IceWorld - Negyvenhárom

A verseny utáni napon már Svájcban voltunk. Mielőtt még elkezdődött volna a hajrá túl akartunk esni a vizsgálatokon. Izgatottan simítottam végig ismét ceruza szoknyámon, mikor Kimi lefogta a kezem.

-Nyugodt vagyok – sóhajtottam.

-Aha, maga a megtestesült nyugalom vagy. Azért jéghideg a kezed, és próbálod eltüntetnie a nem létező gyűrődéseket, igaz?

-Jó… izgulok – sóhajtottam fel.

-Nem lesz gond – simított végig kézfejemen. Pár pillanattal később lépett be az orvos.

-Üdvözlöm önöket, Dr. Dormann vagyok. Milyen problémával fordultak hozzám? – nyitotta szét kórlapomat.

-Pár hónapja próbálkozunk kisbabával, de eddig nem sikerült teherbe esnem – kezdtem.

-Mióta pontosan? – pillantott rám.

-Kilenc hete.

-Remélem nem gondolt rögtön a legrosszabbra – mosolyodott el.

-Nem… csak… mivel volt egy vetélésem…. – nyeltem egyet.

-Sok esetben a fogantatás útjába nem fizikális probléma áll, hanem lelki. A vetélés nem feltétlenül akadályozza ezt.

-Tudom – bólintottam – de mivel van bennem erre irányuló tartás… félelem – ízlelgettem a szavakat – ha 100%ban tudom, hogy egészségügyi oka nincs… talán…

-Sokan vannak így – bólintott bölcsen – megkönnyebbülést hozhat a negatív eredmény. Tehát termékenységi vizsgálatot szeretnének?

-Igen. Illetve, csak én…

-Nézzék, első sorban mindenképp a férfi nemzőképességét kell először vizsgálni, mivel az jóval egyszerűbb, mint a nők esetében. Mint tudják, lehet a fogantatás hiánya az egyik, a másik, vagy mindkét fél betegsége miatt is.

-Szóval az a valószínűbb, hogy azért nem esik teherbe a feleségem, mert…. ööö nem elég gyorsak a srácok??? – vonta fel szemöldökét a férjem.

-Vizsgálat híján nem tudhatjuk, de igen, lehetséges ez is. Számtalan oka lehet annak, ha nem fogan meg a gyermek, de ne szaladjunk ennyire előre. Először is önt kellene kivizsgálnunk – magyarázta a doki – ugyanis, a feleségére váró vizsgálatok sokkal bonyolultabbak, és hosszasabbak is.

-Milyen vizsgálatok várnak a feleségemre? – vonta össze szemöldökét, hangja kissé metsző volt, tudtam, hogy pokolian aggódik értem.

-Elég sok vizsgálatot szoktunk végezni ilyen esetben. Egyszerűbbekkel kezdve, kiszűrve jó pár dolgot. Ha azzal sem érünk el eredményt egy szinttel feljebb lépünk, ott már beavatkozásokról kell beszélni.

-Műtét?!

-Is – bólintott a doki.

-Fájdalommal jár? – firtatta Kimi.

-Igen, némelyik erős hasi fájdalommal.

-Liina - nyögött fel – ez… baromság! Két hónapja próbálkozunk, ok, nem jött össze, de ez nem azt jelenti, hogy nem is fog! Képes lennél egy kis ijedelem miatt ezeknek kitenni magadat?! Én nem egyezem bele ebbe! – rázta a fejét dühösen.

-Kimi – kezdtem nyugodtan – elhiheted, én sem vágyom arra, hogy bökdössenek, és fájjon, de tudnom kell, hogy minden rendben van velem! Annyira… van egy érzetem, amit nem tudok megmagyarázni neked, de pokolian félek, hogy valami nincs rendben, és soha nem fogok tudni neked babát szülni…!

Hangosan fújt, mi nem azok a típusok voltunk, akik amúgy egy harmadik ember előtt rendeznek jelenetet, de… különösebb módon nem zavart a doki jelenléte, ha már egyszer a méhemet fogja vizsgálgatni, kit érdekel, ha hallja, hogy jutunk el a döntésig.

-Nézzék, ez valóban egy nehéz döntés. De ha azt mondják, hogy belevágnak én maximálisan támogatom önöket, és a legjobb tudásom szerint vizsgálom magukat. Ehhez viszont egy közös döntésre van szükségük. Magukra hagyom önöket.

-Nem hagynád abba, igaz? – kérdezte halkabban Kimi, megráztam a fejem, felsóhajtott és folytatta – én csak… nem akarom, hogy szenvedj… de ha ezt akarod, csináljuk.

-Annyira szeretlek téged Kimi – kulcsoltam ujjai közé enyémeket megkönnyebbülten.

