The longest road - A leghosszabb út

Valahol  Finnországban…

– Ehh faszom! – vettem el a lábam a gázról míg a leesett pendrive után kutattam. És ez volta szerencse, mivel úgy kábé pont az utolsó pillanatban néztem fel, hogy lássam az úton fekvő valamit. Szemmel láthatóan nem rázta meg a dolog, hogy kis híján áthajtottam rajta, haláli nyugalommal feküdt tovább. – Te normális vagy?! – fújtattam miután kiszálltam.

– Elütöttél? Nem. Akkor meg? Ne pánikolj.

– Neked kéne pánikolni. Úgy húsz centire volt az autóm kereke a fejedtől.

Válaszul megvonta vállát, nekem pedig türtőztetnem kellett magamat, nehogy elrángassam onnan. Ki az az idióta, aki hajnalban egy út közepén fekszik?

– Ez valami idióta rituálé? – néztem körbe. Hot’ lazán keresztbe tett lábakkal feküdt, mellette egy üveg Finlandia és telefon, amiből zene szólt. Tuti kettyós a csaj.

– Szépek a csillagok – felelte. Ebben a pillanatban biztos voltam abban, hogy bolond.

– Oké – ugrott fel szemöldököm automatikusan. – Ha esetleg az árok partján fetrengve néznéd őket az igazán klassz lenne! – morogtam ironikusan.

– Most végül is mi a bajod? – ült fel hirtelen.

– Ezt te kérded?

– Nekem jó okom van arra, hogy iszogassak. De az nem derült ki te miért vagy ilyen átkozottul feszült, mikor az ég egy adta világon semmi nem történt. Kérsz egy kortyot? – nyújtotta felém az üveget. 

– Na jó ez egy kicsit bizarr. Öh, ugye tudod, hogy a legközelebbi város úgy hét kilométerre van innen? Hogy jutsz oda? Vagy ide hogy kerültél egyáltalán?

– Sétáltam, és majd sétálok – próbálkozott felállással.

– Pont úgy nézel ki, mint aki képes még gyalogolni – segítettem fel. Bár inkább ott kellett volna hagynom a picsába. Mit kezdjek egy segg részeg csajjal a semmi közepén?

– Ugyan kérlek – legyintett, amitől nem kicsit ki is lengett.

– Gyere, elviszlek – tessékeltem a kocsi felé.

– Nemááár! Én nem akarok menni! Te valami gyámoltalan nők megmentője vagy? – meredt rám nagy szemekkel. – Juuuuj és ha valami sorozatgyilkos vagy?

– Kurvára egyik sem. De ha itt hagylak még a végén valaki elbasz. Szóval fogd a motyódat és szállj be.

– Hűűű Mr Kedves megszólalt. Nem megyek veled. Nem akarok veled menni! Tök jól elvagyok itt! – lobogtatta meg előttem az üveget.

Nem nagyon hatott meg a dolog, részeg volt és kábé negyvenöt kilós könnyű szerrel pateroltam be az autóba.

– Lehetőleg ne hányd el magad!

Emilia

– Ideje felébredni csipkerózsika! – jött eszelősen messziről egy hang, majd kávé illat kezdett eltölteni. Kábán hunyorogtam és mikor nagy nehezen kinyitottam szemeimet tudatosult bennem, hogy azt sem tudom hol vagyok.

Tágas nappali került a látóterembe, amihez konyha is csatlakozott, s a pult mögött egy pasi tevékenykedett. Ez meg ki?

– Ööö – álltam fel és botorkáltam a pulthoz –, izé, hol vagyok? És te ki vagy? Hogy kerültem egyáltalán ide?

– Józanul legalább barátságosabb vagy – pillantott rám, mire szégyenlősen lesütöttem szemeimet. – Porkkalában vagy, és tegnap hajnalban találtam rád az úton fekve. Majdnem elütöttelek.

– Kicsit homályos a múlt este – ráncoltam homlokom. Jó ég szétmegy a fejem!

– Tessék – tolt elém bögrét. – Ott találsz gyógyszert is – mutatott a pult másik felére. –   Már bocs, de elég rosszul nézel ki.

– Kösz – kaptam be egy szemet hálásan. – Mm, igen éjjel mintha lett volna egy pasi velem, de azt hittem csak álmodom.

– Hát nem – vonta fel szemöldökét. – Szóval elmondod, hogy miért fetrengtél az út közepén, mint valami őrült?

– Ez kínos – húztam el a számat. – Mert szívem szerint azt mondanám, hogy semmi közöd hozzá. De mivel a te házadban vagyok. Várj, ez a te házad egyáltalán? – néztem körbe.

– Ja, az enyém.

– Elég nagy. Azon kívül, hogy majdnem elütöttél hogy kerültem én ide?

– Nem akartalak otthagyni totál piásan – vont vállat. – Már az autóban bealudtál, és így kötöttél ki a kanapémon. Ennyi.

– Nézd, én – felsóhajtottam –, bocs. És kösz, amit értem tettél. Ehem, én most mennék is akkor – léptem bizonytalanul a táskám felé. 

– És mégis hogy? – támaszkodott várakozásteljesen a pultra. Szerintem mulatott rajtam.

– Taxival?

– Azt már nem! Ide ne jöjjön senki! – lökte el magát hirtelen. –  Majd én elviszlek.

Kis híján szájtátva néztem körbe a garázsba vezető út alatt. És ha nem lett volna elé az, amit ott láttam a garázsban végleg leesett az állam.

– Te valami gazdag pali vagy? – bukott ki belőlem az autókat látva.

– Biztos, hogy te finn vagy? – torpant meg előttem, aminek az lett a vége, hogy nekimentem annyira nézelődtem.

– Aha, ja. Emilia a nevem. Miért?

