IceWorld - Harminc

-Mrs. Räikkönen, ön gyönyörűbb, mint valaha! – lehelt csókot kézfejemre, az egyik deresedő hajú tag, az oktatásügyből, ha jól emlékeztem, Artuur.

-Igazán köszönöm – sóhajtottam kedvesen, de már elegem volt a kötelező tiszteletkörökből.

-Nem ám lecsapnak a kezemről – von magához közelebb Kimi szolidan, felnéztem rá, gonoszkás mosoly játszott ajkain.

-Hát pont egy ilyen vén bácsi lesz a szeretőm – pillogtam.

-Azt hittem ennél jobb az ízlésed – közölte könnyedén.

-Tökéletes – szorítottam meg kezét – elvégre te vagy a férjem!

-Ó a hízelgős – vigyorgott rám – nem engedlek át senkinek!

-Még jó – forgattam meg szemem somolyogva.

-Ááá, Mrs Räikkönen – lépett elénk Dr. Steppälä – ön valóban emeli az est fényét – dicsért meg – igazán jól választott, Kimi.

-Köszönjük – reagált helyettem a férjem – valóban tökéletes!

-Ó hízelgős – dobtam vissza a képzeletbeli labdát, miután kettesben maradtunk.

-Nem mehetnénk már? – nézett rám reménykedve.

-10 perce vagyunk itt – feleltem – legalább tízig maradnunk kell.

-Hölgyeim és uraim! Egy kis figyelmet kérnék – nézett ránk az emelvényről az est házigazdája, Reino Letho – idén, egy kis plusz jótékonyság gyanánt, szeretnénk felkérni Önöket egy könnyed báli táncra - Kimi felnyögött mellettem – joggal kérdezhetik, de hol itt a támogatás? Nos, kedves vendégeink, rendhagyó módon, idén először összeállítottunk egy listát bájos hölgyvendéginkről, akikre licitálni lehet, s azaz úriember, aki a legtöbbet ajánlja, egy tánc erejéig elrabolhatja a kiválasztott hölgyet. – szolid kuncogás hallatszott – remélem, uraim, nem bánják, ha a nemes cél érdekében pár perce igényt tartunk kedves feleségikre.

-De, bánom – susogta Kimi, pedig még fel sem sorolták a hölgyek nevét. Akik ugye asszonyok már… jószerével.

-Elég csak körbenéznem a teremben, és rengeteg gyönyörű hölgyet, asszonyt látok. Szóval, kedves sorstársaim, licitre fel!  A felsorolt hölgyeket kérem, fáradjanak fel a színpadra. A kiválasztottak pedig: Tiia Holkeri, Katerine Klein, Kristii Lehto, Liina Räikkönen…

-Meg ne szólalj – pusmogtam, ahogy pezsgőspoharam átadtam Kiminek, én megmondtam vigyorral felelt csak, én pedig erősen bíztam abban, hogy nem hagyja, hogy más vigyen táncolni…

Lassan tíz perce ácsorogtam a színpadon, eredetileg hatan voltunk, és végre én következtem. Nem akartam itt állni a kivilágított emelvényen, sosem szerettem igazán, ha mindenki engem néz, és most még pénzösszegek s röpködnek majd… de ugyan akkor meg már nagyon kívánkoztam le innen, így nem bántam, hogy végre engem szólít az idősebb Letho.

-A bájos, Liina Räikkönen! – vezényelte, ismét taps, mint ahogy eddig a többi lánynál is – nos, Mr. Räikkönen hagyja, hogy egy tánc erejéig lecsapják a kezéről? – nézett le Kimire nevetgélve. Reino az a fajta ember volt, aki szinte rögtön fiamnak, lányomnak szólította a fiatalabb nemzedéket… és szeretett hosszan beszélgetni, tréfálkozni, egy szóval akitől sohasem szabadul meg az ember, és az ilyen szerzetek ugye rendszerint akkor találják meg az embert ha csupán pár perce van.

-A licit 100 Euróról indul…

-Egyszáz – jött egy férfi hangja oldalról.

-Kettőszáz – nézett fel a doki.

-Ötszáz – vonta fel szemöldökét Kimi.

-Helyes, helyes – örvendezett a szószóló Reino – ötszáz Euró.

-Ezer Euró! – jött a határozott hang, egyből megismertem, pedig régen hallottam utoljára. Egy emberként fordult a tömeg hátra, hogy ki lehet az illető.

