Minden kezdet nehéz

Harminchat óra a szerkesztőségben több mint elég ahhoz, hogy a tartalék energiáim is elfogyjanak. Gyors zuhany után szó szerint beestem az ágyba, magamra húztam a takarót és aludtam is. Tengerpart. Napsütés. Finom koktélok. Amit egy izmos Keeanu Reeves szerű pasi hoz ki! Messze a munkától és minden problémától. Amikor egyszer csak…
- És igen, jól rajtoltál  Kimi!! – riadtam fel édesapám kiáltására. Nem hiszem el, már megint milyen iszonyatos sportot néz a tévében? Sose tudtam megérteni, hogy mit szeret a zümmögő autókban és a folyamatos körözésben hatvan körön keresztül. Átfordultam a másik oldalamra, de az újabb kiabálás miatt képtelen voltam visszaaludni. Legalább hétvégén hagyják békén az embert; heti hat napban dolgozom egy televíziós cégnél és egyetlen napom lenne a pihenésre, amikor reggel 8-kor erre kell ébrednem.

- Apa! Beszélnünk kell – morogtam, mikor lementem a nappaliba.

- Kicsim, nem érne rá futam után? – sóhajtotta, de le nem vette volna szemét a képernyőről.

- Nem! Pont erről kell beszélnünk – mutattam a tv felé. – Nyolc óra van, vasárnap. Tegnap este kilenckor értem haza, és harminchat óra meló után szeretném kipihenni magam, de nem tudom, mert a te ordibálásodra ébredek – zúdítottam rá minden dühöm. – Elegem van ebből!

- Em – nézett rám alázatosan. – Sajnálom, többet nem fordul elő.

- Abban biztos lehetsz – bólintottam –, ugyanis elköltözöm!

- Mi? Emily! Nem! Miért? – jött utánam a konyhába.

- Nézd apa, nem így akartam elmondani – sóhajtottam –, de most már mindegy. Kaptam egy ajánlatot a Skytól, igen csak kecsegtető, beutazhatnám a világot, és hat számjegyű lenne a fizum.

- De mégis mi ez? Valami idegenvezetési magazinműsor? – ráncolta homlokát, gondolom az utazások miatt asszociált az idegenvezetési műsorra.

- Nem. Tudod Nathalie terhes, és már az ötödik hónapban jár. Nem szívesen utazgatna, és a férje sem engedi, így én veszem át a helyét a következő két évre a Formula 1 –es tudósításokban.

- Te? Formula 1? – meredt rám, majd halkan felnevetett. Aztán egyre hangosabban. A végén már vörös volt az arca a hangos hahotázástól. – E…emily, ne haragudj kicsim, de te annyit értesz az F1-hez, mint én a festészethez. És tudod, hogy vonalzó mellett is görbe vonalat húzok!

- Tudom, hogy nem konyítok hozzá sokat – fintorogtam, igazából semmit se tudtam róla. – De majd belejövök. Van még egy egész hónapom, hogy felkészüljek.

- Biztosan ezt szeretnéd? – kérdezte apásan, szinte biztos voltam abban, hogy ő még mindig a tizenkét éves énem látta pizsiben.

- Mindennél jobban – feleltem komolyan. – Tizenkilenc országba jutnék el kilenc hónap alatt, a szakmai tapasztalatról és hírnévről nem is beszélve.

- Akkor irány a nappali!

- Mi? – értetlenkedtem.

- Em, te összekevernéd Alonsot a takarítónővel, szóval, ha csak egy hónapunk van, akkor máris el kell kezdenünk a felkészítésedet, épp futam megy!

- Oké – bólintottam, majd felrohantam egy jegyzetfüzetért, és elfoglaltuk a kanapét.

- Na, figyelj lányom! Azt tudod, hogy mindenki nyerni akar. A helyezésekért pontokat kapnak, az első a legtöbbet.

- Neked ki a kedvenced?

- Kimi – vágta rá, felvontam szemöldököm, így folytatta – Räikkönen, idén tért vissza, 2007 bajnoka. 

- Oké. Azt hiszem, ide kell a wikipédia is.

- Em, öhm, nem mintha vitatnám a képességeid, de nem egy sportriportert kellene küldeniük?

- Ha volna – feleltem. – Tudod, most, hogy vezetőség váltás történt, az alap csapatból ketten maradtunk Marieval, és rengeteg a fiatal, kezdő. A főnököm meg nem küldhet egy ilyen kaliberű munkára egy friss diplomást, aki megnyikkanni alig mer.

- Ez igaz – hümmögött. – Te mindig is rátermett voltál. Anya nagyon büszke lenne rád.

- Kösz apa – mosolyogtam rá szívből. 
Anya a tizenkettedik születésnapom előtt halt meg, rákban. Nem mondhatnám, hogy sok emlékem lett volna róla,  főként, mert rengeteget kellett ágyban lennie. De azt tudom, hogy míg aktív volt nagyon szeretett élni. És tanítani. A nevem is a kedvenc írónőjéről, Emily Brontëról kaptam. 
Azt hiszem, nem véletlenül lett a kedvenc olvasmányom az Üvöltő szelek.

A szezonnyitó futam után még egy verseny volta, mire Nathalie ment, aztán Kínában már én debütáltam. A maradék három hét úgy elreppent mellettünk, mintha csak percek lettek volna a napok. Apa mindenféle keresztkérdésekkel ellenőrizte tudásom, és én újra húszéves egyetemistának éreztem magam. Komolyan tartottam attól, hogy ha több időnk lett volna készülni, még tételeket is irat velem. Az utolsó együtt töltött esténken a vacsorát kreáltuk épp, apu persze villámkérdésekkel edzett, még ekkor is.

- 1999 bajnoka?

