Huszonkettő

2012 Finnország

Kellemes félhomály uralkodott a szobában, lustán fordultam a másikoldalamra. Kimi egyenletesen szuszogott mellettem. Keze, mely eddig hasamon pihent kettőnk közé csúszott. Szinte forró volt a bőröm ott, ahol megérintett. Ezen már nem is csodálkoztam… valahogy mindig is ilyen vérforralóan hatott rám a közelsége. Egyszerűen megőrültek sejtjeim, s szabályosan húztak a finn felé, mintha csak egy nagy mágnes lenne előttem. Óvatosan, hogy fel ne ébresszem, közelebb csúsztam hozzá, és párnájára hajtottam fejem. Extra közelről figyelhettem a békés arcot. Pár, kisimult ránc húzódott szeme alatt, de ezen kívül semmi nem utalt arra, hogy harminc fölött van már. Kissé hegyes, íves orra épp úgy napbarnított volt, mint az egész arca. Hófehér bőrének most nyoma sem volt. Pár kusza tincse a homlokába lógott, erős késztetést éreztem, hogy lassan beletúrjak, de végül visszafogtam magam. Ajakait enyhén elnyitotta, beszívtam alsó ajakam nagyon csábító volt az alvó szőke herceg…

Miután kigyönyörködtem magam benne hanyatt fordultam és próbáltam összeszedni gondolataimat. Sebastian váratlan látogatása…az én reakcióm, Kimi reakciója…

Pokolian hiányzott nekem Seb, erre akkor döbbentem rá igazán mikor sóvárogva ölelésébe bújhattam. Amióta az eszemet tudtam ő mindig ott volt nekem. Együtt fedeztük fel a világot, gyerekként együtt csináltunk hülyeségeket, a homokevéstől az első biciklis eséséig mindent közösen éltünk meg. Teltek az évek, mindig minden változott, de ő és a mi kapcsolatunk mindig biztos pontnak számított az életemben. És amikor a leginkább kell volna a támogatása a beleegyezése, nemes egyszerűséggel elfordult tőlem. Hadakozott ellenem, Kimi ellen, és lényegében tönkre is tette a kapcsolatunkat. Elkerülhető lett volna a szakításunk a finnel? A válasz, minden bizonnyal igen. Ha nincs Seb és a makacssága, hogy Kimi ártani fog nekem. De ugye az életben nincsen ha. A szívem egyik világa azt diktálta, hogy bocsássak meg Sebnek, míg a másik azt, hogy ne. Amolyan kettősség jött létre a bensőmben, két világ között toporogtam.

Nyilvánvaló, hogy szereted…

MINT AHOGY AZ IS, HOGY MIATTA SZENVEDTÉL!

Igen, igen, szenvedtél, de védeni akart…

DE MILYEN ÁRON?! TUDOD MIT ÉLTÜNK ÁT KIMI NÉLKÜL!

Sebastian is szeret téged!

SZERET, SZERET… SOKRA MÉSZ VELE… TUTI A NAGY SZERETETE MIATT VOLT UNDOK ÉS VISZÁLYKELTŐ!

Remek, más sem hiányzott nekem jelen állapotomban, mint egy belső én, aki viaskodik velem…

Felsóhajtottam és felültem, hogy kimásszak az ágyból. Mivel lábam be volt fáslizva viszonylag könnyedén fel tudtam állni, s bár bicegve, de azért a közlekedés is ment. Egy MiniKimit ábrázoló trikót, s rövidnadrágot húztam, hajam lófarokba kötöttem s lesántikáltam a konyhába. Tettem fel kávét, s mivel meleg szendvicset kívántam meg a hozzávalókat is az asztalra pakoltam. Hallottam a halk lépéseket, s pillanatokkal később két erős kar fonódott körém.

-Miért nem pihensz? – mormogta hajamba.

-Mert éhes vagyok – vigyorodtam el.

-Nem fáj a lábad?

-Nem mondhatnám – ráztam meg fejem, felé fordultam, ő csípőmbe markolva könnyedén felültetett a pultra.

-Ne álldogálj – dorgált, majd végre megcsókolt.

-Igen is – sóhajtottam ajkai közé, tenyerét arcomra fektette, nyelve finoman siklott számba, egy pillanata alatt elöntött a kívánalom érzete. Halkan felnyögtem, megremegett testem, éreztem, ahogy elmosolyodik reakciómra.

-Tetszik? – mormogta.

-Ühüm – helyeseltem, előrébb csúszva, hogy teljesen hozzá tudjak simulni.

-Picim, ebből így szex lesz – húzta végig kezeit hátamon.

