IceWorld - Huszonnyolc

-Már megint egy Spanyol futam… - mormogtam, a hotel felé menet.

-Igazán lehetne helyette egy Finn Nagydíj – vigyorgott rám Kimi.

-Ugye? Ezt már én is mondtam!

-Simán, hóban, szegecses gumikkal – adta elő élvezettel.

-Persze, ez pont reális terv – nevettem – Kimpa… a magyar futam után nem utazunk el egy kicsit?

-Nászútra? – csúsztatta kezét combomra.

-Pontosan – bólintottam – szinte látom magunkat, ahogy a tengerparton szeretkezünk…

-Uhmm… szeretkezünk? Azt hittem valami szolidabb dolgot mondasz – szívta be alsó ajkát vágyakozva.

-Mmmm, az a birtoklós összebújás mindig lázba hoz – vallottam be szemlesütve.

-Azt mindig is szeretted – húzta tipikus tudom, hogy miattam jó neked, és ettől büszke vagyok magamra mosolyra ajkait.

-Igazán jól kitaláltad azt a helyzetet – kuncogtam.

-Szeretem, mikor ilyen kis szolidan utalgatsz a szexre – nevetett fel – pedig az ágyban elég szabad szájú tudsz lenni!

-Nem könnyű zavarba hozni engem, de neked sokszor sikerül…

-Én ezt azért szeretem benned, mert tudom, hogy miért van. Emlékszel? Múltkor mondtam, hogy mennyi értelemben társak vagyunk.

-És most már férj és feleség is – pillantottam karikagyűrűjére. Nem tudtam eldönteni, hogy azért áll e jól neki, mert tudtam, hogy hozzám köti ezt az eszméletlenül szexi, sármos férfit, vagy csak szimplán valóban mutatós volt rajta.

Egyhangúan rágcsáltam a szendvicsemet az irodámban, amikor jött egy üzenet Kimitől. „Reggel óta nem megy ki a fejemből ez a birtoklós szex, tisztára elrontasz asszony!”

-Még hogy én – mormogtam, miközben begépeltem a választ „Drága férjem libidója igen csak nagy, kettőnk közül te vagy a szexista, én meg miattad lettem ilyen… függő.”

„Este csillapíthatod függőséged…” –így a válasz.

-Ó te dög – vigyorogtam, ilyen üzenetek mellett hogy dolgozzon az ember józan gondolatokkal? Elkezdtem begépelni a válaszokat az e mailjaimra, de gondolataim csak visszakalandoztak ahhoz, az évekkel ezelőtti téli éjszakához, Finnországba…

-Mmm, nézd, mekkora pelyhekben esik a hó – néztem ki a hatalmas ablakon Lappeenrantában voltunk, anyáék téli nyaralójában.

-Nekem jobban tetszik ez a látvány – simított végig mindkét oldalamon, ahogy hátulról átölelt.

-Csak nem el akarsz csábítani? – fordultam felé.

-Ó dehogynem – csókolt gyengéden szájon. De úgy, hogy beleremegtek lábaim. Szabályosan simogatott puha ajkaival, sóhajtva túrtam szőke tincsei közé.

-Úgy szeretlek téged – susogtam, ahogy felnéztem gyönyörű szemeibe, e pillanatban színtisztán éreztem mennyi minden összeköt minket. Szerelem, szeretet, barátság, humor, nevetés, könnyek…

-Én is szeretlek – mormogta, miközben fülem mögé simított egy tincset. Testem övéhez préselődött és nem akartam mást, csak egész éjjel érezni őt, a szívemmel, lelkemmel, testemmel.  A kanapén összefonódva kényeztettük egymást, de annyira csábító volt a kandalló előtti vastag, puha szőnyeg… lopva oda pillantottam, ő követte pillantásom.

-Ez nekem is eszembe jutott – mosolyodott el azzal a kaján vigyorával, felállt mellőlem, igen csak jó látvány volt, főként, hogy már csak a boxer fedte testét, s leterítette a puha pokrócot. Nekem sem kellett több, lustán leheveredtem, ő mellém, s úgy folytattuk és tevékenységünket. Ó azaz édes, édes érzés! Szerettem mindazt, amit ő váltott ki belőlem, és azt is, amit én belőle. Ujjait enyémek közé kulcsolta, miközben egyé vált velem, csukott szemmel élveztem ki a pillanatot, míg a Föld is megszűnt forogni…

-O Liina… - mormogta rekedtes hangon, s nevem imádság volt ajkairól – fordulj meg kicsim… - kért zihálva, a puha pokróc csiklandozta pocakomat, ahogy ráfeküdtem, de a nedves csókok, amiket vállamra adott minden gondolatom elűzte, automatikusan felhúztam lábam, testem tudta mit akar a finnem.

