69. rész

Annyira tudta minden sejtem, hogy nemsokára Kimi mellett lehetek… ahogy egyre közeledtem hozzá, kellemes nyugalom vegyült a viszontlátás izgalmas örömébe. Furcsa ellentét, tökéletes párhuzamban… Abban a pillanatban, hogy karjaiba simultam, halk sóhaj szakadt fel mellkasomból, miközben finom illatú nyakához fúrtam arcom.

-Végre!

-Héj – emelte meg fejem államnál, hosszas, finom csókban részesített – itt vagyok – susogta, úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem függne tőle.

-Hiányoztál – sóhajtottam vágyon.

-Ti is nekem – cirógatta meg arcom – jól vagy? Mi ez a testvér sztori? És hol van a lányom??

-Alszik – biccentettem a szoba felé – kidőlt az utazástól. De szerintem nemsokára felébred, már egy órája szunyál.

-Addig mesélj – húzott magával a kanapéra – szóval?

-Amikor Caminál voltunk, az utazásod napján, Erin sírva hívott fel.

-Állj! Te az óta tudod? – vonta fel szemöldökét.

-Igen – bólintottam – de mivel nem volt biztos semmi sem… nem akartalak ezzel zaklatni, és nem úgy akartam elmondani, hogy egy világ választ el minket. Egyszerűen kell, hogy szó szerint mellettem légy, mikor ezt elmondom – pillantottam rá bűnbánón – nem akartam elhallgatni előled.

-Megértelek.

-Teljesen lesokkolt ezzel a hírrel, rengeteg kérdés merült fel, és egyszerűen úgy éretem, mintha egy rossz rémálomba csöppentem volna. Még egy lány? Kitől, vagy hogyan? Teltek a napok, de apa semmit nem mondott, mígnem vasárnap átmentünk hozzájuk, és ott Erin kérdőre vonta őt.

-Szóval igaz?!

-Igaz – suttogtam – te jó ég! Három lány, három nőtől??? Szörnyen hangzik!

-Hát szivem, apád nem vesztegette az időt… - vont vállat –  már bocs…

-Igazad van – legyintettem- persze Erin teljesen kibukott, kiabált, sírt hisztizett, közölte apával, hogy csak én vagyok a testvére, és még véletlenül sem kíváncsi Ebonyra.

-Ebony?

-Ebony Barret – bólintottam – apának Helen előtt volt egy szerelme, akivel nem jött össze aztán a kapcsolat, mert nagyon különbözőek voltak. Legalábbis az ő állítása szerint. Szétmentek, apa aztán találkozott Helennel, és többet nem is hallott róla. Mígnem írt neki egy ügyvéd, Ebony megbízásából, mert az anyja végrendeletéből kiderült, hogy apa az… apja.

-Elég elcseszett egy sztori – húzta el száját –és apád mit reagált?

-Csináltattak apaságit, ő már találkozott is vele…

-Mi? – hüledezett.

-Erin is itt bukott ki. Szóval apa találkozott vele. Itt van vége a sztorinak. Nem akartam többet hallani, és eljöttünk. Apa persze igyekezett…nyugtatni, meg jó fejnek tűnni, mármint megkönnyítetni a beszélgetést, de egy ilyen hírt nem lehet két perc alatt feldolgozni és elfogadni.

-Lindi, és te mit gondolsz erről? – kérdezett rá.

-Eléggé kibuktam… itt vagyok 26 éves, és kiderül, hogy van egy tesóm? Ráadásul egy harmadik nőtől? Egy világ dőlt össze bennem…. pedig tudom, hogy ha apa tudott volna róla, más lenne a helyzet, őt is támogatta volna, meg minden, de akkor is!

-Ez természetes – tűrt el egy tincset fülem mögé, ami kiszabadult, ahogy megráztam fejem – szó szerint sokkoló ez a hír, szóval… És ahhoz képest elég nyugodt vagy.

-Mert úgy érzem, mintha nem is velem történne. Sokkal könnyebb így, hogy melletted vagyok.

-Nem szeretem, mikor aggódsz – nyomott puszit a homlokomra. Kitárult az ajtó, ami résnyire volt nyitva, s egy álmos, kócos szőkeség lépett ki, kicsi plédjét maga után húzva.

-Apaaaa! – kerekedtek el szemei, Kimi elengedett és szemvillanás alatt Riiához lépett.

-Szia tündérke! – vette fel vigyorogva, Rii nagy szusszantás mellett nyaka köré fonta kezeit – jól aludtál?

