Sixteen

Pár perc választott el minket éjféltől. Az utolsó adag tortát tettem be a hűtőbe, a mosogatógépet is elindítottam, majd a felmenet a srácok után. Jesse és Luukas az igazak álmát aludták már, ez a szülinapi buli teljesen kifárasztotta őket. Meg is értettem, hiszen egész álló nap játszaniuk kellett. Elégedett voltam, mert az összes kissrác és kislány remekül szórakozott és egy újberagasztásos kis sérülésen kívül mindenki épségben indult haza. Luukas rengeteg új játékkal gazdagodott, jó volt látni, hogy mennyire élvezte a szülinapját, és, hogy Jesse is igaz testvérként ténykedett mellette.

-Tökéletes bulit szerveztél – vont ölelésébe Kimi, mikor beléptem a hálónkba.

-Örülök, hogy ennyire jól érezték magukat a fiúk – simultam mellkasához – ó Kims, én elfáradtam!

-Nem csodálom – simított végig a hátamon – sok kölyök volt itt. És már ma van… Megyünk fürdeni?

-Ühüm – bólogattam,s elléptem volna, de a kezemnél fogva visszahúzott.

-Előtte még akarok kérdezni valamit – nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.

-Igen? – kérdeztem vissza, de gondolatban már a kádban ültem.

-Amióta összejöttünk feltétel nélkül elfogadtad a fiamat, és nem teszel különbséget Jesse és közte. Nem sokan tennék így, és ezt köszönöm neked.

-Szeretem a kis szőkét – mosolyodtam el.

-Tudom – bólintott –Laura, hozzám jönnél feleségül? – kérdezett rá, s húzott elő zsebéből egy kicsiny dobozt. Teljesen lesokkolva álltam előtte. Ő most itt valóban az én kezemet kérte meg?

-Lau… öhm…– pislogott rám zavartan.

-Ó Kimi – sóhajtottam fel – igen, igen, hozzád megyek – mosolyodtam el – csak ez olyan hihetetlen!

-A szívbajt hoztad rám – nevette el magát, s az elém tartott dobozból egy gyönyörű gyűrű bukkant fel, melyet az ujjamra is húzott – szeretlek téged Laura.

-Én is szeretlek – bújtam hozzá ismét, ezúttal könnyes szemekkel, sohasem gondoltam volna, hogy így kéri meg a kezem – Kimi… én… nagyon meglepődtem!

-Láttam – nevetgélt.

-Mikor döntötted el, hogy megkéred a kezem? – súgtam a gyűrűt bámulta.

-Megvitathatnánk ezt a kádban? – tapasztotta ajkait mohón enyémekre – szeretkezni akarok a menyasszonyommal…

Kimivel szeretkezni mindig is fantasztikus dolog volt, de most valahogy még inkább megéltem azt, ahogy bánik velem. A csókok, az ölelések, az érintések… számtalanszor repítettek más dimenzióba, és most valahogy mégis mélyebb, ősibb szenvedély feszült közénk. Talán a tudattól, hogy megkérte a kezem? A gyűrű, mely ujjamon volt jelképezte mindazt a komoly szándékot, elhatározást, amivel ő teljessé akarta tenni a kapcsolatunkat.

-Szóval… mesélnél nekem erről az eljegyzésről? – susogtam mosolyogva. Egyszerűen nem tudtam nem vigyorogni, egy ilyen szeretkezés és nem mellesleg egy lánykérés után.

-Nem sok mondani valóm van igazából – kezdte rekedtes hangon- fogalmazódott bennem egy ideje…és a mai, illetve tegnapi nap után biztos voltam abban, hogy ezt akarom. Annyira feltétel nélkül vagy velünk…

-Ez pont elég – simítottam kezem az övére.

-Tetszik a gyűrű? – mormogta.

-Nagyon is – emeltem meg kezem – tökéletes!

-Ennek örülök –adott puszit arcomra, bőrömön éreztem mosolyát – kicsim… kezd elhűlni a víz…

-Feküdjünk le – súgtam – jól esne ágyban lenni.

-Mmm, és mit fogunk ott csinálni? – mormogta szexi hangon.

-Ezek után még kérded? – kacagtam fel, nyoma sem volt az órákkal ezelőtti fáradságomnak…

Mikor felébredtem vakító világosság volt a szobában. Ahogy oldalra fordultam az óriási üvegablakon át láthattam is, hogy a hó őrületesen nagy pelyhekben esik. Elmerengve néztem a fehér pamacsokat, mikor Kimi mocorogni kezdett mellettem, s keze hasamra csúszott. Nyakamhoz hajtotta fejét és nagyot szusszantott.