– Csak kérdeztem – rántotta meg vállát ismét. Jó ég, ez de egy furcsa pasi!

~~~

– Na, jó ez kemény volt! – kapkodtam a levegőm míg a pálya széléhez siklottam.

– Az – bólogatott Hanni. – De holnap meccs!

– Jó jó – nevettem el magam harci arckifejezésén. – Menjünk zuhanyozni!

Korimmal a kezemben sétáltam volna be az öltözőbe, mikor egy ismeretlen ismerős arcú pasit láttam meg pár srác társaságában.

– Ez valami vicc? – bukott ki belőlem.

– Miss Finlandia! – köszöntött karcos hangon.

– Te mit keresel itt? – pislogtam zavartan, ugyanis barátnőim is beértek. Akik persze nem tudtak a fura kis éjszakámról, kivéve Hannit mellettem.

– Ezt inkább én kérdezhetném tőled – sóhajtozott vigyorogva.

– Nem is tudtam, hogy ismeritek egymást – loholt mellénk Jyrki. – Szép kis műsorral készültek a csajok, majd holnap meglátod! – kezelt le vigyorogva vele. – Emilia befejeztétek mára? – fordult felém. –  Kaapo és Eetu szeretnének jégre menni még.

– Persze, igen. Épp az öltözőbe indultunk – nyekeregtem. Ez ki ez, hogy így viselkedik vele az edző?

– Kimész a srácokhoz? Biztos örülnének neked – biccentett az öltöző felé Jyrki

– Azért jöttem! Rég játszottam! – mormogta a pasi előttem.

Valami lehetett a levegőben ugyanis egyszer csak az öltözőben találtam magam.

– Emi, ő volt az a fura pasi, aki felszedett? – sutyorgott mellettem Hanna.

– Öh, ja – bólintottam fintorogva. – De mit keres itt? És láttad, hogy Jyrki hogy bánt vele?

– Nem csoda – kuncogott. – Emilia, ő az Espoo Blues tiszteletbeli játékosa és vendége.

– He?

–  Esküszöm nem találok még egy embert Finnországban aki ne ismerné fel Kimi Räikkönen! – nevetett immár gátlástalanul.

– Na, állj! – emeltem fel kezem. – Ő volt Kimi? Mint Kimi vb Räikkönen? Finnország üdvöskéje?

– Aham!

– Neee – ingattam fejem. – Tutira szivatsz. Csak megismerném!

– Ezek szerint mégse! Figyelj Em, az elmúlt hét évedet az Államokban töltötted, semmi közöd nem volt a hokihoz, vagy Finnországhoz. És emlékeim szerint mielőtt kimentél volna az USA– ba, akkor sem érdekeltek az autósportok.

– Nos, most már mindegy – fintorodtam el. – Nem igazán tudom, hogy miket mondtam neki, és nem is fontos. Minden esetre remélem, hogy nem fog sokat itt lógni!  

– Bunkó volt, vagy mi? Csak mert ennyire ellene vagy.

– Nem. Legalábbis abból, amire emlékszem nem. De el tudod képzelni, hogy nekem mennyire kínos ez? Itt flangál az a pasi, akit úgy kábé soha nem szerettem volna többet látni, mert nő létemre totál részegen látott. És gyanítom nem angyal módjára viselkedtem. Csoda, hogy nem hánytam az autójába annyi vodka után!

– Hát szivem, pedig jobb lesz, ha megbarátkozol a jelenlétével. A tavalyi szezonban is több meccsre eljött, attól függően, hogy mennyit volt itthon.

A bennem lévő kisördög azonnal életre kelt, mikor el akartam hagyni a csarnokot. Ajkamba harapva osontam be a pályára, ahol a srácok tempósan kergették a korongot. Látszott, hogy szórakozásból játszanak, és ezáltal nagyon oldott volt a hangulat. Addig– addig lépkedtem, mígnem nekiütköztem az első széknek, így szem forgatva le is huppantam rá. Nem tudom mennyi ideig figyeltem őket, egyszerűen csak jó volt látni, ahogy élvezik az egész baráti mérkőzés jellegűt. Menni készültem, mikor közeledni kezdett zavarba ejtőm.

– Miss Finlandia – csúszott elém felkarcolva a jeget. – Meghívhatsz egy italra, amiért ilyen jó fej voltam.

– Van rendes nevem is – ugrott fel szemöldököm. – Amúgy nem fordítva kéne? Az illem úgy diktálja.

– Ehh, három nappal ezelőtt nem nagyon érdekelt az illem – vigyorgott rám elégedetten. Szemmel láthatóan remekül szórakozott rajtam. Ismét. Bosszantó ez a férfi! A legbosszantóbb az volt, hogy igazat mondott. Akkor nem érdekelt, nagyon nem.

– Az akkor volt – vágtam rá.

– Hűha ittasan lazább vagy – biccentette oldalra a fejét.

– Ittasan te is jobb fejnek tűntél! Miért nem mondtad meg, hogy ki is vagy te?

– Bocs, hogy nem mutattam meg a személyim – ironizált. –   Nem hinném, hogy sokat változtatott volna a dolgokon.

– Ez igaz – sóhajtottam fel. – Fél óra múlva a Kaisla– ban?

– Ok – bólintott és már ott sem volt.

Húsz perccel később léptem be az egyik kedvenc pub– omba. Minden finn tudta, hogy az egyik legjobb sör bárról van szó, így elém is egy pohár kesernyés nedű került. Talán három kortynyit ihattam meg, amikor belépett ő is, gyorsan végig futatta tekintetét a báron majd hozzám lépkedett.

– Hello – kísértem végig tekintetemmel míg kibújt kabátjából és leült velem szemben.

– Hello – ismételt. – Azt hiszem, ez a tiéd – tett le elém egy karkötőt.

– Honnan van? – emeltem magma elé.

– A kanapén találtam.

– Nos, akkor kérdezd erről a barátnődet. Ez nem az enyém ugyanis.

– Oupsz – ráncolta homlokát, majd zavartalanul folytatta. – Nincs barátnőm.

– Csak egy gazdátlan karkötőd – pislogtam ártatlanul. – Ez van. Figyelj, öhm, azt hallottam többször szoktál járni a csarnokba.

– Előfordul. És akkor most jön az, hogy szeretnél megkéri, ne szóljak senkinek a múltkoriról?

– Ez mellbevágóan nyers volt – hökkentem meg. – Azt akartam kérdezni, hogy mi fűz a hokihoz, de ja, társaloghatunk bunkó módon is. Csak emlékeztetőül, te akartál inni velem egyet.

Pár pillanatig csendben néztük egymást. – Persze, mert azt hitted az enyém a karkötő. És gondolom kellemetlen lett volna rád nézve, hogy egy idegen csaj ékszere bukkan fel nálad.

– Szerintem ne kombináld túl – ivott hosszan sörébe.

– Kezdjük előröl! – támaszkodtam az asztalra. – Emilia Raitio a nevem, és nem Miss Finlandia – eresztettem meg óvatos mosolyt. – És kösz, hogy nem hagytál ott a kuka sötétben. Azt hiszem alkohol nélkül nem lettem volna olyan bátor.

– Először azt hittem valami kattant csaj vagy – méregetett. – Legközelebb ne az úton fetrengj. Én is az utolsó pillanatban tapostam a fékbe.

– Kieresztettem a gőzt – vontam vállat. – És kicsit sokat ittam. Nem nagy dolog. De ígérem, legközelebb az árokban fekszem majd. – folytattam ünnepélyesen. – Ugye, tudod, hogy ez csak vicc volt?

– Egy kattant csajnál sosem lehet tudni – mosolyodott el ő is.  –  Kimi. Kimi Räikkönen.

– Az EB tiszteletbeli tagja – forgattam kezeim között a poharat. – Miért pont az EB?

– Espooban születtem, és jó fejek ezek a srácok. 

– És nem mellesleg egészen jól játszanak – kuncogtam. –  Pár hónapja kezdtem el a szurkoló csapatukban korizni, és így test közelből látom mennyit dolgoznak a sikerért.

– Akkor te ilyen pompon lány szerű vagy? – méregetett ismét.

– Nem – nevettem el magam. – Ne használd ezt a szót ránk, nem viseljük túl jól. A csapat hivatalos szurkolói gárdáját Blues Icegirls– nek hívják.

– Szóval hivatalosan is egy Icegirl ül velem szemben? – húzta össze szemeit gonoszkás pillantást varázsolva miközben feltűrt pulcsija ujját. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy előbukkan az Iceman tetoválás. Hát persze! – gondolatban a fejem vertem az asztalba. Ilyen könnyen besétálni a csapdába! Tudnia kellett az Icegirl– ökről.

– Ironikus – vettem elő legártatlanabb mosolyomat pimasz tekintetem mellé. Telefonom csipogása vetett véget a szemkontaktusnak. – Ne haragudj, de mennem kell. Holnap jössz a meccsre? 

– Persze – bólintott. – És Jyrki valami dögös műsort emlegetett!

– Az tuti lesz – kacsintottam rá, majd búcsút intve kiléptem a bárból.

Két találkozásbók kettő furára sikeredett. Egyre jobb a helyzet. Míg Hannihoz nem értem Kimi körül jártak a gondolataim. Lehet, hogy tényleg velem volta  baj, mert én még mindig csak azt a zöldes szemű pasit láttam magam előtt, nem Finnország hercegét.

– Szerintem ő ennek csak örül – helyezkedett mellém Hanna, miután felvázoltam neki gondolataimat. – Tuti vagy fél Helsinki csak azért lenne vele, mert ő a nagy Kimi Räikkönen. Elég ha facebookon elkezded beírni a nevét, már millió számban találod az oldalakat róla.

