IceWorld - Negyven

-Az autómat akarom! – sóhajtottam fel, miközben beültem Kimi mellé, már Belgiumban voltunk.

-Ezt is megértük Liina Räikkönen hisztizik – pislogott rám szemtelenül.

-Nem hisztizek – húztam össze szemem morcosan – csak… kifejeztem, hogy mire vágyom.

-Bezzeg valami… kézzel fogható, itt lévő dologra nem vágynál, mi? – sandított rám kaján tekintettel.

-Nem is akarom tudni mire, gondolsz – vigyorodtam el.

-Okos kis feleségem van, csak kitalálod!

-Chh! – morrantam fel játékosan.

-Ugyan drágám, tudod, hogy én nem korlátozom a hálóra a házas életünket – vonta fel szemöldökét.

-Na, ja, te nem az a sötét szobában, nyakig betakarva zokniban szexelős típus vagy!

-Micsoda? – nevetett fel.

-Várj – emeltem fel kezem, s rezgő mobilom után nyúltam – Liina Räikkönen! – vettem fel – szia…. igen, de hogy, hogy magán számról? Ühüm… 10 perc. Ok. Hello.

-Mondtam már, hogy szeretem hallani, mikor bemutatkozol?

-Ööö, nem – kuncogtam – Stephan keresett, hogy mikor érünk ki a pályára.

-Neee – fintorgott – ez tuti valami plusz promós szart jelent….

-Okos vagy – simogattam meg karját somolyogva – igen, lesz egy fotózás.

-Nem mehetne Gro? – pislogott reménykedve.

-Ő is ott lesz. Meg egy tank is.

-He? Egy tank?

-Igen, egy kis… extra háttér – vontam vállat – ne aggódj, hamar túl lesztek rajta…

-Mint egy gyereknek, oltás előtt… - mormogta sóhaj mellett, somolyogva ingattam meg fejem, elvégre ő is egy nagy gyerek volt…

Nem meglepő módon igazam is lett, nagyjából két óra alatt lezavarták a fotózást, Kimi még nyilatkozott pár újságíró előtt, aztán vissza is küldtem a hotelba eddzen inkább Markkal, mint hogy itt tébláboljon nekem. Elintéztem a következő interjúk beosztásait, leegyeztettem a nyilvános találkozások helyszíneit és résztvevőit, egy ekkora csapatnál rengeteg munka és szervezés volt szükséges, hogy flottul működjön minden.

-Hát te? – nézett rám mikor beléptem a szobánkba.

-Esetleg visszamenjek? – vontam fel szemöldököm.

-Ajj te! – forgatta meg szemeit – csak azt hittem szólsz, hogy menjek érted.

-Nem, Solal jöttem – helyezkedtem kényelmesen a kanapéra, ő mellém ereszkedett, egyből hozzá bújtam, s megemeltem a fejem egy csókért

-Azt hittem már meg sem akarsz csókolni! – panaszolta.

-Viccelsz? – másztam ölébe – nem bírnám ki nélküled… túl csábító az ajkad…

-Hah, neked lényegében mindened csábít engem – morrant fel – formás a feneked, a melleidről nem is beszélve – gombolta ki blúzom, majd hasamon át egyenesen lecsúsztatta kezét – hmmm, hát még ez… - vigyorodott el.

-Konkrétan három perce érkeztem meg te meg már a bugyim húzogatod lefelé? – dorgáltam nevetve.

-Nem húzogatom – jelentette ki – ó kicsim, ha valóban itt, most akarnálak, már rég alattam feküdnél!

-Nem nagy az egód egy cseppet? – néztem rá incselkedve.

-Nem az nagy – kacsintott rám – megmutassam?

-De, aztán sosem kapok enni – sóhajtottam drámaian.

-Éhes vagy? – szívta be alsó ajkát.

-Nem. Csak poénból mondtam – forgattam meg szemeim – persze, hogy az vagyok, nem volt id… öööö semmi – húztam be nyakam.

-Nem volt időd enni? Azt akartad mondani? – nézett immár a szigorú tekintetével.

-Kérlek ne parádézz…

-Liina, fél hét van! Reggel ettél egy darab kiflit! Már csak az hiányzik, hogy elájulj itt nekem. Arról nem is beszélve, hogy gyerekre készülve erősnek kell lennie a szervezetednek… – sorolta szavait, majd lesöpört magáról, s a telefon után nyúlt – mit szeretnél enni?

-Rád bízom – vontam vállat – én nem tudok dönteni, sok minden kívánok most… legyen benne uborka, sok uborka!

-Linám… öhm, kívánós vagy?

-Csak a szokásos módon – álltam fel én is – nem hinném, hogy más miatt…

-És ha igen?

-Múlt hónapban is időben volt menzeszem – sóhajtottam fel – szóval…

-És most? – vonta fel szemöldökét.

