Tíz

2012 Finnország

-Tökéletesen képes vagyok elfeledkezni arról, hogy mennyire gyönyörű ez a hely – sóhajtottam, ahogy körbenéztem.

-Szeretek itt lenni – karolt át hátulról – nyugis.

-És hatalmas – kuncogtam – nagy ez a birtok Kims.

-Így alakult – vonta meg vállait, felé fordultam az ölelésben, és nyaka köré fontam karjaim, jelezve, hogy csókot szeretnék.

-Jó, hogy itt vagy – mormogta ajkaim közé – hogy így, vagy itt…

Idilli pillanatunknak a finn telefonjának csörgése vetett véget, finnül kezdett beszélni, így egy kukkot sem értettem belőle. Inkább bementem a konyhába, hogy készítsek teát. Naranccsal és mentával… mindketten szerettük ezt a finom hűsítőt.

-Anya hívott, elutazott Franciaországba, csak jövő héten jön haza – kezdett bele – szóval, nem megyünk Espooban. Viszont megkértem, hogy a Magyar Nagydíjra jöjjön el velünk.

-Ez jó ötlet volt – mosolyodtam el – mit szeretnél ebédre?

-Sülthúst – vágta rá- rénszarvashúst!

-Öhm… azt sosem csináltam még – fintorogtam kissé kétségbeesetten.

-Ne félj, majd én segítek – nevette el magát.

-Te nem tudsz főzni – pislogtam rá.

-Szemtelen asszonykám – nevetett tovább – azért pár dolgot el tudok készíteni. És ebben benne van a pácolt szarvashús is.

-Oké – vigyorogtam rá – de ugye nem bánod, ha készítek csirkét is?

-Ó, Anám – hervadt le mosolya – elfelejtettem, hogy te nem nagyon szereted… Nem muszáj azt csinálnunk…

-Szívesen elkészítem veled – bújtam hozzá – és egy kicsit eszem is belőle… csak tudod, én nem bírok olyan nagy mennyiséget enni belőle, mint te – kuncogtam – egy fél Rudolfot képes vagy befalni!

-Egy cseppet túlzol, nem gondolod? – nyomott puszit homlokomra – kicsim, el kell menni boltba akkor… - kikerekedett szemekkel néztem fel rá – baj van?

-Kicsim?

-Hozzám tartozol nem? – nézett rám azokkal a szép szemeivel.

-De – súgtam, szívdöglesztő mosollyal felelt – mi kell a boltból? – tudakoltam.

-Hát husi például… meg csoki, meg cukorka.

-Pocakos beindult – vigyorogtam.

-Tudod, hogy nem bírok ellenállni a salmiák cukorkának – pillantott rám gyermetegen.

-Nagyon is. Räikko, felveszek egy farmert, és mehetünk is.

-Mmm, vetkőzöl előttem? – nézett végig rajtam.

-Nem, mert abból nem vásárlás lesz – kacagtam, de azért incselkedés céljából felé fordulva gomboltam ki, s kezdtem el lehúzni rövidnadrágom.

-Anám, ne hergelj – mormogta torokhangon – mert itt a nappali padlóján teszlek a magamévá…

-Mm, egyszer kipróbálhatnák – kacsintottam rá – mondjuk, mikor nagy hó lesz kint, itt pedig lobog a tűz… ott a puha szőnyeg…

-Irány öltözni – mutatott a lépcső irányába nevetve – mert tényleg szex lesz belőle… - mormogta halkabban, igencsak jó hangulatban vetkőztem le.

Fél óra múlva már a sorok közt mászkáltam, homlokráncolva, mindenhová minden finnül volt írva.

-Kims, segíts – néztem rá kérlelően – mi az a parainaaa…izé.

-Micsoda? – nevetett fel – mutasd, édesem az pääryna, és körtét jelent.

-Még a végén meg kell tanulnom finnül – mormogtam.

-Addig fordítok neked, jó? – adott puszit arcomra – valami ellenszolgáltatásért cserébe.