– Baszki már értem miért kérdezte meg, hogy finn vagyok e egyáltalán! – meredtem barátnőmre, értetlenül nézett, így folytattam. – Másnap mikor haza vitt a garázsában láttam pár érdekes és drága autót, így kibukott belőlem, hogy: te valami gazdag pasi vagy? Vagy ilyesmi. És visszakérdezett, hogy biztos finn vagyok e.

– Ez egyre jobban tetszik – nevetett. – Te és akkor most randiztok?

– Dehogy is! – vágtam rá azonnal.

– Akkor miért is ittatok ma együtt?

– Talált egy karkötőt, és azt hitte az enyém. Szerintem ezért jött oda hozzám. De nem az volt. Nem gáz ám – vigyorodtam el. – Pár nő megfordulhatott nála.

– Itt az ideje egy kis felvilágosításnak – húzta ölébe a laptopot. – Azt vágod, hogy Kimi kinek volt a férje? Pontosabban a nőnek ki a pasija most?

– Nem vagyok otthon a bulvárban – forgattam szemeimet. – Azt tudom, hogy nagyon fiatalon vett el valami szépségkirálynőt. Ez miért lényeges?

– Azért mert miután szétmentek, Jenni Ossival jött össze – fordította felém a gépet. – Mikor is buliztunk a Namus csajokkal, két hete? És igen a Jokerit játékosai is ott voltak. – emlékeztetett egy mérkőzés utáni partira.

– Na, látod, ezért nem akarok én foglakozni ezzel! Mire jó az, ha megy a pletyka, meg a ki kivel kever kérdések? Nekem Ossi a Jokerit másodkapitánya, ezt a nőt meg nem is ismerem, csak tudom ki ő. Igazából, ha nem Kimi kocsikázik arrafelé aznap ez szóba se jött volna. Ejthetnénk a témát? Jobban érdekel a holnapi mérkőzés az Ilves ellen.

Két órával később már a saját lakásomban voltam. Éjszaka zűrzavaros álomba csöppentem, amelyben szerepelt Ossi és Jenni is, meg egy barna hajú lány, aki bohóc sapkás felsőt viselt és nevetve korcsolyázott előttem úgy sem lesz a tiéd felkiáltással.

*

– Az első harmad után vezet az Espoo Blues csapat, Jere Seppälä találatával a tamperei Ilves együttese ellen. Most pedig hölgyeim és uraim köszöntsük a jégen az Espoo Blues Icegirl csapatát!

Jó érzés volt kisiklani a teltházas csarnokba. Mindenütt emberek voltak, és szurkoltak a kedvenceiknek. Talán ezért is szerettem annyira ezt a fajta hobbit, itt soha sem voltam egyedül, mindig élet és pezsgés vett körül. A szám lejártával visszamentünk a palánk mögé, hogy az első sorból szurkoljunk a fiainknak, akik szoros küzdelmet folytattak. A második harmadra hátrányba kerültünk, de a mi szurkolásunk ha lehetett még élénkebb lett mutatva a csapatunknak, hogy hiszünk bennük. Mikor lesiklottam a jégről láttam Kimit a hozzánk legközelebb eső lelátóról igyekezett éppen. Aztán egyszer csak ott volt mellettünk, naná, hogy beengedte az edző!

– Szép kis műsor! – nézett végig rajtam vigyorogva. Én meg csak pislogni bírtam, olyan más volt, mint az előző alkalommal! Simán látszott, hogy őt is elkapta a csarnokban uralkodó fergeteges hangulat!

– Megérdemlik – mosolyodtam el én is. –Nyerni fogunk? – pillantottam a feljövő csapatra.

– Talán nem a legsimábban, de szerintem igen.

Az utolsó harmad aztán a vártnál könnyebben lett a miénk, kétgólos különbséggel győzött a csapatunk. És ez egyet jelentett egy fergeteges bulival!

– Mééég egy kört! – üvöltött a fülembe Peter míg kényelmesen átkarolta vállam.

– Benne vagyok, csak ne óbégass – húztam be automatikusan nyakamat.

– Iceman! – engedett el, és ölelkeztek össze Kimivel. Nem értettem Peter mit hadar neki, de nagyon nevettek a végére.

– Nem is tudom, hogy meg legyek e lepve – pillantott a kezeimben lévő feles poharakra.

– Sose hagyod abba? – sóhajtottam kétségbeesett arckifejezés mellett.

– Hallod Kimster, Em a legjobb fej a csajok közül! Tényleg ti ismeritek egymást? – kapta ki kezemből az egyiket.

– Nem mondhatnám! – habogtam.

– Futólag – vette el tőlem a másik poharat vigyor mellett. – Emlékeim szerint neked nem tesz jót a sok vodka!

– Hogy te milyen rendes vagy! – forgattam meg szemeimet, és ezzel a lendülettel ott is akartam hagyni őket, de karom után kapott és magához rántott. Épp, mint két haver, akik egy közös kép előtt összeölelkeznek! Pont így néztünk ki, ahogy lazán átkarolta vállam.

– Ne olyan gyorsan. Beszélni akarok veled. Akad itt valami csendesebb hely? – mormogta fülembe. Forró lehelete bőrömet csiklandozta, és ahogy felnéztem arcába tudatosult bennem, hogy egy kibaszottul helyes pasival van dolgom!

– Egy dübörgő buli kellős közepén?

– Miss Finlandia sétálna – veregette vállon Petert. – Mindjárt jövünk – indított el kifelé.

– Mi? Állj! – toppantam meg.

– Em, én itt is elmondhatom, amit akarok, de nem hinném, hogy örülnél neki – közölte vészjósló hangon. Karjaimat durcásan összefonva kitrappoltam a bár hátsó ajtaján.

– Mit akarsz tőlem? – fordultam felé haragosan, amint a hűs levegőn voltunk.

– Fasz se tudja! – nyögött fel, keze tarkómra csúszott, ajka enyémeken és már forgott is a világ velem.

– Ez… nem jó ötlet – húzódtam el zihálva pár pillanattal később.

– Ezt nekem kéne mondani dilis csaj – túrt hajába. – Nézd én kibaszottul sokat gondoltam rád, és amikor megláttalak a csarnokban – elhallgatott egy pillanatra –, mekkora ennek az esélye? Ha valami így felkelti az érdeklődésedet, annak érdemes utána járnia. Hm?

– De hát nem is tudsz rólam semmit – néztem rá szinte tátott szájjal. – És ha tényleg egy örült csaj vagyok?

– Ez kétségtelen – vigyorodott el. – Már ne is haragudj, de ép eszű ember nem csinálja azt, amit te.

– Csak gorillának öltözve randalírozik Hankooban? – csúszott ki a számon. Szemmel láthatóan meglepte válaszom. – Igen, egy kicsit utána néztem Kiminek. Jó ég, látod? Keress még egy finnt, aki nem ismer meg téged.

– Hidd el én ezt nagyon élvezem! Tulajdonképpen nagyon mulatatott, hogy megkérdezted gazdag faszi vagyok e.

– És akkor most mit szeretnél? Rögtön ágyba vinni? Vagy találkozgatni? Esetleg eljársz pár meccsre? Tényleg a karkötő tulaja meglett már? Jesszus, ugye nem ott csináltátok, ahol ÉN aludtam??? – fektettem kezem homlokomra.

– Komolyan nem ismerek olyan embert aki ennyit beszél, de nem mond sokat – nevetett szolidan.

– Most meg azt állítod, hogy üresfejű vagyok?!

– Nem, csupán azt, hogy roppant szórakoztató vagy! 

– Te szórakozol velem – vágtam csípőre kezeimet.

– Nem – nevetgélt tovább. – Jó ég, Em! Csupán élvezem a helyzetet.

– Na, most szükségem van egy italra – indultam el befelé, de az ajtóban visszafordultam a jóképű finn felé. –Esetleg velem tarthatsz.

– Tudok egy jobb helyet – nézett fel rám az utolsó lépcsőfokról.

– Jó, hozom a kabátom – bólintottam beleegyezően. Még beléptem a klub mosdójába is, jó ötletnek tűnt hideg vízzel arcot mosni. Mégis mi ez az egész? – futott végig sokadszorra az agyamon, miközben az arcomat töröltem a puha zsebkendővel. Lehet, hogy történt valami köztünk azon az ominózus éjjelen? Hogy gondolhat sokat egy olyan emberre, akit nem is ismer?  –  Mondjuk úgy, ahogy én minden éjjel vele álmodtam – suttogtam magam el mikor ajkamra tévedtek ujjaim.

Oké, akkor járjunk utána!

– Azt hittem, hogy taxival megyünk – emeltem rá pillantásom mikor autójához irányított.

– Két sör után még talán tudok vezetni – vigyorodott el, pont mint aki magában mulat egy poénon. Talán tíz percet autózhattunk, olyan utakon amit én nem nagyon ismertem. Minden városnak megvoltak azok a helyei, amiket igazán csak a helybeliek ismertek, és ez is ilyen volt. Olyan bár előtt állt meg ugyanis, amiről soha nem hallottam még. Hajnali kettő körül járhatott az idő, de a bárban pár ember lézengett csupán. Mondjuk nem volt valami nagy helyiség, de hangulatosan volt berendezve, és szinte barátságosan hívogatott befelé.

– Hol vagyunk? – pillantottam kísérőmre.

– Jó helyen – nézett egyenesen szemembe. Látszott, hogy nem először jár itt, otthonosan mozgott a bútorok közt, a csapos pedig rendelés leadása nélkül hozta italainkat.

– Sokat járhatsz ide – közöltem vele gondolatom.

– Inkább jártam. Mostanság nem sokat voltam Finnországban.

– Szeretsz itt lenni – állapítottam meg.

