Szenvedélyek vonzásában

Zsongott a fejem a sok idióta kérdéstől. Mit csinálsz? Kivel csinálod? Miért csinálod? Ezek hülyék?! Három hónap van előttem, halvány sejtelmem sincs mi lesz két hét múlva, nem hogy olyan messze! Egy biztos, holnap ilyenkor már otthon a barátokkal vetem bele magam az éjszakába…

***

- Elég szarul nézel ki – nevetett Mark, miután beengedtem. Álmosan és fejfájósan dőltem el a kanapén.

- Kösz. Miért jöttél amúgy? Mármint, ugye nem akarsz edzeni? – méregettem gyanakvón.

- Nem – nevetett ismét. – Kimi, beszélnünk kell.

- Már nem jól kezdődik – ültem fel.

- Tudod, hogy Kathie és én nemsokára összeházasodunk.

- Persze, leszek vőfély – legyintettem lazán.

- Nem ezt akartam mondani. De kösz a lehetőséget! Kath gyermeket vár tőlem.

- Na! Gratula haver!

- És szeretnék vele lenni a várandósága idején. Ergo nem tudok veled lenni. Sosem hittem, hogy eljön ez a pillanat, de azt hiszem, felmondok!

- Micsoda??? – meredtem rá.

- Elsőre sokkoló, tudom. De eljött az a pont, amikor választanom kell, vagy a munka, vagy a család. Nézd, ha nem most, akkor jövőre, mikor megszületik a gyerekünk.

- De Mark ez így nem lesz jó, nagyon nem. A trénerem vagy, és mellette a barátom is. Hogy találok valakit helyetted?

- Elhiheted nem foglak csak úgy a rosszban hagyni. Csak akkor, és csak úgy hagyom itt az állásom – mutatott idézőjelet ujjaival –, ha meg van az utódom. A legjobb.

- Remek – fintorodtam el. – Azt ne mondd, hogy már van is jelölted.

- Ami azt illeti, van – vigyorodott el. – Vérprofi a szakmájában és szerintem tudna kezelni téged.

- Miért, engem kezelni kell? – vontam fel szemöldököm.

- Mit ne mondjak nem vagy egy könnyű esett – állt fel. – És ezt te is tudod – nevetett. – Figyelj, most mennem kell, de holnap átugrom a jelöltemmel, és akkor mi is bővebben tudunk erről beszélni. Kimi, nem szeretnélek cseren hagyni, illetve, hogy ezt érezd.

- Hasonló helyzetben én is így döntenék – bólintottam. – Egy házasságot nem lehet úgy fent tartani, hogy alapból kilenc hónapokat van távol valaki, nem hogy egy gyerekkel.

- Ez két irányú utca ám – utalt az elmúlt idő szarságaira. – Holnap tizenegyre össze tudod merni magad?

- Olyan korán???

- Látod?!
- Jó, jó, tizenegyre – forgattam meg szemeimet.

Miután Mark lelépett visszafeküdtem, de sehogy sem tudtam aludni. Nem haragudhattam rá, főként, hogy így előre szólt, de azért mégis frusztrál a dolog. Az idejét sem tudtam annak, hogy mióta dolgozik velem, és az évek alatt szoros barátsággá is átalakult ez a munkakapcsolat.

- Mondd – vettem fel a rezgő telefont.

- De gyorsan felvetted!

- Mert a kezemben volt – sóhajtottam. – Mi van?

- Hű, valakinek rossz napja van!

- Nem is hinnéd mennyire – mormogtam. – Szóval miért hívtál Seba?

- Itt van Fabi, és azon nyavalyog, hogy menjünk gokartozni.

- NEM NYAVAJGOK! –hallottam meg a kölyök hangját.Ezek kinyírják egymást egyszer. Seba rendszeresen elfeledkezett arról, hogy koránt sem az a kis nyegle kölyök már az öccse.

- Nem akarsz jönni?

- Kartozni? Bármikor. Egy óra múlva ott vagyok.

- Helyes. – tette le nevetve. 

Elmentem zuhanyozni, majd előszedtem valami kényelmes cuccot és elindultam Sebáékhoz. Pont kapóra jött ez a kartozás, beszélni akartam vele erről az edzőcserés dologról.

Fabit szó szerint beszippantotta a pálya, én meg már majd éhen haltam, így a kölyköt kint hagyva elmentünk az étterembe.

- Anya megöl, ha valami baja lesz.

- Te jó ég Mel szokott így nyavalyogni – vigyorodtam el. – Te, nem öt éves, hogy ne találjon el tizenkét méterrel arrébb. Tudja, hogy hol vagyunk, ne parázz. Ráadásul most nincsenek is sokan.

- Miről akartál beszélni? – kérdezett rá, míg vártuk a kaját.

- Mark átjött ma reggel, és közölte, hogy felmondd.

- Micsoda? – kerekedtek el még jobban a teniszlabda szemei.

- Ket terhes, és esküvő is lesz,mellette akar lenni – megvontam vállam. – Teljesen érthető, csak na, érted.

- Nekem is fura volt, hogy Tommi elmegy, pedig pár éve dolgoztunk csak együtt – jött elő a mimóza lélek belőle. – Ti meg azért régóta ismeritek egymást. És most mi lesz?

- Holnap jön valakivel – sóhajtottam fel. – Azt mondta, van egy jelöltje. De fogalmam sincs ki az és akármennyire is lesz jó, mégsem Mark, szóval baszhatom.

- Észre sem veszed és összeszoktok – legyintett. – Mi is így voltunk Heikkivel. Tökre tartottam attól, hogy most megint összeszokni valakivel, meg megismerkedni, tiszta macera az egész, de utólag be kellett hogy lássam, annyira nem is volt vészes a dolog.

- Persze, hogy jól kijöttök, hiszen finn!

- Istenkirály népség vagytok mi? – nevetett fel.

- Az már tuti – bólogattam. - Na, ki szórakoztad magad? – pillantottam Fabira, felénk kacsázott ugyanis.

- Kéne egy pálya otthonra is!

- Legközelebb kocsmázni visszük – vigyorogtam el, Seb tipikus „nem vagy normális” grimasszal nyugtázta mondatom.

***

Ráérősen iszogattam a kávémat, amikor meghallottam a motorhangot. Mikor nyílt az ajtó, azt hittem kieseik a kezemből a szaros bögre. Egy szőke, göndör hajú, szürke szoknyás bombázó sétált be. Felül fehér feszülős valami volt rajta, eléggé dekoltálva ahhoz, hogy a hímneműek csorgassák a nyálukat a formás idomok láttán. Ráadásul a fekete öv a derekán tökéletesen mutatta, hogy milyen szexi alakja van. He?? Ez hogy?? Ki ez??

- Hello Kimi – köszönt Mark.

- Szia..sztok – krákogtam.

- Kimi, ő itt Arizona, és fordítva – mutatott be minket egymásnak. Kezet fogtam vele, de Arizona??? Ez meg milyen név? Tuti jenki a csaj.

- Üdv – mosolyodott el a szöszi, akit inkább az ágyamban tudtam volna elképzelni, nem mint trénert.. Mennyi lehet, 25 kiló? Mi lesz ebből?!

Tizenkét perce ülte velem szemben Mark és a jelölt, én pedig még mindig csak azt hajtogattam magamban, hogy MIÉRT? Hogy gondolta ezt Mark???

- Szóval, ti honnan is meritek egymást? –méregettem gyanakodva a szöszit.

- Arizona testvére az én évfolyamtársam volt az egyetemen, te pedig mennyivel? – pillantott a csajra –, kettővel? – a szöszi bólintott –, jártál alattunk, ugyan arra a szakra.

- Áhá… és?

- Mire vagy kíváncsi? – pislogott rám a csaj.

- Öööö – vontam fel szemöldököm, jobban lefoglalt a kecses lába, mint a szövege.

