjük teremtesz, és az ami a lányod és közted van, nos… ahhoz pedig Kimi kell. És máris láthatod, hogy nem önzőség az részedről, hogy ki akarod élvezni , meg akarod élni ezeket a pillanatokat. Majd ha Ri nagyobb lesz, jöhet a tesó. Nem késtetek le semmiről sem.

-Köszönöm – néztem rá megkönnyebbülten, olyan jó volt megbeszélni valakivel, akiben feltétel nélkül megbízom, és aki nem mellesleg szintén anya…

-Linda te egy jó ember vagy, előbb utóbb meg fogod találni a közös hangot Ebonyval is – tért vissza beszélgetésünk eredeti tárgyához – csak hagyj egy kis időt magadnak, hogy feldolgozd. Ne feledd, senki előtt nem kell megfelelned, még az apád sem kérhet rajtad számon semmit ez ügyben. Egyedül magadnak tartozol elszámolással, és ha még nem vagy készen arra, hogy ismerkedj vele, hát ne tedd. Most úgy is elutazunk, szó szerint el tudsz távolodni az eseményektől, és ez talán meghozza a kellő löketet ahhoz, hogy megtedd a kezdőlépést, legyen az akármilyen lépés.

Bólogatva hallgattam szavait, miközben az jutott eszembe, hogy egy élet bölcsessége halmozódott fel benne. Felnevelt két remek fiút, mindegyik páratlan a maga nemében, és ezt minden elfogultság nélkül mondhattam, tényleg bíztam abban, hogy egy nap, ha kell én is tudok majd ilyen bölcs lenni, és segíteni a gyerekeim vívódásán…

-Aja… - jött be Riia – kéjek tejcit! – mutatott a hűtőre.

-Látod, már tudja, hogy a csokis süti tejjel jó! – vigyorgott bele Kimi, mikor ő is bejött.

-Le se tagadhatja – legyintett somolyogva Paula, miközben rám pillantott, elégedett mosolyba szaladtak ajkaim, tökéletesen tudtam mire érti.

Sziasztok!

Hm, hm az új tesó. Tippeltetek arra, hogy gonosz karakter lesz, vagy, hogy épp jó. Nos, ez nem derül ki a mai részből :D Meg az utániból sem :P sőt… terveim szerint egy darabig még kétségek közt tartalak benneteket :)

A másik és a főbb vonal ebben a részben Linhez köthető, ugyanis az ő kétségit, félelmeit láthatjátok viszont. Remélem, élvezni fogjátok ezt a beszélgetést Paula és Lin között. :)

Ehhez a részhez, ismét 10 kommentet kérnék, ha lehet :P

Köszönöm az eddig írtakat! :)

L.

xo