Tizenkettő

2010 Jordánia

A Jordán tengerparton sétáltunk, még egy nap volt vissza a verseny hétvégből. Kimi nem volt teljesen megelégedve a helyezésével, sőt… finnül motyogott valamit Raminak a telefonba, és hanglejtéséből ítélve, nem a táj szépségéről számolt be neki.

Pedig valójában egy gyönyörű helyen voltunk, habár a víz hőfoka nekem nem volt éppen ideális.

-Nem is nyaralni jöttünk ide – mormogta.

-Attól még a szabadidőmben ténfereghetek a parton – löktem meg kezemmel, nem szerettem, amikor gondterhelt.

-Belelökjelek? – mutatott a víz felé, mely egyre laposodó hullámban közelített lábam felé – tudod, hogy képes vagyok rá – pillantott rám. Úgy. Azzal a… vérforralónézésével.

-Tudom – fintorogtam – inkább menjünk vacsizni, megéheztem!

-Végre – sóhajtott fel – van itt egy jó kis étterem, úgy megkívántam a rákot….

-Én csirkére vágyom – néztem rá.

-Mindenféle kaja van – vigyorodott el.

Jó hangulatban telet az este, Mark és Kaj is csatlakozott hozzánk. A két finn jó étvággyal tűntette el az ízlésesen tányérra halmozott garnélák tömkelegét, a halról már nem is beszélve.

-Miután a fél Vörös tenger halállományát elpusztítottátok, visszamehetünk? – vigyorogtam gonoszan.

-Mondja ezt az, aki megevett egy fél csirkét – nézett rám összehúzott szemekkel.

-Mint két gyerek – mosolyodott el Mark – de, oktasd csak, ráfér! – pillantott felém.

-Mi az, hogy ráfér? – kérte ki rögtön magának.

-Pont úgy – vágta rá sejtelmesen Mark – na, te nagy világbajnok, visszaviszel a hotelbe, vagy hívjunk taxit?

-Ccc, mit egy sofőr… - sóhajtott fel a finn. Megingattam a fejem, és még mi viselkedtünk gyerekesen…

-Egyedül nem is szoktál ilyen filmet nézni? – rötyögött mellettem, mikor megugrottam az egyik hangeffektus miatt.

-De. De most itt vagy – vigyorodtam el – és meg is védesz – pislogtam szépen.

-Ne hízelegj – forgatta meg szemeit, de azért közelebb vont magához. Jól esett testének meleg, s a finom illata is kellemes érzéseket ébresztett bennem – hmm, ha veled alszom, nem lesznek rémálmaid? – tudakolta incselkedve.

-Amúgy sem lenne – somolyogtam – de lásd, milyen kedves vagyok, megengedem, hogy itt maradj.

-Lenyűgöző, hogy milyen rendes vagy – sóhajtott vigyorogva.  Mondjuk… elég valószínű volt, hogy nálam marad, főleg, hogy igazából egy nagy lakosztályban voltuk, mely két szobára volt osztva… A film végén álmosan kucorodtam alvós pózomba, ő még egy kicsit matatott valamit, majd keze csípőmre simult. Már megszoktam, hogy ha együtt alszunk, akkor ölelésébe von, és az igazat megvallva, jól is esett.

-Te levetkőztél? – pattantak ki szemeim, ahogy megéreztem a mezítelen bőrét.

-Nyugi, csak a pólót vettem le – nevetett halk-rekedtes hangon – tudod, hogy utálok beöltözve aludni…

Kényelmesen elhelyezkedtem, és szinte el is aludtam.

Fél hatkor ébredtem fel arra, hogy szomjas vagyok. Kibotorkáltam az ásványvízért, mire visszamentem Kimi is felkelt.

-Miért nem alsz… Kimi! Jól vagy? – másztam vissza az ágyra.

-Nem igazán – fintorgott – nagyon hányingerem van – ülte fel. Homlokráncolva ugrott ki az ágyból, s rohant a mosdóba. Sóhajtva rendeztem el az ágyat, hogy tudjon majd tovább pihenni, s erősen bíztam abban, hogy csak egyszeri gyomorrontásról van szó.

-Jobb? – kérdeztem halkan, mikor visszatámolygott.

-Nem igazán – sóhajtott fel, miután visszafeküdt.

-Nagyon sápadt vagy – simítottam végig arcán – és alighanem lázas is. Szólok Marknak – álltam fel mellőle, de kezem után kapott.

-Nem kell – súgta – valószínűleg elrontottam a gyomrom…

-Éjjel nem voltál rosszul?

-Egyszer voltam kint, de nem rokázni – fintorgott. Megrezzent a telefonja – Kaj írt… hányt ő is – pillantott fel rám a kijelzőről.

