Seventeen

Emlékeztetőül:

- Szégyenlem magam azért, mert olyanok jutottak eszembe, hogy esetleg elromlanak a dolgok köztünk – sütöttem le szemeimet.

- De ez természetes kicsim – nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.

- Akkor te is félsz?

- Azt azért nem mondanám – mosolyodott el szolidan. – De igen, tartok egy kicsit a dolgoktól. Életem egyik legjobb döntése volt beengedni téged az életembe. Szeretnélek feleségül venni, de ha neked ez most gyors, tegyük át az esküvőt. Még megtehetjük. Nem leszek mérges, és nem foglak elhagyni, ha úgy döntesz, hogy ne legyen most lagzi. Csupán azt szeretném, hogy minden kétely nélkül tudj igent mondani. Nos, mi legyen?

Kikerekedett szemekkel néztem rá, és talán a szívem is kihagyott egy ütemet. Képes lett volna lemondani az esküvőt, miattam? Hogy én biztos legyek magamban? Ekkora áldozatot ki képes hozni? Csak az, aki igazán szeret.

- Én nem akarom, hogy máskor legyen az esküvőnk – ingattam meg a fejem. – Nem kételkedtem abban egy pillanatig sem, hogy szeretlek téged, és veled akarok lenni.

- Pár óra múlva hűséget fogadok neked. És, hogy vigyázok rád, nem áll szándékomban ezt megszegni majd – felelte nyugodt hangon.

- Ne haragudj rám, hogy ilyen buta voltam – hajtottam le fejem. Ő itt konkrétan mindent felajánl nekem, én mégis kétkedem pontosabban félek.

- Nem voltál buta – emelte meg fejem államnál fogva. – Szóval akkor hozzám jössz ma?

- Mindenképpen – mosolyodtam el, ahogy meghatározhatatlan színű szemibe néztem. Tisztán éreztem e pillanatban, hogy a leghelyesebb döntést hoztam meg, mikor igent mondtam neki a lánykérésnél.

- Akkor kint találkozunk – biccentett kifelé az általam imádott féloldalas mosoly kíséretében, majd könnyedén szájon csókolt.

- Kimis – sóhajtottam nevét, miután az ajtóhoz lépett –. szeretlek téged.

- Én is szeretlek – felelte őszintén, majd magamra hagyott. 
Hangosan kifújtam a levegőt, s mikor ismét a tükörbe pillantottam egy nyugodt nő mosolygott vissza rám.

Mivel mindketten elváltak voltunk fel sem merülhetett a templomi esküvő, bár nem is nagyon akartunk.  Közös döntés alapján Helsinkibe utaztunk el, egy régi korabeli, de teljesen modernizált kastélyba, ahol a szertartást, s az utána lévő vacsorát is tartottuk, amolyan ’több napos’ esküvő keretein belül. Hiszen az esküvő előtt egy nappal már itt voltunk, s csak utána pár nappal utazunk haza. Anya és Nina segítettek felöltözni, elrendezni ruhám, és csak úgy szimplán bátorítani a menyasszonyt. Elégedetten néztem végig magamon a nagy álló tükörben, mosolyra késztetett az egész ruha választás története.

Egyedül voltam otthon Kimi elvitte a srácokat gokartozni, én pedig úgy döntöttem készítek egy kis édességet nekik. Bekapcsoltam a tv-t a nappaliban, pont a konyhapulttal szemben kapott helyet, így mindig ráláttam, s éppen egy esküvői műsor ment. Menyasszonyok látogattak el egy nívós üzletbe, ahol ezer és egy ruha közül választhatták ki a tökéletes álom ruhát. Érdeklődve figyeltem a gyönyörűséges ruha költeményeket, hiszen ötletem sem volt nagyon az enyémet illetőleg. Egész délután ez a műsor ment, még akkor is, mikor megjöttek életem férfijai.

- Mmm, micsoda illatok! – vigyorodott el Kimi miután megcsókolt, a srácok már a fürdőben csutakolták le magukról a pályán összeszedett koszt.

- Oroszkrém tortát készítek – avattam be.

- Azt szeretem!

- Tudom – bólintottam. – Nemsoká kész is lesz, de még kell egy kicsit állnia. Elfintorodott, és a kanapéhoz ballagott.

- Mit nézel? – nyúlt a távirányító után.

- Esküvői műsor – somolyogtam.

