IceWorld - Harminckettő

Kimi szemszöge:

Éreztem, ahogy végigfolyik a víz az arcomon. Nem vágytam másra, mint ez zuhanyra, és hogy a feleségemmel legyek.

-Úgye nem fogtok agyon dicsérgetni a böszme ötödik hely miatt – meredtem Markékra, mikor beléptem az öltözőbe.

-Kimi…

-Ne kezdjük megint Slade – ittam vizembe – nem elég gyors az E20. Rossz a gumifogyasztás, és a szervóval mi a fenét kezdjek? Nem azt csinálja, amit én akarok! Jó hogy nem adsz egy banánt, hogy azt forgassam!

-Kimi…

-Ok, ez lehet erős volt – emeltem fel kezeim, valójában annyira nem volt rossz a cucc – de akkor sem százas a dolog.

-KIMI, maradj már csendben! – mordult fel.

-Nos? – nyitott be Félix.

-Még nem tudtunk mondani semmit, mert folyton jár a szája, amióta bejött – sóhajtott fel Mark.

-Miről? Mi történik? – néztem Félixre, most már mérgesen.

-Kimi, Liina autója beriasztott. Pontosabban valaki megnyomta a pánik gombot…

-MICSODA? – nyögtem fel – hol, mikor? Miért ment el innen?

-Egy megbeszélésre kellett mennie, 15:00-ra. Negyed négykor telefonáltak, hogy Liina nem érkezett meg, 15:34-kor pedig felvillant a pánik gomb – sorolta Félix.

-Hol?

-20 kiló méterre a találkozó időpontjától. Kimi… attól tartok, hogy elrabolták Liina autóját, a kérdés az, hogy ő is benne van e.

-Ne – hunytam le szemeim. Mindannyian tudtuk, hogy akár az autóban van, akár nem, veszélyben van – azonnal menjünk oda! És te miért vagy még itt???

-Az embereim már úton vannak, valamint a Scotland Yard is értesítve lett. Kikértük a különleges egységet.

-Micsoda?

-Kimi, emberrablás erős gyanúja áll fent. Körözést adtak ki Liina autója ellen, de gyanítom, hogy nem a főútvonalon fogja vezetni…

-És a gps? Tettetek követési mutatót az autóinkba! – dühöngtem.

-Valóban, de körzeten kívülre lépett a gépjármű.

-Hogyan? – üvöltöttem rá – hogy a picsába, mikor mindenhová követni kellett volna legalább egy emberednek???????

-Nézd, most a legfontosabb, hogy mielőbb megtaláljuk Liinát. Épségben. És minden itt töltött perccel csökkennek az esélyei.

Hallottam, amit mond, de valahogy nem tudtam felfogni. Liinát valószínűleg elrabolták? Mit tehettek még vele? Nem mertem belegondolni…

Liina

-Nana! – fogta le kezem, mikor megemeltem.

-Csak a…biztonsági övem szeretném becsatolni – mormogtam.

-Fő a biztonság?

-Kérem… - pillantottam felé. Bólintott, én pedig remegő kézzel csatoltam be az övem. A foglalat alatt ugyanis volt egy biztonsági gomb, Félix többször elmondta, hogy csak azt eszközöljem ki, ha valami történne, hogy az övem becsatolhassam, így feltűnés nélkül tudok segítséget kérni. De nem tudtam valóban működik e, csak bízni tudtam abban, hogy igen…

-Mit akar tőlem? – súgtam reszelős hangon.

-Liinácska, hát nem ismerted fel a hangom? – nevetett, majd megköszörülte a torkát - Öhm, elnézést… azt hiszem téves akkor… én egy bizonyos Liina Lainet kerestem volna… - idézte fel mondatát, megszeppent, félénk hangon, így már egyből megismertem.

-Ki maga?

-Mivel… hát azt nem mondom, hogy meg foglak ölni, de arról gondoskodom, hogy soha többé ne lásd a napvilágot, talán elmondhatom. Valóban újságíró vagyok. Illetve voltam, míg a kedves férjed el nem vágta a karrierem – folytatta undorodó hangon – beperelt, és a gatyám is ráment, azon kívül nyilvánosan megszégyenített. Esélyem sem volt újra munkába állni, Räikkönen keze messzire elér…

-Nyilván okkal tette – feleltem, annyira féltem, hogy valóban nem látom többé Kimit, hogy már minden mindegy alapon volt.

-Nem hinném, hogy tanácsos okoskodni – lengette meg a fegyvert – ha feldühítesz még a végén olyat találok tenni, amit lehet, hogy megbánnék. És nekem élve kellesz.

-Zsarolni akarja … a férjem? – egyszerűen képtelen voltam kimondani Kimi nevét.

