IceWorld - Harminchárom

Liina

Nem tudtam, hogy mióta utazunk már, és lényegében azt sem, hogy hol járunk. Nem mertem levenni a szemem az útról. Ez a férfi az előbb ecsetelte, hogy meg akar erőszakolni, és verni… éreztem, ahogy ez egész bensőm remeg. Féltem, kegyetlenül, és ez olyan gondolatokat sarjadzott az elmémben… Mi lenne, ha nekihajtanék egy autónak, ami szembe jön? De mégsem tehetem, mert ha egy ártatlan életet veszélyeztetek, azzal sohasem tudok elszámolni, már ha túlélem egyáltalán. Olyan erővel szorítottam a kormányt, hogy a karikagyűrűm fizikális fájdalmat okozott, de nem érdekelt, jelen pillanatban ez az egy dolog tartotta bennem a lelket. A gyűrű a férjemhez köt, akihez vissza akarok jutni!

És ha az árokba hajtanék? Jobb esetben én még túl is élem…

Bár csak tudnám, hogy működött e az a nyamvadt jelző! Gyorsan pislogtam, hogy ne buggyanjon ki a könnyem, nem akartam megadni azt az örömöt ennek a patkánynak, hogy sírni lát. Szeretlek Kimi… súgtam magamban.

Egyszer csak egy telefont emelt fel.

-Mond – kezdte pattogó hangon – aha… remek! Igen, minden rendben ment. ….. Nem hiszem – nevetett fel – elég csinos a kicsike! Fél óra kb. Ok. Hello.

-Nem vagy kíváncsi arra, hogy is történt ez az egész? – kérdezte nyájasan, nem feleltem – hát jó. Azért elmondom. Eredetileg a hülye találkozó után akartalak elrabolni, de kapóra jött, hogy senki nem volt a parkolóban, ezért fellöktelek. Hát nem akkor jött az az idióta ribanc? Ezért belöktem az egyik mappát, az autó alá, hogy legyen indokom visszahívni téged. Látod, ennyire egyszerű történet ez.

-Honnan tudta, hogy ott leszek?

-Liinácska, meg volt hirdetve, hogy Räikkönen érkezik a székházba, már csak azt kellett kiderítenem, melyik. Épp ezért nem telefonáltam neked többet. Nyugodjatok le szépen. Azt hiszem, ezt nevezik vihar előtti csendben. Nem bánod, ha rágyújtok közben? – tudakolta kedvesen, nekem pedig a gyomrom forgott. Akaratlanul is arra néztem, Cameles dobozt ejtett a két ülés közötti tartóba.

Kimi

-Bármi történik, itt kell maradnod – nézett rám Félix.

-Azt már nem – löktem el magam a széktől – a feleségemet elrabolták, te se gondolod komolyan, hogy itt ülök tétlenül!

-Veszélyezteted az akciót – állt fel ő is – ha nem maradsz kérésre, bezárlak. Vita lezárva.

-De!

-Kimi, nem, kockáztatod vele Liina életét!

-Ő az életem – sóhajtottam fel.

-Tudom – bólintott – épségben kapod vissza…

Tudtuk, hogy ígéret, mint ahogy azt is, hogy nem biztos, hogy be tudja tartani…

-Az N79-esről délnek tartó úton látták a keresett járművet, 53 perccel ezelőtt – kezdett bele Félix az eligazításba – a SY emberei elfogtak egy férfit, 10 mérfölddel messzebb, egy kisgépet készített elő a felszálláshoz. Gyanús viselkedést mutatott, mikor a szervek igazoltatták menekülni próbált. Bár nem tett vallomást, találtunk mála egy mappát, melyben képek voltak Liina Räikkönenről, és az autójáról. Ő a mi emberünk. A telefonjában lévő híváslista alapján 18 perce beszélt egy külföldi telefonszámmal, a jelentés szerint egy bizonyos Jeff Alzin nevéhez köthető a szám. Ő az , Kimi?

-Igen – bólintottam.

-Nem tudjuk, hogy mikor érkezik meg Liina, de feltehetőleg fegyverrel kényszerítik. A terv egyszerű, minél előbb kiszabadítani őt a férfi fogságából. Nem juthatnak fel a gépre, semmi esetre sem.

-Bármi áron! – sziszegtem – csak neki ne essen bántódása!

-Öt kiló méterre áll civil járőr, értesít, ha elhalad mellette a célpont. Fegyverhasználatra megkaptuk az engedélyt, de ha nem muszáj, ne használjátok. Sok sikert mindenkinek!

Liina

-Nem kell ám félned… igaz, hogy nem luxusban, de élni fogsz – bátorított, komolyan kezdett idegesíteni ezzel a nyájas hanggal. A félelem és az idegesség pedig nem jó párosítás…

-Ne játszd a süketet, te kis kurva – rántotta hátra a fejem a hajamnál fogva.