-Na, most hívom Markot – álltam fel – lehet, hogy összeszedtetek egy vírust…. vagy valami. Kimi közben ismét a fürdőbe rohant, szegénykémet nagyon sajnáltam.  Húsz perc múlva jelent meg Mark.

-Tünetek? – nézett a sápadt finnre.

-Hányt, többször – feleltem én – lázas, illetve hőemelkedése van…

-Szarul érzem magam – sóhajtott fel, majd ivott egy korty vizet – ooo… ez nem biztos, hogy jó ötle… - és már rohant is ismét a fürdőbe.

-Mark – pillantottam rá kétségbeesetten.

- Kimi és Kaj ugyan azoktól a tünetektől szenved. Tegnap mit ettek?

-Reggelire zabkását ettünk mondanyian, aztán a szervizben ebédeltünk, milánóit. Este meg láttad…

-Rák, hal – kapta fel fejét – lehet, hogy ételmérgezés! Hívom az orvost.

-Fáj a fejem – csoszogott vissza Kimi.

-Persze, mert a pocakod rossz – sóhajtottam fel – ne hozzak inkább egy…. vödröt, vagy lavórt?

-Inkább be kéne költöznöm a fürdőbe – nézett fel rám, sütött, hogy mennyire gyenge, és ez egy kissé megijesztett – végig akarod nézni, ahogy kidobom a taccsot?

-Bolond – simogattam meg hófehér arcát – pihenned kell, és az, hogy ötpercenként kirohangálsz, nem tesz jót…

-Nemsokára jön az orvos – jött vissza Mark – Kimi, szerintem ételmérgezésed van, a tünetek arra mutatnak, és mivel Kaj is ugyan azt ette, mint te és ő is lebetegedetett…

-Össze tudtok merni a szakaszokra?

-Esélytelen – ingatta meg a fejét – akkor sem engedném, hogy beülj, ha csak gyomorrontásod lenne. Így meg főleg nem. Kimi ez nem játék, antibiotikum kell, és valószínűleg infúzió is majd.

-Kórház? – kaptam fel fejem.

-Nem feltétlenül. Meglátjuk mit mondta az orvos….

-Én biztos nem megyek kórházba! – morgott halkan, majd elfintorodott, épp idejében dugtam kezébe a műanyag edényt – bassza meg – sziszegte aztán.

-Ez ezzel jár, semmi baj – sóhajtottam fel.

Az orvos is rögtön azt mondta, hogy ételmérgezés, egyből telefonált is, hogy az illetékesek rendezzék el a felvetülő problémákat, ki tudja hányan ehettek abból..? Kapott egy injekciót, valamint erős antibiotikumot, és mivel Mark képesítése meg volt hozzá egy csomag infúziót is hagyott, steril tűvel, hogy ha estig nem csillapszik a hányása, kapja meg, nehogy kiszáradjon.

-Milyen jól tűrted a szurit – ültem az ágy szélére somolyogva.

-Nagyfiú voltam – próbálkozott gyenge poénnal, megingatta fejét, még így is tudta, hogy valóban gyenge viccet sütött el.

-Próbálj meg aludni – húztam rá jobban a takarót.

-Most nem fog menni – sóhajtozott, mély levegőket vett – nagyon hányingerem van…

-Mark… de ha semmi nem marad meg benne, hogy fog hatni a gyógyszer? – kérdeztem.

-Az injekciótól jobban lesz. Aztán majd ha kijött minden, aminek ki kellett, megkapja a gyógyszereket.

-Figyelj rá, hogy egyen – nézett Markra Kimi, megforgattam szemeim, ilyenkor nem miattam kell aggódni!

Pár órával később én a laptopomon dolgoztam a nappaliban, a hangok alapján a finn végre tudott pihenni, így nem akartam bemenni a szobámba pulcsiért, pedig egyre jobban fáztam, egy vékony kis trikóban nem is volt csoda. Körbenéztem, hátha elől hagytam valamit hosszú újút, majd besétáltam Kimi szobájába, hogy kölcsön vegyem az egyik pulcsiját. Nekem úgy majdnem térdig leért, és az ujját is rendesen fel kellett tűrnöm, de meleg volt és finom Kimi illatú. Mire végeztem a munkámmal egy óra is elmúlt, és egy kómás Kimi jelent meg az ajtóban.

-Szia – álltam fel – jobban vagy?

-Ühüm – bólintott sután – azt hiszem.

-Feküdj vissza – fektettem tenyerem mellkasára – kérsz valamit?

-Nem igazán – fintorgott – még mindig émelygek. De… szomjas is vagyok…

-Mondom bújj vissza, viszek be neked szénsavas ásványvizet.