- Häkkinen, Mika Häkkinen, finn autóversenyző, második bajnoki címét szerezte abban az évben.

- Helyes válasz. Mit jelent a piros zászló?

- Apa – forgattam meg szemeim. – Ez könnyű!

- Jó, akkor a ritkábban látott piros-sárga csíkos?

- Csúszós a pálya olaj vagy eső miatt – mormogtam. – Apu, holnap reggel elutazom és csak két hét múlva jövök haza. Az utolsó estén nem ejthetnék az F1 témát?

- Dehogynem – mosolyodott el.

***

Sanghaj nemzetközi repterének a terminálján húztam magam után a bőröndömet, és nem akartam elhinni, hogy itt vagyok. Elég hosszú az út Londontól idáig.

- Emily Peterson? – lépett elém egy nálam magasabb, fakó szőke hajú hölgy.

- Igen! 

- Üdv, Selestine vagyok. Szerintem tegeződjünk, úgy is sokat fogunk együtt dolgozni. És közben indulhatnánk is, két óra múlva a pályán kellene lennünk.

- Rendben – bólintottam mosolyogva, szimpatikus volt ez a felfokozott állapot, ami belőle áradt. Először a szállodába hajtottunk, hogy lepakolhassak, amire szó szerint kettő percet kaptam, majd a pályát vettük célba.

- Olvastam az életrajzod, hál istennek elég sok külsős riportot csináltál már, így nem féltelek. Főleg, hogy Benjamin szerint rátermett vagy a feladatra. Mennyire vagy képben F1-et illetőleg?

- Tudok egy s mást – bólintottam. – Apám elvetemült rajongója ennek a sportnak.

- Ez jó hír, legalább tudsz majd kicsit rajongói szemszögből írni, jobban szeretik, az olvasok, ha az ő szájízük szerinti cikket olvashatnak. Két fontos szabály van: ne légy tiszteletlen a pilótákkal, s csapatfőnökökkel, kiváltképp az öreg Bernie papával, és ne akarj okosabb lenni náluk. Például ne azt kérdezd, mondjuk RoGrotól, hogy miért nem meredekebben fordult be a sikán első kanyarjába, mert akkor gyorsabb végsebességet érhetett volna el, bla, bla, bla, hanem csak tudd meg, mi történt a pályán vele. Nem szeretik, ha okoskodik a riporter.

- Megjegyeztem – vigyorodtam el. – Amúgy sem vagyok, azaz okoskodós fajta.

- Légy határozott, dinamikus, és mosolygós. Hidd, el azt szeretik. Egy, két emberrel nehéz dolgod lesz, nem mindenki olyan szószátyár, mint Fernando például. De, ha jól tudod kihasználni a titkos fegyvered, a nőiességed, könnyebb dolgod lesz. Ezt ne úgy értsd, hogy topleszben dugd a mikrofont az orruk alá, de egy halvány kis flört szerűség sosem árt. De vigyázz! Mert a legtöbbjük mögött áll egy asszony, feleség, barátnő és bár tudjuk, hogy nem a hűség mintaképei, de nem árt jobban lenni a pilótabarátnőkkel sem.

- Értettem – feleltem.

- Elöljáróban ennyi. Minden hétvégén legalább négy pilótával csinálunk interjút az edzések között, időmérő előtt, után, verseny előtt, után. Ezen kívül te a plusz kétfős stáboddal a boxokat fogod járni az edzések alatt, és el-el kapsz pár emberkét, és mi azt szépen élőben leadjuk. Elsőre ijesztőnek hangozhat, de meglátod, mire észbe kapsz már este lesz.

- A mostani hétvégén kikkel kel interjút csinálnom? – lapoztam át a programjaimat.

- Kifogtad Amerikát Emily – kuncogott. – Legelső partnered nem más lesz, mint Kimi Räikkönen. Azt mondják, hogy nehéz szóra bírni, és unottan reagál. Nos ez igaz, de ha jót és jól kérdezel, minden simán megy. Légy nyugodt, és ne sablonos dolgokat kérdezz, mint hogy mennyiben másabb rally autót vezetni. Szerencsétlentől vagy ötmilliószor kérdezték meg, de még mindig ez a riporterek kedvenc kérdése.

- Szóval, mindenkivel meg kell találnom a közös hangot, és nem lesz gondom – foglaltam össze.

- Nem lesz veled baj, úgy érzem – vigyorgott rám. – Megérkeztünk. Kapsz egy Skyos egyenruhát, jól is fog mutatni rajtad. Kicsit átfestjük a sminked, és már mehetsz is. Egy játékra vagy hivatalos, Kimi és Sebastian fog három menetben megvívni. Puzzeloznak, csocsóznak, meg nem tudom mi a harmadik, utálna lesz interjúd a finnel, aztán a némettel.

- Rendben.

- Ja, és egy jó tanács – nevette el magát. – Ne szeress bele egy pilótába se.

- Oké – sóhajtottam. – Hát akkor showtime!

Másfél óra múlva ott álltam nyolc riporter kollégámmal a kerek asztal előtt, ahol a két pilóta illesztgette össze a darabokat. Első ránézésre remekül szórakoztak, nevetgéltek, húzták egymást. De persze nekem min járt az eszem? A kamera indítása előtt felfigyeltem arra, hogy a finn versenyző kissé riadtan néz körbe. Látszott, hogy nem kedvtelésből pózol a gépek előtt, hanem kötelességből. És bár valóban laza volt az egész lénye de első pillantásra inkább egy kisfiúra hasonlított, mintsem egy egoista pilótára. Közel negyven percet játszottak, majd az interjúk előtt kikapcsolták a kamarákat, a felkészülést nem rögzítettük, sosem. Mint kiderült egy ifjú kolléganőm faggatja a másik pilótát majd, velem párhuzamosan, s majd cserélünk. Kicsit izgultam, főként a róla szóló rémhírek miatt, de apa szavai visszhangoztak fülemben, miszerint a Jégember az F1 történetének leg színesebb egyénisége, igaz, hogy néha flegma, de kit érdekel? Neked sem lehet mindig jó napod.