-Dehogy – nevetet fel – nekem nem kell a pénzetek. Az a mocskos lové. Csak te – paskolta meg lábam, undorodva húztam el – Kimi tudtára adjuk, hogy elraboltalak.

-Mi?

-Te tényleg nem érted? – csattant fel – bosszút akarok. Téged szeret a legjobban, így téged veszlek el. Tudatni fogom vele, hogy élsz, de soha többé nem láthat. Sajnos meg kell, hogy verjelek, hogy a fotókon láthatóak legyenek a sérüléseid. Tudod, te tényleg szép nő vagy! – folytatta csevegő hangon, nem mertem megszólalni – elég valószínű, hogy néha kényszeríteni foglak arra, hogy közösülj velem. Azt hiszem Kiminek nem tudnék nagyobb fájdalmat okozni annál, hogy folyamatosan megerőszakolom a feleségét. Aztán ki tudja? Lehet, hogy egy idő után el is engedlek, de persze csak akkor, ha már teljesen tönkre tettelek, testileg és lelkileg. Lássa csak a szép kis feleségét olyan állapotban!

Éreztem, ahogy lefolyik a könnyem. Hányinger kerülgetett, tisztán látszott, hogy ez a férfi elmebeteg.

Kimi

-Csináljatok már valamit! – üvöltöttem, Liina két órája tűnt el, és semmi használható nyom nem volt. Abban sem lehettem biztos, hogy még él… mély hányinger jött rám, undorodva, és pokli dühvel gondoltam arra a féregre. Biztos voltam abban, hogy az ő műve.

2010 Barcelona

-Nincs sok időm – surrantam be hozzá, félhomály uralkodott a lakóbuszban.

-Csodálkoztam is, hogy írtál – kuncogott, majd elém lépett, és hozzám simult.

-Tán baj? – csúsztattam kezem hátáról formás fenekére.

-Egyáltalán nem – pillantott csábosan. Ez volt a tűréshatárom vége, mohón ajkaira vetettem magam. Hosszan és szenvedélyesen csókoltam, hiszem olyan rég ízlelhettem utoljára végtelenül puha és ízletes ajkait.

-Kims.. – sóhajtott fel, mikor átértem nyakára.

-Megveszek érted – ziháltam – szeretkezz velem!

-Nem lenne szabad – lihegte – ott van Lily… és Ben…

-Nem érdekel, senki, és semmi – toltam a falhoz – szeretkezni akarok veled Liina!

Lélegzetelállítóan szép szemeibe néztem, és tudtam, hogy ő is ezt akarja. A testéből csukott szemmel is olvastam, rengetegszer feküdtünk már le egymással. Csak vele, benne éreztem az igazi élvezetet. Sok nő volt az ágyamban, de senkinek nem sikerült kicsalni belőlem azt, amit neki pár mozdulattal. Ha van olyan, hogy tökéletes társ az erotikában, hát akkor Liina az volt nekem. Tökéletes társ… mindenben…

-Mmm, Kimiii – emelte meg testét, abban a pillanatban, hogy beléhatoltam – istenem!

-Épp olyan finom vagy, mint régen – ziháltam, és hagytam magam elveszni a forró remegésben. Annyira tökéletes volt. Egyszerű, sallangoktól mentes, teljesen érzéki. El akartam nyújtani a végtelenségig ezt az aktust, de nem lehetett, és már így is késésben voltam.

-Szeretem az ilyen befejezéseket – simítottam végig arcán. Hosszas orgazmus után lustán heverésztünk. Már rég nem érdekelt, hogy le fognak baszni, mert nem is jelentem meg a böszme rendezvényen… nem tudtam elmenni, most nem, nem itt, nem így.

-Én is – bólogatott vigyorogva, majd finoman megcsókolt – ó Räikko, mit teszel te velem?

-Ezt én is kérdezhetném – tűrtem el pár kósza tincsét – abban a pillanatban, ahogy belépsz, úgy érzem, hogy az egekben van az adrenalinom. Múltkor attól merevedésem volt, hogy olyan ravasz módon hozzám dörgölőztél!

-Imádok flörtölni veled – kacagott fel, nem bírtam ki és szabaddá váló nyakára vetettem magam. Csókoltam, haraptam, ahol értem, nem tudtam betelni ezzel a nővel…

-Hééé, elment az eszed? – dobálta magát, mivel lefogtam kezeit – ha ez meglátszik, mit mondok Bennek? És te Lilynek?

-Liina, nem érdekel – sóhajtottam fel – nem szeretem őt… mármint nem vagyok szerelmes. És tudom, hogy te sem!

-Ezt nem tudha…

-Liina nincs tíz perce, hogy a nevem súgva élveztél el, ha szerelmes lennél Benbe, nem feküdtél volna le velem – vetettem oda. Lehet, hogy nyersen, se ismertem Liinát, ki kellett mondanom, kerek perec.