- Először is itt a szakmai önéletrajzom – nyújtott felém jó pár oldalas papírt. – Az utolsó oldalon összefoglalva láthatod, hogy milyen sportolókkal foglalkoztam eddig.

Angyalom, ahogy kinézel, leginkább sakkozókkal - sóhajtottam, míg odalapoztam.

- Mint látod, a pályafutásomat Lindsay Devenporttal kezdtem, aztán öt évvel később Andre Agassi mellett dolgoztam.

- Csak teniszezők? – mormogtam, meglepett a névlista, be kell valljam…

- Nem. Több sportágban tevékenykedtem, ami, illetve aki téged érdekelhet, az Nicky Hyden lehet.

- Moto GP?- kaptam fel a fejem, erre nem számítottam azért.

- Figylej Kimi. Konkrétan lerí rólad, hogy azon agyalsz, hogy kerültem ide. Ne mondj semmit – emelte fel a kézét, mikor közbe akartam vágni. – Tipikus reakció az én munkakörömben. Elég kevés női tréner van, pontosabban a te sportágadban kevés, így elég elképzelhetetlennek tűnik neked, hogy én tartsak fizikális vagy mentális edzést. Jól mondom?

- Hát - hümmögtem.

- Gondoltam. Hozzá szoktam, hogy bizalmatlanok a férfiak felém – vont vállat. – Nézd, előtted van az önéletrajzom, a legjobb egyetemeken végeztem, és elég neves versenyzők mellett dolgoztam. Jelenleg szabad vagyok, de nem sokáig, ugyanis folyamatosan kapom az ajánlatokat. Nem fényezni akarom magam, csak tisztázni, hogy nem érek rá pazarolni az időmet. Ha te úgy gondolod, már most, hogy nem fogsz tudni velem, egy nővel dolgozni, hagyjuk egymást. Biztos találsz másik jelentkezőt is – fonta össze karjait, miután céltudatosan felvázolta a dolgokat.

- Nem véletlenül esett rá a választásom – szólalt meg Mark. – Szerintem az lenne a legcélravezetőbb, ha tartanátok egy-két hetes próbaidőt. Az alatt kiderül, hogy tudtok e együtt dolgozni. Kár lenne már az elején leírnotok egymást úgy, hogy nem vagyunk itt fél órája.

- Felőlem, mehet – néztem a szöszire, végül is, két hétbe csak nem halok bele!

***

Harmadik napja járt át hozzám a szöszi, eddig egész tűrhető volt, de marháta érdekelt, hogy fog tudni segíteni a súlyzózásnál pl, ahol neki is kell tartania a súlyokat.

- Ma szeretnélek megmasszírozni – kortyolt ásványvizébe. – Meg kell, hogy ismerjem az izomzatodat.

- Ok. Mehetünk.

- Nana, előbb elmegyünk biciklizni – vigyorodott el. – Kétszer öt kilométer. Látod, csak ilyen laza táv.

- Rendben – bólintottam, tényleg nem volt sok, Markkal élből 30 kiló métereket mentünk. Remélem nem ilyen barbitempóban megyünk majd! - Markkal úgy szoktuk, hogy…

- Én nem látom itt Markot – pislogott rám. – Mostantól velem dolgozol. Elkerülhetetlen némely változás.

- De azok kipróbált és bevált módszerek! – csattantam fel, okoskodik itt nekem.

- Hidd el, tudom. Mark és én vagy hat órán át elemeztük az edzéseiteket, s ez alapján állítottunk össze egy új tervet.

- És erről nem akartál volna szólni? – morogtam.

- Most mondom – bólintott, megforgattam a szemei és kimentem, az hiszem, most kezdődnek majd a bajok.

Negyed órával később némán tekerünk egymás mellett, feltett szándékom volt nem beszélni vele, dühített, hogy azt hiszi, mert ő a jenki sztáredző jobban tudja a dolgokat, mint én, aki tizenkét éve sportolok.

- Állj meg kérlek – lassított le a domb alján.

- Igen? – fékeztem le.

- Szeretném megmérni a pulzusod – gurult mellém. Tessék? Ennyi után? A táv felét lejtőn tettük meg. - Visszafelé nem itt megyünk.

- Hát?

- A másik úton – tette ujjait kezemre, elsőre megtalálva az eret, pedig szemembe nézett közben - szimpla edzés, viszont az értékeid érdekelnek. Épp csak nyugalmi állapot fölé vittük az izomzatod munkáját. Most a máik úton végig hegymenetben kell tekerned, folyamatos és nehezedő munkára bírva a szervezeted. Kíváncsi vagyok, ott milyenek lesznek az értékeid. Indulatunk?

- Igen – sóhajtottam, na, bazdmeg, hegymenet. Végig. Tényleg idegesít ez a barbi.

Csak azért is gyorsabban tekertem nála, de nem hagyta magát, rendre tartotta a nagyobb sebességet. Aztán meg már nem is érdekelt, egyszer érjek haza, ki is rakom!

- Fölösleges fitogtatnod az erődet - nézett rám barbi, miután ismét megmérte a pulzusom.

- Mindig gyorsan tekerek. Lezuhanyozzak? – leizzattam, ez meg tapogatni akar.

- Felesleges. Csak töröld át magad – biccentett s fürdő felé. – Ja, és meztelenre vetkőzz.

Pedig azt vártam, hogy megkér a boxert hagyjam magamon. Különösebben nem zavart a jelenléte, hasra feküdtem magamon hagyva a törölközőt, épp szólni akartam neki, hogy tempósabban öltözzön már, mikor belépett.

- Én ezt egy lazító masszázsnak terveztem, mivel nem kell csomókat oldani, és egyebek. Így megismerem a tested, te pedig lazíthatsz közben – mondta, vajon tudja, hogy ez kétértelmű is lehet?

- Rendben – hunytam le szemeimet, éreztem, hogy a törölközőnél matat, tuti mértani pontossággal állította be, hogy egyformán lógjon le két oldalt a törölköző. Puha meleg kezecskéket éreztem a vádlimon, majd a combomon. Kellemes volt az érintés, és marhára nem tréneres. Végül is egész jól csinálta. Jól esett az érintés, és valóban ellazultnak éreztem magam.

Arizona

Elsőre nem tűnt olyan izmos pasinak, de a tapasztalatom alapján tudtam, hogy ettől függetlenül lehet magam teherbírású, illetve szálkás izomzatú. Az eredményei kiválóak voltak, és most, hogy a kezeimmel is éreztem izmait, meg kellett állapítanom, hogy remek anyagot kaptam. Csak ne lenne ekkor pöcsfej!  Hozzászoktam, hogy vagy bepróbálkoznak az erotikával, vagy semmibe néznek, mondván egy gyenge nőcske nem tudhat sokat. Ő inkább a második változathoz tartozott, bár tagadhatatlanul rendesen megbámult első alkalommal, és az óta is rendszeresen a melleimen felejtette tekintetét.

Amíg azt és úgy tettük, ahogy ő akarta, minden oké volt. Bezzeg ma, már érezhetően durcizott a lelkem, hogy egy nő parancsolgat. Mi lesz itt akkor még?

- Fordulj meg kérlek – szólítottam halkan, sóhaj mellett tette, amit kérek. Ez most az a jófajta sóhajtás volt, tapinthatóan lazult le testi és lelki szinten is, légvétele lassúVÁ és egyenletessé vált, míg szemei csukva voltak. Egy pillanatig sem ellenkezett, még csak reflexből sem, amikor a kezembe vettem az övét. Körmei tövig rágva. csodálatos. Pedig nem is lenne olyan elcseszett egy pasi. ha úgy nézzük.

Egy óra után terítettem rá teljesen a törölközőt.

