IceWorld - Harmincegy

-Mit szólnátok egy páros interjúhoz? – nézett rám Stephan.

-Mármint Liina, és én? – mutatott rám, majd magára felvont szemöldök mellett Kimi.

-Igen.

-Felejtsd el! – szisszent fel a férjem – tudod jól, hogy nem nyilatkozunk a magánéletünkről.

-Én szakmaira gondoltam. De mivel házasok vagyok, óhatatlanul kerülne bele a magánéletetekből is. Például, milyen együtt dolgozni?

-Azt mondtam, hogy nem – jelentette ki határozottan – a történtek fényében pláne nem.

-Mi történt? – kérdezett rá.

-Az nem fontos – legyintett Kimi – a lényeg, hogy most marhára nem kéne felhívni a figyelmet a feleségemre. Téma lezárva. – állt fel, s csörtetett ki az irodámból.

-Ne is törődj vele, nem ellened szólt ez a … hűvösség – sóhajtottam fel – csak, mostanában történt egy két dolog, amiről nem beszélnék most neked, de azzal magyarázható ez a kirohanás.

-Ugye nem fogtok elválni? – vizslatott.

-Dehogy – somolyodtam el – minden rendben köztünk. Viszont ha már itt vagy… kéne valami közös programot szervezni a pilótáinknak. Nem akarom, hogy azt higgyék, hogy Kimit jobban nyomjuk.

-Ötleted is van?

-Egyenlőre nem sok – fintorogtam – valami fotózás jutott eszembe, de ez így magában sablonos… kéne egy kamion, vagy valami…

-Micsoda? – vigyorodott el..

-Megvan – csettintettem – látványos effektek, felvétel arról, ahogy mennek a pályán, boxképek, sisakot vesznek fel, beülnek a cockpitbe…

-Aha… - vette elő tabletjét –egy kis werkfilm előzetesnek?

-Remek ötlet – csillant fel a szemem. Mindig ez volt, agyaltunk, nem jött az ötlet, így tovább agyaltunk, lett valami sejtelem, abból pedig pikk pakk egy egyre konkrétabb terv. Csak néha a sejtelemre kellett sokat várni…

-Csodás, ráállítóm az embereimet – állt fel, s indult ki – később kávé?

-Csak ha lesz csoki torta is – mosolyodtam el.

Kifejezetten szerettem a szombati napokat. Ilyenkor már a levegőben lógott az izgalom, a vibrálás érezhető volt, hiszen a délutáni eseményeknek komoly tétje volt. Egy jó rajthely kulcsfontosságú egy jó futamhoz… és ezt mindenki tudta, így a csapatok a lehető leg többet próbálták kihozni magukból, az autóból, s a pilótából is. Nálunk sem ment ez másképp, ha a srácaink azt mondták, hogy ne zavarjuk őket, nem is tettük. Persze én, mint Kimi felesége más eszközökkel is tudtam doppingolni drága férjem…

-….nem igazán… - hadarta a pihenője ajtajában, de nem minden szót értettem, mint ahogy azt sem tudtam kivenni, hogy kivel beszél. Végre nyílt az ajtó, és feltűnt a szőkés buksi, amit lehajtott, mivel a telefonját nyomkodta. Szinte azonnal érzékelte, hogy van még valaki rajta kívül a helységben, felkapta tekintetét, s szolid mosolyra húzta ajkait – téged akartalak hívni.

-Miért is? – léptem közel hozzá, és incselkedőn végigsimítottam vállán. Tekintetével végigkísérte a mozdulatot, szemei elárulták; tudja miért jöttem.

-Hogy nem érnél e rá… egy gyors menetre – kapta el csípőm, s magával húzott az egyik kényelmes, puha ülőalkalmatosságra.

-Micsoda? – pislogtam ártatlanul – neeem szabad elpocsékolni az energiáid…

-Kicsikém – szusszantott – ismerem minden reakciód, és a testedet is… és elárulja nekem, hogy mire vágysz most… - fejezte be mormogó hangon, miközben keze blúzom alá kalandozott, s lassan végigsimított gerincem mentén.

-Hm, hm… egy cseppet szexfüggő a drága uram, nem?

-Nem. Liina függő – villantott kaján mosolyt – nekem nem a szex kell, hanem az érzet, hogy veled vagyok együtt – nyomta meg a veled szót.

