IceWorld - Huszonkilenc

-Jaj ne már – nyögtem fel, ahogy elolvastam az emailt.

-Mi történt? – lépett mögém, s olvasott bele – muszáj? – nyögött fel panaszosan.

-Igen – bólintottam – brit futamig két hét van, nem tudok arra sem hivatkozni, hogy a folyamatos versenyhétvégék miatt nem tudunk menni.

-Utálom az ilyen kiöltözős szarokat – dőlt a kanapéra, egy nyűgös gyerekre hasonlított.

-Nem lesz ott a média. Pontosabban a bálon.

-Ja csak a bejáratnál köröznek, mint a hiénák… ez most úgy pont hiányzik nekünk!

-Kims- feküdtem mellé – Félixék ott lesznek, szóval… ráadásul nem is telefonálta az óta…

-Ne kezdjük előröl – merevedett le mellettem – nem tudom, mire készül, de… amíg el nem kapják, megmaradnak a fokozott óvintézkedések.

-De…

-Nincs de – nézett rám, tekintete parancsoló, és dühös volt, pillanatok alatt behódoltam neki, s csak bólintottam. Tudtam, hogy ez az, az állapot nála, amikor nem tűri el, hogy visszafeleseljek.

-Pedig jobb programot is el tudnék képzelni hétvégére – pillogtam rá kihívóan, figyelemelterelés céljából, nem szerettem, amikor feszült.

-Mondjuk bezárkózni velem a hálóba? – tudakolta.

-Neeem – ingattam meg fejem – a ház minden pontját kipróbálhatnánk!

-Micsoda? Minden szobában szexeljünk? – vigyorodott el – ó Liinám! Kezdhetjük is – húzott magára.

-De Kims! Ez a nappali!

-És?

-Itt már csináltuk – kuncogtam, megforgatta szemeit.

- De nem a „mindenütt jó” projekt keretén belül! – adta elő ártatlan hangon.

-Milyen projekt? – meredtem rá, könnyedén szájon csókolt, s szó szerint elrendezett magán.

-Szerinted köze van ennek a meghívásnak ahhoz, hogy legutóbb második lettem? – kérdezte, én pedig felnyögtem, ismét 180 fokos fordulatot vett beszélgetésünk.

-Szerintem ahhoz van köze, hogy ha megkérdezel egy embert Finnországról neki nagy valószínűséggel elsőre Kimi Räikkönen jut eszébe.

-Meglehet… - bólogatott, miközben előre bambult.

-Hogy is írták? A jelenlétünkkel emeljük az est fényét… ez az elit… társaság lesz ott, szóval…

-Előre szólok, nem táncolunk – kapa rám tekintetét, elvigyorodtam.

-És ha tudok cserébe ajánlani valamit?

-Nem, nem – ingatta fejét, de ajka megrándult az elfojtott mosolytól.

-Akkor nem – egyeztem be, természetesen csapda állítás céljából.

-Könnyen megadtad magad – vizslatta arcom kíváncsian, majd hírtelen támadásba lendült, mire kettő pislogtam maga alá gyűrt – nem dőlök be asszony!

-Túl jól ismersz – folytattam nyájas hangon.

-Ne hízelegj – mormogta, majd ajkamra nyomta sajátjait.

-Ne tudom mit drámázol – susogtam – nekem még estélyit is kell vennem! Elkísérsz?

-Vásárolni? – meredt rám, bólintottam – soha! – ült fel nevetve.

-Pedig egyszer már…

-Na, abból tanulva, soha többé – közölte határozottan –órákon át egyik üzletből ki, másikba be, na, neeem! Menjetek Katjával – nyúlt az italáért.

-Ó az én drága férjem – motyogtam gonoszkodva.

-Te Liinám, ne szemtelenkedj – intett óvatosságra, egy jó adag játékossággal hangjában – te se élveznéd, mert a kb a második ruha után közölném, hogy ez jó, menjünk haza!

-Ez igaz – nevettem el magam – jól van Kims, majd elrángatom a lányokat.