- Hello, Stephan vagyok a Lotus F1 Team sajtó vezetője. Szeretnélek bemutatni Kiminek, mielőtt interjút ad neked – lépett hozzám egy kellemes hangú férfi, első ránézésre szimpatikus volt.

- Rendben – mosolyodtam el szolidan.

- Kimi, a hölgy Emily Peterson a Sky Sport riportere.

- Hello – mormogta rekedtes hangon, de hangszíne nem volt épp vidám.

- Szerbusz Kimi – feleltem határozottan. Nem akartam azt éreztetni vele, hogy ő itt a kiskirály, én meg a pórnép egyik tagja, aki elolvad a lehetőségtől, hogy őfelsége szóba elegyedik vele. – Pár kérdésem lesz csupán, terveim szerint tíz percnél nem tart tovább.

- Ok – bólintott, de nem tudtam ennek most örül e vagy, seb, szúnyog szemüvege miatt ugyanis semmit nem láttam szemiből, és ez kissé zavart, főként, hogy a borításon magamat viszontláttam. Épp ezért támadt egy ötletem.

- Szeretném bent csinálni az interjút – fordultam Tom felé. Pár perc múlva ült le velem szembe a finn, és végre valahára méltóztatott levenni napszemüvegét.

- Téged egyfajta szabad szelleműként ismernek. Van olyan a környezetedben, aki azt mondhatja neked: „Ezt ne csináld! „, és hallgatnál rá?

- Bárki mondhatja, de nem igazán számít. Én döntöm, el mit csinálok, azt teszem, amihez kedvem van. Nem igazán érdekel, hogy más mit csinál, mindenki másmilyen és szerintem a boxutcában sincs két egyforma ember – felelte, bár kissé meglepte, hogy nem a verseny taktikára ugrok egyből.

- Te vagy a leggyorsabb arra felé? – váltottam én is lazább stílusra, meglepetésemre elnevette magát.

- Nem tudom. Ha bármelyik pilótát megkérdezed, tuti azt fogja mondani, hogy ő a leggyorsabb. Persze néha előfordul, hogy te vagy a leggyorsabb, de néha nem. Ez sok mindentől függ.

- Melyik a jobb érzés: egy tökéletes kör Monacóban, vagy egy 10 méter magas ugratás motoros szánnal?

- Hát, Monacóban sokkal nehezebb az tény. Egy motoros szánnal mindig lehet nagyokat ugratni, csak az a kérdés, hogy érsz földet…

Feltettem még pár kérdést neki, de én egyáltalán nem tapasztaltam, hogy szűkszavú, vagy monoton lenne. A végére már mutogatott is, mint egy belefeledkezett gyerek. Tapinthatóan más hangulatban köszönt el, igaz kissé sutára sikeredett, mivel Seb már jött, Kimi meg még nem ment, de összességében elégedett voltam magammal és az interjúval. Kimi után a némettel gyerekjáték volt, akkora vigyorral ült le mellém, hogy én magam se tudtam megállni, hogy ne nevessek. Meg kellett, hogy állapítsam, egy Sebastian Vettel interjú mindig jó hatással van az emberre!

***

Szahírból tartott a gépem Anglia felé. Túl voltam két versenyen, tizenkét interjún, és több órás élő tudósításon. Rettentően lefáradtam az elmúlt tizenhárom napban, de mégis ez volt éltem legjobb két hete. A második versenyemre már úgy mentem, hogy rengeteg ismerős arc volt, és ez nagyban feldobta a kedvemet. Főként úgy, hogy Lotusék csak nekem voltak hajlandók interjút adni a Skyosok közül, ami elismeréshez vezetett. Mint kiderült elsőre jó benyomást keltettem mindkét pilótájukra.
Még most is nevetnem kellett azon a képtelen helyzeten, ami egy kicsit talán barátivá? kovácsolta a kapcsolatot a finn pilóta, s köztem. 
Már Bahreineben voltunk, szombat este, a kiürült paddockban. Az utolsó pillanatban estem be, hogy még gyorsan kérjek elvitelre valami enni valót.

- Sajnálom Em, de már csak ebből tudok adni neked – sóhajtott fel Philip. – Minden más elfogyott. De miért nem szóltál? Tettem volna félre neked a sültekből! – hadarta új keletű barátom.

- Ne szabadkozz – legyintettem. – Én is gondolkodhattam volna előbb. A hotelbe menet majd beugrok az egyik étterembe.

- A Seef Mallban remekül főznek – hallottam meg a jellegzetes rekedtes hangot mögülem.

- Kösz a tippet – fordultam felé. – Megnézem magamnak azt az éttermet akkor. Holnap találkozunk, jó éjt Philip!

- Neked is Em, aludj jól! – köszönt el kedvesen tőlem.

- Hát akkor, viszlát Kimi – köszöntem a finnek is, mikor mellé értem. - Sok sikert holnapra!

- Emily – szólt utánam, így megálltam. – Én is a Seef Mallba készülök. Velem jössz?

- Öhm, igen, szívesen – ejtettem ki meggondolatlanul, mielőtt még valóban fontolóra vettem volna a dolgot. De mit is kellett volna átgondolnom? Nem mindennapi, ha ő valakit így elhív. Egy riportert ráadásul.

- Autóval vagy? – kérdezte,  mire megráztam a fejem.

- Nem, az ilyen helyeken általában taxival közlekedem.

- Remek – bólintott – az autóm kint áll.