-Még meg sem jött – tártam szét karjaim – nincs még itt az ideje.

-De ha két hetet voltunk nyaralni, meg előtte otthon…. és most…

-Kimi. Ne. – ingattam meg fejem – nem késik, most kellene majd megjönnie jövő hét elején. Sanszos, hogy azért kívánok dolgokat, tudod, hogy akkor össze vissza eszem.

-Jó, jó – mormogta.

-Héj – léptem elé, s mellkasára fektettem kezeimet – szeretném én is, ha teherbe esnék… de nem szabad rá görcsölnünk. Annál nehezebben jön össze.

-Tudom – adott puszit homlokomra – csak… néha elkap ez az… érzés, hogy most azonnal akarom!

-Ó tudom én azt – bólintottam somolyogva – hidd el engem is. De okosan kell csinálnunk, nem stresszelünk, nem görcsölünk, csak élvezzük az életünket.

-Mintha csak magamat hallanám – horkant fel elégedett vigyor mellett – azt hiszem, én is eszem valamit veled….

-Meg sem lepődöm – kuncogtam, majd kibújtam ruháimból, s fehérneműre vetkőzve a fürdő felé indultam – ne tátsd a szád bajnokom, hanem rendelj vacsit. Aztán meg gyere utánam…

-Meg fogok őrülni – nyavalygott Elli – két teljes óra ezekkel a srácokkal?

-Miért lesz összevont óra velük? – pislogott rám Hanna.

-Fogalmam sincs – vontam vállat, majd belebújtam trikómba, s összefogtam hajam. Két tesi óra, összevonva Kimiék osztályával. Ebből mi lesz…?

-Lini – lépett mellém Katriina – most Kimi meg közted mi van akkor?

-Hát… randizgatunk – sütöttem le szemeimet.

-Olyan jól mutattok együtt – kuncogott barátnőm – megcsókolt már?

-Többször is…

-És ezt csak most mondod?! – meredt rám, de olyan felháborodottan, mintha legalább valamelyik rokonát szidtam volna.

-Tudod, hogy itt a falnak is füle van – forgattam meg szemeimet – tegnap este is csókkal köszönt el, és… ma is azzal várt, mikor elindultunk együtt.

-Ebből járás lesz – vigyorgott ismét.

-Én is azt hiszem – bólogattam enyhén elpirulva – főleg, hogy kézen fogva jöttünk…

-Liinaaa – visított fel.

-Csiiiiit!  - nevettem el magam – nyugodj meg kérlek.

A további kérdésektől a csengő mentett meg, majd megjelent a tanár, s kiballagtunk a folyosóra. Kimi laza vigyort küldött felém, amin Toni szemmel láthatóan jól szórakozott, majd ők is elindultak utánunk.

-Mivel a két osztály össze van vonva – kezdte a tanár – úgy döntöttem valami csapatjátékot játsszuk. A lányok gondolom, nem akarnak annyira focizni… - pillantott felénk.

-Hát ezt jól gondolja tanár úr!

-Mit szólnátok a métához? Mindenki helyeslően bólogatott, így folytatta – akkor, Koskinen és… Räikkönen ti lesztek a csapatvezetők. Utóbbi választ először, kettőt.

Ráérősen a tanár mell battyogott, és végig nézett a társaságon, persze nálam vigyorba szaladtak ajkai.

-Laine és Villander – közölte könnyedén. Tri halkan felkuncogott mellettem, egy gyors ezért még kapsz pillantást vetettem oda, majd a srácok mellé sétáltam.

-Meg sem lepődök – vigyorgott Toni.

-Én sem – pislogtam ártatlanul, Kimi teljesen felém fordult, és közelebb is lépett hozzám, szinte éreztem a testéből áradó meleget, a finom illatról nem is beszélve. Testem azonnal reagált, szívem hevesebben vert, és komolyan kellett koncentrálnom, hogy ne bújjak hozzá, úgy, ahogy szoktam is… Automatikusan mondta a neveket, egyre többen lettünk, de én szinte csak rá figyeltem, a szemkontaktust alig-alig törte meg, úgy éreztem, ez a vibrálás kettőnk közt szemmel látható, mintha egy külön buborékkal zárna el minket a külvilágtól. Már vagy fél órája játszottunk, mikor mi még négyen voltunk, de a másik csapatot már csak hárman alkották.

-Kurva gyorsan futsz – támaszkodott a térdeire Toni.

-Itt muszáj – töröltem meg homlokom, sokadszorra kellett marha gyorsan körbe futnom a pályát, így én is izzadtam nem csak a srácok.

-Te jössz Räikkönen – dobta a labdát a tanár felé.