-Ó azok a mocskos gondolataid – fordultam felé nevetve – valami… erotikus dologért? – karoltam át nyakát, csípőmnél fogva megemelt.

-Ühümmm – vigyorodott el, s egy gyors puszi után letett – Anám, mi kell még?

-Hát körte az nem – kuncogtam – még husi kell akkor, néztem a kocsiba.

Hazafelé megálltunk még friss zöldségeket venni, valami grillezett dologra vágytam, de még nem állt össze bennem a kép. Jó volt sétálgatni a piacon, és ott megálmodni mit is ehetnénk a sok mosolygós finomság közt.

-Ez egész szórakoztató így – kulcsolta ujjait enyémek közé.

-Szerintem is – mosolyogtam rá, jó érzéssel töltött el, hogy itt van mellettem, laza, folyton vigyorog, incselkedik velem…

-KIMIII! – hallottunk meg egy lelkes visítást.

-Ó hogy az a – mormogta, és kezem elengedve elém lépett, hogy takarásban legyek. Először nem értettem miért, de fél percen belül vagy tízen vették körbe papírokat, telefonokat előhalászva.  Fapofával írogatott alá, de mikor csak gyűlt a tömeg, megemelte a kezeit jelezve, hogy nem ad több aláírást, és kivezetett a tömegből.

-Jól vagy? – kérdezte az autóban ülve már.

-Persze – sóhajtottam – nem volt olyan vészes ám – biztattam, nyoma sem volt az én lazulós finnemnek – Kimiii – hajoltam hozzá – csókolj meg… - puha ajka feszülten munkálkodott, de simogatásom megtette hatását, s forró, érzelmes csók kerekedett belőle – szia – vigyorogtam rá.

-Mész valahová? – nézett rám felvont szemöldöke alól.

-Nem – kuncogtam – csak visszatért a laza alteregód.

-Jaj te nő – ingatta meg fejét, de szemmel láthatóan tetszett neki vidítási módszerem.

-Mmm, jó illat van – szimatoltam.

-Sütőből jön – vigyorgott rám elégedetten – milyen színes – lesett a tálkámba.

-Kukorica, pepperoni, paradicsom, cukkini, lilahagyma, édes, piros paprika – soroltam, ahogy bepakoltam az asztali grillezőre.

-Jól hangzik… Anám… most akkor, míg az ott pirulgat, ráérünk nem…?

-Mit szeretnél?  - kuncogtam.

-Sütünk palacsintát?

-Komolyan? – nevettem fel, nem erre számítottam hangvétele alapján.

-Amilyen arcot vágsz, úgy látom legalább egy konyhapulton kivitelezett szexuális ajánlatra számítottál? –nevette el magát.

-Öhm, nem pont ebben a formában, de igen, valami hasonlóra – feleltem nevetve.

-Én abban is benne vagyok – támaszkodott mellém a pultra.

-Hát azt sejtettem – pusziltam meg arcát – mm, felkeltetted a pocakom figyelmét ezzel a palacsintával! Süssünk.

Élvezetes dolog volt Kimivel a konyhában téblábolni, és bár nem először kötöttünk ki együtt itt, de ez most teljesen más volt. Egy-egy morzsát csókkal tüntette el ajkamról, vagy épp ajkai közül kaptam pár falatot.

-Nagyon jó illata van – szippantott a tányérja fölött – mikre rá nem veszel – mormogta, miközben szedett magának a cukkiniből.

-Jaj Räikko – nevettem el magam – nem szégyenen az, ha férfi létedre megeszed a zöldségeket!

-Finom – nyámmogott tele szájjal – kérsz? – mutatott a husira.