- Hm, megnézhetem, hogy vezet egy világbajnok, érdekes – kuncogtam, majd ijedten pillantottam rá, mert én ezt viccnek szántam, de aztán rájöttem, ő ezt értheti riporteres kijelentésnek is. – Ööö, mármint, tudod…

- Nyugi, értem a poénokat – mosolyodott el féloldalasan. – Ezek szerint nem ültél még versenyző mellett? – kérdezte ártatlanul, de jól tudtam a kérdésének más a lényege.

- Nem, nem vagyok az a típus, aki pár nap után rámaszik a pilótákra egy jó kis sztori érdekében – vágtam rá talán túl nyersen.

- Elég szókimondó vagy – nézett rám – ,ami nem baj. De nem biztos, hogy a cirkuszban – mutatott körbe –, ez a vehemencia helyes, tudod karrier és egyéb dolgok - éreztem, hogy hová akar kilyukadni.

- Hűha, erre aztán nem számítottam tőled – torpantam meg. – Nem igazán érdekel, ki mit gondol. Tisztességesen és becsülettel dolgozom, és nem lehet megvásárolni egy jó sztoriért, vagy épp a hallgatásért – vetettem oda. – Tudod mit? Hagyjuk ezt a vacsorát. Jó éjt!

- Emily - szól utánam.

- Aludj jól! – vetettem oda a vállam fölött és átvágva a homeok előtt elhagytam a pályát. Teljesen elment az étvágyam.

- Emily! – lépett be hozzám Selestine – Személyesen Kimi Räikkönen áll a Sky Sport előcsarnokában, téged keresve. Azt hiszem itt az ideje, hogy megkérdezzem, mi a jó büdös fenét műveltetek?

- Semmit – feleltem. – Tegnap este véletlenül összefutottunk az étkezdében, de elfogyott a vacsora, így ő ajánlott egy éttermet. Közölte, hogy ő is oda tart, mehetnénk együtt. De a parkolóban összekaptunk, mert bunkó volt. Ennyi.

- Szerencséd – meredt rám azzal a ’nagy bajban lennél’ ha más történt volna tekintettel. – Ha akarsz beszélni vele, ha nem, muszáj. Nem fogom kitenni az egyik legnépszerűbb pilótát.

- Jó – forgattam meg szemeim. – A kis tárgyalóba küld. 
Nem igazán voltam kíváncsi mondandójára, de nem volt más választásom, így én magam is beléptem. Ő kényelmesen ücsörgött az egyik forgószékben, mikor bementem, felállt.

- Mit szeretnél? – kérdeztem udvariasan, igaz kimérten.

- Bocsánatot kérni a tegnap miatt – mondta ki kerek perec.

- Van miért – ültem le.

- Nézd, elismerem, bunkó voltam – foglalt helyet ő is. – De nem fogok neked könyörögni. Sajnálom, és ennyi.

- Nem is vártam, hogy könyörögj – vontam vállat. – Kösz, hogy eljöttél. De azt hiszem, nem kellene elöltetnünk ezt a dolgot – mutattam rá, majd magamra. – Még valami? Mennem kell interjúra.

-Hát ha így gondolod – válaszolta monoton hangon, majd felállt, s elindult ki. – Hello Emily.

Mire pisloghattam volna, elment. Felsóhajtottam, kit érdekel? De a bensőmbe kúszó csalódottság mutatta: engem.

Nap közben nem volt időm agyalni a történteken, és valójában nem is volt nagy dolog. Futam után vártuk az első három helyezettet, örültem Seb sikerének, bár ezt nem mondhattam el, riporterként pártatlannak kellett lennem. Arról meg végképp hallgatnom kellett, hogy jobban örültem volna, ha Kimi meg tudja előzni. Ugyan úgy, normálisan felelt a kérdéseimre, majd szokás szerint tovább állt a következő riporterhez. Miután ők leléptek én is végeztem, s a háttérmunka elvégzése után úgy fél nyolc körül el is indulhattam a szállodába. Fáradt és feszült voltam, így egy engedtem egy forró fürdőt, majd egy bő órás lazulás után ágyba is bújtam. Fél egykor arra ébredtem, hogy kopognak az ajtón. Illetve először azt hittem álmodom, de az újabb, s határozottabb kopogásra teljesen éber lettem. Kissé ijedten lopakodtam az ajtóhoz, nappal sem vártam látogatót, nem hogy éjjel! Kilestem, és el is tátottam a szám. Kimi állt az ajtó túl oldalán, pontosabban kissé kilengett, egyik kezében telefon, másikban pezsgősüveg. Farmert, s kockás-szürke inget viselt, haja hanyagul összekócolva.

- Te mit csinálsz itt ilyenkor? – nyitottam ki az ajtót.

- A..aludtál? – nézett végig rajtam.

- Fél egy van – világosítottam fel. – Szóval?

- Emily, én tényleg, ne haragudj már rám, naaa… szóval, izé, bun, bunkó voltam, és sajnálom.

- Mennyit ittál? – tudakoltam, miközben igyekeztem nem elnevetni magam. Olyan volt mint egy türelmetlen gyerek, és bár a legelső pillanatban dühös voltam rá, láttam, hogy jobbára az alkohol hajtja, és mi tagadás vicces is volt így látni.

- Hát. asszem párvodkát, meg mit tom' én,  de a lényeg, hogy nem vagyok részeg – folytatta, de a mondatba böfögött, szám elé kaptam a kezem, hogy ne röhögjem ki nyíltan. – Oupsz! Basszus! Bocs!

- Semmi baj – krákogtam – Figyelek.

- Ez egyre rosszabb – ingatta meg fejét csalódottan.

- Ezt ne a folyosón vitassuk meg – tártam ki teljesen az ajtót. – Gyere be, na, gyere – biztattam, mikor nem mozdult.