– Igen. Csendes, hangulatos, pont nekem való.

– Tényleg? Mr partiarc? – vontam fel szemöldököm mosolyogva.

– Mi tagadás jobban örültem volna, ha nem keresel rá a híres Kimi Räikkönenre – fintorodott el.

– Te láttál engem ittasan, és aludni is. Úgy fair, ha én is tudok rólad valamit – folytattam bölcs hangon.

– Hát kérdezz – tárta szét kezeit, én pedig félre nyeltem meglepettségemben. – Nem gondolod, hogy nem fair az, ha mindenféle szart állítanak rólad?

– Nos – túrtam hajamba zavartan –, megértem mit gondolsz. Jobban, mint hinnéd. Oké, mit reggeliztél?

– Öh – pislogott értetlenül –, zabkását áfonyával. Bár nem éppen ilyen kérdésre számítottam.

– Szerintem a nap legjobb észe, amikor felkelsz és egy finom reggeli után előtted áll az egész nap, hogy azt tedd, amit szeretnél – vontam vállat. –Ezért kérdeztem.

– Tetszetős filozófia – húzta ajkait féloldalas mosolyra.

– Akkor az alvásról szóló is tetszeni fog – vigyorodtam el.

– Miért van a  csuklódon Columbiás karkötő?

– Arra az egyetemre jártam – forgattam meg automatikusan. –New Yorkba.

– Viccelsz?!

– Nem. Megmutassam a vízumomat? Vagy a diplomámat?

– Már ne is haragudj, de hogy kerültél oda? Nem egyszer voltam az USA– ban, és hát baromira költséges.

– A teljes nevem Emilia Raitio Karpo – suttogtam tágra nyílt tekintet mellett. – És nem volt véletlen, hogy az USA– t választottam.

– Ezt értenem kéne? – ráncolta homlokát. Láttam mikor rakja össze a képet magában, és a döbbenetről arca is tanúskodott. – Várj. Karpo? Mint a Finn Köztársaság volt elnöke Karpo? Válasz helyett csak bólintottam. Innentől már nem volt visszaút. Tudtam, hogy amint megadom neki ezt az információt össze fog állni a történetem előtte.

– Most már érted miért találtál rám pont aznap olyan állapotban?

– Emilia – ejtette ki nevem puhán. – Én…

– Csak ezt a szánakozó tekintet ne, kérlek – dőltem hátra nagy sóhaj mellett. – Hét év után költöztem vissza Finnországba, és végre nem a tragikus sorsú tinilány vagyok, hanem csak egy nő, aki New Yorkból jött. Az emberek nem ismernek meg, én pedig szándékosan anyám nevét mondom a bemutatkozásnál.

– Hidd el tökéletesen tudom, hogy milyen az, amikor menekülnél a saját életedből.

– Elég elcseszett dolog ez!

– Az – kortyolt hosszan italába. – Sikerült tiszta lappal indítani itt?

– Igen – bólogattam. – Tényleg nem ismernek fel az emberek, hiszen tizenhat éves voltam, amikor – nyeltem egyet – , szóval tudod, akkor. A következő évben mindenféle burokban éltünk, elzárva a külvilágtól. Akkor döntöttem el, hogy itt kell hagynom magam mögött mindnet, és a következő hét évemet egy másik kontinensen éltem le.

– Miért jöttél vissza?

– A történtek ellenére is pokolian hiányzott Finnország. Ez a legjobb hely a világon, és bár rengeteg klassz dolog történt ott velem, végig honvágyam volt.

– Örülök, hogy sikerült. Komolyan. Néha, igazából sokszor én is azt kívánom, bár ne ismernének fel az emberek.

– Hello, én nem ismertelek fel – kuncogtam el magam. – Gratulálok, találtál ilyen embert!

– Ráadásul itthon – sóhajtozott könnyedebb hangulatban – nagyon tudok!  Látod, én mondtam, hogy érdemes utána járni – függesztette tekintetét rám, szégyenlős mosoly kíséretében csuktam le szemeimet. Egyre jobban tetszett nekem ez a hűvösnek tűnő férfi.

Pirkadat fogadott már minket az utcán, mikor kiléptünk a bárból. Egyáltalán nem tűnt fel, hogy hosszú órákat beszélgettünk végig. Érdekes és felszabadító volt a beszélgetésünk, olyasfajta, amibe nagyon könnyű elveszni, és csak nevetsz, magyarázol, figyelsz a másik mondandójára.

– Családi örökség – vágtam rá, mikor a porrkalai házról kérdezett. – Amúgy, bocs, hogy félre vezettelek, de nem ott tetettem ki magam, ahol a nyaraló áll. Attól féltem, hogy ha meglátod a házat rájössz, hogy ki vagyok, és mivel akkor még nem tudtam ki is vagy te, és szintén rejtegetnéd a személyiséged…

Kénytelen voltam abba hagyni a magyarázást, mivel nemes egyszerűséggel megcsókolt. Az autóig hátrált, kezét hátamra csúsztatta, hogy felfogja az „ütközést”. A tarkójánál lévő hosszabb tincsek közé siklottak ujjaim, mire ő halkan felmordult. Eszemben sem volt megállítani, pont annyira vágytam erre a csókra, mint ő, legalábbis hevességünk ezt mutatta.

– Igazán megmutathatnád ezt az Em féle reggelizős filozófiát – nézett szemembe zavarba ejtően szexi mosoly kíséretében. 

– De nagyon giccsesek vagyunk, mindjárt napfelkelte – vigyorodtam el, hangosan felnevetett.

– Vigyelek gyorsan tengerpartra?

– Elég ha csak haza viszel – húztam el kezem nyakáról végigsimítva arcán. – De előre szólok, nem kapsz zabkását!

– Ám legyen – sóhajtott mártír módjára. Ezek után nagyon jókedvűen szálltam be az autóba. Fél órával később nyitottam be a lakásom ajtaján és ahhoz képest, hogy egyre közelebb álltam, ahhoz, hogy huszonnégy órát fent legyek, nem éreztem magam kimerültnek.

– Jó illat van – jött be a konyhába nagy levegőket véve.

– Remélem éhes vagy már!

– Igen az vagyok! – kezét haséra fektette, szerintem fel sem tűnt neki ez a mozdulat, de engem megmosolyogtatott. Annyira illett rá!

– Lefőtt a kávé, a pulton találsz hozzá mindenfélét – folytattam. – És a reggeli is mindjárt kész. Narancslevet innál, vagy teát?

– Az előbbi – öntötte fel tejjel a koffeines italt. – Hangulatos a lakásod Emilia. Tetszik.

– Nekem is! Kész az omlett – vettem le a gázról a serpenyőt. Mivel nem tudtam, hogy vendégem miket szeret minden olyan dolgot az asztalra pakoltam, amit én magam is szeretek. Finom illatok keveredtek össze, a Nap beragyogott, engem pedig elkapott a meghittség érzete. Nem sűrűn fordult elő, hogy társaságban reggeliztem itthon, az pedig végkép nem, hogy egy jóképű férfi legyen ama társaság.

– Ez tényleg jó buli így – ült mellém a kanapéra egy bőséges reggeli után.

– Én mondtam! – húztam fel lábaimat. – Hm, huszonöt órája fent vagyok – pillantottam az órára, ami fél kilencet mutatott.

– Huszonhét, és én nyertem. Nem vagy fáradt?

– Nem érzem – vontam vállat, ő pedig karomnál fogva magához húzott. Mivel elég lazán helyezkedett mellém a vége az lett, hogy félig fekvő pozícióba került, én pedig a mellkasára. – De lehet hogy így elálmosodom – nyomtam el ásítást. Tele volt a hasam, rég aludtam, és jó érzés volt a finom illatú helyes férfi mellett összekucorodni.

– Úgy fair, ha most én próbálom ki a kanapédat – mormogta tincseim közé, csukott szemekkel emeltem meg fejem, és nem is kellett egy pillanatnál többet várnom finom csókjára.

Meglepően hamar aludtam el mellette.

Kereken négyet mutatott az óra, amikor ismét kinyitottam a szememet. Eddigre egyedül voltam a kényelmes kanapén, az előtte álló asztalon egy félbe hajtott, s élére állított lap állt, Em felirattal. Tudtam, hogy ő már nincs a lakásban, mégsem hittem azt, hogy csak úgy lelépett, főleg mivel be voltam takarva egy puha pléddel, ami reggel még a kanapé mellett álló fotelben pihent.

„ El kell intéznem valamit. Nem akartalak felébreszteni, olyan mélyen aludtál, hogy a telefonom csörgésére sem ébredtél fel. Este találkozunk? Hívj fel. K.” És egy telefonszám.

Óriási mosoly mellett olvastam el újra a két soros üzenetet, majd hajam feltűzve a fürdőbe indultam. Nyakig érő habban ültem, és szemeztem a telefonommal. Totálisan azt sugallta, hogy gyere, vegyél fel! Tárcsázz! Végül megtöröltem kezeimet és smst kezdtem írni.

„Figyelmes volt tőled, hogy hagytál aludni. Arra sem ébredtem fel, hogy elmentél. Gyere át vacsira is, ha van kedved! :) xo „

Vagy a smile– t kitöröljem? Áh, mindegy! Küldés: Kimi.

„ Most ébredtél fel? Még rajtam is túlteszel alvást illetően! Legyen vacsora, de ne főzz, már így is lógok egy reggelivel. Viszek kaját, ok? K.”

Ó Istenem K.! Ez is annyira illik rá! – vigyorogtam magamban.

„Legyen így. És nem, már fent voltam egy ideje. Nyolc körül jó lesz?”