-Helyes – bólintott – kicsim, te nem valami… sütiről beszéltél?

-Nem.

-De.

-Mondom, hogy nem – kuncogtam.

-Mondom, hogy de, igen – csúsztatta kezét enyémre, ha befolyásolni akart, mindig lassan, figyelemelterelő módon simogatni kezdett – hallottam, hogy valami ribizlis lepényről beszélsz telefonon…

-Áfonyás lepény – javítottam ki somolyogva – és igen, valóban beszéltem róla, de csak Hannának diktáltam le a receptet.

-Óóó, én azt hittem te csinálsz… ma… nekünk – nézett fel rám, de olyan, de olyan ártatlan kiskutyapillantással, hogy nem tudtam elfojtani feltörő kuncogásom.

-Ne akarj befolyásolni…

-Nem akarlak – szólt rekedtes hangon – nincs kedved sütni? Annyira finom sütiket tudsz csinálni!

-Ó te hízelgő – nyomtam csókot ajkaira, igazából én magam is megettem volna valami süteményt… - de akkor te mész boltba!

-Igen is! – vágta rá komolyan, majd elnevette magát – látod, asszony? Kompromisszum!

-Akkor a kis kompromisszum készségeddel mehettek is vásárolni, ugyanis nincs itthon áfonya… - pislogtam rá szépen, majd a konyha felé indultam felmérni mi kellhet még.

***

Három nappal később már Finnországban voltunk, péntek este került megrendezésre a bál, melyre kötelező jellegű meghívást kaptunk. Csütörtök reggel a szalon felé indultunk Katjával, hogy vásároljak valami estélyi ruhát.

-Elképzelés? – tudakolta, miközben a közel 300 oldalas katalógust kezdte lapozgatni.

-Határozott – vigyorodtam el – fekete, estélyi, pánt nélküli, nem habos babos.

-Végzet asszonya stílus? – nevetett fel.

-Nem feltétlenül, de mivel jelen lesznek a fejesek is, szolid, ám de elegáns kell, hogy legyen.

-Mmm, ez pedig milyen gyönyörű – mutatta felém azt a sötétlila dekoltált estélyit, amivel én magam is kacérkodtam, de tudtam, hogy ilyen helyre nem vehetem fel – miért pont fekete?

-Nem nevetsz ki, ha elmondom? – sóhajtottam fel.

-Eskü!

-Kimi fekete szatén Hugo Boss öltönyben fog feszíteni, csokornyakkendővel, és vakítóan fehér inggel. Hozzá akarok öltözni…

-Erről a hanglejtésről a fiatal éned jutott eszembe – kuncogott – te jó ég, nagyon oda voltatok egymásért. Amúgy én nem voltam meglepődve az esküvő miatt.

-Pedig hirtelen jött…

-Liina, ezer éve vagytok szerelmesek egymásba, ráadásul menyasszony is voltál. Lehet, hogy a veszekedésetek nélkül később lett volna… de Kimi nem azért vett el, mert összekaptatok, aztán kibékültetek. Ráadásul nem is akkor határozta el, látszott, hogy tudatosan készült erre a lépésre.

-Azt hiszem, igazad van – sóhajtottam egyetértően. Kimi nem cselekszik ilyen dologban elkapkodottan. És főleg nem ijedelemből. A lánykérésem is tervezett volt, az ő fejében teljes kép volt arról, hogy zajlik majd, még ha az nem is volt pontos, hogy mikor is történik majd meg. Erről eszembe jutott, amikor 18 évesen, már együtt élve arról beszéltünk, hogy ha egy nap összeházasodnánk…

„ – Mmm, ilyen nászéjszakát szeretnék – mormogott elégedetten.

-Nászéjszakát? Esküvőre készül uraságod? – cirógattam meg mezítelen mellkasát.

-Még nem… de egy nap el akarlak venni feleségül – könyökölt fel – ha most tennénk, úgy is mindenki ráfogná, hogy hirtelen fellángolás… na, nem mintha érdekelne, ki mit gondol.