-Régóta fent vagy? – kérdezte álmos hangon.

-Nem,  max öt perce – sóhajtottam, s megfordultam így egy álmos Kimi arc tárult elém – annyira hasonlít rád Luukas – súgtam somolyogva – tele van tipikus Räikkönen vonásokkal.

-Hát ha már az én fiam – mosolyodott el, álmos-büszke módon.

-Kiváncsi vagyok, ha nekünk lesz gyerekünk kire hasonlít jobban  eresztettem meg óvatosan az engem foglalkoztató kérdést.

-Hát… egy kislánynak örülnék – pislogott rám szégyenlősen pár pillanat csend után – egy ilyen kis… szöszinek, mint te…

-Két fiú után egy lány… - néztem rá nagy szemekkel, nem akartam megtöri a hangulatát hol mi, akarsz gyereket kérdéssel – talán pont ezért szeretnék én is lányt.

-Laura, én azt szeretném, hogy… mielőbb gyere hozzám – váltott témát.

-Kedden kilenctől ráérek – vigyorodtam el.

-Ok. Én is. – bólintott – Rami lesz a tanúm, neked? – folytatta komolyan.

-Én csak vicceltem – meredtem rá.

-Én is – húzta gonoszkás vigyorra ajakit – de ha már te lehetsz ilyen szemtelen, akkor én is – gördült fölém.

-Ejnye Mr. Räikkönen, nem szabad ilyen csúnyán kitolni az ártatlan menyasszonyokkal! – oktattam.

-Még hogy ártatlan – forgatta meg szemeit – Laura, most komolyan, tényleg így szeretném.

-Az az így, az hogy? – pislogtam értetlenül – ok, hogy hamar, de az mit takar? Két hét, két hónap, egy év?

-Egy hónap? – sandított rám légy szíves egyezz bele tekintettel.

-Ha elárulod, hogy miért, mehet – bólintottam.

-Azt akarom, hogy hozzám tartozz! – ejtette ki puhán, mégis birtoklón – minden értelemben.

-Nem elég nyilvánvaló, hogy a tiéd vagyok? – susogtam ártatlanul. Meghatározhatatlan színű szemei végigfutottak vonásaimon, tekintete sok mindent tükrözött. Birtokló, mégis szerelmes csókot adott válaszul. Tudtam, hogy nem fogok tudni nemet mondani neki. És… nem is akartam…

***

-Terhes vagy! – nézett rám Sami.

-Negyedszer mondom, hogy nem – forgattam meg szemeimet.

-De akkor miért lesz most rögtön esküvő?

-Mert így szeretnénk – mosolyodtam el – ennyi.

-Szeretném feleségül venni a húgodat – felelte Kimi – ez miért gond?

-Dehogy gond – váltott védekező üzemmódba.

-Akkor meg?

-Nem korai ez?

-Több mint egy éve vagyunk együtt – néztem rá.

-Most komolyan azon lovagoltok, hogy korai? Várjunk negyven éves korunkig, hogy mindenkinek tetsszen, vagy mi? Jó ég!

-Laura az egyetlen húgom, és… van okom félteni – válaszolta Sami.

-Tudom. De szeretem őt és boldoggá akarom tenni – felelte Kimi komolyan.

-Nézd, Kimi feltétel nélkül elfogadta Jesset is. Te is tudod, hogy egyedülálló anyaként voltak korlátaim a férfiakat illetőleg, de most Kimi mellett boldog vagyok, és ami a legfontosabb a fiam is. Ne akarjatok, korlátokat elénk állítani kérlek.

-Nem akarunk, csak féltelek – nézett rám a testvérem –  de azt hiszem, valóban Kimi mellett a legjobb neked…

***1 hónappal később***

Nagy levegőket véve próbáltan nyugtatni magam. Hát… sikertelenül. Émelyegtem és remegett a kezem, kissé sápadt arc nézett vissza rám a tükörből. Idegesen felnevettem, inkább hasonlítottam egy betegre, mint egy mennyasszonyra.  Leültem az ágyra és a gyűrűmmel kezdtem babrálni, rengeteg érzés száguldott át rajtam ezekben a pillanatokban. Talán három óra választott el attól, hogy hivatalosan is Kimi legyen a férjem, és ez megrémített. Az előző házasságom mély bélyegeket nyomott testemre is és a lelkemre is… és bár hiába tudtam, hogy össze sem hasonlíthatom a két „életemet”… mégis volt bennem félsz. Hiszen vele is minden annyira szépen indult! Igazi nagy szerelem volt, hosszas udvarlással, esküvővel… igazi álompárnak minősültünk, hiszen hosszú évek óta tartó meghitt kapcsolat kötött össze minket. Pontosabban meghittnek hitt…Mi garantálja, hogy most másképp lesz? Hogy ő nem fog bántani? Hiába tudtam, éreztem, hogy ő más, és szeret… de akkor is így kezdődött…