-Kimpa – súgtam, ahogy hozzám simult, könyökére támaszkodott felettem, alkarjára tudtam hajtani fejem, mellkasa hátamnak feszült, szabad kezemmel keze után kaptam, annyira intim, annyira kiszolgáltatott volt így…senki mást nem tudtam volna elképzelni Kimi helyett…

-Az enyém vagy – mormogta fülembe, hangjából sütöttek érzelmei – csak az enyém!

-Mmm, régóta – lihegtem, édes mozdulatai más világba repítettek. Forró levegőt fujt rám, ahogy kapkodta az éltető oxigént, ismertem minden rezdülését már, tökéletesen tudtam, hogy közel került az édes megkönnyebbüléshez, ami épp úgy feszítette izmait, mint enyémeket. Nem is kellett sokat várnom, hangosan nyöszögve adtam át magam a mindent elsöprő élvezetnek, és szinte rögtön követett ő is. Erőtlenül rogyott rám, nedves bőre még inkább enyémhez tapadt, mint az előbb.

-Hm, Liinám – morogta szó szerint nyakamba – ez nagyon jó volt így…

-Annyira a tiédnek éreztem magam – vallottam be – a lábad ez enyémen, mellkasod és hasad a hátamon… és, hát…

-Teljesen benned – kuncogott zavaromon.

-Igen – súgtam.

-Valóban, én is úgy éreztem, hogy… birtokollak, de nem a szó rossz értelmében – magyarázta.

-Birtoklós szex – nevettem fel – hááát… ez egy eléggé jó kis pozitúra, igazán bevezethetnénk…

-Be is fogjuk kicsim – vigyorodott el.

-Liina – nyitott be kopogás nélkül irodámba Kimi – már megint nekem kell kereket cserélnem? –nézett rám, de olyan fájdalmasan, mintha azt mondtam volna neki, hogy körbe kell tolnia az E20-at a pálya körül.

-Dehogy. Honnan szedted te ezt? – pislogtam rá értelmesen.

-Stephan mondta…

-Nem, itt Romaine fogja csinálni, ne aggódj – nyugtattam meg mosolyogva.

-Mit csinálsz? – lépett hozzám, s fordított ki a forgószékkel együtt.

-Rólad álmodozom – sóhajtottam incselkedve.

-Ennyire belém vagy esve? – vigyorgott rám.

-Leírhatatlanul – ingtam meg fejem lassan, lehajolt hozzám egy csókra.

-Olyan szédült vagy ma – mormogta ajkaim közé.

-Amúgy – folytattam komolyabb hangon – tényleg te jártál az eszemben. Pontosabban az, amikor kitaláltuk a birtoklós összebújást.

-Na, az egy jó hétvége volt – bólogatott nevetve – látod, milyen fitt vagyok? Még ennyi idő után is megy!

-Édeske, inkább az én hajlékonyságomnak köszönhető – néztem rá méltóságteljesen.

-Ó te és a nagy szád – horkant fel – azért annyira nem megerőltető ám az a póz…

-Akkor meg mit vagy úgy oda az erőnléteddel? – vigyorogtam csúfondárosan.

-Te Liina… egyszer eléred, hogy felpakoljalak ide, az asztalodra, és egészen addig du… szeretkezzek veled, míg el nem hagyod a pimaszságod! – dünnyögte fenyegetős hangon, persze jól tudtam, hogy csak játszik velem.

-Hát akkor napestig itt lennénk – dőltem hátra pimaszul.

-Ne fogadj rá – hajolt fülemhez – tökéletesen tudom, mit kell tennem veled ahhoz, hogy a saját neved ne tudd kimondani – vérforraló módon mormogta szavait, miközben mintegy véletlen ajka fülemhez ért. Édes illata elárasztott, és a kegyelemdöfést keze adta meg, mely lassan csúszott be kosztümszoknyám alá, lágyan simogatva combom…

-Ó azok a perverz férjek… - motyogtam, orrát végighúzta arcomon mielőtt megcsókolt volna. Hajába túrva vontam magamhoz, s amilyen hírtelen csókolt, úgy el is vált tőlem.

-Este birtoklós szex – vigyorgott rám, és kisétált az irodámból. Nevetve fordultam vissza a gépemhez, ezek a kirohanásai mindig is szórakoztattak!