-Ezerötszáz! – felelte határozottabban Kimi.

-Kétezer – közölte az illető, miközben előre sétált, izgatottan figyeltem az eseményeket.

-Kétezer kétszáz – szólt bele egy ismeretlen férfi.

-Háromezer – vágta rá Kimi.

-Öt ezer Euró – sóhajtott könnyedén az ismeretlen ismerős.

-Fokozódik a helyzet – kuncogta Letho, csillogó szemekkel nézett le, az ár már így is messze meghaladta az eddigieket.

- Ötvenezer Euró! – pillantott rám Kimi, halk moraj futott végig, én magam is eltátottam a szám, ötvenezer Euró?!

-Először, másodszor, harmadszor! – vezényelte nevetve Letho – meg is értem az urakat, az ég legszebb csillaga öné, Mr. Räikkönen! – adott át képletesen a győztesnek.

-Ötvenezer?! – pusmogtam, ahogy melléléptem – elment az eszed?

-Megtehetem – vont vállat könnyedén – csillagom!

-Jaj te – mosolyodtam el – mondjuk inkább ez, mint, hogy  egyéb módon jelöld meg a területed!

-Ugye most nem arra célzol, ahogy Asku teszi – vonta fel szemöldökét, de tisztán látszott, hogy örül a kis diadalának.

-Liina Laine – hallottam mag mögülem a baritonos hangot.

-Räikkönen – fordultam felé- Liina Räikkönen!

-Bocsáss meg – biccentett, majd kezet nyújtott férjem felé – Kimi! Régen találkoztunk.

-Nem kár érte – morogta, s ahelyett, hogy elfogadta volna a felé nyújtott kezet, inkább derekamra csúsztatta kezét.

-Ó micsoda licit – lépett hozzánk Reino – nemes párbaj egy hölgyért!

Kimi köhögésnek álcázott krákogással felelt a kissé teátrális megjegyzésre.

-Ezek szerint ismerik egymást? – nézett végig rajtunk.

-Igen – bólintottam.

-Liina, Kimi és én osztálytársak voltunk – felelte a férfi – Sami Korhonen vagyok – mutatkozott be.

-Á, remek, remek – vigyorgott Reino – szép is ha a múltbéli barátok összejönnek egy ilyen partin! De ha, most megbocsájtanak…

-Valahogy nem vagyok meglepve, hogy férj, feleségként vagytok itt.

-Én pedig igen, hogy te egyáltalán itt vagy! – válaszolta metsző hangon Kimi – minden jöttmentet beengednek?

-Úgy látom, még mindig haragszol rám – húzta ki magát Sami – és ami azt illeti, Johanna Paaisot kísértem el, tekintve, hogy a menyasszonyom.

-Johanna? – meredtem rá, tudtam ki ő, és azt is, hogy vagy 20 évvel idősebb Saminál – egy cseppet… nem túlkoros hozzád?

-Nem hinném, hogy kor számít – ivott pezsgőjébe – lássuk be, nem lehet mindenkinek ilyen szemrevaló felesége!

-Nem sokat változtál – pillantott Kimi Samire, de olyan hidegen, szabályosan éreztem, ahogy megborsózik a bőröm – ugyan olyan kis féreg vagy!

-Eltelt hány év is? Tizenegy? Nem lehetne elfelejteni a … múltbéli eseményeket? – folytatta mit sem törődve a beszólással.

-Nem! – csattant Kimi hangja – ez nem egy olyan dolog, ami idővel enyhül. Majdnem megölted Liinát! – sziszegte, s közelebb is lépett.

-Nyugi – tettem kezem mellkasára, hát nagyon hiányzott volna, ha most nekiállnak balhézni. Eleve nem is értettem, Sami miért jött most ide jó pofizni, nem tetszett ez a nyájas, behízelgő stílus.

-…. és akkor kérném a licitben résztvevő párokat, fáradjanak a parkettra, az idei Adományozók báljának nyitótánca követezik! – vezényelte vígan Reino.

-Menjünk – simítottam kezem Kimi kezébe – kérlek, ne húzd fel magad – pillantottam rá kérlelve.

-Sose kedveltem Samit, úgy látszik ez megmaradt – morogta, miközben a felcsendülő zene ritmusára táncolni kezdtünk.