A vacsora előtt még át kellett mennem Hannához, randira készült és megígértem, hogy kölcsön adom neki az egyik cipőmet.

– Életmentő vagy! – kapta ki kezemből az ezüstszínű magas sarkút. – Tökéletes!

– Nagyon jól nézel ki! – dicsértem meg. – Kalle el fog ájulni  ha meglát!

– Nem vagyok biztos ebben a randiban Emi! – huppant le csüggedten.

– Micsoda? Egész idáig pörögtél!

– Nagyon tetszik nekem, de mi van ha valami balul sül el? Ő a csapat tagja, én meg a csapat szurkoló lányainak a tagja vagyok. Alig lenne kínos!

– És ha jól sül el? És öt év múlva már a felesége leszel? Ne ítéld el előre az egész kapcsolatotokat. És én nem úgy ismertem meg Kalle –  t, hogy kígyót békát dobálna rád, ha esetleg valami nem úgy sülne el.

– Igazad van!  – ölelt meg. – Ó Emi, mihez is kezdenék én nélküled!

– Cipőd nem lenne a ma estére – kuncogtam. – Na, nem mintha nem volna vagy tizenöt pár a szekrényedben!

– Te mit csinálsz este? – igazgatta tincseit a megfelelő pozícióba.

– Ne csináld ennyire belőttre – nyomtam le a puffra. – Látod, sokkal szebb vagy, ha ilyen lazán esnek le a gyönyörűséges hullámaid! És, izé átjön vacsorára az egyik… barátom!

– Emilia Raitio te elpirultál! – nézett engem a tükörből. – Ki az az egyik barát? És tegnap este hová tűntél? Azt ne mondd, hogy korán haza mentél.

– Ami azt illeti olyan fél hét körül értem haza.

– Reggel? – fordult felém vigyorogva. – Kivel voltál? És mit csináltatok?

– Egy kicsit eldumáltuk az időt pár pohár sör mellett Kimivel – vontam vállat, mintha nem lenne olyan nagy ügy. – Aztán együtt reggeliztünk. És együtt is aludtunk.

– MICSODA? – visított fel. – Hát mi folyok itt Em? Kimi és te? Lefeküdtél vele?

– Nem, szó szerint aludtunk. Tudod bő egy napot fent voltam, és egyszerűen kimerültem.

– És aztán mi volt? Mikor felébredtél? Kicsit babusgatott, álmosan, kócosan? Em, szexi az a pasi! – lendült be egy pillanat alatt.

– Mire felébredtem elment.

– Ne már! – fintorgott. – Ez olyan béna!

– De hagyott egy üzenet, és megkért hogy találkozzunk ma. Valamint betakart, és szerintem ez aranyos volt tőle – babráltam pulcsim ujjával.

– Igen ez cuki – vigyorgott ismét. – Jaj Em ez tök jó! Látszik, hogy tetszik neked. Érezzétek magatokat jól este – kacsintott és nyomott egy puszit az arcomra.

– Semmi szentbeszéd, hogy jaj ő egy nőfaló, vagy ilyesmi?

– Nem ismerem, és ezáltal nem is bízom benne, de most már két alkalommal is gondoskodott rólad. Ha te megbízol benne én is adok neki egy esélyt. De persze, ha megbánt jobb ha tudja, hogy én is jól forgatom a hokiütőt! – bólintott magabiztosan megerősítve szavait.

Fura volt úgy készülni az estére, hogy semmi dolgom nem volt azon kívül, hogy kicsinosítsam magamat annak tudatában, hogy itt leszünk a lakásomon. Szinte percre pontosan nyolc órakor csengettek.

– Szia! – mosolyodtam el egyből, ahogy megláttam őt.

– Szia – viszonozta a gesztus és belépett. Egy nagyobb papírzacskó volt nála és egy üveg pezsgő.

– Ünnepelünk? – tudakoltam angyali hangon.

– Nem igazán szeretem a bort – magyarázta. – Töményet meg nem illik randira vinni! – vigyorodott el. Épp kezdtem volna lecsüggedni, hogy még hozzám sem ért, szóval milyen randi ez?! – amikor arcomra fektette kezét. – Nagyon szép vagy Emilia.

– Köszönöm – sóhajtottam elhalóan. Többre nem voltam képes, olyan sok hatás ért egyszerre. Finom illat, lágy érintés, csábító ajkak mozogtak előttem, az igéző szempárról nem is beszélve. Édes csókot kaptam tőle, ami arra késztetett, hogy még inkább préseljem testem az övéhez.

– Khm, ennek így nem lesz jó vége – zihálta ajkaimra, mikor elhúzódtam, hogy láthassam arcát kaján vigyorral találtam szembe magam.

– Mit hoztál vacsorára? – kérdeztem hátrébb lépve.

– Az egyik kedvenc éttermemből van, mielőtt még kérdeznéd, hogy én csináltam e. Steak és zöldségek.

– Tudsz főzni egyébként?

– Pár dolgot össze tudok ütni ja. De amúgy inkább kuplerájt csinálok a konyhában, mintsem kaját.

– Értékelem az őszinteséged – nevettem el magam, míg kibontottam a dobozokat. – Mmm, de jó illata van!

Evés közben is folytattuk a beszélgetést, és ez igazán szórakoztatónak bizonyult.

– Nem is tudom mikor beszéltem ennyit egyhuzamban – ingatta fejét jókedvűen. – Kíváncsi vagy.

– Érdekes dolgokat mondasz – ittam egy korty pezsgőt. – Amúgy pedig minden randi egy felmérés, legalábbis az első pár.

– Jah, kérdőív nélkül! Em, te egy csinos nő vagy. Hogy létezik, hogy nincs pasid?

– New Yokban volt több kapcsolatom is, hosszabb rövidebb. De itthon élvezem, hogy én vagyok, csak én. Mindentől és mindenkitől függetlenül.

– És te? Biztosan egy főnyeremény vagy a nők szemében. Mármint, adott egy pasi, aki jól néz ki, érdekes a stílusa, és nem mellesleg van mint a tejbe aprítania. Hogy állsz a randikkal?

– Ez az, amit nem szeretek. Tudom, hogy ezt látják, de ez nem én vagyok. Csak egy srác.

– Én azt a srácot látom, aki ismeretlenül is gondoskodott rólam – feleltem őszintén.

– Ez jól hangzik – mutatott féloldalas mosolyt. – És nem szerezem randi szót. Olyan elcsépelt.  Az igazat megvallva a válásom óta nem bonyolódtam hosszabb távú kapcsolatokba.

– Nem is tudom, hogy ennek örüljek e – tapogatóztam óvatosan.

– Ezt soha nem tudhatod – felelt roppant diplomatikusan.  – És itt az ideje felbontani a második üveget! – állt fel, de mielőtt még a hűtőhöz ment volna futólag végigsimított arcomon.

– Kimi, kérdezhetek valamit? – mentem át a nappaliba.

– Persze – követett az üveggel.

– Ha nem találkozunk olyan fura módon pár nappal a meccs előtt, akkor is elhívtál volna iszogatni?

– Nem tudom – válaszolta. – Lehetséges. Valószínűnek tartom, hogy igen.

– Nagyon gázul viselkedtem akkor este? – fintorogtam. – Nem mertem megkérdezni eddig, de nem hagy nyugodni a gondolat.

– Azt kérdezted, hogy gyámoltalan nők védője vagyok e – nevetett, de nem sértően. – Majd azt, hogy sorozatgyilkos e, és váltig állítottad, hogy tök jó vagy, simán elsétálsz Porkkaláig. Szóval minden egybe véve szórakoztató voltál. Mennyit ittál akkor?

– Elég sokat. Tudod, akkor volt a kilencedik évfordulója a szüleim halálának, és elég pocsékul érintett a dolog. Valahogy kint nem éreztem ennyire valósnak a történteket. Itt viszont – egy pillanatra elhallgattam –, sokkal letaglózóbb volt az érzés.

– Nem lett volna szabad egyedül lenned.

– Hanni, a barátnőm nem akarta engedni, de hagytam neki egy hatalmas bocsánatkérő üzenetet és leléptem Porkkalába. Valami bárban iszogattam, ahová vonattal mentem, majd egy üveg vodkával kitaláltam, hogy visszasétálok a nyaralóba. Nem akartam a sajnálkozó arcokat magam köré. Pedig tudom, hogy a barátaim csak jót akarnak, de gyűlölöm, mikor a kis árvát látják bennem.

– Tudom mire gondolsz. Tavaly halt meg az apám, és nekem is kibaszottul nehéz volt társágban maradni, mert mindenki jött a sajnálkozásokkal. Extra kedvesek voltak, és ettől felfordult a gyomrom.

– Nagyon sajnálom Kimi – emeltem rá a pillantásom, hogy lássa nem a szokásos részvétem baromságokra gondolok. Hanem, hogy megértem milyen az az űr, amit egy szülő elvesztése okoz. – És igen, szabályosan émelyítő tud lenni ez az érzés. Főleg, ha híres vagy, és boldog boldogtalan jön. Ezért is akartam eltűnni. Kint nem a repülőtragédiában elhunyt köztársasági elnöki poszt várományosának a lánya, vagy az akkori elnök unokája voltam, hanem csak egy lány Finnországból.

– Tökéletesen érted miért szeretném eldobni híres Kimi arcát – meredt maga elé. – Sajnálom, hogy leléptem délután.

– Nem kell. Persze én is örültem volna neked, de az igaza megvallva aranyos volt az üzeneted. Sikerült elintézni mindent?

– Jah – sóhajtott fel. – Mindkettőnk érdekében.

– Ezt hogy érted? – ráncoltam homlokom.

– A menedzserem hívott, hogy az egyik bulvár lap készített képeket. Hogy ott voltam a meccsen, meg a back stage– ben, és hogy a partin is részt vennem. És volt olyan, amin együtt voltunk. Például a klubban, amikor átkaroltam a vállad. Nem akartam, hogy ez megjelenjen, mert akkor elkezdenek nyomozni, hogy ki vagy te. És könnyű szerrel kideríthetik.

