18. rész

2012 Németország

Kilenc csodálaton finnországi, és kettő svájci nap után Hockenheim felé tartott a gépünk. Furcsa érzések keveregek bennem, mert Németország mindig az a hely volt számomra, ahol a béke és nyugalom várt, egy szerető családdal együtt. De a történetek fényében nem tudhattam, hogy most mi fog történni… Sebastian szülei biztos ott lesznek a futamon, és ha már én is némethonban vagyok, akkor illenék meglátogatni őket, ha már egyszer engem is lányukként fogadtak minden alkalommal. És bár őket szívesen láttam volna, Sebastiannal egyáltalán nem akartam találkozni. Furcsa egy helyzetet teremtett az élet, annak fényében, hogy mi így hárman mindig remek kis csapatot alkottunk. Már nem is próbálkoztam azzal, hogy megértsem ő miért lett ilyen ellenséges, és ez talán hiba volt.

-Magyar futam után elutazzunk valamerre?  - kérdezett rá Kimi.

-Anyát és Meddiet szeretném meglátogatni – bólintottam – aztán akár Finnországba is visszatérhetünk. Neked is jobb lenne, ha a családoddal tudnál lenni. Jaj és a törpéket is el kéne hoznunk egy kicsit – mosolyodtam el.

-Mmm, akkor… mit szólnál ahhoz, ha magyarból Angliába mennénk akkor, aztán haza, és végül elhozzuk a kölyköket, Ramit meg meggyőzőm, hogy akarjon jönni a belga futamra, a srácok nagyon élveznék!

-Tetszik az ötlet – helyeseltem – szeretem, ha velünk vannak a srácok. Nagyon imádnak ám téged.

-Téged is – vigyorodott el – Titus megkérdezte tőlem, hogy most akkor Ana a te szerelmed? – nevetett.

-Édesem – mosolyodtam el – és mit mondtál?

-Hát az igazat – nézett rám – hogy igen, szeretlek. De hogy belemászott már az öledbe, amíg Kimi versenyzik, vigyázol ránk kérdéssel – nevetett ismét.

-Tiszta Räikkönen gyerekek, és hát remekül eltanulták tőled, hogy kell pimaszkodni és kiharcolni azt, amit szeretnének.

-Micsoda??? Tőlem? – nézett nagy szemekkel – nem én nevelem őket!

-Pont ezért – kuncogtam – ha visszagondolsz gyerekként te is ott szerettél a legjobban lenni, és ott ragadt rád egy rakás dolog, ahol korlátok nélkül lehettél gyerek. De ez így van jól, a szüleik nevelik, mi pedig elrontjuk őket, mint ahogy minket is anno.

-Örülök annak, hogy ennyire oda vannak érted a srácok, és hogy te is így érzel – sóhajtott fel- Anám… a pályán nem tudod elkerülni Sebast.

-Dehogynem – csúsztam lejjebb ülésemben – te tudod a legjobban merre lehet úgy végigmenni a paddockon, hogy ne nagyon vegyenek észre.

-Haragszol rá?

-Nem. Semmit nem érzek. Komolyan. Lehetséges, hogy túl nagy rést vágtam magunk közé azzal, hogy megmutattam neki, milyen vagyok nélküled. Kényszerítettem, hogy lássa mivé lettem.

-Ó Ana – csúsztatta kezét az enyémre – előbb utóbb pedig beszélned kell vele.

-Meglátjuk – vontam vállat, s lehunytam szemeimet, jelezve, hogy részemről vége ennek a témának. A leszállás után egyből a hotelba mentünk Kimi átváltott Lotusos öltözékére, nem tudtam megállni, hogy ne másszak rá, mikor belebújt a fekete pólóba.

-Mit szeretnél? – nevetgélt mikor csípőjére tornáztam magam.

-Nagyon… kívánatos vagy így – pislogtam szépen – jól áll neked ez a póló…

-Akkor miért húzod felfelé? – vigyorgott mozdulatomon – most szeretnél egy gyors menetet? – siklott keze fenekemre, s ágyékára húzott.