„ – Hová készülsz Liina? – nézett rám, nagy, ártatlan szemekkel Katja, tudtam, hogy csak azért vette elő a kiskutyatekintetét, hogy kihúzza, belőlem merre is leszek.

-El.

-Hát azt gondoltam – ült le törökülésben az ágyamra – Irinával mentek valamerre?

-Nem.

-Mmm, okés – somolygott – mikor jössz?

-Nem tudom – vontam vállat, miközben végignéztem magamon a tükörben.

-Olyan bőbeszédű vagy ma – morogta, én pedig roppantul élveztem, ahogy próbálkozik kiszedni belőlem az esti programot. Tudom, hogy gonoszság volt, de megérdemelt egy kis oktatást.

-Bocs – vigyorogtam rá – de ha most megbocsájtasz, nekem mennem kell!

-De hová? – nézett rám kétségbeesetten, nevetve öleltem meg.

-Majd jövök!

-Szia! – ölelt magához Kimi, még mindig olyan furcsa volt, hogy hozzá tartoztam! Vagyis… azt hiszem… Nem lehettem biztos benne, mert nem mondta ki, hogy most akkor ő és én… egy pár vagyunk. De… akkor meg nem csókolt volna meg. És nem kézen fogva mászkálnánk mindenütt. Nem igaz?

-Szia – sóhajtottam kedvesen. Ajkamra tévedt tekintetet, s finom csókban részesített.

-Mi lenne, ha ma nem találkoznánk a többiekkel, csak így kettesben lennénk? – csúsztatta kezét derekamra.

-Tökéletes ötlet – néztem fel rá vigyorogva. A héten úgy is mindig valami bandázás volt…

Egy könnyed sétára indultunk, aminek végén ahhoz az eldugott kis padhoz értünk, ahol először megcsókolt. Szerettem hallgatni, ahogy beszél, érdekes volt a hangja. Mintha… külön… bársonya lenne, szinte simogatta ez ember fülét. Vagy csak én vagyok reménytelenül oda érte?  A szemeiről nem is beszélve…uhm, ez a pillantás… Hossza csókokat váltottunk, úgy éreztem nincs is jobb dolog a világon annak, hogy Kimivel csókolózhatok.

-Katja majd megőrült, hogy nem mondtam el neki, hová megyek…

-Még mindig bünteted a Ramis ügy miatt? – vigyorgott rám.

 -Hadovált össze vissza, hogy falazzak neki, mert ő találkozni akar a tesóddal – elevenítettem fel a történteket, miközben kényelmesen elhelyezkedtem ölelésében – most meg nem képes elmondani, hogy már vége is?

-És nem is áll szándékodban elmondani, hogy velem voltál? – kérdezte.

-Szerintem rá fog jönni – vigyorodtam el –ez miatt – mutattam mosolyomra, felnevetett és megcsókolt.

-Olyan szédült tudsz lenni néha – sóhajtott fel, mikor felvontam szemöldököm gyorsan folytatta – a szó jó értemében persze! Amúgy… mondhatod, hogy a barátoddal voltál…

-A barátommal? – néztem rá tágra nyílt szemekkel, azt hiszem, erre a mondatra vártam úgy a legelső randink óta…

-Szeretném, ha hozzám tartoznál – felelte halk-rekedtes hangon. „

Telefonom csörgése vett véget múltba révedezős hangulatomnak.

-Liina Räikkönen – vettem fel a telefont.

-Öhm, elnézést… azt hiszem téves akkor… én egy bizonyos Liina Lainet kerestem volna…

-Én vagyok – mosolyodtam el – a leánykori nevem az.

-Oh, már értem – felelte lelkesebben a férfihang – ez esetben üdvözlöm, a nevem Claud Dessauge, Madmemoiselle Sandrine főnöke.

-Sandrine? – feleltem halkan, tudtam, hogy valahol már hallottam ezt a nevet, de hol? Mikor? Miért? – nos, igen… - csaptam homlokomra képzeletben – tudom, az újságcikk miatt.

-Pontosan – felelte a férfi – nem igazán értem Mrs. Räikkönen, hogy mi is volt a problémája a riporteremmel? És mellesleg, mikor volt az esküvője?

