Ötvenhetedik

-Riia, melyiket szeretnéd felvenni? – emeltem elé a két ruhácskát. Mostanában ugyanis rákapott arra, hogy az nem volt jó, amit én kikészítettem, és rendszerint felforgatta a ruháit. Már most igazi csaj volt, mi lesz itt később? Így rászoktam arra, hogy megadom a választási lehetőséget neki, így nem kell pakolnom utána.

-A bojdót! – mutatott a kis pulcsira.

-Rendben – tettem le az ágyra a farmerja mellé.

-Lányok, nem megyünk – lépett be Kimi.

-Barcelonába? – meredtem rá – ne bolondozz már!

-Komolyan – nézett rám – gond van a kasztnival, a csapat visszautazik Enstonba. Majd oda kell mennem.

-Ó! De miért? Mi történt?

-Egyenlőre csak annyit tudok, hogy gond van a kasztnival. Nem lenne biztonságos menni vele, így visszautazott a csapat – vont vállat.

-Enstoneba mikor indulsz?

-Holnap. Tudni akarom mi a nyavalya ez!

-Mennyi időre mész?

-Nem tudom – ingatta meg fejét.

-Apuci – nézett fel rá Riia – én is!

-Te is? Mit? – guggolt le, tudta mire gondol, de így szoktattuk rá arra, hogy kimondja gondolatait.

-Én is mejek!

-Velem?

-És ajával – kezdett kampányolni az utazás mellett – naaaa, apuciii…

-Hát… végül is Barcelonába is jöttetek volna…

-Nézd, ha te úgy gondolod, hogy nem zavarna a munkádban, mi szívesen elkísérünk.

-Meg van beszélve – állt fel a kishölggyel az ölében – ebédelünk? Éhes vagyok.

-Kész van minden – léptem ki a szobából.

Nagyon kíváncsi voltam mi is fog történni Enstoneban…

***

-Riri, te honnan szereztél gumicukrot? – kérdeztem nevetve, miután csatlakoztak hozzánk.

-James ajta – rágcsálta tovább elégedettem –iga? – pillogott rá.

-Úgy bizony – tette le somolyogva – nagydumás kiscsaj!

-Miután összefirkálta James határidőnaplóját – kezdett bele Kimi – nem biztos, hogy cukrot érdemelt volna.

-Riia! – néztem rá – nem szabad más dolgait összefirkálni.

-Nyugi srácok, a tavalyit adtam neki, hogy abba rajzolhat – vette védelmébe egyből a kislányt Allison.

-Akkor jó kicsim – vettem ölembe lánykámat – kérsz narancsot?

-Én akajtam megpucojni – sóhajtott fel csüggedten.

-Ne haragudj Riri, de nem tudtam, hogy mikor jössz vissza. Elkérjük Amytől? Hátha megengedi, hogy segíts neki…

-Ige – mosolygott ragyogón Amyre, aki épp kezei közt forgatta az említett gyümölcsöt – megpucoljhatom? – kérdezte csilingelő hangon.

-Hogy is ne – meredt ránk, de úgy, mintha legalább azt kértem volna, adjon egy millió Eurót – hogy összenyalogasd a kezed, miközben fogdosod?

-Ő egy gyerek, nem egy kutya – meredt rá Kimi, hangján hallottam, hogy már most vissza kell fognia magát, hogy ne legyen bunkó.

-Ja, de lenyalogatja  a kezéről a levet.

-Amy, szerintem te most menj el innen – nézett rá Kimi – vagy én rakjalak ki? – emelte meg hangját.

-Miért pátyolgatjátok ennyire ezt a kölyköt?!

-Amy, nem tudom, hogy a problémád, de valóban bu.. mármint igazságtalan vagy. Jobb, ha távozol. Most! – nézett rá Allison. Gondoltam, hogy kényelmetlen neki az e helyzet elvégre, az ő alkalmazottja volt a lány.

-Nem kapom meg? – nézett rám csalódottan Riia.

-És még értetlen is – szisszent fel Amy.