-Mmm, mégis csak táncolunk – mosolyodtam el, nem akartam ezzel foglalkozni, nem itt és nem most.

-Ami igen sokba kerül nekem – sóhajtotta, de már lazább hangon.

-Azért titkon bíztam abban, hogy nem hagyod, hogy más nyerje a licitet!

-Sose hagytam volna – döntötte homlokát enyémhez pár pillanatra. Olyan bensőséges volt így!

-Lehet, hogy fele is elég lett volna az összegnek – pillantottam rá kihívóan.

-A duplája sem lett volna sok – vonta fel szemöldökét, és arra a szexi-lusta – szeretlek mosolyra húzta ajkait.

-Amit olvastam könyvet – kezdtem el, de bele szólt.

-Az a perverzkedős? – vigyorgott.

-Az. Nos, abban van egy hasonló jelenet, csak ott a pasi szülei rendeznek estélyt, a párhuzam annyi, hogy ott is licitálni kell a hölgyekért. És ugye az irányításmániás Christian nem hagyja, hogy más pasihoz kerüljön a barátnője…

-Én nem vagyok irányítás mániás. De nem tetszett volna, ha más tapogat! Amúgy… ott mi történik a tánc után? – tudakolta nyájasan.

-Valami perverzkedős szex, ha jól emlékszem – pusmogtam kuncogva. Te jó ég estélyiben, báli zenére ingatózva a perverz játékokról beszélgetni…

-Alakul a dolog, alakul… - vigyorgott le rám, és én már most tudtam, hogy ennek az estének koránt sem lesz vége azzal, hogy hazaértünk…

***

-Kims fél egy lesz – kuncogtam – ideje felkelnünk…

Bár… tagadhatatlanul jól esett csak úgy feküdni. Főleg egy ilyen éjszaka után! Amint lehetett leléptünk a bálról, és ahogy sejtettem, nem alvással töltöttük az éjjel hátralévő részét. Hogy lehunytam szemeim, fel-felvillantak az éjjel emlékképei, felszisszentem, ahogy elém kúszott a kép a bőrömbe mélyedő fogakról, ahogy végighúztam körmöm hátán… a rekedt hang, amivel nevem zihálta élvezete közben…

-Szexre gondolsz – könyökölt mellé vigyorogva – harapdálod az ajkad, és szapora a légzésed – folytatta elégedetten kérdő pillantásomra – mondtam, hogy ismerem a tested!

-Éjjel nagyon jó volt – súgtam, miközben végigsimítottam hátán.

-Mmm, ott fáj – ráncolta homlokát, felültem, hogy megnézzem.

-Öhm… azt hiszem, erősebben karmoltalak meg – néztem rá bocsánatkérőn – egy kicsit… lejött a bőr..

-Nem vettem észre. Bár miközben tövig benned voltam, engem a Harmadik Világháború se zavart volna meg – közölte könnyedén.

-Ó te szabad szájú perverz disznó – kuncogtam szókimondóságán.

-Ott tartottál, hogy éjjel nagyon jó volt…

-Nem mostanában volt ilyen…. vadulós a szexuális életünk.

-Nézd… egy darabig vigyázni kellett rád – cirógatta meg kedvesen az arcom – aztán meg sok, nagyon sok utó nászéjszakát tartottunk…

-Mmm, sokat – vigyorogtam – Kimi… éhes vagyok…

-Rám? – kajánkodott.

-Rád mindig, de most ételre!

-Most már én is tudnék enni – csücsörített, vigyorogva csókoltam meg, s másztam ki az ágyból.

-Jössz fürdeni? – fordultam felé, elégedetten nézett végig rajtam.

-Kérdezned sem kell – rántotta le magáról a takarót. Fél órával később mentünk le, finom főtétel illat terjengett, anyáink hangjával együtt.

-Egy pillanat - indultam el visszafelé, kérdőn nézett rám – a fürdőben hagytam a gyűrűm! – adtam választ.

-Sziasztok! – léptem be a konyhába fél perccel később – mmm, mi ez a finom illat?

-Krémes csirke lesz az ebéd – felelte anya.

-De rég ettem! – csillant fel szemem.

-Mivel Kimi nem szereti, kész a törtburgonya, sült hússal is.

-De Kimi szereti ezt – néztem értetlenül.

-A brokkolit sose ette meg – somolygott Paula.