-Hát legyen – vigyorodtam el.

-Rossz vagy – nevetgélt, majd végül ellépett előlem – nehogy ugorj! – kért, mikor követtem volna, s lesegített a pultról.

Reggeli után Kimi bepakolt a mosogatógépbe, élvezettel figyeltem, ahogy ténykedik a konyhában. Persze neki is feltűnt, hogy remekül szórakozom rajta.

-Jól áll neked a házias szerep – pislogtam szépen.

-Nekem mi nem áll jól?!

-Egokám – kuncogtam.

-Miután eleget csorgattad a nyálad utánam – húzta ravasz vigyorra ajkait – átmegyünk anyáékhoz? Ott is tudsz pihenni.

-Tagadhatatlanul jó nézni, ahogy egy szál boxerben pakolsz – helyeseltem – de ezzel a nyálcsorgatással vigyáznék… tudtommal te szoktad alig feltűnően megbámulni az…  idomaimat – gonoszkodtam pajkosan.

-Persze, hogy megbámulom, mikor formás – lépett elé, s húzott fel magához – sőt le is tapogatom! – csúsztatta tenyerét fenekemre – te mondtad múltkor, hogy szereted, ha megmasszírozom a fenekedet – rötyögött.

-Hümm, igen – támasztottam fejem mellkasának – tényleg este ismét kivitelezhetnénk egy ilyen akciót…

-Egy sikamlós, olajos szexi Ana alattam? Naná!

-Öröm önnel üzletelni Mr. Räikkönen – nevettem el magam.

-Önnel is Miss Grey – csókolt szájon szenvedélyesen.

Egy óra múlva már a Räkkönen házban voltunk, Paula aggodalmas anyukaként amint meglátta, hogy megsérültem, rögtön nagyobb szelet sütit adott nekem, mint a többieknek. És mivel isteni finn habos csokoládétortát készített nem is ellenkeztem.

-Jól laktál? – pislogott rám Kimi, miközben az utolsó falatokat tűztem a villára.

-Ühm…

-Nem csodálom – vonta fel szemöldökét – akkora volt az a szelet, mint a fél ház!

-Na, azért ne túlozz – kuncogtam.

-Ana – huppant mellém Juustu – hozzak neked inni?

-Nem kérek szivem köszönöm – simítottam végig arcán – aranyos vagy, hogy megkérded.

-Majd mi vigyázunk rád! – szólt bele Titus – jóóó?

-Remek – vontam őt is magamhoz – arra gondoltunk, hogy ha eljöttök hozzánk jövő héten elmehetnénk abba az új vidámparkba, mit szóltok?

-Huuuu menjünk! – lelkesedtek be egyből – felülsz velünk a naaagy hullámvasútra?

-Megyünk egy kört úgy, hogy én leszek Anával, te meg Kimivel, aztán meg én leszek Kimivel, te meg Anával, oké? – hajolt oda Titus Juustuhoz fontoskodva.

-Előbb legyetek ott – nevetgélt Rami – ráértek még megbeszélni mire akartok felülni.

-Nem megyünk ki a medencéhez egy kicsit? Kuka meleg van – sóhajtozott Kimi, miközben levette pólóját.

-Fürödjünk! – ugrott fel Titus is majd felrobogtak az emeletre.

-Na, most szórakoztathatod őket – dőlt háta kényelmesen Rami.

-Nyugi lefárasztom a kölköket – legyintett Kimi – ugye kijössz? – pillantott rám.

-Persze – álltam fel, de szinte abban a pillanatban eltűnt a talaj a lábam alól, s erős karjaiban találtam magam.

-Nem szabad erőltetni a lábad – adott gyengéd csókot, ilyenkor úgy éreztem magam, mintha egy törékeny baba volnék, akit a hős lovag óv. Persze élveztem ezt a szerepet és finnem közelségét.

Kényelmesen elhelyezkedtem a napágyra, amire Kimi lepakolt, s pár újságot magamhoz véve lazítottam. Kimi és Rami a medencében szórakoztatták a srácokat, óriási tócsák fröccsentek ki, jelezve, hogy remekül érzik magukat. Hangos gyerekkacajok, és nevetések szálltak felém, ahogy Kimi szó szerint bedobálta a törpéket a vízbe. Vigyorogva ingattam meg a fejem, jelen pillanatban az összes Räikkönen kisfiúként viselkedett.

