IceWorld: Negyvenkilenc

Amerika. Az álmok otthona. Somolyogva ingattam meg fejem, nekem pont nem. Én az álmaimat vele éltem meg. Tökéletesen mindegy lett volna hol is vagyunk…

-Felkészültél? – pillantott rám Chris.

-Persze – feküdtem el az asztalon, sortban és bikiniben.

-Hát bébi, irigylem a pasidat – vigyorodott el – remélem, tudja, milyen kincset birtokol!

-Tudja – bólintottam mosolyogva.

-El se hiszem, hogy rávetted arra Kimstert, hogy ne legyen itt – röhögött fel Ken, és lazán ledobta az újságot, amit lapozgatott.

-Vannak módszereim a meggyőzéséről – kuncogtam.

-Ha fele olyan perverzkedős vagy, mint az urad – nevetett ismét – áhh, inkább nem is folytatóm.

-Ti honnan ismeritek egymást amúgy? – kérdezte Chris, de tekintetét nem vette le a képről.

-A férjem és Ken egy szériában versenyeztek tavaly – feleltem csukott szemek mellett, bordára tetováltatni? Hülye vagy Liina!

-Fáj?

-Kicsit… inkább éget.

-Tudom mit érzel – sóhajtotta, de hangján hallottam, hogy vigyorog – nekem is van itt tetkóm, kibaszottul fájt.

-Szép kilátások – somolyogtam.

-Hamar végzünk ám – nyugtatott – biztos nem akarsz valami mást is? Olyan jól mutatna rajtad egy nagyobb tetkó! Tudod… elég szexi vagy, és hát… jól mutatna rajtad na!

Halkan kuncogtam rajta, nőből voltam, és legyezte hiúságom a dicsérete. Chris kérdezett valamit Kentől az új versenyautójával kapcsolatban, míg ők beszélgettek gondolatim visszaszálltak arra a napra, amikor az első tetoválásom csináltattam.

Basszus ez tényleg fáj! Nyugi Laine… csak két és fél óra! Mi az neked!

-Jól vagy? – cirógatta meg arcom Kimi.

-Igen – nyitottam ki szemeim, az ő gyönyörű irisze volt az első, amit megláttam. Annyira közel volt, és annyira… lehengerlő. Istenem, ez a pasi az enyém! – min mosolyogsz? – kérdezte érdeklődve, mikor felfelé futottak ajkaim.

-Annyira szeretlek – sóhajtottam, egy pillanatra felvonta szemöldökét, majd széles vigyor terült el arcán.

-Én is kicsim!

-Akkor jó, mert lehet, hogy hozzátok kell költöznöm! – rágcsáltam ajakam – anya tuti kinyír!

-Ohh, szívesen befogadlak – villantott elégedett vigyort, majd megcsóválta fejét – azt hittem, ha valamelyik Laine lány ilyenre vetemedik, az Katja lesz. Mindig meglepsz.

-De ez jó, nem? – néztem gyönyörű szemeibe.

-Nagyon is – húzta az általam imádott féloldalas mosolyra ajkait – kedvemre való, hogy ismerlek, mindeknél jobban, és mégis meg tudsz lepni. Sokoldalú vagy.

-Úgy hangzik, mintha nagyooon szerelmes lenne uraságod!

-Talán úgy is van – kacsintott.

-Talán? – biggyesztettem le ajkaimat, úgy éreztem a bőröm lángol azon a ponton, ahol a művész színezett, így lehunytam szemeimet.

-Nagyon fáj? – mormogta, miközben összekulcsolt kezeinket ajkaihoz emelte, és könnyed puszikat adott ujjperceimre.

-Éget – fújtam ki a levegőt – mennyi az idő?

-Két órája vagyunk itt – felelte – nagyon sápadt lettél!

-Jól vagyok – feleltem halkan – mesélsz nekem arról, miért szereted annyira a motorsportokat?

-Mi? – hökkent meg.

-Ó Kimi! Nem tudod elképzelni milyen határtalan energia árad belőled, főleg, amikor a gépek közelében vagy. Tudod mennyire lenyűgöztél már az első napon?