-Na, most aztán fejezd be! – csattantam fel – két éves sincs. Kérdezett valamit, de te nem válaszoltál, hanem össze-vissza hablatyolsz, persze, hogy visszakérdez! Takarodj el innen, különben nem tudom, hogy mit teszek veled. Ne merészelj ilyen hangon beszélni a gyerekemről!

-James, ezt Eric küldi – jelent meg Mark kezében egy dobozzal, és egy mappával – mi történt? – nézett ránk.

-Semmi – sóhajtottam fel.

-Oké – bólintott – ebédeltél már kishölgy? – tudakolta a lánykámtól, szegénykém megszeppenten bólintott, nem értette, most Amy miért is ilyen ellenséges – akkor egy kis édesség?

-Kéjek – felelte halkan Riia, mire Mark egy csokit nyújtott neki.

-És én? – szólt bele Kimi.

-Te max gyümölcsöt nassolhatsz! – utasította rendre nevetve Mark – mindjárt adom!

Elnevettem magam, amikor egy narancsot is előhúzott.

 -Had én – nézett Riia a gyümölcsre, Mark vigyorogva adta át neki. Megbontottam a gyümölcs héját, hogy ne legyen gondja a kishölgynek, ő pedig még a nyelvét is kidugta a nagy koncentrálásban. Miután megpucolta négyfelé szedte, ahogy tőlünk szokta látni, és egyesével átnyújtott Marknak.

-Tessék. Ennyit szeretett volna a te narancsoddal is csinálni – meredtem Amyre.

-Aja – bújt hozzám Riia –ájmos vajok – susogta, finom mogyorós illata lett a csokoládétól.

-Visszamegyünk a hotelbe jó kicsim? – simogattam meg fejét.

-Te is mehetsz – nézett James Kimire, eddig a papírokat tanulmányozta, amiket kapott – ma már nem lesz semmilyen teszt, nem végeznek az új alkatrészek beszerelésével.

-Annyira felidegesített az a nő – sóhajtott fel Kimi, miután Riia bealudt – úgy beszélt a lányomról, mintha egy neveletlen kutya lenne!

-Nem értem miért volt ilyen undok. Főleg egy gyerekkel. Persze nem kell édelegni, de nem hisztizett, nem sírt, nem visított, csendben elücsörgött az ölemben, miközben narancsot evett.

-De ha én ennyitől kiborulok, mi lesz, ha oviba megy? Ott rengeteg gyerek lesz, és aztán az iskola? Te jó ég, és ha valami hülye rocker pasija lesz? – meredt rám, színtisztán látszott, hogy hergeli saját magát.

-Öhm… szerintem egy cseppet előre szaladtál. Nincs két éves – világítottam a tényre – és nem hinném, hogy egy hülye rockerrel fog beállítani. De ha igen, akkor majd akkor foglalkozunk azzal. Előre láthatólag még vagy 16 évig nem kell ezen agyalnunk.

-Tudom… de az én gyerekemet senki ne butázza le!

-Kims, ne hergeld már magad – ültem le a kanapéra – és főleg ne hangoskodj, felébred Riia, nem csuktam be az ajtót, mivel idegen helyen vagyunk.

-Lehet nekünk is le kéne dőlni egy kicsit- nyúlt el kényelmesen -mmm, kicsi ez a kanapé! Azt hiszem, befekszem Riia mellé… nem jössz?

-Dehogyisnem – kuncogtam, s álltam fel – nagyon jól laktam az ebéddel…

-Igazán díjazom, hogy nem egy fél tányér levessel akartál jól lakni – mormogta, utalva arra, hogy mostanában keveset ettem.

-Halkan – súgtam neki, ahogy beléptünk, óvatosan befeküdtem a kis hercegnőnk mellé, világát sem tudta, úgy aludt, félig a plüss kutyusán fekve.

-Leg szívesebben magamhoz ölelném most – susogta a finn, amikor mögém helyezkedett – olyan kis…

-Védtelen – bólintottam – és elbűvölő! Vonzza az embert!

-Ugye? – helyeselt, Riia, ekkor kezdett mocorogni, egy pillanatra lemerevedtünk mindketten, úgy lestük a kishölgyet, mint egy titkos látogató, aki a sötét éjjelen surran be a házba… Átfordult felénk, szusszantott egy nagyot, és már aludt is. Mosolyogva helyezkedtem el Kimi és Riia között és kicsit közelebb csúsztam a szuszogó lánykámhoz és szinte rögtön el is aludtam.