- Azt látom – bólintott –, na, egy ilyenben el is tudnálak képzelni – mutatott a képernyőre – egyszerű, mégis  szép – megvonta vállát. – Tetszik nekem.

Áhá! Alaposan megnéztem a mutatott ruhát, valójában nekem is tetszett, el is határoztam, hogy mindenképp felpróbálok egy hasonlót.

- Gyönyörű vagy – ölelt meg anya, visszahozva a jelenbe.

- Köszönöm – sóhajtottam boldogan.

- Kimi elájul, ha meglát – kuncogott sógornőm.

- Igazából látta már, csak tv-ben – nevettem el magam –, és fogalma sincs arról, hogy ez az, amit ő is kinézett. Mennyi az idő? – néztem körbe telefonom keresve.

- Még tizenöt perc – nyugtatott Nina. – Sami nemsokára itt lesz. Ne izgulj!

- Szia anya! – rohant be Jesse. – Hűűűű, de szép vagy!

- Köszönöm szivem – cirógattam meg arcát. – Merre voltál?

- Apánál!

- Mit csinál apa?

- Azt mondta Saminak, hogy izgul! – avatott be ártatlanul, kuncogásban törtünk ki.

- És mást nem mondott? – tudakoltam.

- Hát nem nagyon – ingatta meg fejét.

- Mami! – lépett be Luukas is. Elképesztően édesek voltak, mini öltönyeikben és a kis csokornyakkendőkkel. – Szép vagy!

- Köszönöm – ismételtem magam. – Na fiúk, akkor majd Nina és Kritsii odakísérnek a mamikhoz, okés?

- Anya, nem mehetünk veled? – pislogott rám Jesse.

- Hát - néztem fel Ninára –, engem Sami kísér be - feleltem kitérően, hirtelen nem tudtam mit mondani erre.

- De mi szeretnénk veled lenni – nézett nagy szemekkel Luukas.

- Öhm és, ha azt csinálnánk, hogy anyáék előtt ti ketten bementek, és úgy ültök le mellénk? – hozta fel az ötletet Kristii.

- Jó ! – felelték kórusban.

- Rendben, de akkor meg kell ígérnetek, hogy okosan egyből Kristiihez mentek, ő várni fog titeket bent, okés?

- Oké mami! Megmutassuk? – kérdezte Jesse.

- Anya nem mehet most ki, tudjátok apunak nem szabad látnia még őt – magyarázta Nina.

- Ne izgulj miattuk.

- Ó,miattuk nem – mosolyogtam – Kiminek ne szóljatok erről, legyen meglepetés neki.

Már csak a két törpém állt előttem, mellettem Sami, és felcsendült a dal, mi végigkísér.

- Indulhattok – súgta oda Sami, huncut vigyorral néztek rám, majd mint az igazi nagy fiúk bevonultak. Pár lépéssel lemaradva utánuk mentem, láttam, ahogy Kimi először óriási vigyorra húzza ajkait, ahogy meglátta a fiainkat előttem, majd rám siklott tekintete, s a nevetésből, szívet melengető mosoly lett. Tekintete folyékony smaragdra hasonlított, tele érzelmekkel. Tudtam, hogy felismerte a ruhát, amiben ő elképzelt, és arcát látva biztos lehettem abban, hogy tökéletesen átéli a pillanatot.

Kedves Jegyespár!

A mai napon, esküvőjük napján, nem csak két ember élete kötődik össze, hanem két családé is. Életük nagy döntését hozták meg akkor, amikor szerelemmel a szívükben megjelentek előttem azzal a szándékkal, hogy egymással házasságot kössenek. A megelőző eljárásban kinyilatkoztatott szándékuk, illetve a bemutatott okiratok alapján megállapítottam, hogy ennek törvényes akadálya nem volt.