- Maradj így pár percig – súgtam halkan, hogy ne zökkentsem ki a relaxációból, majd magára hagytam. Bő tíz perccel később jött ki felöltözve, én pedig úgy éreztem, itt az ideje egy kicsit beszélgetni vele.

- Kimi, mit gondolsz, fogunk tudni együtt dolgozni? – szegeztem neki a kérdést.

- Öööö, pár nap után ezt meg kéne tudnom mondani?

- Azt hiszem igen. A héten fokozatosan nehezítettem a feladataidon, és ezt azt jelenti, hogy vasárnapig elérjük a legjobban igénybe vevő gyakorlatokat. Ha azokat is gond nélkül el tudod végezni velem, adott lesz a kérdés, engem akarsz e trénerednek. Én tudom, hogy menni fog, egyszerűen ismerem a saját teherbírásomat, és Mark által a tiédet is. De te kételkedsz bennettem, és akár hiszed, akár nem ez engem marhára nem izgat.

- Akkor nem is kell a két hét? – kérdezett nagyon okosat. Bajaim lesznek még ezzel a pasival..

- Részemről nem.

- Remek. Vasárnapig meglátjuk. Ha úgy döntök, hogy te legyél, kitalálsz valami programot a szünetre is? – méregetett gyanakodva. na, nem is olyan reménytelen?

- Természetesen – bólintottam. – csak egy könnyed program. Futás, bicaj, úszás, ilyesmi. A szezonra való valós felkészülést ráérünk elkezdeni a tesztek előtt négy héttel, ergo két hónapod teljesen szabad.

- Addig nem is találkozunk?

- De. Csak nem mindennap. Ellenőrizni fogom, hogy megteszed e azt, amit kérek, de gondolom, nem vagy négy éves, hogy dacolj velem, főleg annak tudatában, hogy a te érdekedet szolgálja. Biztos van akkora tapasztalod, hogy tudd, meg bosszulja magát, ha ellógod.

- Nem vagyok kezdő – bólintott.

- Részemről befejeztük – létem hátrébb. – hacsak nem akarsz kérdezni, vagy akármi én mennék is.

- Ok. Holnap tizenegy?

- Nem. Kilenc óra. Ne aludj el.

Tizenegy? Addigra én már ezer dolgot elintézek. Ezek az európaiak olyan lusták, mint a föld. És még ránk mondják, hogy azok vagyunk. Botrány. Hazamentem, pontosabban barátnőm itteni házába, majd felhívtam Markot. Meg is volt lepődve, hogy annyira nem szívja a vérem a finn pajtija, de attól tartottam, lesz ez még rosszabb is.

A következő napok viharos gyorsasággal teltek el, nap mint nap edzettünk Kimivel, futottunk, úsztunk, bicikliztünk együtt. Minden edzésterápián átmentünk, és mindenhol remekül tudtunk együtt dolgozni, de éreztem, hogy még mindig van benne tartás irányomban. Konkrétan nem tudta hová tenni, hogy most mit is kezdjen a helyzettel, hogy ő férfi, én pedig nő vagyok. Azt is tudtam, hogy ez nem fog egy hét alatt elmúlni, eleve, már csak azért sem, mert az ő sportága volt a tipikus férfi sport. Adrenalin, felbőgő motorok, benzin szag, a nők ott amolyan kirakati babák voltak. Persze a csapaton belül láthattunk nem egy hölgy alkalmazottat, de, nem ilyen pozícióban. Időt kellett adom neki, hogy beengedjen a kis tesztoszteron túltengésese életébe, de kezdetnek nem volt rossz a dolog.

*** 2 hónappal később***

Kimi

Hogy én mennyire hülye voltam, hogy hagytam barbit belefolyni az életembe! Komolyan ennek az acélja, hogy én a futópadon dögöljek meg. Más reális lehetőséget nem láttam, ugyanis több száz kiló métert futtatott velem, az erdős túrák mellett. Ok, értem én, hogy kell a felkészülés, de ez Markkal valahogy másképp volt.

- Mit szolnál egy kis versenyhez? – vigyorgott rám.

- Úgy is legyőzlek – vontam vállat. – Mire gondolsz?

- Háztól házig 10 kiló méter, versenyfutás. Ki ér előbb vissza?

- Ok. Benne vagyok – bólintottam, háh, végre eljött az én időm. Ez a csaj lehet úgy 25 kiló, meddig bír majd versenytempót futni? Az ötödik kilométer után kidöglik a lelkem, ha én diktálom a tempót!

Igyekeztem nem kapkodni a levegőt, tudtam, hogy fontos az egyenletes légzés. Főleg ha én akarok nyerni. A jenki barbi egész jól írta a tempót, bár néhol le-le maradt, és ez igazán tetszett. Főleg, hogy már látótávolságon kívülre esett nekem, mikor hátra-hátrapillantottam. Az egyenes szakaszon azonban kezdett beérni. Nem tudom honnan szedett ekkora hajrát, de egyszer csak ott futott mellettem. Rám pillantott, majd nagyobbakat lépett, és lassacskán elhúzott tőlem. Hiába gyorsítottam, a maximumot kihozva pár méterrel előbb érte el nálam az teraszt. Zihálva támaszkodott térdeire.

-Ez durva… volt.

-Hogy kerültél mellém? – kérdeztem kapkodó légvétel mellett, majd magamra öntöttem a vizet, úgy éreztem szétolvadok.

-Megnyomtam a végét – vont vállat, majd bement. Picsába. Dühített, hogy megvert, főleg az a diadalittas vigyor! Tuti csalt!

Arizona

Azt hittem ott halok meg a teraszon, de nem hagyhattam, hogy ez a majom nyerjen. Állandóan piszkált, így meg kellett mutatnom neki, hogy egyelőek vagyunk. Bár a nagy hímnek nem tetszett, hogy megvertem, de hátha visszavesz.

- Te Arizona – szólított vigyorogva, miközben mellkasát masszíroztam.

- Igen? – néztem szemeibe.

- Te, mint hivatalos masszőr,mert ugye az vagy - pislogott szépen, gyanúsan szépen.

- Igen, az is vagyok.

- Véletlenül nem vállalsz pénisz masszázst is? – tudakolta olyan ártatlan hangon, hogy még meg is lepődtem. Egész lényéből áradt, hogy most milyen tutin beszólt nekem. Lassan végignéztem testén, ágyékát törölköző fedte, majd megtöröltem olajos kezem.

- Ilyen kis csomaggal nem érdemes foglalkozni – vontam vállat, kiélveztem, ahogy eltűnik a széles vigyor az arcáról, s összeszűkült szemekkel vizslat. Komolyan attól tartottam, hogy felrobban a feje a méregtől, így inkább kisétáltam a teremből magára hagyva a ’vad bikát’.

2013 Ausztrália - péntek -

- Hát ez meg ki? – hallottam, ahogy összesúgnak a hátam mögött.

- Sose láttam még itt ezt a csajt - jött egy másik hang, elmosolyodtam, mikor jön az, hogy Kimi szeretője vagyok?

- Lotus, Räikkönen. Tuti Kimi új nője.

- Megteheti – nevetgélt a másik mögöttem jövő. Ők azt hitték, én nem értek egy szót sem, ugyanis franciául beszéltem eddig Romainnal.

- Szemre való, mit ne mondjak.

Amint bejutottam a kapun Kimi lépett elém, nyilván várt már rám.

- Mondtam – nevetett az egyik férfihang. – Hello Kimster!

- Csá – kezelt le vele, majd rám pillantott. – Mehetünk?

- Persze – bólintottam. – Azt hiszik, hogy a barátnőd vagyok. Legalábbis a szeretőd.

- Akit velem látnak, mindről kitalálják ezt – fintorodott el keserűen. – Ez van. Most szólj, ha ez zavar. Nem tudok sokat tenni ellene. Hiba mondom, hogy nem így van, lesznek olyanok, akik nem hiszik el.