-Furcsa, hogy nem otthon laksz? – tudakoltam.

-Nem – nézett rám – de gondolom azért sem, mert egy háznyira lakok onnan, ahol eddig.

-Valószínű – vigyorogtam rá – nekem nagyon tetszik, hogy összeköltöztünk. Még ha… egyelőre, ’csak’ ide.

-Hát anyukáddal nem sokat találkozunk, és lényegében az egész emelet csak a miénk.

-Mikor utazol Németországba?

-Jövő héten – sóhajtotta – jó lenne nyerni ott, hátrányban vagyok…

-Héj – túrtam hajába – remek versenyeket futottál eddig a Renault szériában, és bár valóban hátrányban vagy, ez csupán három pont…

-De te is tudod, hogy elég, ha csak egy ponttal nyernek előttem…

-Még van négy versenyed. Minden rendben lesz – szorítottam meg kezét egy pillanatra.

-Liina Laine, mihez is kezdenék én nélküled – simított végig arcomon.

-Lehet, hogy valami bárban ücsörögnél a haverjaiddal, nőket stírölve!

-Előfordulhat… Liina, nem foglak áltatni, azt hiszem, sokszor lesz olyan, hogy futam után berúgunk.

-Tudom – mosolyodtam el – és azt hiszem, rátok is fog férni. Amíg hűséges vagy hozzám, semmi gond nincs ebből.

-Megnyugtatóbb lenne számodra, ha házasok lennénk? – kérdezte, hangja komolyan csengett. Egyre többször kellett hosszabb időre utazni akár Európába, akár az anyakontinensen kívülre, és a tudat mindkettőnket frusztrált egy kissé.

-Nem – ejtettem ki – egy papír nem állítana meg semmiben. Nem vagyok olyan fajta, aki minden áron feleség akar lenni, és bár szeretlek, lényegében mindennél jobban, nem hiszem, hogy most jött el a mi időnk.

-Szeretlek téged – mosolyodott el az általam annyira imádott fél mosollyal. Eleinte voltak problémáink, de mára tökéletesen megtaláltuk a birtoklás, szabadság egyensúlyát. Ez minden kapcsolatban fontos, de a miénkben különösen az volt, hiszen, ő sosem tűrte jól, ha beskatulyázták, szabad szellem volt, a maga nemes formájában…

-Nem azt mondtad, hogy feketét szeretnél? – somolygott Katja, mikor előbukkantam a szürke estélyiben.

-De – bólintottam –de ez olyan szép… muszáj volt felpróbálnom.

-És mesésen is festesz benne – kacsintott –Kimi meglát ebben, lehet el is ájul!

-Azért ne túlozz – kuncogtam – mit szólnál ha mindkettőt megvenném?

-És melyiket veszed fel holnap este?

-A feketét – néztem rá vágyon – az is nagyon tetszik…

-Abban tényleg igaz végzet asszonya vagy! Ebben meg van egy csepp báj. Vedd meg mindkettőt!

-Meggyőztél!

-Nem, nem – ingatta meg fejét – tudom, mire megy ki a játék. Nem foghatod rám, hogy miattam vettél két ruhát.

-Jó, oké – sóhajtottam a próbafülkéből – Katja, mikor akarsz nekem mesélni Kalleról?

-Mondjuk most?

-Ajj – húztam el a kettőnket elválasztó sötét anyagot – mióta tart ez köztetek? Vagy egyáltalán mi ez?  És miért nem mondtad el?

-Még semmi nem biztos – ült le a székre – és ezért nem mondtam semmit. Párszor találkozgattunk, vacsora, mozi, szóval a szokásos.

-És, milyen? – néztem rá kíváncsian.

-Aranyos, kedves… tetszik nekem – vallotta be – de mivel ő az igazgatója annak az iskolának, ahol tanítok, nem lenne szerencsés mélyebben belegabalyodni. Egy munkahely… ha jól mennek a dolgok előbb utóbb összeköltözés… akkor meg már egy háztartás is…

-Hello – meredtem rá – képzeld el a férjem és én ugyan ott dolgozunk!