-Uhm…. ezt ne csináld – sóhajtottam fel – én csak… egy csókért jöttem…

-Késő – fordított pozíciónkon, s mohón szájon csókolt. Mire felocsúdtam meztelenül feküdtem alatta, s vadul lihegtem a vágytól. Jól mondta gyors menet, tizenkét perccel később már zihálva és nagyon kielégülten feküdtem mellkasán.

-Én… tényleg csak egy csókot akartam – vigyorogtam rá.

-Kaptál is – paskolta meg fenekem – bébi már elkéstünk, szóval gyorsan szedd össze magad.

-Mit mondasz, ha megkérdik miért késtél? – indultam a fürdőbe kacagva.

-Eszelőset dugtam a barátnőmmel – csókolt nyakamba miután mögém lépett.

-Á, nem lenne ám botrány belőle! Kims… most akkor mi úgy fogunk viselkedni ott, mint eddig? Mintha csak a fotósod lennék?

-Nem – ingatta meg fejét – nem érdekel a szaros média. Ott és akkor foglak megcsókolni, amikor én akarom, nem amikor nincs ott egy fotós se!

-Oké – bólintottam – Kims, vonszold arrébb azt a világbajnok popódat, mert már így is késésben vagyunk! – utasítottam játékosan.

-Amibe belekarmoltál, hogy gyorsabban? – vigyorgott rám nagyon kaján módon. Megingattam a fejem és a ruháim után nyúltam. Egy óra múlva húztam le a kártyám a kapunál, rögtön utánam ő is, s kézen fogva indultunk el a fekete-arany home felé. Persze pár rajongó lerohanta Kimit, de összességében hamar túljutottunk rajtuk. Meg sem lepődtem, ahogy a fotósok ránk fókuszáltak, a sajtósok anyagai már készültek, így több kamara is felvette, ahogy végigsétálunk előttük. Hajaj, ebből lesz ám a szenzáció! Kimi Räikkönen kapcsolatban, és nem is akár kivel…

Kimi ment a szokásos dolgait intézni, nekem a csütörtök teljesen laza volt még, így felmentem Stephanhoz, hogy kiértékeljük a galéria megnyitójának estéjét. Akkora sikere lett végül, hogy a vezetőség rábólintott arra, hogy Enstoneban a trófea termet át alakítjuk, s az én képeim kerüljenek a falakra, óriási verzióban. Kis híján eltátottam a szám, mikor ezt Eric közölte velem, alig vártam, hogy elújságoljam a finnemnek ezt a remek hírt.

***

Az időmérő után nem kicsit voltam csalódott. Tízedik hely? Hogyan???? A z utolsó szabadedzésen negyedik volt! Ráadásul az időmérő első körében ő futotta a leggyorsabb kört. Egy helyet ugyan ugrott előre Mark büntetése miatt, de a kilencedik rajtkocka is messze van az ideálistól… Erősen bíztam abban, hogy Kimi ismét csodát tesz a versenyen, és felküzdi magát a dobogóig, végül is „csak”(?) hat hely válaszozta el tőle jelen pillanatban…

Egyedül mentem vissza a hotelbe, a finnemnek volt még egy sor kötelező promós megjelenése, én pedig már végeztem az aznapi képek feldolgozásával. Természetesen nagy figyelem övezte, hogy egy nővel mutatkozott kézen fogva, szombatra több cikk is megjelent rólunk, főként, hogy én a hazai hős Sebastian Vettel családjába tartoztam. Kims nem igazán szerette, öhm, kifejezetten utálta az ilyen jellegű cikkeket, én magam is olvasás nélkül dobtam kifelé, ha egy is a kezembe került, de a mostanira kíváncsi voltam. Már csak azért is, mert az írója nem egy bulvárhajhász riporter volt.  Míg vártam a finnemre rákerestem neten, s az ágyunkra hasalva olvasni kezdtem a laptop kijelzőjén felbukkanó szöveget.