-Hallom amit mond – sziszegtem, nem törődve a fejbőröm lüktetésével.

-Eléred, hogy ne azért keféljelek meg, hogy a drága férjeden bosszút álljak, hanem hogy móresre tanítsam azt az elkényeztetett pofádat – ordította, miközben rám fröcsögött a nyál –majd pár verés után visszaveszel, meglátod!

Kirázott a hideg és az undor, komolyan inkább a halált választottam volna, mintsem ez a patkány hozzám érjen.

-Megérkeztünk – váltott stílus – lassan állj le. Amint kivetted a kulcsot, és odaadtad nekem, kiszállsz, és lassan az autó orra előtt átsétálsz hozzám. Megértettél?

-Igen – feleltem monoton hangon.

-Ha futni mersz, szétloccsantom a fejedet – sziszegte, és halántékomhoz nyomta a fegyvert – indulj!

Tettem, amit mondd, és lassan kiszálltam. Másképp nem is tudtam volna, annyira remegett kezem-lábam, hogy majdnem elestem. A motorháztetőre kellett támaszkodnom, hogy átjussak azon a pár méteren.

-Mi csillog a kezeden Liinácska? – tudakolta nyájasan, mikor ő is kiszállt – karikagyűrű. Oh, na, add csak oda – nyújtotta ki a kezét – elküldjük a férjednek, mit szólsz?

-Soha – sziszegtem.

-Ahová megyünk, nem lesz szükséged rá – emelte meg a pisztolyt – add oda, vagy elveszem! Válaszul arcon köptem, minden mindegy alapon. Láttam, ahogy megtelik agresszióval, visszakézből arcon ütött, térdre rogytam az ütés erejétől.

-Te idióta ribanc – vetette rám magát, éreztem, ahogy összeszorítja a kezem, görcsösen zártam össze markom, miközben patakzottak könnyeim. Erős fájdalom sugárzott ujjamba, egy reccsenés mellett, velőt rázó sikoly szakad ki belőlem, ahogy eltörte az ujjam, hogy megkaparintsa az ékszert.

-SENKINEMOZDULJON, KEZEKET FEL!

-MEGÁLLNI NE PRÓBÁLKOZZON! – jöttek a hangok, és egy csapat fekete ruhás egyén bukkant fel. A férfi még hasba, oldalba rúgott, majd visszaugrott az autóba, hogy menekülni tudjon. De engem már nem érdekelt. Nem volt itt és ez volt a fontos. Hallottam durranásokat, csattanásokat, talán még lövéseket is, reszketve húztam össze magam magzat pózba, fájt a hasam, az ujjam, a szám, és ködös volt minden.

-Ne féljen asszonyom, segítünk – térdelt elém az egyik férfi – biztonságban van már. Fel tud állni?

Nemlegesen megráztam a fejem, majd elsötétült a világ.

Kimi

-Mi lesz, ha késő?

-Nincs késő – állt mellém Mark – együttes közreműködéssel, előbb ideértek a rendőrség emberei, mint ők. Ez előny, nagyon nagy előny.

-De ha rosszul sül el?

-Kimi, nem ismerek rád. Nem omolhatsz össze most, Liina téged fog keresni egyből, ha kiszabadítják…

Tudtam, hogy igaza van, de gyáva voltam beismerni, hogy pokolian félek.

***

-Liina! – rohantam a hordágyhoz – miért eszméletlen? Megsérült?

-Eszmélelténél volt, amikor kiszabadították, valószínű, hogy sokkot kapott, és ezért ájult el.

-És a vér? – meredtem a sápadt arcra.

-Felszakadt a szája, eltört az ujja, és vérömleny van az oldalán. De jól van.

-Jól? Jól??? Hogy lenne már jól? – üvöltöttem le a mentőst.

-Nézze uram, ezek könnyed sérülésnek minősülnek. Bevisszük a kórházba kivizsgálásra. Velünk jön?

-Mindenképp – másztam be a mentőbe. Eszméletlen volt, és sáros, véres, de itt volt, egyben, előttem. Óvatosan megfogtam kezét – itt vagyok…

Liina

Annyira gyönyörű volt a naplemente képe! Sosem láttam ennél szebbet. A narancs, piros, bíbor millió árnyalata sejlett fel, mielőtt végleg eltűnt volna a horizont felett, hogy átadja helyét örökös társának, a Holdnak. Könnyed szél cirógatta arcom, a tenger moraja erősen hallatszott itt fent, a világítótoronyban. Ellöktem magam a piros fehér sávosra mázolt korláttól, és körbeindultam. De hogy kerültem én ide? És mi ez a hang? Mi csipog? És miért fáj? Torkomhoz kaptam, nehezen tudtam levegőt venni, majd a torony eltűnt, én pedig egy hófehér fallal találtam magam szemben, amikor kipattantak a szemeim. Kábán pislogtam, megzavart a tengerparti kép, most meg a fehér fal? Mi ez már megint?