-Tényleg? – pislogott rám, kuncogni lett volna kedvem elképedt arcát látva, ha éppen nem fájt volna baromira a hasam – én azt hittem utáltál!

-Eleinte idegesítettél valóban, de… utólag be kellett látnom, hogy azért is, mert beléd zúgtam. És te annyira nem vettél tudomást rólam! Folyton csak a hülye motorok! Aztán elhívtál, hogy veled próbáljam ki… és…

-Liina – nyögött fel – ott álltál a hülye szekrényeknél…és az jutott eszembe, hogy hogy lehet ennyire szép egy lány. Tényleg nem nagyon érdekelt senki… de te beestél, és…kész voltam.

-Jó tudni – mormogtam édes érzésekkel telve.

-Végeztünk! – lökte el magát tőlünk a művész – nézd meg Liina. Lassan ülj fel. A tükör lelőtt állva nagy szemekkel bámultam a testem. Hát ott volt, az én tetoválásom. Elképesztően tökéletesen!

-Tetszik? – kérdezte Kimi, mögém lépett, a tükörből figyelte ő is.

-Nagyon- súgtam megigézve – szerinted? – néztem rá.

-Szerintem nagyon…szexi – sóhajtotta elfúló hangon, miközben csípőcsontomra helyezte kezét, s közelebb is lépett – atya ég Liina! Eszelősen szexi – mormogta, hogy csak én halljam – alig várom, hogy így szeretkezzem veled…

-Liina… Linn – szólított határozottabban Chris – készen vagyunk. Jól vagy, nagyon elcsendesedtél?!

-Persze, csak eszembe jutott egy emlék – ültem fel lassan – lássuk! – csusszantam le az asztalról. Ha az a tetoválás tetszett neki, ehhez mit fog szólni? Hiszen ez csak neki szól…

-Chris… - suttogtam – ez tökéletes! Úristen – kaptam szám elé a kezem, sokkal jobb volt, mint amit elképzeltem. Kezemben szorongattam azt a kis cetlit amire felírtam a két sort:

Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre.

És most ott volt a testemen, az üzenet, ami a létezésem értelmét foglalta össze… Őt. Az életet Kimi mellett.

-Jó látni, hogy elégedett vagy – ölelt meg búcsúzóul, miután leragasztotta a tetoválást, s elmondta, hogy kezeljem – őszintén remélem, hogy még látlak.

-Ebben én is bízom – bólintottam – ígérem, ha még egy tetoválását szeretnék, csak hozzád jövök!

-Szavadon foglak bébi – nevetett.

-Csak neked lehet akkora mákod, hogy Nunez akkor érjen rá, amikor itt vagytok! – vigyorgott Ken az autóban már.

-Meg te, hogy összehozd!

-Ezt akartam hallani! – röhögött.

-Tudom én azt – legyintettem – most viszont, légy szíves vigyél vissza az uramhoz!

-Ahogy kívánja asszonyom! – biccentett illedelmesen, majd vigyorogva benyomta a modern lejátszót és felcsendült a tipikus Ámerikai zene, hú de jenki földön vagyunk!

-Este lesz egy parti…

-Felejsd el, Kiminek holnap már dolgoznia kell.

-Ne legyél házsártos feleség!

-Nem vagyok az – nyögtem fel – csak tudom mivel jár ha már csütörtökön hulla!

-Ne aggódj… - lesett rám – csak beugrunk egy kicsit…

-De szőke vagy – ingattam fejem – nem azzal van baj, hogy buli van, vagy lenne, hanem, hogy utána nekünk még gépre kell szállni, és itt csak helyközi járatokkal tudunk Austinba menni. Kb négy óra múlva indul a gépünk…

-Menjtek későbbivel, gond megoldva!

 -A későbbi holnap ilyenkor megy – ciccentettem türelmetlenül – és 24 óra múlva neki már a sajtótájékoztatón kell lennie.

-Hát intézd el, hogy ne kelljen – vonogatta vállát lazán – igazgató vagy, vagy mi fene…

-Féfiak – mormogtam, csörgő mobilom vetett véget a beszélgetésünknek – szia Kims!

