Kilenc

2009 Finnország, Espoo

-Jaj ne izgulj már – mormogta, de látszott, hogy igen csak mulat rajtam.

-Nem izgulok – feleltem – tény, hogy egy cseppet frusztrál a tudat, hogy úgy 10 embernek akarsz bemutatni most…

-Elhiheted, nem fognak megenni – nevetett fel – de ha mégis, esküszöm, én megvédelek!

-De rendes vagy! – búgtam.

-Anyáékat már ismered – vonta meg vállait – szóval…

-Kezdem úgy érezni, hogy kettőnk közül te dramatizálod túl ezt a helyzetet – gonoszkodtam, ha ő megteheti én is alapon.

-Ó Grey! Kiharcolod, hogy egyszer a térdemre fektesselek, és elverjem a formás kis feneked!

-Na, de Kimi! – meredtem rá, először is formás kis fenék, aztán meg elverjem?

- Beijedtél? – villantott elégedett mosolyt.

-Nem. Csak nem tudtam, hogy ennyire tisztában vagy a popóbéli adottságaimmal. Hangosan felnevetett.

-Tudod Ana, pasi vagyok, te pedig egy elég szemrevaló nő. Akaratlanul is lefigyeltem az… idomaidat.

-És legalább tetszett, amit láttál?

-Eléggé – vigyorgott.

-Ó te pimasz disznó! – forgattam meg szemeim.

-Most mi van? Te kérdezted – rötyögött továbbra is.

-Jaj te pedo – ingattam fejem nevetve.

-Ezt még folytatjuk – közölte – de most megérkeztünk.

-Látom – mormogtam. A házban már szólt a zene, meg sem lepődtem rajta, ezek állandóan hangoskodtak. A zajok azt mutatták, hogy a hátsókertben épp történik valami, így arra felé indultunk.

-Idd, idd, idd – skandálta egy négyfős társaság, velük szemben két srác két korsó sört ivott éppen.

Megvártuk míg befejeződik, ez a nívós verseny, majd a finn megszólalt.

-Nincs dél, ti meg már vedeltek? – rötyögött.

-Kimster – fordult felén az egyik finn pajtija – oppá, ki ez a gyönyörűség? – nézett végig alaposan rajtam.

-Axel fogd vissza magad – mormogott Kimi – Ana, neked tabu. Srácok, ő itt Anabell, Ana – fordult felém, s sorban mutogatott a srácokra – Axel, Toni, Aleksi, Kaj, Jarii, és a tesóm, Rami.

-Hello – intettem a rám bámulókra, Rami lépett felém, s kezet fogott velem.

-Üdv – mosolyodott el – már nagyon kíváncsi voltam rád.

-Miét is? – tudakoltam.

-Elég sokat beszélt rólad az öcsém… - avatott be cinkos módon, míg Kimi üdvözölte a haverjait.

-Na, látod, hogy nem emberevők? – tért vissza hozzám az emlegetett két pohár valamivel, egyiket nekem adta, majd felszabadult kezével átkarolta vállam.

-Khm – vigyorogott el Rami, majd én megmondtam pillantás után otthagyott minket.

-Szóval te lennél a fotós kiscsaj – kapott be egy marék mogyorót az Axel nevű srác.

-Ne kiscsajozz – pislogtam rá, felállt, és mellém lépett.

-Végülis csak két fejjel vagy alacsonyabb – vont vállat – meg úgy lehetsz 40 kiló?

-Muszáj neked mindig ilyen pofátlannak lenni? – morgott bele Toni – ne is figyelj rá! Inkább mondj valamit magadról!

-Mire vagy kíváncsi? – tudakoltam, ez a srác szimpatikus volt nekem.

-Mi van köztetek Kimivel? – vigyorgott bele az egyik sörös bajnok, a Jarii nevezetű. Az órámra néztem, majd Kimire.

-Upsz, ezt elbuktad – nevettem fel – jössz egy kis lovéval…!

-Természetbeli juttatások? – vigyorgott rám.

-Aaa – ráztam meg a fejem – szigorúan kp. Fogadtunk Räikkoval, hogy az érkezésünktől számítva hányadik percben kérdezitek ezt meg.

-És?

-Én fél órát mondtam – mormogta, miközben kezembe adta a bankjegyet.

-Én pedig 15 percet – folytattam – és 10 perce vagyunk itt. Nyugi, Kims, majd elisszuk – lobogtattam meg előtte a papírost.

-Nekem már szimpatikus vagy – rötyögött Aleski.

-És még a vodkát is szereti – közölte, mint egy mellékesen Kimi.

-Mmm, egye jobb! – helyeselt Axel, ahogy érzékeltem ő az a típus volt, aki kimondta  mit gondol, függetlenül attól hol és kikkel van, illetve érdekli e őket mondandója. Bő két órája lehettünk már Kimiéknél, de már a könnyeim folytak a röhögéstől. Ennyire egy eszement bandát! Olyan sztorikat meséltek, a régi kalandos idejükből, ahogy ők nevezték, hogy már levegőt alig kaptam a nevetés miatt.