-Liina! – jött egy angyali hang – felébredtél! Végre… - lassan a hang felé fordultam, Kimi ült az ágyam mellett, megkönnyebbült ábrázattal arcán.

-Ki…mi – nyeltem görcsösen, száraz volt a szám – inni…

-Tessék – emelt fel egy poharat, és vékony szívószálat illesztett ajkamhoz. Hálásan kezdtem kortyolni a hűs vizet – jobban vagy? – simított végig arcomon aztán.

-Azt hiszem – súgtam – mi tör… - kérdeztem, de felvillant egy kép. Pisztoly, az autóm, a földút, a férfi, a gyűrűm – Kimi! – nyögtem pánikolva.

-Csssss, semmi baj – fogta le kezem – biztonságban vagy. Érted? Biztonságban. Itt vagyok melletted – ült át az ágyamra.

-Bántani akart téged velem – zokogtam fel, lassan leereszkedett mellém.

-Meg foglak ölelni – mondta ki, és lassan magához húzott, nem is értettem miért mondja, csak arra vágytam, hogy végre megérinthessem. Alig hogy hozzám ért, nyílt az ajtó és egy egyenruhás, valamint egy fehérköpenyes férfi lépett be Félix társaságában.

-Jó napot Mrs Räkkönen – mosolygott rám az orvos – hogy érzi magát ma?

-Tompán – szipogtam – olyan… kábán.

-Ez a nyugtatók miatt van – felelte, miközben lehúzta szemem és belevilágított – egyéb panasz? Keze nem fáj?

-Kicsit – súgtam, majd a kötésre pillantottam, sínbe volt téve – eltört?

-Igen, a gyűrűs, és a középső ujja, pár hét és rendbe jön.

-A gyűrűm! – nyögtem fel ijedten.

-Nálam van, ne aggódj – szólt rekedtes hangon Kimi.

-Azt nem akartuk volna magán hagyni – felelte az orvos – így is csoda, hogy le tudtuk szedni magáról.

-Szeretném kihallgatni a hölgyet – lépett előrébb az egyenruhás férfi.

-Fizikálisan van olyan állapotban, hogy megtegye – nézett kórlapomról a rendőrre a doki.

-Nem lehetne elhalasztani? – csattant fel Kimi – alig tért magához a feleségem.

-Ne. Túl akarok lenni rajta – súgtam – kérlek…

-Amit csak szeretnél – fogta meg kezem.

-Akkor kérem, meséljen el mindent, ami az eszébe jut – kapcsolt be diktafont – hol találkozott a gyanúsítottal?

-A székház előtt nekem jött – kezdtem elszántan – majd segített összeszedni a lapokat, amiket kivert a kezemből.

-Gyanús volt?

-Nem, épp ellenkezőleg. Kedves volt, és sokszor bocsánatot kért.

-Mikor jött rá, hogy el akarja rabolni?

-Nem sokkal később. Nála marad egy mappa, amiért visszamentem, ekkor fogott rám fegyvert – feleltem lehunyt szemekkel.

-És aztán?

-Közölte, hogy üljek vissza az autóba, a határ menti területre vigyem magunkat, ott vár egy gép…

-Elmesélte a terveit?

-Mindent – bólintottam, és megszorítottam Kimi kezét – hencegett, és tudatni akarta velem mit miért tesz. Bosszúból cselekedett.

-Magán akart bosszút állni?

-Nem.  A férjemen – sóhajtottam, éreztem, ahogy ellepi a könny a szemem.

-Megálljunk?

-Ne – szipogtam – azt mondta, hogy a férjem miatt ment tönkre az élete, mert beperelte, és így sehol sem tudott már dolgozni…

-Miért magát rabolta el? Ezt is elmondta?

-Szó szerint azt mondta – sziszegtem haragosan – hogy Kimi téged szeret a legjobban, így téged veszlek el.

-Bántalmazta önt?

-Nem.

-Tett utalást, hogy fogja?

-Igen. Többször elmondta, hogy meg fog erőszakolni és verni, és erről képeket készít, amit elküld a férjemnek, hogy fájjon neki az, hogy életben hagyott, de nem tud mit tenni értem…

-Úristen – súgta maga elé Kimi, fájdalommal teli tekintettel pillantott rám.

-Másról nem beszélt? Hová akarja vinni? Vannak e társai?