- Emily miért mondtad azt, hogy ne erőltessük ezt? Erőltetett? – pislogott rám, meg kellett állapítanom, hogy szép szemei vannak, még így kissé ködösen is.

- Nem tudom – vontam meg vállam. – Én csak - felsóhajtottam. - Mi lehetünk barátok?

- Miért ne? – szusszantott.

- Mennyire fogsz te emlékezni ebből reggel? – néztem rá összeráncolt szemöldökkel.

- Mindenre – vágta rá. – Ittam az tény, de nem vagyok részeg.

- Nem akarsz inkább lefeküdni?

- Veled? – meredt rám.

- Nem. A kanapéra – mutattam. – Ha így indulsz vissza a hotelbe, ki tudja, mi történik veled.

- Jaaaaa.

-Hé nagyfiú, alvásra van szükséged, nem piára – vettem el tőle az üveget. 
Míg ő kiment a mosdóba terítettem egy puha pokrócot a kanapéra, párnákat, s egy másik takarót, ami alá bújni tud.

- Honnan tudtad, hogy melyik az én szobám? – kérdeztem rá, mikor visszabotorkált.

- Kiderítettem – vigyorodott el. – Nem baj? – tette hozzá.

- Mindegy – legyintettem, de azért jól esett egy részemnek. - Aludd ki magad Kimi! – búcsúztam el, s indultam a szobám felé. 
Persze tágra nyílt szemekkel forgolódtam, így egy fél óra múlva inkább kimentem, ő már egyenletesen hortyogott, kiterülve az amúgy nem kisméretű kanapén. Ruhái szétdobálva, felsóhajtottam, és összeszedtem farmerját, ingjét, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve az asztalra pakoltam zsebei tartalmát, s leküldtem a ruhákat a tisztítóba, hogy reggel legyen mit felvennie.

- Megjöttem! – nevettem el magam abban a pillanatban, ahogy beléptem a házunkba. – Apaaa!

- Hallom szivem, hallom – lépett felém. – Em, de jó, hogy hazajöttél! – ölelt magához – Nagyon profi voltál, láttam az összes riportodat – dicsért azonnal.

- Pedig tartottam tőle, bevallom őszintén – sóhajtottam fel megkönnyebbülten –, de nem sok időm maradt aggódni!

- Gyere, kapsz egy pohár bort, aztán mesélj!

- Hát van mit - kuncogtam.

***

- Hát én azért nem bánom, hogy van még öt verseny Európában – sóhajtottam. – Megvisel az a sok időzóna!

- Engem nem annyira – vonta meg vállát. – Szeretek utazni, és új dolgokat felfedezni.

- Láttam – nevettem el magam. – Akkor az új pályák direkt jót tesztnek neked Kims!

- Koreában nem jártam még például, szóval mókás lesz – vigyorodott el.
A valenciai paddockban sétáltunk és még mindig rengetegen megbámultak. Valahogy nem tudta hová tenni az emberek nagy többsége, hogy lehet jó kapcsolat pilóta és riporter közt. Főleg, hogy egy olyan emberről volt szó, aki arról volt híres, hogy messze elkerüli a firkászokat, no és persze, hogy ő férfi volt, én pedig nő.

- Még egyszer nem hagyom magam rábeszélni, mint Moncóban– figyelmeztettem, ő felnevetett.

- Jaj Mi, nem mondhatod, hogy nem éreztük jól magunkat!

- De akkor igen, viszont másnap - húztam el a szám.

- Másnapos voltál – rötyögött tovább. – Én szóltam, hogy vigyázz a vodkával, mert hirtelen üt meg.

- Tisztára elrontasz – csóváltam fejem.

- Még annál is jobban – csillant gonoszkás fény szemében. – Éhen halok, eszünk?

- Aha- bólintottam – én is éhes vagyok már. - Jaj  el is felejtettem, megkaptam a beosztást, a következő futamon megint veled kell interjút csinálnom.

- Mit tudsz felajánlani pár zaftos pletykáért a holmeon belüli életről? – vigyorgott.

- Mmm, valahogy csak megegyeznénk – pillogtam rá szépen.

- Ne kísértsd az ördögöt – figyelmeztetett játékosan, majd beléptünk az étkezdébe –, mert még a végén elkap!

- Még az ilyen angyalkákat is, mint amilyen én vagyok? – folytattam ártatlan hangon.

- Ó, még csak az ilyeneket – bólogatott, miközben mintegy véletlen végigsimított derekamon.

- Sajnálom hölgyem, de a sajtó munkatársai nem jöhetnek be! – állított meg az egyik biztonsági ember.

- De nem, mint sajtós jöttem – morogtam. – Itt a vip kártyám – mutattam fel, még Kimi adta, hogy a futam utáni bulin találkozzunk.

- Akkor sem engedhetem be. Senki nem mehet be a sajtótól.

- Emily! Merre voltál eddig? – jött ki Kimi.

- Hívtalak – sóhajtottam. – Ez a kedves úriember nem akar beengedni!

- Miss Preston VIP vendég – meredt rá. – Az én meghívásomra van itt.

- Én sajnálom uram, de mivel riporter, nem tudt…

- Leszarom mit hitt. Gyere – nyúlt kezem után.

- Nyugi – szorítottam meg kezét egy pillanatra. – Itt vagyok már, szóval nincs gond. És különben is neked ma ünnepelni kell, nem zsörtölődni!

- Vodka? – nevetett rám.

- Uhm, egyelőre csak sört kérek – fintorogtam. – Múltkor tényleg sok volt a vodka.

- Most majd vigyázok rád – ígérte be.

- Múltkor is ez lett a vesztem – vigyorogtam rá.

- Te, ne szemtelenkedj velem! – nézett rám tág pupillákkal, elkuncogtam magam, tényleg lehetünk barátok.