-Nem vagy éhes? – kérdezte Kimi, én a mosdóból jöttem ki, ő a hűtőben kotorászott, így futottunk össze a konyhában.

-Mi lesz az ebéd? – tudakoltam.

-Grillezni fogunk – vett elő egy műanyag edényt, melyben pácolt husi volt. A doboz tetején Paula írásával pár sor, hogy mit hol találunk, ha keresnénk.

-Mmmm, jól hangzik – vigyorodtam el, ahogy leemelte a tetejét finom, foghagymás-mustáros pác illata töltötte be a helységet – uuu, nagyon jó illata van!

-Finom is lesz – nevetett fel.

-És még?

-Vedd ki azt a másik dobozt is – kért, belenéztem, finom zöldségek sorakoztak benne, cukkini, gomba, lilahagyma, paradicsom, automatikusan nyeltem a sok finomság láttán – és steak krumpli lesz.

-Na, most éhes lettem – nevettem el magam.

-Ezt nézd – nyúlt be ismét a hűtőbe, s a desszertes tálat vette ki, de ugye nem láthattam mit rejt a tejfehér tető végett.

-Csoki torta? – meredtem az édességre, mikor leemelte a tetejét.

-Finn, habos csoki torta – javított ki – anya egyik specialitása. Ebből képes vagyok majdnem egy egészet megenni!

-És hová fér beléd? – nevettem.

-Ó, ne félts te engem – vigyorodott el – megkóstolod?

-Lehet? – tudakoltam, bólintott – akkor, naná! Kaptam egy kistányért, tetszett, hogy fel-alá flangál a konyhában, meg egy szelet sütit, mikor bekaptam az első falatot felnyögtem.

-Hmm, ez isteni finom!

-Tudom – bólogatott, feléje nyújtottam egy falat sütit, persze hogy nem tudott ellenállni neki.

-Ez a krém isteni – tettem le villám, miután elfogyasztottuk, s végighúztam az ujjam a tányérra folyt krémen.

-Elforduljak, hogy ki tudd nyalni? – vigyorgott gonoszul rám. Elfeledkezve arról, hogy még csokis az ujjam, felé mutattam.

-Ne szemtelenkedj

-Oké – vont vállat, s megfogta kezem, majd bekapta ujjam, s lenyalt a csokoládét.

-Hééé – meredtem rá – azaz enyém! Örülj, hogy megosztottam veled a sütimet!

-Mit nyalakodtok itt? – lépett be Rami, hát érdekes képet mutathattunk, ahogy egymással szemben állunk, és az én ujjam Kimi szájában van…

-Megkóstoltuk a tortát – felelte könnyedén Kimi.

-Egymásról? – nevette el magát Rami.

-Belenyúlt a krémbe – vont vállat Räikka, majd vigyorogva kisétált a dobozokkal.

-Iszunk egy sört? – kérdezte Rami, gondolom nem akart még jobban zavarba hozni azzal, hogy firtatja a témát – szereted egyébként?

-Igen – bólintottam – tudod, félig német vagyok!

-Azt mondta az öcsém, hogy Seb rokona vagy…

-Igen, az unokatesóm – bólintottam, miközben mi is kimentünk.

-Rami mi lenne, ha nem pletyiznél, hanem segítené nekem? – mormogott Kimi.

-Várj, majd én – forgattam meg szemeim, tudtam, hogy Kimi nem egy nagy konyhatündér, de a grill előtt állva igen is határozottan mozgott.

-Nem, te csak pihenj – toloncolt ki, szó szerint – és igyál.

-Kösz – fintorogtam, de azért kényelmesen elhelyezkedtem az egyik magasabb napozóágyon.

Mire elkészült az étel kellőképpen meg is éheztem, igazán lelkesen láttam a mennyei illatokat árasztó sült húsnak.

-Az micsoda? – mutattam arra tányérra, amelyikről nagy ütemben fogyott a husi.

-Hát senki nem mondta el neked mit fogunk enni? – nézett mérgesen a többiekre – szóval az csirke, az sertés, az pedig rénszarvas hús – mutogatott – megkóstolod? Nagyon ízletes!

-Rénszarvas hús? – meredtem rá – mármint egy Rudolf?!

-Igen – bólogatott.

-Öhm, hát….

-Finnek vagyunk, mi szeretjük – rötyögött bele Aleski.

-Gondolom, neked egy kicsit bizarr, de… próbálj elvonatkoztatni attól, hogy… szarvas. De nem kötelező, azt és annyit eszel, ami jólesik!

-Végül is az illata nem rossz – vallottam be, Kimi egy pici falatot levágott a saját tányérján lévőből.

-Max kiköpöd – biztatott nevetve, óvatosan a számba adta az apró falatot, lassan rágcsálni kezdtem, és meg kellett állapítanom, hogy finom.

-Én valami vad ízre számítottam… - vallottam be – vagy nem is tudom…

-Ha nem lenne finom, mi se ennénk – kotyogott bele Axel.

-Kék szem, szőke haj, világos pofi, vodkát iszik, és rénszarvashúst eszik… nem vagy te finn véletlen? – nézett rám Kaj.