-Ühüm! – bólintott határozottan – apuciii…

-Hm? – húzta el, hogy rá tudjon nézni, Rii pöttöm tenyereit Kimi arcára tette.

-Éhesz vadok!

-Éhes vagy? Máris? – kuncogtam el magam a látottakon.

-Ige – helyeselt lánykám.

-És nem akarsz előtte kicsit játszani?

-Háát… picit – pislogott szépen, majd visszabújt az apjához – vejed ész ajával!

-Na, gyere akkor – indult el a szobába, pár lépéssel lemaradva követtem őket, csupán annyi kellett lelkemnek, hogy teljesen megnyugodjak, hogy együtt lássam a családomat. Riia annyira nevetett, hogy ki kellett mennem vacsorát rendelni, mert semmit nem hallottam a telefonban. Mire visszatértem, Kimi hanyatt feküdt, Rii pedig a levegőben felette, két alkarjára fektetve tartotta.

-Jesszus – nyögtem fel – le ne ejtsd!

-Dehogy! – engedte le hasára a kishölgyet, és magához is ölelte – apa vigyáz rád, igaz pocok?

-Ige! – kacagott Riia.

-Rii, vedd rá anyut, hogy vigyen át téged a másik szobába – húzta huncut vigyorra ajakait Kimi.

-Miért? – tudakoltam felvont szemöldökből.

-Csak – állította talpra Riiát.

-Gyere nyuszi – nyúltam kislányom keze után, s átballagtunk a másik helységbe. Egészen idáig meg sem fordult a fejemben, hogy bemenjek oda, egyszerűen, mert bőven elfértünk a nagy lakosztályban így is. Kicsi manóm teljesen eltátotta száját, amikor megpillantotta az óriási fekvő plüsskutyát az ágyon.

-Kutuuuusssszzz! – mászott fel egyből – ejém? – pislogott kérőn ránk.

-Hát persze – feküdt el Kimi is Riia és a kutya mellé – neked hoztam.

-Appaaa – mászott rá vigyorogva – kutusz!

-Hajaj lassan be sem férsz majd az ágyba apuci ajándékaitól – csóváltam fejem somolyogva – mit kell mondani szivem?

-Kössi apa! – pislogott elbűvölően Kimire.

-Neked bármit hercegnőm – sóhajtott fel, ójaja a szerelmes apuka, aki nem látta egy hete a kislányát énje!

-Ezt ne reklámozd neki, ha nagyobb lesz – kuncogtam – megjött a vacsi, gyere Riia – indultam ki a kopogás miatt.

-Vijük a kutuszt isz apa!  - hallottam kis parancsnokom hangját, mosolyogva csóváltam meg fejem, szerencsésnek éreztem magam a kis szőke manócskám miatt.

***

-Ajaaa! Jejeee! – vezénylet pöttöm lánykám.

-Igen is kisasszony – kuncogtam – hát te nagyon ügyes vagy Riiám!

-Aja? – pillantott fel rám, mikor mögé álltam – apa mikoj jöö?

-Remélem nem most, hiszen még nem vagyunk készen a sütivel! – érintettem meg nóziját.

-De… - szusszantott – apuci…

-Tudod, apuci Markkal van most. Addig mi pedig megsütjük neki a tortát, hiszen születésnapja van! Megnézed, hogy mit fogunk apa tortájára tenni?

-Ige! – bólogatott.

-Hozom, jó? – pusziltam arany tincsei közé. A tortát én magam akartam elkészíteni, de a hagyományos díszítést elhagyva készítettem egy ehető anyagból készült fényképet az édességre. Az egyik kedvenc fotómat választottam, tudtam, hogy Kimi is nagyon szereti azt a rólunk készült képet. Teljesen véletlenül sikerült Erinnek elkapnia egy édes pillanatot. Otthon voltunk Finnországban, a fiúk jet-skiztek Ramival, Kimi pedig Ajaxot és Riiát szórakoztatta a stégen. Törökülésbe ereszkedve ültem melléjük, Rii az ölembe mászott, Kimi pedig kinyújtotta lábait, s hátam mögött támaszkodva hozzám hajolt egy incselkedős csókra. Erin vigyorogva kiáltotta el magát, hogy Räikkönenék!! elérve, hogy egyből ránézzünk, és már készen is volt életem legkedvesebb képe.

-Ki van a képen babám? – tettem le elé.

-Jiaa baba! – mutatott saját magára huncut vigyor mellett – meg aja ész apuciii!