Két kéz simult a karomra, miután felálltam, meg is ugrottam a hirtelen érzettől.

-Héé, jó, vagy? – fordított maga felé a testvérem.

-Nem – sóhajtottam –azt hiszem… hányni fogok… - súgtam.

-Dehogy fogsz, csak izgulsz… - mosolyodott el.

-Sami, én… félek – néztem fel rá elkeseredetten – félek, hogy bántani fog…

-Testileg?

-Nem… vagyis lehet… – ingattam fejem – mi van, ha elhagy? Vagy, ha… úgy lesz….

-Laura, az a patkány rengeteget ártott neked, de Kimi nem ilyen – ültetett le – lelkileg nagy trauma ért téged akkor, és bár hihetetlenül erősen csináltad végig, a lelked megsérült. Nem baj az, ha most félsz. De meglátod, nincs mitől. Tudod, hogy tartottam ettől a Räikkönen gyerektől – biccentett – de… nem tudom elképzelni, hogy más jobban vigyázna rátok, mint ő.

-Az hiszem, igazad van – súgtam – illetve tudom, csak… valahogy most fogtam fel, hogy mi itt most összeházasodunk, és…

-A félelem tipikus menyasszonyi reakció – ölelt magához – behívjam Kimit, mielőtt felöltözöl?

-Ühüm – bólintottam – úgy érzem, jót tenne…

-Hát szerintem is – nevette el magát, majd magamra hagyott. Pár percig egyedül voltam, és igyekeztem nem gondolni arra, hogy mekkora egy bolond vagyok, hogy ilyen balgaságok megfordulnak a fejemben…

-Szia – lépett be mosolyogva – riadt őzike – cirógatta meg arcom – minden rendben kicsim?

-Én olyan hülye vagyok – sóhajtottam fel, most komolyan itt parádézok az esküvőnk előtt?! Hát milyen menyasszony az ilyen?

-Ajaj, előröl Lau – húzott fel, majd helyemre ült, és ölelésébe vont – szóval?

-Kimi…

-Félsz – mosolyodott el legnagyobb meglepetésemre – tudom. És azt hiszem így is van rendjén. Elvégre elég nagy lépés ez… főleg a múltbáli események tükrében.

-Elegem van abból, hogy a múlt visszaköszön, ha akarom ha nem – ráncoltam homlokom.

-Az életed része, szóval… ez van – vont vállat – de tudjuk kezelni. Ne érezd magad rosszul az miatt, mert félsz.

-Szégyenlem magam azért, mert olyanok jutottak eszembe, hogy esetleg… elromlanak a dolgok köztünk – sütöttem le szemeimet.

-De ez természetes kicsim – nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.

-Akkor te is félsz?

-Azt azért nem mondanám – mosolyodott el szolidan – de igen, tartok egy kicsit a dolgoktól. Életem egyik legjobb döntése volt beengedni téged az életembe. Szeretnélek feleségül venni, de ha neked ez most gyors, tegyük át az esküvőt. Még megtehetjük. Nem leszek mérges, és nem foglak elhagyni, ha úgy döntesz, hogy ne legyen most lagzi. Csupán azt szeretném, hogy minden kétely nélkül tudj igent mondani. Nos, mi legyen?

Sziasztok!

Itt is vagyok a plusz résszel :) Ügyesek voltatok!

Most én is érzem, hogy mennyire gonosz vagyok :D  Szokásom A legizgibb résznél abba  hagyni, de ennyire… :P Lehet találgatni, hogy lesz e esküvő, vagy nem. Illetve ha lesz miért, ha nem, miért nem. A múltunk az életünk része, ha akarjuk ha nem. De vajon tud e akkora sebet ejteni a múlt, ami a jövőnket is befolyásolja? És ha befolyásolja, akkor jó, vagy rossz irányba?

Köszönöm a kommenteket, most is örülnék pár darabnak :P  :)

L.