-Nem tudok róla – nevettem el magam. Eddig remekül alakult a nap, és úgy tűnt, ebben a szellemben is fog folytatódni.

2012, Monacó

Halk kolompolásra, s nyikorgásra ébredtem. Először azt se tudtam, hol vagyok, majd az este emlékei egyszerre tódultak gondolataimba. A csók, az érintés, a finom vacsora, az, ahogy lehúzta melltartóm pántját… Vigyorogva fordultam hanyatt, és egy könyökén támaszkodó Kimivel találtam magam szemben.

-Jó reggelt – mormogta szexi-lusta mosoly mellett.

-Jó reggelt – ismételtem suttogva, hozzám hajolt és édes csókban észesített – mmm…

-Tetszik? – súgta ajkaim közé, bólintottam, ügyes kis nyelve pedig felfedező útra indult.

-Igazán meg tudnám ezt szokni – nevettem le magam, ahogy ölelésébe vont.

-Azt hiszem, igencsak jól sikerült az első randink – kulcsolta ujjait enyémek közé.

-Valóban remek volt – helyeseltem.

-Anám… mit szólnál, ha elutaznánk Finnországba? Most Kanadáig, egy hetet simán ott tudnánk lenni…

-Kettesben? – cirógattam meg arcát, csábított a dolog rendesen…

-Persze!

-Megbeszélem a főnökömmel, hogy engedjen el – vigyorogtam csúfondárosan.

-Lenne pár ötletem, hogy győzd meg – mormogott nyakamba – megmutassam?

-Ühümmm – emeltem meg testem, a finom kezek simogatására sóhaj szakadt ki belőlem. Most így reggel, finom, s lassan szeretkeztünk, lenyűgözött, hogy sokszor a szemembe nézett, főleg mielőtt megcsókolt volna. Szeme teljesen tükrözték az a vad állapotot, ami benne, s bennem is tombolt. Mosolyogva élveztem az édes érzést, mi helyzetünkkel járt, forró gyönyör áradt szép bennünk, pár pillanattal ezelőtt, de mi még mindig összefonódva próbáltuk csillapítani légzésünket.

-Maradjunk egy kicsit így… - pusmogta, miközben nedves csókokat lehelt nyakamra.

-Te tényleg szereted az intimitást – sóhajtottam fel, rám emelte tekintetét.

-Eléggé – vigyorodott el, majd felsóhajtott – tudod… hosszú idő után, most szeretkeztem…

-Räikko – túrtam hajába – én már most szeretek veled szeretkezni…

-Hát ezt örömmel hallom – tért vissza a pajkosság hangjába – éhes vagyok…

-Csináljunk reggelit? – mosolyodtam el, fogai közé vette alsó ajkam, és beszívta – mifinálsz? – erre elröhögte magát és megemelte fejet – persze, kacarássz a számba!

-Ó te szédület – fogta le állam, s kissé vad csókot nyomott ajkaimra, míg elhagyta testem – csináljunk!

-Előbb szeretnék lezuhanyozni – pislogtam rá szépen, elég… izzasztó volt az éjszaka,a reggelről nem is beszélve…

Természetesen együtt zuhanyoztunk, körülbelül úgy viselkedtünk, mint az öt évesek, lefröcsköltük egymást, ő a kabinnak nyomva letámadott, én fújtam a tusfürdős flakonból buborékot… Negyven perc múlva Kimi fürdőgatyában én pedig az ő egyik ingében, s francia bugyiban a konyhában alkottunk.

-Ugye tudod, hogy nagyon csábító így a formás kis feneked? – susogta mögöttem, s az említett testrészre csúsztatta mancsai, aztán meg fel a derekamon, át a hasamra…

-Ugye tudod, hogy így nem lesz reggeli? – kuncogtam.

-Elég csábító a másik alternatíva is – nevetgélt – de nem leszek telhetetlen – s azzal a lendülettel rácsapott a fenekemre, s arrébb lépett.

-Te, ne inzultált a popsimat! – fenyegettem a fakanállal.

-Bocsáss meg – sóhajtott mártír módon – kérsz zöldséget?

-Igen, mi van a hűtőben? – tudakoltam.

-Paradicsom, uborka… paprika – sorolta. Egyből láttam magam előtt egy könnyed salátát a bacon és az omlett mellé.

-Vedd elő kérlek – sóhajtottam, kaján vigyor mellett nézett rám a hűtőajtó mögül.

-Most rögtön? Azt hittem reggelizünk…

-Perverzkém, hűtsd le a kispajtásod – nevettem el magam.

-Kis? Este nem ezt mondtad… - folytatta kéjes hangon.

-Jaj te… - sóhajtottam, mellém lépett és megemelte fejem államnál.

-Nagyon aranyos vagy, mikor zavarban vagy – mormogta kedves hangon, orrához dörzsöltem enyémet, és könnyedén megcsókoltam. Jó érzés volt Kimihez tartozni…

Hello mindenki!

Egy kis múlt, egy kis jelen… Liina féle mixben :D Remélem, elnyeri a tetszéseteket. Várom a véleményeket :)

L.