-Nem a kedvencem, de ezzel a csirkés cuccal finom – felelte Kimi. Nem kicsit voltak meglepődve anyáink. Paula elismerő pillantással nézett rám.

-Egy jó asszony… - jegyzete meg hamiskásan.

-Ez mi már megint? – sóhajtott fel, és maga elé húzta az újságot. Természetesen a tegnap esi bálról volt egy rövidke cikk, s képek. És persze, rólunk a legnagyobb fotó…

-Lássuk mit ír a társasági rovat– vigyorodott el, s fontoskodó hangon folytatta – azt mondja… a bájos, Liina Räikkönen mondható az est legszebb hölgyének, illetve asszonyának. Fekete, egyszerű, ám mégis feltűnő, s végzet asszonya stílust árasztó estélyiében valósággal ragyogott. Nem meglepő, hogy férje nem hagyta, hogy lecsapják a kezéről, egy tánc erejéig sem, Mr. Räikkönen gálánsan az est legnagyobb összegét fizette gyönyörű feleségéért…

-Micsoda? – kapta fel fejét Paula.

-Volt egy licit – kezdtem mesélni – aminek a célja az volt, hogy plusz adományokat gyűjtsenek. Aki a legtöbbet ajánlotta, az vihette a bál nyitótáncára az adott hölgyet.

-És persze a férjed nem hagyta szó nélkül a licitet – kuncogott anya.

-Persze, hogy nem! – emelte fel fejét Kimi is – ja, és kivel találkoztunk! Sami volt az egyik fő licitáló Liináért, jó, hogy nem hagytam, hogy rátegye a koszos kezeit a feleségemre!

-Az a Sami? – meredt rám anya, bólintottam, keskeny vonallá préselte ajkai mutatták, ő még mindig közellenségnek számít nálunk. És bár valóban rengeteg kárt okozott, én úgy voltam vele, hogy már nem érdekelt… sosem tudtam volna túllépni a balesetemen, ha folyton felhánytorgatom magamnak az iránta érzett ellenszenvemet.

-És a drága fiad képes volt ötvenezer Eurót fizetni egy táncért – somolyogtam Paulára

-Sokba vagy nekem asszony! – hajolt hozzám egy csókra – vegyük úgy, hogy este elkezdtél törleszteni….

-Kimpa! – morrantam fel játékosan – inkább mutasd azt a képet! – vettem el tőle az újságot. Sosem tartottam magam egy nagy szépségnek, sőt inkább átlagosnak, mintsem azon felülinek, de ez a fotó valami miatt nagyon tetszett nekem. Szolid mosoly játszott az ajkain, szöszi haja pont annyira volt kócos, mint ahogy én szeretem. Öltönye eleganciát tükrözött, s felvillant karikagyűrűje is a pezsgős poharat tartó kezén. Másik kezével derekam karolta át, látszott, hogy a képen mosolygó férfi és nő, összetartozik…

***

-NEM! – szisszent fel a férfi, úgy 40 kiló méterrel arrébb. Egy újságot gyűrt össze, s dobott be a kandallóban felcsapó lángnyelvek közé, melynek tüzét csak azért szította, hogy megsemmisíthesse a képet, amely mély gyűlöletet váltott ki belőle. Gonosz, bosszúra éhes mosolyra húzta ajakait, a terv egyre jobban kezdett körvonalazódni elméjében. Lusta mozdulattal heveredett a kanapéra, mélyen beleszívott Camel cigarettájába, majd a legnépszerűbb kereső oldalra kattintott. Még egyszer ellenőrizni akarta az információt. Hosszú ujjai könnyedén siklottak végig a billentyűzeten, beírva a keresőmezőbe a Liina Räikkönen nevet…

Egy utolsó pukkanás hallatszott a kandalló felől, s a boldogan mosolygó pár arcát ellepte a korom, s füst.

-Milyen kár egy ilyen csinos darabért – sóhajtott fel reszelős hangon a férfi, majd felnevetett; egyáltalán nem sajnálta a nőt…

                                                                                                                     

Sziasztok!

Nem akartam szó nélkül elmenni a bál mellett, így jött ez a… licit :D Megmondom nektek őszintén, hogy bár régebb óta tudom ki és miért akar bosszút állni Liinán, még ki kellett eszelnem, hogy hogyan is fog zajlani az. Szóval… bocsánat az időhúzásért, remélem, kellőképpen tűkön ültök már… ;)

L.