-Én is szeretlek – hajolt hozzám egy gyengéd csókra – vágjunk bele…

Miután visszatért az orvos, megbeszéltük a részleteket, hogy első körben mi fog történni egyáltalán.

-Az elmúlt 24 órában éltek szexuális életet?

-Nem – felelte Kimi, bár a futam után együtt voltunk, az valóban kiesett már a 24 órás keretből.

-Akkor el is végezhetjük a termékenységi vizsgálatot. A megbeszéltek szerint. Lát valamilyen akadályt ez ügyben?

-Nem – mormogta összeszűkített szemek mellett, gondolatban az asztalra borulva vinnyogtam, el tudtam képzelni mennyire lelkesedik ezért az ötletért. Aláírta a papírokat, majd egy másik helységbe vezettek minket. Tőlem vért vettek, ő pedig kapott egy steril tégelyt.

-Kérem igyekezzen elvonatkoztatni attól, hogy ez kellemetlen – bátorított minket a nővér, szerintem lerítt az arcomról, hogy a fejem a falba verném, amiért ennek kiteszem a férjemet. Az nem érdekelt velem mit csinálnak.

-Úgy sajnálom – bújtam Kimi mellkasához.

-Elkélne egy segítő kéz… - pillogott, kétségbeesetten néztem rá – jajj te – vont magához – csak vicceltem.

-Hülye poén volt! – sóhajtottam, de azért magamhoz szorítottam. Idegesen doboltam az ujjaimmal mígnem vissza nem tért hozzám, immár a doki rendelőjébe.

-Az eredmények holnapra meglesznek – közölte velünk az orvos – ugyan ez az időpont megfelel?

-Igen – bólintottam.

-Remek. Holnap az ön vizsgálatai következnek, kérem addig mellőzzék az együtt létet.

Nem sokkal később már a légkondicionált autóban ülve róttuk a kilómétereket.

-Nagyon szörnyű volt?

-Te komolyan arról akarsz beszélni, hogy ki kellett vernem egy rendelőben? – kérdezett vissza, szám elé kaptam a kezem és kitört belőlem a zokogás – jajj Liina… - lassított le, éreztem, hogy megállunk, ő kiszáll, átjön az én oldalamra, kinyitja az ajtót és szabályosan felhúz magához – semmi baj kicsim…

-De van – zokogtam tovább – sokkal könnyebb lenne az életed nélkülem! Még egy gyereket sem tudok szülni neked, ráadásul ilyen dolgokkal járó vizsgálatokra rángatlak…

-Befejeznéd?! – csattant a hangja – leszarom, hogy miken kell átesnem. Az hogy le kellett adom egy kis anyagot hol van ahhoz, amiket veled tesznek? És különben is hogy mondhatsz ilyet, hogy könnyebb lenne nélküled? Szerinted lenne még valaki, aki miatt képes lennék ezt végigcsinálni? – lágyult meg kissé hangja.

-Sasasajnálom – hüppögtem, szorosan ölelésébe volt.

-Sokkal jobban megvisel téged ez a baba téma, mint hittem – mormogta, óvatosan bólogattam – menjünk haza, meg kell nyugodnod Liina…

-Nagyon félek Kimi – bámultam ki az ablakon – és ezért borultam ki az előbb.

-Hogy valami nincs rendben?

-Igen – bólintottam – mondtam, nem tudom megmagyarázni, de érzem….

-Vagy bebeszéled magadnak – nézett rám – ne értsd félre, amit mondtam! – figyelmeztetet, amikor bele akartam vágni – ne agyalj rajta Lin, holnap úgyis több minden kiderül…

Ahogy számítottam is rá pokoli lassan telt el az idő, míg újra mehettünk az orvoshoz. Most azonban már ő várt minket, pár plusz papírral a mappánkon.

-A jó hír az, hogy az ön eredményei tökéletesek lettek. Minden kritériumnak 100%-ban megfelelt.

-Akkor velem lesz baj? – bukott ki belőlem, bár örültem annak, hogy a férjemmel semmi gond nincs.

-Liina, az, hogy nem esett teherbe még nem jelenti azt, hogy önnel baj van. Elvégzünk pár vizsgálatot, és meglátjuk hogy állunk. Először is a következő 30 napban minden reggel meg kell mérnie a testének a hőmérsékletét.

-30 nap? – pillantott meglepetten Kimi.

-Ezeket a vizsgálatokat nem lehet elkapkodni. Több hónapon keresztül végezzük el őket. Kezdhetnénk egyből a műtéti vizsgálatokkal, de felesleges, mert ha nem ott van a baj, csak ártunk a felesége szervezetének. Tudom, hogy nehéz, de most türelmesnek kell lenniük. Liina, minden reggel, ébredés után helyezzen egy digitális hőmérőt a nyelve alá. Az ott kapott értéket vezesse fel ebbe a kisfüzetbe – nyújtotta felém – a 30. napon jöjjenek el ismét hozzám, és kiértékeljük az adatokat. Az aktusaikat jelölniük kell, az értékelésből tudjuk meg, hogy akkor voltak e együtt, amikor kell, illetve, hogy az ön hormonjai úgy működnek e, ahogy kell.