Belenéztem kristálytiszta szemébe, és éreztem, ahogy bensőm megtelik az édes életérzéssel: ez a fantasztikus férfi az enyém, és én az övé vagyok!

-Ez megint egy érdekes futam lesz – fintorodott el, miközben villájára tűzött egy falat husit a vacsorából.

-Hatodik hely… harmadik sor

-Tudom hol van – villantott gonosz mosolyt – legalább egy sorral előrébb kéne lennem!

-Szemtelen – húztam fel orrom – ezért ki kell engesztelned! – durciztam játékosan.

-Hmm, virág, csoki, gyémántgyűrű? – sorolta fontoskodva.

-Így, ebben a sorrendben!

-De! – sóhajtott fel – rohanok is virágért!

-Dehogy rohansz – kuncogtam.

-Nem hát – dőlt hátra – viszont…szeretnék kipróbálni valamit – támaszkodott aztán az asztalra, tekintet titokzatossá vált.

-Éspedig? – nyaltam meg ajkam, vészes mosolyra húzta ajkait.

-Szeretnélek kikötni az ágyhoz – közölte könnyedén, én pedig kiköptem a bort, amit éppen ittam.

-Tessék? – pislogtam rá, én valami vastag kötelet láttam magam előtt, és nem tetszett az ötlet.

-Az a riadt tekintet – sóhajtott fel – ne félj, nem rozsdás vasláncokkal. Eszembe jutott, pontosabban olvastam valamit, és… érdekelne milyen.

-Perverz – hátráltam székestül, valahogy kényelmetlen érzés töltött el. Menekülni akartam, pedig nem volt mi elől. Ráadásul benne teljesen megbíztam, rengeteg mindent próbáltunk ki együtt legyen az szabadtéri, vagy adrenalin emelő program, vagy épp ágybeli játék…

-Liina, te… tényleg megijedtél? – meredt rám, nyilván azt hittem játszom.

-Nem tetszik az ötlet –súgtam, alázatosan lecsukódó szemek mellett.

-Hééj – lépett hozzám rögtön, illetve ereszkedett féltédre előttem – o kicsim, semmit nem kell csinálni, amit nem akarsz!

-Én csak… komolyan egy sötét szoba villant be elém, vaskalodákkal, jaj Kims…

-Liina – csúsztatta kezét enyémre – én csupán arra gondoltam, hogy itt, és itt – húzta végig ujját a két csuklómon – az ágyhoz kötném, egy puha nyakkendővel, hogy ne tudd használni a kezeidet. Nem erőszakoskodni…. jó ég, kicsim!

-Nem tudom mi volt ez – vontam vállat, majd poharam után nyúltam.

-Nem akarsz, lefürödi? Tudom, hogy szereted a forró vizes fürdőt, és az meg is nyugtat…

-De, megyek – bólintottam sután, és felálltam. Én magam sem értettem ezt a hirtelen furcsa érzetet, hát még ő. Tudat alatt, lehet, hogy az idegen telefonáló? Annak ellenére, hogy most már hetek óta nem jelentkezett? És aki annyira nem is volt idegen…? Elvégre Kiminek volt egy sejtése a személyét illetőleg, de nagyon komolyan arra kért, hogy most még had ne kelljen beszélnie erről. Igaz, hogy majd megevett a kíváncsiság, de láttam rajta, hogy mennyire fontos neki a biztonságom, így nyeltem egyet, és nem foglalkoztam a körülöttem zajló dolgokkal. Fél órával később léptem be a szobánkba, hosszú köntöst vettem fel, hogy testem megőrizze a forró víztől belém költözött melegséget.

-Szia – mosolygott rám szívdöglesztőn, s letette az újságot, amit lapozgatott.

-Mmm – kucorogtam mellé – szeretem, mikor az ágyon fogadsz!

-Igen? – húzott jobban magához, és még egy puszit is kaptam a fejemre – de meleg vagy mindenhol – simított végig hátamon. Halk, majd határozott kopogásra figyeltem fel. Ő sóhajtva mászott ki az ágyból, és menet közben magára vette a pólóját is. Én is felkaptam egy tréningnadrágot, s a felsőjét.

-Jó estét – nézett rám az egyik férfi – Dr Mark Barthel vagyok, doppingellenzőzés céljából érkeztünk.