Az est folyamán valaki mindig koccintani akart Kimivel, ha már egyszer dobogóra állt, ismét.  Ahogy visszagondoltam az elmúlt versenyhétvégékre, nem tudtam rájönni melyik volt az a pillanat, mikor erre felé billent a ’kapcsolatunk’. Talán az a másnap reggel ott Szahírban, vagy az utána való közös repülőút Barcelonába. Nem tudom. És talán nem is lényeges. De ahogy teltek a hetek, nem múlt el nap anélkül, hogy ne beszéltünk volna valamilyen formában. És amikor városból városba, országból országba utaztunk anélkül, hogy haza látogattunk volna, könnyebben mélyítettük el ezt az új keletű barátságot, mint hittem. Furcsa helyeken és furcsa módokban ad az élet új lehetőségeket, kapcsolatokat, vágyakat, álmokat.

- Elárulnád nekem, hogy min nevetsz? – kérdezte mielőtt beleivott volna a pezsgőbe, a hotel felé tartottunk, olyan hajnali fél négy lehetett.

- Az jutott eszembe, mikor beestél hozzám ittasan, és a mondat kellős közepébe böfögtél – annyira elkapott a nevetés, hogy meg kellett állnom.

- Tudtam, hogy ezt még valamikor visszakapom – sóhajtott, de nem bírta megállni, hogy ne nevessen velem.

- S…sajnálom – törölgettem könnyeim. – De már akkor is nehezen álltam meg, hogy ne nevessek, csak nem akartalak megbántani abban a helyzetben, olyan aranyos voltál, ahogy egy türelmetlen gyerekre emlékeztetve hadarod a bocsánatkérő szöveget.

- Szóval aranyos voltam? – vette elő incselkedős hangnemét. – Ezt még nem mondtad nekem.

- Elég sokszor emlékeztetsz engem egy kis srácra – vallottam be, már csak mosolyogva. – van egy adag csintalanság benned, és a tetteidben.

- Tehát, gyerekesen viselkedem? – lépett közelebb hozzám, szinte éreztem a testéből áradó melegséget. A csudába vonz ennyire! 

- Aaam – ingattam fejem. – Csak, pajkos vagy.

- Em- nyúlt állam alá, s megemelte fejem. – Most meg foglak csókolni - közölte könnyedén, nagy szemekkel néztem az ő meghatározhatatlan színű szemeibe, de nem ellenkeztem. Enyhén elnyitotta ajkait, s szinte rögtön enyémekre is tapasztotta. Nem volt vad, tolakodó, épp ellenkezőleg, óvatosan ízlelgetett, kóstolgatott, meddig mehet el. Mikor látta, hogy nem tiltakozom, lassan birtokba vettem szám, nyelve érzékien siklott enyém mellé, hogy aztán az óvatosságot elnyomva szenvedélyes ütemben kényeztetni kezdjen. Nem tudom meddig faltuk egymás ajkait ott, emberi időszámításban biztos hosszú percekig, de az én vággyal kevert légvételeim számában igen csak rövidnek tűnt.

- Em - mormogta ajkaim közé. – Ó Emily! Nézel rám azokkal a nagy kék szemeiddel, és én nem akarok tovább ellenállni neked.

- Kims – túrtam hajába, tekintete szabályosan izzott, ahogy lassan pislogott le rám. – Kápráztass el

- Arra készülök – mosolyodott el lustán, szexin. Ezzel sikerült kiűznie józanságom maradék szikráját is, így nem maradt más bensőmben, csak a vágy iránta, ami megolvasztotta a pillanatot, örök üdvösségre, vagy kárhozatra ítélve. Ha már egyszer az ördögöt kísértettem!

Másnap reggel borongós időre, s szakadó esőre ébredtem. Fázósan húztam magamra jobban a takarót, de egy pontnál megakadt. Itt rémlett fel, hogy én ezt az éjszakát nem egyedül, s nem alvással töltöttem.

- Fázol? – tudakolta egy angyalian rekedtes hang mögülem, s ahogy szavak elhagyták az íves ajkat, puha, meleg takaró lepett el, s egy erős kar volt az ölelésébe.

- Mmm, ez finom – hunytam le szemeim. Jobban befészkeltem magam, s még egy puha csókot is kaptam.

- Olyan jó puha a bőröd mindenhol – susogta fülembe, miközben az ölelő karja végigsiklott oldalamon, s combomon.

- Én sem panaszkodhatom Kims – kuncogtam halkan, ahogy kezére csúsztattam kezem. – Nagyon gyengéd voltál velem

- Elővehetem a vad alteregóm – nevetgélt halkan. – De azt későbbre tartogatnám igazából.

- Szóval további akciók várhatók? – fordultam felé, édes, édes mosoly jelent meg ajkain.

- Az elkövetkező évekre igényt tartanék rád – gördült fölém.

- Tetszetős ajánlat – emeltem meg fejem egy csókért, de ajkai előtt megálltam, s visszadőltem, hozzám hajolt, s kínzóan lassan ajkamhoz érintette sajátjait.

- Játszol? – pusmogta.

- Ühüm – bólogattam csukott szemekkel, combjával jobban szétfeszítette enyémeket, így csípője enyémre zuhant, mindketten felnyögtünk.

- Ez bizony, ilyen hatással van rám – mormogta, majd óvatos kör írt le csípőjével, mire reagálhattam volna szája ez enyémen, bársonyos puhasága megint spirálban húzott lefelé a forró vágyak világába.

***

- Szia – mosolyogtam rá.

- Hát te? – zárt karjaiba azonnal. – Mm, örülök neked!

- Mark csempészett be – kuncogtam. - Szó szerint! Ó kicsim, olyan büszke vagyok rád! Nehezen álltam meg, hogy a nyakadba ne ugorjak, mikor válaszoltál nekem.