-Nem. Csak erről…

-Miután megérkeztek a repülőgéphez, dulakodni kezdtek, miért?

-Lekurvázott, és a jegygyűrűm kérte… én pedig leköptem, feldühített – folytattam monoton hangon. Én mondtam, de valahogy más formálta a szavakat – nem adtam neki, ezért megütött, és eltörte az ujjam, hogy elvegye… aztán elsötétült a kép.

-Mentálisan kimerült – szólt bele az orvos – mára ne tegyen fel több kérdést, idő kell, mire feldolgozza ezt a sokkot.

-Mikor mehetek haza? – néztem fel, valóban úgy éreztem magam, mint aki a saját testén kívül van.

-Igazából fizikai oka nincs, hogy bent tartsuk, de nem szeretném, ha repülőre ülne.

-El akarok menni innen – néztem nyűgösen Kimire – utálom a kórházakat.

-Ha megígérem, hogy maradunk Londonban még pár napig, kiengedi ma? – kérdezte a férjem.

-Nyugott légkör kell a feleségének.

-Bármelyik hotelbe mehetünk! – vágta rá – nem okoz gondolt egy luxusszoba!

-Megírom a zárójelentést, és adok gyógyszereket is – bólintott, majd távozott.

-Az ön vallomását is fel kell vennem – nézett a rendőr Kimire.

-Bármit megteszek, csak had vigyem el innen a feleségem – sóhajtott fel.

-Rajtam keresztül bármikor eléri az érintetteket – szólt közbe Félix – Kimi úgy vélem már nincs szükség a kettőzött biztonságiakra, de ha szeretnétek…

-Az autóm – kaptam fel a fejem – hol van?

-Lefoglaltuk, át kell vizsgálnunk, újlenyomatok, és egyéb bizonyítékok után – felelte a nyomozó.

-Működött a pánik gomb… - néztem Félixre, különben honnan tudták volna, hol vagyok, nem?

-Igen Liina, nagyon ügyes voltál, hogy aktiválni tudtad – mosolygott rám biztatóan– de most már menjünk – nyitott ajtót a nyomozónak – Mrs Räikkönennek pihenésre van szüksége.

-Szeretnél beszélni róla? – kérdezte gyengéden Kimi.

-Mióta vagyok itt egyáltalán? – súgtam, és óvatosan arrébb ültem, hogy mellém tudjon telepedni.

-Két napja – sóhajtott fel, és lassan mellkasához vont. Egy kicsit tiltakozott az oldalam ellene, de nem érdekelt a fájdalom, úgy is hamarosan hat a kapott gyógyszer – az orvos azt mondta, hogy a szervezeted így védekezik a sokkos állapot ellen, és majd magadtól felébredsz.

-Haza akarok menni…

-Nemsokára hazaviszlek kicsim – simított végig gyengéden a hátamon. Meglepő módon most nem voltam zaklatott, vagy ideges. Megnyugtatott Kimi mormogó hangja, a közelsége, a gyógyszer pedig teljesen elálmosított. Valahol az elmém legmélyén tudtam, hogy lesznek még álmatlan éjszakáim, és sírással töltött percek ez miatt, de, itt és most megkönnyebbülten adtam át magam a békés alvásnak.

Sziasztok!

Fellélegezhettek :D de csak kicsit, lesz ennek még.... khm, meglátjátok

Én magam is úgy gondoltam, hogy van az a rossz, amit nem biztos, hogy kihevernének, és eredetileg sem akartam elnyújtani nagyon ezt a dolgot. Az egyszerűségre építkezve pedig ez lett belőle. 

Volt, aki ugye azt mondta, hogy lehetne még pár izgi rész, még ne szabadítsam ki, de az előzetes alapján úgy lett volna hiteles, ha valóban tettlegességig fajulnak a dolgok…:/

Van egy ajánlatom, leginkább azoknak, akik inkább afelé húztak, hogy ne szabaduljon ki hamar. 33. rész egy párhuzamos világban (hátha egy másik világban, egy másik Liina, másképp döntött volna :D)címmel megírom újra ezt a részt, teljesen más kimenetellel.(nekem amúgy 37-ig van meg) Ha van rá igény. De figyelem! A rész 18-as karikás, illetve inkább sokkoló lenne. Pont az miatt, mert nem tudom elkerülni a tettlegességet…

Szóval, olvasnátok más kifejlettel erről? Fontoljátok meg. Szavazást akartam indítani, de nem teszem, a válaszokat a kommentek végére írjátok meg. Ja,és hogy lássam, valóban lenne értelme egy ilyen kaliberű résznek, minimum 30 igent kérek. Soknak tűnik, de nem az, tekintve, hogy a tagok felét sem teszi ki a kért szám :)

L.