-Üdvözlöm – fogadtam el a felém nyújtott kezet – Liina Räikkönen. Bemutatkozott a másik férfi is, de nem nagyon figyeltem, úgy is rajta lesz a hivatalos jegyzőkönyvön a nevük. Jobban lekötött a vérvétel, bár az egésznek pár perc alatt vége lett. Érkezésüktől számítva tíz percen belül már távoztak is.

-De jó, hogy tőlünk ilyenkor nem vesznek vért – sóhajtottam megkönnyebbülten.

-Az, engem bökdössenek, mi? – váltott incselkedős hangnembe.

-Te erős vagy és bátor, szóval…

-Ne hízelegj – vont karjaiba – inkább feküdjünk le. Tiszta lusta vagyok ma…

-Finn mormota – mormogtam somolyogva. Útközben ledobálta cuccait, szó szerint. Díjaztam, hogy legalább otthon nem csinálja ezt.

-Mmm, Kims – pislogtam rá –szóval… hogy is volt ez a kötözés?

-Nyilvánvalóan felzaklat téged ez a téma, szóval ne erőltessük - simított végig arcomon. A bennem virágot bontó vágy pedig feldúltan morgott, csinálj valamit tekintet mellett.

-Rosszúl reagáltam – sóhajtottam fel – és félre is értelmeztem a mondatod. Szóval… mi lenne, ha, egy kicsit… elkezdenénk játszani, és meglátjuk, hogy lesz vége?

-Nem megy neked a virágnyelven való utalgatás a szexre – kuncogott – de szólnod kell, ha nem tetszik!

-Eddig is szóltam – húztam ki magam.

-Nem is volt olyan, ami nem tetszett – meredt rám.

-Na, látod! – vigyorodtam el diadalmasan. Megforgatta a szemit, és könnyedén szájon csókolt.

-Szemtelen vagy, és ezért büntetés jár! …

Fél tizenkettőt mutatott az óra, én pedig nem tudtam nem vigyorogni. Kimi velem szemben feküdt, könyökén támaszkodott, míg másik keze derekamon állomásozott. És a legszebb az egészben az volt, hogy teljesen mezítelenül feküd, kedvemre gyönyörködhettem férjem felsőtestében, míg bőre puhasága is simogatott.

-Azt hiszem, ez tetszett – sóhajtott fel elégedetten.

-Mmm, igen – búgtam lehunyt szemek mellett. Felvillant a kép, melyben hátrafogja kezem, és édes kínzásba kezd, fokozva minden egyes érzéket…

-Akkor végleg túl vagyunk a riadalmon?

-Teljesen – bólintottam határozottan, semmi nem úgy történt a valóságban, ahogy beképzeltem. Figyelmes és óvó volt a határozottság és az őrületbe kergetés mellett. Sokkal inkább hajazott egy felfokozott szeretkezéshez, mintsem egy vadulós összebújáshoz – álmos vagyok…

-Nem csodálom – mutatott kaján mosolyt, majd hanyatt feküdt, hozzá simultam, és pillanatok alatt el is aludtam. Azt sem érzékeltem, hogy mikor takart be, vagy én húztam e magamra a takarót… de valamelyik biztos, ugyanis reggel nyakig betakarózva ébredtem. Viszonylag halkan hortyogott mellettem, az este képei villantak be, míg vissza nem szundítottam. Mosolyogva tértem ismét álomföldre, boldog voltam. Teljesen. De hogy mindig van valaki, aki ettől meg akarja fosztani az ember lányát…

***

Dühöngtem magamban, hogy az utolsó pillanatban szóltak csak. Persze, tudtam én, hogy azért alakították így, hogy ne tudjak visszakozni. Mennem kellett és kész. Cüccögve szálltam be az autóba, jelen pillanatban még a biztonsági protokoll is idegesített. Kezdtem úgy érezni, hogy Félix túlzásba viszi ezt az egész védelmi dolgot, mérgesen nyomtam le a riasztó gombját, ami bekapcsolt, ha az ajtónyitástól számított 10 másodpercen belül nem nyomtam meg egy újonnan beszerelt gombot. Tisztára elcsúfították a szép kis Renaultomat… Na, meg ez a biztonsági gomb a biztonsági övnél…áhh, inkább nem is gondolkodtam tovább ezeken, így is bosszús voltam, hogy pont a futam közepén találják ki, hogy menjek el… Brit futam, hátránya, hogy hazai csapatként, rengeteg plusz megjelenésünk volt, és az egyik főszponzorral nekem kellett találkozni, hogy együtt agyaljuk a következő reklám kampányon. De, pont vasárnap délután? A világon nincs ilyen…

A parkolóban kettővel mellettem egy fekete Alfa ált, el is mosolyodtam, Kimi autója jutott eszembe róla. Összeszedtem a mappáim, és kiszálltam az autómból. Pár méterrel arrébb nekem jött egy férfi, és minden kihullott a kezemből.