– Miért nem tudják békén hagyni az embert? – suttogtam magam elé. – Ez most egy morbid jel az élettől, hogy nem szabad veled lennem, mert akkor hátba támad a gondosan elrejtett múltam?

– Em, Emilia – állt fel ő is. – Szerintem kurvára le kell ezt szarni. Legalábbis ez az én véleményem. Nem tudom, hogy mi lesz ebből. Csak azt, hogy most nagyon jó veled.

– Nem. Nem! Annyi időt áldoztam arra, hogy elrejtőzzem! – könnybe lábadt szemekkel néztem fel rá. – Én csak azt érzem, hogy veled önmagam vagyok. És ez felszabadít. Ezt nem tehetik tönkre!

Gondolkodás nélkül léptem hozzá, arcára simítva kezem csókoltam meg őt. Zaklatott voltam, tele félelemmel és kétségekkel, de az ahogy magához szorított szinte minden kétségem elűzte. Ez kell! Ő kell! Az, amit mellette érzek!

Hosszan csókolt, érzékien simogatott, és én nem akartam mást csak kicsit meghalni a karjai közt. Nem érdekelt a holnap, csak a most volt, csak ő, csak a pillanat. Amiben kész voltam mindent megadni neki. Mert felemésztett, porrá égetett, és feltámasztott, mint a hamvaiból feléledő főnix, aki elhagy egy életet csak azért, hogy egy újban éledve mindent tiszta lappal kezdhessen.

Órákkal később teljesen meztelenül és kielégülve feküdtünk egymás mellett. Ő szórakozottan babrált egyik tincsemmel, míg én mellkasára rajzoltam alaktalan mintákat ujjaimmal.

– Na, erre nem számítottam –morrant fel. –Többször kell kétségbe ejtenem téged.

– Gonosz – leheltem bőrére puszi mellett. – Nézd, én még mindig csak azt tudom, hogy ez itt, kettesben nagyon jó.

– Ez éppen elég szerintem – fonta szorosabbra karjait körülöttem. – Fura kis teremtés vagy te.

– Igen? – emeltem meg fejem, hogy láthassam arcát.

– Igen – bólintott. – De rég éreztem magam ennyire önmagamnak.

– Akkor jók vagyunk – pusziltam meg arcát, és visszahelyezkedtem mellkasára. – Én is így érzem – tettem hozzá halkan.

Az éjjel során újra és újra egymáséi lettünk, tudtunkon kívül megalapozva egy olyan köteléket kettőnk között, amiről én személy szerint álmodni sem mertem volna.

***

Bő egy hónapja tartott az a minden szenvedélyt magával hordozó kapcsolat, ami kettőnk között feszült, én pedig soha nem éreztem magam olyan boldognak, mint az elmúlt hetekben. Kimi intézkedésinek hála csak mi ketten voltunk mindenféle kíváncsiskodó tekintetek nélkül. Szinte már idillinek tűnt. Szinte.

– Mit gondolsz, van itt Kámaszutra? – nézett körbe elgondolkodva.

– Disznó! – csaptam vállára nevetve. –Ez egy cuki néni kicsi boltja, nem hinném, hogy tart perverz könyveket. 

– Neked nem munkahelyi kötelességed lenne tudni, hogy mik vannak? – vonta fel szemöldökét. – Ejnye Miss Raitio ezért büntetést érdemel! – rántott karjai közé.

– Húú büntess! – meredtem rá. Telefonom csörgése vetett véget évődésünknek. Nos, a hívástól nem lettem boldogabb.

– Tatjana volt a hétvégi mérkőzés miatt. Pénteken a Jokerit ellen játszik a csapatunk, és extra edzéseket tervezett be.

– Jokerit? – kérdezett vissza, óvatosan bólintott. –  Jóban vagy a Jokeritesekkel? – kérdezte ártatlan hangon.

– Tudom, hogy ki kinek a kije – fogalmaztam virágnyelven.

– Engem nem a múlt érdekel! – vágta rá. – Az exnejem egy hokissal jár, és ezzel nincs gond. Én viszont kevertem egy Namu jéglánnyal. Nem a kedvesebbik fajtából. Jenni után mondhatni nagyon szabad életmódot folytattam, és hát összekeveredtem ezzel a csajjal. Kurvára kicsi a kör, így azt akartam, hogy tőlem tudd meg. Nem beszámolás, de nem akarom, hogy elbassza az a picsa ezt az egészet.

– Miből gondolod, hogy elrontaná? – néztem rá kérdőn.

– Mint mondtam, nem a kedvesebbik fajta. Tudtam a meccsről, Jyrki írt, hogy megyek e. Nem tervezek bujkálni ott senki elől.

– Na, állj! Te arra gondoltál, hogy együtt menjünk?

– Hát?

– Ööö, én, izé, hát – makogtam értelmesen –, igen! Mármint ott tartunk már, hogy te és én mi vagyunk?

– Mi van? – nevetett fel. – Nézd, én nem akarom ezt túlspirázni, de eléggé bírlak.

– Szóval hajlandó lennél megjelenni velem egy nyilvános eseményen? – dőltem neki szórakozottan. – Na, jó, elkísérhetsz.

– Iszonyatosan rendes vagy! – mormogta ajkaimra.

– Ugye? – sóhajtoztam. – De Kimi, ki az a csaj? Nem vagyok az a hisztizős fajta, de nőből vagyok. Nem fogom szeretni, hogy ott van.

– Kicsim ne. Csak egy idióta kaland volt, és nagyon világosan a tudtára adtam ezt. De még véletlenül se akartam abba hibába esni, hogy mástól tudd meg. Sose voltam az a fajta, aki beszámol, még a feleségemnek se tettem anno – folytatta figyelmeztető hangon. – Szarul a múltamhoz tartozik az ami történt, de a hétvégén találkozni fogsz vele.

– Hogy lehet egyszerre utálni és imádni benned ezt a nyers stílust? – nyúltam puha tincsei közé. Közönyösen megvonta vállát én pedig csak nevetni bírtam.

– Szerinted melyikük az? – suttogtam Hanninak míg a sárga piros ruhás csajokat figyeltük. Két nap telt el az ominózus beszélgetésünk óta, mi pedig egymás után edzettünk a namu lányokkal.

– Szeretlek, de hülye vagy. Ne foglalkozz vele. Tegnap este komolyan azt vártam, hogy kirak minket a drága pasid, hogy az asztalon tehessen a magáévá!

– Mivan? – krákogtam miután kiköptem a vizet, amit éppen ittam volna.

– Az van szivi, hogy totál oda van érted. Nőként megértelek, hogy kikaparnád a ribi szemét,  de ne foglalkozz ezzel. Csak élvezd az életet a mellette! – mutatott a hátam mögé.

– Kimi! – tátottam el számat óvatosan. – Hát te?

– Mivel az évad utolsó mérkőzése jön meghívtam a srácokat egy afterra, és erről nem ártott beszélni az edzőnek. Tudod, hátha a detoxban kötnek ki vagy ilyesmi – vonogatta vállát.

– Elképesztő vagy! – kuncogtam.

– Este átjössz? – fektette kezét arcomra, s cirógatta meg hüvelykujjával alsó ajkam.

– Ühüm! Főzzél valami finomat! – gonoszkodtam.

– Elképesztően finomat tudok rendelni – vigyorodott el. – Mennem kell. Este! – nyomott csókot ajkaimra.

– Akkor ez most már hivatalos? – fogadott elégedett mosollyal arcán Hanni.

– Attól tartok – leheltem. – Annyira figyelmes volt velem! Az elmúlt hetek voltak életem legjobbjai, és amikor azt mondta, hogy nem akar bujkálni miattunk kihagyott pár ütemet a szívem. Lényegében azt mondta, hogy egy igazi kapcsolatot vállaljunk fel a világ előtt.

– Úgy látom itt valaki belezúgott valakibe! – karolt belém míg a jégre siklottunk. – Én csak azt látom, hogy boldog vagy, és ennek nagyon örülök!

– De azért félek is – haraptam ajkamba. – Ha ő és én együtt leszünk, annak következményei lesznek. Előbb utóbb rá fog jönni a sajtó, hogy ki vagyok, és akkor minden borul! A mostani életemben csak te, Tatjana és az edző tud a múltamról, és persze Kimi.

– Tudom, hogy félsz kicsim, de van amikor mindent fel kell tenned egy lapra. Beszélj erről vele. Együtt megtaláljátok a megoldást.

– Rendben hölgyeim, menjünk pár bemelegítő kört! – kezdte Tatjana. – A harmadik után mehetnek a piruettek is!

Kellemes tempóban siklottam a jégen, amikor több dolog is történt egyszerre. Viivi épp ugrani készült, mikor az egyik namu lány odaverte a koriját a palánknak, hangos csattanást előidézve, mire Viv megijedt és elesett. Hanna és én voltunk mögötte, de már nem volt időm megállni, így átestünk egymáson.

– Jól vagytok? – térdelt mellénk Tatjana.

– Elég jól sikerült felfogni az esést, részemről rendben vagyok – mozgatta át magát Viivi.–  Csajok?

– Nem gáz – segített fel Hanni. – Ó Emi, még jó, hogy nem vágta meg a bőröd a korim!

–  Szerencsétlenül estem – néztem a piros foltra oldalamon. – De nem vészes. Folytassuk!

Mire lement az edzés azért kellően éreztem, hogy ráestem Hanni korcsolyájára, szinte láttam magam előtt, hogy milyen szépen be fog lilulni.

– Mutasd meg Jaronak – nyomott kezembe krémet Tatjana. – Szép színe van már most.