-Egyem azt az okos kis fejedet! – nyomtam cuppanós puszit Rii arcára – díszítsük fel a tortát. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy én készíthettem el Kimi tortáját, és hogy ebben a süteményben a kislányunk keze nyoma is benne van.

-Késszzz! – cuppantott elégedetten, miután lenyalta az ujjairól a krémet.

-Remek – kuncogtam, szépen körbemázolta az arcát a nagy nyalakodós akciójával – ezt betesszük a hűtőbe, de apunak egy szót se róla, okés?

-Ühüm… - bólogatott – jagad! – emelte felém kezeit, szétnyitott ujjakkal.

-Nem csodálom szivem, könyékig az edényben nyúlkáltál. Gyere, lecsutakoljuk rólad az árulkodó jeleket.

Persze tudtam, hogy nyilván sejti, hogy készülünk valamivel, hiszen a születésnapja volt, de mégis valami különlegeset akartam erre a napra.

-Gyere Riri, kicsit kicsinosítjuk magunkat, mire megjön apa! Befonjuk a hajad?

-Ige.

-Rendben – nyúltam a fésű után – Riia elmegyek fürdeni, ha végeztünk. Megígéred, hogy nem mész le addig?

-Ühüm…

-De komolyan Riia, különben elveszem a kutyusodat – figyelmeztettem – becsukjuk az ajtódat addig.

-Kutusz! – sóhajtott fel riadtan, innentől biztos voltam abban, hogy magára hagyhatom pár percre. Bekacsoltam neki az egyik mesét, a szőnyegen hasalva nagyban színezett, így gyorsan lezuhanyoztam. Mikor belestem a kis művésznőhöz, már a kutyusain fekve nézte a mesét. Belebújtam az előre kiválasztott egybe részes ruhába, a nyitott ajtókon beáramlott Riri kacagása, nem tudtam megállni a mosolygást. Enyhe sminket kentem fel, majd visszaballagtam kislányomhoz, rá is egy egybe részes ruhácskát adtam, csak igazi pörgős szoknyával, elállt a légvételem, ahogy végignéztem rajta, valóban gyönyörűséges volt. Nekem mindenhogy, hiszen feltétel nélkül szerettem a kis szőkét.

-Segítesz megteríteni? – pakoltam elő a dobozokat, amik az előre rendelt ételeket rejtették.

-Nem.

-Nincs kedved?

-Ninc… aja… a mesze! – ráncolta homlokát és a kanapéra huppant.

-Primadonna – mormogtam somolyogva.

Mikor meghallottam a finnem autójának zaját meggyújtottam azt a pár gyertyát, amit az asztalra tettem, teljes volt az összhatás, pont amilyennek elképzeltem, erre a különleges estére.

-Megjöttem – jelentette be drága férjem, mikor a garázsból a házba vezető ajtón belépett.

-Apaaa! – iramodott meg Riia.

-Ohh, de csinos vagy Riri! – dicsérte meg, hangján hallottam, hogy vigyorog – ejha! – nézett végig rajtam alaposan, mikor én is kiléptem – és anya is nagyon…dögös! – tette le a kishölgyet, s hozzám lépett – kegyetlenül szexi vagy – pusmogta mielőtt megcsókolt volna – és mik ezek az isteni illatok? – szimatolt aztán.

-Vacsora – mosolyodtam el – remélem éhes vagy, mert a lánykád már reklamált.

-Na, gyere szépségem – emelte fel ismét Riiát, aki kuncogással jutalmazta a mozdulatsort – huha – hökkent meg a hangulatot étkezőt látva – tetszetős – villantott rám kedves mosolyt. A vacsora remek hangulatban telt, könnyű és családias volt, jobbat nem is tervezhettem volna. Nagyon érdekelt mit fog szólni a tortához, és ahhoz, hogy a pöttöm is segédkezett benne.

-Csald ki aput a nappaliba – mondtam halkan lánykámnak, miközben kivettem az etetőből kuncogva fordult a visszatérő Kimi felé.

-Apaa!

-Igen édes?

-Jeje! – vezénylete Riia.

-Hová?

-Ki!

-Miért?

-Cak! – jelentette ki csípőre tett kézzel, elnevettem magam.

-Kicsi, szőke, nagy akarattal – forgatta meg szemeit Kimi, de lerítt róla, hogy piszokul élvezi a helyzetet, no, meg, hogy Riri ennyire nyíltan elolvad a közelében, de ha kell már most szembeszegül vele.