- Héj – fogta kezei közé arcom. – Nagyon kevés tartott vissza, hogy át ne emeljelek azon az átkozott kordonon. Vágytam erre – nyomta ajkait mohón enyémekre.

- Sört ittál? – nevettem.

- Hát? Előre látom ezért is kapni fogok, de nem érdekel különösebb módon – rántotta meg vállait.

- Ó te lökött finn – kacagtam. – Az én lökött finnem – karoltam át nyakát.

- Em én nem akarok tovább titkolózni rólunk – kutatott vonásaimon azokkal a gyönyörű szemeivel. – Azt akarom, hogy mindenki tudja meg, hogy az enyém vagy! – vont határozottabban magához – Csak az enyém!

- A legelső pillanattól a tiéd – súgtam.

- Öööö – nyitott be Mark. – Kimi, jönnöd kéne a fotózásra.

- Megyek – mormogta. – Meg vársz itt szépségem?

- Persze – bólintottam. – Menj, nem csak a pezsgőzéssel jár, ha nyer az ember – kuncogtam.

- Ezért valahova kikötözöm a kicsi kezeidet éjjel – pillantott rám vészjóslóan, majd eltűnt az ajtó mögött. Néha valóban ördögien tudott viselkedni!

Kimi tartotta magát a tervéhez, miszerint fergeteges partival ünnepli meg győzelmét. A futamot követő reggel nagyon-nagyon ittas állapotban reggel fél nyolc körül tudtam rávenni, hogy menjünk vissza a hotelbe. Komolyan csodálkoztam, hogy nem lett rosszul, az a mennyiségű alkohol, amit elfogyasztottak szerintem egyeseknél már mérgezéshez közeli állapotot idéztek volna elő. Három nappal később tudtunk elindulni Abu Dhabiból, volt tíz napunk, mielőtt indulni kellett volna Amerikába. Mivel a nyári szünetben, Svájcban, majd Helsinkiben jártunk, úgy beszéltük meg, hogy most Angliába megyünk, vágytam egy kis apával töltendő időre, nagy szerencsémre pedig hamar megbarátkozott a választottammal. Miután áldását adta a kapcsolatunkra, Kimi is teljesen otthon érezte magát nálunk, így egy szavam sem lehetett, az élet valóban a szép oldalát mutatta.  Persze, mire brit földre értünk rengeteg magazin lehozta az after partin készült közös képeinket, eleve a paddocokban készül képekből mindig kombinált valaki, hogy több van köztünk, pedig akkor valóban csak barátok voltunk. Lassan öt hónapja alkottunk egy párt, de a nagyvilág csak most szerzett tudomást rólunk. Én kicsit tartottam ettől a nagy rivaldafénytől, de a finn megmutatta nekem, hogy lényegében kétféle módon reagálhatunk ezekre. Vagy minden hírt, cikket elolvasok rólunk, melyeken sokszor elferdítik a valóságot, és így remekül megalapozzák a veszekedéseinket, vagy nem veszünk tudomást róla, és átlagos életet élünk, amennyire csak lehet. Pár harc után az utóbbi mellett döntöttem, és bár tudtuk mindketten, hogy lesznek még megpróbáltatások az utunk során, de hittem abban, hogy míg ez az út egy irányba halad, áthidaljuk az élet nyújtotta szakadékokat.

2014 Ausztrál Nagydíj

- Emily – szólított harmadszor Kimi. – El fogunk késni.

- Nem fogunk – vigyorodtam el – Egy perc még. Nos, Angela, minden világos?

- Azt hiszem igen – bólintott. – Még egy kérdés. Azt mondtad, hogy ez volt életed legjobb munkája. Miért adod át akkor nekem?

- Tudod, van, amikor új álmok kerülnek felszínre – feleltem gondolkodás nélkül. – Ang, mikor én idekerültem, Selestine jó tanácsként azt mondta, hogy ne szeressek bele egy pilótába se.

- Em! – lépett mellém Kimi – Ha Érick szóvá teszi a késést, rád fogom, asszony!

- Igazi lovag – nevettem fel. – Szóval, nekem nem jött be Sel tanácsa. Életem legjobb pillanata volt, mikor rájöttem, hogy hová is tartozom valójában.

2016 Finnország

- Mit gondolsz Aleskiről? – pillantottam Kimire, ő homlok ráncolva figyelte a srác kör idejeit.

- Megvan benne a potenciál – felelte. – Minden kritériumnak megfelel. Szeretném viszont látni a programban.

- Remek – mosolyodtam el. – De ugye tudod szivem, hogy már csak két hely marad?

- Nem nehéz összeszedni tíz kölyköt – sóhajtott fel. – Jó lenne megduplázni a helyek számát..

- Kims, ez az első év, hogy az Ice One Formula 1 Team indul. Igaz, hogy a Renault és a Lotus nagy múltat adott át, de igaza van Lopeznek, nem szabad rögtön mindent egy lapra feltennetek. Már az remek dolog, hogy így támogatod a fiatal sportolókat, és olyan lehetőséget adsz a kezükbe, ami talán sosem adatott volna meg nekik.

- Már csak miatta sem tehetek fel mindent egy lapra – mormogta kedvesen, miközben gömbölyödő pocakomra csúsztatta kezét.

- Na, igen – mosolyodtam el. – Gondolkodtam, és a Saara valóban tetszetős név.

- Apaaa – hallottuk meg a felénk robogó kis szőke hangját.

- Mondjad fiam – guggolt le Kimi mosolyogva.

- Tényleg elmész? – pillogott nagy szemekkel hol Kimire, hol rám.

- Hugo, igen, elutazom, de csak pár napra – magyarázta neki. – De hétvégére már itthon is leszek. Szombaton elmenjünk gokartozni fiam?