-Jó, de az más! – ugrott fel – ti olyanok vagytok mint… Hold meg a csillagok, együtt vagytok jók, de… én nem hiszem, hogy elviselném, hogy mindenütt ott van a párom.

-Attól, hogy együtt dolgozunk, mi nagyon keveset találkozunk. A sajtósom többet látja  a férjem a futamhétvégén, mint én – kuncogtam – szóval nem ununk egymásra. És mivel gondolom nem a titkárnője lennél, ti sem napi 24-ben lennétek együtt. De különben is már ezen aggódsz? Hány randi után is?... Katja! Te beleszerettél!

-Nem.

-De – nevettem el magam – de hülye vagyok! Hát ezért hablatyolsz itt nekem a közös meló-otthon problémáról. Ha már ezen agyalsz, az jelent valamit!

-Jaj Liina, mert te reménytelenül oda vagy a férjedért, nem jelenti azt, hogy mindenki szerelmes lesz az ötödik randi után – morogta, somolyogva húztam vissza a paravánt.

***

-Úgy nézek ki, mint egy pingvin – morgott Kimi, mikor a csokornyakkendőjét kötöttem.

-Egy nagyon elegáns pingvin! –kuncogtam – nekem nagyon tetszik ez a ruha rajtad! Tudod, hogy szerem, ha ingben vagy – pillantottam fel rá vágyakozva.

-Este levesszük – mormogta ajakim közé – te nem öltözöl? Ez a rövidke köntös sokat mutat belőled… arról nem is beszélve, hogy szexi az a harisnyatartó…

-Megyek is öltözni! – indultam a fürdőbe, ahol várt a ruhám, ő még nem látta, úgy akartam, hogy rajtam lássa meg először – Kims! Szólnál Katjának? Fel kéne húzni a cipzárt…

-És én?!

-Nem akarom, hogy így láss, majd egyben! – dugtam ki fejem vigyorogva, megforgatta szemeit, és öltönyét magához véve kilépett. Pár pillanat múlva jött be a tesóm.

-Kimi morgott, hogy miért nem ő jöhetett be.

-Tudom – somolyogtam. Elégedetten néztem végig magamon, hajam egy szolid kontyba volt felfogva, egy gyönyörű ezüst virágdísszel, szemeim füstösre színezve, halvány ajakfényem hívogatóan csillogott, valóban végzet asszonya érzetem támadt.

-Olyan szép vagy! – sóhajtott fel álmodozón tesóm, elnevettem magam. Kimi lent beszélgetett anyáinkkal, nekem háttal állt, pont úgy éreztem magam, mint amikor a végzős bulira mentünk, s akkor is estélyiben sétáltam le, hozzá.

-Kész vagyok! – sóhajtottam fel, ő felém fordult. Szemei tágra nyíltak, könnyedén siklott végig minden vonásomon tekintete, szabályosan égetett a zöld szempár. Szolidan megnyalta ajkát, majd szemembe nézett, szexi, csábos mosoly terült el arcán.

- Lélegzetelállítóan szép vagy – lépett hozzám, kezét derekamra csúsztatta, s nem törődve a figyelő, s kuncogó rokonságunkkal, szenvedélyesen megcsókolt – és az enyém!

- Csakis – feleltem elhalóan, sosem értettem, hogy tud a mai napig ennyire lenyűgözni. A felesége voltam, és mégis úgy kalimpált szívem ettől a birtoklós, szerelmes, lehengerlő csóktól, mintha újra 18 lettem volna…

Liina ruhája a bálra

Sziasztok!

El tudom képzelni, mennyire szerethettek most :D Az előző rész végén törtek után úgy gondoltam, rátok fér egy kis könnyed rész…. no és persze így tovább marad meg az izgalom: ki és miért zaklatta Liinaát?

Minden esetre ne tévesszen meg benneteket a rész könnyedsége, sosem lehet tudni…hogy folytatódik ;)

L.