*******

Március eleje már Barcelonában köszöntött minket. Kimi és a csapat az utolsó tesztnapokon vett részt, mi pedig épp a parkban sétáltunk Riiával. Élvezte a napsütést, kacagva rohangált a galambok után a zöld fűben.

-Ajaaa – iramodott meg felém, nevetve zártam karjaimba, s gyors puszit nyomtam arany tincsei közé – mejegem van!

-Levesszük a pulcsid a-bólintottam. Pár pillanata múlva ismét futkorászott.

-Aja? Mié nem jöhet a vava?

-Riri, tudod, hogy Ajax nem szereti, ha sokat kell bent lennie. Nem vagy éhes kicsim?

-Nem – ingatta meg fejét, órámra néztem fél egy múlt, tudtam, hogy nemsokára Kiminek ebédszünetet lesz, így pár percre találkozhatunk vele.

-Megnézzük mit csinál apa, jó?

Szaporán bólogatott, s huncut mosolyra húzta ajkait. Nagyon kíváncsi voltam arra, milyen kötelékké alakul át ez a nagy rajongása Kimi iránt. Biztos voltam abban, hogy szoros lesz a kapcsolatuk, főleg azért, mert Riia az én beszédes énemet, de az apja nyugodt formáját örökölte, és ez tökéletes ’elegy’ volt.

-…. és akkoj Ponjo odafeksik Pejdi mellé! – ecsetelte lelkesen Marionnak.

-Had vigyem haza ezt a lányt – nevetet rám Marion – nagyon aranyos.

-Hamar az ujja köré csavarja a felnőtteket – mosolyodtam el.

-Apaaaaaaaaaaaaaaaa – kéretőzött le Mariontól, s indult meg Kimi felé.

-Szia hercegnőm – guggolt le a felé reppenő szőkeség elé.

-Hogyhogy maradtatok? – kérdeztem Mariont.

-Romaine meg akarja nézni a telemetriai adatokat – ült mellém – meg össze akar szokni a csapattal, így erre az egy napra maradni akart. Legalább Kimivel is jobban összecsiszolódnak…. remélem – biggyesztett szolid mosolyt a végére.

-Kimi nem olyan… hűvös ám, mint ahogy beállítják, ne aggódj – válaszoltam, az említett épp a kislányát szórakoztatta.

-Szólj anyának… - indította felém Kimi.

-Aja, menjünk! – adta ki az utasítást kis parancsnokom – esz!

-Éhes vagy? – fogtam meg kezét.

-Ige! Te is? – pislogott Marionra.

-Én megvárom a férjem, tudod, apukád… munkatársa – felelte a francia lány.

-Az mi?

-Romaine – mutattam a férjem csapattársára – olyan Marionnak, mint nekem apa – magyaráztam.

-Ó te kis tündér – simított végig a kis szőkém fejét a lány – szívem szerint össze vissza puszilgatnám…

-Nem mindig hagyja, még nekem sem – somolyogtam – tipikus Räikkönen. Ha ő akarja, egész nap ajnározhatja az ember, de ha nem, akkor még egy simit se enged.

-Na, sose megyünk már? – lépett mellém Kim - éhen halok!

-Indulhatunk, kis Räikkönen is éhen akar halni – vigyorodtam el, egy gyors csókot kaptam cserébe, egy ezért még kikapsz pillantás mellett.

-Este legyen nagy a szád… - mormogta nekem, majd elindultunk az étkezőbe a két pocakossal…

Sziasztok!

Tudom, tudom, sokára hoztam ehhez a törihez részt, de ide pont annyira nem volt ötletem, mint amilyen sok a többihez… bizonyos időközönként mindig van egy ilyen ’szünet’ aztán visszazökken a endes mederbe a gondolatáradat :D Ebben az átkötő részben akartam áthidalni két esemény közt az időt, szóval semmi „extra” nem történik, majd később… :D

Jó olvasást, és várom a véleményeket :)

L.