Ahhoz azonban, hogy e házasság létrejöjjön, szükséges, hogy Önök a két jelenlévő tanú előtt kijelentsék, hogy egymással házasságot kívánnak kötni. Kérdésemet először a menyasszonynak, utána a vőlegénynek teszem fel.
- Kijelenti-e Ön, Laura Lahtinen, hogy az itt jelenlévő Kimi Mattias Räikkönennel házasságot köt, szeretné-e ezt a férfit hites férjéül, szeretni, tisztelni fogja-e, kitart-e mellette jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ? 
- Igen, szeretném!- ejtettem ki a számon azt a bűvös kis szócskát  mindvégig Kimi szemébe nézve.
- Kijelenti-e Ön Kimi Mattias Räikkönen, hogy házasságot köt az itt jelenlévő Laura Lahtinennel, szeretné-e ezt a nőt hites feleségéül, szeretni, tisztelni fogja-e, kitart-e mellette jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?  -tette fel a kérdést a páromnak is.
- Igen, szeretném!- mondta határozottan, mégis szelíden, mindvégig mosolyogva rám.
- A rám ruházott hatalmamnál fogva megállapítom, hogy Kimi Mattias Räikkönen és Laura Lahtinen Räikkönen az Finn Köztársaság családjogi törvénye értelmében házastársak. És most megkérném Önöket, hogy írják alá az anyakönyvet!- mosolygott ránk kedvesen.

Mindketten odaléptünk mellé, aztán egymás után elláttuk aláírásunkkal a könyvet, éreztem, hogy megremeg a kezem közben.

- Most pedig a tanúkat is kérném!- nézett Samira, majd Ramira, miután ők is otthagyták kézjegyüket, ismét ránk pillantott.

- Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval, csak Te, csak Én, örökké és holtomiglan. Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni. Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni. 

E gondolatok jegyében szeretetük és összetartozásuk szimbólumaként húzzák egymás ujjára a karikagyűrűket.

- Szeretlek - súgtam meghatottan, mikor az ujjára húztam a gyűrűt.

- Szeretlek - ismételt halk, rekedtes hangon.

- És  most köszöntsék egymást az első hitvesi csókkal! Természetesen mindketten elnevettük magunkat, amikor a családjaink, s barátaink tapsolni kezdtek, és hangos éljenzésben törtek ki.

- Sok boldogságot kívánok önöknek! - mosolygott ránk az anyakönyvvezető.

- Köszönjük - feleltük egyszerre, majd kézen fogva elindultunk, immáron férj-feleségként. 

Kimi intett a srácoknak, Jesse és Luukas vigyorogva rohantak hozzánk, s így együtt léptünk ki a terem ajtaján, hogy aztán fogadni tudjuk a gratulációkat.

***

Fáradtan mégis végtelenül boldogan lépkedtem Kimi mellett, végre a lakosztályunk felé. Tökéletes esküvőnk volt, számunkra tökéletes volt, de már nem bántam, hogy végre kibújhatok magas sarkúból, s nem mellesleg kettesben lehetek a férjemmel.

- Várj – állított meg mosolyogva, majd állam alá nyúlva megcsókolt, azzal a rajongó csókjával, amitől még mindig képes voltam elolvadni, majd hirtelen eltűnt a lábam alóla talaj, s az óvó karokban voltam. Csak bent tett le, hosszas csókok mellett. – Ó Lau, ez a ruha! – nézett izgatottan szemembe. – Annyira gyönyörű vagy!

- Ezt mondtad már ma – kuncogtam –, de elképesztően jól esik hallanom!

- Jó ötlet volt, hogy a srácok veled jöttek be – cirógatta meg arcom.

- Ők találták ki – simultam hozzá. – De valóban, így volt teljes a dolog. Annyira boldog vagyok! Valahogy nem fogtam még fel, hogy összeházasodtunk.

- Talán a nászéjszaka után elhiszed – vigyorodott el kajánul.

- Mondtam már, hogy elképesztően jól áll neked ez az öltöny? – simítottam végig mellkasán. – és ez az ing hm - kioldottam nyakkendőjét, és azt fogva óvatosan magam felé húztam őt.

- Pedig most levesszük! – nézett le rám azokkal a gyönyörű szemeivel. – egész éjjel szeretkezni akarok veled

Hangja, illata, a tudat, hogy már a férjem maradék józanságom is elűzték, s mohó simultam hozzá.

Sziasztok!

Hát… nem így terveztem, pontosabban nem vigasz résznek akartam volna feltenni, de ez van… :/

Nem akartam belerondítani az esküvőbe, de kellett még egy cseppnyi izgalom, így a végére. A helyzet az, hogy ismételten elérkezünk egy történet végéhez, rá is jöhettetek abból, hogy felkerült a Midnight Sun prológusa. Ehhez a történethez három rész fog érkezni, az utolsót írom most  :)

Szóval, kommentre fel lányok, már nem sok alkalom adódik erről a történetről írni :)

L.