- Tudom. Ne feledd, eddig is hírességekkel dolgoztam. Most viszont menjünk, le akarom adni a jövő hétvégi menüigényem, Steve szólt, hogy legkésőbb ma estig döntsem el mit választok.

A homeban aztán beindult az élet. Rengeteg háttér munka folyt párhuzamban, Kimi jött ment, állandóan interjúztatták, és nekem jutott a nemes feladat, hogy lenyugtassam, ha kell. Tekintve, hogy még mindig amolyan macska-egér kapcsolatunk volt, nem mindig ment könnyen. Pénteken kora este a szobámban voltunk, ki akartam próbálni Kimi egy új módszert. Egész nap feszült volt, szivem szerint kiküldtem volna az edzőterembe box zsákozni, hogy vezesse le az energiáit, de nem tehettem ugye, már csak az hiányzott volna, ha megsérül a keze. Az ágyon feküdt, egy tréningnadrág volt csak rajta, én pedig mellette ültem, s  jóga és masszázs keverékével igyekeztem bizonyos pontok stimulálásával elérni, hogy távozzék belőle a feszültség. Persze ő előtte morgott, hogy ez baromság, ő ebben nem hisz.

Élesen beszívta a levegőt, mikor az oldalán futott végig a kezem. Teljesen elmerültem a nyugalmi állapotba, én ugyanis abban voltam, így nem figyeltem a jelekre, amiket adott. Utólag beláttam, pedig kellett volna. Enyhén elnyitotta ajkait, fel-felnyögött, míg légzése is szaporább lett. Egyszer csak megérintette kezem, s határozottan lefelé húzva, férfiasságára simította. A pillanat töredéke alatt merevedtem le, tág pupillákkal meredtem rá.

-Mit csinálsz? – kérdeztem metsző hangon, miközben elhúztam kezem. Kipattantak szemei, zavartan nézett rám.

-Én nem tudom mi volt ez. Ne haragudj! - lihegte.

- A trénered vagyok és nő. De ez nem azt jelenti, hogy majd meg is dughatsz! – álltam fel. – Jobb lesz, ha elmész – dobtam hozzá pólóját, és kimentem.

- Tényleg sajnálom Arizona - mormogta, majd csukódott az ajtó. Fáradtan ültem a kanapéra, ez az egész adok kapok helyzet kezdte leszívni az energiám, pedig még csak az első futamnál tartottunk.

Vasárnap

- Ideje lazítani kollegina! – nevetett rám Heikki egy pohár pezsgő mögül.

- Rám fér – sóhajtottam és beleittam az édes nedűbe. – Ez mindig így megy? – intettem fejemmel a két szőke pilóta felé.

- Nem, csak ha együtt állnak dobogón – pillantott ő is rájuk. – Milyen Kimi mellett dolgozni?

- Érdekes. Maradjunk ennyiben.

- Nehéz eset?

- Nem könnyű az tény – bólintottam. – De nem vészes. Csak sosem találkoztam még ennyire hím soviniszta társasággal. Ez a Forma 1 egy igen dög sport. Hyden mellett egyszer sem kaptam meg, hogy lefektetett volna, pedig éveken át dolgoztunk együtt. Itt három nap alatt vagy ötször kérdeztek rá, hogy megvoltam e neki - zúdítottam rá mindazt, ami igazán bántott.

- Sajnálom, hogy rossz a tapasztalatod, de azért nem mindenki ilyen itt – mosolyodott el. – Látod én egy egyszerű finn srác vagyok csupán.

- Igazán örülök, hogy van egy ilyen személy mellettem…- pillantottam fel rá, és meg kellett állapítanom, hogy gyönyörű szép szemei vannak. Szinte jegesen kék, könnyű volt elveszni bennük. Persze az este folyamán Kimi is koccintani akart velem, a győzelem, s az alkohol hatására úgy viselkedett, mint a kis tapizós akciója előtt, ez legalább már haladás volt. Sorban jöttek a felesek, éreztem én, hogy ennek nem lesz jó vége, de ugyan akkor meg végre levezethettem a feszültséget. Sportember lévén én nem szoktam sokat inni, így nagyon hamar megütött az alkohol, összefolytak a dolgok, s egyszer csak elsötétült minden.

Mint kiderült, a hotelszobámban ért utol ez a nagy kábulat, valamikor reggel ugyanis ott ébredtem. Abban a pillanatban, hogy tudatosult bennem, hogy egy férfi kéz simul derekamra, tudtam, hogy hülyeséget csináltam éjjel. Óvatosan fordultam hanyatt, Heikki nézett vissza rám, ajkain könnyed mosoly játszott.

- Öhm szia – nyekeregtem pipacsvörösen.

- Ne nézz ilyen riadtan – felelte kedvesen, s könnyed csókot lehelt ajkaimra.

- Heikki, én nem igazán emlékszem hogy mi történt - magyaráztam zavartan.

- Ne aggódj, semmi –folytatta somolyogva. – Egy cseppet berúgtál, és nem akartalak egyedül hagyni, így felajánlottad, hogy itt alhatok. Nem feküdtünk le egymással, csak csókolóztunk.

- Arra emlékszem – sütöttem le szemeim – Ez annyira ciki, sajnálom Heikki, én nem szoktam ilyen liba lenni, mármint így kifordulni önmagamból.

- Nagyon aranyos vagy így – nevetett, s arcomra fektette tenyerét. – Ne félj, nem akartam kihasználni a helyzetet. Mindenkinek lehet ilyen görbe estéje. Nem fáj a fejed?

- De - súgtam. – Borzalmasan.

- Gyere ide – ült fel –,  na. Biztos tudod a stimuláló pontokat, de sokkal hatásosabb, ha más végzi – párnát tett ölébe, én ráhajtottam fejem, s lehunyt szemekkel igyekeztem lazítani a szakszerű és finom mozdulatok hatására. Meg is lett az eredménye egy kis lazítás után úgy mentem el zuhanyozni, hogy szinte teljesen elmúlt a görcsös fájdalom, már csak egy jó reggeli féle hiányzott. Heikki nagyon jó fej volt, teljesen lazán kezelte a helyzetet, megkönnyítve az én dolgomat. Épp reggelizni indultunk, amikor kopogtak.

- Szia – néztem meglepetten Kimire, mikor kitártam az ajtót. – Hát te?

- Gondoltam benézek hozzád mielőtt megyek kajálni, hátha lenne kedved csatlakozni – vont vállat, Heikki ekkor lépett ki a szobámból, pólóját felhúzva. – Jah, nem tudtam, hogy társaságod van – vonta fel szemöldökét. – Nem is zavarok akkor! - vetet oda gúnyosan, és kisétált. Döbbenten bámultam arra a helyre, ahol az imént még ő állt. Teljesen biztos lehettem abban, hogy félreértette e helyzetünket.
Lent csak Seb várt minket, épp csak leültem felbukkant Kimi is. Teljesen érzelemmentes arccal foglalt helyet a német mellett, pedig eddig mindig mellém ült.

- Kimi

- Látom, jól érezted magad éjjel – biccentett a felénk közeledő Heikki felé.

- Nem - kezdtem volna, de közbe jött a másik finn.

- Jó reggelt! – köszönt vidáman Heikki.

- Neked is – mosolyodott el Seb. – Csak halkabban, mert szét megy a fejem….!

- Tudod, hogy nem bírod a rövidet - ingatta fejét nevetve Heikki.

- Ezek a finnek csak rossz hatással vannak az emberre – vonta fel szemöldökét Kimi, de végig engem nézett. – Nem?

- Kimi

- Hm, Arizona, nem szokványos név – kortyolt kávéjába. – Csak nem abban az államban hoztak össze a szüleid? – pislogott rám, megingattam a fejem és letettem a villámat.