-Merre jársz bárányka? – így a válasz.

-Pár perc és nálad! – mosolyodtam el a gondolatra.

-Várlak – lehelte könnyedén – ja, és, Liina…

-Hmm?

-Bünti dugás lesz, mert nem engedted, hogy veled menjek – közölte könnyedén.

-Ajjjajjj – kuncogtam miközben megfeszültek izmaim a kaján hangon tett ígéret miatt – várom, uram!

-Én is bébi! – mormogta.

-Hallod Liina – vigyorgott rám Ken – ti nagyon egymásba vagytok gabalyodva Kimivel…

-Nem is hinnéd mennyire – nevettem fel.

-De most komolyan. Ő valóban egy fura figura, de azt hiszem te pont annyira vagy partnere ebben is, amennyire kell. Én úgy látom, nem véletlen, hogy te vagy Mrs Räikkönen – nézett rám, miután megállt a behatón.

-Kösz Ken – bólintottam somolyogva, és kissé csodálkozva.

-De ha elmondod valakinek, hogy lelkiztem veled – fenyegetett ismét nevetve.

-Úgy is letagadnád!

-Mint a szél! – helyeselt – gyere bébi, igyunk valamit…

Komolyan izgultam mikor beléptem a Miami nyaralóba. Annyira vártam a pillanatot, hogy megmutathassam neki a tetoválást, hiszen ez jóval több volt, mint egy átlagos tetkó.

-Végre – sóhajtott fel türelmetlenül, és vigyorogva hozzám lépett.

-Hiányoztam? – doromboltam karjai között.

-Igen, az a nagy szád – csókolt meg mohón – nem fáj? – cirógatta meg gyengéd arcom.

-Nem – ingattam fejem – megnézed? – suttogtam.

-Majd megesz a fene, hogy lássam – felelte – de nyilván okkal kérted, hogy ne legyek ott…

-Így van – bólintottam, s elléptem előle, hogy le tudjam venni a trikómat. Egy szál bikiniben álltam előtte, nem tudta megállni, hogy ne nézzen végig rajtam, s én sütkéreztem abban az intim-szexi pillantásban, ahogy csak rám nézett, amit csak én ismerhettem. Felemeltem a kezem, és úgy fordultam, hogy lássa, az áttetsző fólia alatt tisztán kivehető volt a tetoválás. Végigfuttatta tekintetét a két soron, összeráncolta homlokát, majd a pillanat töredéke alatt utolérte a felismerés, kikerekedett írisszel pillantott szemembe.

-Örökre – vontam vállat mosolyogva, felszabadult halk sóhaj hagyta el ajkait, kezét tarkómra csúsztatta, így vont magához csókra. Puha, szenvedélyes… szerelmes csókra. Tökéletesen kifejezte, hogy megértette az üzenetet, és hogy csak miatta lennék képes egy ilyen gondolatot magamon viselni örök időkig.

-Örökre – mormogta ajkaim közé. Csípőmbe markolva húzott még inkább magához, halk nyögést hallatott, hogy hajába túrva adtam át magam neki – itt teszlek a magamévá, ha nem állunk le… - zihálta.

-Aham – bólogattam kapkodó légvétel mellett, éreztem, ahogy sistereg körülöttünk a levegő, és ez lenyűgözött. Ennyi év után is itt tartunk. Vajon ez… örökre így marad? Mindig ennyire kívánni fogjuk egymást? És nem csak a szexualitás terén… Abban az egyben biztos voltam azonban, hogy ha akkor, fiatalon nem engedjük el egymást, ma nem lennék a felesége….

-Liina – simított végig arcomon – köszönöm! – lassan pislogott le rám, nekem pedig elállt a légvételem, sokkal jobban értékelte ezt a cselekedetemet, mint hittem. Lenyűgözött. Ismét.

Sziasztok!

A mostani részhez nem hiszem, hogy sokat kéne hozzáfűzni, folytatódik, az ismerjük meg Linát projekt :)

Köszönöm az eddigi kommenteket, várom a további véleményeket! :)

Ui.: az 'Ámerikai zene' meghatározásra kattintva újabb zenére leletek a történetben :)

L.