Kimi Räikkönen szíve foglalt

A finn világbajnok választottja nem más, mint a német-angol származású fotográfus; Anabell Grey

Nem is olyan régen a legolvasottabb finn hetilap képeket közölt le Kimi Räikkönenről és Anabell Greyről, amint együtt vakációznak a sztárpilóta egyik otthoni villájában. A képek láttán többen legyintettek, nem meglepő, hiszen tudva lévő, hogy Kimi és Ana remek baráti kapcsolatot ápolnak. A hockenheimi pályán azonban kiderült, jóval több áll eme barátság mögött, de, hogy mióta, azt csak ők ketten tudhatják.

Kimit válása óta nem igazán lehetett hölgy társaságban látni, ha mégis, végül mindig kiderült, hogy szigorúan csak barát az illető. Ana mellett viszont annál többször kapták lencsevégre, és ebben megint csak semmi kivetni valót nem találhatott a világ, hiszen baráti kapcsolatuk mellett évek óta üzleti kapcsolatban állnak; az ifjú fotográfus az Ice One Racing hivatalos fényképésze, a finn világbajnok rallys karrierjét is végig kísérte, így nem volt meglepő, mikor feltűnt a Lotus homeban is.

Több találgatás is napvilágot látott, miszerint régóta élnek titkos kapcsolatban, és bár fent áll a lehetősége annak, hogy ez igaz is volt, de Kimi életmódját figyelembe véve, nem egy olyan kaliberű férfiról beszélünk, aki a szekrényben dugdossa barátnőjét.

A mostani képek tanulság szerint azonban határozottan kijelenthető, Kimi és Ana egy pár, kézen fogva sétáltak a paddockban, illetve több elcsattant csókot is láthatott a közönség. A történet pikantériája lehet, hogy Anabell Greyt rokoni szálak fűzik a német csillag, Sebastian Vettelhez. Kimi és Sebastian jól ismerten baráti kapcsolatot ápol, de vajon a német klasszis mit szól ahhoz, hogy unokahúga (Ana és Sebastian édesanyjaik testvérek –a szerk.) és barátja közös útra léptek?  A válasz bár sokunkat érdekelhet, mégsem tartozik a nagyközönségre, elvégre, attól, hogy egy világ figyeli árgus szemekkel az F1 csillagainak életét, ők még nem kötelesek beszámolni a mindennapjaikról. Kimi köztudottan híres arról, hogy nem kotyog ki információkat a magánéletéről, így hacsak magától nem hajlandó beszélni az Anához fűződő kapcsolatáról, a riporterek nem fognak egy könnyen válaszokat kicsikarni belőle. Minden esetre a finn hölgy szurkolói ismét csalódottan vehetik tudomásul, Kimi Räikkönen szíve foglalt.  

-Nem is olyan rossz – mormogtam, míg lecsuktam a laptopot. Elvigyorodtam, még jó, hogy Kimi nem dugdos a szekrényben…. Számomra inkább volt egy csepp humor a cikkben, mintsem tolakodó felvetések.

-Megjöttem! – hallottam meg Kimi hangját, miután nyílt az ajtó.

-Végre – másztam le az ágyról, s vigyorogva nyakába ugrottam.

-Héé – mosolyodott el – mi ez a lelkesedés?

-Örülök, hogy megjöttél – néztem nagy szemekkel rá – baj?

-Butuskám – fogta kezei közé arcom – dehogy baj! Csak nem szoktam meg, hogy… így várnak – vont vállat szolid grimasz mellett.

-Majd én várlak így – bújtam mellkasához, hátamra csúsztatta kezét, valahogy nem fogtam meg fel, hogy Kimi körül mekkora paradoxonok vannak. Világbajnokként magányosnak lenni, világhírűként saját világban élni… mind, mind az élet nagy paradoxonai voltak.

-Ettél? – emelte meg fejem államnál, megráztam a fejem – és velem? – somolyogva bólintottam – ó, hogy engem vártál?!

-Pontosan – adtam óvatos csókot ajkaira – amúgy elolvastam az egyik cikket rólunk, nem is olyan rossz.