- Ha már ilyen kedvesen megkérdezted – kezdtem halk, keserű hangon –, a nagyapám az Arizona csatahajón vesztette életét, mikor a hazájáért harcolt. Az ő emlékére és tiszteletére kaptam ezt a nevet.

- Sajnálom – nézett rám Seb.

- Ha most megbocsájtotok, elment az étvágyam – álltam fel, s indultam vissza szobámba sietős léptekkel.

- Ez nagy tahóság volt Kimster – hallottam még Heikki hangját.

Én idióta meg akartam magyarázni neki, hogy semmi nem történt Heikki és köztem. Akartam, hogy tudja, egyedülálló vagyok, aki talán. Mindegy.  Magam sem értettem az érzéseimet, itt volt ez a férfi, kissé titokzatos, különleges stílussal, vonzó életfelfogással, és kellően sármosan. Tipikusan az a pasi, akitől eláll a női egyedek légvétele. Vajon enyém is? Épp kezdtem az hinni, hogy lehet egy kicsit személyesebb a kapcsolatunk, erre ő olyan hangsúllyal beszél rólam, mintha egy könnyűvérű nőcske lennék. Ez a feltételezés pedig, amit most felhozott végképp kiverte a biztosítékot. Elkezdtem maradék dolgaimat beszórni a bőröndbe, mikor kopogtak.

- Menj el! – kiáltottam ki biztos voltam abban, hogy Kimi jön bocsánatot kérni.

- Heikki vagyok - jött a hang, keserűen megingattam fejem, én hülye, mit hittem?! A nagy Kimi majd csak úgy idesétál bocsánatot kérni? Kicsi, naiv Arizona!

- Gyere – szóltam hangosan, nem akartam abbahagyni a pakolást. Minél előbb végzek, annál előbb mehetek el.

- Jól vagy?

- Nem. El akarok menni innen. Elegem van Kimiből. Amióta ismer, folyton beszólogat, semmibe nézi a munkámat. A hátam mögött barbinak hív, és állandóan szívat. Kiélvezi, hogy neki farka van, és úgy is viselkedik, mintha ő maga is egy nagy farok lenne!

- Nem tudom miért viselkedik így – csóválta fejét. – Alapból nem szokott bunkó lenni, szóval nem értem. De hagyjuk is őt most. A lényeg, hogy veled mi van.

- Nézd Heikki – egyenesedtem ki –, te egy csodálatos férfi és barát vagy. Nagyon örülök, hogy megismertelek, de hacsak nem jársz az Államokban, nem sűrűn fogunk találkozni.

- Fel akarsz mondani? – meredt rám.

- Pontosan. Már írtam Marknak, hogy ha Svájcba érkeztem, beszélnünk kell. A következő futamra sem vagyok hajlandó elmenni.

Kimi

- Te mi a jó büdös fenét csináltál Arizonával?! – kezdte köszönés nélkül, mikor felvettem a telefont.

- Mit mondott?

- Csak annyit, hogy keressek mást a helyére. Teljesen zaklatott volt a hangja, szóval ne gyere nekem azzal, hogy semmit nem tettél! Ugye nem fekteted le?!

- Nem, semmi nem történt köztünk – feleltem. – Pontosabban…

- IGEN??? - vágott bele.

- Megfogta a farkam – ejtettem ki könnyedén. – Illetve rásegítettem egy cseppet.

- Hát te beteg vagy!

- Tudom, hogy vonzódik hozzám, de ez lényegtelen most. Megsértettem, véletlenül, tényleg véletlenül – sóhajtottam fel.

- Mesélj el mindent! – parancsolta.

- Hát lényegében az elejétől megy az adok-kapok köztünk  - fintorodtam el, és beszámoltam az elmúlt hetek civódásairól. A péniszmasszázson át, a versenyig, a szöszi makacsságairól, a barbitempórlól. Így egyben hallva tudatosult bennem, hogy valóban szemét voltam vele, viszont ő ugyan ezt tette.
- Nem csoda, hogy teljesen kibukott – sóhajtott fel. – Te jó ég Kimi! Te eszednél vagy? Semmit nem tudsz erről a lányról, és konkrétan a sárba tiprod?  Neki nagyon fontos a családja, a múltja.

- Hidd el, hogy megbántam. De honnan kellett volna, tudom, hogy ekkora dolog áll a neve mögött? Sanszosabb volt, hogy azért kapta, mert ott született, vagy akármi.

- Most már mindegy. Nem érdekel, hogy, hogyan éred el, de győz meg, hogy ne jöjjön vissza. Nincs idő arra, hogy ide-oda utazgasson. Malajziába utazom én is, és megoldjuk valahogy ezt a problémát. Nem engedheted ki a kezedből őt! Főleg nem egy futam előtt.

Én voltam az utolsó ember ezen a bolygón, akit Arizona látni akart, ebben biztos lehettem, így elég sanszos volt, hogy kapásból be se enged, vagy ha be is enged, felpofoz és elküld a sunyiba. Ahogy kinyílt a lift ajtó, megpillantottam őt, ahogy bőröndjét maga után húzva siet erre. Legalább nem bassza rám az ajtót!

- Arizona – ejtettem ki nevét, felkapta fejét, összeszűkült szemekkel nézett rám.

- Inkább a lépcsőn megyek - sziszegte és elindult vissza.

- Ne már – léptem utána és elkaptam karját. – majd tíz emeletet lépcsőzöl le bőrönddel?

- Nem vagyok hülye – húzta ki magát. – Csak egyet megyek le. Tűnj már el innen! – kiabált, mikor elé álltam.

- Kérlek, beszéljük ezt meg.

- Mit? Micsodát??? Hogy a fiúk előtt akartál megalázni a májer dumáddal? És, hogy ez rosszul sült el? Vagy, hogy hetek óta inkább nézel egy escort szolgáltatásnak, mintsem egy terapeutának? Tudod mit dugd azt a nagy egódat a seggedbe, engem pedig hagyjál békén!

- Nézd, én sajnálom, hogy ilyen hülye voltam reggel.

- Hülye? Inkább egy paraszt! – vágta oda, majd ismét elindult.

- Igen, hülye voltam, de nem fogok neked könyörögni – emeltem meg én is hangom, azért ő is szemétkedett, nemhogy már rám kenje az egészet?!

- És ki kérte, hogy ezt tedd? – sziszegte. – Én csak annyit akarok, hogy hagyjál végre békén!

- Hogy lehet befogni a szádat?! – morogtam, ha így sipákol sosem érünk a végére. Lesz ami lesz alapon elkaptam karját és magamhoz rántottam, hogy meg tudjam csókolni, így is eléggé utált már, minden mindegy volt tehát. Eleinte küzdött, lökött, taszított, ököllel csapkodta a mellkasom, de amikor a falnak nyomtam feladta, s beszívta ajkamat. Rögtön utat törtem nyelvemmel. Szinte a legelső pillanattól erre vágytam, érezni akartam őt, minden porcikáját, így uralkodnom kellett magamon, hogy ne vonszoljam vissza szobájába, hogy most rögtön magamévá ne tegyem.

- Ne menj el - súgtam lihegve. – Kérlek maradj velem.

- Olyan hülye vagy – zihálta, majd elhúzódott tőlem, éreztem, hogy engednem kell, különben túlfeszítem a húrt. – Mit akarsz tőlem?

- Ne menj el – ismételtem magam.

- És ez? – mutatott rám, majd magára. Miért akar ez a nő mindig mindene rögtön választ kapni? Az agyamra megy! Közben meg annyira izgat! 

- Hát ez, ez. Sajnálom, tényleg, a ma reggeli dolgot, és a többit is, de be kell látnod, hogy abban partner voltál.

- Persze, hogy nem hagytam magam! – kérte ki magának ismét dühösen.

- Mielőtt még kikaparnád a szemem, azt javaslom, hogy ne lépj ki. Ha menni akarsz, menj, de nem most, hirtelen dühből. Beszéltem Markkal.