– Ilyennel nem rohanok a csapat orvosához. Csak megzúztam a bőrömet, belilul, és kész. Simán menni fog a holnap.

– De ha elkezd dagadni azonnal mész hozzá! – utasított határozottan mire beleegyezően bólintottam.

Alig vártam, hogy végre Kimihez éjek! Vágytam a kettesben töltött időre és kíváncsi is voltam mit kreált a szuper konyhájában. 

– Itt határozottan nem rendelt kaja illat van! – akasztottam fel kabátomat.

– De nem ám! – jött elém iszonyat szexi vigyorral és konyharuhával vállán.

– Hűha! Jól áll neked a főzőcske! Szexi szakács? – vigyorodtam el én is.

– Vagy inkább szex a szakáccsal? – mormogta ajkaim közé, míg végigsimított karjaimon és csípőmbe markolva magához akart húzni.

– Uahhhh! – löktem el kezét azonnal grimasz mellett. – Ne szoríts kérlek!

– Mi a baj? – fürkészett feszült tekintettel.

– Tömegbaleset a pályán. Elzúgtam a jégen, és pont Hanni korijára estem – húztam fel felsőm.

– Baszki! – nyögött fel. – Emilia ez nagyon csúnya.

– Annak aki nem szereti a lila színt – hunyorogtam.

– Ez nem vicces – hagyott faképnél. – Gyere. Van egy krémem zúzódásokra.

– Kaptam a pályán – sóhajtottam Mr morcinak. Nekem fáj, de ő duzzog?

– Ez a legjobb – mutatott fel egy tubust. – Volt pár balesetem amiben összezúztam magam, hidd el ez használni fog.

– Nem hangzik túl jól – fintorogtam. Ő és a balesetek. Hátborzongató!

– Gyere ide – lehelte gyengédebb hangon, és leült a kanapéra. Óvatosan lejjebb húzta farmerem, és kezébe nyomott a világoszöld krémből. Lehunytam a szemem felkészülve arra, hogy fájni fog, amint hozzám ér, de annyira óvatosan mozdult, hogy alig éreztem szúró fájdalmat. – Kész!

– Nem is volt vészes – pislogtam le rá. – Felveszlek személyi ápolónak!

– Állok szolgálatára hölgyem! – eresztett meg kaján mosolyt s nyomott egy puszilt hasamra. – Irány a konyha, ha már megcsillogtattam félelmetes tehetségem!

– Ó édesem, attól, hogy eszelősen jól vezetsz nem vagy mindenben istenkirály! – kuncogtam.

– Erre később térjünk vissza – vette elő szugizós tekintetét mikor államnál fogva felfelé biccentette fejemet.

– Desszert is lesz? – mosolyogtam ártatlanul miután az utolsó falatot is lenyeltem. – Finom volt, köszönöm a vacsorát – fektettem kezére kezemet.

– Én rád gondoltam, mint desszert!

– Én is – kacsintottam nevetve. Ezért szerettem ennyire a társaságában lenni! Könnyed volt az egész, semmi erőltetett beszélgetés, vagy mosoly.

– Nah! Mit is mondtál arról, hogy másban nem vagyok nagyon jó? – gördült fölém zihálva.

– Te ki akarod használni, hogy most e fellegekben járok – lihegtem.

– Tennék én ilyet? – ment át kiskutya pillantásba.

– Persze – cirógattam meg kulcscsontjánál a nedves bőrét. – Orvul betámadsz egy ilyen kérdéssel egy eszelős menet után!

– Ugyan picim – dörzsölte orrát enyémhez nevetve. Ilyet még soha nem csinált velem, és ez a kedveskedő mozdulat felolvasztotta a bensőmet. Tényleg a fellegekben lebegtem mikor mellkasához kucorodtam. – Emi. Ugye tudod, hogy amint kézen fogva megjelenünk holnap a bulvár mindent tudni akar majd rólad?

– Ez kegyetlenül visszarántott a valóságba – támaszkodtam könyökömre. – Igen, tisztában vagyok vele. Nagyon sokat gondolkodtam ezen, de az nem megoldás, ha titkolózunk. Egyre inkább érik bennem az, hogy ez, ami kettőnk között van egy komolyabb irányba halad. És gondolom te sem szórakozásból akarod felvállalni a kapcsolatunkat. De ha neked ez csak egy kaland, akkor inkább hagyjuk. Nem engedhetem, hogy pusztán szórakozásból tönkretedd mindazt, amit felépítettem magam köré.

– Tisztában vagyok ezzel Emilia. Pontosan ezért hallgattattam el azt a kis firkászt hetekkel ezelőtt. Tökéletesen tudom, hogy mit akarok, és hogy te mit kockáztatsz.

– Mindent kockáztatok Kimi. De úgy érzem, ez megéri. Csak tudnom kell, hogy te is így gondolod. Az elmúlt hónap volt életem eszenciája. Készen állok tovább lépni veled, de ezért nagy árat fizetek. A fals munkám, a csapatom, az életem minden felborul. A kérdés az, hogy megéri e.

– Nem tudom megmondani, hogy öt év múlva is együtt leszünk e. De erre a kérdésre soha nem kaphatsz igazi választ. Nézd, én mondhatom azt neked most, hogy beléd szerettem, és örökre együtt maradunk, de attól hogy tolok neked egy nyálas maszlagot nem óvlak meg a csalódástól. Az biztos, hogy téged akarlak. És nem egy kis hülye kalandra.

– Próbáljuk meg – suttogtam. – Komolyan.

– Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy megvédjelek – tűrt fülem mögé egy tincset.

– Tudom. És ezért hálás vagyok neked.

– Rendben leszünk. De most már pihenned kell – húzott magához ügyelve sérülésemre.

Nagy sóhaj mellet hunytam le szemeimet. Annyira azt éreztette velem, hogy mellettem áll, támogat! Most először készen álltam mindent felfedni egy nagyobb jó érdekében.

Az éjszaki kicsit zűrösen telt, mivel elfeledteztem a foltocskámról, és minduntalan oldalra gördültem, amire persze felébredtem, hiszen fájt. Így reggel dupla adag kávéval indítottam.

– Joonasék is jönnek? – pillantottam Kimire két falat között, tele szájjal bólogatott.

– Négyen megyünk a meccsre.

– Okés. El fogok késni – tettem tányérom a mosogatóba. – Szóval eszedbe se jusson utánam jönni a fürdőbe! – karoltam át hátulról az én szexi szőke pasimat.

– Áhh, sose! – fordította felém fejét, hogy megcsókoljon. Fél órával később zártam be magunk mögött az ajtót, Kimi elvitt a munkahelyemre majd haza ment. A könyvesboltban volt időm pár magazint kiolvasni, és ahogy az egyik bulvárlap a kezembe került felnyögtem. Mi is így fogunk virítani a címlapokon? Mindenféle lesi képeket készítenek majd? Elég erős leszek én ahhoz, hogy feltúrják az életemet információ reményében?

Teltház előtt léptünk fel. Az évad utolsó meccsére minden jegy elkelt és bár a Jokerit csarnokában játszottunk rengeteg kékbe öltözött embert láttunk a lelátókon az Espoo Blues– es táblákról, lógókról nem is beszélve. Természetesen már az első harmad utáni szünetben közölte a kommentátor, hogy Kimi Räikkönen is tiszteletét tette a hoki meccsen.

– Remélem a kamerát egészen az ölözőig hozzák utána – forgattam meg szemeimet.

A meccs? Nagyon necces volt! Régen izgultam ennyire, mint ezen a mérkőzésen, de tisztában voltam azzal is, hogy ez a feszültség az előttem álló estéből is generálódik. Nagyon szoros játékban végül egyetlen egy góllal mi nyertünk, de a bajnoki címre már nem volt esélyünk.

Amerre néztem mindenhol vigyorgó emberek, ölelő karok fogadtak, szabályosan úgy táncoltunk be az öltözőbe. Persze mindenki a fiúkhoz tódult be, a szekrényekből pedig pár üveg pezsgő is előkerült. Amúgy is őrült hangzavar uralkodott, de amikor beállított Kimi is mintha bomba robbant volna. Komolyan kezdtem úgy érezni, hogy legalább hatvan játékosunk van, ugyanis nem akartak elfogyni a srácok, akiknek gratulálni letett, és akik persze nagyon örültek Iceman jelenlétének.

– Na, jó, erre még ráérünk! Este iszunk! – veregette vállon Petert. – Most már szeretnék a barátnőmnek is gratulálni a tetszetős műsorért!

– Tessék? Hogy mondod? – értetlenkedett, szinte már csak a szájtátás hiányzott. Nem bírtam megállni, hogy felkuncogjak. Az a pár másodperc, amíg hozzám sétált, és az a szexi félmosoly! Folyékonnyá váltak csontjaim tőlük. Abban a pillanatban, ahogy megcsókolt ott mindenki előtt még nagyobb üdvrivalgás tört ki.

– Te ezt tudtad?! – vonta kérdőre Hannit Jaari.

– Naná! De nekik kellett elárulniuk – nevetett barátnőm.

– Egye fene, mivel jól mutatok együtt megbocsájtjuk! – legyintett.

– Nagyon rendes vagy – vigyorodtam el.

– Lesz mire inni ma emberek! Fél óra múlva mindenkit a bárban akarok látni! – vezényelte a csapatkapitány.

– Megvárlak – pusmogta fülembe Kimi. Álomittasan ténferegtem be az öltözőbe, ahol aztán rögtön letámadtak a csajok. A görcsösség, ami bennem munkálkodott egy csapásra elmúlt, így boldogan adhattam át magam az édes életérzésnek.