-Egy vékony szeletet – csücsörítettem, míg ő vágott a tányérján lévő rénszarvas húsból. Nem rajongtam érte, pontosabban nem mindig kívántam, ugyanis nyersen volt egy jellegzetes, hát szaga, ami végül is nem volt vészes, főleg a finneknek nem, de nekem nem lett a kedvencem. Főleg, hogy szerintem ízetlen volt, persze ők mindent fűszertelenebbül ettek, mint mi, de Kimi tökéletesen elleste a szüleitől azt a pácot, amivel ízes és omlós lett a husi. Meglepetésemre felállt és egy üveg lekvárszerűvel tért vissza.

-Áfonyaszósz – felelte a fel nem tett kérdésemre – mi így esszük a rénszarvast – magyarázta – nagyon ízletes a kettő együtt.

-Vannak húsételek, amihez nagyon finom a gyümölcs, de azt nem tudtam, hogy a finnek így eszik a rénszarvast…

-Minden vadhúst – informált tovább kicsiny hazájának szokásairól – de én a többit nem igazán szeretem – csücsörített, miközben művészi kesekuszaságban egy halom szószt kanalazott a tányérjára. Levágott egy kis falat husit, bőséggel belemártotta és felé tartotta a villát – ezt kóstold meg!

-Fini! – mormogtam, ahogy a két íz összeolvadt számban – és még mit szeretsz hozzá? Milyen volt mondjuk egy tipikus vasárnapi ebéd otthon?

-Huu… hát ez például elég tipikus – mutatott a husira –csak anya krumplipürével, és így áfonyaszósszal találta. Ja a krumplipüré hagymás mifelénk.

-Érdekes…mm, mondd ki finnül – kértem mosolyogva, szerettem, ha finnül motyog…

-Poronkäristys ja perunamuus. Sült rénszarvashús és krumplipüré.

-Mi van még? Ilyen étel, ami finn, kimondottan finn, és szereted?

-Ööö – ráncolta homlokát – elég sok nemzet konyháját szeretem, az utazások során sokféle kaja megfordul előttem.

-Nemzetközi – bólogattam.

-De ami finn…. hát ott van a húsgolyó… olyan, mint a fasírozott nálatok, csak mi kétféle húsból készítjük. Lihapullat a neve.

-Jól hangzik!

-Vagy…a Karjalanpiiraka, mm, ezt nem tudom lefordítani – nevette el magát – nincs ilyen szó.

-Miből áll?

-Hát… úgy képzeld el, mintha egy tejberizsszerűt, de nem édes, csak tejes rizs, tésztába töltenéd, és megsütnéd. És erre, egy vajas, tojásos omlett szerűség kerül. Annak Munavoi a neve.

-Olyan mókás ez a nyelv – kuncogtam – és olyan kimondhatatlan szavakat használtok… De úgy szeretem, mikor finnül beszélsz…

-Majd este az ágyban súgok neked pár szót, rendben? – nevetett rám.

-Mocskos szavakat? – pillogtam.

-Majd meglátod!

Finn oktatásom alatt el is pusztítottuk mindazt, amit tányérjainkra halmoztunk, és bár szándékoztunk palacsintát is enni, egyszerűen nem maradt hely az édességnek.

2011 Anglia

-Anaaa!

-Miért kiabálsz? – léptem be a teraszról.

-Ja, bocsa, azt hittem fent vagy az emeleten – vigyorgott rám Meddie.

-Nos mit szeretnél? – tudakoltam.

 -Megtudni, hogy mikor jönnek a srácok.

-Seb csak négy körül – informáltam – de Kimi… bármikor várható – lestem az órára.

-Kimész érte a reptérre?

-Nem, van itt is autója – feleltem – pontosabban, mindig mindenhol kap…

-Megteheti – nevetett fel – de miért nem együtt jönnek?

-Mert Seb Svájcból, Kimi meg finnből jön.  Előre vigyorogtam, én tudtam, hogy mi lesz az ajándék Meddie számára, kíváncsi voltam milyen arcot fog meglátni, ha meglátja, Kimi mit is hoz… „ Két sarokra vagyok a háztól, el tudsz szabadulni drága?”

-Te Meddie…. vettél karamellás pop cornt is?