-Te legyél az utolsó előtti – adott instrukciót – addig kicsit lefárasztom őket, és lehetőleg senki ne essen ki. Majd bevonult középre, és meglendítette a labdát. Konkrétan zihálva futottam már, hiszen Kimi egyszer dobhatott már csak, és nekem még két távom volt. Rám pillantott, és bólintottam, ő is, és futni kezdtem. A labda meg csak repült, aztán gurult, így tudtam, hogy beérek, és az utánam lévő is kis szerencsével. Kimi vigyorogva kapott a karjaiba mikor beértem, s megforgatott mielőtt letett volna.

-Szép volt bébi! – dicsért.

-Kösz – vigyorodtam el, nem kerülte el figyelmemet, hogy pár lány az ő és az én osztályomból egyaránt gyilkos pillantásokat küld felém. A következő játékban kiejtettünk egy ellenfelet, így 4:2 arányban mi nyertünk.

-A győztesek jutalma pedig, az, hogy a második órán átmehetnek a kondi terembe edzeni. De nem csak ülünk a futópadon! – nézet ránk szigorúan – ellenőrizni fogom!

Igen csak jó hangulatban mentem az öltözőbe az ásványvizemért.

-Liina! Kimi majd felfal a szemeivel – kuncogott Tri mellettem. Elégedetten kortyolgattam tovább a vizet. Második órára már tudatosan együtt ment be a csapat, kedvemre való volt, hogy olyan személyek voltak körülöttünk, akikkel jóban vagyok. Látszott, hogy Kimi választhatott maga köré csapatot…

-Megnézted a motort? – kérdezte Toni.

-Aham. Pár szelep eldugult, és ki kell cserélni a gyertyát is. Amúgy nem vészes – vont vállat.

-Mindig ilyenekről beszélnek? – nézett rám Tri.

-Nem. Sokat beszélnek ilyenekről, de nem mindig – nevettem.

-Hétvégén elmegyünk valamerre? – huppant mellém Kimi – mondjuk a tóhoz?

-Piknikezhetnénk ott – néztem gyönyörű szemeibe.

-Jó ötlet – mosolygott rám, térdeit felhúzta arra támaszkodott és állát is karjára fektette, így extra közel került hozzám – mehetünk motorral?

-Naná – vigyorodtam el.

-Ahhoz képest, hogy mennyire nem bírtad a gépeket – nevetgélt elégedetten – mostanság eléggé rákaptál. Kíváncsi lennék az okára – nézett rám szépen.

-Megbízom a partneremben – bólintottam nyomatékosítva szavam – valaki igyekezett megszeretetni velem, kíváncsi lennék, miért – dobtam vissza a labdát.

-Hát…kedvemre való, hogy… bevezethetlek a világomba – felelte halkan.

-Ti mit pusmogok?! – szólt hozzánk Artuu.

-Beszélgetünk – nézett rá Kimi, sokkal hűvösebben.

-Tetszik nekem az a világ – sóhajtottam halkan, majd lecsusszantam a padról, s kimentem mosdóba. Nem lepett meg, hogy mire visszaindultam Kimi a falnak támaszkodva várt. A folyosó e része eldugottabb volt, némán álltunk egymással szemben, majd Kimi felém lépett, mígnem elértük a falat, s lassan hozzám hajolva megcsókolt.

-Min kuncogsz? – nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel. Meleg víz csorgott ránk, hátam a kellemesen langyos csempéhez simult, míg ő gyengéden megcsókolt.

-Az jutott eszembe, amikor a suliban, marha régen, volt két közös tesi óránk. Amikor métáztunk.

-Igen? – vigyorodott el – ez hogy jön ide most?

-A suliban, mikor megcsókoltál pont így álltunk – haraptam ajkamba, végig simított államon, hogy kicsússzon fogam alól, s apró csókkal tüntette el a nyomot.

-Szeretkezni akarok veled… - nézett szemembe egészen közelről, szinte hipnotizálva aranyló tekintetével…

Sziasztok!

Egy könnyed rész így, a nap lezárására… mi is lehetne ennél jobb? :D

A részhez nem hiszem, hogy kell különösebb módon hozzáfűznöm valamit, így inkább arról beszélnék veletek, hogy lenne egy olyan elhatározásom, megy egy kissé OMS’s, de mégsem. Érthetően :D Egy olyan OMS’s mininovella, amely mondjuk, öt részből állna. Mit szótok hozzá? )

Ja igen, itt felhívnám nyomatékosan a figyelmet arra, hogy az OMS’s elnevezés teljes egészében saját kitaláció, nem szeretném más helyen viszont látni ezt a kategória nevet. Köszi! Ne más tollával…ha kérhetem ;)

Az elkövetkezendőkben több bejelentés is érkezni fog, több történetet is érintve, szóval készüljetek… :P Coming soon....

Köszönöm a kommenteket, ugye most is írtok nekem véleményt? :)

L.