~~~

Napjainkban Korzikán…

Hallottam, ahogy a tenger hullámai a hajó oldalához csapódnak, és ez álmossá is tett. Lustán nyújtóztam a puha törölközőn, és alighanem el is aludtam, ugyanis egyszer csak hűvös kezek érnek hozzám.

– Le fogsz égni – sóhajtotta a gondoskodó hang. – Különben is jót tesz ennyi napsütés a fiamnak?

– Ühümm! – ásítottam. – Jól esik a bőrömnek ez a finom meleg napsütés! És neki is.

– Igen, amit anyu szeret, azt ő is – vigyorgott pimaszul. – Jet sky– zem egyet kicsim.

– Csak légy óvatos kérlek – simítottam kezem az övére, ami pocakomon pihent.

– Ne aggódj – csókolt meg finoman, nedves hajába túrva mélyítettem el. – Mmm, lehetséges, hogy meggyőzhető vagyok!

– Ühüm, én meg kívánós kismama – sóhajtoztam. – Mehetnél később is! Most inkább maradj itt velem egy kicsit – hajoltam ismét puha ajkaira.

– Ha ezt tudom, előbb ejtelek teherbe – nevetett felszabadultan, míg karjaiba vett.

– Ne beszélj annyit! – kuncogtam fel káprázatosan szép szemeit figyelve.

Boldog voltam. Tökéletesen.

Este kimentünk a partra vacsorázni és sétálni egyet a parton. Igazi nyugalommal töltött el, ahogy kézen fogva mezítláb mászkálunk a puha homokban.

– Neked nem is szabad idegeskedned most – mormogta mikor ezt megemlítettem neki. Na, igen. A kisfiúnk nem tűrte jól, ha felhúztam magam valamin, így valóban ügyelnem kellett magamra.

– Ne aggódj, boldog baba, már most tudom – feleltem őszintén. – Érzed? – simítottam kezét hasamra mikor átfordult. – Egyet ért!

– Anyád veszélyes nő, jobb ha felkészülsz ott bent! – pillantott le rám felvont szemöldöke alól.

– Dehogy, csak jól tudom kezelni a Räikkönen férfiakat! – paskoltam meg formás fenekét mikor átkaroltam. – Talán Mini Kimivel is menni fog majd.

– Ebben biztos vagyok!

Óvatosan lépkedtem fel a yachtra kezemben egy összecsavart finn újsággal. Szülőhazánkban akkora szenzációnak minősült a terhességem, hogy külön számot adott ki az egyik lap.

És bár már a kapcsolatunk elején megegyeztünk, hogy nem foglalkozunk a minket érintő cikkekkel, de erre kíváncsi voltam.

Bébi bumm! Kimi Räikkönen apai örömök elé néz!

Mint ismeretes Kimi Räikkönen és felesége Emilia Raitio Räikkönen szülői örömök elé néznek a következő esztendőben. A hírt pár napja Kimi szóvívője is megerősítette miután a paddockban készül képek egyértelműen mutatták a fiatal asszony gömbölyödő pocakját.

Mrs Räikkönen Emilia Raitio Karpo néven látta meg a napvilágot Helsinkiben. Szülei a köztársaság felső körében munkálkodtak, Emilia nagyapja Köztársasági elnök is volt hazánkban. Talán nincs olyan ember Finnországban, aki ne lenne tisztában az ifjú asszony tragikus múltjával, amely után hosszú évekig nem is lehetett hallani róla. Emilia fiatalon vesztette el szüleit egy repülőgép balesetben, ami több szempontból is tragédiának számított, hiszen édesapja a köztársasági elnökség várományosa volt.

A sors azonban úgy rendezte, hogy éppen ott találta meg a boldogságát, ahol szinte mindent elveszített.

Kimi és Emilia a finn versenyző Citroenes korszakában ismerkedtek meg Finnországban. A pontos időt nem tudni, hiszen a pár jól titkolta szerelmi viszonyukat. Első közös hivatalos megjelenésük Enstoban volt, amikor 2011– ben Kimi menedzsmentje bejelentette a pilóta király kategóriába való visszatérését, bár már hónapokkal előbb készültek amatőr fényképek róluk. Elég beszédes volt, hogy Kimi minden egyes mérkőzésre kilátogatott kedvenc csapatához, ahol párja hobbi szinten szurkolólányként tevékenykedett.

Bár Emilia szinte az összes futamra elkísérte Kimit 2012– ben és 2013– ban munkáját nem adta fel, hiszen ő a tulajdonosa a Helsinkiben működő Raitio Könyvkiadónak. A fiatal lány hosszú évekig dolgozott a kiadó helyén álló könyvesboltban, majd felvásárolta azt, s kiadóvá alakította Hanna Koskinen– nel karöltve.

Emiliáról kevesen tudják, hogy New York legnívósabb egyetemén, a Columbián tanult irodalom és filozófia szakon, valamint belekóstolt a novella írásba is így szaktudása is megvolt az üzlet sikeres működtetéséről.

Az ifjú pár jelenleg élvezi a Formula 1 szünetét, a világ szeme elől elbújva készülnek a szülő szerepre. A család és a barátok elmondása szerint mindketten izgatottan várják első közös gyermeküket.

Na jó, nem olvasom tovább! – ejtettem az asztalra a lapot. 

– Beülünk a jacuzziba? – dugta be fejét az ajtón.

– Jó ötlet! Kicsit úgy is fáj a derekam.

– Emi?

– Ne nézz ilyen riadt apuka nézéssel – kértem szelíden. – Elég nagy már a fiatalúr, szóval ez az érzés természetes. Hoznál pár szem barackot? Úgy megkívántam.

– Persze – adott puszit homlokomra. Felvettem bikinimet és a jacuzzihoz ballagtam. Kellemes nyári koraeste volt meleg levegő ölelt át minket, és az életem végre olyan irányba haladt, amiről mindig is álmodoztam. Kimi tudtán kívül olyan világot mutatott nekem, amit teljes mértékben magaménak éreztem, végre megmutathattam mindazt ami bennem volt, és nem csak a sajnálatra méltó árva voltam az emberek szemében. Feleség, leendő anya, karriert alkotó nő lettem, és mindegyik szerepemet imádtam.

Lehunyt szemekkel élveztem a víz kényeztetését amikor a férjem csatlakozott hozzám.

– Ne haragudj, hogy nem vártalak meg, de olyan nagyon csábított a víz!

– Nyisd ki a szád – kért rekedtes hangon. –  De a szemedet ne!

Tettem amit kért, mire hideg vanília fagyiba mártott őszibarack falatot kaptam.

– Mmm isteni! Kérek még – leheltem. Az ajkamat összekenő édességet pedig nemes egyszerűséggel csókkal tüntette el.

– Ön igazán nagy mázlista Mr Räikkönen – hunyorogtam vigyorogva – , miattam.

– Köszönöm Mrs Räikkönen – ment bele a játékba. – Én magam is ezt érzem. Mármint, hogy ön igazán nagy mázlista miattam – tette hozzá egy pillanat hatásszünet után.

– Ó de dög vagy! De egyet értek – nevettem el magam kiesve szerepemből. – Életem legjobb döntése volt kockáztatni! – folytattam suttogva, utalva egy múltbéli beszélgetésünkre.

– Vagy felszedni a fura csajt az út közepéről – nézett szemembe ragyogó tekintettel.

Mint minden ember mi is nagy utat tettünk meg, az életünk különböző szakaszaitól függően külön-külön és együtt is. Aztán a képletes útból valós aszfalt lett, ahol egymásba botlottunk, pontosabban ő belém és ez akkora változást hozott az életembe, amiért örökre hálás lehettem neki.

A leghosszabb út pedig még előttünk állt…

Isten étesse sokáig a világ legjobb versenyzőét! :)

Hyvää syntymäpäivää Iceman! ♥

L.

(ui. a cím Nicolas Sparks ugyan ezen című könyvéből van )