- Szóval ezért kerestél meg - fintorodott el. – gondolom, ő lebaszott.

- Igen, lecseszett – néztem rá dühösen. – De nem miatta jöttem ide. Elbasztam ezt az egészet, de ne viselkedj úgy velem, mintha egy neveletlen kis taknyos lennék! Nem látod, hogy milyen nehéz ez az egész? Én marhára nem azaz ember vagyok, aki rohangál egy nő után. Ha hibázok, elismerem, de nem könyörgök. Kissé meghökkent grimaszt vágott, de nem szólt.

Pár pillanatig csendben nézett rám, észre se vettem eddig, hogy ennyire különleges szemszíne van.

- Egy kis távolság most jót fog tenni. Malajziában találkozunk. Rendben? – nyomta meg a hívót.

- Rendben – bólintottam. Hagytam, hogy egyedül menjen le, majd visszamentem a szobámba, ideje volt eltűnni innen.

2013 Malajzia – csütörtök–

Tudtam, hogy Mark Kimivel van. Mikor a hotelba jött, felhívott, hogy egy óra múlva menjek át a szobájába, addig végez a finnel is. Mi tegnap vagy egy órát beszéltünk skypon, ami bennem volt keserűség, mind kimondtam Marknak, így nagyon érdekelt, hogy milyen ötlettel áll elő a helyzet normalizálását illetőleg. Nem is értettem magamat. Felnőtt nő létemre úgy tudtam vitatkozni Kimivel, mintha mindketten gyerekek lennénk. És az a csók! Megérintettem ajkaim, soha nem érzett borzongás futott végig rajtam, ahogy visszagondoltam ajka érintésére. Ó az a végtelen puhaság! És az édeskés íze! Hmm!  Hé!! Ilyenekre nem szabad gondolni! Inkább leöblítettem az arcom hidegvízzel, majd átmentem Markhoz. Szinte rögtön ajtót nyitott, mikor besétáltam meglepetten konstatáltam, hogy Kimi is ott van.

- Visszajöjjek később?

- Dehogy, a legjobbkor jöttél! – mosolygott rám ölelés után Mark. – Na, srácok, akkor én most lelépek

- Mivan??? – háborodott fel Kimi.

- Tessék??? – meredtem rá én is.

- Srácok a helyzet az, hogy nektek egészen egyszerű problémátok van egymással.

- Hallgatunk DR. Freud – fonta keresztbe karjait Kimi.

- Nem könnyítem meg ennyire a dolgotokat – biccentett. – A lényeg, hogy bizonyos dolgokat igen is ki kell mondani. Sok sikert – paskolta meg vállam. – Az ajtót kívülről bezárom, majd jövök este, kaja van a hűtőben.

- Állj meg Mark! – léptem utána.

- Hé!!! Ezt nem teheted – trappolt előre a finn, de már csak a csukódó ajtót és a nevetést lehetett hallani. – Ez az egész a te hibád! – fordult felém dühösen –, ha nem hisztiztél volna ennyit…

- Na álljon meg a menet! – emeltem fel kezeimet. – Te voltál akkora paraszt, hogy jenki barbinak hívogattál, arról nem is beszélve, hogy a perverzióidat akartad rám vetíteni, mikor masszíroztalak! Kit érdekel a pöcsöd!

- A csókodból ítélve téged – lépett közelebb hozzám. – Éreztem a vágyad, szóval ne játszd meg magad!

- Ha jól emlékszem, nem én ugrottam rád! – sziszegtem.

- Te csak Heikkire! Mi van te a finnekre vagy rámozdulva? – meredt rám vészjóslóan, itt fogyott el a türelmem, és lekevertem neki egy pofont.

- Nem történt Heikki és köztem semmi, egy csókon kívül, amit meg is tehettem, hiszen szingli vagyok, szóval ne merészelj egy cafkának beállítani, mert valóban ki találom kaparni a szemeidet, aztán csak a lyukon leskelődhetsz!

- Pokolba! – morrant fel és két lépéssel letudta a köztünk lévő távolságot. Mintha csak játszana velünk a sors, a háttérben energikusan énekelt egy nő Can you feel the love?  Ha lehet még mohóbban szívta be ajkam, mint legelső alkalommal, én pedig úgy éreztem magam, mint akit elragad egy orkán, és csak emel fel a magasba, szédítő íveket bejárva, hogy aztán kimerítve, meggyötörve visszaejtsen a mélységbe. Nem tudtam mi történik, nem tudtam mit miért teszek, de egyszer csak kezei fenekemre siklottak, én pedig ösztönösen ugrottam. Dereka köré kulcsoltam lábaim, míg ő az ágyra fektetett. Valahol, legmélyen tudtam, hogy ez a lehető legrosszabb dolgot, amit teszek, de egyszerűen képtelen voltam ellenállni neki. A csókjának, az érintésének, az illatának, a vágy vadul lüktetett ereimben, adrenalinos vért zubogtatva minden egyes sejtemhez. Nem akartam mást, csak érezni őt, mélyen, magamban. 
Soha nem szeretkeztem ennyire szenvedélyesen senkivel sem, mint vele. Elképesztően finoman ingerkedett, mígnem vadul ziháltam, ujjaim közé kulcsolta sajátjait, és meghatározhatatlan színű szemeit enyémekbe fúrta, míg lassan birtokba vette testem. Hangos és vad zihálás töltötte be a szoba fülledt levegőjét, mígnem testem megfeszült Kimi mesteri játékától, majd pár lökéssel később gerince ívbe feszült, s nevem mormogva átadta magát az édes élvezetnek.

- Elhiszed nekem, ha azt mondom, hogy a legelső pillanattól erre vágytam? – cirógatta meg arcom, majd egy könnyed csókot lehelt ajkaimra.

- Tényleg? – kuncogtam.

- Mondd, te tisztában vagy azzal, hogy nézel ki? – meredt rám. – Ó te jó ég! Besétáltál abban a szűk szoknyában, kecsesen ringott a csípőd minden lépésnél, arról nem is beszélve, hogy abban a fehér bigyóban alig bírtam levenni a szemeim a melleidről!

- Na, az feltűnt – kacagtam.

- Mikor múlt héten azt a lazulós cuccot csináltad, kegyetlenül felizgattál – folytatta égő hangon. – Teljesen elengedtem magam, és mire észbe kaptam a kezedet a farkamra szorítottam. Most már érted miért - vigyorodott el kajánul.

- Te mindig ilyen szókimondó vagy? – pislogtam rá, a vékony takaró alól, teste még mindig hozzám simult, kiélveztem bőrének finom érintését. Minden egyes porcikám ujjongott, lenyugodva, kielégülten feküdtem a karjaiban, nyoma sem volt annak a feszültségnek, ami egy órája köztünk feszült. Helyette a finom vibrálás úszott be közénk.

- Láthattad, hogy igen – szelídítette mosollyá nevetését. – Arizona én úgy sajnálom, hogy ilyen tetű voltam, de egyszerűen elvesztem a fejem melletted.

- Én sem voltam önmagam – sütöttem le szemeimet, most, hogy megkaptam őt, elúszott a szemem előtti köd, és beláttam, hogy attól a pillanattól ezt akartam, hogy beléptem a svájci házba. Nem tudtam türelmes lenni vele, hiszen minden percben szította bennem az olyan jól elfojtott tüzet. - Nézd Kimi ez a folytonos bocsánatkérés zavaró. Zárjuk le végleg azt, ami eddig történt.

- Én is ezt szeretném, csak tudni akarom, hogy rendben vannak a dolgok köztünk. Nem akarok abba a hibába esni, hogy benned vannak még sérelmek, amik később jönnek fel.

- Kims – sóhajtottam nevét, ezek szerint ő is hosszú távra tervezne, velem?