Kellemes lágy szellő fújdogált, az olvasástól kicsit el is álmosodtam, így magam mellé ejtetem a lapot, s lehunytam szemeimet. Bár olyan helyen voltam, ahol testileg is és szellemileg is pihenhettem, tudatalattim mégis visszarepített a múlt estéhez, illetve egy részéhez, mikor még Sebastian velünk volt…

-Nézd… Ana miatt megteszem, amit kell, de ez nem jelenti azt, hogy minden el is van felejtve – jelentette ki Kimi mormogós hangján.

-Nem is azt kértem – fonta össze karjait Sebastian – tudom, hogy hibáztam…

-Kicsit későn esett le… - dünnyögte.

-Én csak le akarom zárni ezt az egészet – biggyesztettem le ajkaimat, hát sohasem lesz ennek vége?!

-Nyilván haragszol még rám – guggolt elém Seb – és tekintve a történteket, ez rendjén is van.

-De…

-Had fejezzem be – kért szelíden – kell idő, mire… igazán meg tudsz bocsájtani.

-Tiszta Freud…. – sóhajtott teátrálisan Kimi.

-Kims – kértem halkan, megfogatta szemeit.

-Sajnálom Ana, de nekem ez nem megy! Elszakított tőlem és nem tudok csak úgy szemet hunyni felette. Tudom, hogy én is elbasztam pár dolgot, amiért vállalom is a felelősséget, de…

-Előbb utóbb rendbe jönne a dolgok – biztatott Seb – most viszont megyek, pihenned kell, minden értelemben. Belgiumban látlak… - puszilta meg homlokom hosszan, s ellépett előlem. Kettesben maradtunk Kimivel, mellém ereszkedett a kanapéra.

-Haragszol?

-Rád? – pillantottam szép szemeibe, halványan bólintott – dehogy! Én magam sem tudok csak úgy megbocsájtani neki, tehát nem várhatnám el tőled, hogy ezt tedd. Meglátjuk mi fog történni… - mosolyogtam rá, óvatos, féloldalas mosoly jelent meg arcán, ez az ő szövege volt alapjában véve. Vállára hajtottam fejem, ő átkarolt, így ültünk csendben.  Egy pillanatig sem volt nyomasztó, vagy erőltetett ez a némaság. Sokkal inkább nyugtató hatással volt rám a finom illata, szívének ütemes dobogása, s az érzet, mit testének melege váltott ki belőlem…

-Ann… kicsim – hallottam távoli, halk hangokat.

-Mmmm? – pislogtam álmosan.

-Napszúrást fogsz kapni – sóhajtott – elaludtál a Napon!

-Mmm, ébren vagyok – próbálkoztam felüléssel.

-Alhatsz, csak ne a tűző Napon…

-Ó az aggódó férj! – nevetgélt Rami, mire kiöltöttem nyelvem, Kimi igen is jól teszi, ha aggódik értem!

-Te, én belebaszlak a vízbe – egyenesedett ki a finnem.

-Inkább menjünk be – kértem nyűgösen, ha hírtelen ébredtem, általában rossz hangulatom is lett… de tapasztalataim szerint Kims közelsége segített eme problémán.

-Pihenni? – karolta át derekam, s fülembe motyogott rekedtes hangján – vagy…játszadozni?

-Nem játszottál eleget? – pillantottam meghatározhatatlan szín szemeibe.

-Óh, bébi én felnőtt játékokra gondoltam – sóhajtotta kéjesen. Ölelésébe simultam, és igyekeztem kiűzni fejemből az emlékfoszlányt, mi előjött rövidke álmomban…

Sziasztok!

Ana álmából Sebastian látogatásának egy picinyke részletét ismerhettétek meg, a többit egyenlőre fedje homály :) (és ne utáljatok érte :D )

Finnország egy menedék mind Kimi, mind Ana számára, így az itteni részek hangulatát igyekszem könnyed, családias ízűre hangolni. Máshol, máskor úgy is lehetnek még más történések…. ;)

Mint láthattátok a blog nem kicsi átalakításon ment át. Mindegyik történethez került egy Plakát, melyekre az adott történetből került egy idézet, szeretnélek megkérni benneteket, hogy olvassátok el őket, s véleményezzétek pár szóban :) Esetleg van valakinek kedvence is? Akár történetileg, akár plakátilag? Én minden esetre beleszerettem a képekbe, amelyekre ha rákattintok, felhozza az adott töri tartalmát, s szereplőit :) Sehol nem láttunk ilyen megoldást, így a blog eredetisége is megmaradt, de ugyanakkor átláthatóbb, kreatívabb lett. A képeket ismét Kitti készítette, így engedjétek meg nekem, hogy ezt a részt kifejezetten neki ajánljam :)

Köszönöm a kommenteket, várom, erről a részről mit gondoltok!

L.