-Nem szabad megismétlődnie – húzódott el tőlem – ennek sem szabadott volna megtörténnie…

-Liina – húzta vissza, kicsit ellenkezett, de tudtam jól, ez a lelkiismeret miatt volt – kicsim… így nem engedlek el. Feldúlt vagy, és én veled akarok lenni…

-Jaj Kimi – sóhajtott, de izmai ellazultak. Teljesen magamhoz vontam, ha már csak ilyen kevés ideig lehet megint az enyém, nem hagyhatok ki semmit…

***

-A büdös kurva életbe! – sziszegtem, ahogy megnyitottam az e-mailt.

-Főzzek valamit? – libbent be Lily – minden rendben? – lépett hozzám, gyorsan lecsuktam a laptopot, már csak az hiányzott, hogy meglássa.

-Persze, semmi baj – erőltettem mosolyt az arcomra – nem igazán vagyok éhes…

-És estére? – túrt hajamba, de valahogy nem volt jó. Húzott, Liina mindig olyan finom ért hozzám…

-Lily… Mark hívott, hogy este át tudnék e menni hozzá.

-Átmész?

-Kéne – dőltem hátra – valami olyasmiről hablatyolt, hogy összevesztek az asszonnyal… sajnálom kicsim, de el kell halasztanunk a randit.

-Hát jó – állt fel kissé csalódottan – haza viszel mielőtt mész?

-Persze – bólintottam, könnyed csókot lehet számra, mikor kiment végighúztam kézfejem számon, utáltam ezt a kurva piros rúzst…

-Mi történt? – nyitott ajtót Mark, mielőtt kopogtam volna.

-Baj van – sóhajtottam fel.

-Gondoltam. Szóval Lilynek mit kamuztál be?

-Hogy összevesztetek, és áthívtál – pillantottam rá bocsánatkérőn – azt hiszem, szakítani fogok vele.

-Miért nem lep ez meg engem? – ironizált – de miért amúgy?

-Lefeküdtem Liinával – mondtam ki, pedig nem is ezt akartam – de nem ez az ok. Nem szeretem, ennyi.

-És miért vagy ennyire feldúlt?

-Egy mocskos kis firkász lesi képeket csinált rólunk

-Szex közben? – meredt rám.

-Hát nem egészen…. de a hülye is tudná, hogy nem ibolyázni voltunk – húztam el a szám – semmi olyan nem látszik, de elég kompromittálóak…

-Kitalálom, pénzt kért értük.

-Igen – bólintottam – és te is tudod, ha egyszer fizetek neki, sosem lesz vége.

-Rikut hívtad?

-Igen, fél órán belül itt lesz ő is. Mark, Liina nem tud erről, és nem is áll szándékomban elmondani. Eltüntetem ezt a kis férget, és ennyi.

Közel sem érdekelt volna a dolog, ha csak én szerepelek a képeken, de azt nem engedhettem, hogy Liinát bemocskolják.

-Kimi! – jött ki Félix, a harmadik cigarettát nyomtam el – az egyik járőr látta Liina autóját. Megerősítette, hogy egy szőke nő vezeti, és egy férfi ül mellette. Indulnunk kell, másfél percen belül szál le a helikopter, és visz a bázisra.

-Bázisra? – meredtem rá, él, és nincs baja… ha vezet, akkor nem lehet baja!

-N79-esről kanyarodtak le, az a határ menti régi laktanyákhoz visz – informált.

-Gonodolod, hogy oda tart? – vettem fel kabátom, a háttérben hallani lehetett a közeledő helikopter rotorját.

-Onnan illegálisan elhagyhatják az országot. Valószínűleg ez a cél. És ha ez igaz, itt kell elkapnunk, mert amint felszáll a gép, és nemzetközi légtérbe érnek, nem tehetünk semmit.

-Micsoda? – kaptam fel a fejem.

-Onnan bárhová mehetnek – sóhajtott fel – a világ bármely pontjára.

A leszálló gép zaja elnyomta a hangom, üvölteni tudtam volna. Felettem lebegett, hogy soha többé nem látom életem szerelmét.

Naaa, itt is van az extra rész :) Hát erről nem akarok sokat mondani… önmagáért beszél. Kiderül ki és miért teszi ezt az ocsmányságot. Viszont, többen írtátok, hogy jó lenne, ha elhúzódna ez az ügy.  Nos…még mindig így érzitek?

Valamint. Én szeretem tudni, hogy milyen emberke az adott blogoló, akinek a történetét olvasom. Aztán eszembe jutott, hogy hátha köztetek is van ilyen olvasó :) Szeretnétek egy ilyen kis "ismerkedős estet", ahol kérdezhettek, vagy beszélgethetünk? :) Amúgy a blog e-mail címe ilyen célra is használható :)  

L.