-Ennyi? – tűnődtem el, én már óriási tűket vizionáltam magam elé.

-Egyenlőre igen. Akkor több tesztet is lefuttatunk, vér, vizelet, ilyesmi. Fontos, hogy hetente három alkalomnál többször ne nagyon legyenek együtt, a hímivarsejtek érése miatt.

-Én azt hittem… más vizsgálatok lesznek…. hamarabbi eredményekkel – nyögtem fel.

-Higgyje el Liina, az ön szempontjából ez a legjobb és legkímélőbb vizsgálati módszer. Nem szeretném egyenesen endometriális biopsziára küldeni önt. Remélem, hogy odáig nem jutunk el…

Csendben bólintottam, már a neve is ijesztően hangzott…

-A lényeg, hogy éljék ugyan úgy az életüket, mint eddig, és a legfontosabb, ne görcsöljön Liina.

Egy óra múlva nyomtam le az otthonuk bejárati ajtajának kilincsét. Ajax boldogan fogadott minket, édes kis buksiját simogatva térdre ereszkedtem elé. Kimi négylábú barátja rám is mindig jó hatással volt, s mivel kölyök kora óta mellette voltam, olyan volt, mintha az enyém is lenne.

-Ne keseredj el – helyezkedett törökülésbe a szőnyegre.

-Nem keseredem – emeltem rá a pillantásom – most, hogy már tudom, mire számítsak, nem… vagyok ideges. Komolyan. Azért az nem elhanyagolható tény, hogy veled minden teljesen rendben van – mosolyodtam el – és hát meg is könnyebbültem, hogy semmi nagy tűt, vagy ilyesmit nem böknek belém, hanem csak egy ilyen méricskélős tesztből megállapíthatják, hogy minden jól működik e nálam.

- Jobban is nézel ki – nyomott puszit homlokomra, Ajax kirohant ugatni egyet – és különben is túl jó szerető vagyok, tudtam én, hogy nincs gond a srácokkal – biccentett lefelé.

-Bolond – kuncogtam.

-Heti három alkalom? Háát… - fintorgott.

-Kétnaponta szexelhetünk – fordítottam meg a dolgot – nehogy ne legyen elég bajnok!

-Kicsikém a nászutunkon volt egy nap, amikor hat, ismétlem hat orgazmusod volt!

-Kimi! – meredtem rá, enyhén elpirulva – az, de… az…más volt…

-Miért is? – mászott felém – tőlem mentél el…

-Hallod, azt mondták a srácok miatt nem lehet több a szex, de nekem attól még jó lehet – vigyorodtam el csúfondárosan, összeszűkült szemekkel nézett le rám.

-De dög vagy! Képes lennél nélkülem élvezkedni?!

-Ó bajnok, hogy téged milyen könnyen lehet a far…izé az orrodnál fogva vezetni – gurultam arrébb, hogy ne érjen el. Vigyorogva álltam fel  a szőnyegről, ez a könnyed egymás húzása mindig feltöltötte bensőmet jókedvvel.

-Fuu Liina – rugaszkodott el ő is a szőnyegről – nagyon … meg foglak ezért büntetni – lehelte igéző hangon.

Sziasztok!

61 követő, és itt a rész :) (halkan jegyzem meg, 70ért is ígértem…)

Nos… nem egy könnyed hangvételű, de a vége felé azért egy csepp humor is felfedezhető, remélem rátok is olyan hatással lesz, mint a történetben Linre és feldobódtok kissé! :)

Még mindig lehet találgatni, hogy mi lesz eztán, de annyit elárulhatok nem a következő részekben derül ki a teljes kép. Ez egyaránt jelenthet happy and-et és negatív eseményt is…

Köszönöm szépen az eddigi véleményeket, várom, mit szóltok ehhez a részhez!

Annyit szeretnék még elmondani nektek, hogy miért ennyire fontos számomra ez az új követés alkalmazás. Maga a blog több mint egy éves, és azzal, hogy megszűnik pá dolog, pont azok az alkalmazások- pl taglétszám- tűik el, ami mutatja, hogy ezen idő alatt hová fejlődött az oldal :) Szerintem régóta tudjátok rólam, hogy a 100-as álomhatár elérése a célom, és most, hogy már csak 5 tag kellene, bumm, elveszik az egész…. egy cseppet kellemetlen.

Szóval, követésre fel! :D Ha már van egy remek képünk, mely ösztönöz a követésre! :) :P