Visszacsoszogott, én pedig a gyógyszereivel felszerelkezve követtem.

-Előbb csak igyál, meglátjuk benned is marad e…

-Remélem… kissrác korom óta nem hánytam alkohol nélkül…

-Csodás – mosolyodtam el.

-Jól áll neked a pulcsim – nézett végig rajtam – más nem is kéne rád…!

-Na, már jobban vagy – kócoltam össze óvatosan haját vigyorogva – fáztam, és nem akartalak felébreszteni azzal, hogy itt matatok…

-Azt hiszem alszom még egy kicsit – pislogott rám, tekintetén is látszott, hogy teljesen nyúzott.

-Rendben – álltam fel.

-Nem maradnál itt? – kérdezte rekedtes hangon.

-Akkor menj arrébb. Csak nem gondolod, hogy ücsörgök!

-Neem – emelte meg a takarót, jelezve, hogy jöhetek. Kibújtam a pulcsiból, s mellé heveredtem, ő lejjebb csúszott, s közelebb is jött hozzám. Meglepően hamar aludt el, és valahogy sikerült is rám feküdnie. Mellkasomra hajtotta fejét, éreztem lassú légvételét, keze hasamon. Puha, szőke tincsei közé túrtam, és, ahogy általában lenni szokott, az ő halk szuszogása engem is elálmosított.

Mikor felébredtem már egyedül voltam, és sötétedett odakint. A fürdőből kihallatszott a csobogó víz hangja. Megkordult hasam, jelezve, hogy ennem kéne, pocak nem szerette, ha elhanyagolom… Nem tudtam, hogy ő ehet már, vagy egyáltalán kívánna e enni, ezért úgy döntöttem, megvárom. Nem sokkal később lépett ki, egyszál törölköző fedte derekát, hosszabb tincsei vizesen lógtak arcába.

-Egész jól nézel ki – vigyorogtam rá.

-Mmm, tetszik? – villantott rám huncut tekintetet.

-Úgy értettem, hogy nem vagy sápadt, és olyan… elárvult kiskutyahatású!

-Úgy látom, túlaludtad magad – vonta fel szemöldökét – átmegyek felöltözni!

-Räikko, éhen halok, rendelek vacsit. Te ehetsz valamit… vagy kérsz?

-Ehetnék, de… nem kívánok semmit – fintorgott – végre éppen hogy csak émelygek, sok volt ez a mai nap!

-Rendben – bólintottam. Kilépett, de aztán vissza is jött – igen?

-Alszol velem ma is? – tudakolta egy csepp ártatlansággal hangjában. Somolyogva bólintottam, ő pedig szótlanul távozott. Végre jobban volt…

2012 Kanada

Kimi

-Tessék Sebastian? – kérdeztem vissza nyugodtan. Ismertem már annyira, hogy haragja olyan hirtelen száll el. ahogy jött, csak ki kellett várnom.

-Tessék?! Itt van, nézd meg! – tolta elém az újságot, Tuore uutinen: Räikkosaa uusi yhteys cím virított.

-Seba, te nem tudsz finnül – sóhajtottam fel, Ana kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Ne félj Heikki lefordította – dobta le magát durcásan – mi ez, hogy új kapcsolat?

-Ajj – nyögtem fel – múlthéten otthon voltunk meglátogatni anyát, és csináltak rólunk pár lesifotót. Ennyi a sztori. Emlékszel, a piacon letámadtak aláírásokért – néztem Anára.

-Persze – bólintott – nem csoda, te vagy Finnország gyermeke – mosolyodott el, és közben finoman súrolta fogával alsó ajkát, tudtam, hogy ez nekem szól, és meg is kívántam formás ajkait…

-Szóval vegyél vissza egy kicsit – néztem hűvösen Sebre – ezerszer elpofáztam már neked, hogy nem keverednék egyéjszakás kalandba Anával – és ez ebben a formában igaz is volt – mintha nem tudnád, hogy ha látnak egy nőt velem, másnapra már legalább a szeretőm…

-Jólvan na… - morogta zavartan.

-Amúgy meg ne játssz Ámort, mert rosszul csinálod – sóhajtott fel Ana – ha Heikki megkérdez, nemet mondok neki.

-De…

-Nincs de. Én nem kedvelem őt. Barátként sem. Nem hogy pasi jelöltnek! Majd én eldöntöm ki az, akit magam mellett akarok tudni – meredt rá – okés?

-Rendben – bólogatott belegyezően, de még én is tudtam, hogy ez inkább megadás, mintsem beleegyezés.

-Remek – álltam fel – akkor, ha uraságod engedi, mi mennénk dolgozni!

-Áhhh – legyintett és elkacsázott előttünk.

-Elégítsed már ki – vigyorogtam Hannára – hátha akkor elviselhetőbb lesz!