-Hajaj, akarom én ezt tudni? – zuttyant le az ágyra.

-Gépen van – biccentettem laptopom felé – mit kérsz vacsorára?

-Mindegy – vont vállat – valami tésztásat, nem, csirkéset, ááá nem inkább grillezett halat.

-Ja, mindegy mi? – kuncogtam, majd türelmesen megvártam míg elolvassa a cikket.

-Mmm, ja, lehetne rosszabb – vont vállat – mégis csak halat kérek.

-Rendben – bólintottam – megfürdesz addig?

-Aham, te nem jössz? – dobta le pólóját.

-Én már fürödtem.

-Nem igazán örülök neki – mormogta ingerkedve, majd bevonult fürdeni. Úgy éreztem magam, mintha évek óta házasok lennénk…

Vasárnap a paddockban sétáltunk, mikor észrevettem Sebastiant és szüleit velünk szemben. Kimire kaptam tekintetem, de ő csak biztatóan mosolygott.

-Ana! – sóhajtott kedvesen Heike – de jól nézel ki! – ölelt magához – jól vagy?

-Remekül – mosolyodtam el, és valóban így is éreztem magam – és ti jól vagytok? – ölelt meg Norbert is.

-Jól kicsim. Mikor utaztok el? – kérdezte, míg Norbert kezet fogott Kimivel, levegőm visszafojtva figyeltem Sebastiant és Kimit, ahogy egymással szemben állnak, végül Kimi megemelte a kezét, Seb pedig gondolkodás nélkül kezelt le vele, megkönnyebbülten engedtem ki levegőm – Ana?

-Öhm, hétfőn utazunk, de lehet, hogy már futam után, attól függ Meddie hogy szabadul el – soroltam, de közben nem tudtam megállni, hogy ne Sebastian bámuljam, csak épp a napszemüvegem miatt ezt csak én tudhattam. Szerencsére.

-Kár, pedig azt hittem, el tudunk csábítani titeket egy ebédre!

-Hétvégén megint futam – vont vállat Kimi – ilyenkor általában már vasárnap elutazunk, több idő marad pihenni. Megcsörrent a mobilja, előhúzta zsebéből és arrébb lépett.

-Ne haragudjatok, de mennünk kell – sóhajtottam fel – még nekem is van jó pár dolgom a futam előtt, beállítások, miegymás. Egyszerre indultunk el Sebbel és mikor hozzám ért elöntött a melegség. Lenézett rám azokkal a nagy kék szemeivel, s mire észbe kaptam az ölelésében voltam, erősen szorított magához.

-Hiányzol… - súgta németül, majd ahogy régen szokott is, adott egy puszit fejemre s lazított szorításán.

-Te… is… - feleltem halkan, és beszívtam a jellegzetes Sebastian illatot, majd a pillanat véget ért, és ő ellépett mellőlem.

Automatikusan nyúltam Kimi keze után mikor mellém lépett, pár pillanatig csendben mentünk tovább.

-Biztos nem akarsz beszélni vele? – kérdezte halkan.

-Nem tudom… - sóhajtottam fel – lehet…

-Anám, szereted őt – karolta át a vállam magához vonva – és amíg nem tisztázzátok a dolgot, nem leszel újra önmagad.

-Félek – mondtam ki az okot, amiért húztam halasztottam a dolgot.

-Tudom – bólintott – akaratlanul is mi bántottunk a legjobban, és ezért pokolian dühös vagyok magamra is, de egyedül nem tudom helyrehozni.

E pillanatban megint úgy éreztem magam, mint aki két világ között ingázik. Mindketten megbántottak egy Anát, az egyikük az egyik, míg másikuk a másik világban. De én? Nekem is hibáznom kellett, én is bűnös voltam. Hiszen minden kapcsolat két emberen múlott. Ahhoz, hogy tovább lépjek nekem is helyre kellett hoznom valamit…

Sziasztok!

Folytatódik a trió viharfelhős élete.

De… talán már felbukkan pár reménysugár is?

Köszönöm az eddigi kommenteket, most is örülnék pár darabnak :)

L.