- Annyira gyönyörű vagy – szívta be élesen a levegőt, s lassan megcsókolt. – Teljesen megvadítasz- mormogta, miközben fölém gördült.

- Mmm – túrtam hajába, s lehunytam szemeimet. Újabb és újabb ingerlő, izgató csókok következtek, én pedig ismét felfelé emelkedtem a vágyak szárnyain.

Oldalt feküdtem, teljesen meztelenül, ő pedig szorosan mellettem. Karja fejem alatt nyugodott, és én a világ legtökéletesebb helyén éreztem magam. Ide tartoztam, mellé, hozzá.

- Min gondolkodsz? – támasztotta fejét vállamra, így láthatta arcom, s én is övét, miután kissé elfordultam.

- Rajtad, illetve ezen – mosolyodtam el. – Én nem hiszem, hogy ezek után tudok, csak úgy tekinteni rád, mint egy ügyfélre – hadartam halkan.

- Ott rontottuk el, hogy csak annak akartuk egymást nézni – puszilta meg vállam. – Ó te nő! Nem akarom, hogy csak az edzőm légy – fordított hanyatt –, mindent akarok belőled!

Pár pillanatig néztem őt, tekintete egyszerűen elvarázsolt, Nyílt és őszinte volt, zöldes írisze melegséget sugárzott, mi egyenesen szívemig hatolt.

- Kimi - kuncogtam. – Mark ki fog nyírni minket, teljesen széttúrtuk az ágyat.

- Hm…van egy ötletem – csillant gonoszkás fény szemeiben, és én tudtam, ennek Mark issza meg a levét majd. Szépen megcsináltuk az ágyat, ami nem volt egyszerű, tekintve, hogy valahogy mindig egymás szájában kötöttünk ki, képtelen voltam ellenállni csókjainak.

Mikor hallottuk, hogy nyílik az ajtó kimásztam öléből, s Markhoz rohantam.

- Elegem van! Felmondok Mark! Ne is haragudj, de keress egy másik hülyét, ez mellé!

- Megállni! Ti azóta itt marakodtok?

- Nem, a kisasszony hisztizik, és nem ismeri el, hogy mennyire gyerekes ez a viselkedés! – morgott Kimi.

- Ne már –meredt ránk Mark.

- Most szépen összecsomagolok, és még ma elhagyom ezt az országot. Ha már itt vagy, támogathatod a pajtidat a mostani versenyen.

- Arizona! Ezt nem teheted – sóhajtott fel Mark kétségbeesetten – hol találunk évad alatt új trénert? Az összes jó foglalt már.

- Szerintem eleget kínoztuk – súgtam oda Kiminek.

- Aha – vigyorodott el, s kezét derekamra simította, amit Mark nem láthatott, hiszen nekünk háttal állt – Mark.

- Te csak meg ne szólalj! Keresek neked egy profit, te meg kiakasz… megállni! – méregetett gyanakvón, mikor felénk fordult. – Mit csináltok?!

- Mindent megbeszéltünk, és úgy döntöttünk, megpróbáljuk együtt. Csak meg akartunk szívatni, amiért bezártál minket ide – felelte lazán Kimi. – Ja meg, hogy játszottad Freudot.

- Szivem szerint mindkettőtöket kidobnálak most! Persze, hiszen teljesen látszott, hogy oda vagytok egymásért. Az óvodában Kimi húzkodta volna a hajad, hogy bosszantson és leplezze, hogy tetszel neki

- Na, azért ennyire nem volt nyilván való.

- Dehogyis nem – nevetett Mark. – Amikor felhívtatok külön- külön hétfőn akkor világossá vált, hogy mi s helyzet. Örülök nektek, de ha még egyszer ilyen neveletlenek lesztek, Isten irgalmazzon nektek! – fenyegetett könnyed hangnemben a mi drága kerítőnk. Önfeledten nevettem vele, hosszú hetek óta most először nyert értelmet minden.

***

2013 Brazília

Még öt kör volt vissza az év utolsó futamából. Úgy éreztem soha sem fog letelni. Egy kaotikus év után a legvégső megmérettetésen, Kimi vezetett, Romain és Sebastian előtt. Ha ebben a sorrendben érnek be 2013 világbajnoka Kimi lesz. Még négy kör. Ne történjen már semmi sem.

Abban a pillanatban, hogy a magasba lendült a kockás zászló a finnem előtt, s leintették az eső hármat, elkezdtek folyni a könnyeim. Annyi, annyi érzelem tódult fel, s járt át egyetlen pillanatban! Büszkeség, boldogság, öröm, és nem mellesleg szerelem. Az elmúlt év minden szempontból szenvedélyes volt. Kimi mellett az életem fenekestül felfordult, legmerészebb vágyaimat éltem meg. Tökéletes társ és szerető volt számomra, én pedig olyan támasza lehettem, amellyel teljesen egyensúlyba került az életének minden része. Boldogok voltunk a saját világunkban. Szakmai szempontból kissé döcögősebben mentek a dolgok, az évelejei szárnyalás után következett egy kisebb mélypont, de Kimi mindvégig küzdött és hajtotta a csapatot. Sosem voltak hangzatos beszédek, vagy lelkesítő szónoklatok, mégis olyan húzó erő tudott lenni, ami igazi csapattá tett minket. Az utolsó futamra úgy érkeztünk, hogy Sebastian vezette az összetetet, de tudtuk, hogy ha ő bejön másodiknak, egy ponttal megelőzi Kimit, akkor is, ha a finn nyer, és ez azért nagy nyomást rótt mindenki vállára. De végül minden jóra fordult, és az év utolsó diadalával Kimi a világbajnoki trófeát is elhódította, úgy hogy a német a dobogóra sem tudott felállni. Arcok, kezek, ölelések, durranó pezsgők és őrületes hangzavar volt jellemző a Lotus homera. Komolyan attól tartottam, hogy feldöntjük a kordonokat, olyan sokan tolongtunk ott, várva a világbajnokot. A pillanata, mikor Kimi begördült monumentális volt. És az, hogy miután kiszállt egyből hozzánk jött leírhatatlanná tette a pillanatot. Lepacsizott szerelőivel, majd leszerencsétlenkedte a bukót, vizes haja össze-visszaállt, arcán hatalmas vigyor ült, én pedig a legszerencsésebb embernek éreztem magam. Nevetve csókolt meg egy hangos szeretlek mellett, majd ment is mérlegelni, így s csúszásban voltak a procedúrákkal.

A díjátadó után összefolytak az események. Gyors, vad szeretkezés még ott a homeban, majd rengeteg pezsgő, vacsora, még több pezsgő és reggelig tartó, fergeteges buli a csapattal, barátokkal.

Két héttel később Kimi letudta a világbajnoki cím megszerzése utáni kötelező köröket, így végre ellátogathattunk hozzájuk. Sötétedett már mikor a gép Finnország légterébe ért. Kimi egész úton olyan volt, mint akit elvarázsoltak. Sosem láttam még ilyennek, ennyire elmerengősnek, néha el-el nevette magát, látszólag  a semmin, biztos voltam benne, hogy az év jobb pillanati jutnak ilyenkor eszébe. Mosolyogva figyeltem őt, a páromat, s mikor tekintetünk találkozott szégyenlős kisfiúra hajazó grimasz jelent meg arcán.

- Remélem anyukád nem dolgozta agyon magát, mivel jövünk – tettem kezem lábára az autóban már.

- Tuti lesz négy féle menü – nevetett. – Szóval készülj fel.

- Ha eljövünk haza, az neked plusz 5 kiló –vigyorodtam el.

- Nagyon szemtelen vagy asszony, nem gondolod? – emelte ajkaihoz kezem. – Azt hiszem, este kikötöm a kicsi kezdet a támlához ezért.

- Persze, ehhez lenne eszed! – forgattam meg szemeimet.