-Mit is vársz egy Räikkönentől? – dünnyögtem kedveskedve, mire egy amolyan ezért még kapsz pillantás után kiment a kis parancsnokkal. Kivettem a tortát a hűtőből, meggyújtottam a két gyertyát rajta, s bevittem utánuk. Féloldalas mosolyból szélesedett ki a vigyora, Rii az ölébe mászott és úgy csodálta az édességet.

-Boldog Születésnapot szivem! – sóhajtottam somolyogva.

-Köszönöm – pillantott rám mielőtt megcsókolt – nagyon jól néz ki ez a torta.

-Ketten csináltuk Riiával – avattam be.

-Komolyan? – kapta fel pillantását az édességről – ti csináltátok? De hogy… a kép?

-Azt nem mi – kuncogtam – csak én tettem fel a tortára, aminek a krémjét a lányod keverte.

-Te? – nyomott puszit Riia arcára vigyorogva.

-Én! Fini! Megkosztojtam… szokszoj! – fűzte hozzá kuncogva.

-Hát azt rögtön gondoltam – rötyögött – bakker, de öreg vagyok…

-Nem hinném – nevettem míg elfújta a gyertyát. Elégedetten figyeltem, ahogy Kimi és Riia jóízűen eszik a süteményt, az utóbbi pedig ki is nyalja a kistányért.

-Nagyon finom – sóhajtott – nem tudok ellenállni! – magyarázta Kimi, miközben még egy szeletet kunyizott tőlem.

-Rii, gyere tündérem – hívtam be magamhoz a konyhába, mikor kivittem a tányérokat – kiviszed apának a meglepetést?

-Igeee! – lelkesedett be azonnal – aja…jeje!

-Várjál – kuncogtam, s adtam a vékonyka, elegáns csomagolású dobozkát – tudod, boldog szülinapot apa.

-Okééé! – bólintott, fogtam a pezsgőt és a poharakat, majd Ri vezényletével kivonultunk – apuciii – mászott a kanapéra Kimi mellé – bojdog szüjinapot! – sóhajtotta. Mosolyogva figyeltem őket, az hiszem, az, hogy megtanítottam Riiának ezt a két kis szócskát sokkal jobban elnyerte a férjem tetszését mint a vacsora. Mekkora öröm, ha a gyermeked először köszönt fel? Az arcát elnézve, nagy…

-Köszönöm Riri – vette ölébe lányát, aki elé tolta a kicsi dobozt – mi van benne? – pillantott rám Kimi.

-Bontsd ki – feleltem mindentudón, persze, pont most, hogy a kezében van elárulom mit is rejt?

-Mi ez a sok jegy? – kérdezte vigyorogva – Bahamák?

-Pontosan. Három hét a Bahamákon, Riia, te, Rami, Kristii a kölykök, anyukád és én. Családi nyaralás, aminek a végén Erin és Seb is csatlakozik hozzánk. Szezon közben nagyon keveset tudunk együtt lenni a családoddal, nekem könnyebb, mert apáék itt élnek, de Finnország ilyen szempontból messze van. Így ha vége az idei évadnak kicsit lazíthatunk, együtt.

-Lin… - ráncolta homlokát, és én tudtam, hogy ez annak a jele, hogy nagyon is eltaláltam a meglepetést – ez tökéletes. Köszönöm.

Pontosan ezt akartam. Boldog estét biztosítani neki ezen a különleges napon. A bonusz meglepetés, ami szekrényemben pihent pedig garantálta, hogy nagyon elégedett férj lesz az éjszaka folyamán…

Sziasztok!

Először is, tudom, hogy OMS-t ígértem, és bocsánat, hogy nem azt hoztam, de egyszerűen nem vagyok kibékülve  történet végével. Nem tetszik, úgy viszont nem szeretném felrakni, mert sem nektek, sem nekem nem jó, ha összecsapott sztori kerül fel. Minőségi írást akarok mutatni nektek. Köszönöm a megértést! :)

Tádááámmmm! Új kinézet! :) Köszönöm Kitti az új fejlécet :) Gyönyörű, ismét! <3

A rész direkt lett érzelmesebb. Ha van egy nő, aki mindnet megtesz a családjáért, a kiegyensúlyozott életükért, akkor természetes az, ha remek születésnapot akar varázsolni. Egy ilyen különleges napon. Hát, még ha van egy szerelmes apuka és egy kislány :D

A múltkori egy eléggé lesokkoló rész volt, ami után ez a könnyedség remélem, jót tesz nektek. Viszont, hogy a továbbiakban bizonyos lapok hogy keverednek…nos, majd kiderül.

Köszönöm a kommenteket, nagyon várom, hogy mi a véleményetek erről a részről.

L.

xo