-Jesszusom, annyira sajnálom! – sóhajtott fel – nem esett baja?

-Nem, csak lessetek a papírok – legyintettem, miközben elkezdtem összeszedni.

-Kérem, ne haragudjon, figyelmetlen voltam – hadarta, és ő is a lapok, mappák után nyúlt.

-Megesik – mormogtam, majd arrébb léptem, mert beálltak mellénk.

-Még egyszer elnézést – mosolygott rám, majd elindult az ellenkező irányba, és én is mentem a dolgomra.

-Hölgyem! Hölgyem – jött utánam –azt hiszem ez még az öné, az autó alatt láttam meg – nyújtott felém egy papírmappát.

-Valóban – fordultam vissza, ez nem az én napom, morogtam magamban. Mikor visszaértem hozzá elhúzta a kezem elől a mappát, így megláttam mit tart a másik kezében. Egy pillanat alatt állt meg a szívverésem.

-És most, nem feltűnő módon, visszaülünk az autójába – folytatta mosolyogva, nekem pedig kiszáradt a szám a rám meredő pisztoly láttán…

-Mm-mit akar tőlem? – dadogtam – pénzt, az autót? Itt a kulcs…

-Nem, nem – ingatta fejét, de mintha arról beszélnénk, hogy esni fog e holnap – nekem nem pénz kell, hanem te. A bájos kis Liina Räikkönen… aki az eltűnésével össze fogja törni a férjét.

-De.. mi, nem.. én!

-Kuss – figyelmeztettt, majd az autó felé terelt – beszállsz, de ha ostobaságot akarnál csinálni, meghúzom a ravaszt és a szőke kis hajad csurom vér, és agy lesz. Nem szép látvány – sajnálkozott – szóval, csak okosan. Remegő lábakkal mentem mellette, lázasan pörögtek gondolataim, mit tegyek? Próbáljam ellökni, és futni? És ha nem sikerül? Megölhet… Kiabáljak segítségért? És ha valóban lelő?

Könnyeimmel küszködve ültem vissza, szinte rögtön mellém ült a férfi is.

-És, akkor most, szépen elindulunk a határ felé. Pár mérfölddel arrébb vár egy magángép, egy órán belül már el is hagyjuk Anglia légterét. Remélem, reggel hosszan köszöntél el a férjedtől, mert 

garantálom neked, hogy soha többé nem fogod látni.

Sziasztok!

Előbb hoztam a friss részt, mivel holnap nem valószínű, hogy gép közelbe jutok. Ugye nem nagy baj? :D A részről: hát… tudom, megint ott hagytam abba, ahol nem kellett volna, és igen gonosz vagyok ( ugye Gonoszka? :D ) de kell egy kis dráma is, nem igaz? :)

Más téma.

Úgy látszik, ez a komment dolog valahogy mindig vitába torkollik. Csak azt nem értem miért… Sokszor elmondtam, hogy nem állítok be komment határt a részek között, ha úgy látom, hogy valami miatt csúszik a rész, huzamosabb ideig, tájékoztatni szoktalak benneteket róla.  ( Erről jut eszembe, jövő héten hozom a SZJÚ folytatását is, csak egy cseppet megakadtam vele) Én igazán örülök neki, ha magatoktól írtok nekem, és nem azért mert kell. Viszont! Valóban a chateben írtam, hogy „ a komment csak akkor számít bele, a beállított komihatárba, ha ami minimum 5 sor”. Ez arra vonatkozik, amikor játszani szoktunk és pl kérek 15 komit az azonnali folytatásért. És azt is elmondom ez miért van. Több chatelő is panaszkodott arra, hogy az ilyen plusz részes dolognál ugyan az a személy ír kb 3 komit, csak mondjuk más néven, és kb 3 sorban. Én speciel ezt szeretném kivédeni ezzel a ’szabállyal’. Szerintem érthető a kérés miértje. :)

Szóval nem Monhse miatt van ez az egész, mi a háttérben már hetek óta beszélünk erről. :)

Mindent egybe véve, kellemes olvasást nektek, és várom a hozzászólásokat :)

L.