- Ó kicsim, nekem sok mindenhez van – mormogta kajánul míg felhajtott a házhoz. – Remélem anya sütött rénszarvast!

- Ó te eszetlen – kuncogtam, tökéletes pihenésnek néztünk elébe. 
Kimi a harmadik szelet sütit majszolta miközben arról mesélt, hogy mi is történt az utolsó futamon. Otthon keveset beszélt az F1-ről, de most nem úszhatta meg, hogy ne kelljen beszámolnia a versenyről. Keresztfiai tátott szájjal figyelték, szinte láttam magam előtt, ahogy a kis szöszi buksikban megfogalmazódik a vágy, hogy ők is Formula 1-es versenyzők legyenek egy napon majd.

- Tele vagyok –szusszantott miután letette a tányért.

- Nem csodálom – mosolyodtam el.

- Majd csinálsz egy edzés tervet – nyomot, puszit arcomra. – Meg egy erotikust is - pusmogta vigyorogva.

- Hozhatom a pezsgőt? – állt fel Paula.

- Várj – pillantott rá Kimi. – Előbb kérdezni akarok valamit Arizonától.

- Hallgatlak - fordultam felé mosolyogva.

- Maradsz jövőre is az edzőm?

- Persze – bólintottam.

- És nem tennéd mindezt Arizona Räikkönen néven?

- Tessék? – ráncoltam homlokom, ő nevetve elővarázsolt egy kicsiny dobozt.

- Szerelmes vagyok beléd, és nem érdekel, hogy mióta vagy az életem része. Azt szeretném, ha minden értelemben hozzám tartoznál. Hozzám jönnél feleségül? – nézett ám azokkal a gyönyörű szemeivel, én pedig eltátottam a számat, erre egyáltalán nem számítottam!

- Kims igen! Igen! – nevettem el magam. Megkönnyebbült sóhaj szakadt ki mellkasából, s ujjamra húzta a mesés gyűrűt – Kimi - pillantottam rá meghatottan. – Szeretlek!

- Én is szeretlek – ölelt magához, félig nevetve félig sírva csókoltam meg. Mikor azt mondta, hogy kérdezni akar valamit tőlem, meg sem fordult a fejemben, hogy megkéri a kezem. Elvarázsoltan emeltem fel kezem, s alaposabban megnéztem a gyűrűt.

- Tetszik? – susogta rekedtes hangon.

- Tökéltes! – döntöttem fejem az övének – imádom!

- Jajj, had gratuláljunk már! – lépett felénk Paula könnyes szemekkel. – Gyerekek! Úgy örülök nektek.

Egész este úgy éreztem magma, mint aki lebeg a boldogságtól. Bár nem igazán fogtam fel azt, hogy Kimi megkérte a kezemet. Főleg annak fényében, ahogy indult a kapcsolatunk. Sokat gondolkodtam azon, hogy ha akkor ott Ausztráliában elmegyek, valószínűleg soha nem jutottunk volna ide. Az elejétől fogva szenvedélyes kapcsolat feszült köztünk, csak hát rossz irányba kezdtünk el haladni, aminek meg is lett az eredménye. Utólag be kellett látnunk Mark a lehető legjobbat tette velünk ott akkor, hogy arra kényszerített minket, hogy együtt legyünk egy egész napot. Ma pedig már menyasszonyként tekintettem a jövőbe. Leírhatatlan érzéssel töltött el, hogy ehhez a férfihoz tartozom.

- Annyira gyönyörű ez a kislány – sóhajtottam fel, ahogy megmutattam Kiminek a Mark által küldött képet.

- Lassacskán mi is összehozatnánk egy ilyen törpét - karolt át, döbbenten néztem fel rá.

- Ez komoly?

- Igen – cirógatta meg arcom somolyogva, el tudtam képzelni milyen meglepett arcot vágok. – Nem azt mondom, hogy most rögtön, de hamarosan. Csak előbb gyere hozzám – nevetett.

- És az esküvőt hol tartjuk, Amerikában, vagy itt?

- Szeretnéd otthon?

- De akkor meg a te otthonodtól leszünk nagyon messze - fintorodtam el kissé csalódottan.

- Akár hol is lesz, valami kiesik – húzott az ágyra. – Legyen Svájc! – meredt rám. – Minden oda köt minket.

- Svájc - ízlelgettem, valóban, ott kezdődött minden –, ez tetszik. Jaj Kims, még azt sem fogtam fel, hogy megkérted a kezem, most meg már arról beszélgetünk, hol legyen az esküvőnk,

-Semmit nem kell elsietnünk – elfektetett, s könnyed puszit adott, amiből hosszas szenvedélyes csók lett.

Ha jobban belegondolok az egész kapcsolatunkat ez jellemezte. Szenvedély. A maga elsöprő erejével felemelt és olykor le is taszított minket. És bár ismeretségünk elején rengeteget veszekedtünk, össze-össze kaptunk, amióta egy pár lettünk ezek a viták lecsendesedtek. Sokkal jobb módunk volt levezetni a feszültséget.

Magas hőfokon éltük az életünket és ez a kapcsolatunkon is látszott, soha nem tapasztalat érzések és vágyak, álmok valósultak meg, egy olyan láthatatlan köteléket húzva közénk, mely erősen fonta körbe az édes szerelemet, amit egymás iránt éreztünk. Ettől volt annyira erős és mély az egész létünk, az életünk.

- Mmmmm – nyújtóztam elégedetten, keze hasamra csúszott, míg ajkát nyakamra tapasztotta.

- Szinte dorombolsz ilyenkor – mormogta. – Imádom ezt a hangot!

- Igazán élvezem azt, ami helyzetünkkel jár – túrtam hajába, túl egy eszelős szeretkezésen, testünk még félig meddig összefonódva. Tökéletes volt!

- Ó kicsim, tudom én azt – mosolyodott el, hüvelykujjával végigsimított arcomon, majd gyengéden megcsókolt. Igazán szerelmesen.

- Imádlak – súgtam, míg gyönyörű szemeit néztem. Sosem tudtam betelni velük, hiszen éppen olyan különleges volt, mint ő. Különleges a maga nemes formájában. Szótlanul fordultam meg, óvó ölelésébe húzott. Tökéletesen megéltem a pillanat varázsát, szavak nélkül is, hiszen minden egyes mozdulata érintése arról árulkodott, hogy mennyi minden köt össze bennünket. És ez szerelem volt a maga nemes formájában.

Sziasztok!

Már egy ideje nem volt OMS’s novella, egyszerűen nem volt rá időm, de most, íme, tádádáá! :) Ezt az ötletet még Gonoszkától kaptam, mikor volt a ’novella felkérés’ és ő rögtön kettő sztorit is írt nekem :) Annyit írt, hogy drága Markunk 2012 végén bejelenti visszavonulását, gyermekáldás miatt, de mielőtt lelép a színről, kerít egy új trénert, aki nő, és hát… bonyodalmak lesznek. Íme :D Remélem, hogy lenyeri a tetszéseteket, ez a kis szösszenet. :) Figyelem, a történetben zene is található! :)

Muszáj egy kis statisztikát megosztanom veletek :) A blog 1,5 éves lesz következő hónap végén, és a mai napig (eddig a bejegyzésig) 906 hozzászólást írtatok, s ezzel együtt 167 rész került fel, s jelenleg 85 taggal működünk :) Szerintem ezek szép kis számok! Viszont, aki ismer, tudja, mindig vannak új célok, elhatározások :D Szeretném mihamarabb kerekké tenni ezeket a számokat, a hozzászólásokat 1000 fölé vinni(ez rajtatok múlik majd :) ), a részek számát 200 fölé emelni ( ez rajtam múlik majd ugye :D ) és a tagok létszámát 100-ra kerekíteni. Ebben kérném a segítségeteket.

Jó olvasást!

Ui: Előkészületben van a következő OMS’s novella is :)

L.