-Pedo finnek -  dugta ki nyelvét, és a német után eredt.

-Mi az, hogy mennénk dolgozni? – pillantott rám Ana csábosan.

-Hát… ha már ilyen veszettül jó fotós vagy – cirógattam meg kezét – csinálhatnál pár szexi képet magadról…

-Akt?

-Mmm, vagy ilyen francia bugyi, melltartó… vagy az ingem rajtad – szívtam be ajkam vágyón – megkívántalak…! – sóhajtottam kéjesen.

-A pihenődet még úgy sem avattuk fel… - incselkedett.

-Eddig – nyaltam meg szám, tisztán láttam magam előtt, ahogy ott teszem magamévá.

-Slade elkapott – fintorogtam – az istennek sem tudtam előbb szabadulni!

-A lényeg, hogy itt vagy – simult hozzám.

-És fél óra múlva mennek is kell – nyögtem – szóval…  még nem vagy meztelen?

-Dolgozz is ne csak élvezkedj – kuncogott, puha szája finom csókkal kényeztetett, szabályosan éreztem, ahogy zubog az ágyékom felé a vér. Fenekébe markolva húztam még inkább magamhoz, egy pillanat alatt megvadított, nem akartam mást, csak érezni őt, itt és most.

-Mmm – fúrta arcát nyakamba, mikor végre beléhatoltam.

-Fáj? – súgtam, megrázta fejét, és halkan zihálni kezdett.

-Nagyon jóóó… - susogta – csak… vékonyak a falak…

-Kicsim…így nem fogom sokáig bírni – ziháltam, amikor bevetette a finom, finom szorítómozdulatait. Erősen szorított magához, teste elárulta, sokkal közelebb volt, mint eddig bármikor, és ez adrenalinnal árasztott el.

-Kurva élet – sziszegtem, mikor kopogni kezdtek, - igen? – szóltam hangosabban.

-Előbb lesz az interjú, 10 perced van – szólt a sajtósom.

-Ok. Mindjárt.

-Kimiii – nézett rám Ana vágyón, szapora légvétele mutatta, hogy vágyik rám, sóvárogva simult vissza hozzám, nekem is szinte fizikális fájdalmat jelentett megállni.

-Nagyon finom vagy –mormogtam ajkai közé, míg teljesen elmerültem forróságában…

-Huu – támaszkodott az asztalnak, miután egy eszelős élvezésen voltunk túl – remeg a lábam!

-Egy ilyen befejezés után nem is csodálom – markoltam meg finoman állát, hogy szájon tudjam csókolni – nagyon jó volt veled!

-Akkor ma nem fogsz morogni az interjún? – pillogott ártatlanul.

-Anácska… nagyon elszemtelenedtél – simítottam végig karjain, hogy háta mögé tudjam szorítani – és ez ellen tennem kell valamit. Végre meg is tehetem – dugtam arcom nyakához, selymes, illatos bőre volt, és ez nagyon is vonzott.

-Ajjjjaj, most bajban vagyok – susogta, rápillantottam elégedett vigyor terült el arcán.

-Nem lehet második menet – nyomtam puszit orrára – így is ott kéne már lennem…

-Kimi, mi a fenét csinálsz már? – dörömbölt az ajtón Stephan.

-Jövök már – tártam ki az ajtót – mehetünk.

-Ana – lépett be mégiscsak – össze tudnál állítani egy képsorozatot az E20-ról?

-Milyen jellegű? Több ezer képem van róla…

-Művészi, árnyalt, fény árnyék kompozíció – vont vállat – ebben te vagy a profi. A lényeg, hogy óriási méretben lesz kiállítva Enstoneba, megvilágított terem, ilyenek.

-Mm, ez jól hangzik – nyalta meg ajkát – mikor lesz a megnyitó?

 -Brit futam hetében.

-Stilszerű – vigyorgott Ana – egyéb részletek?

-Majd elküldöm mailban, de menjünk, mert kitekerik  a nyakam, ha nem leszel ott időben  - indult ki.

-Később –nyomtam gyors puszit Ana ajkaira, majd behúztam magam mögött az ajtót. Jó kis délután volt ez…

Sziasztok!

Kapóra jött nekem ez az ételmérgezéses sztori (bár nagyon sajnáltam Kimit, hogy ez történt vele) ugyanis egy cseppet el akartam még nyújtani a nagy leleplezést. Okkal persze :D Jövő héten meg is látjátok, miért…. :P

Csütörtök van, de még egy rész érkezik a héten ide (Jégvilág új része) , ha szeretnétek, már holnap, akkor legyen, mondjuk 10 hozzászólás ehhez a részhez… :P ;) Mit szóltok? :)

L.