-Nem hinném, hogy ez a magán jellegű esemény a tárgyhoz tartozna – válaszoltam szárazon – ami pedig a hölgy munkáját illeti, gerinctelen és túlzó cikkeket kreált a pilótáimról, arról nem is beszélve, hogy személyvédelmi intézkedéseket kellett tennünk. Mégis hogy képzeli… - melegedtem volna bele, de eszembe jutott valami. Volt a férfi hangjában egy árnyalatnyi…valami, amitől  megmagyarázhatatlan érzetem támadt, bizsergett a bőröm, mint mikor veszélyhelyzetbe kerülök…

-Sajnálatos módon én nem ezeket az információkat kaptam a kolleganőmtől – folytatta nyájasabb hangon – Finnország bizonyára szép hely, gondolom önök is ott esküdtek? Nemde?

-Mint említettem ennek semmi köze ehhez! De… ön, mint az egyik francia lap vezetője, nem volt tisztában azzal, hogy kit kell keresnie? Érdekes…

-Nem… ehm, tudom mire célozgat hölgyem…

-Ki maga és mit akar tőlem?! – emeltem meg a hangomban az élt.

-Mindt mondtam Clau…

-Nem! Az igazat! – vágtam bele, és gyorsan előkaptam az usb kábelem, s csatlakoztattam a géphez, hogy hangfelvétel készüljön a beszélgetésről.

-Ide figyeljen maga olcsó kis kurva! Miért nem hajlandó elpofázni végre, hogy miért mikor és hol házasodott össze a beosztottjával? Kivel kefélteti még magát ott bent? Mi?

-Maga nem normális – feleltem megdöbbenten – egy olcsó kis firkász, aki így akar hírnévhez jutni? Hát abból nem kap!

-Még nincs vége te kurva. Ezt még megkeserülöd te is meg a nyomorult kis barátod is! – üvöltött, majd bontotta a vonalat. Levegőm kapkodva tettem le a készüléket, s hallgattam vissza a felvételt, komolyan nem voltam biztos abban, hogy megtörtént. Az órára pillantottam, Kimi elvileg már szabad volt, így egyből őt tárcsáztam.

-Miért nem jössz le hozzám? – vette fel nevetve.

-Kimi… - súgtam nevét.

-Mi történt?  - váltott egyből feszültebb hangra – Liina!

-Azt hiszem, valaki megfenyegetett…

-Bassza meg! – sziszegte és már el is némult a telefon. Tudtam, hogy pár perc múlva itt lesz, az asztalomnak támaszkodva vártam, s szinte 60 másodpercen belül ki is tárult az ajtóm.

-Jól vagy? – nézett végig rajtam, miközben gyors léptekkel átszelte a szobát – mi történt? – sóhajtott fel, mikor ölelésébe simultam.

-Valaki felhívott – feleltem – és… hallgasd meg… az eleje nincs meg, de nem is az a lényeg. Az egyik francia lap vezetőjének mutatkozott be, akikkel mostanság nem vagyok jóban, egy ügy miatt. De nem tudta, például, hogy én vagyok én.

-Ez kissé zavaros így…

-Mármint Liina Räikkönenként mutatkoztam be, és ő meg Liina Lainet kereste… Kimi! Ez nem is igaz – meredtem rá – azt csak megjátszotta… hogy, hogy elhiggyem valóban az, aki…

-Liina? – pillantott rám furcsán, nem is csodáltam, össze-visszahadováltam, így gyorsan elindítottam a felvételt, hogy megértse. Az arcát lestem, míg hallgattuk, tökéletesen le lehetett olvasni grimaszait. Összehúzta szemöldökét, homlokát ráncolt, ajkait pedig összepréselte. Tudtam, hogy dühös, áradt belőle a feszültség.

-Liina… én tudom ki ez az ember – emelte rám pillantását.

-Micsoda? De hogy? Vagy…?

-Azonnal fel kell hívnom Rikut, Liina, attól tartok, hogy veszélyben vagy… - felelte lassan, tekintete tükrözte, nem azért mondja, hogy rám ijesszen, hogy kellőképpen foglakozzak az üggyel, hanem, mert ő tudott valamit, amit még nem…

Sziasztok!

Örülök, hogy tetszett a kis paródia az előző részben, én nem éreztem valami jónak…. szóval :D

Ja igen, a filmpremier. Nem, nem ugrottam az időben, csak beszéltek arról, hogy majd elmennek, mint láthatjátok, normál tempóban halad tovább a töri.

A mostani részről pedig…tudom, a vége egy cseppet zavaros, de… direkt ilyen :D Elvégre Inát valóban megfenyegették, és még a hatása alatt áll. Aztán meg majd meglátjátok mi fog törénni, ezek után :)

Köszönöm a hozzászólásokat! Jó olvasást

L.