-Kellett volna?

-Aha, Hanna imádja – sóhajtottam – mmm, leszaladjak ide a sarki közértbe?

-Hát akkor légyszi igen – bólintott.

-Pár perc és jövök – léptem cipőmbe, s indultam ki. A kertben aztán felhívtam Kimit, hogy most indultam.

-Na, mi történt? – vigyorogtam rá, az autó mellett állt egy pórázzal.

-Neked is, szia – forgatta meg szemeit, majd megölelt – hiányoztál!

-Te is nekem – feleltem, valóban hiányzott, majdnem egy hete nem találkoztunk… -Räikko – sóhajtottam nevét, végigsimított államon és könnyedén megcsókolt.

-Bocs, de nem bírtam ki – susogta vigyorogva. Mielőtt felelhettem volna, halk nyüsszögést hallottam.

-Mi baj picúr? – guggoltam le a kölyökkutya elé – nagyon aranyos vagy! – nevettem el magam, miközben felemeltem. Befészkelte magát, és már csend is volt.

-Persze egy jó csaj közelében már semmi gondod, mi? – mormogta a kutyának – látszik, hogy pasiból vagy…

-Meddie meg fog őrülni érted! – simogattam a kis bundást – hat hetes?

-Igen. És Ajax az apja. És ezt rá kéne tenned. – húzott elő egy gyors masnit, még én kértem, hogy hozzon, ha már ajándék a kis eb.

-De csak a ház előtt, nem ám leszedi – indultam az autóhoz – amúgy is lazán kell, hogy ne zavarja, ha már nincs nyakörve. Ajax is ilyen kis dagi volt? – kuncogtam – édes kis hordócska!

-Még a végén neked is kell egy kutyát hoznom – mormogta incselkedve – igen, Ajax is ilyen volt. És nem dagi, csak egy csöppet… pufi. Látod Asku is milyen formás.

-Jól van na.  Pár perccel később kanyarodott fel a finn, megcsináltam a masnit, majd Kiminek adtam a kiskutyát, és csak az ajtóban tettem rá. Édesen forgatta a fejét, nem igazán értette miért kap szalagot.

-Megjöttünk – nyitottam be.

-Na vééé… ó egy kiskutya?! – nézett meglepetten a kis ebre.

-Igen, és a tiéd – nyújtotta tesóm felé a kis csomagot – névnapi ajándék.

-De édes vagy – vette magához nevetve – és milyen pici! Szia!

-Greyék elolvadnak a kiskutyáktól… - állapította meg Kimi, vigyorogva löktem meg kezemmel – most mi van? Te is egyből így ölelgetted!

-Mi legyen a neved picúr? Picúr! –kapta ránk a tekintetét.

-Mond, te láttad az én kutyámat? – fintorgott bele Kimi – kb akkora lesz ő is. Szóval, ne legyen picúr!

-Jól van na – meredt rá tesóm – ne is foglalkozz vele – magyarázta tovább a kutyának, miközben bementünk a nappaliba. Előre láttam, ez a kutya úgy ahogy van, el lesz kényeztetve…

Sziasztok!

Véletlenül találtam egy remek finn oldalt, szóval a történtben szereplő finn kifejezések, szavak, szokások mind-mind valóságosak. Egy kis finn oktatást is csempészek a töribe :D Amihez szerintem most nem kell sokat hozzáfűznöm, Ana és Kimi élvezik az életet, és hogy együtt lehetnek…

Más téma :D Van még két OMS’s alapom, Rina és Gonoszka révén, a háttérben nekiálltam azoknak is, úgy gondolom, hogy hétvégre elkészül az egyik, de megígérni nem merem, ugyanis miért is ne kieszeltem egy nagyobb szabású meglepetést is nektek :D Egyenlőre nem árulok el többet róla, majd egyszer csak, előzetes bejelentés nélkül megkapjátok ;)

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat, remélem, ide is írtok nekem :)

L.