- Igeeeen – lelkesedett be egyből, megforgattam szemeim, Kimi már elrontotta ezt a gyereket, pedig csak két és fél éves múlt.

- Ne forgasd a szemeid – nevetett drága férjem. – Räikkönen gyerek, szóval a vérében van, hogy szereti az autókat.

- Ó igen – mosolyodtam el. – Remélem, a kis hölgy meg rám hasonlít majd – paskoltam meg a pocakom.

- Igazán tudnám értékelni, ha Saara a te szemszíned örökölné – folytatta.

- Na igen, Hugo tisztára olyan, mint te, tejföl szőke haj, zöld szemek - egy csepp barnaságot nem örökölt az én hajszínemből.

- Egy kis barna törpét elfogadnék – vigyorgott.

- Törpét? – csodálkozott Hugo. – Apa! Az a kertben van!

- Na, ezt megkaptad – kuncogtam, majd átvettem tőle a kisfiunkat. – Fiatalúr maga nem óhajt aludni egyet?

- Muszáj? – pislogott rám szépen.

- Kisfiam, úgy is kidőlsz – indultam be vele. – Szóval, igen, muszáj. Rávesszük apádat is egy kis pihenésre, jó?

- Apa – kiáltott Kimi felé. – Anya azt mondta, hogy gyere aludni!

- Igen is – felelte komolyan a finn, de hangján hallottam, hogy mosolyog. Pár pillanat múlva megéreztem kezét derekamon. – Ne vigyem inkább én Hugót? Nem ám megárt nektek a kis sós zsák cipelése.

- Ne félj, nem olyan nehéz – válaszoltam. –És még csak a negyedik hónapban vagyok, úgy érzem, hogy rengeteg erőm van!

- Ó igen, Hugóval is tisztára be voltál pörögve.

- Én Hugó? – kérdezte ártatlanul a kis szőke.

- Te bizony!

- Mami, éhes vagyok!

- Micsoda? – nevettem el magam – Éhes? Ojaj, akkor irány a konyha!

Míg Kimi megterített, és lecsutakolta Hugó kezeit, s gondolataim visszaszöktek a múltba. 
Négy éve ismertem meg a finnt, rengetegszer jutott eszembe egy-egy mozdulatáról a gyerekes pajkosság. És most Hugó tetteiben, ragyogó tekintetében újra és újra felfedeztem azt az édes érzést, ami már azelőtt Kimihez kötött, hogy igazán felfogtam volna. Miután 2014 végén visszavonult az aktív F1-es karrierjétől, elhatározta, hogy a színfalak mögött maradva segédkezik tovább. Lopez mindig is nagyra tartotta Kimit, így nem volt nehéz meggyőzni, hogy az amúgy is perben álló Lotus Group kapja meg a Lotus nevet, s így a finn rally csapatának, s Lopez tőkéinek összevonásából létrejött az Ice One Formula 1 Team. Minden maradt a Lotusos korszakból, csupán a név változott. Ez azért is volt fontos dolog és jó ómen, mert 2013 és 2014 világbajnoki autója a Lotus E21 és E22 lett, Kimi vezetésével. Háromszoros világbajnokként köszönt el, de nem végleg. Persze a vezetésnek továbbra is hódolt, Loebbel karöltve a WRC sorozat pár futamán indult. Ez mellett sok időt tudott szentelni a kisfiúnknak, aki nem sokkal az esküvőnk előtt fogant. Nem tudtuk, hogy velünk volt már a nagy napon is, de be kellett látnunk, hogy jobban nem is alakulhattak volna az események. És bár nehéz volt a kezdet, és a mai napig voltak hibák, tévedések, bátran állíthattam azt az életet éltem, amit mindig is szerettem volna. Féltem a változástól, az új kezdettől, pedig az által léptem arra az útra, ami ide vezetett. A családomhoz. De hát, minden kezdet nehéz, ugyebár? :)

Sziasztok! 

Itt is volnék egy kis extra résszel :D Ez a mini novella számomra különleges, több okból is. De a legfőbb, talán az, hogy a történet elején olvasható kiemelt részt nem én írtam. :) Azaz ötletem támadt, hogy szeretném meghálálni nektek a sok hozzászólást, de itt pár embert külön ki kéne emelnem, a rendszeres kommentelőimet :) Nekik úgy szeretném megköszönni, hogy egy egyedi kis novellát kapnak, az első ilyen a Minden kezdet nehéz, melynek címét, a kiemelt részt, s a főszereplőjét Kitti álmodta meg nekem, én csak kiegészítettem. A játék lényege, a rendszeresen kommentelő olvasóimat megkérem arra, hogy találjanak ki egy címet 10-15 mondatot a novellához, és a főszereplő karakterét, ettől lesz egyedi a történet. Remélem, tetszeni fog nektek ez az ötlet, mert a legelső részletből, ez a kis novella született :D Egyenlőre tesztüzemmódban fut ez a projekt, első körben négy olvasómat szeretném felkérni erre a játékra. És hogyha megtetszik, akkor kiterjeszthetjük a kört :)  A következő ilyen mini novellához Reny segítségét szeretném kérni. Ha van kedved egy ilyen kis játékhoz írj itt nekem, és a továbbiakat megbeszéljük mailban :) Fontos kiemelnem, hogy ez nem kivételezés, sokkal inkább az újonnan csatlakozó tagjaimat szeretném buzdítani arra, hogy megéri hozzászólást írni hozzám :) Ezzel az ötlettel nem találkoztam egy blogon sem, így gondoltam itt az ideje, hogy kipróbáljam.

Köszönöm Kitti a remek ötletet, íme az első olvasói ihletésű mini novella a Minden kezdet nehéz :) 

Jó olvasást, és várom a véleményeket :)

L.